Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-16 / 15. szám, szombat

A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában 1965ben jelenik meg az ismert cseh író Az vesse rá az első követ című regénye. Az alábbiakban részletet közlünk a regényből. A

víkendház előtt a teraszon léptek kopognak. Az előkészületi munkába nyakig merült Standa és Vojta felkapja fejét. Franta, az autókaland óta nem találkozott Standéval. Kissé fürkészőn mérik végig egymást, kölcsönösen kíváncsiak, mi. lyen képet vág a másik, de az ördögbe is — nincs mit egymás szemére hányniok: voltaképpen egyenként áldozatai lettek annak, hogy Kurta elvesztette hidegvérét. Franta jólesőn szívja magába a pástétom és az olasz saláta csiklandó illatát, a nyitott ajtón keresztül Standa szobájában megpillantja az íjat. Habozás nélkül belép. Megfeszíti a húrt, kézbe vesz egy darabot a páncélzatból, s becsülgeti, milyen nehéz. Rá-rápislant a felbontott konzervre, vajra, a szeletelt sonkával teli tányérra. Nagyot nyel. — De én nem hoztam semmit. — Rá se hederíts, kitakaríthatsz addig, nehogy megszóljanak bennünket a lányok. Franta szeme előtt egy pillanatra felrémlik a töpörtyűs szájú Kurta, ugyan hány ilyen kiszolgálója van Standénak? De a múltkor fizetett neki, és most egész lakoma van itt — Franta szó nélkül fogja a seprőt, meglocsolja a padlót és kisöpör. Minden kérdezősködés nélkül rájön, hogyan hozza működésbe a gázbombára kapcsolt resót, s hozzálát, hogy elmosogassa az edényt, mely az utolsó vendéglátás óta piszkosan hever a mosogatótálban. A fiúk fél szemmel lesik, mennyire ég keze alatt a házi munka. Standa világéletében nem mosott el maga után egyetlen tányért sem. Elvégre mindhármuknak megvan a maga munkája: a papa felcserkedik, én tanulok, s voltaképpen mire volna a házban anyuka?! Franta törölgeti a findzsákat, szénié ámulva bolyong a fényűző berenezésen, valóságos kastélybeli poma, noha sohasem járt még kastélyban. — Csak fejezd be, s ha lenne kedved hozzá, megnézhetnéd ezt is, nl, hátha meg lehetne javítani — halász elő valahonnan Standa egy rozsdás pisztolyt, mert eszébe jutott, hogy a múltkor Franta egy pillanat alatt rájött arra, mi a baja a légpuskának. Franta ugrik a pisztolyért, szeme felragyog. Vojta némileg röstelli magát; Standa cselédlányt csinált Itt Frantából, én ajánlottam, vendég éppúgy, mint én, s hol van az megírva, hogy le kell dolgoznia, amit majd megeszik! Tud valamit Franta szökéséről, egyszer otthon kihallgatta, amint apja telefonon beszél az ifjúsággondozóval. Kicsit befelé pirulva, de azért csak faggatja Frantát, mi újság náluk otthon. — Már kibírhatatlan. Amikor firkát elhelyezték az intézetben, Hankát pedig az óvodában, azt hittem, Jobb lesz, de anyu azóta még veszettebb, folyton szid, azt verdesi a fejemhez, hogy a Jirkát ért gyalázatban én vagyok a bűnös. — Franta nagy sóhajtással süllyeszti a pisztolyt a zsebébe, legszívesebben tüstént hozzáfogna megjavításához. De semmivel sem járult hozzá a lakomához, valahol Sidolt kerít, és gondosan tisztogatja a gázre' sót. A pástétom mennyei illatot áraszt, Franta nyeli a nyálát, s fúrja oldalát a kíváncsiság, voltaképpen miért hívta meg ide Standa. Tán a pisztoly miatt? ... Franta egyszeriben elragadtatásba esik, lám, milyen élményben lehet majd része, mély hálát érez a két fiú iránt, s e hálája közlékenységben jut kifejezésre. Son. ka, pástétom, ananász: senki más előtt nem tárná ki így a szívét: — Annyit mondok nektek fiúk: ha egyszer végképp elkeseredem, isten veled család ... de már nem leszek olyan hülye, mint először. Németország, ott van tenger. Hamburgban elszegődöm egy hajóra, és kész a kocsi. Fogadok veletek, hogy egyszer eljutok Bombayba ... Mi az? — pillantotta meg a sarokban Vojta sportzsákján a repülőmodellt. — Van hozzá barátocskám motorom, benzinmotor, össze akarom szerelni. Franta mohón kapja ki Vojta kezéből a motort, próbálgatja, hogyan le hetne beilleszteni a modell törzsébe: — Négy kapocs kellene ide. — Ha akarod, szereld be, de elsőrangúan csináld meg, hogy mindenkit lepipáljak a körben ... Összerezzennek: az ajtóban két leány áll, a kisebbik — Vérka! Franta ijedtében kis híján földre ejti a motort. Vérká is majd kővé mered, földbe gyökerezik a lába. Ez a kölyök kellett csak idei Standa ugrik, arcán a házigazda sugárzó mosolya, bemutatja barátait Vérkának. — Ez itt Lily, a legjobb barátnőm — Int kezével előkelően Verka, irodalmi nyelven beszél, sőt egy kicsit ej is pirul. Rövidesen sikerül félrehúznia a teljesen megzavart Frantát. — Ha kikottyantod, hogy a testvérem vagy, szétverem a pofádat, és úgy befűtök neked anyunál, hogy amíg élsz, attól koldulsz, megértetted?! — sziszegi fojtott hangon. Jó még, hogy Lily hangosan kacag Standa tréfáján. Franta még mindig nem tért magához, zavarában újra tisztogatni kezdi a resót. Lányok. Oda az este! Egyáltalán minek is vannak a világon lányok. Mennybéli atyám, milyen pompás lehetett volna ez az este, és most beállít két lány, mindennek tetejébe egyik a mostohatestvére. Különben is a lányok mind ostobák, még csak a biztosítékot se tudják megcsinálni, kár a szóért, most majd megeszik az ananászt, a habos süteményt, mert azt mondják, hogy az ilyesmi lányoknak való! Semmit se gyűlölök anynyira, mint a nőket! Vojta ls megismerte a leányt, akiről a minap a vízparton lecsúszott a fürdőruha, most úgy beszél vele, mintha először látná, s milyen fu-csa érzés ez — Standa mégiscsak tud a nőkkel bánni! Standa bezárja a külső ajtót, behajtja a spalettákat, meggyújtja a rózsaszín fényű lámpát, a helyiség még meghittebbé válik. Olyan ez itt most, mint valami bünbarlang, gondolja Vojta. Képsorozat villan át az agyán: hamiskártyások, rendőri rajtaütés, revolverlövések — s megborzong. — Megengedik, hogy poharamat becses vendégeink tiszteletére ürítsem? — múlja felül önmagát Standa az ékesszólásban. Az öt pohár csöngve összekoccan. Vojta meglepetve látja, milyen mesteri módon hajtja fel a magáét Lily. Nem akar lemaradni a többiek mögött, nagy önmegtagadással fenékig issza a poharat. Ha legalább gyümölcslevet innának, de ilyen utálatos savanyú lőrét!... Játékbarlangban ve. delem a bort, jut eszébe. Hej, ha apuka látná!... S

tanda megmutatja a kisasszonyoknak szobája berendezését, Vérka úgy tesz, mintha mindent most látna először, fennhangon csodálkozik, sőt Frantát is úgy szólítja meg, mintha csak az imént ismerkedett volna meg vele. Az elképedt Franta feleletül alig bír eldadogni egy-két szót. Lily valahol két apró kagylót talált, melyeken Üdvözlet Dalmációból olvasható. A kagylókat csilingelőn kacagva melle két bimbójára helyezi. Vojta lesüti szemét a leány átható tekintetétől, a szobából kimenet megbotlik a kelimszőnyegben. Azé-t azt meglátja, hogyan perdül Standa Vérkához, lopva megszorítja a kezét s néma cinkossággal kurta pillantást váltanak. — Vojta zavara fokozódik: Hát csakugyan volt már ezek között valami? Standa hívására mindannyian a megterített asztalhoz telepszenek. Lily a rekamién ülve fesztelenül cigarettát vesz ki a tartóból keresztbeveti lábát, szoknyája felcsúszik a térde fölé. Standa bekapcsolja a magnetofont, a lányok kínálás nélkül esznek, s a házigazda boldog, hogy ízlik nekik az étel. Vojta fél szemmel figyeli, hogyan tűnik el a két lány tányérjáról az óriási adag sonka, olasz saláta és a keményre főtt tojás. Csodák csodája: már nem találja annyira savanyúnak a bort, csak a Iába nehezedik, de az a fő, hogy már feloldódott a bátortalansága. Standa sziporkázik, a lányok fesztelenül kacagnak, alig tudnak válaszolgatni, anynyira tele a szájuk. Űjabb palack bo

1-, Standa előad, megmutat mindent, amije van, megindítja a gramofont. Slowfox, Intim világítás, zárt spaletták, cigarettafüst. Vérka a Lilytől kölcsönzött ruhát derekán mesterien összehúzta, kicsit ugyan hosszú, de a fiúk szeme elsiklik az ilyen apró hibák felett. Az ingerlő parfüm illat az asztalon keresztül is eljut Vojtához, füllesztő a hőség, Vojta szomjas, egy hajtásra kiissza borának felét. Valami húzza szemét az asztal túlsó végébe: Lily szörnyen vén, talán tizenhat éves ls — de mellette a másik gyémántköves fülbevalójával, mely tüzet lövell minden irányba ... Tekintete találkozik Vérka tekintetével: Vojta iszik, a pohár pereme fölött merően néz Vérka szemébe, közben Standa lemezt cserél, s Voltának enyhén zsibog talán még a haja is. Amikor még egészen kicsi gyermek volt, így szokta mondani: Anyukám, fáj a hajam. Az érzés most ugyanaz, de mégis valami más — a végtelenségig tart a néma párharc, végezetül Vojta megadja maeát. s hallia Vérka diadalmas nevetését: — Ml lesz uraim, nem táncolunk? Vojta elvörösödik. Mée csak ez hiánvzott! Növekvő zavarában látja, amint Standa meehajol Včrka előtt. Volta Frantához folvamodik segítségért, de az már ismét rátalált a maga nyntjodt megfontoltságára. — £n addie meelavítom a pisztolvt — dünnyög! teli száljai. Stnnda ezt megelégedéssel fogadta. Franta úevis csak galibázna itt, hálából kezébe nvomja • az ílweet, melv még félig van naranrsHkőrrel. Franta átbaltae Stanrla szobáiába. valami skatulyából előkotorta a csavarhúzót meg a kombinált haranfifopfit, és o'fi^ör a rfinülfle

ánnek lát neki. Voita úgv 01. mint egv rakás szerenr^tlensée. a vele szemben ülő Lily kihívón fúlia arcába a füstöt. — fin ugyanis, kisasszony, nem tábornok ... M"m bsj. majd megtanítom. V

sának arra sincs ideje, hogv 'alesxméljen, Lilv má- a karjaiban tartja, maga helvezi a fiú kezét a derekára. Vojta úgy botladozik, mint egv elefánt. Háta mögött Vňrka nevetését hallja szinte elsüli ved szégyenében. Lilv még közelebb vonla macához, lapockáján verítékcsepnek gördülnek alá, izzadt kezével megszorítja Lilv kezét, a lány mintha kúszna rajta, óriáskígyó, körülfonja, hamarosan megfojtja. — Nagyszerű! — tapsol zajosan Standa és Vérka. Vojta odabotorkál az asztalhoz, letelepszik a rekamiéra a két lány közé. Hőség, szomj, már megint üres a palack, Vojta talán meginna egy egész üveggel is egy hajtásra, öntudatossága hatalmasan megnövekedett, soha meg nem ismétlődő rajongó ünnepi érzés fogja el: forrása annak a valaminek, ami először fordul elő az életben, ami tudata mélyéből úgy merül fel szeme előtt, mint egy látomás. Mellete Vé

rka helye már megint üres. — Ki — miféle ez a barátod? — kérdezi közönyösen Vérka, amint a sarokban Standával azon buzgólkodik, hogy a következő lemezt kikeresse. — Hát... izé ... a Regina-bell Ma re š úr fia. Vérkának majd kiesik kezéből a lemez, de nyomban elkacagja magát. Standa értetlenül néz, nem tudja, mi tehet ezen olyan roppantul mulatságos. De végtére is — benyakaltak már két palack bort, s a vendégek jó hangulata mindenekelőtt a házigazdát dicséri! — Mit Játsszunk? — hallja Vojta valahonnan a messzeségből, Vérka lehelete mégis egészen közelről éri. — Palackosdit — indítványozza Lily, s Vérka érthetetlenül távoli hangján magyarázza a javasolt játék alapelvét: az asztalon megpörgetik az üres palackot, s aki felé a nyakával fordul, fenékig üríti a poharat, s levet magáról egy tetszése szerinti ruhadarabot. Mint ködön át, Vojta csak homályosan látja mint pereg a fiaskó, harsány nevetés, az üvegnyak őt vette célba. A lányok segítenek neki a kabát leclbálásában. Egészen Jó Játék, gondolja, megütné a guta az embert ebben a fülledtségben! — Ne bliccelj, fenékig! — kiabál az arcába Lily. — Franta, gyere játszani! — hívja a megszorult Vojta Frantát, hogy szaporodjanak a bűntársak. Franta kelletlenül Jelenik meg az ajtóban, szutykos kezében fogó és a motor, szeme fátyolos az italtól, képe duzzadt, tele a szája:. — Nem érek rá, majd ha megcsinálom. Lily fitymálóan legyint lakkozott körmű kezével. I

smét pörög a palack, a lelkesedés egetverő: Vérka előkelő mozdulattal önti magába a pohár tartalmát, leveti a kölcsönkért körömcipőt, magasan az asztal fölé emeli lábát, bizonyságul, hogy becsületesen játszik. Mambo-Calypso, imbolygó rózsás ftilledtség, pergő palack, kirobbanó nevetés. Vojta, mint valami tüllfüggönyön át látja milyen nyugodtan húzza le Vérka fején keresztül selyemruháját. — Fenékig! Csak! — kiabál rekedten Standa, s erőszakkal tolja a poharat Vérka ajkához. Vojta, tenyerét izzadt homlokán tartva figyeli, hogyan folyik le vékony patakban a bor a leány nyakába. Hirtelen eszébe jut apja, talán még meg lehetné innen futamodni... Feláll, Standa alig bírja elkapni a leforduló fiaskót. Vérka szaporán odapislant, felméri a helyzetet, megváltó ötlete támad: KOSÍK JÓZSEF rajza — Elég, változtassunk a dolgon. Ki akar zálogosdit játszani? A lányok nem is várják meg a fiúk beleegyezését. Lily a bankár, Vérka zálogba adta a ruháját, fél szemmel kitartóan mustrálgatja Vojtát — egész Jóképű gyerek, a nagy fülű Standát zsebre teszi. Ráadásul az igazgató fia! Milyen pofát vágnál, bajcos, ha úgy itt meglátnád ... velem?! Épp énvelem! — Mi e két zálognak váltságdíja? — hangzik az elcsépelt mondóka, s Lily mutatóujjával Standa mellére bök. A házigazda bágyadt agya semmi épkézláb ötletre sem képes. — Fújják fel kint Vojta új csónakját. Lily az asztal alatt Svadászik a zálogtárgyak között: előhúzza Vérka ruhájának övét és Vojta nyakkendőjét. Standa féltékenyen sandít a két szerencsésre, Vérka kezénél fogva vezeti ki Vojtát. Standa fel akar állni, de t í -* \ r /li - -- \ ' 1 íVrs-J i m i i mulli™ —— Kopócs Tibor: Hazatérés (linómetszet, 1963.) Lily nyaka köré fonja a karját és visszaülteti a kerevetre. Meleg, fülledt éjszaka, a csillagok határozatlan fehéres köddé folynak össze, a félelem háttérbe szorul, csak az izgalom marad meg. — Vojta még egy ideig dühös magára, mert keze remeg Vérka kezében, mintha a hideg lelné, nem, nincs ereje, hogy legyűrje ezt a buta borzongást, pirulva meg is adja magát neki. — Hol az a csónak? Vojta vaktában tapogat a verendán, végre megvan a csónak. — S mi lenne, ha fel se fújnánk? — Nem volna becsületes dolog — hallja Vérka suttogó szavait, megadóan tűri, hogy a leány vezesse a kerten át. A gyümölcsös! A fák fölött homályosan látszik a víkendház fedele. Szorosan egymás mellett állnak, csönd és sötétség, csak a tó halottá merevült, éjjeli tükrét szegélyezi a túlsó parton égő lámpák visszfénye. Végre-valahára úgy-ahogy felfújták a gumicsónakot. Vojtában hirtelen feltámad a menekülés vágya: — Visszamegyünk? V

érka felfordítja a csónakot és töjtott kacagással hanyatt vágódik rajta, bágyadtan szétveti karját . Vojta mintegy önkívületben térdre rogy melléje, agyában sötétség, szíve acélpöröly, mindjárt összezúzza a keblét. Sosem élt át még ilyen pillanatokat, lányokról csak suttogtak, beszéltek egymás, közt, de egyik se hitt a másiknak, s lám, ez az a titok, senkinek az osztályból nem volt még benne része: kábulat, mámor, iszonyat, és most már késő a menekülés ... Standa egy hajtásra kiissza a teli poharat, már rég nem ízlik neki, csak a tehetetlenség erejénél fogva vedel, cipője orrával kitartón dobog a padlón, szeme idegesen jár, minduntalan az ajtó felé pislog. A percek ólomlábon vánszorognak, Lily, mint egy doromboló cica, hízelgőn suttog valamit a fülébe, oda se hederít, egy szó nem sok, annyit sem ért az egészből. Azok ott kint háromszor felfújhatták volna már a vacak csónakot — magam, én magam javasoltam ezt a hülye váltságdíjat, inkább vertem volna a fejem a falba ... A tetejében még arra sem vagyok képes, hogy bosszút álljak rajtuk Lilyvel, mardos a féltékenység, nem létezik most senki és semmi, csak Véra, a kedvesem, első szerelmem, belebolondultam, nem tehetek róla ... K

iszakítja magát Lily öleléséből. Izzadtarcát megcsapja a friss levegő, teljesen kijózanódik. Szeme sugarával igyekszik áttörni a sötétséget, fülel — semmi. Ösztönszerűen elindul fölfelé, megtorpan, a csónak alig észrevehető körvonalait látja. Valami kemény tárgy kerül a lába alá, lehajol —, zsebkés, az égbolt gyönge világánál ráismer: Vojta kése ... Nekifut, rohan fölfelé, majd vissza: — Vérka! Csönd, tücsök élesen cirpel a fűben, egészen közéi, gúnyosan. Standa odamegy a csónakhoz: — Vérka! — ordít, nem tud magán uralkodni, vadul rugdalva hajtja maga előtt a csónakot a ház felé, ökölbe szorított kezében Vojta kése, a csónak ruganyosan tánco] a lába alatt, az Istennek se pukkad ki! Beront a házba, a füst homályából előbukkan Franta: — Nesze, megcsináltam, a motort is beszereltem a repülőgépbe. Megyek, gyalog jó egy óra az út hazáig, s holnap iskola. Szevasz! HUBlK ISTVÁN fordítása Ül SZÖ 8 * 19ES. Január 18.