Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-20 / 50. szám, szombat

V. N. TURKIN NEPÁLI ÚTIJEGYZETEI i EsmsEzmsemmzz: L eopoldville-ban, azonkivii hogy lépten-nyomon Csom bt katonáiba, amerikai pilóták b» és meghatározhatatlan nem zetlségű zsoldosokba botlik az ember. S miközben a tartumá nyokban élethalál harc dúl, a felkelők és az imperialisták tá­mogatta kormány kőzött a fő városban zavartalanul zajlik a nyugati stílusú nagyvilági élet. Szépségkirálynóket választanak csaknem minden este. Most ép­pen a Negro Bárban került meg­választásra „Miss Banda lun­gua". Az ilyesmi kitűnő alkalom a mulatozásra, a táncra 6s az Ivászatra. Annál is inkább, mi vei a helyi és a külföldi felső tízezer fagjainak, de különösen az amerikai pilótáknak el kell ütniük valamivel a felkelők el­leni két bevetés közötti Időt. Mulatnak hát. Folyik az ital, Jól megy a prostituáltaknak és az országba tömegesen visszaözön­in külföldi, tőként belga és ame­rikai üzletembereknek. Kezdetben különösen megle­pett a város körül elhelyezett katonai táborok rendkívüli né­pessége. A katonák, egylitt él­nek itt családjukkal A barak­kok körül állandóan zajongó gyermeksereg, s a híradósok ve­zetékein szines ruhadarabok, le­pedők és alsóneműk száradnak, itt ez a szokás. Es ha valaki netalán kiiáncsi lenne rá, hol találhatók ezek a táburnk, a ko­ra reggeli és esti trombitaszó meglehetősen pontns tájékozta­tással szolgál. Napközben a ka­tonák a környező dombokon KATONÁK, RENDŐR ÖK ás SZERENCSELOVAGOK VAROSA TÁBORTÜZEK A LEOPOLDVILLE-I UTCAKON gyakorlatoznak. Nem valami lel­kesen, de az errefelé szokásos minimális fegyelemmel engedel­meskednek a külföldi tisztek pa­rancsainak. Tulajdonképpen ők ls ugyanolyan zsoldosok, mint tisztjeik. Legfeljebb kevesebbet kapnak. S Kongóban óriási mé­reteket öltött a munkanélküli­ség. Sokan, más megoldás nem lévén, beállnak katonának, hogy családjuknak megszerezzék a betevő falatot. Nem szeretik sem Csombet, sem az amerikaia­kat. a belgákról nem is szólva. Egyszerűen élni akarnak, S ez •z-élni akarás sok esetben ha­lállal végzfidik. E gyetlen afrikai városban sem láttam annyi egyen­ruhás embert, mint Leopoídvll­le-ben. Aliig felfegyverzett, gép­pisztolyos rendőrök cirkálnak a város minden kerületében. De nem annyira a közbiztonságra A LEOPOLDVILLE-1 KOYAL HO­TEL AZ EURÓPAIAK SZAMÁRA ALKALMAS SOK SZÓRAKOZÁSI HELY EGYIKE. Esténként ezernyi tábortűz lát­ható Leopoldville-baii. Nem a ka­tunai táborokban, hanem a vá­ros utcáin, a járdákon. Az em­berek tüzet raknak az utak mentén és vacsorát főznek. Szállodám magasából nézve mint megannyi pislákoló gyer­tya. égnek n vacsoratiizek. De még ez a primitív életből meg­maradt is érthetőbb számomra, mint az, hogy Afrika egyik leg­nagyobb országának fővárosá­ban oly kevés s fekete arcbőrd ember. Az áruházak vásárlói, a hotelek lakói, a vendégifik ás bárok látogatói zömében fehé­rek. Egyetlen helyet láttam a városban, ahol kimondottan sok volt a fekete, főleg nők, hátuk­ra kölött gyerekkel, s ez a ke­rületi biróság épülete előtt volt. Türelmesen vártak, hngy apró­cseprő ügyeikben ítéletet mond­janak a bírák. Leopaldville-ben rengeteg az utcai árus. Más afrikai orszá­goktól eltérően itt valóságas olajfestmény ipar fejlődött ki. A képek nem a legjobbak, de potom pénzért meg lehet őket kapni. Vásárlóik ffileg amerikai­ak. Ügyszintén ők veszik meg azoknak az elenfántcsont farag­ványokat ls. amelyek alapanya­gát