Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-09 / 8. szám, szombat

A kadnak apró országok, úgyszólván a világ pe­remén, amelyekről szinte megfeledkezünk. A napok I egyhanqúan suhannak tova, a lakosai elszakadva élnek a világ eseményeitől és a fejlődéstől. Évszázadok Óta ml sem változik, amíg egy nap egyszerre váratlan ese­mény hirtelen visszarántja . az országot világunkba. Sze- 9 repet vállal a történelemben, f J neve megjelenik a sajtóban, elhangzik a rádióban, diplo­máciai jegyzékeket váltanak miatta. A nagyhatalmak úgy foglalkoznak vele, mintha létezésére éppen csak most eszméltek volna rá. Néhány furcsa adat Ez történt a közelmúltban egy himalájai kis királyság­gal, Bhutánnál is. Egy pil­lantás a térképre és meg­tudjuk, hogy Bhután a Hi­malája hegység keleti csücs­kében terül el. Délen Ássam indiai állammal, keleten az északkeleti Határ Ügynök­ség INEFA — North F.ast Frointier Agencyl indiai te­rülettel, nyugaton a még ki­sebb Sikkin királysággal és északon Tibettel határos. Csupán ennyit tudunk pon­tosan Bhutánról. Minden ró­la való Ismeretünk kétes, még az ország nagysága is. Egyes adatok szerint terü­lete 41 000, mások szerint 50 000 km 2. Lakosságának száma 350 000 és 850 000 fő között mozog. Bhutánt a kül­világgal Tibet felé öt hegy­szoros, India irányában pe­dig két, csakis jeeppel jár­ható országút köti össze. Bhutanban nincs villany, repülőgép, vasút, országutak, városok, bankok, boltok, csatornázás, statisztika, költségvetés. Néhány évvel ezelőtt Ismeretlen volt még az olyan őstörténeti talál­mány is, mint a kocsikerék. Ezzel szemben azonban Bhutannak kétszer annyi főváVosa van; ' mint bárme­lyik nagyhatalomnak, u­gyanis kettő: Punakha a téli főváros, gazdasági központ a völgyben', és Tasi-cso­dzsong politikai központ és nyári kormányszékhely. A Bhután népgazdaságá­ról szóló tankönyv valószí­nűleg csak egy lapból állna. Az óriási füves területeken legelő jakcsordákat nyáron 4000 m-nyl magasságba is felterelik. Háromezer méter magasságban még rizstera­szok találhatók. Ipara kez­detleges, viasz, mósusz (pézsma) és sellak előállí­tásával, valamint nemesja feldolgozásával foglalkoz­nak. A zárt völgyekben, ahol a tengerszint feletti tekinté­lyes magasság ellenére szub­tropikus az időjárás, meg­terem a banán és a mangó. A „holtidényben" a keres­kedők és parasztok kelmét, fűszert, és gabonát cipelve Tibetbe és Indiába vándorol­nak, s onnan sót. gyaplút, lámpaolajat, s olykor egy­néhány jakot hoznak haza. Pénznem és váltóárfolyam náluk nem látszik szerepet, mivel kizárólag pénz nél­küli cserekereskedelmet folytatnak. A föld mélye ál­Iftólag aranyat, rezet, dolo­mitot, mészkövet rejteget, ám ez csak feltevés. a fekete mágia és ötéves terv között vergődő ország Két család évszázados háborúja Földrajzilag fontosnak mondható a hétezerötszáz méter magasságba is felnyú­ló Fekete-hegység. Az orszá­got ugvanis északról délre két részre szeli, a múltban ellenségeskedés folyt a nyu­gati és keleti országrész között, mely még a legújabb eseményekre ls kihat. A nyugati és a keleti rész hű­bérurai évszázadokon át el­keseredetten hadakoztak eevmással. Egymást követ­ték a polgárháborúk, az összeesküvések és a palota forradalmak. Kedvelt eszköz volt a méreg, a tőr és a ha­tae, (a lámahívek szertartá­si selyemsálja, melyet az ellenfél nyaka köré teker­tek, vagy torkába gyömö­szöltek). Valamikor a IX. században a tibetiek meghódították az itt élő tephú őslakókat. /Ke­veredésük eredménye a bho­tija nép. j Bhutanban nincs se kö­zép-, se munkászosztály. A lámák mellett a penlopók (hűbérurak) gyakorolják a hatalmat. Valóságos lovagvárakban székelnek, némelyikük két­ezer főnyi udvart tart, onnan parancsol, uralkodik a környező birtokok jobbá­gyain és hajtja be az adó­kat. A jelenlegi állam vala­mennyi hadnagya és tiszt­viselője fiatal penlopnemze­dék. Az idők folyamán két ha­talmas család alakult ki az országban: a Tongsza család keleten és a Dordzsi család nyugaton. Több évszázadon át hadakoztak egymással, úgyhogy egész nemzedékek pusztultak el a harcokban, melyek csak 1907-bén értek véget egy Tongsza" pörilop­nak a lámák, az apátok és a laikusok gytHBkézefe -előtt történt királlyá választásán val. A két család kibékült, s azóta mindig a Dordzsi család egv tagja a' minisz^ terelnök. A jelenlegi király: a 35 éves Druk Gialpo Vang-. csuk Dordzsi l sslgme ma­haradzsa (nem tévesztendő össze Dordzsi Dzsigmével, aki történetünkben gyilkos­ság áldozata) a dinasztia a­lapítójának az unokája. Dordzsi lányt vett feleségül: apia miniszterelnökének a leányát, aki a két legutóbbi miniszterelnök: Dordzsi Dzsigme és Lhendup leány­testvére. Nem sikerült katonai diktatúrát teremteni Amióta csak feltalálták a puskaport, minden korszak elejét, az új harcát a régi ellen (s ellenkezőleg] pus­kalövések jelezték. Az a lö­vés, mely a feledésbe ment királyság csendjében 1964. április 5-én dördült el este fél kilenckor; Dordzsi Dzsig­me miniszterelnököt érte, és azon nyomban meg is ölte. A gyilkos Dzsambay. a kirá­lyi palota egyik szakácsá­nak a fia. Dordzsi pár órá­val azelőtt fejezett be egy beszélgetést Avtar Sztngh­gel, India politikai megbí­zottjával. Az éppen Svájcban gyógy­kezelésen tartózkodó szívba­jos király azonnal hazasie­tett. Ünnepélyes fogadtatá­sára Naingial Bahadur dan­dártábornok, a hadsereg pa­rancsnoka 2000 katonát ál­líttatott, fel Thimpu díszte­rén április 10 én. A király megérkezését azonban rössz idő megakadályozta. Csak másnap reggel jött meg, de a dísztérre nem ért el Köz­vetlenül palotájának kapuja előtt szállt le helikopterrel. Nagy Józser rajza Valószínű, hogy ez mentet­te meg életét. Namgial tá­bornokot ugyanis két napra rá letartóztatták, hazaárulás vádjával bíróság elé állítot­ták, és rábizonyították Dord­zsi miniszterelnök meg­gyilkoltatását. A kétezer ka­tonát — akikről kiderült, hogy állig fel voltak fegy­verezve, és hogy Namgial parancsára meg kellett vol­na ölniük a királyt, s ka­tonai diktatúrát kikiáltani — lefegyverezték és börtön­be vetették. A gyilkosok ellen indított per meglepő dolgokat ho­zott napvilágra. Namgial már 1964. januárjában 15 gyilkost bérelt fel. Egy ban­ketten megesküdtette őket, hogy megölik a miniszter­elnököt, ' bármikor és bár­hol adódik erre alkalom. Ve­le együtt lehetőleg meg kell ölni Dordzsi fivérét, Lhen­dukot (aki Dzsigmet követ­te a miniszterelnöki szék­ben) és Avtar Szingh indiai megbízottat is. Ogy látszik, hogy Namgialt a régi gárda bérelte fel. Tettét ugyan az­zal indokolta, hogy a királyt nyugati orvosok meg akar­ták ölni, éš hogy ezért Dord­zsi felelős. Bizonyítékul Namgial a fekete mágiához folyamodott, aki — úgy^ mond — egy papirost egy, személy nevével egy blzo-. nyos kolostor falánál elás, s az a szóban forgó személy halálát idézi elő. Ezt tette Dordzsi a király nevével. To­vábbá, hogy .Csondu, a Ha­Talesz (a Dordzsi család székhelye) Istene egy mé­dium útján megüzente: sze­rencsétlenség éri a családot. Ezenkívül állítólag egy leo­párd öt nap egymás után üvöltött a Dordzslk kertjében, ami szintén a halál biztos jele, Dordzsi életét tehát ak­kor sem lehetett volna meg­menteni, ha nem esett volna gyilkos merénylet áldozatá­vá. Namgialt, aki a király nagybácsija volt, május 17­én négy bűntársával együtt kivégezték. A miniszterelnö­ki tisztséget Dordzsi Lhen­dup, a királynő és a meg­gyilkolt fivére vette át, had­seregparancsnokká pedig a 35 éves Tangbt Ugien dan­dártábornokot nevezték ki, aki közvádló volt a Nam­gial-perben. A király vlsz­szarepiilt Svájcba, hogy folytassa orvosi kezelteté­sét. Az volt az általános vé­lemény, hogy a válság sze­rencsésen megoldódott, s hogy Bhutanban ismét vlsz­szatér a béke és nyugalom. Az intrikák folytatódnak Am rövid életű volt az öröm. 1964. november 21-én ugyanis Tangbi tábornok né­hány magasabb tiszttel el­menekült, éppen akkor, ami­kor a királyt Svájcból is­mét visszavárták. Csaknem ugyanabban az órában érke­zett állítólag Bhutanba Shirley McLaine amerikai filmszínésznő. A riadó miatt a határőrök több órán át feltartották. Még nem derült fény arra, vajon megérkezé­se összefüggésében volt-e a történtekkel. Tény az, hogy Shirley egyike ama ^kevés amerikainak és egyál­talán külföldinek, akiknek •Bhutanba a beutazást enge­. délyezték. Állítólag volt meghívója Dordzsi Lhendup miniszterelnöktől, aki az események idején már Lon­donban volt, és onnan azóta sem tért vissza. Ám most kezdenek a dol­gok csak valóban bonyolód­ni. Nem tudni még, hogy Tangbi és vitézei Tibetbe, Nepálba vagy Indiába mene­kiiltek-e. Homályban van a megfutamodás Indítóoka ls, hacsak nem az, hogy Tangbi a régi lámahierar­chia befolyása alatt állt, és nem tudott napirendre tér­ni Namgial kivégzése felett, többek között azért, mert mint buddhisták ellenzik a halálbüntetést. A király visz­szatérte után közzétette, hogy Lhendup miniszterelnök a király távollétében a hadse­reget nemcsak királyára és hazájára eskettette fel, mint ahogy ez szokás, hanem sa­ját személyére is. A király mindenesetre — miután Lhendupot hivatalától meg­fosztotta — maga vette ke­zébe a kormányügyeket, és huszonnyolc éves fivérét, Daso Vangcsukot nevezte ki hadseregparancsnoknak. A lóm«-arisrtokráeia irtózik a haladástól Nem könnyű felismerni a szemben álló erőket e „játék­ban". A királyt a reformok hívének ismerik, és így ma­gára zúdította a régi lá­mák haragját. Nemcsak azért, mert a hűbérurak most kénytelenek az adók java részét az államnak be­szolgáltatni, hanem azért is, mert a király iskolákat és kórházakat létesít, küzd a nemíbajok kiirtásáért, továb­bá, mert ötezer jobbágyat felszabadított a robot alól, hogy az útépítéshez mun­kásokat nyerjen. Végül pe­dig a király valami ötéves terv-félét hirdetett az ország kincseinek feltárására és gazdaságának korszerűsíté­sére, melyben egy vízi erő­mű és egy papírgyár létesí­tése, valamint az úthálózat kiépítése is szerepel. A lá­ma arisztokrácia mindettől iszonyodik. Ezért ellenzi a szoros kapcsolatot a Bhu­tánt külpolitikai téren kép­viselő Indiával ls. A bhu­táni lámák szemében Tibet még mindig a vallási köz­pont és példakép, jóllehet ott a Kínai Népköztársaság a hierarchiát már megfosz­totta hatalmától. Bhután tel­jes függetlenségének elisme­rése Kína részéről tetszést váltana ki a lakosság kö­rében. Az utóbbi Időben — különösen, amióta a Sikkimi maharadzsa amerikai nőt vett feleségül — az Egye­sült Államok Is kinyújtja csápjait a Himalája államok felé, sejtetve, hogy a ki­rály reformterveit dollárral és más egyébbel erősen elő­mozdíthatná. Ez viszont Angliát hívja ki a porondra, melynek az amerikai áttörés semmiképp sem érdeke, s ezzel magyarázható talán Lhendup londoni utazása is. Vajon hogyan oldódik majd meg az ellentmondások és különböző érdekek e gor­diuszi csomója? Annyi bi­zonyos. hogy a világtól el­zárt 'kis himalájai királyság nyugalmának végleg befel­legzett. H a fehér ember utazásra indul az Ucayali folyón, völgyében egy érdekes és bölcs indián törzzsel is­merkedhet meg, a csámákkal. Az Ucayali halainak békés fo­gyasztói nincsenek elragad­tatva a fehér ember szellemi képességeitől. Ogy vélik, a fehér faj fejletlen, s a fehér ember amolyan tökfilkó. — Miért gondolod, hogy bu­tább vagyok nálad? — kérdi a vérig sértett fehér ember a félmeztelen csámától. — Ennek annyi oka van, ahány hal van a vízben. Pél­dául nem tudsz rendesen evezni -— válaszolja az indián. — Az igaz, hogy nem tudok evezni, mint ti, d» mi tudunk gőzhajókat építeni. A csáma megvetően elmoso­lyodik: — Mondd csak, gyakran jönnek ide gőzösök? — Körülbelül havonta egy­szer. • — No látod, itt meg napon­ta háromszor kell evezned. Hát mi a fontosabb? EMBEREK A varázslatnak igen nagy sze­repe van a csámák életében. A csámák mindkét kezük uj |ain tudnak számolni, sőt volt egy, híres kurakájuk — (ve zériik), aki Ily módon tízeze­rig tudott s&ámolnl. A pénz ismeretlen fogalom előttük. Általában nem ismerik a dol­gok értékét. Előfordul, hogy egy csámának megtetszik szomszédjának a kése. Haj­landó érte odaadni eszkopétá lát (indián fegyver), mely a késnél hússzorta drágább. Az itteni missziós papok és a haciendák tulajdonosai sokat panaszkodnak, hogy még ilyen konok, önfejű emberekkel, mint a csámák, soha sem volt dolguk. Ne feledjék, hogy eb­ben a kegyetlen conqulstado­rok és utódaik a hibásak. Párválasztás A csámák, helyesebben a csáma asszonyok rendkívüli művészi érzékükről híresek. II ISTEN NÉLKÜL Egy bölcs indián törzs: i uím i & Ki Mi tagadás, az Amazonas mellékfolyóin nagyobb szere­pe van az evezőknek, mint a gőzösöknek. Ismerkedesem Az Ucayali felső folyásán fokozatosan közeledtem a i csámákhoz. Egyedüli foglal­kozásuk a halászat, és csak az Ucayali partjain élnek. Sem az erdőkben, sem a mellék­folyók mentén nem találko­zunk velük. A csámák alacsony termetű, zömök, izmos emberek. Arc­vonásuk mongolos; ez is bizo­nyltja sok antropológus felte­vését, hogy egyes indián tör­zsek ázsiai eredetűek. A csámák fő tápláléka a hal, melyet különféleképpen készítenek el. Még a legna­gyobb ínyenc Is csemegének tartani a pataraskát — a pálmalevélbe göngyölt sült halat. Reggel, délben és este nagy mennyiségben fogyaszt­ják a csiaput — ezt a külön­leges banánlevest. Nagyon kedvelik a cukornádból főzött pálinkát; ha ez nincs, akkor maszatul, jukkiszörpöt isz­nak. Ogy látszik, a halhús meg a banán is egészségükre válik, mert a csámák nem tudják, mi a betegség. Általában min­dig jókedvűek, vidám indiá­noknak is nevezik őket. UmiELI Bár a csámák fehérek kö­zött élnek, és szinte naponta érintkeznek velük, mégis kí­aal fallal határolják el magu­kat a fehér kultúrától és ci­vilizációtól. Talán ezért nem halnak ki, sőt mindinkább szaporodnak. A csámák csak formálisan vették fel a kereszténységet. Megőrizték pogány szertartá­saikat, és nagyon sötét elkép zeléseik vannak a kereszté­nyek istenéről, jó ismerőjük, Tessmann „isten nélküli em­berekéként emlegeti őket a csámákról irt monográfiában. ARKADY FIEDLER PERUI RIPORTJA Különféle formájú ügyes agyagedényeket készítenek, melyeket aztán vörös és sö tétbarna mértani formákkal díszítenek. A csáma férfiak egynejűek. A lányok korán érnek. Nyolc —tízéves korukban már meny asszonyok. Férjüket maguk szemelik ki, de szükség van az atyai beleegyezésre. A há­zasságkötésre azonban csak akkor kerül sor, ha a lányok elsajátítják az összes gazda­sági teendőket, és megismer­kednek asszonyi kötelessé­geikkel. A csámák a világon a leg­féltékenyebb férjek, szemüket szinte le sem veszik felesé­gükről. Gyakran előfordul, hogy a menyasszony férje családjánál nevelkedik. A féltékenységgel függ össze az uszlata viselése ls. Ez egy öt­centlméteres, sarló alakúra görbített kés, melyet a csáma férfi állandóan a nyakéban hordoz. Ha a felesége őt fel­szarvazza, köteles a vetélytárs fejbőréből olyan darabot ki metszeni, amilyet csak tud, hogy lemossa a gyalázatot. Ez rendszerint az évente meg­rendezett „megbékélés ünne­pén" történik. A csámák ehetőnek tartják ugyan a majomhúst, még sem élnek vele, lealázőnak tart ják, mivel a majmok hason­lítanak az emberekre, éppen olyan gömbölyű a fejük Ezért a csámáknál szokás az új szülött fejét két deszkalap közé szorítani, és hosszúkás sá lapítani. Minél hosszúká­sabb egy indián feje, annál önérzetesebb, mert ez méltó ságot kölcsönöz a csámának A fehér ember nagyon meg kedveli ezt az eredeti indián törzset, mely vidám életével derűlátást sugároz. Ám eszé­be ne jusson letelepedést kér i tőlük. Áthághatatlan bűv kör választla el őket a fehér embertől, akinek a legjobb esetben azt tanácsolják, hogy ha le akar telepedni akkor a településüktől Jó messzire építsen magának egy nagy kunyhót, és ne avatkozzék bele életükbe. TUDÓSÍTÓN K.HARRYSICHROVSKY INDIAI LEVELE 1965. január 9. * (Jj SZÖ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom