Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-23 / 22. szám, szombat

Ázsiában újabb veszélyes tűzfészek ba. Ezek rokonszenveznek vértestvé­jött izzásba. Malaysia — e botcsinál, reikkel, az indonéziaiakkal, s Malay­ta államszövetség politikája miatt sia helyett inkább Indonéziához csat viszály robbant ki, mely rendkívüli lakoznának. intézkedésekre késztette Indonézia ® Másodszor Malaysia statútuma kormányát. A viszály hátterében a értelmében a britek az 1957-ben Ma brit imperializmus és neokolonializ- lájfölddel kötött lealázó, egyenlőtlen mus érdekei állnak, s ezzel kapcso- államszerződés rendelkezéseit az unió latban a békeszerető közvélemény egész területére kiterjesztették, s ily joggal aggódik e földrész jövője alapon az indonéz határ közelében miatt. katonai támaszpontokat létesíthetnek, katonaságot helyezhetnek el (nem a Második veszélyes helybelieket, hanem csakis brit egy feszültségi góc Ázsiában s é? eke t' m«* * többiben nem bíz 3 3 nakj. Ez mindenképpen veszélyezteti Ázsia jelenlegi nemzetközi helyze- Indonézia politikai és gazdasági éle tének feszültsége két veszélyes góc- tét. ból ered: az egyik az Egyesült Álla- Sabahot és Sarawakot csalással mok példátlan beavatkozása és rész- kapcsolták Malaysiához, mert az itte­vétele a dél-vietnami polgárháború- ni nép, csakúgy, mint a tagállamul ban, a másik pedig a brit neokolo- eredetileg szintén kiszemelt Brunei nialisták távol-ke­leti imperialista politikája, mely az agresszív jellegű Malaysial Állam­szövetségben ölt testet. Malaysia lénye­gében természetel­lenesen létrehozott unió, s mi sem vall jobban e neokolo­nlalista kreáció igazi céljára, mint az, hogy egyes ré­szeit vagy ezer ki­lométeren a tenger választja el egy­mástól, nem is szólván arról, hogy különféle nemzete­•tfummmw w *2S! '<° f i szultanátus népe eleve ellenezte a föderációt, csak egy elfogult ENSZ­bizottság minősí­tette szabályosnak az unióról történt népszavazást, me­lyet nagyarányú letartóztatások előzték meg, s fék­telen terrorral hát­térbe szorították az ellenzéki erőket. A két „anyaor­szágban" — Maláj­földön és Singapo re-ban is sok ellen­zője van az unió­nak. Abdur Rah­man kormánya tö teket és nemzetiségeket kényszerítet- megével veti börtönbe az elégedet­tek egy „akolba", amelyben ellensé- leneket. Nemrégen bevezette a főisko­gesen viselkednek egymással szem- Iák rendőri ellenőrzését, és renge ben. teg diákot tartóztatott le. A po Malaysia négy tagállamból tevődik litikal pártokkal — a látszat megőr­össze: az eredeti Maláj Szövetségből, zésére törekedve — mégsem tud a mostani unió magvából, továbbá olyan könnyen elbánni, így az uniót Singapore városállamból, „kelet kapu- ellenzők a Szocialista Frontban és jából", s két volt brit gyarmatból, me- a Pánmaláj Iszlám Pártban látják lyek Észak-Kallmantanon (Borneó képviselőiket, északi részén) terülnek el: Sabahból A szövetség viszonyalt Illetően azt és Sarawakból. Malájföld 1957-ben ls meg kell jegyeznünk, hogy nagy nyerte el függetlenségét, miután a nemzetiségi torzsalkodások mardos­japán megszállást követően kirobbant sák. Gondoljunk csak a 11 milliós la­nemzeti felszabadító mozgalom meg- kosság 45 százalékát kitevő malájok hátrálásra kényszerítette a klasszikus és a 40 százalékot alkotó kínaiak vi­gyarmattartókat. szonyára. Malájföld, majd később Singapore függetlensége azonban csak látszóla- A veszély fokozódik ľam^zerzôdésben u^yaniš oľ^an ^ogo- Pasztalatokat szerzett a Malaysia Al­kat kötöttek ki maguknak, amelyek lamszovetseggel, ahonnan a brit neo­valójába régi befolyásuk megőrzését "f* ÄÄ l jelentik új cégér alatt. S hogy az an- lde o h l óff a* T ?< ^f/" 0*, a firHotL-itfotBi, tnhhan Jni o isih»c- szabadságszerető, antiimperialtsta in­gói érdekterületek jobban szolgálhas sák a gyarmatosítók igazi célját: a donéz állam ellen. Innen kaptak tá­brit gywmatl érdekek megőrzését és — * az itteni földrész népei szabadság­mozgalmának sakkban tartását, kifun­lenforadalmi csoportok Is. Az unió elégedetlen népei partl­zánharcot szerveztek az imperialisták dálták a Malaysia-tervet. A nagy hu- ,, . r , . , zavona után 1963. augusztus 16-án ün. ^ * L°" d 0" nepélyesen kihirdetett államszövetség folyta ' tťS ri r á&ÄÍI, P. le2etlen i m- kéznek Malaysiának Indonéziával ha­perialista célokat szolgál: • területét rendelkezésre bocsátja korlátlan számú angol katonai tá­maszpont létesítésére, angol gyarma táros területeire és Singapore-ba, erőfitogtató hadgyakorlatokat rendez­nek — mindezt provokatív céllal. A ;ÍK r, ľ'/ľľ. .3i Daily Express elárulta az angol ím í l TníZ Ž loLrZZl periilisták szándékát: „A Borneóban f %2. Ä , Ä? JZLtt állomásozó brit csapatok és a királyi réľe ItSTbZlSTZTgaz- "f^J^ 0 támadásra határozná daságt érdekeltségeket, nevezetesen a . . '. . „ „.„„ , horganybányákból, a' kaucsuk- és ^vLzélyeztet Lľtné a viláí nyersgumigyártásból számazó busás ^Í^ÄÄ joveaeimet, . mányos békepolitikájával, ám minden • politikailag elszigeteli Indonéziát J / támogatást megad a, {^t^ViT vJ^n íoínZ azoknak a lelkes hazafiaknak, akik területektől, bénítja politikai bej olyá- rajtaütésszerű támadás 0kat hajtanak sát, a szabadságeszme terjedését. J gre & malayslai partokon> é s J Cse r. , , , . . .. dei harcokra rendezkednek be. Indonézia igazsagos ugye ötvenezer angol katona Jelenléte Kétségtelen, hogy az el nem köte- még inkább kiélezi az amúgy ls feszült lezettség és a pozitív semlegesség, helyzetet. Sukarno elnök az utóbbi a békés együttélés politikáját követő időben nemegyszer hangoztatta: hogy Indonézia igazságos ügyet védelmez, Indonézia sohasem fog elsőként tá­és önvédelmében cselekszik, amikor madnl. Az indonéz politikusok mosta­leleplezi a Malaysia cégére alatt fo- náig megőrizték hidegvérüket. A kor­lyó Imperialista mesterkedéseket, s mány azzal az elhatározásával, hogy minden intézkedést megtesz egy vár- kilép az Egyesült Nemzetek Szerve­kató támadás elhárítására. zetéből (néhány bizottságnak továbbra • Először ls Indonéziának jogu is tagja maradi) nemzetközt fórumon ttnn* észak-kaltmantant frülefkri, tiltakozásit fejelte ki az ellen hogy melyeket az angol gyarmatosítók W- Malaysiát, • naokolonlalista bábszö­torolnak, * az ottani népeket akara- vétségét, a Biztonsági Tanács tagjává tuk ellenére kényszerítették az unió- választották. Indonéziának ez kétség­telenül Jogában állt, ám sokan vitatják, helyes taktika volt-e. Lényegé­ben erkölcsi tiltakozás­nak tekinthető kilépése a világszervezetből. A távol-keleti feszült­ség fokozódik, s az em­beriség Jogosan teszi fel a kérdést, vajon nem vá­lik-e a malayslai térség egy második Dél-Viet­nammá? LŐRINCI LÁSZLÓ INDIAI A HEGYORIÁSOKBAN EREDŐ Vág folyását számos vízi erőmű szabá­lyozza, amíg végre a Mátyusföld vé­geláthatatlan síkján akadálytalanul folyik tova, hogy öszeölelkezve a Kis­Dunával a „vén" folyam keblére sies­sen. Véget ért a Vág romantikus vi­lága, amikor tutajok százai szelték a vizet, szállították a sudártörzsű fe­nyőket, s vízimalmok sokasága őrölte a kenyérnek valót. Ahol a Vág vize Szímő község mel­letti partot nyaldossa, ott húzódik meg szerényen, a múltra emlékeztető utolsó vízimalom. Most is, mint hajdanában, amikor kuruc szekerek vártak türelmetlenül a lisztre, éjjel-nappal forog a vízhaj­totta nagykerék. Azzal a különbség­gel, hogy már nem az emberek min­dennapiját őrli, hanem a hízóknak darálja az ennivalót. Bár a malom csillagfényes hajnaltól késő éjfélig működik, napi teljesítménye így sem haladja meg a négy mázsát. Ezért sokszor kell várni a darálásra. Miért hordják hát mégis szívesen a kukoricát, az árpát a Vág partjá­ra? Sokan azt állítják — mivel lassan forog a kerék — a darálókő nem égeti a szemet, és így nagyobb a da­ra sikértartalma. De talán inkább megszokásból tapossák a feneketlen szímői sarat egy-egy zsáknyi tenge­rit cipelve Kostyán Pisti malmába. KOSTYÁN PISTI. A név semmi kü­lönöset nem mond. Ogy találkoztam viselőjével, mint a molnárokkal szo­kás: zsákot vitt a vállán, benne őröl­nivalőt. A lisztporos kabátos, ellen­zős sapkás középkorú férfi biztos léptekkel haladt az egy szál pallón, és gyakorlott mozdulattal öntötte fel a zsák tartalmát a garatra. — Régóta molnároskodik? — kíván­csiskodom. — Gyerek koromban kezdtem apám mellett. — Nem unalmas Itt egyedül éjjel­nappal? — Egyedül? A csobogó víz, a za­josan forgó kerék, az őrlő halk zené­je velem van. — A kereset? — Ha nagyon jól megy a szezon­ban 20—25 kilót is megkeresek na­ponta — néz rám beszéd közben, fur­csán, mereven. — Az éppen nem sok.' Nem lenne eredményesebb másutt dolgozni? — Másutt? Hová kell a vak ember? — Vak...? — Tízéves korom óta. Nálunk ez családi nyavalya — mondja egyked­vűen. — Nem értem. Hogyan tud így dol­gozni, zsákot hordani egy szál desz­kán? ... — Megszoktam. — De így a kereset jó részét oda­fizetheti a javításokért. — Mindent egyedül csinálok. Kü­lönben, jöjjön velem. ÜGYESEN ÁTBÚJT a folyó felőli résen, ós a keskeny járdán egy-ket­tőre a lassan forgó kerék (készség) mellé ért. — Ha valamelyik deszka tönkre­megy, észreveszem a víz csobogásá­ról » ez egyenetlen mozgásról. Rög­tön kl kell cserélnem. — És az a kis kerék a rászerelt edényekkel mire jó? — Ezen az általunk völgyhajónak nevezett csónak végén a főtengely egyik vége nyugszik. A kerékről le­csöpögő víztől meg bizonyos átszivár­gástól a „hajó" megtelne vízzel. Gyer­mekkoromban vederrel öntöttük kl a vizet. Ez eléggé kellemetlen volt. Gondoltam egyet, összetákoltam ezt a kis kereket, rászereltem az edé­nyeket, s ha