a nyugatnémet műanyagipar szolgáltatja. Itt láttam életem­ben először megdöbbentően nagy mennyiségű „műanyag elefánt­csontot". Viszont olcsó és köny­nyebb, mint a valódi. Afrikának ls megvannak a maga kis fur­csaságai. A z Elisabethville-be tartó repülőgépen ismerkedtem meg egy tizenkilenc éves kongói fiúval. Most megy egyetemre. Agronómus szeretne lenni. Eh­hez »an kedvem, — mondja vég­telen önbizalommal. Családja Leopoldville-ben él. Hat testvé­re van. Miközben erősen szemez a csinos stewardessel, arról biz­tosít, hogy nem nósül meg, amíg be nem fejezi az egyete­met. „Az assznny, meg a gyere­kek elvonnának a tanulástól'' — világosít fel. De azért plllana­A LEOPOLDVILLE 1 REPÜLŐTÉR EPÜLETE ügyelnek, mint inkább arra, hogy kéznél legyenek, ha neta­lán valamiféle megmozdulásra kerülne sor, az ingatag Csőm­be kormány ellen. Elég egyetlen bíráló szó, hogy letartóztassanak valakit. Azt hinné az ember, hogy Kongó átmeneti urai biz­tonságban érzik magukat — le­galább a fővárosban, amely messze esik a felkelési gócok­tól. Holott ennek éppen az el­lenkezője az igaz. Rettegnek és egyre több fegyvert vásárolnak. A hivatalos kormánylap egy ma­gát taktikusan megnevezni nein akaró „olvasó" levelét közli. A levélíró követeli, hngy úgymond korszerűsítsék a kongói rendőr­séget. Nem tudom, hogyan kép­zeli el a dolgát Talán akassza­nak a vállukra még egy gépisz­tolyt a már meglévő mellé? leopodville polgármestere azon ban minden gondolkodás nélkül megígéri az ismeretlen javaslat tevőnek, hogy indítványát ko molyan fnntolóra veszik. Ezek után mondja valaki, hngy Kongó ban nem adnak az emberek vé­leményére! UTAK AZ ŐSERDŐBEN NÉPSZOKÁSOK A „VILÁG TETEJÉN" AHOL A SÓS VIZ AZ ÉDESSEL KEVEREDIK ŕ Nepál fővárosában, Kat­manduban az ősi királyi pa­lotát nézegetjük. Az ajtók nyitva, a környéken dísz­egyenruhás rendőrök állnak. A palotatéren egy oszlop, — melynek tetejét aranyhal díszíti. A babona szerint ez a hal, — melyet nya-nák neveznek, a nya pedig ne­varí nyelven az 5-ös számot jelenti, — rejtjel, s azt mu­tatja, hogy a palota padló­zata alatt ötvenmillió arany­rupia van elásva. Az oszlop közelében egy óriási harang és két hatal­mas dob áll, melyek a ha­gyományokhoz híven napon­ta kétszer jelzik a virradat és az alkony beköszöntét. Ez a hagyomány még azok­ba az időkbe nyúlik vissza, amikor Nepálban nem tud­*ak az óra létezéséről. A KATMAN001 BAZ/B Egy kőlapon heverésző te­henet megkerülve kijutunk a trópusi gyümölccsel és terménnyel roskadásig meg­rakott festői piactérre. A háziasszonyok bevásárolnak, mások érdekességeket ke­resnek. Itt van például egy legendás oszlop Közönsé­ges faoszlop, de az ősi babo­na szerint varázserejű. Ha egy meddő asszony körül­öleli, és elrebegi hő óhaját, akkor biztosan fia születik. Ha beszélni tudna az oszlop, sok finom asszonykéz simo­gatásával dicsekedhetne. A piactér mellett hatalmas épület emelkedik háromeme­letes tetővel. Nepáli rege szerint egy nagy fatörzsből egyetlen szeg nélkül épí­tették ezt a monumentális templomot. Egy bodega mellett na­rancshoz hasonló gyümöl­csöt vásárló nepáliakra let­tünk figyelmesek. Nekünk is kínálták. -t- Etessük meg a majmo­kat — hívogattak. t Követtük őket. Egy hegy lábához jutottunk. A retéjén pagoda arany kupölája tün­dökölt a napsütésbei), Felka­paszkodunk a' széles,,már-. : ványlépcsőkön, melyeknek két oldalán , a templom vé­dőszellemeinek kőből fara­gott istenfigurái állnak. Az­után egy meredek, keskeny, vaskorlátú lépcsőn vagy 500 fokot háguwk felfelé. A sűrű fakoronákból majom­ábrázatok meredeznek ránk. A majmok megkapták a magukét, aztán pajkos isko­lásgyerekek módjára hancú­rozni kedztek, s amikor a zsebünk kiürült, faképnél hagytak minket, s illetlen mozdulatukkal értésünkre adták, hogy többé nem va­gyunk érdekesek. pergése és réztányérok csör­gése kísérte ez a szertartást. Időközben az öreg varázs­igélt hallgattuk. Utána át­szellemült az aggastyán ar­ca, énekelni kezdett, majd belekezdett Naivari dicső történetébe. Következtek a mezítlábas „művészek". Körbe-körbe jártak a sátorban, hosszú utazást Imitálva. Mozdula­taikkal az ősi Ramajásna eposz számos epizódját örö­kítették meg. SZENT ÁLLAT Néhány nap múlva elin­dultunk az őserdő felé. Egy erdei te'epüiésnál megpihen­tünk. Érdeklődtünk, milyen az vízállás az erdőkben eső­zések Idején. A nepáliak készségesen felvilágosítot­tak, de szavaikból éreztük, hogy valami nyugtalanítja őket, valamit szeretnének kérdezni tőlünk. Végül egy szomorú öreg paraszt köze­lebb jött, és kérte, hogy érinthesse meg elefántun­kat. Miért utasítottuk volna el?! Utána a nők jöttek ha­sonló kéréssel. Megkérdeztem nepáli ka­lauzunkat, mi a titka az elefánt érintésének. A nepá­liak azt hiszik, hogy ha ele­fántot érintenek, legtitko­sabb vágyaik is teljesülnek. A hívő nepáliak tisztelnek egy Ganes nevű istent, aki­nek emberi teste és elefánt­feje van. Az állat lábának érintésével tiszteletüket ró­ják le, és vágyaik teljesülé­sét kérik Ganestól. A tiszte­let legnagyobb fokú meg­nyilvánulása, ha valaki ösz­szegörnyedve átcsúszik az elefánt hasa alatt. Láttam egy hatéves fiúcskát, amint az elefánt lábába kapasz­kodva sebesen keringett. Az ilyesmi, persze, veszéllyel Jár, A nepáliak szertartásai­ban gyakran szerepel a réz. Szent fémnek tartják, mely -elősegíti a gondolatok össz­pontosítását. Jobban segíti az embert, mint az arany és az ezüst, gyógyír vala­mennyi betegségre. Amikor kísérőnk, lal Bahadur ele­fánthajcsár megbetegedett, fivére. Puma azzal űzte ki belőle a rossz betegséget, hogy rizsszemmel hintette be, és olyan edényből ita­tott vele vizet, melyben né­hány rézérme hevert. A DZSUNGEL URA Nagy élményektől fnsztja meg önmagát, aki repülőgépen érke­zik Stockholmba — legalábbis ezt mondják. A turista, aki kö­zelről szemlélheti a kopár, szik­lás szigeteket, az erdőkből kl kandikáló kertes villákat, vl­kendházakat, tavakat, a sűrűn látogatott fjordokat, közvetlen benyomásokat, élményeket sze­rezhet. Régi mondás: Prága gyöngye a Moldva, s ba ezt azzal egé­szítenénk ki. hogy Stockholmé a tenger, akkor ez a hasonlat egy kicsit sántítana. A tenger itt nem két részre, hanem sok­kal többre usztja a várost, s bőkezűen kínálja ajándékait. A főváros szivében, ahol a tenger a Mälaren-tóval érintkezik, a sós vlz az édessel keveredik A duzzasztógát mellett épült hajózsilipnek az a rendeltetése hngy a tenger és a tó szint­jét kellően szabálvozva. a ha­jók zavartalanul folytathassák útjukat, s az utasnk innen a csatornáról is betekinthessenek a kikötőváros keskeny utcáiba vagy a mutatás modern város­negyedekbe. 9 MEGELEVENEDETT KORTANÜ A vízen is sok a látnivaló. Itt van például a több mint három­száz éves fogságából kiszabadí­tott Wasa hadihajó. Maradvá­nyait hosszas keresés után sike­rült megtalálni s felszínre hoz­ni, hngy régi rajzok és adatok alapján elkészíthessék pontos mását. A múzeumnak berende­zett hatalmas csarnokban na­na őket — világosítanak fel a „bennszülöttek". — Ma azonban sok idegen vetődik ide, és so­hasem árt az elővigyázatos­ság ... © KORONA A KIRÁLY MELLETT A svédek Jó gazdák, fogják rf garast. Bár nem mondhatjuk rájuk, hogy skótok, de azért meggondolják, mire adjanak ki pénzt. Az 1300 koronás átlagos munkáskeresetből sok mindenre telik. Nyilván a király példáját követik. Gusztáv Adolf, a jelen legi uralkodó édesapja példáján nkulva a koronázással járó tB­temes kiadásokat megtakarítot­ta. s kijelentette, hogy a király akkor is király marad, ha nem koronázzák meg. A nép. mely­nek a nagy kiadásokat viselnie kellett volna, hálás a királynak azért az áldozatért, hogy a par­lamentben nem a fejére teszi, hanem csak maga mellé helyez' a koronát. © „JÖSZOMSZÉDSÁG Egy távolabbi szigeten egye­dülálló épülettömb búslakodik magában — ez a fegyház. Innen még a legelvetemültebb fegyen­cek sem szökhetnek meg, meri maga a miniszterelnök tartja szemmel őket — mutat veze­tőnk a fegyházzal szemben emelkedő fehér épületre. Igaz, hogy Erlander ebben a 15 eme­letes palotában lakik, ám ha kedve tartja, lakásának három irányba tekintő ablakaiból a fegyháznál derűsebb látvány­ban gyönyörködhet. JELLEGZETES SIOĽKHULM1 KÉP tok alatt találkát beszél meg afc említett stewardessel, aki egy húnapja a légitársaság alkalma­zottja. ö viszont bakwangai. Végzett tanítónő, de Kongóban a pedagógusokat nem fizetik olyan jól, mint a zsoldosokat. Ahhoz, hogy eltarthassa szüleit, jobban fizetett állást kellett vál- . talnia. Nézem ezt a két fiatal embert, és hirtelen valami kel­lemes érzés tölt el. Pedig nem történt semmi. Vagy majdnem semmi. Köznapi idill egy véráz­tatta, háború dúlta afrikai országban. Két fiatal megismer­kedett egymással Az egyike' úgy hívják, hogy Ngalamulume Annak a fiúnak adják ezt a ne vet Kongóban, aki a negyedik gyermekként születik egy csa­ládban. A kislány neve Patlencc. Azt jelenti, hogy türelem. Ha valaha is kételkedtem volna Kongó Jövőjében, ennek a két fiatalnak a látványa meggyőzőit volna arról, hogy mire Patience . megszüli negyedik gyermekét, f talán béke lesz Kongóiján, aho­gyan errefelé mondják, — Afri­ka szivében. idm/mamair NA L VARI Néhány nap múlva elláto­gattunk Naivariba. A falu terén a parasztok vörös anyagból sátrat vertek. A sátor közepén tüzet raktak, középütt egy fát állítottak fel, mely nagyon hasonlí­tott a mi karácsonyfánkra. Este tízkor mind ünnepi öl­tözetben Jelentünk meg. Ml, a vendégek díszhelyet fog­laltunk el. Megkezdődött az ünnepség. Egy tisztes aggastyán, na ivari díszpolgár lépett a sátor közepére, s néhány csipetnyi „dhun" port hin­tett a zsarátnokra. Dobok Útnak indultunk Nepál egyik legelhagyatottabb ré­szébe, amely a monszunok és a nyári trópusi esőzések idején teljesen el van vágva a külvilágtól. Előttünk Ke­rabarl falu. A lakosság szívélyesen fo­gad minket. Nemsokára le­telepszünk vendéglátóink mellé a tűzhöz. — Falunkat Kerabarinak hívják — mondja egy nepá­li a hagyományos üdvözlés közben. — A dzsungelban sok a tigris, a medve, a szarvas. Ma éjjel bizonyára eljön az őserdő ura, hogy megnézze a vendégeket. Dédapáink is látták őket, de senki sem talált a nyomuk­ra. Ezek az elesett harcosok szellemet, és és védelmezik a falut... ÉLIÁS BÉLA LEOPOLDVILLE-I RIPORTJA AZ ÚJ SZÓNAK •nnanmmS fsHS .... KATMANDU, A CSILLOGD, A RANYVERKTÜ, EMELETES Pí GODÁIR0L HlRES NEPÁLI FŐVÁROS. ponta nagy tömegek szemlélik meg az egykori svéd flotta büszkeségét. Színes filmet is bemutatnak a mentési munkála­tokról, hogy a látogatók gazda­dagabb élményekkel távozhassa­nak. A kísérőszöveget világ­nyelveken csinos lányok olvas sák. © GRETA GARBÓ NYOMÁBAN Kikötőről kikötőre utazgatva már kissé unjuk a sok szem­bejövő hajót és motorcsónakot, a ránk boruló hidakat. Gyerünk a partra, hadd lássuk közelebb­ről Is a várat, a vikingek egy­kori részkét, melyet a Hanza­városnk virágzásának korában a németek Is otthonuknak vall­hattak. A város legmagasabb pontján áll a Sophia templom. A templomok nagy részét csak az Idegenforgalom idején tartják nyitva. Szerencsénk van. ló pénzért bebocsátanak. Ugyan­is az isten házában is belépti­díjat kérnek. — Ennek a temp lomnak az a nevezetessége, hogy itt keresztelték meg Greta Gar­bót — figyelmeztet minket az idegenvezető, aki abba az áru házba is elkalauzol, ahol az egykori filmcsillag nyolc éven keresztül elárusítónőként keres­te kenyerét. — tme, a tehetség diadala. . A tehetség minden akadályt leküzdve utat tör ma­gának — folytatja jól betanult ieckéjét. ® AZ ELŐVIGYÁZATOSSÁG SOHASEM ÁRT A svéd nép becsületessége köztudomású. A skandináv ál­lamokban ritkán fordul elő be törés és lopás. A vendéglőben felejtett kaliát, az utcán hagyott kerékpár napok múlva is érin tetlenül várja tulajdonosát. Senkinek sem jut eszébe, hogy megdézsmálja az utcai levél­szekrények tartalmát. A becsű letes megtalálók átadják az el Teszlett holmikat a rendőrség nek. Mit keresnek akkor a köz­épületek előtt ácsorgó rend őrök? — A második világháború slőtt nagyítóval kereshette vol JBBSKSE® (A szerző felvétele) O KORSZAKOK TALÁLKOZÁSA Stockholm középületekben eléggé gazdag. Két városháza is van. Nehéz eldönteni, melyik szebb. Mind a kettőt nagy becsben tartják. Az 1923 ban épült városháza a Nobel díj ki­osztásának színhelye. Egyik ter­mének festményei a svéd—dán háborúkat és más történelmi eseményeket örökítenek meg, s egy érdekes óraszerkezet vonja magára a figyelmet. Az utcáról is látható figurái óránként kör­sétát végeznek. Harangjátékát a stockholmi rádió jelzéseiből vi­lágszerte ismerik. A korszerű építmények közül főként az egészségügyi intézmé­nyek keltenek nagy feltűnést. A kórtermekbe jutni szinte le­hetetlenség. Mi azonban azzal. is megelégszünk, hogy olyan lát­ványnak lágyunk szemtanúi, melyre itthon hiába várnánk. A gépesített ápolónők akkumu­látoros kocsikon rövidítik le a folyosók távolságát. Ennek elle­nére ápolónőkben itt is nagy a hiány A betegek ingyenes kezelés­ben részesülnek Az állam 80 napig folyósít táppénzt Más kérdés, miből élnek meg a be­tegek, ha a kezelés nagyon el­húzódik? O UTCAI FESTŐK Felülünk a földalaltira, Job­ban mondva a kígyózó cser­melyhez hasonló, föld alá tűnő, majd felbukkanó, hidakon átsu­hanó villamosra, mely a belvá­rosba röpít. Forgalmasabb helyeken az utcai képkiállítások is gyako­riak. Fiatal festők, diákok nem­egyszer sikerrel mutatkoznak be. Ám a vevőknél sokkal több a néző. Az utcai festők az üz­let lebonyolítása után zavarta­lanul folytatják munkájukat. Tűrhető kereseti forrás a fia­taloknak. akik ebből egészítik ki zsebpénzüket vagy ösztöndí­jukat. Egy kis tehetség, ügyes­ség és élelmesség kell hozzá. S a fiatalokra nz itt éppen úgy jellemző, mint bárhol a vilá­gon. KARDOS MÁRTA SVÉDORSZÁGI ÚTIJEGYZETE 1965. február 20. * £]J SZÔ 7 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom