Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-03 / 33. szám, szerda

J. Hendrych elvtárs beszámolója a CSKP Központi Bizottságának 1965 januári ülésén Elvtársak, a XII. kongresszus egy további nagy Jelentőségű feladatának megoldásához fogunk hozzá. Fölösleges újból hangsúlyozni, mit Jelent az irányítás és a tervezés új, tökéletesebb rendszere népgazdaságunk és egész társadalmunk fejlődése szempontjából. E feladat megoldása nemcsak a termelési és gazdasági területekre korlátozódik, hanem kihat a társadalmi, politikai és ideológiai fejlődésre is. A szocialista társadalomban ezek á területek kölcsönösen befolyásolják egymást, s a párt küldetése, hogy célszerű munkával egyesitse őket. Ezért elemezzük ma a párt munkáját, egyrészt az irányítási és tervezési rendszer tökéletesítésével kapcsolatban másrészt a társadalmi fejlődés biztosítását és irányítását előmozdító további tényezők szempontjából. Mielőtt áttérnénk a párt feladatainak felvázolására, Ismételten hangsúlyozni szeretném annak a lépésnek a fontosságát, amelyről mai ülésünkön határozunk. Az új, tökéletesebb rendszer alapelvei nem szubjektív eszmefuttatások eredményeképpen születtek, hanem népgazdaságunk objektív feltételeiből fakadtak. Az új rendszer tervezete hosszú ideig érlelődött. Novotný elvtárs újévi beszédében emlékezetünkbe idézte a Központi Bizottság 1958. évi határozatát s úgyszintén a XII. kongresszuson elfogadott irányelveket ts. Az utóbbi évek során más szociaa kérdéseket, és különféle határozatok születnek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez irányú korábbi intézkedéseink nem voltak eléggé komplexek és hatékonyak. Ennek okát az objektív feltételekben és ismereteink fokában kell keresnünk. Az egyébként helyes intézkedések megvalósítását hátráltatta a régi gondolkodásmód, a régi kerékvágásba való visszatérés. Nincs ebben semmi különös, hts: az eddigi irányítási rendszer — negatív hatásai ellenére — egy ideig megfelelt céljainknak, elősegítette népgazdaságunk hatalmas fellendülését. Ugyanakkor viszont túlsúlyban voltak benne az extenzív gazdálkodási elemek. Már az 1956— 1957. években, majd a későbbi pártdokumentumokban nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy az eddigi extenzív fejlődés lehetőségei kimerültek, az intenzív fejlődésnek kell előtérbe kerülnie, szélesebb teret kell biztosítani a műszaki haladásnak, biztosítani kell a népgazdaság hatékonyságát és rentabilitását, hogy minimális költségekkel maximális eredményeket érhessünk el. Az eddigi gazdasági rendszer egyre kevésbé felelt meg ezeknek a követelményeknek, sót ellentmondásba került velük. Az extenzív fejlődés forrásainak kimerülésével arányosan csökkent a népgazdasági fejlődés üteme, különféle nehézségek mutatkoztak, s ezek a külső befolyások hatására mindinkább fokozódtak. Népgazdaságunk további fejlődése a nemzetközi szocialista munkameglista országokban is vitatják ezeket i osztás és a külkereskedelem szempontjából ls tökéletesebb irányítást, új rendszert kíván. Ez a követelmény összhangban van a társadalmi fejlődéssel, a kommunizmus felépítésének szakaszába való áttéréssel is. Az út a társadalmi, csoport- és egyéni érdekek közti ellentétek leküzdésén át az erkölcsi és anyagi tényezők összhangjának megteremtéséhez vezet. Ahhoz, hogy a munka az ember szükségletévé váljék, elsősorban megfelelő anyagi feltételekre a termelés nagy minőségi fellendülésére, a jólét s ezzel párhuzamosan az emberek magas fokú szellemi fejlődésének biztosítására és a kommunista meggyőződés elmélyülésére van szükség. A tökéletesebb gazdasági rendszer tehát nem csupán a népgazdaság fellendülésének feltétele, de nélkülözhetetlen a társadalom további fejlődése szempontjából is. Ebből a tényből kiindulva saját gondolkodásunkban is le kell győznünk a régi szemléietet közgazdasági, politikai és ideológiai vonatkozásban egyaránt. Ha a tökéletesített rendszer egyes elemeit a régi módszerekkel próbálnánk alkalmazni, még nagyobb nehézségeket okoznánk, mint amilyenekkel eddig küszködtünk. Ennek a megállapításnak nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk, különösen a kezdeti Időszakban. Meg kell értenünk, hogy gyökeresen új fejlődési szakasz küszöbén állunk, amely az elért eredményekből és tapasztalatokból merít, ugyanakkor azonban kiküszöböli az elavult módszereket, s egyúttal szélesebb teret nyit a társadalom fejlődésének. Személyes példaadás és elvhű állásfoglalás a kommunisták jellemző vonása Vizsgáljuk meg most pártunknak a társadalomban betöltött vezető szerepét, amely történelmi szükségszerűség, s a társadalmi fejlődés során a munkásosztály küldetéséből fakad, melynek pártja a kommunista párt. Másrészt a párt vezető szerepe abból a tényből fakad, hogy a szocializmus és a kommunizmus nem alakul ki spontánul, hanem csakis a dolgozók öntudatos alkotó tevékenységének eredményeként, melyet a munkásosztály pártja céltudatosan irányit a szocialista forradalom és építés Időszakában. Az új Csehszlovákia húsz éve alatt elért eredmények, amelyek a nép, a munkások, a parasztok és az értelmiség tevékeny munkájának gyümölcsei, meggyőző bizonyítékai ennek. A párt vezető szerepének objektív indokoltsága azonban önmagában nem biztosítja a párt történelmi küldetését. A párt vezető szerepének sok vonatkozása van; ezeket céltudatosan meg kell ismerni, megérteni lényegüket, s egyúttal meg kell határozni, fel kell dolgozni és tökéletesíteni a párt vezető szerepének érvényesítési formált. Legfontosabbnak a párt politikájának tudományos meghatározását és megvalósítását tartjuk, továbbá a párt szilárd eszmei és akcióegységét, a tömegekkel való szoros kapcsolatát, az állam irányítására, a népgazdaságra és a társadalmi szervezetekre gyakorolt befolyását, végül a káderpolitikát és a párt legmegfelelőbb szervezeti felépítését. A szocialista társadalom fejlődésével a párt vezető szerepe nem szűnik meg, ellenkezőleg, növekszik. A társadalmi fejlődés törvényeinek, törvényszerűségeinek megismerése és tökéletesebb gyakorlati érvényesítése vezető erőt kíván, hogy ez a társadalmi fejlődés folyamatát vezesse és biztosítsa. A párt vezető szerepe növekedésének okát a népgazdaság és a társadalmi élet egyre növekvő arányaiban és bonyolultságában kell látnunk, továbbá a társadalom magasabb fejlődési fokában, abban a körülményben, hogy a társadalmi élet minden területén a dolgozók egyre nagyobb tömege tevékenykedik; végül pedig abban, hogy a dolgozók kommunista nevelését egyre igényesebb színvonalra akarjuk emelni. A feladatok sikere

s elvégzése és a társadalom hatékony irányítása magasabb politikai, tudományos és szakmai színvonalat igényel. Nagyobb differenciáltságra kell törekedni. célszerűen és világosan meg kell osztani a munkát, a felelőséget és a hatáskört, s egyúttal egységesíteni és koordinálni kell minden dolgozó törekvését, szem előtt tartva a társadalmi érdekeket. A pártnak érvényesítenie kell vezető szerepét, hogy a társadalomban egyetlen szerv vagy szervezet se működjön hasztalanul, ne végezzen olyan munkát, amelyet más már elvégzett, és ne vegye át más szerv szerepét. A párt vezető szerepével szervesen összefügg a demokratikus centralizmus elve, amely egyrészt kifejezője annak, hogy a társadalomban létezik egy egységes irányító központ, másrészt kifejezi azt, hogy a dolgozók kezdeményezése teljes mértékben és demokratikus alapon érvényesülhet. A demokratikus centralizmus ezért a népgazdaság-irányítás tökéletesített rendszerének is alapelve. A közgazdaság sokrétűsége és bonyolultsága, az egyes szakágazatok és termelési ágak célszerű kapcsolatai következetes központi irányítást követelnek, s ugyanakkor minél tágabb teret a vállalatok, üzemek stb kezdeményező, önálló tevékenységének. Nem hangsúlyoznánk a párt vezető szerepét és legfőbb alapelvét — a demokratikus centralizmust —, ha a gyakorlatban nem ütötték volna fel fejüket ezeket a kérdéseket elködösítő és a párt vezető szerepének csökkentésére Irányuló törekvések. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy az új irányítással kapcsolatban egyes elvtársakban olyan gondolatok fogantak, miszerint a terv szerepe csökken, az új rendszer szabályai és eszközei egymagukban automatikusan szabályozzák majd a népgazdaság fejlődését. Az ilyen elméleteket már csak egy lépés választja el a társadalom és az ország vezető erejének — amelyet a párt képvisel — tagadásától. Ezzel távolról sem akarom ezt mondani, hogy vitáink közben az ilyen irányzatok voltak túlsúlyban. Az elvek, a különféle részletmegoldások és álláspontok megvitatása nagyon élénk és kezdeményező vitát váltott ki, amely szabad teret kapott a sajtóban, nyilvános gyűléseken s főleg a pártszervekben és -szervezetekben. Közgazdaságtudományunk aktivizálódott, és bátran állíthatjuk, hogy méltó részt vállalt az irányelvek kidolgozásában. A viták során azonban megmutatkoztak negatív irányzatok is. Az egyoldalú értelmezés eredményeként egyeseknek olyan Illúzióik voltak, hogy az új rendszer egy csapásra megold mindent; más szélsőséges felfogásúak viszont minden eddigi módszert elvetettek, mint teljesen rosszat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az irányzatokat, amelyek a párt mai törekvésével visszaélve egész eddigi munkáját becsmérelni igyekeznek. Gúnyt űznek a párt politikájából, az empirizmus, voluntarizmus és szubjektivizmus egybesűritésének nevezik, nem akarják belátni, hogy minden hiba és hiányosság ellenére társadalmunk a párt helyes politikája révén magasabb fejlődési fokot ért el, s ma a világon és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban is nagy a vonzóereje, és az elméleti ismeretek forrásául szolgál. Itt nem csupán az új rendszerrel kapcsolatos vitákra gondolok, hanem a társadalmunk fontos jelenségeit érintő többi hozzászólásokra is. Az, hogy vitázunk, hogy a bíráló szemlélet mélyreható, az helyes dolog. A vitákban szükségszerűen különböző nézetek vetődnek fel, enélkül a vita nem lenne vita. A párttagoknak a hiányosságokkal és a pártszervek határozatainak teljesítésével szembeni bíráló állásfoglalása nagyon pozitív jelenség, a párt azon törekvésének az eredménye, hogy a párt életében és az egész társadalomban teljes mértékben érvényesüljenek a lenini elvek és normák. Ezzel együtt azonban gyakori jelenség, hogy a helyzetet félreértik, és az ellenséges propaganda érveit fogadják el. Igen meglepő, hogy egyes elvtársak „langyosan" foglalnak állást a helytelen nézetekkei kapcsolatosan. Egyszerűen képtelenek felismerni a helytelen, a marxizmus szempontjából idegen nézeteket. Meglep bennünket egyesek komolytalansága, a párt és társadalmunk alapelveiben való kételkedés. Ha szükségesnek mutatkozik, gyakrabban emlékezetbe kell idézni ezeket az alapelveket, és következetes érvényesítésükre kell törekedni. Különösen fontos ez olyan időkben, amikor új útra akarunk lépni, vagy amikor bonyodalmak, nehézségek tanúi vagyunk. A párt céltudatosan megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók minden alapvető kérdést részletesen megvitassanak, hogy különféle szempontok szerint elemezzék őket; a jövőben is folytatni fogja ezt a gyakorlatot. Ámde egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, miért vitázunk. Az a célunk, hogy a vita során bizonyos következtetésekre jussunk, megtaláljuk a lehető leghelyesebb megoldást, melyet aztán öntudatosan, tökéletes eszmei egységben valósítunk meg. Csak az olyan vitáról állithatjuk, hogy termékeny és alkotó, amely a feladat gyakorlati megoldásához vezet. Az öncélú és hosszadalmas vitának, amely csak elködösíti a kérdéseket, és megbénítja a gyakorlati tevékenységet, nincs semmi köze a lenini párthoz; a kispolgári radikálisok életstílusához tartozik, akik nem akarnak magukra vállalni semmiféle felelősséget. Engedjék meg elvtársak, hogy részletesen foglalkozzam a párt vezető szerepének egyes mozzanataival. Ebben a pillanatban legfontosabb a pártpolitika tudományos megindokolásának elmélyítése, hogy tudományos alapon Irányíthassuk társadalmunk fejlődését. Ez a követelmény nem új, és nem azt jelenti, mintha a párt eddigi munkája nem lett volna tudományosan alátámasztva, s hogy az empirizmus bizonytalan talaján állt volna. Tudnunk kell azonban, hogy a párt politikájának tudományos Indokolása sürgetőbb követel mény a társadalmi folyamatok fokozódó bonyolultságának időszakában, mint a párt eddigi történelmi küzdelmeiben. Azoknak a határozatoknak a feldolgozására és megvalósítására Irányuló törekvés, amelyeket a XII. kongresszus tűzött kl (meghatározva a társadalom további fejlődésének fő Irányait az akkori feltételek adta lehetőségek keretében) ismételten meggyőz bennünket erről. Számításba kell venni azt a tényt, hogy a munkásosztály uralomra jutása és a szocializmus győzelme után egyre újabb, eddig Ismeretlen utakra jutunk. Felbecsülhetetlen pozitív értéket jelentett eddigi munkánkban, hngy a Szovjetunió tapasztalataira támaszkodhattunk. Ma azonban — éppúgy mint a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak — egyre több problémát kell megoldanunk, és nem egy olyan terület akad, ahol társadalmunk fejlődési foka megköveteli, hogy a baráti országok tapasztalatainak felhasználásával közösen keressük az új utakat. Bár a társadalmi fejlődés fő irányvonala azonos minden szocialista országban, mindig a konkrét feltételekből kell kiindulnunk. Gondosan kell elemeznünk a társadalomban végbemenő objektív folyamatokat, a tények pontos ismerete alapján a problémák komplex megoldására kell törekednünk, különféle szempontokból és különféle változatok figyelembevételével kell értékelnünk a kérdéseket. Ez a párt tudományos politikájának alapja. Ezenkívül a fejlődés fő Irányvonala nem határozhatja meg előre a fejlődés minden mozzanatát, formáját, lehetetlen előre megszabni, milyen lesz a fejlődés üteme. A konkrét elemzésekből és megoldásokból okulva, a tudomány és technika eredményeit felhasználva végül is a dolgozók kollektív tapasztalata a döntő, mert egyedül ezzel oldhatók meg a felmerült kérdések. A dolgozók széles tömegeinek aktív részvétele a párt politikájának alakításában és megvalósításában ezért politikánk tudományos alapjának szerves része. Úgy gondolom, nem fölösleges rámutatni erre a tényre az új Irányítási rendszerrel kapcsolatban sem, amelyet szintén a kollektív tapasztalatnak kell hitelesítenie. Ez adja majd meg neki fokozatosan végleges formáját. Ezt a tevékenységet a pártnak kell irányítania, s ehhez egyre hatékonyabb eszközei vannak. A párt Központi Bizottságában összpontosítja a társadalmi gyakorlat ismereteit, s megvan a lehetősége, hogy általánosítsa ás kihasználja őket a társadalom fejlesztése érdekében. Az elemzéseknek és az ezekből megszülető általánosító következtetéseknek, úgyszintén a párt egész politikájának szilárdan a marxizmus—leninizmus tanításán kell alapulnia. Az utóbbi időben sok szó esik a szociológiai, a lélektan és további tudományágak, módszerek fejlődéséről és kihasználásáról. Feltétlenül konkrétebben kell fejlesztenünk kutató bázisunkat, hogy minél előbb gyakorlati eredményeket mutassunk fel. A marxizmus az ismereteknek nem lezárt, merev rendszere, hanem szüntelenül fejlődik, és felhasználja valamennyi tudományág eredményét és módszereit. Helyes, ha felhasználjuk mindazokat a tudományokat és módszereket, amelyek lehetővé teszik a társadalom szervezetébe és fejlődési folyamatába való elemző bepillantás elmélyítését. Eközben azonban nem szabad letérni a marxizmus és a tudományos kommunizmus talajáról. Ügy vélem, nem árt figyelmeztetni arra, hogy a tudományok eredményeinek megismerése és kihasználása közben — főleg a társadalomtudományokra gondolok — egyes elvtársak ne feledkezzenek meg Marxról, Engelsről, Leninről, óriási élő művükről, munkájuk alkotó módszeréről, amelyből szüntelenül meríteni kell. A párt tevékenységére Igen jellemző — különösen a XII. kongresszus óta — a Központi Bizottság és a pártfunkcionáriusok, a tudományos dolgozók és a szakemberek közti együttműködés; az utóbbiak a párt közvetlen támaszaivá válnak az egyes tervezetek kidolgozásában és megvalósításában. A Központi Bizottság egyes szakbizottságai számos komoly elemzést végeztek és ezzel kapcsolatban általánosító következtetést vontak le, amelyek magas színvonalukkal alapul szolgálhatnak a Központi Bizottságnak a végső határozatok meghozásában. Sikerrel megbirkózunk a fejlődés fő kérdéseinek fokozatos feldolgozásával is. Ezt bizonyítják azok a problémák, amelyekről ma tárgyalunk. Folytatnunk kell a megkezdett utat. Azoknak az elemzéseknek, amelyekre a párt támaszkodik, kt kellene terjedniük a párt és a nép tapasztalatainak összes alapvető vonatkozásaira, tükrözniük kellene az új gyakorlat vonásalt Is, összhangban kellene lenniük a társadalmi tudat fejlettségével, rá kellene mutatniuk az állami és gazdasági gyakorlatra. Az ez irányú tevékenységet- megfelelő arányban a kerületek és járások színvonalán is meg kell szervezni. Helyes lesz, ha gazdasági és társadalmi problémák esetében gyakrabban igénybe vesszük a kísérleti módszert, s — amennyiben ez lehetséges — a megoldást részleteiben próbáljuk ki. Döntő jelentőségű követelmény a tudományos munkamódszerek támogatása ős bárminemű felületesség kiküszöbölése. Szocialista társadalmunk élete és további fejlődése feltétlenül megköveteli, hogy rendszeresebben foglalkozzunk a társadalomirányítás kérdéseivel, az irányítás formáival és módszereivel, az államiság fejlődésével, az államhatalom szervezeti felépítésével stb. Ez a munka, amely a társadalomtudományok forrásaiból meríthet, fontos lesz a társadalom egészséges fejlődése és a gazdaság szempontjából is. A koncepciók és konkrét feladatok kidolgozásában továbbra is fel kell használni a Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi testvérpárt tapasztalatait. Alkotó módon történő felhasználásuk lényegesen megkönnyítheti számos részletprobléma tisztázását. A tudományosság fontosságának hangsúlyozásával egyidejűleg rá kell mutatni további helytelen irányzatokra is, amelyek itt-ott felütik a fejüket. Ha nem álljuk útjukat, károsan hathatnának egész további előrehaladásunkban. Elméletben és gyakorlatban máig is megtalálhatók a letűnőben levő dogmatikus szemlélet csökevényei, amelyek nemritkán a marxizmus védelmének ürügyén tartósítani igyekeznek až idejét múlt nézeteket és gyakorlatot. E nézetek hordozói megfeledkeznek arról, vagy nem akarják látni, hogy az új tények és -feltételek megkövetelik: új szemszögből kell látnunk azokat a kérdéseket, amelyek megoldására a párt törekszik, és az elavult kritériumokat könyörtelenül ki kell küszöbölnünk az elméletből és gyakorlatból egyaránt. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy a munka tudományossága nem pusztán az objektív folyamatok tanulmányozásából és elemzéséből áll. Több vonalon már aránylag mélyreható elemzéssel rendelkezünk. Ennek ellenére az adott problémakörben a helyzet nem javul. A világos következtetéssel elvégzett elemzésnek tevékenységre kell ösztönöznie. Nem csupán az analízisben, a feladatok helyes kitűzésében, hanem elsősorban e megvalósításukban kell látnunk munkánk fő értelmét. Á párt ereje a dolgozókkal való szoros kapcsolatában van A további munkaterület, ahol rendszeresen kell dolgoznunk, pártunk vezető szerepének elmélyítése érdekében, az a párt eszmei egységének és a dolgozó tömegekkel való kapcsolatának szilárdítása. Nem mintha a párt egészben véve eszmei és szervezési szempontból nem lenne egységes és szilárd. De itt sem elégedhetünk meg a mostani állapottal, hanem igényesen, az előttünk álló feladatok alapján kell megítélnünk a helyzetet. Ilyen értékelés esetén nem hallgathatjuk el azokat a talán szórványosan előforduló jelenségeket sem, amelyek idegen eszmék befolyását tükrözik; az ilyen eszmék társadalmunkban mindmáig, vagy a múlt csökevényeiként élnek, vagy pedig külső eredetűek. Tudatában kell lennünk annak, hogy az eszmei bizonytalanság forrásait egyelőre nem küszöböltük ki teljes mértékben. Egyes kommunisták eszmei határozatlanságának megnyilvánulásai azt bizonyítják, hogy ezeknek a párttagoknak csak homályos elképzeléseik vannak a pártprogram céljairól, nincsenek tisztában azokkal az alapel(Folytatás az 5. oldalon) Oj SZÖ 4 * 1965. február 8.