Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-09 / 8. szám, szombat

REPÜLŐ TÁNYÉR Ne 'Ijedjen meg a kedves olvasó, nem a repülő csészealjakról, a ti­tokzatos Mars-lakúk „közlekedési eszközeiről" van sző. melyek évekkel ezelőtt szenzációként hatottak. A re­pülő tányér vagy tudományos néven diszkoplán nem más, mint újszerű vitorlásgép. „Atyja" M. V. Szuhanov mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa három évtizede foglal­kozik a kör alakú gépelemek kutatá­sával. Az eddigi kísérletek azt bizonyít­ják, hogy a kör alakú szárnyak al­kalmazása rendkívül tökéletesíti a vitorlázó gépek szerkezetét. A gép lényegében egy nagy és egy kis körből áll. A nagy kör helyettesíti a szárnyakat, ebbe építik bele a pilóta fülkéjét. A farokrészen elhe­lyezett kis kör a magassági és a harántkormány szerepét tölti be. Az új szerkezet a szokványosnál tartó­sabbnak és könnyebbnek bizonyul, műszaki előnyeit tekintve, a gép na gyobb sebességet ér el. AKI SOHASEM ALSZIK A jugoszláviai Hercegovinában, az eldugott Blagaj faluban él a 29 éoes Franjo Mikulics, aki arról nevezetes, hogy 22 év óta nem aludt. Mikulics még arról híres, hogy csodálatos emlékezőtehetsége van, s fejben kü­lönféle bonyolult számtani művelete­ket el tud végezni. ... 1942 tavaszán kézigránát rob­bant a hétéves fiúcska mellett. A gyermek szinte kővé meredt a fé­lelemtől, aztán felocsúdva hanyat­liomlok futott haza. Este hiába pró­bált elaludni, nem tudott. Hetek, hó­napok, évek múltak, de Franjo csak nem tudott aludni. Az érdekes esettel foglalkozó orvosok kijelentették, hogy Mikulics teljesen egészséges. Az elemi Iskolát minden nehézség nélkül elvégezte. Azóta földművelés­ből él. A hadseregben példás kato­na volt. Csak a takarót nem tudta megszokni. Hisz nvári éjjeleken otthon sétálni szokott. Csodálatos emlékezőtehetsége van. Mind a négy alapvető számtani mű­veletet ceruza és papír nélkül fej­ben elvégzi. Több mint hét éve le­szerelt, de még mindig emlékszik a rajában kiosztott fegyverek számára. Azt állítja, hogy évszázadokra visz­szamenően fel tudja sorolni a nagy ünnepek időpontját. A százéves ka­lendáriumban már eddig harminc nagy hibát fedezett fel. ELVÁLASZTHATATLAN HOLLAND IKERPÁR Tíz évvel ezelőtt a nyugati lapok­ban nagy port vert fel az az eset, hogy a de Fries családban össze­nőtt sziámi ikrek születtek. Az or­vosok több órás konzílium után el­határozták, hogy műtétileg szétvá­lasztják az ikerpárt. Az operáció szenzációsan sikerült. Az ikerpár testileg-lelkileg egészséges. A lelki kapcsolatot azonban a sebészkés sem vágta el: a két lánytestvér nem tud egvmás nélkül élni, afféle lát­hatatlan lelki szálak fűzik őket egy­máshoz. Bab onas emoere berek Vízbe esett ecset, ébresztő kakas füstöli ki a babonákat Azt hinnők, a XX. század második felében, a nagy űrutazások és a ra­kétatechnika korában kiszorult a ba­bona az emberek életéből. Még sincs így! Nem a falusi nénikék babonáira gondolunk... Ezek lassan valóban ki­vesznek, ám makacsul gyökereznek az óceánok vándorai, a tengerészek világában. Ezekből következnek a ten­gerésznép különös szokásai:- ahány tiáció, annyi babona. Nagyon sok országban a tengeré­szek rossz előjelnek tartják például azt, ha ecset vagy más fanyelű esz­köz a fedélzetről a vízbe esik. Ilyen­kor hanyatt-homlok levetik magukat a vízbe, hogy megkeressék a leesett tárgyat, máskülönben — azt hiszik — szerencsétlenség éri a hajót. A francia tengerészek reggelente kakasszóra ébrednek. Talán nem bíz­nak a korszerű ébresztőórákban? Egy­szerűen egy régi gall szokást ápol­nak. A gall hajósok tengeri csaták előtt a kakas kukorékolásából követ­keztettek a harc kimenetelére. Ha a kocsmából egyenesen az in­duló hajóra tartó dán matrózok út­jukban fehér főkötős asszonyságot pillantottak meg, inkább megfordul­tak, és kerülő úton igyekeztek elérni a hajót, hogy így elkerüljék a balsze­rencsét. A sirályfélék családjába tartozó al­batrosz madár nagy tiszteletnek ör­vend. A babonás tengerészek azt hi­szik, hogy a hajótörésnél elpusztult társaik lelke költözik beléjük. A XVI. és a XVII. században azt hitték, az albatrosz rikoltozása azt jelenti: az elpusztult tengerészek kérik társai­kat, könyörögjenek lelkük üdvéért. és a többiek • A XX. század sem a tengerészek világából A dél-amerikai tengereken étkezés közben nem szabad csörömpölni a tányérokkal és a poharakkal. E babo­nás tilalom oka az a hiedelem, hogy a poharak és a tányérok csörömpö­lése lélekharang csendüléseként hat, s az abban a pillanatban hullámokkal küzdő hajótörött tengerészek vesztét okozza. Több országban a tengerészek nem mernek kiköpni a fedélzetről, sem fütyörészni, mert azt tartjákj hogy ez­zel magukra haragítanák a nyugvó tengert és szélvihart idéznének eló. Szélcsend idején viszont fütyörész­nek, nagy zenebonát csapnak, károm­kodnak, hogy felébresszék álmából a „szelek istenét". A tengerészek megkülönböztetnek szerencsés és szerencsétlen napokat. teket szerencsés napnak tartják, mert Kolumbusz is pénteki napon indult Amerika felfedezésére, viszont a fran­ciák és az angolok félnek a péntek tői. Február 2., december 31., április első hétfője, augusztus második hét­fője különösen veszélyes nap, mert ezeken a napokon nagy hajótörések voltak, így a legtöbb ország tengeré szei ezeken a napokon nem hajlan­dók kihajózni. Ha két hajó találkozik a nyílt ten geren, s mindkettő egyenrangú, korá tói függetlenül a hazatérő üdvözli az indulót. Ez a szokás azzal magyaráz ható, hogy a tengeri csatából meg rongálva hazatérő hajó is többet je lentett, mint az induló büszke óriás, melynek visszatérése bizonytalan volt Sok más szokás él még a tengeré szek körében, például az Egyenlítő átúszásakor rendezett „keresztelő", Neptunus Isten ceremóniája stb. Va laha rossz előjelnek számított, ha nő jelent meg a fedélzeten. Nos, a mai valóság ezt a babonát megdöntötte. Hétfőn egyetlen országban sem vág­nak neki a tengernek. Egy Monday nevű angol kapitány (monday hétfőt jelent angolul) meg akarta törni a szabályt, és hétfőn hajózott kl az óceánra, de egy hétfői napon hajó törést szenvedett. A spanyolok a pén A Szovjetunióban, ahol a nemek tel­jesen egyenjogúak, nem egy nö meg­állta a helyét, mint hajóskapitány; például Natalija Kissza az Azóvi-ten­geren, Anna Ivanovna Scsetyinylna ugyancsak tengerjáró női hajóskapi­tány. N emrégen adták át a forgalomnak Olasz­országban Európa legkorszerűbb autóútját. A fénykedvelő olaszok del­Sole-nek, naposnak neve­zik a Milánót Rómával összekötő utat, amely most már az autóval közlekedő pénzes emberek rendelke­zésére áll. Az új autóút valóban kü­lönbözik a többi európai autó úttól, és a dél felé haladó közép-európai mo­torosok számára azért is vonzó, mert a Ró­ma—Nápoly— Szicília útsza­kaszt lényegesen lerövidítve átsze­li a Bologna és Firenze között le­vő rossz hírű Fu­ta szakadékot. Völgyeken, dom­bokon, hegyeken át vezet, és ar­chitektonikus megoldása való­ban meste"mű, hiszen 38 alagút és 110 híd építését követelte. A 7,5 méter szé­les út mellett 3 méter szé­les szakasz teszi lehetővé a parkolást. DEL S O LE Milánót — Rómával köti össze Európa legkorsze­cübb autóstrá dája • Hossza 553,5 km, 38 alagúton és 110 hídon halad át Természetes; ' hogy a „napos" út Olaszország fő útvonalává lett. Például a siető autós ezen az úton Ausztriából egy nap alatt eléri Rómát, akinek vi­szont több az ideje, mint a pénze, annak a régi út­Az új autfiút vonalon, Velencén vagy Nápolyon keresztül két na­pig tart az út. A szlovákiai kiránduló útvonala így alakulna: Bratislava, Wien, Bruck, Loeben, Judenbu r'g, Freisach, St. Veit, Feld­kirchen, Villach, Tarvis, Udine, Trevlso, Mestre, Padua, Ferrara, Bologna és végül a del Sole 189 kilo­métere. Ennyi a távolság ugyanis Bologna és Mila­no között, ahol az autó­sztráda kezdődik. Persze közben nem látjuk Pármát és Modenát, elkerüljük a legszebb olasz városokat, mint például Rioveggiót, Firenzét, Incisát, Monte San Savinót, Magliánót, Sa­binát... A „napos út" hossza Mi­lánótól Rómáig 553,5 km, és 37 elágazása van. A 202 km-es Róma—Nápoly út­szakaszból 19 bekötő út ve­zet a városokba. Az, aki ezt az új utat választja, soha nem tud­hatja előre, mennyibe fog neki ez az út kerülni. Vé­letlenül sikerült megsze­rezni a díjszabás kiszámí­tásához szükséges tábláza­tot is. Az első tényező a megtett kilométerek szá­ma, a második — a fon­tosabb — a kocsi márkája. Ugyanis a járműveket osz­tályozták. A motorkerék­párokat az I. osztályba, míg a többieket a lóerő és a hengerek száma sze­rint osztották be. Például a Fiat-600 a II. osztályba, a Renault R-4 és R-8, Ford Cortina, Ford Anglia, va­lamint a mi Škoda Octa­viánk a III. osztályba, az autóbuszok és teherautók pedig a IV. csoportba tar­toznak. A negyedik osztályú jár­mű Bolognától Rómáig 3300 líra, (körülbelül 75 korona), a III. osztályú 2300 líra, a II. osztályú 1450 llva, és az I. osztályú 1200 líra „útpénzt" fizet. Igaz, nem olcsó utazás, mégis sokan vállalják az anyagi terhet, hogy leg­alább életükben egyszer gyönyörködhessenek a csodálatos tájban, és utaz­hassanak századunk egyik legmerészebb útvonalán, a del Solen. J. S. KÁRBÓL ÜZLET A pisai ferde torony sorsa évek óta aggasztja a műkincsek barátait. A híres torony 1918 és 1962 között 4 centimétert süllyedt, s ei a tempó egyelőre nem jelentene különösebb veszélyt, ám a gyakori esőzések az­zal fenyegetik az építőművészet e ritka alkotását, hogy bármikor le­zuhanhat. A hiba a talajban van. A szeszé­lyes pisai talaj tréfálta meg 1174­ben Bonanno doktort, a torony épí­tőjét is. Már az oszlopsor harmadik gyűrűjének építéséné! süllyedni kez­dett. A doktort elcsapták és kiűzték a városból, s tévedésének kiigazítá­sára jóval később, csak 1275-ben vállalkozott Giovanni dl Simoné. Még öt emeletet húzott rá, aztán ő ls abbahagyta, mert mindjobban dől­ni kezdett a torony. Mai formájában Tomasso Pisano 1350-ben fejezte be az építkezést... Az olasz kultúra köreit régóta foglalkoztatja a pisai ferde torony megmentése. Építészek tanakodnak, mit tegyenek, közben az amerikai üzletemberek is felfigyeltek. S ez az, ami talán a legjobban aggasztja az olaszokat. Ugyanis felajánlották, hogy a düledező műremeket megvá­sárolják és hazaviszik, hogy a fel­hőkarcolók között állítsák fel. Miért ne? Amerika nem ismer lehetet­lent... Például már arra számítanak, hogy ha a Colosseum végleg romba dől, belsejében éjjeli klubot nyit­nak ... 600 MILLIÓ ÉVES LELET A kelet-szibériai kambrium kori sziklaképződményekben Viktor Dmit­rijevics Fomin szovjet tudós külö­nösen becses leletre bukkant. A mai tudományos világban ismeretlen mikroorganizmusok megkövesedett maradványait tárta fel hatszázmillió éves sziklaképződmények között. Ecetsav és különféle más savak ha­tására levált a felesleges kőzet, és a megkövesedett parányi élő szer­vezetek a maguk teljes szépségük­ben álltak a tudós előtt. Olyan volt ez, mint fénykép elő­hívása, azzal a különbséggel, hogy 600 millió éves felvételeket kellett előhívni, s a fényképező maga a ter­mészet volt. Különféle színes kagy­lók és áljati páncélok is előkerültek a kőrétegből. Fomin moszkvai laboratóriumában különleges ultrahang-berendezéssel folytatja további kutatását, mellyel belepillanthatunk egy ősrégi isme­retlen világba. SZÁZÉVESEK FALUJA A hegylakó népek ősi hagyomá­nya szerint a szentek lelke csodála­tos növényekbe költözik, melyeket megízlelve századokig élhetnek az emberek. Ez persze csak legenda, de tény az, hogy az Abház SZSZK gudautai kerületének Durips falujá­ban több mint kétszáz olyan ember él, ekik 80 és 100 évesnél is idő­sebbek. Tudósok vizsgálják őket, s megállapították, hogy a betegsé­gek, vagy a korral járó bajok isme­retlen tünetek a faluban. Százéves emberek 70—75 évesnek látszanak. A duripsi öregek hosszú, sovány em­berek, normális életmódot folytat­nak: dohányoznak, erősen fűszere­zett hagyományos ételeket esznek, sok zöldséget, tejet, babot, sajtot, mamaligát és húst fogyasztanak. Kinn, a szabadban dolgoznak, sokat gyalogolnak, és főként tiszta szőlő­bort isznak. Látásuk kitűnő, alig van köztük szemüveges ember. Állatok a vádlottak padján Bármilyen fur­csán hangzik, va­ló igaz: a jog ma­gas védelmezői nemegyszer, s nemcsak a múlt­ban, ma is állato­kat vontak fele­lősségre bűntet­tek elkövetéséért, s megfelelő büntetést szabtak ki rá­juk. ... A londoni lapok 1953-ban leple­zetlen Iróniával tudatták a nagykö­zönséggel, hogy a rendőrség nem kö­zönséges cellalakót tart fogva: a fe­hér Koki papagáj vasrúdhoz láncolva várja sorsa beteljesülését. Azért tar­tóztatták le, mert csőrével halálra sújtotta gazdáját, Mrs. Minny Fitcher asszonyt. A londoni bíróság nem tud­ta megállapítani, mi szándék vezette az álnok papagájt, mindenesetre el­marasztalta emberölés vádjában. A különcködő angol Igazságszolgál­tatás ítéletével évszázados hagyomá­nyokat ápolt. .. 1120-ban a laonl püspök kiközösí­tette az egyházból a hernyókat és a mezei egereket, 1121-ben pedig az apátsági templomba betolakodott le­gyeket. A XIII. században egy sertés ke­rült bíróság elé. Azzal vádolták, hogy megette magzatát, s ezért halálra ítélték. A hagyo­mányok értelmé­ben a halálra ítéltet fel kellett öltöztetni. Zekébe bujtatták a disz­nót, hátulsó lá­baira nadrágot, az elülsőkre pe­dig fehér kesztyűt húztak. Így ment a jámbor állat a halálba. A franciaországi Moassiban 1314­ben egy feldühödött bika emberre támadt. Börtönbe zárták a közönsé­ges bűnözők közé, majd a bíróság kötél általi halálra ítélte. 1474 augusztu­sában Bázelben máglyahalálra Ítéltek egy ka­kast, mert tojást tojt. A bűnöst to­jásával együtt ha­talmas tömeg előtt égették meg. Akkoriban azt hitték, hogy ha egy kakas tojást tojik, bizonyára rossz szellem költö­zött belé, tehát varázsló. VII. Henrik an­gol király egy­szer felakaszta­tott négy kutyát, mert széttéptek egy oroszlánt. A király méltatlan­nak tartotta, hogy a rangsor­ban alacsonyab­ban álló állatok rátámadjanak az ál­latok királyára. Hasonló okból kivé­geztette egyik kedvenc sólymát, mert vetélkedésben legyőzte a sast. 1499-ben Fore­Noir körzetében medve garázdál­kodott a falvak­ban. Végre elfog­ták. A védőügy­véd kikeresett egy olyan tör­vénycikkelyt, amelynek értel­mében védence követelhette, hogy Tajtabellek Ítélkezzenek fölötte. A bí­róság egy álló hétig tanakodott azon, alkalmazható-e a medve esetében ls ez az érdekes törvénycikk. 1442-ben a zürichi Piactéren, az Igazságügyi Palotával szemben feke­te talárba öltözött bírák foglaltak helyet egy hosszú asztalnál. A vád­lottat — egy farkast — ketrecben ál­lítottak elő. Az volt a bűne, hogy két embert megharapott. A fő­ügyész vádbeszédet mondott, ügy­véd látta el a védő szerepét. A tanúk meghallgatása után meg­felelő törvénycikkely alkalmazásával a bíróság bűnösnek mondta kl, és kötél általi halálra ítélte a farkast. A XV. század­ban egy csikót állítottak bíróság elé azzal a vád­dal, hogy lusta, és rendkívül lob­banékony. Meg­állapították, hogy két rossz szel­lem: a lustaság és ez őrjöngés szelleme költözött be­lé, s halálra ítélték az állatot. Egy tölgyfahusánggal agyonütötték, mi­közben a száftátő tömeg egyházi éne­keket énekelt. 1584-ben és 1585-ben hernyók tö­megei lepték el Valenciát. Az embe­rek kénytelenek voltak bezárni az ab­lakokat és az ajtókat, betömni a kür­tőket. A valenciai vikárius elrendelte, hogy a hernyók hagyják el az egy­házmegyét. Azt mondják, a hernyók mégsem engedelmeskedtek, s a viká­rius nagyon csodálkozott, hogy az emberi igazságszolgáltatás nem ter­jed ki ezekre a „teremtményekre". A XVIII. század­ban brazil papok Piedade do Ma­ranha tartomány­ban bírósági eljá­rást Indítottak hangyák ellen, mert megdézs­málták lisztjüket, és agyonrágták a pincelépcsőket A hangyák védője be­szédében az egyházatyák könyveiből és a szentírásból Idézett, melyek vé­delembe vették a hangyákat, hisz ezek ls isten teremtményei, akár csak az elítélésüket követelő szerzetesek. Tehát a hangyák is, a szerzetesek is Istent szolgálják, akinek útjai kifür­készhetetlenek. A bíróság úgy határozott: a papok kötelesek megfelelő teret biztosítani a hangyáknak, hogy letelepedhesse­nek, a hangyák viszont kiközösítés terhe mellett kötelesek elhagyni a kolostor falait. Az ítéletet 1713. január 17-én olvas­ták fel a hangyák előtt. ül SZÓ 6 * 1965. január 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom