Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-25 / 55. szám, csütörtök

Antonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás a 4. oldalról) — nem volt könnyű. A burzsoázia el­vesztette ugyan nyilvános politikai és gazdasági pozícióit, de szabotézsok­hoz, különféle cselszövésekhez folya­modott, hogy megnehezítse vagy le­hetetlenné tegye a szocialista fejlő­dést. Arról, hogy a burzsoázia 1948 feb­ruárjában elszenvedett veresége után sem tett le a hatalom visszaszerzé­sére irányuló törekvéséről, s még mindig remélte, hogy visszaállítható a tőkés rendszer, tanúskodik az az Il­legális tevékenység, amely a szocia­lista társadalom kiépítésének mega­kadályozására folyt. Nyugati hatá­raink közelében a kémközpontok egész sorát építették ki, ahonnan tu­catjával küldték hozzánk az ügynö­köket, akik hazánkban szabotázs- és kémtevékenységet szerveztek. A feb­ruár utáni időkben, a munkásosztály győzelme után, éles osztályharc dúlt, amelyben a reakció a legkegyetle­nebb és legaljasabb módszerektől sem riadt vissza. A burzsoázia arra számított, hogy a fokozódó nemzetközi feszültség a leg­közelebbi időben — de legkésőbb az 1953—1954. évben — háborús össze­tűzésbe csap át, s akkor a Nyugat segítségével ismét saját kezébe ra­gadhatja a hatalmat. A SZEMÉLYI KULTUSZ HATÁSA Ezekben az időkben szükséges volt, hogy a párt igen éberen cseleked­jen, leleplezze a burzsoázia céljait, s irgalmatlanul közbelépjen minde­nütt, ahol ilyen törekvések megnyil­vánultak. S ez az az időszak, amely­ben bizonyos visszaélésekre került sor, amikor néhányan, akiket a ha­talom gyakorlásával megbíztak, ezt a megbízatást saját személyi hatalmuk gyakorlására használták fel. Ezek az emberek eltorzították a párt osztály­politikáját és a munkásosztály dik­tatúrájának alapelveit, s ennek kö­vetkezménye néhány esetben jogtalan­ságok elkövetése volt. A személyi kul­tusz és pártunkban megnyilvánuló formái hatására — itt nagy szerepet játszott Sztálin kultusza — a hely­telen politikai eszközök megválasz­tása következtében túlkapások és hi­bák fordultak elő, sőt bizonyos helytelen politikai intézkedésekre ós következtetésekre is sor került. Pártunk politikájának elferdítését különösen elősegítette az a hibás in­tézkedés, amely szerint a párt veze­tősége a február utáni Időiben álta­lános felhívást tett közzé a íowwnu­nista pártba való tömeges belépésre. később, hogy ezt a helyzetet jó­vátegye, a másik végletbe esett. Kü­lönféle biztonsági ötös és hármas csoportok alakultak, a biztonsági szervekben különleges bizottságok létesültek, s ezek feladata volt a pártban megbúvó ellenség leleplezé­se. Végül úgy alakult a helyzet, hogy a párt tisztaságának őrei jelentős mértékben a közbiztonsági szervek lettek. A közbiztonsági szervek figyel­me az ellenség keresésénél nem a burzsoázára és annak kiszolgálóira, hanem a párt soraira összpontosult. Így következhetett be, hogy elvtár­sakat a párttól való elhajlással, sőt pártellenes tevékenységgel vádoltak és az embereket pártkivizsgálás nél­kül állították bíróság elé. A pártve­zetöség így további komoly hibát kö­vetett el azzal, hogy megszegte a párton belüli élet elveit, a párton be­lüli demokráciát és a tagság jogait megrövidítették. A pártos osztálypolitikát eltorzítot­ták, a párton belül egyes helytelen jelenségek burjánzottak. Az évek távlatából megmutatkoznak azok a hibák, melyek a párt vezető szere­pének, az osztálypolitika és a hata­döntő tényező az egész szocialista társadalom számára a mezőgazdaság alapjainak szocialista átalakulása, amely az új szervezési módszerek és technika segítségével megteremtette a mezőgazdasági termelés növekedő sének feltételeit. Ez ugyan még nem érte el a népgazdaság többi ágaza­tának színvonalát, csupán a háború előtti szinten mozog, azonban ezen a téren sem lenne helyes a fejlődés je­lentőségét csökkenteni, hiszen ezeket az eredményeket a lakosság létszá­mának tízszázalékos és a mezőgazda sági dolgozók létszámának jelenté keny csökkenése mellett értük el. Ugyanakkor a munka társadalmi ter­melékenysége ezen a területen 1948 tói 1963-ig 75 százalékkal emelkedett Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szocialista termelés és a nemzeti jö vedelem^ gyors növekedése következ tében hazánk a legmagasabb életszín vonalon álló országok közé tartozik Az egyéni és társadalmi szükséglet állandóan növekszik és a reálbérek állandó emelkedése biztosítja a la kosság anyagi és kulturális körül ményeinek rendszeres javulását. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ELMÉLYÍTÉSE A párttagok igen nagy száma gya- lom megtartásáért folytatott küzde­korlatilag a párt politikai szilárdsá- lemnek, a munkásosztály és a dolgo­gának eszmei egységének meggyen- zó nép jógáinak helytelen értelmezé­gítéséhez vezetett. A párt vezetősége séből eredtek. A PROLETÁRDIKTATÚRA TÖRTÉNELMI SZÜKSÉGSZERŰSÉG Elvtársak, az említett hibák elle- ! egy-egy adott történelmi helyzetben nére a párt elveihez hűen állandóan [ mi jelenti a fő veszélyt. A valóság előrehaladt, építette a szocialista rendszert és a dolgozó ember jobb életéért küzdött. Egyúttal köztársa­ságunk védelmét is biztosította. A proletárdiktatúra rendszere történel­mi szükségszerűség volt, enélkül le­hetetlen lett volna biztosítani a tő­kés rendszerből a szocializmusba való átmenetet. Az elmúlt időszak fejlődésének ér­tékelésekor újból hangsúlyozni kell azt az alapvető tényt, hogy a mun­kásosztálynak és forradalmi pártjá­nak lényegében nem érdeke az osz­tályharc öncélú fokozása. Nem igenli az erőszakot, mélyen humanista, ezért a harcnak mindig azt a formáját, a legyőzött kizsákmányoló osztály el­nyomásának olyan fokát választja, amilyent annak ellenállása rákény­szerít. Mindemellett, természetesen, nemcsak a haza! reakció aktivitását kell figyelembe venni, hanem széle­sebb viszonylatban a nemzetközi hely­zetet ls e téren. A történelemből nem lehet kitö­rölni az ötvenes évek nemzetközi feszültségét, melyben a leienkor tör­ténelmének alapvető ellentmondásai az, hogy — különösen az ötvenes években — a fő veszélyt nem a dog­matizmus és a baloldaliság, hanem a jobboldali revizlonizmus jelentette. A valóban marxista forradalmi mun­káspártnak el kell tudnia dönteni, milyen helyzetben milyen álláspontot foglaljon el, hogy ezzel elsősorban a szocializmus és az imperializmus között folyó világméretű küzdelmet segítse, hogy ezzel a nemzetközi kommunista mozgalmat ne pillanat­nyi szempontokból, hanem a világ­fejlődés alapvető Irányzata szempont­jából erősítse. Ezek azok az alapvető politikai szempontok, melyekből az elmúlt évek értékelésekor kiindulunk, amikor a párt a személyi kultusz kedvezőtlen befolyásának fokozatos megismerésé­vel tevékenységében következetesen Igyekezett érvényesíteni a marxiz­mus-leninizmus elveit. Hangsúlyo­zom, elvtársak, hogy a párt tevékeny­ségében a lenini munkastílus felújí­tása alapvető feladat volt, mert a párt vezető szerepének, lenini alkotó jellegének felújításáról volt szó. Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága ezért szentelt a Szov­nyilvánultak meg: a bomlófélben levő ; jetunió Kommunista Pártja XX. és tőkés világ és a születő és egyre erő- j XXII. kongresszusa következtetései södő szocialista világrendszer közöt­ti egyre mélyülő ellentmondások. Le­hetetlen észre nem venni ezeknek a növekvő ellentmondásoknak a belső helyzetre gyakorolt hatását. Egyút­tal azt is helyesen kell értékelni, hogy a munkásosztály ügyére, a nem­zetközi kommunista mozgalomra és a nemzetközi munkásmozgalomra — melynek a csehszlovák munkásosz­tály és pártunk szilárd osztaga — elemzésének figyelmet. Másik fontos tény a bírósági eljárások, a feltárt tévedések és hibák felülvizsgálása volt. Azokat, akiket jogtalanul ítéltek el, mind párt-, mind pedig polgárjogi szempontból rehabilitáltuk. A szemé­lyi kultusz hatása következményeit sokoldalú kivizsgálás után eltávolítot­tuk és mindent elkövettünk, hogy ehhez hasonló esetek már többé ne fordulhassanak elő. HELYES IRÁNYBAN HALADTUNK SZOCIALISTA JELENÜNK FELÉ Elvtársak! Az 1948 februárja óta elért ered­mények, melyek mögött népünk nagy munkáját kell látnunk, teljes mér­tékben arra jogosítanak fel bennün ket, hogy megállapítsuk: helyes irány ban haladtunk szocialista jelenünk felé. A szocialista építés eddigi időszaká­ban dolgozó népünk nagy anyagi ér­tékeket alkotott. A társadalmi össz­termék, a társadalmi termelés egész­ben vett eredménye 1948-hoz hason­lítva 1964-ben háromszoroséra, a nem­zeti jövedelem pedig ebben az idő­szakban 2,7-szeresére emelkedett. Si­keres gazdasági fejlődésünk alapja az ipari termelésnek — a népgazdaság vezető ágazatának alapvető fejlődése volt. Az ipari termelés — 1948-hoz hasonlítva — 4,5-s2eresére növeke­dett. Szlovákiában a fejlődés a téren még ennél is jelentősebb volt. Itt az ipari termelés 6,7-Szeresére fo­kozódott. Az ipari termelés fellendülése sok fontos feladat megoldását tette le­hetővé, mint például Szlovákia Ipa­rosítása, a város és falu életszínvo­nalában mutatkozó különbség felszá­molása, az egyes területek közötti gazdasági különbségek kiegyenlítése, a kapitalista gazdasági rendszertől független csehszlovák népgazdaság kialakítása és nem utolsó sorban ha­zánk véderejének növelése. Az ipari termelés és a munkás­osztály politikai öntudatának növeke­dése aránylag rövid idő alatt és na­gyobb gazdasági megrázkódtatások nélkül lehetővé tette, hogy a mező­gazdaságban a kis egyéni termelési módszerekről áttérjünk a szocialista nagyüzemi termelésre. Éppen ezért A szocializmus építésében elért eredményeinket azonban nem ítélhet­jük meg csupán a gazdasági számok alapján. A szocialista ember életének gazdagságához tartozik politikai, köz­életi és kulturális tevékenysége is és e tevékenység érvényesítésének lehe tősége. Ide tartozik elsősorban a szo cialista demokrácia elmélyítése amely a párt vezetésével valamint a szocialista társadalom fejlődésével és annak szükségleteivel összhang­ban valósul meg. A szocialista demokrácia fejlődése közvetlenül és egyre Inkább megmu­tatkozik a választott képviselőtestüle­tek tevékenységében, a Nemzetgyű léstől kezdve a nemzeti bizottságokig, továbbá széles körű tájékoztatottság ban, amelynek révén a dolgozók a társadalmi építés fejlődésének min­den alapvető kérdéseiről értesülnek, valamint az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos helyi és országos mé retű nyilt vitákban. Egyidejűleg a vá­lasztott népi ellenőrző szervek létesí­tésével tökéletesítjük a dolgozók részvételét az állami és gazdasági szervek tevékenységének ellenőrzé­sében. A polgárok jogainak érvényesítése és védelme, különösen az össztársa­dalmi érdekek védelme érdekében megszilárdul és tökéletesedik a szo­cialista törvényesség, bíróságaink, biztonsági és egyéb szerveink munká­ja, valamint egész jogrendszerünk minőségileg ls javul. Ezen a helyen szeretném hangsú­lyozni, hogy Csehszlovákia Kommu nista Pártja a szocialista állami szer vek építése közben nem feledkezett meg arról, hogy munkásosztályunk fegyveres egységei- a népi milícia hi­vatása magaslatán álljon. Tagadhatat­lan tény, hogy a népi milíclára a februári események után is szükség volt. Elismeréssel kell szólnunk arról, hogy mint jelentős fegyveres ténye­zők számos belső vagy nemzetközi okokból keletkezett különleges hely­zetben fontos feladatokhoz jutottak. Éppen ézért a népi milíclát a jövő­ben is erősítjük, felkészültségét nö­veljük és anyagi ellátottságuk minő­ségét javítjuk. Tevékenységünk egyik fontos sza­kasza hazánk külső védelmének és véderejének biztosítása. Szövetségünk a Szovjetunióval, a Varsói Szerződésben való részvéte­lünk soha nem érzett biztonságot nyújt nekünk minden lehető agresz­szió ellen. A Varsói Szerződés tagál­lamai védelmének fejlesztéséből ls ki­vesszük részünket és tudatosítjuk kö­zös erőnket a béke védelmébsn. Ezen az úton haladunk a jövőben is, amíg a világon háborús erők és agresszió létezik, amíg az egész világ béke­szerető népe a nukleáris háború és az imperialista agresszió miatt nem érezheti magát biztonságban. A MILITARIZMUS ÉS A HÁBORÚ ERŐI MÉG MINDIG TEVÉKENYEK Nekünk személyesen — különösen hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása 20. évfordulójával kap­csolatban — igen sok okunk van rá­mutatni arra, hogy a militarizmus és a háború erői még mindig tevéke­nyek. Ezt mutatják az amerikai impe. rialistáknak a napokban a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen vég­rehajtott támadásai, amikor fegyve­resen beavatkoztak a dél-vietnami nép nemzeti felszabadító harcába. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és népünk elítéli a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság népe ellen intézett agressziót és elutasít­ja az amerikaiak által kisajátított úgynevezett „szabadság"-jogot, hogy beavatkozhassanak a vietnami nép belügyeibe. Ugyanakkor Délkelet­Ázsia nem az egyedüli hely, ahol az imperialista erők páratlan fegyveres intervenciókkal megakadályozni igye­keznek a gyarmatosító rendszer vég­ső megsemmisítését és vérbe akarják fojtani, a népeknek szabadságukért folytatott harcát. Számunkra különösen jelentős bi­zonyíték a nyugat-németországi hely­zet alakulása. A német kérdés — amely tágabb értelemben az európai biztonság kér­dése is — államunk biztonságénak szavatolásánál ma is nagy jelentő­ségű. Még akkor ls, ha — amint azt már hangsúlyoztam — népeink sorsa ma már nem lehet játékszer az tm perlallsta hatalmak kezében. Azonban jól látjuk, hogy egyes nyugati nagyhatalmak háború utáni politikája is számol a németekkel, mint hatalmi és elsősorban antikom munista céljaik egyik tényezőjével. Egyidejűleg látjuk, hogy a Nyugat­Németország határain belül Ismét fel támasztott militarizmus egyre önál lóbb és kézzelfoghatóbb szerephez jut a világ színpadán. Felhasználva az antikommunizmus kísérleteit arra törekszik, hogy gazdasági ereje mel­lett korszerű katonai erőt építsen ki és ezzel Európában megteremtse re­vansista követelései teljesítésének kedvező feltételeit. Ezt tagadhata lanul bizonyítja az is, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya min den erejével az úgynevezett sokolda lú atomhaderő megvalósításáért har­col. A nyugatnémet uralkodó körök ugyanis tisztában vannak azzal: még nem engedhetik meg maguknak, hogy nyíltan követeljék az önálló atomütő erőt, ezért részesítik előnyben a sok­hogy így is elérhetik célkitűzéseiket. A nyugati politikusok, főként az amerikaiak ugyan szeretnék elhitet­ni a világgal, hogy ha a Német Szö­vetségi Köztársaságot bevonják a sok­oldalú atomhaderőbe, ez tulajdonkép­pen — állítólag — a nyugatnémet militarizmus ellenőrzését jelentené. Talán elhiszi ezt valaki, nekünk azon­ban sokkal keserűbb tapasztalataink vannak a német imperializmussal, semhogy elvesztenénk ítélőképessé­günket és körültekintésünket. Főként azért, mert a Német Szövetsági Köz­társaság politikai és állami élstéből távolról sem küszöbölték ki azokat politikai irányzatokat és elemeket, amelyek Hitler alatt szerepet Játszot­tak. Ezenkívül azt látjuk, hogy a bon­ni körök meg akarják akadályozni valamennyi háborús bűnös követke­zetes megbüntetését. A németországi fejlődéssel és a két szuverén állam megalakulásával kapcsolatban, amelyek közül a Német Demokratikus Köztársasággal jó ba­ráti kapcsolatban állunk, és kölcsö­nösen előnyös együttműködést foly­tattunk, azt akarjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság polgáraival is baráti, a békés egymás mellett élés elvén alapuló kapcsolataink legye­nek. A békés egymás mellett élés — külpolitikánk fő irányvonala — kon­cepciójának eme aktív értelmezésé­vel összhangban érdekünk a Német Szövetségi Köztársasággal fennálló kapcsolataink rendezése is, s főként az egyenlőségen alapuló kölcsönös ke. reskedelmünk fejlesztése. A Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek abból kellene kiindulniuk, hogy nem mi támadtuk meg Németországot, ha­nem ők támadtak meg minket, ők fosztották ki országunkat, az ö pol­gáraik gyilkolták le lakosainkat, s a nekünk okozott károkat egyáltalán oldalú atomhaderő tervét, tudván azt. | nem térítették meg. SZOCIALISTA TÁRSADALMUNK TOVÁBBFEJLESZTÉSE HOSSZAN TARTÓ FOLYAMAT Elvtársak! A mai gyűlésen szeretnék rámu­tatni néhány alapvető feladatra ls, amelyek a XII. pártkongresszus ha­tározatainak teljesítésével, szocialista társadalmunk fejlesztésének további koncenpclóiva) függnek össze. Pár­tunk Központi Bizottsága nemrégen fontos ülést tartott, amelynek napi­rendjén népgazdaságunk tökéletesl­tett irányításának alapelvei, valamint ezzel kapcsolatban pártunk és a tár­sadalmi szervezetek, főként a szak­szervezetek jövő munkájának elmélyí­tésére irányuló intézkedések megtár­gyalása szerepelt. Csehszlovákia Kommunista Pártja az irányító munka kérdéseire már évek óta nagy figyelmet fordít, ami­óta hazánkban győzelemre jutott a szocializmus. Ezzel kapcsolatban megemlítem kommunista pártunk 1958. évi XI. kongresszusának hatá­rozatát, amely kitűzte az Irányelvet: „A szocialista építés befejezését nem értelmezzük előre meghatározott Idő­szakként, hanem olyan fejlődési sza­kaszként, amelyben társadalmunk a felépített szocializmus alapján tovább! erőt gyűjt, új anyagi és kulturális forrásokat halmoz fel és hoz létre a kommunizmusba való átmenethez". Ebből következik, hogy szocialista társadalmunk továbbfejlesztését hosz­szan tartó folyamatként értelmezzük. Ebben a folyamatban teljes mérték­ben fel kell használni mindazt, amit ez előző években építettünk fel, anyagi, kulturális vagy más terüle­ten, s meg kell válnunk mindattól, ami már nem felel meg az új hely­zetben. Az elért eredmények alapján tovább kell haladnunk, az objektív Irányzatok behatóbb megismerése alapján, a marxizmus-leninizmusnak életünk valamennyi területén való alkotó felhasználásával új koncepció­kat kell kialakítanunk. Munkánk ilyetén értelmezéséből Indul ki Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa is, amely a fő irányok meghatározásával megmutatta a szo­cialista társadalom fejlesztésének út­ját, s egyúttal a kommunizmusba való átmenet feltételeinek kialakításához vezető utat. E folyamathoz megteremtettük az alapot 1960-ban köztársaságunk új, immár szocialista alkotmányának el­fogadásával. Ebben az alkotmányban nemcsak az eddigi eredményeket rög­zítettük, hanem a fejlett szocialista társadalom építésének előfeltételeit ls. A szocialista alkotmány az intézkedé­sek egész sorát hozta magával. Kia­lakult az új területi állami szervezet. Ennek alapján nagyobb kerületek és Járások jöttek létre, melyek bizonyos gazdasági egységeket képviselnek, s amelyekben már aránylag komplex politikai-gazdasági fejlődést lehet biztosítani. Ezzel kapcsoltban nem­zeti bizottságaink mint szocialista rendszerünk hatalmi szervei is na­gyobb Jogkört kaptak, főként a nem­zeti bizottságok választott szerveinek jogköre bővült. Elsősorban ugyanis e választott szervek útján kapcsolódnak be dolgozóink tíz- és százezrei szocia­lista társadalmunk közvetlen irányítá­sába és igazgatásába. Miután kiépítettük az új területi szervezetet, s a nemzeti bizottságok munkáját szocialista társadalmunk fejlesztése új feltételeihez és szükség­leteihez idomítottuk, szocialista de­mokráciánk elmélyítésének folyama­tában sor került államunk legfőbb de­mokratikus szervei tevékenységének módosítására is. A Nemzetgyűlésnek — népünk legmagasabb választott képviseleti szervének fokoztuk tör­vényes ellenőrző és irányító szerepét a kormánnyal szemben, ugyanakkor bizonyos mértékig az elnök jogkörét korlátoztuk. Határozatot hagytunk jóvá a Szlo­vák Nemzeti Tanács helyzetéről és te­vékenységéről. E dokumentum alap­ján a Szlovák Nemzeti Tanács az Irá­nyító tevékenységből az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kiveszi ré­szét, mégpedig azzal, hogy a országos politikát Szlovákiában érvényesíti. A múlt évek folyamán számos fon­tos intézkedéssel járultunk hozzá munkásosztályunk s a szövetkezeti parasztság további közeledéséhez, szociális helyzetük bizonyos eltérései­nek kiküszöböléséhez. A nyugdíjbizto­sítás, a családi pótlék, a szülési sza­badság -stb. tekintetében a szövetke­zeti parasztok és a többi dolgozó kö­zött korábban fenálló különbségek lé­nyegében megszűntek. Emellett felszámoltuk a nyugdíjbiz­tosítás egyes Irrealitásait ls, amelyek nagyon megterhelték a nemzeti jöve­delmet, és figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy meghosszabbodott az emberi életkor, hosszabb lett az ifjú­ság tanulási időszaka, s csupán gépie­sen abból Indultak ki, hogy az em­berek összesen milyen hosszú időszak alatt végeznek aktív munkát. Mezőgazdaságunk nagyüzemi terme­lés! alapja lehetőségeinek kihaszná­lása érdekében intézkedéseket tet­tünk elegendő szakképzett munkaerő, főként fiatalok biztosítása érdekében, átszerveztük a mezőgazdasági tanonc­iskolák rendszerét, növeltük az anya­gi érdekeltséget a mezőgazdaságban. A XII. kongresszuson kitűzött feladat — mezőgazdaságunknak az ipar szín­vonalára történő emelése — teljesí­tésének megfelelően kidolgoztuk me­zőgazdaságunkban, az élet- és munka­környezet fejlesztésének koncepcióját. A következő időszakban napirendre kerülne* iskolarendszerünk kérdései, úgyhogy oktatási rendszerünk ne csak az általános és szakképzettséget mé­lyítse el, hanem ugyanakkor sokkal erőteljesebben és hatékonyabban ne­veljen a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség szellemében. Azért sorolom fel az utóbbi évek­ben tett legfontosabb Intézkedéseket, hogy nyilvánvaló legyen: azok a lé­(Folytatás a 6. oldalon) 1065. február 2S. * fjj SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom