Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-17 / 47. szám, szerda

gggEM&j A KATALÓGUS Manapság egy-egy nevezetesebb Képzőművészeti tárlat kulturális és társadalmi téren egyaránt eseményszámba megy. így volt ez a napokban Košicén ls, amikor a Kelet-szlovákiai Galéria termeiben J a k o b y Gyula festőművész képeiből rendeztek kiállítást. A megnyitóra szinte szokatlan nagy számban jött el a közönség. Hiába, régi igazság: „Jó bornak nem kell cégér". Jómagam is, miként ilyenkor Ildomos, megmutattam meghívómat, sebtiben aláfirkantottam nevemet a vendégkönyvbe és vásároltam egy katalógust a pénztár mellett üldögélő hölgynél. Az árát — tíz (I) koronát kért a vékonyka füzetért — érthetetlenül drágának, borsosnak találtam, hiszen más alkalommal nemigen került két-három koronánál többe. Belelapoztam a katalógusba, amelyen az ár nem volt feltüntetve, és elvegyültem az emberek közé. Egyszerre csak szomszédom hangjára lettem figyelmes. — Kissé túlzottnak tartom az öt koronát a katalógusért! — Hogy-hogy? — Mennyit? — Mondom, kissé sok ezért a füzetért öt korona, mi kerülhet ezen annyiba — mondotta barátom bosszankodva. Láttam, nem érti, miért nézek rá oly értelmetlenül. — Én tizet fizettem. Időközben nyilván árleszállítás történt — jegyeztem meg halkan és odasiettem a pénztárhoz. Szégyen ide, szégyen oda, megreklamáltam „az ötöst". Visszakaptam. Állítólag már előttem ls többen kifogásolták az árat, így hát „menet közben" öt koronában állapították meg az árát. Most már csak arra vagyok kíváncsi, vajon mennyibe kerülne a Keletszlovákiai Galériában egy katalógus, ha netán Košicén egy még ismertebb művész kiállítását rendeznék meg. Mondjuk Csontváryét, Zrzavýét... Mert Plcassóra, Van Goghra már gondolni sem merek! (tä) Irány a nagyvilág A matejovcei TATRASMALT a világ valamennyi részébe szállítja gyártmányait. Az Itt gyártott zománcozott edénnyel Dél-Amerikában. Afrikában és az északi államokban is találkozhatunk. Az üzem ez év elsfi negyedévében 1 900 000 korona értékű árut szállít külföldre. A Venezuelába, Nicaraguába. a Dominikai Köztársaságba és Hollandiába irányuló szállítmányokat már útnak indították. Bratislavában a Devin szálló tanácskozási termében ma és holnap konferenciát tartanak a szlovák képzőművé-i szek. Ebből az alkalomból közöljük a szlovák grafika egyik jeles képviselőjének, Orest Dubaynak fametszetét, a Fekete fehéren című ciklusból vissznann...

iBiinaBBB

f visszhang... Bolgár karikatúrák A Bulgária 20 éves fennállása alkalmából Szófiában bemutatott nagysikerű karikatúra-kiállítás már megjárta a Szovjetuniót. Vándorútján most Bratislavába érkezett, hogy tájékoztassa közönségünket a baráti ország karikatúraművészetének két évtizedes alakulásáról, törekvéseiről. 39 művész munkája, mintegy 200 lap ad áttekintést erről az igen változatos műfajról, melynek legfőbb eszköze a nevetségessé tevés, a jelenségekben rejlő komikum feltüntetése. A jó karikatúra mindig bírál, nem oktató modorban, hanem gúnyolódva, a művész vérmérséklete szerint enyhe csipkelődéssel vagy epésen, támadó éllel. Amíg az egykori Bulgária népköztársasággá fejlődött, hatalmas gazdasági, politikai és társadalmi átalakuláson kellett átmennie. Mindez azonban elképzelhetetlen megrázkódtatások, buktatók, fonák és ferde helyzetek, bűnös visszahúzó hajlamok megnyilvánulásai, kisebb-nagyobb emberi gyengeségek nélkül. S éppen ezeket a jelenségeket tűzték tollúk és ceruzájuk hegyére a bolgár karikaturisták. A műfaj megalapítói Bozsinov és Beskov. Az idősebb korosztály: Zsandov, Venev, Angeliesev még a monarchia idején a napilapok hasábjain harcoltak a párt szellemében, ami nem volt éppen veszélytelen vállalkozás. Ezt a küzdelmet azóta is az ország érdekében folytatják. A külpolitikai eseményekkel szemben is állást foglalnak természetesen, s mérgezett nyílvesszőikkel főképp Franciaországot és Amerikát veszik célba. — A felszabadulás óta humoros heti lapjukban a Sztrselben Murcsev, Behan, Dinov, Crozef és számos ifjú karikaturistának a valóság széles anyagából merítő rajzai jelennek meg. Mindannyian telibetaláló, mulatságos ötletekkel, változatos kifejező eszközökkel, de változatlan hűséggel szolgálják a szocializmust. B. ]. A különleges takarmánykeverő A járást mezőgazdasági termelési igazgatóságon — Komáromban — újságolták, hogy a helyi szövetkezetesek felhasználják a vágóhíd hulladékait. Eddig sem hagyták elveszni az értékes, fehérjében gazdag vért és egyéb hulladékot, de amint Czézinger Kálmán, a keverő vezetője mondja, ezelőtt csak kezdetleges módon készítették el. Tavaly szeptemberben azonban elkészült egy kisebb üzemnek is beillő keverő. Igaz, 240 ezer koronájába került a szövetkezetnek, de kifizetődik. MÓDOSULT AZ ELKÉPZELÉS Kovács Ernő raktárostól tudjuk, hogy üzemeltetésiét tulajdonképpen másképpen képzelték el. Tervük az volt, hogy a feldolgozott vágóhídi hulladékba előre meghatározott arányban mindjárt a helyszínen belekeverik az abrakta'-armányt is. Innen ered a keverő elnevezés, mert egyébként Inkább katlanszerű a felszerelés. Az eredeti elképzelés, hogy az állomány számára külön-külön készítsenek keveréket, nem valósult meg. A szövetkezetnek nem termett annyi abraktakarmánya és olyan választékban, hogy fedezn.é a szükségletet. A feletetett abrak nagy részét az állami takarmánykeverőből biztosítja s ez /a takarmány már a szükséges fehérjét tartalmazza. Így a feldolgozott vágóhídi hulladékot nem ls tudja mind felhasználni. Jelenleg a hízósertések és a tojós tyúkok táplálékát javítják vele, a többit meg eladják a kolárovői szövetkezeteseknek. AZ ETETŐK DICSÉRIK Duna Pál, a kolárovói szövetkezet traktorosa éppen a napi adagért jött. Naponta 23—24 mázsát fuvaroz haza, több nem ls fór szivattyús tartálykocsijába. Az etetőt mindig megvárják, hogy elhozza a takarmányt. Addig nem ís kezdenek etetni — mondja a traktoros. A sertések már annyira rászoktak, hogy ha nem érzik az ízét csak turkálnak az ételben. A kolárovólak 60 koronát fizetnek a takarmány egy -egy mázsájáért ós ha nem vinnék ők, elvinné más. Mert nagy iránta az érdeklődés. Sőt, ha tyúkok számára készítenek eledelt, azt ls átveszik és nem bánják, hogy 25 km-re kell érte járni. AZ OTTHONI TAPASZTALATOK Takács József mérnök a szövetkezet zootechnikusa szerint az állomány súlygyarapodása jó. A sertéseknél az átlagos súlygyarapodás 44 deka naponta. Ez valóban nem rossz, ha figyelembe vesszük, hogy ez a 13 kilós malacok átlagos súlygyarapodása is. A szövetkezetekben éppen most folyik a termelési árak megállapítása is. Egy kiló sertéshús előállítási ára 5,69 korona. Ebben ugyan még nincs benne az amortizáció és az önköltség. De ha ezt ls hozzászámítják, akkor ls csak 7 korona körül mozog a sertéshús önköltségi ára kilónként. Előreláthatólag a tojás termelési ára sem haladja meg a 70 fillért darabonként. Hogy a vágóhídi hulladékok felhasználása mennyivel teszi olcsóbbá a termelést, azt a szövetkezet egyelőre még nem tudja konkrétan kimutatni. Takács elvtárs szerint a jövő évben ezt ls figyelemmel fogják kísérni. Elkülönítenek néhány darabot az állományból, ezek nem kapnak majd vágóhídi hulladékot, így az összehasonlítás alapján állapítják meg a különbséget. A FELSZERELÉS NEM BONYOLULT A keverőnek elnevezett felszerelés nem bonyolult. Egy daráló berendezésen keresztül jut a tartályba a hulladék. A nagyobb húsdarabokat, csontokat felaprítják. Előfordul, hogy a levágott állat húsát nem ismerik el fogyasztásra alkalmasnak, ám erre a célra felhasználható. A hulladékot a tartályból egy katlanba szívatják, s egy órán át főzik, hogy az esetleges kórokozók elpusztuljanak. A megfőtt anyagot tartálykocsival viszik az Istállókba. Czézinger elvtárs szerint a berendezésnek még van hibája, ezen azonban lehet segíteni. NÉHÁNY SZÖ A TISZTASÁGRÓL A higiéniai előírások betartása nem ütközik nehézségekbe. Az épület betonos padlózata lehetővé teszi a gumicsővel való gyakori le öblítést. Az anyag feldolgozása is zárt edényekben történik. A feldolgozásra hozott hulladékot és az elszállításra elkészített takarmányt más-más kocsikban hozzák, hogy fertőzött hulladék szállítása esetén ne vigyék át a fertőzést az állományoknak szállított takarmányra ls. A terem levegőjót ventillátorokkal tisztítják. A bomlásnak indult szerves anyag szagát azért érezni. A dolgozók azonban azt állítják, hogy elviselhető és meg lehet szokni. Egyébként fürdőszoba áll rendelkezésükre ós munka után megmosakodhatnak. A KEVERŐ KAPACITÁSA Négy alkamazottal (kettő az anyagot készíti elő, kettő meg bent dolgozik) a keverő 30 mázsa vágóhídi hulladékot dolgoz fel naponta. Befogadó képessége nagyobb, háromszor annyi anyagot ls feldolgozna, csakhogy a vágóhídnak nincs több hulladéka. A hulladék minősége szerint a szövetkezet különböző árat fizet. A vér literjéért 30 fillért, egyes belső részekért 2 koronánál ls többet adnak. A keverő négy mázsa szenet fogyaszt el naponta. Hozzászámítva a munkabért és a többi kiadást a takarmány előállítási ára 44 korona mázsánként, ami nem is sok. Különben most folyik a takarmány laboratóriumi vizsgálata, ám annyi bizonyos, hogy az állati fehérjéket tartalmazó hulladék a legértékesebb takarmányok közé tartozik. Valószínű, ahol lehetőség van a hulladékok feldolgozására, más gazdaságok is kihasználják majd az alkalmat, A JÖVÖ TERVE A komáromi szövetkezetet tej és sertéshústermelésre szakosítják. Ezért az eddig széttagolt telepet összpontosítják. A terv szerint a sertéshizlalda éppen a keverő mellé kerül. Ez annyiból lesz előnyös, hogy a keverőben elkészített takarmányt egyenesen az etetőbe szivattyúzhatják és mindjárt hozzákeverhetik az abraktakarmányt ls. A jövőben minden hulladék takarmányt fölhasználnak, s nemcsak a sertésekkel és tyúkokkal fogják feletetni, hanem a csirkékkel, kacsákkal stb. is. BENYUS JŰZSEF AZ ÉSSZERŰ MEGEGYEZÉSÉRT Minden nép egészséges nemzeti öntudatának szerves tartozéka a ragaszkodás múltjának értékes tárgyi-, szellemi hagyatékához. Ezért cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy a PREDVOJ 5. szánvában Ernest Strie terjedelmes cikkben foglalkozik ennek a kérdésnek szlovák—magyar vonatkozásaival. A gondolatsor elindítója az a körülmény, hogy a Szlovák Levéltári Igazgatóság poros aktái között tallózva kezébe került néhány pergamenre latinul Irt középkori okirat. Többek között Itt pihen a budai káptalannak a török vész Idején Szlovákiára átmentett eredeti' jegyzőkönyve az 1510—1522 közötti és 140 kiváltságlevél és más vagyonjogi okirat az 1212—1540 közötti Időkből. A másik Iratcsomó a székesfehérvári keresztes konvent 725 írásbeli anyagát tartalmazza az 1217— 1542 közti évekből. A cikkíró egyben számtalan példát említ arra, hogy magyarországi levéltárakban őriznek kifejezetten szlovákiai vonatkozású írott emlékeket. Különösen a múlt század hatvanas éveiben, majd a millenáris ünnepségek előtt öltött nagy arányokat nemcsak az okiratok, hanem más tárgyi értékek, oltárok, képek stb

; kiáramlása. De még a felszabadulás után, 1949ben is, gróf Barczay kicsempészte az országból akkor már államosított vagyonának levéltári anyagát. Legutóbb tárgyalások kezdődtek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kormánya között. Céljuk, hogy sor kerüljön a levéltári anyag és más kulturális javak kölcsönös átadására. E. Strlc hangsúlyozza, hogy a magyar államhatalom legmagasabb szintű képviselői a proletár nemzetköziség szellemében hajlandók ezt a kérdést egyszer és mindenkorra megoldani. Meggyőződésünk, hogy a marxista történetszemlélettel összhangban ésszerű megegyezés születik majd, amely ezt az esetleges súrlódási felületet megszünteti. A PÁRTOSSÁG MARXISTA ÉRTELMEZÉSE A Hochhuth—

Mňačko párbeszédhez szól hozzá a KULTURNÝ ZIVOT 7. számában Miroslav Kusý docens, a Komenský Egyetem természettudományi kara dialektikus és történelmi materializmus tanszékének vezetője. Az alapvető kérdést, az Író és az Irodalom pártosságának problémáját -feszegeti, vitába szállva Rolf Hochhuthnak azzal a tételével, hogy a pártosság és az igazság fogalma sohasem fedi egymást, és ezért az író nem állhat az uralmon levő hatalom és a párt bázisán. A cikk szerzője meggyőző példákkal bizonyítja, hogy az igazság minden esetben bizonyos érdekelt, angazsált álláspontot képvisel, amely meghatározza viszonyunkat az adott dologhoz és kérdéshez. Amennyiben ez az álláspont kifejezi egyes osztályok, vagy társadalmi csoportok érdekeit és azoknak tudatos szolgálatát, akkor pártos. Ebben az értelmezésben Hochhuth álláspontja is teljes mértékben pártos, főleg a Helytartó című drámájában, amely tudatosan az emberiesség védelmében száll síkra, természetesen a hívő katolikus ember állásából. Ez is egyik kiindulópontja lehet a társadalmilag haladó pártosságnak, még ha a kommunista pártosság másképp is fogalmazná meg a darabban felvetett kérdések válaszait. Ugyanakkor van maradi, reakciós pártosság is, amely szöges ellentétben áll az igazsággal. Felvetődik a kérdés, vajon nem lenne-e helyesebb elvetni bárminemű pártosságot, hogy teljesen elfogulatlanul szemlélhessük a jelenségeket. Ez nem lehet megoldás, hiszen a pártosságnak ellenpólusa nem más, mint a teljes közöny, amely semmiképp sem teszi lehetővé ez igazság felismerését. Nem arról van szó — hangsúlyozza M. Kusý —, hogy a pártossággal szembeállítsuk a pártatlanságot, a teljes érdektelenséget, a közönyt, hanem arról, hogy az embertelen, reakciós pártossággal szembeszögezzük az embert, a társadalmat, a haladást szolgáló pártosságot. Ez bonyolítja a helyzetet, hiszen a jelenségeket nem ítélhetjük meg sematikusan. A fekete-fehér séma szerint például a kommunistáknak Hochhuth Helytartóját ls el kellene utasítaniuk. Pedig látnunk kell, ebben az esetben a társadalmi valóságot ugyan nem marxista szempontból dolgozták fel, viszont ennek a látószögnek a humanizmust és haladást pártoló lényege megközelíti a viszonylagos igazságot. A múlt dogmatikus hibáin okulva, ma már tudjuk, hogy a marxizmus más nézetekkel szemben nem léphet fel általában inkvizíciós szándékkal, hanem megértően, lényege nem merülhet ki az általános tagadásban, hanem törekednie kell a más nézetek dialektikus megdöntésére. A kommunista pártosság nem jelenthet akadályt az Igazság felderítésében — állapítja meg M. Kusý. Hiszen a pártprogram összhangban áll világnézetével, az igazság felé vezető útról kialakított elképzelésével és meggyőződésével. Ez nem gátol, hanem ösztönöz az igazság kutatásában. Természetesen a kommunistát a pártprogram arra kötelezi, hogy elsősorban olyan igazság felderítésére törekedjék, amelynek van értelme és funkciója a társadalmi haladás szempontjából. Más szóval, az Igazságot ügyünk érdekeivel összhangban igyekezzünk felfedni. S mivel a politika, valamint az igazság fogalmai nem mindig azonosak, nálunk sem fogadják azonnal és mindig tárt karokkal a fennálló viszonyokat ügyünk érdekének megfelelően bíráló kommunistát. Viszont tény az, amit Adam Schaff, a kitűnő lengyel marxista fogalmazott meg: „ ... nincs és nem is lehet konfliktus a politika és az igazságkeresés között, amennyiben a politika marxista alapokon nyugszik. A konfliktus lehetséges és gyakran kialakul a rossz, hibás politika és a szervezeti fegyelem között... A hibás politika azonban nem fedi általában a politika fogalmát. A helyes marxista politika ex definitione egybefűződik az igazsággal, az igazságra törekvéssel, mivel egybefűződik az emberiség haladásáért folyó küzdelemmel. Sajnos a marxistáknak sincs receptjük az abszolút igazságra, és ezért nem lehet receptjük valamilyen előre adott, abszolútan helyes politikára sem. Ennek ellenére a politikában is éppen az igazságra törekednek ..." IRODALMUNK ÜJ VONÁSAI A magyarországi KRITIKA folyóirat idei első számában Balogh László tollából elemző és értelmező írás jelent meg, amely négy csehszlovákiai magyar szerző műve alapján fényt villant Irodalmunk néhány új vonására. Bábi Tibor immár negyedik verseskötetéről szólva kiemeli őszinte emberi kitárulkozását, amellyel kerülni kívánja a „sematizmus szabványosított témáit"(?) Főleg szonettciklusait emeli ki, mert szabad verseiben „a szándékolt ódai emelkedettség gyakran retorikába, a szenvedélyesség mesterkélt pátoszba torkollik ^-Megállapítja róla, hogy szüntelenül kutató, közéleti érdeklődésű költő, aki egyes verseiben már ma eljutott a filozófiai általánosításig és a művészi koncentráltságig. Veres János költői alkatáról szólva a többi között leszögezi, hogy nem utánozza, hanem saját költői egyéniségén átszűrve alkalmazza a népköltészeti elemeket és „legjobb törekvései Nagy László eredményeivel rokonítják". Verselése főleg ott és akkor fut vakvágányra, ahol és amikor költői alkatától idegen feladatokra vállalkozik. Duba Gyula novelláskötetének alapvető értékét abban látja, hogy különleges, szélsőséges helyzetekben tárja fel hőseinek lelki világát, igyekszik a mélyre hatolni. Érdekes felfedezéseknek és eredményes kísérleteknek tartja ezeket a novellákat, amelyek „méltán reprezentálják a szlovákiai magyar irodalom új törekvéseit". Dobos László regényét többszöri meglepetésként könyveli el. Egyrészt azért, hogy a kritikus Ily gyors átváltással jelentkezett érett, kiegyensúlyozott regénnyel, másrészt mesterkéletlenül szép nyelvéért. A legfigyelemreméltóbbnak azt tartja, hogy „természetes egyidejűséggel kapcsolódott bele az egyetemes magyar irodalom vérkeringésébe". Elismerését fajsúlyos jelzők fejezik kl: „Becsületes, bátor, igazságkereső mű. Rangos hely illeti meg napjaink irodalmában". Mindennek alapján vonja le a következtetést: nálunk egy új, színesebb és gazdagabb irodalom van kibontakozásban, és ezekre a kísérletekre, amelyek egész irodalmi életünk és az írói közérzet megújhodására utalnak, feltétlenül fel kell figyelni. Fábry Zoltán Kúria, kvaterka, kultúra című kötete is foglalkoztat* ja a magyarországi kritikát. A NÉPSZAVA február 6. számában a B. Gy. F. jelzéssel jegyzett ismertetésében többek között azt olvashatjuk, hogy ez a mű Fábry „írói-politikusi fejlődésének útjelzője". A MAGYAR NEMZET február 7-i számában pedig az S. E. jelzés újra aláhúzza: „Nincs magasabb rangú képviselője napjainkban az irodalmi jellegű publicisztikának". A méltatás szerzője több Ízben is hangsúlyozza azt az Igényt, hogy Fábry további kötetekben jelentesse meg a csehszlovákiai és aa egyetemes magyar irodalomtörténet adalékainak szerepét betöltő írásait. Ezzel „tartozik a magyar kultúrának és a Duna-medence népei barátságának..." G. I, 1483. február VI. * (JJ SZÓ 5