Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)
1965-02-03 / 33. szám, szerda
A párt és a társadalmi szervezetek munkája és felépítése (Folytatás a 4. oldalról) vekkel, amelyekre a párt szervezete, politikája és taktikája épül, és gyakran úgy viselkednek, mintha a párt holmi tág értelemben vett társulás lenne, s nem alkalmazkodnak a párt alapszabályzatához Gyakran azt tapasztaljuk, hogy sokan még nagy vonalakban sem Ismerkedtek meg a szocialista társadalom építésének általános koncepciójával, igy aztán nem ls értik a párt által kitűzött leladatok összefüggéseit. Az említett fogyatékosságok okait kutatva meg kell állapítanunk, hogy elsősorban a mi hibánk ez, mert a párt szervei és szervezetei felelősséggel tartoznak minden egyes párttag eszmei színvonaláért és magatartásáért. Rá kell mutatni azonban további okokra is. Ha elgondolkozunk a XII. kongresszus óta eltelt időszak eseményein, megállapíthatjuk, hogy ebben az időszakban rendkívül bonyolult problémák vetődtek fel mind a nemzetközi kommunista mozgalomban kialakult helyzet, mind saját belső problémáinkat tekintve. Le kellett küzdenünk a személyi kultusz következményeit. Komoly gazdasági nehézségekkel találtuk szembe magunkat, melyeket máig sem sikerült teljesen felszámolnunk. Nem mindig világltjuk meg ezeket a kérdéseket megfelelő következetességgel, az adott reális helyzet szemszögéből. Mindezek a nehézségek komoly erőpróbát jelentettek a párt számára. Pártunk és a tagság túlnyomó többsége kiállta a próbát. Minden egyes problémával kapcsolatban szilárd, elvhű álláspontot foglaltunk el, és megfontoltan határoztuk meg a teendőket. A párttal szembeni elvhű állásfoglalás kiindulópontul szolgál további megszilárdításához. A személyi kultusz következményeinek felszámolása mindenekelőtt abból áll, hogy a párt a lenini normák szigorú betartásán alapuló tevékeny munkát végez — a kollektivitás, a párton belüli demokrácia és a néppel való szoros szövetség elvéhez igazodva. Jelenlegi tárgyalásaink célja, hogy leküzdjük gazdasági nehézségeinket, hogy népgazdaságunk számára szabad utat nyissunk a harmonikus fejlődés felé. A legközelebbi évek azonban nem lesznek könnyűek. A feladatok növekedésével párhuzamosan fokozódnak majd az igények a pártszervezet és minden egyes párttag munkájával szemben. Ezzel kapcsolatban nincs helye az illúzióknak. Nagy felelőtlenség lenne olyan hangulatot kelteni, hogy a tökéletesített irányítási rendszer bevezetésével egy csapásra megszűnnek nehézségeink, minden eszményi kerékvágásba jut. nagyobbak lesznek a fizetések stb. Bármilyen tökéletes volna egy rendszer, önmagában nem sokat segít, a döntő szerep a rendszer keretében tevékenykedő emberekre, s mindenekelőtt a kommunistákra vár. Inkább készüljünk fel a rendszerből adódó esetleges negatív, bár igazságos következményekre, amelyek a rosszul gazdálkodó vállalatokat és dolgozó kollektíváikat sújtják majd a jövedelem csökkenésének formájában. Mindezen problémák közepette igyekezzünk figyelmünket a párt munkájának komplex lavltására, s főleg az alapszervezetek tevékenysége színvonalának emelésére összpontosítani, mivel ezek közvetlenül a dolgozók körében hathatnak, befolyásolhatják nézeteiket és magatartásukat. Ne felejtsük el azt sem, hogy a bizonytalanságot gyakran a tájékozatlanság, a pillanatnyi helyzet, a problémák és a fejlődési irányzatok hiányos ismerete okozza Felülről kiindulva egészen az alapszervezetekig gondoskodnunk kell arról, hogy a kommunisták sehol se kerüljenek Ilyen helyzetbe, ellenkezőleg, minden elvtárs tisztában legyen az állapotokkal és saját feladataival. Ahol hiányosságok mutatkoznak, serkentenünk kell a pártszervezeteket, és segítséget kell nyújtanunk nekik, hogy a termelésben és az emberek közti kapcsolatokban felmerülő égető problémák leküzdését elősegítő harc élére álljanak, és ne tűrjék meg a fogyatékosságokkal szemben a lagymatagságot. A pártértekezleteknek objektív munkajellegűeknek kell lenniük, hogy felkészíthessék a kommunistákat a tömegek körében végzendő mindennapi munkára. Ennek érdekében a pártszervezeteknek — a jelenlegi időszakban különösen a járási pártbizottságokra és az alapszervezetek pártbizottságaira vonatkozik ez — lényegesen megkell javítaniuk a tagság és a funkcionáriusok tájékoztatását a Központi Bizottság valamennyi fontosabb határozatáról és intézkedéséről. A körülményeknek megfelelően ez különböző formákban történhet, a legkívánatosabb azonban az, ha mi, a Központi Bizottság tagjai és más funkcionáriu sok személyesen jelenünk meg az aktívákon és gyűléseken, amint erről a Központi Bizottság legutóbbi ülésén határozatot hoztunk. Komoly figyelmet kell saentelnünk az alapszervezeti gyűlések színvonalának. Itt elsősorban e gyűlések tartalmára gondolok, amely gyakran Inkább termelési értekezletre emlékeztet. Elgondolkoztató azonban az a tény ís, hogy a gyűléseken a tagság egy része nem Jelenik meg. A kiutat ebből a helyzetből nem úgy kell megtalálni, hogy csak kéthavonként tartunk taggyűlést. Természetesem nem vezet célra a gyűlések sablonos, bevett szokás szerinti összehívása sem. A fő cél mindig az, hogy a taggyűlés valóban az alapszervezet legfőbb szerve legyen, ahol a kommunisták kinyilváníthatják nézeteiket, kérdéseket tehetnek fel, összeegyeztethetik álláspontjukat, Javaslatokat terjeszthetnek elő, bírálhatják a fogyatékosságokat, egyszóvol nemcsak a pátszervezet munkájában, hanem annak irányításában is részt vállalnak; a konkrét feladatok tárgyilagos megvitatása mellett egyúttal rendszeres tájékoztatást nyernek a nemzetközi és a belpolitikai helyzetről. Valamennyi probléma esetében — beleértve a termelési kérdéseket is — a pártszervezeteknek politikai magatartást kell tanúsítaniuk, nem szabad elfelejteniük, hogy mint politikai szervezetek, nem arra hívatottak, hogy pótolják a gazdasági vezetőséget vagy a szakszervezetet — fő törekvésük a kommunisták erőfeszítésének egységesítése legyen. A pártalapszervezetek legfontosabb feladata, hogy foglalkozzanak az emberekkel, eszmeileg neveljék őket és mozgósítsák az erőket a termelés és a gazdaságfejlesztés érdekében. A párt politikájának nem lenne szilárd alapja, sőt értelme sem, 'ha nem lenne a tömegekkel, mindennapi életükkel, szükségleteikkel és aktivitásukkal szoros kapcsolatban. A párt politikája a tömegek közvetítésével valósul meg, az ő tapasztalataik hitelesítik e politika helyességét, és segítik elő továbbfejlesztését. Minél bonyolultabbak a felmerülő problémák, minél mélyrehatóbb változások előtt állunk, annál nagyobb jelentősége van a párt tevékenységének a tömegek körében. Ez alkalommal főleg az új Irányítási rendszer kapcsán kell hangsúlyozni ezt az igazságot. Sok függ majd attól, hogyan sikerül egybekapcsolnunk az anyagi érdekeltséget az erkölcsi tényezőkkel, az egyéni érdeket a társadalmi érdekkel, a termelést a politikai tevékenységgel. Minden egyes pártszervezet legfontosabb törekvései közé tartozzék a tömegekkel való szoros kapcsolat kialakítása. A kommunistáknak és a pártszervezeteknek alaposan Ismerniük kell a dolgozók, a munkacsoportok és kollektívák érdekeit, Ismerniük kell az emberek egyéni érdeklődési körét Is. Ez rendkívül fontos, hisz Itt a szocializmust építő emberek érdeklődési köréről van szó. Az egyéni érdekeket nem szabad ignorálni, vagy csupán a társadalmi érdekkel ellentétben állóknak látni, hanem tudatára kell ébredni annak, hogy az egyéni érdekek ís elősegítik a társadalom fejlődését. Ha ezekből az érdekekből Indulunk kl, politikai munkánk sokkal hatékonyabb, eredményesebb lesz. Az emberek között élve, ismerve hangulatukat, tudva róluk mindent, megértve őket, tapasztalataikból merítve, bizalmukat élvezve — így dolgozott a párt a múltban, s ezek a lenini elvek máig sem avultak el. El kell gondolkoznunk pl. a leveleknek, bíráló megjegyzéseknek és panaszoknak tömegén, amelyek a központi párt- ós állami szervek, a szerkesztőségek stb. címére érkeznek. A múlt év folyamán a Központi Bizottság, a Köztársasági Elnöki Iroda és a Rudé právo szerkesztősége öszszesen csaknem százezer ilyen levelet kapott, nem beszélve több ezer személyes látogatásról. Kétségtelen, hogy ez egyrészt a párt iránti nagy bizalom megnyilvánulása, a társadalmi életben játszott vezető szerepének elismerése. Másrészt azonban az említett levelek és látogatások az állami ós pártszervek, illetve szervezetek munkájában mutatkozó komoly fogyatékosságokra derítenek fényt. Az a tény, hogy a szóban forgó panaszok túlnyomó többségének orvoslása az alsóbb párt- és állami szervek hatáskörébe tartozik elárulja, hogy az emberek ügyeit még távolról sem intézik mindenütt úgy, ahogyan kívánatosnak tartanánk. A kommunistáknak és a pártszervezeteknek nem szabad meghátrálniuk a problémák elöl, elveszteniük kedvüket, ha nehézségek merülnek fel. A mi erőnk álláspontunk Igaz voltában, nyíltságában rejlik. Küzdünk a kishitűség, de egyúttal a íhamis optimizmus ellen is, amely a múltban gyakran nagy károkat okozott, és a bizalmatlanság, a csalódottság érzetét váltotta ki. Gondoskodnunk kell arról, hogy valamennyi pártszervezet tevékenysége kifelé, a munkások, parasztok, az értelmiség és az iíjság felé irányuljon. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egyes pártszervezeteink máig is igyekeznek elzárkózni a dolgozók elől, hogy nincs megfelelő politikai befolyásuk sem tekintélyük. Állítani merem, hogy a pártszervezet egyszerűen nem létezhet, csak ha minden tevékenységét az emberekkel karöltve végzi. Ha begubózik saját belső _ problémáiba, akkor legfeljebb vege-' tálhat. Nyíltan meg kell mondani, hogy pl. a személyes agitáció, amely a múltban mindig a politikai munka bevált eszköze volt, újabban nagyon ellanyhult. Egyes kommunisták igen gyengék az agitációban, sőt inkább igyekeznek kitérni a személyi viták elől, és közömbösek az észlelt fogyatékosságokkal szembpn. Ezért mindenütt, ahol szükség mutatkozik, következetesen le kell küzdeni a szektás hajlamokat, fel kell újítani a kommunisták és a dolgozók közti -közvetlen kapcsolatokat, személyes példaadással és elvhű kommunista állásfoglalással kell utat mutatni. Szabad köztársaságunk húsz éve alatt a polgárok milliói nőttek fel, ha nem Is tagjai a pártnak, őszinte tisztelettel viseltetnek a szocializmus eszméi és rendszerünk iránt, amelyben biztonságos életük zálogát látják. Sokan közülük az eddiginél ls hatékonyabban dolgozhatnának a társadalom javára, de adottságaikat és jóakaratukat megfelelő lehetőségek híján nem gyümölcsöztethetik teljes mértékben. A pártnak a dolgozókkal való egyre szorosabb kapcsolata és a pártonkívüllekkel szembeni nyílt magatartása segítheti csak elő ezeknek az embereknek a megismerését, és adottságaik, ismereteik, képességeik szerinti besorolásukat olyan funkciókba, ahol minden erejüket a társadalom szolgálatába állíthatják; a legkiválóbbak közülük aztán a párt tagjaivá válhatnak. Még Inkább vonatkozik ez azokra a jó szándékú, fiatal emberekre, akik gyakran éppen a mi munkánkban megnyilvánuló fogyatékosságok következtében nem értették meg minden vonatkozásban pártunk politikáját. Ebből következik tömegpolitikai munkánk egyik fő feladata — ezeket az embereket úgy kell Irányítani, hogy tisztán lássanak, megértsék kötelességeiket, mentesíteni kell őket a különféle káros befolyások hatása alól, hasznosítani kell képességeiket a társadalom Javára. E téren akadályt jelentenek a tömegpolitikai munkában megnyilvánuló defenzív vonások. Ezeket minél előbb fel kell számolni, és a politikai-nevelő munkának harcosabb jelleget kell adni. Persze nem a külsőleges harciasságra, a nagy szavakra gondolok, hanem a párt politikájának és alapelveinek mélyreható megismeréséből fakadó harcos állásfoglalásra. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a határozott eszmei szemszög és a világos, egyértelmű politikai hangnem egyesíti a kommunistákat, és köréjük tömöríti a többi dolgozót ls. Legyünk még igényesebbek — kérlelhetetlenül harcoljunk a fogyatékosságok ellen Elvtársaik I Most pedig rátérek pártunknak az állam s a népgazdaság Irányításában betöltött vezető szerepe érvényesítésével kapcsolatos kérdésekre. Olyan problémák összességéről van szó, amelyeket különösen most, a tökéletesített irányítási rendszer elveinek megvitatása folyamán kell tisztáznunk, hogy ne kövessünk el fölösleges hibákat. Ezzel összefüggésben idézzük fel Lenin néhány elgondolását. Amikor Lenin a párt, az államhatalom s a közgazdaság egyes szervei közötti szerep, kör megfelelő s pontos meghatározásénak szükségességét hangsúlyozta, nyilván abból az elgondolásból Indult ki, hogy biztosítani kell a párt, valamint legfelsőbb szervei vezető szerepét minden állami s gazdasági tevékenységben. Lenin ezt a szerepet abban látta, hogy a párt Központi Bizottsága minden párt, illetve állami intézmény, s a dolgozók valamennyi szervezete tevékenyságét egységesíti, és országszerte minden tevékenységet annak az elvnek megfelelően Irányít, hogy a párt Központi Bizottsága Irányító jellegű utasítása nélkül egyetlenegy állami Intézmény sem foglalkozhat - sarkalatos politikai, illetve szervezési kérdések megoldásával. Lenin azonban a párt vezető szerepének ily értelmű érvényesítését, de a párt és az állami intézmények bizonyos rugalmas kapcsolatait sem értelmezte — jóllehet ezt a sikeres munka kezességének tekintette — a párt- és az állami intézmények feladatainak azonosításaként, sem pedig úgy, hogy ez bármiképpen is csökkenthetné az állami s a gazdasági szervek felelősségét és önállóságát a rájuk bízott feladatok teljesítésében s hatáskörük érvényesítésében. Ezt bizonyítja az a követelmény is, amelyet Lenin a XI kongresszus előkészítésével kapcsolatban juttatott kl. fejezésre, miszerint az addiginál sokkal részletesebben kell meghatározni egyrészt a párt s Központi Bizottsága, mágrészt a szovjet hatalom szerepkörét, nagyobb felelősséget követelve nagyobb önállóságot kell adni a szovjetek dolgozóinak s intézményeinek, s hogy — bár túl gyakori, rendszertelen és sokszor csak felületes beavatkozások nélkül — a párt tartsa meg hatáskörében minden álla. ml szerv tevékenységének általános Irányítását. Elvtársak, vizsgáljuk most meg a mi helyzetünket, amelyet a Központi Bizottság 1963 szeptemberi plenáris ülésén is részletesen megvitattunk. Akkor kiküszöböltünk néhányat a kormány tevékenységére kedvezőtlenül ható szubjektív okokból, és káderváltoztatásokat is eszközöltünk. Intézkedéseket hagytunk jóvá arra nézve, hogy a kormány és szervei teljes felelősséget' viseljenek a párt által kitűzött feladatok teljesítéséért. Amikor múlt év januárjában gazdasági problémáink megoldásával foglalkoztunk, de számos más kérdés megvitatása alkalmából is hangsúlyoztuk, hogy a pártnak, az állami és gazdasági szerveknek elsősorban a legfontosabb feladatokkal kell foglalkozniuk, a gazdasági s az állami szervektől pedig megköveteltük a hatáskörükbe tartozó feladatok teljesítésének biztosítását, hogy a pártszervek ne helyettesítsék az említett szerveket. Ez az eddigi irányítási rendszerben s irányítási módszerekkel csupán részben sikerült. A régi módszerek tovább is érvérfyesültek, különösen akkor, ha valahol nem teljesítették a feladatokat és ha az Illetékes gazdasági szervek nem küszöbölték ki a fogyatékosságokat. Ez nem lehet jó, mert a gazdaság közvetlen irányító-, sáért viselt felelősségtől mentesíti a' vezető gazdasági állami dolgozókat, és odavezet, hogy a párt mögött megbújva sokszor alibizmushoz folyamodnak. Mindez olyan hélyzetet teremt, amelyben úgy tűnik, hogy mindenért, minden döntésért és minden akár részbeni fogyatékosságért is közvetlenül a párt felelős. Ez helytelen, sőt rendkívül megnehezíti a párt vezető szerepének következetesebb érvényesítését is. Magától értetődik azonban, hogy a pártvezetés nem szorítkozhat csupán a párton belüli közvetlen döntésekre. Az állami és a gazdasági szervek s a társadalmi szervezetek vezető tisztségeiben ls ténykednek kommunisták, akik megfelelő módon mindenütt érvényesítik pártunk vezető szerepét. A szocialista állam, központi szervei és a vállalatok gazdasági vezetősége közvetlenül irányítja a termelést. Gazdasági és társadalmi fejlődésünk elgondolása, a XII. pártkongresszus irányelvei s a Központi Bizottság elvi jellegű határozatai — mindez nemcsak központi kapcsolatokban érvényes — képezik az említett szervekben dolgozó kommunisták minden tevékenységének politikai és szervezési alapját. Minden munkánkban szem előtt kell tartanunk, hogy bár közösek a szocialista állam és a kommunista párt céljai, s bár meg kell valósulnia és meg ls valósul a párt, az állami és gazdasági vezetőség közötti legszorosabb együttműködés, e kapcsolatok kialakításában nagyon előre, látóknak kel) lennünk, hogy a lehető legkisebb mértékre csökkentsük a párhuzamos tevékenységet, mert ellenkező esetben ez a párt és az állam közötti különbség elmosódásához vezetne. A legutóbbi években gyakran előfordult, hogy a párt az állami, illetve gazdasági szervek tevékenységét helyettesítette, azaz ugyanazt a munkát végezte. Ezt egyrészt a fogyatékos központi Irányításnak, másrészt az eddigi módszereknek. Illetve annak tudhatjuk be, hogy a gazdasági szervek nem mindenre gyakorolhattak megfelelő aktív befolyást. Ez esetben — de különösen akkor, ha nem teljesítették a feladatokat — a párt gyakran és közvetlenül átvette a gazdasági szervezetek feladatait. Egész pártunknak kl kell minden tevékenységéből küszöbölnie az Ilyen és a hasonló módszereket. A párt természetesen a jövőben ls befolyásolja gazdaságunk fejlődését, de elsősorban a dolgozók mozgósításával s azzal, hogy politikai irányelvekkel, valamint ellenőrzéssel megkülönböztetett módon hat gazdasági szerveink munkájára. A pártvezetés nem értelmezhető s nem hajtható végre a gazdasági, Illetve állami szervek helyettesítéseként; de ugyanakkor oem szorítkozhat csupán a termeléstől elszigetelt politikai s ideológiai befolyásolásra. A pártnak határozottan kell beavatkoznia mindenütt, ahol a haladó Irányzatoknak kell utat törni, ahol felülkerekedett a maradiság s nehezen érvényesülnek a haladó munkamódszerek. Bárhol is forduljanak elő hasonló esetek, a kommunisták sehol sem lehetnek ezeknek csupán, tétlen szemlélői. A legutóbbi években szerzett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy sok helyütt — gazdasági életünk kárára — csorbát ejtettek a vezető gazdasági dolgozó tekintélyének, önállóságának, oszhatatlan jogkörének elvén, és azon az elven Is, hogy felelősséget visel a termelés szervezéséért és eredményeiért. A tökéletesített irányítási rendszer alapelvei elejét veszik ezeknek a jelenségeknek. Létre kell hoznunk annak a feltételeit, hogy felülről lefelé, minden gazdasági dolgozó a felelőssége és jogköre ismeretében dönthessen, hogy kiküszöbölhessük az alibtzmust, a felelősség miatti félelmet stb. Ám ugyanakkor határozottan ki kell jelentenünk, hogy a nagyobb jog: kör nem Jeleníthet önkényeskedést. A jövőben ls bővítenünk kell a gazdasági irányítás demokratikus elemeit, és fokoznunk a dolgozók részvételét az irányításban. Enélkül nem birkózhatunk meg feladatainkkal. Ezzel kapcsolatban bizonyára helyes, ha néhány szóval arra is rámutatunk, miként juttassák a pártszervezetek érvényre a párt alapszabályzatában lefektetett ellenőrzési jogukat. Sikeres érvényesítése érdekében elsősorban meg kell teremtenünk annak kedvező feltételeit, hogy az Illetékes pártszervezet saját bíráló nézőpontjai szerint ítélhesse meg az üzemben uralkodó helyzetet, és az üzem vezetője segítségével s részvételével olyan határozatokat hozhasson, amelyek mélyebb megalapozottságukkal a gazdasági vezetőségnél jobban érvényesíthetik különösen a szociális-politikai nézőpontokat. Az ellenőrzési Jogtői elválaszthatatlan az alapszervezetnek az a kötelessége, hogy a kommunistákat s a többi dolgozót a tervfeladatok teljesítésére mozgósítsa. Ez azonban elvileg azt jelenti, hogy a pártszervezetnek minden tekintélyét latba vetve támogatnia kBll a gazdasági vezetőséget és a termelés szervezését, Irányítását célzó utasításait s irányelveit. A pártszervezet azonban nem foglalkozhat a gazdasági vezető minden egyes utasításával, sem pedig minden egyes feladattal. Azzal kell viszont törődnie, hogy megszilárduljon a munkafegyelem, kialakuljon a nagyfokú igényesség, a fogyatékosságok iránti engesztelhetetlen légkör, és összpontosítsa figyelmét a sarkalatos minőségi feladatok teljesítésére. Ez a körülhatárolás nem jelenti a pártszervezetek ellenőrzési jogának meggyengítését. Ellenkezőleg, meg kell találnunk annak útját-módját, hogy az új feltételeknek megfelelően miként mélyítsük el még jobban a párt vezető szerepét, hogyan fokozzuk a dolgozók hozzájárulását. Elvtársak, a Központi Bizottság elnökségén folytatott vita után azt a javaslatot terjesztjük önök elé, hogy a szakágazati vállalatok igazgatóságai s a vállalatik trösztjei mellett olyan szerv létesüljön, amely a központilag kitűzött alapvető feladatok keretében évente néhányszor megvitatná a gazdaságú s pénzügyi terv elvi jellegű kérdéseit, a beruházási tevékenység irányzatát, a vállalat hitelproblémáit, bérkérdéseit s gazdasági mérlegét. Ez a szerv arról ls véleményt nyilvánítana, hogy az Igazgató javaslatai alapján miként kell felhasználni a dolgozók egységes alapjából merített eszközöket. Ennek a tanácsnak, esetleg másként is nevezhető szervnek tagjai a szakágazat, Illetve a tröszt igazgatóságának vezető dolgozói, az alárendelt gazdasagi egysegek egyes igazgatói (2—3), a pártszervezetek és a szakszervezetek képviselői (az üzemi pártbizottságok 2—3 elnöke, az FSZM üzemi bizottságainak 2—3 elnöke) az Állami Bank és a legfontosabb megrendelő vállalat képviselői (2— 3) lennének. Ezeknek a mintegy 12 —15 tagú szerveknek hatáskörét és felelősségét pontosan kell meghatározni, éspedig úgy, hogy a vállalatok tevékenységére s fejlődésére ugyan befolyást gyakorolva semmiben se (Folytatás a 6. oldalon) 1965. február 3. * ÚJ SZÓ 5.