Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-16 / 15. szám, szombat

ifšWS® Régi, patinás város. Múltja eseményekben gazdag. Fennállása 61a többször gazdát cserélt, de fejlődéséről, lakossága anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítéséről még egy gazdája sem gondoskodott úgy, mint a mostani. Košice húsz esztendővel ezelőtt, január 19-én szabadult fel és fejlődésének új korszakába lépett. Rohamos fejlődését leginkább a Kelet-szlovákiai Vasmű és a hazánkat a Szovjetunióval összekötő széles nyomtávú vasút építése segíti elő. Az utóbbi években ugyanakkor új városnegyedek épültek a megújhodó városban, 15 ezer lakásegységgel. 1945-ben a város lakóinak száma alig haladta meg az 51 ezret, jelenleg több mint 120 ezer, s 1970-ig feltehetően eléri a 180 ezret. A GYILKOSOK ALKONYA Kelet felől, a környező dombokon túlról heves harci zajjal köszöntött be 1945. Az első napokban jónak nevezhető újat nem hozott. A nyilas hordák szaporították gaztetteiket. Bestiális módon kivégezték a kommunistákat, partizánokat és azokat a katonákat, akik feladták a szovjet és a csehszlovák felszabadító egységek elleni, reménytelen harcot. 1944. november közepétől a felszabadulás napjáig 530 embert legyilkoltak, s 1200-at koncentrációs táborokba juttattak. A katonai ellenőrzés alatt álló üzemekben a németek elrendelték a gépek leszerelését. Az üzemek vezetői többnyire támogatták az utasítás végrehajtását. Annál kevésbé a munkások. A Ruszinyák- és Polednyák-gyár kommunistái, szakszervezeti munkásai úgy vélekedtek: Meg kell menteni a gépeket és értékes alkatrészeket. Ez többnyire sikerült is. Január közepe táján a gyilkosok, mint süllyedő lliajóról a patkányok, elmenekültek a városból. Amit nem tudtak elhurcolni, elpusztították. A síneket, vasúti hidakat, a közeli téihányl alagutat felrobbantották, a villanytelepet felgyújtották. Az üzletek kirakatai üresen tátongtak. Az emberek kopott ruhákban, kitaposott cipőkben, lehangoltan járták a várost éleleim után. A lisztért, babért és egyéb élelmiszerért — amikor volt —, „fekete" árat fizettek a kapualjakban ... AZ ÉLŐ TANÚK EGYIKE Kohn Péter bácsi már 72 esztendős. A munkásmozgalom régi harcosa. A kommunista pártnak 1921 óta tagja. Sok éven át a Vörös Szakszervezet elnöke volt. Mint vízvezetékszerelő és bádogos dolgozott aibban az Időben a Hausser-cégnél. — Nyilas volt a főnök is, olyan •„csendes" nyilas — emlékszik —, de mégis csak az volt... Ha találkoztam vele, egyéb szava nem igen volt hozzám, csak azt kérdezgette: „Mondja, miért mosolyog maga állandóan? ..." Nem mondhattam el neki, hogy azon a sok sülét fenségen, amit a német „csodafegyverekről" rebesgettek ... 1945. január 18-án feleségével és három lányával egy pincében húzódott meg. Az ágyúzás és lövöldözés egyre közelebbről hallatszott. Este felé elcsendesült a harci zaj. A felesége babot akart főzni, .őt kérte, hozzon otthonról. — Útközben találkoztam egy civil nyilassal, igen sietős volt a dolga... Nem volt idevaló. A Lőcsei utcát kereste ... Arra irányítottam, ahonnan a lövöldözés hallatszott, nelhogy valami „baja" történjen — jegyzi meg kesernyés humorral. — Aznap már nem ettünk bablevest... Közben megérkeztek a városba a szovjet csapatok... örömünkben el is felejtettük, hogy éhesek vagyunk... Másnap kiürültek a pincék és óvóhelyek, egymást keresték az életben maradt kommunisták, a régi harcostársak. Péter bácsi nyolc társát, köztük Tóth Istvánt, Vuksza Miklóst, Kovarikot, Somosit és a többit személyesen hívta meg gyűlésre a Munkásotthonba. Mire visszatért, már vagy kétszázan voltak a teremben. A rövid eszmecserét elhatározás követte. „Azonnal felvesszük a kapcsolatot a Vasútigazgatóság épületében székelő szovjet katonai parancsnoksággal...! Úgy is történt. A kommunistáik vörös karszalagot kaptak, s a szovjet elvtársak segítségével megkezdték a háború okozta sebek gyógyítását.., ÚJ ÉLET SARJADT... 1945. január 19-e örökre ünnepnapként vésődött be a város lakosainak tudatába. Amikor a 4. ukrán front és a csehszlovák hadsereg egységei bevonultak Kele-Szlovákia metropolisába, kinyíltak a börtön kapui a munkásosztály meggyötört fiai előtt.. „ Né'hány nap múlva újra benépesült a kifosztott, megtépázott Állami Színház, ahol Dvrokiin őrnagy szovjet katonai városparancsnok ünnepélyesen átadta a város kulcsát a csehszlovák néphatalom vezetőinek. A felszabadult városban lassan új élet kezdődött. A szervezés élére a tömegek soraiban mély rokonszenvnek örvendő kommunista párt állt. A munkásokat, parasztokat, dolgozó értelmiségieket további harcba szervezte a kapitalizmus feletti végleges győzelem kivívására. Április 4-én Košicén székelő csehszlovák kormány kihirdette építő programját, s ettől a naptól kezdve a kommunista párt igyekezetét elsősorban az országépítésre összpontosította, A várostól nyugatra, Téhány mellett 1949-ben lerakták egy új magnezitfeldolgozó üzem alapköveit. Két év múltán már megindult benne a termelés. Ugyanebben az évben kezdték meg a Kelet-Szlovákiai Gépgyár építését. Röviddel később az épülő modern üzem két részlegében már termelőmunka folyt. 1960. január elején a várostól néhány kilométerre, 700 hektáros területen, megkezdték hazánk legnagyobb kohászati üzemének, a Keletszlovákiai Vasműnek építését. Az eltelt öt esztendő alatt közel 3 milliárd 800 ezer koronás beruházással hatalmas szerelőcsarnokok, termelőrészlegek épültek fel, s már több mint fél éve megindult a hideghengerdében az acél lemezgyártás. A felszabadulás jubiláris évében a Vasműben további fontos üzemrészlegeket adnak át rendeltetésének: május 1-én a nagyolvasztó egy részét, szeptember 1-én a kokszolót és október 1-én a meleghengerdét. Ebben az évben a jelenlegi néhányezer dolgozón kívül további 5600 szakmunkás és technikus talál itt munkalehetőségre. Mindez kedvezően hat nemcsak a város és környéke, hanem az egész kelet-szlovákiai kerület gazdasági és kulturális fejlődésére. Az elmúlt húsz esztendő mérlege az iskolaügy, kulturális és társadalmi élet fejlődése terén is örvendetes eredményt mutat. A városban a jövőbeni mérnökök, technikusok, orvosok, állatorvosok és más szakemberek ezreit készítik elő a különféle főiskolák hét karán, ahol jelenleg közel 4300 fiatal tanul. Jelentősen növekedett a közép-, szak-, és általános műveltséget nyújtó iskolák, napközi otthonok hálózata, valamint a kulturális intézmények száma és színvonala. Košice előtt további gyönyörű távlatok bontakoznak ki. A lakásépítkezés rohamos fejlődése mellett jelentős beruházásokra kerül sor. Megkezdték egy hatalmas foőtermelő építését, amely a lakótelepeik túlnyomó részének fűtését lesz hivatott biztosítani. Számolnak újabb gázvezeték építésével, amely rákapcsol a szovjet-csehszlovák nemzetközi gázvezetékre, húsfeldolgozó kombinát, új vasútállomás, további főiskolai épületek, a Műszaki Főiskola felépítésével. Jövőre csaknem 300 millió koronás beruházással hozzálátnak egy új kórház létesítéséhez. Kelet-Szlovákia megújhodó székhelyének példája világosan bizonyítja, hogy a felszabadulásunkkal kezdődő új korszak első húsz éve nemcsak eredményeket 'hozott, de széles kaput nyitott a távlatok előtt is .., KULIK GELLÉRT Košice 1 j

anuár r?. Európai viszonylatban is rendkívül gyónt iíamban épülnek a város korszerű űj negyedei, amelyekben elsősorban a .Vasmű dolgozói találna* minden igém *W#g||« OWMUUW, ^V, ifawsüjji feföj. 20 EVE SZABAD KELET-SZLOVÁKIA METROPOLISA Üj „vasas-dinasztia" A Kelet-szlovákiai Gépgyár 525. számú hatalmas csarnokában szinte " elvész az ember. Oly nagy a zaj, hogy alig értjük egymás szavát. Ebben a műhelyben gyártják a légkalapácsokat, sajtolőkat és sok más gépipari terméket. Itt dolgozik Haluška Kálmán, a köztiszteletben álló, régi kosicei „szaki". — Több mint negyven esztendeje dolgozom a szakmában. Valaha a „Polednyák"-ban malmokat, turbinákat szereltem, mezőgazdasági gépeket javítottam. Most sokkal nagyobb jeladatokon dolgozom — mondja. Az idős vasmunkás a jelszabadulás előtti állapotokról beszél. — A háború alatt elsősorban a ňémet és a magyar hadsereg számára dolgoztunk a Polednyák-gyárban. A jront közeledtével parancsot kaptunk a gépek leszerelésére. „Nem engedjük elhurcolni a gyárat" — adta ki az utasítást az illegálisan működő pártszervezet. A munkások a párt szavára hallgattak. A leszerelt gépeket az öntödében elásták, helyettük ócskavasat csomagoltak a ládákba. Így megmentették a gyár teljes berendezését. A felszabadulás első napján azonnal megindult a munka. A szovjet hadsereg szállító eszközeit javították, a felrobbantott hidak konstrukcióit, az alagutak rendbehozásához szükséges emelőket állítottak elő. Beindították a malmokat, rendbetették a villanytelepet. Azóta új vasas nemzedék nőtt fel Haluška elvtárs keze alatt. A Keletszlovákiai Gépgyárban a felszabadulás után 2000 tanuló sajátította el a szakmát. Sokan közülük már mint mesterek, műszakiak és mérnökök dolgoznak a gyárban. — Ugye azt akarja kérdezni, büszkék-e dolgozóink munkájukra? A jó „szaki" törekvése: egyre jobbat, tökéletesebbet alkotni. Látja azokat a kazántesteket? Mind itt készülnek, s összeszerelésükből születnek a mi munkásaink legújabb típusú gyártmányai. — A „mi" szócskát büszkén, nyomatékkal ejti ki. Wan joga a büszkeségre, hiszen a Kelet-szlovákiai Gépgyár termékei * a belföldön kívül ismertté teszik a város és az ország nevét négy kontinensen. 38 országba szállítanak légkalapácsokat, préseket, műfonalat előállító gépeket, vegyipari berendezést. Angiában, Ausztráliában, Kanadában, Latin-Amerika országaiban, Portugáliában, Indiában, Afganisztánban hirdetik fejlett szocialista társadalmunk dolgozóinak találékonyságát, ügyességét, rátermettségét. Utunk a szemben levő, lényegesen nagyobb munkacsarnokba vezet. A műhelyben csupa fiatalt látunk. — Itt a negyven esztendős már idősnek számít — mondja Fotta Alojz mester. Ö maga éppen betöltötte a harmincat. Megtudjuk, hogy a felszabadulást munkaversenyből a csarnok minden dolgozója kiveszi a részét. A szocialista verseny nagyban hozzájárult a tavalyi feladatok maradéktalan teljesítéséhez. A gépgyár 101,3 százalékra teljesítette tervfeladatát. A munkatermelékenység az üzemben 8 százalékkal, a készáru gyártása ugyancsák 8 százalékkal növekedett. A kivitelezési tervet már december 22-én teljesítették. A terem egyik zugában a műfonal gyártásához szükséges új típusú gép egyik példányát szerelik. Itt találjuk a „Szocialista munkabrigád" cím elnyeréséért versenyző fiatalok kollektíváját. Urbán László, Tóth Ferenc, Novák István és a többiek mind 25 éven aluliak. A brigád tagjai céljukat szakmai és politikai színvonaluk fejlesztésében, az igényes új technika elsajátításában, kizárólag jó minőségű termékek gyártásában látják. — Nézetem szerint — magyarázza hegesztés közben Tóth Ferenc hangosan, hogy megértsük egymást a munkazajban — szocialista módon dolgozni és élni — nem csupán üres jelszó. A munkásembernek ebben példát kell mutatnia. — Es maguk hogyan élnek szocialista módon? — kérdezem. — A( szocialista életmód a műhelyben kezdődik. A viselkedés, a kölcsönös tiszteletadás és segítségnyújtás jelenti a munkaközösség gyakorlati egybejorrottságát, az eyészéges légkört. A brigád minden tagja tanul. Többen az esti ipariskolát végzik. Együtt sportolnak, együtt járnak táncestélyekre, s máshová szórakozni. Elnézem a város legnagyobb üzemét, benne a többezer tettrekész dolgozót, az új „vasas" nemzedéket s önkéntelenül lepereg szemem előtt a sok éves, áldozattal teli harc ... M02ES SÁNDOR g| gn<5 i * 13fi

5< i

anuát i

B-