megindítom szépen ki­kanalazzák a vizet. — Régen forog itt ez a főtengely? — Azóta már sok víz lefolyt a Vá­gón. Kopott, elrágta már a víz — legyint lemondóan. — Amikor elő­ször kitapogattam, s éreztem, hogy egy-kettőre felmondja a szolgálatot, megijedtem. Ki kell cserélni... — gondoltam. De honnan vegyek annyi pénzt? ... Akkoriban éppen arra járt az újvári pap, és váltig Ígérgette, hogy ő majd szerez gerendát. Örö­mömben adtam neki egy aznap fogott ötkilós harcsát — előlegként. — És. — Becsapott. A mai napig küldi a gerendát. — Aztán, hogyan sikerült megolda­ni? — SEGÍTETT A SZERENCSE. Az egyik komámmal sportkáztam. Nyer­tünk egy második díjat. Megosztottuk a tizenhatezret. Aztán hozattam Ba­zinból gerendát. Egy kicsit vastagab­bat szállítottak a kelleténél. így kö­zel hat köbméter fa forog majd az 55 cm átmérőjű tengelyben. Most már nem igen lesz gondom, amíg élek. — Hány éves? — Harmincnyolc. — Akkor még sok van hátra. — Ki tudja, ha még egyszer úgy jég alá kerülök, mint tizenhétéves koromban, aligha. — A jég alá? — Akkor közel jártam a purgató­riumhoz — kezdi mosolyogva. — Ott szundikáltam bent a deszkapriccsen, amikor úgy éjféltáj hallom, hogy megindult a jégzajlás. Ördögadta, en-. nek a fele se tréfa! Alig telt el né­hány perc, egyszerre csak érzem, hogy megállt a kerék. Előkotortam a csáklyát, hogy eltoljam a jégtáblát. Minden erőmet megfeszítve nyomtam, s a fene tudja, hogy, hogy nem el­csúszott a csáklya vége, és becsúsz­tam a jég alá. Jó úszó vagyok, a víz alatt is sokáig kibírom. Mivel a víz elsodort, elkezdtem úszni amerre a malmot tudtam. Abban reményked­tem, sikerül elkapnom a kerék egyik deszkáját... Sikerült is. Szépen fel ís húzott a forgó kerék és elkaptam a tengely-gerendát. Igen ám, de az tele volt jégcsappal, s lecsúszott róla a kezem, újból elmerültem, sodort a víz lefelé. Hát mégis el kell pusz­tulnom — villant át az agyamon. Ekkor beleütődtem egy tőkébe. Rá akarok kapaszkodni, de a fejein jég­be ütődött. Minden erőmet megfeszít­ve nyomtam a jeget, amely végül ls engedett. Levegőhöz jutottam. A tő­kén állva a víz jó derékig ért, el­kezdtem hát segítségért kiabálni. Gondoltam valaki a közeli házban meghallja. A komp mellett éjjeiező révészhez jutott el a segélykiáltás, s m sietett laegmetitáeemre. Ca&klyAt hozott, s azt nyújtotta felém, de olyan rosszul kaptam el, hogy kicsú­szott a kezemből, és újra a vízbe zu­hantam. Még egyszer a csáklya után kaptam, s akkor sikerült megragad­nom. Alaposan ki voltam merülve, úgy cipeltek haza. — Többször is bepottyant? — Ha jól emlékszem, négyszea. Egyszer egy dög harcsa akart elcipel­ni a másvilágra. Nagy lehetett a bes­tia. Engedtem, engedtem a zsinórt, s egyszer csak azon vettem észre, visz az ár. — Halászik ls? — Unalomból. — Érdemes? — Akad valami a horogra. A mol* nárok mindig szerették a halpecse­nyét. — Szórakozás? — Mostanában a vfz csobogása, a szól a szórakoztatóm. De nagyon szeretem a zenét, a szép dalt. Ré­gebben többször szerepeltem a Rok­kantak Szövetségének műsoros estjén. No meg nagyritkán be-betérek egy mo Inárstamperllre a dühöngőbe. — Az meg milyen? — Az oroszok azt mondják ráf sztogram. Egy, legfeljebb két pohár­kával lecsúszik, aztán ha jó ked­vünk támad, el is mondunk egy-két dalt a cimborákkal. — Melyik a legkedvesebb? — „Befogom a lovam..." Daráért jöttek. A komp, amely átvisz a túlsó ol­dalra, alig kétszáz méternyire van az őszi napfényben csillogó vízimalom­tól. Kostyán ott áll a kerék mel­lett. Talán érzékeny füle észrevett valamit, mert a nagykerék deszkáját tapogatja. Elgondolkozva nézem az utolsó ví­zimolnárt. Gyermekkorában gyönyör* ködhetett a rügyező, zöldellő kikelet­ben, nyáron a szél ringatta hullámzó búzatengerben, ősszel bizonnyal a pí­rosarcú, hívogató almákon akadt meg a szeme, télen a csillogó jégcsapok sokaságát csodálhatta. Megismerke­dett a betűvel, olvasva élvezte a me­sék csodavilágát. Látta pajtásai pufók képét, szülei vidám, gondterhelt, ag­gódó arcát. Örákig elnézhette a nap­fényben szivárványosan csillogó, nagykerékről lehulló vízcseppeket. Azután jött az örök sötétség. MINDENKI AZT GONDOLHATNA, a legfontosabbat vesztette el. Ha azon­ban halljuk, milyen önbizalommal beszél az életről, terveiről, azt hi­szem a legfontosabb megmaradt ne­ki: a mindent legyőző élni, tenni akarás. TÚTH DEZSŐ Biztos léptekkel haladt aic egy ws<U pallón ,,, Nem kísért többé a szilikózis? A bratislavai Palma üzem šenkvícel részlegének dolgozói Mojmír Ranný mérnöknek, a rakovníkí Étolajipari Kutató Intézet tudományos munkatár­sának és Blahoslav Boirtlának, az ostravai Hlubtaa bánya portalanítást osztálya technikusának Javaslata alapján már hosszabb ideje gyártják a tőoiényltett oldószer névetn s bá­nyáinkban már Jól Ismert portalaní­tót. A készítmény Iránt, mely csak­nem minden Iparágban felhasználha­tó, külföldön is nagy az érdeklődés. A szabadalmazott készítmény felfe­dezői abból indultak kl, hogy a szén­por lekötésének leghatásosabb mód­ja, ha keletkezésének pillanatában — a fejtés előtt álló szénrétegben — akadályozzuk meg terjedését. A por­talanításra eddig használt bányavíz — mivel ez kemény víz — nem Jutott el a szénréteg hajszálnál ls jó néhány­szor vékonyabb repedéseibe, s így a szélifal lerobbantása vagy kointoijn­n»l való kiaknázása közben aránylag sok por képződött a vágatokban. A bányavíznek ezt a fogyatékosságát nagyon jól kiküszöböli a tűményitett oldószer. A szénfúratba közönséges bottal benyomott készítményt néhány perolg erős víznyomás alatt tartják, s az oldódásnak induló vegyszer a nyomában levő kemény bányavizet osűszósabbá teszi, ami által könnyem bei uralkodhat a szén legapróbb repe­déseibe ls. A találmány nagy Jelentőségét a bányászok teljes egészében csak akkor értették meg, amikor ki­derült, hogy a tűményitett oldó­szer 50 si&zalékkal csökkentette a munkahelyek portartalmát. Ugyan­csak nagy előnyte, hogy az 5 mikronnál kisebb porrészecskék el» len ls hatásos. Hogy mit ls Jelent ex az előny, annak megítéléséhez tud-, min* kell, hogy épp az Ilyen parányi szénporszemcsék okozzák a bányá­szok tüdejének legnagyobb betegségét — a szilikózist. — A šenk vicei Pal­ma dolgozói az elkövetkező hónapok­ban — és években — lényegesen nö­velik a tűményitett oldószer gyártását, Üf SZÖ 4 * 19BS. január 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom