Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)
1965-01-23 / 22. szám, szombat
M Az ÚJ SZÓ számára írta: M I L A N M A D R Z ambiába, azaz akkor még Észak-Rhodesiába vizűm nélkül utaztam. Prága—Atlién— Kairó—Nairobi—Lusaka. Három napig. Lám a világ mégsem olyan kicsi. Nagy szerencsém volt, hogy északról dél leié utaztam, mert ezen a vidéken egészen a délkörig eléggé sűrű a légiforgalmi hálózat. Sokkal rosszabbul jár az, aki keletről nyugatra utazik, vagy fordítva. Ebben az Irányban csak nagyon gyéren és rosszul közlekednek a repülőgépek. Nein is csoda: még az a menetrend érvényes, amely elsősorban az európai nagyvárosok és a gyarmatok közötti gyors üszszeköttetést szolgálta. Nem voltain az egyetlen, aki az ország függetlenségének elnyerése alkalmából rendezett ünnepségekre angol vízum nélkül érkezett Zambiába azokban az utolsó órákban, amikor a repülőtéren még brit vámtisztek teljesítettek szolgálatot. Udvariasak voltak: ,,De uraim, önök tapasztalt világjárók, s Így bizonyára tudják, hogy vízum nélkül nem utazhatnak. S ezzel lebélyegezték útlevelünket". Szabaddá vált az út a repülőtérről Lusakába. L ondonban még egy hét múlva is elveszettnek érzi magát az idegen a szürke és kétségbeejtően egyforma házak beláthatatlan rengetegében. Lusacában az ember egy nap alatt kiismerheti magát, megtanul tájékozódni. Igaz, hogy nem tartozik éppen a legnagyobb afrikai fővárosok közé, de vannak nála kisebbek is. Ha nem is nagy, tisztasága minden dicsérő jelzőt megérdemel. Központja az angol árúval teletömött, fényes kirakatokkal hivalkodó üzletházakkal szegélyezett Cairo Road. Ide torkollnak azok az utcák, amelyekben a Kelet- és Közép-Afrikában tömegesen letelepedett indiai és pakisztáni kereskedők élnek. Boltjaik az előbbieknél jóval tarkábbak, az adás-vétel sokkal zajosabb, az árak mérsékeltebbek. Ezek az utcák viszont beletorkollanak az afrikai törzslakosság szegényes negyedeibe. A városban sok a kert és a liget. A fővárosnak minden kilencedik, országos viszonylatban minden negyvenedik lakosa nem afrikai. Zambia tehát nem tartozik azok közé az országok közé, ahol nagyszámú és erős fehér kisebbség vert gyökeret. A Zambiában élő fehérek azonban számattevő pozíciókat töltenek be a gazdasági életben es a legkülönbözőbb hivatalukban. Tavaly őszutóján az Itt megtollasodott angol cégek képmutató, meghatuttságtól csöpögő, bőszavú hirdetéseket tettek közzé, arról, hogy Zambia népe hosszú harcok árán elért alihnz a határkőhöz, amelyet poetikusan ,,kwacsá"-nak, hajnalik, hajnalcsillagnak neveztek — azaz kivívta függetlenségét. Es a fiatalemberek Kauda elnök arcképnyomatával ellátott rikítóan színpompás Ingeket kezdtek viselni. D r. Kaunda figyelemreméltó egyéniség. Akárhányszor láttam, mindig felkeltette az érdeklődésemet. O volt a függetlenségi harc lelke, irányítója, szervezője és vezére. Békés, csendes és szerény ember benyomását kelti. Amikor mosolyog, kivillan ragyogóan fehér fogsora. Mint a skót egyház misszionáriusának fiát az élet kemény küzdelemre tanította. Amikor tanítói képesítéssel a kezében válaszúthoz ért, és döntenie kellett, hogy farmer, vagy üzletember lesz-e, avagy politikai pályára lép — írja életrajzában — az utóbbit választotta. Pályafutása kezdetétől az az elv vezérelte, hogy a politikai célokat feltétlenül és minden körülmények között következetesen, erőszak nélkül ketl elérni. Ezért politikai hitvallását joggal hasonlítják Ghandi politikájához Kaunda az erőszak politikájának elvetése ellenére is tántoríthatatlanul haladt életcélja felé — amely országának felszabadítása volt. Célba jutva továbbra is az a szerény ember maradt, aki távol tartja magát az élvezetektől: nem dohányzik, nem iszik kávét, sem teát. Amikor azonban egy sajtóértekezleten megkérdezték tőle, megengedné-e az angolai hazafiaknak, hogy Sa lazár ellen viselt háborújukban Zambia területén „második frontot nyissanak", diplomatikus válaszát én „igen"-nek értettem. Márpedig ez nagyon fontos, mert Zambia földrajzi fekvésénél fogva döntőjelentőségű szerepre hivatott a ínég gyarmati igában sfnylődő országuk felszabadításában. Ugyanis Angolával, Mosambique-val és DélRhodesiával határos. A kormányban Kaunda elnökhöz hasonló államférfiak foglalnak helyet. A Nemzeti Függetlenség Egységpártja (UNIl'l vezetői arra törekszenek, hngy Zambiában minél gyorsabban megteremtsék az anyagi júlét és a kulturális felemelkedés alapjait. Nehéz munka vár rajuk, de Zambiában e célok megvalósításának jobban kedveznek a körülmények, mint sok más afrikai országban. Z ambia szűkölködik természeti szépségekben, nagyobbára magaslaton terül el. Itt-ott magányos hegycsúcsok meredeznek az ég felé. A repülőgépről nézve Kenyától vagy Tanzániától eltérően nagyon sivár vidéknek, végtelenbe vesző füves puszták tengerének tűnik. Az ország sok vidékét mégmlndlg elárasztják a csecselegyek légiói, amelyek rendkívül veszélyesek az emberre és a háziállatokra. Sok a vádállat, s ezeknek jelenlétére helyenként mosolyra késztető táblák figyelmeztetik a gépkocsivezetőket: „Lassan hajts, inert ha teljes sebességgel elefánttal, uroszlánnal vagy vízilóval ütköznél ösxsze, nem éreznéd magad jól." Zambiának vannak azonban eddig még kiaknázatlan természeti kincsei is. Sok jó föld hever parlagon, amelyek tízszerte több ember éléstárává válhatnának, mint amennyi jelenleg Zambiában él (3.5 millió). A zambiaiak 80 százaléka földművelő, s csaknem valamennyien a létfenntartási szükségletek minimumát érik csak el, sokan még annyit sem. Az ország élelmiszerekben behozatalra szorul. A kongói, Katangával határos területen húzódik a rendkívül gazdag rézövezet. Ezen a téren Zambia úgyszólván nagyhatalom. mert csupán az USA-nak és Chilének van több reze. Jártam ezen a vidéken is. Itt pillanatnyi megállás nélkül éjjelnappal zajlik az élet. Évente B20 U00 tonna rezet bányásznak, s a föld méhe még 700 millió tonnát rejt. A „rézövezet" ipara fejlett oázis az elmaradottság sivatagában. A réz azonban nem a zambiaiaké, hanem az angol és az amerikai tőkét hizlalja. Zambiának ma még nincsenek bányaipari szakemberei. Holnap azonban már lehet, s a föld kincsének haszna az állampénztárba folyhat. És a réz országa gazdaságilag is függetlenné válhat. ÉSZAKI MOZAIK annyi nem, hogy itt az árak a hintához hasonlóan eléggé mozgásban vannak. Legalábbis ilyen gondolatokat ébresztenek az emberben az áruházakban felhalmozott, dús választékban kínált árucikkek nagyon eltérő, sőt az utóbbi években emelkedő irányzatot mutató árai. Ennek az igazát bizonyítja egyik rendeletük is, melynek értelmében a háztulajdonoKARDOS MÁRTA FINNORSZÁGI JEGYZETEI A finn városokban élénken lüktet az élet. Különösen Helsinkiben nagy a forgalom. Az első, amire felügyelsz: a kétnyelvű feliratok. Az utcatáblák, a falragaszok, reklámok kivétel nélkül mind finnül és svédül izól.nak hozzád, mert a lakosságnak mintegy kilenc százaléka svéd és a finnekkel teljesen egyenrangú. Így azután még szerencse, hogy legalább svédül megtanulnak a finnek, mert más idegen nyelven nem igen beszél ez a kis nép. Ezért is bonyolult a mi számunkra velük az érintkezés, melyben oly nagy szerep jut a végtagoknak. Nemegyszer összehasonlítottam a magyar kifejezésekkel rokonhangzású szavakat, de mindannyiszor tévedtem. Eltartott egy Ideig, mlg megállapítottam, hogy értelmük egészen más. Ilyen például a hinta szó. Náluk árat jelent és semmi köze sincs gyermekeink kedvelt játékához, hacsak sok az építőanyagok árának növekedése arányában emelhetik a lakbért s ezáltal az évente többször is „hintázik". • Egy kis történelem vlzltündér bukkant elő, hogy varázserejével megalapítsa a várost, a finnek ma is szívesen mutogatják vendégeiknek. Nem kevésbé büszkék régi templomaikra és természetesen II. Sándor cár szobrára. A szobor a svéd, majd az nrosz-svéd háborút követően a cári orosz fennhatóság alá került finn nép keserű megpróbáltatásaira emlékeztet. A finnek ma sem felejtik el, hogy önállóságukat 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal nyerték csak vissza. • Építészeti re mekművek A fővárost Guir.av Vash svéd klráljr 1550-ben alapította. Nem volt könnyű dolga, mert az egykori nomád népet csak nehezen lehetett letelepíteni. Száz évnél hosszabb időbe is beletelt, amíg a tűzvészek és egyéb akadályok áthidalásával végre Helsinki küldetését teljesítve azzá lett, aminek alapítója szánta. A régi épületeket: az Észak Gibraltárjának nevezett Suomen Unna erődítményt, a XVII. századbeli parlamentet, ax egyetem épületét, az uralkodók egykori rezidenciáját, mely ma a köztársasági elnök székhelye, a csodás szökőkutat, melyből a monda szerint A múlttal természetesen éles ellentétben áll a jelen, a korszerű építkezések. Talán a legmulatósabb a pályaudvar épülete és a városháza, közelében Alexis Kivinek, a nagy finn költőnek szobrával, aki, bár a felsőbb tízezrek körében akkoriban a svéd nyelv volt az előkelő, kizárólag anyanyelvén frta halhatatlan alkotásait. A parlament árkádos oszlopai nyáron kellemes hűsítő árnyékot, télen menedéket nyújtanak a járókelőknek az itt oly gyakori éles, északi szél ellen. Természetes, hogy minden külföldinek látnia kell az 1943-ban épült sportstadiont is, az olimpiai játékok színhelyét és azon se csodálkozzunk, hogy 72 méteres tornyából mindenki meg akarja nézni a város felejthetetlen panorámáját. A vidám park, mely 1962ben a VIII. Vllágifjúsági Találkozó színhelye volt, ma varieté-műsarával kellemes szórakozast nyújt a lakosságnak, mely szombat esténként szívesen piheni ki a 45 órás munkahét fáradalmait. A Kultúra Háza külön fejezetet érdemel. Ebben az épületben, mely a demokratikus szervezetek műve, zajlanak le a különféle kulturális és sportesemények. A szakszervezetek 1957 ben saját anyagi eszközeikből, óriási áldozatok árán, társadalmi munkával emelték a dolgozók pihenésére és szórakoztatására. Igen, nem tévedés, társadalmi munkával építették fel a Kultúra Házát. Most már tudják, miért fáradoztak, van miért örülniük az idejáróknak. A hangversenyteremben még otthonosabban érezzük magunkat, amikor a Hradec Králové-i hangszerüzem gyártmányával, a Petroff zongorával találkozunk. Az 1500 személyt befogadó terem hangulatos világítására is felfigyelünk. — A csehszlovákiai munkások műve — újságolja a gondnok és mi büszkén vesszük tudomásul, hogy még a messze Helsinkiben is elismeréssel szólnak dolgozóink jó ízléséről, ügyességéről. • Egyházi adó és ingyenes oktatás Finnországban nagy szerepe vari a vallásnak: a dolgozók fizetésük egy százalékát rendszeresen az HELSINKI KORSZERO VAROSNEGYEDE (A szerzS felvétele); egyháznak juttatják. Ez alól még a kapitalisták sem kivételek. A gyerekek már a hatodik elemi elvégzése után kötelezően szaktudásra előkészítő oktatásban részesülnek. A kötelező oktatás ingyenes, csak a felsőbb iskolákban kell tandíjat fizetni. Azokban a községekben pedig, ahol az iskola a lakástól 6 kmnél távolabb esik, a község a gyermekek elszállításáról és természetesen meleg ebédjéről is saját költségén gondoskodik. Az életszínvonalra senkinek sem lehet panasza, mert az határozottan magas. A jólét lépten-nyomon megmutatkozik, mégha Időnként fenn is akadunk bizonyos, a kapitalista társadalomra jellemző vonásokon. Szokatlan jelenság a" mi számunkra, hogy például a nők fizetése még ma is lényegesen; alacsonyabb a férfiakénál. A lakbér jóval magasabb, mint nálunk. Igaz viszont, hogy ax ellátáson, az iparcikkeken behozzák a lényeges különbséget. Ezért elégedettek. És ha nem tartanának ax inflációtól, melynek árnyéka egy-* előre még alig észrevehetően, de ott leselkedik a dolgozók feje fölött, talán semmi sem homályosítaná el a kis nép égboltját. A határátlépési formalitások alig 15 percig tartanak. Felemelkedik a sorompó, és a határt átlépve nyitva áll előttem egész Törökország. Az út bal oldalán szánalmas látvány: apró sárkunyhók. önkéntelen ólak , jutnak eszembe. Ablakok nincsenek, a rejtett ablakréseken nincs üveg. Egy órával ezelőtt még árnyas fák alatt robogtam, most poros mezei úton hajtok. A földeken görnyedt figurák szorgoskodnak. Fekete köpenyes parasztasszonyok. Munkájuk nehéz és örömtelen. Idegen férfiak közeledtére hatalmas fejkendőjükkel befedik arcukat. Törökország lakosságának 70 százaléka falusi. A mezőgazdaság adja a török kiviteli cikkek 90 százalékát. Kezdetleges módon művelik meg a földet, a termőföldeknek csak alig 30 százalékát. SZTAMBUL Eles kanyar mögött hirtelen fahíd tűnik fel. Két acélsisakos katona puskával vigyázza ezt a „stratégiai pontot". Sztambulig minden kis hidat, minden útkereszteződést katonák őriznek. Minél jobban közeledem Sztambulhoz, annál inkább katonai táborra hasonlít az egész vidék. Bódékban és laktanyákban, a földeken és az utcákon — mindenütt katonák. A naplementekor vörösen Izzó napkorong utolsó sugarai visszaverődnek a tucatnyi minaret tetején. Ez már Sztambul. A város utcái élik a maguk megszokott mindennapi életét. Kicsi, zsúfolt boltok. Kinn áruminták — reklámok függnek. A sikátorok, zsákutcák, átjárók, fedett folyosók útvesztőjében tengernyi néptömeg tolong. A keskeny utcákon áruk, ládák, gyümölcskosarak piramisai tornyosulnak. Ogy érzem, mintha Itt minden egy láthatatlan varázsló pálcasuhintására magától mozogna. Csak amikor közelebb ér az ember, akkor látja, hogy a ládák, a nehéz terhek alatt emberek görnyedeznek. Húsz darab, két sorban elhelyezett, gyümölccsel színig mgrakott faláda — ez egy sztambull hordár egyszeri rakománya. ' ROBOTOLÓ GYERMEKHAD Oscar Wiesflecker törökországi riportja AZ EMBER OLCSÓBB A MÁLHÁSÁLLATNÁL Miért nem vesznek Igénybe málhásállatokat? Azért, mert az ember sokkal olcsóbb. A sztambull hordárok kétharmada kurd. ök még a töröknél ls Igénytelenebbek. Egy hordár napi keresete néhány líra, ebból kétszer ehet szerényen. Miért nem lépnek közbe a szakszervezetek, miért tétlenkednek? A szakszervezetek központi vezetőségének tevékenysége teljesen megbénult. Tilos a politikai tevékenység, a bélépés nemzetközi szervezetekbe. Természetesen a sztrájk ls tilos. A szakszervezetek nehéz anyagi helyzetben vannak: tagjaiknak csak húsz százaléka tud szerény tagsági dijat fizetni. Törökországban munkatörvény ls van, de ez nem sokat ér. Néhány cikkely a munkabért szabályozza, de a munkanélküli-segély Ismeretlen fogalom. Betegbiztosítás csak a nagyobb városokban van, de ez sem kielégítő. Sztambui 1 millió 300 ezer lakosának jórészét szaktudással nem rendelkező emberek alkotják. Ezek cipőtisztítók, árusok, vízhordók, rikkancsok ... Külön fejezet a gyermekek foglalkoztatása. Tankötelezetté ség csak papíron létezik, Sztambulban sok tizenegy-i éves fiúcskát találunk a szövőgépek mögött. Sokszor a járdánál 15 méterrel mélyebben fekvő levegőtlen, poros barlangokban robotolnak. A heti 70—80 Órát gürcölő szerencsétlen apróságok nevetséges bért kapnak. Hallót-* tam, hogy az óváros egyik negyedében ezer gyermeket foglalkoztatnak elviselhetetlen körülmények között. Űk még elégedettek ls, mert van „munkájuk". A felnőtt szövőmunkások helyzete sem sokkal jobb: többet keresnek, de napt 13 órát dolgoznak. A munkaadók mindent elköi vetnek, hogy megakadályozzák a dolgozók helyzetének javulásáért küzdő szakszervezetek munkáját. Gyakori eset, hogy félholtra verik a szakszervezeti aktivistákat. S ha valaki kivert fogakkal jelenik meg a munkahelyén, akkor ez arra vall, hogy a kapitalisták által felbérelt öklök Jó munkát" végeztek ... MM. január M> £ ÜJ SZÚ % /