Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-16 / 15. szám, szombat

V. JERMAKOV RÓMAI RIPORTJA Munkásőrök a Florentini kapujában. így kezdődött az új év Olaszországban T öbb munkás feltűrt ka­bátgallérral fázósan áll­dogál a gyár kapujában, és vizslaszemmel méregeti a be. lépőket. Az ismeretleneket megállítják, és kikérdezik. Bár késő van, egy kis csoport ál­landóan a gyár körül cselleng. Vannak köztük asszonyok, gye­rekek, suhancok. Nem tudom, hány napja már mintegy 500 férfi tartózkodik a kapuk mö­gött. A Fiorentini-gyár munká­sai és alkalmazottai nem haj­landók elhagyni a gyár teriile­tét. A marósok, a technikusok, a könyvelők, a szerelők, az esztergályosok és a rajzolók egyszerűen elfoglalták az üze­met, és leállították a termelést. Az üzemrészlegeket lepecsétel­ték. Az itt gyártott hatalmas kotrógépek és építőipari masi­nák mentén munkásőrök cirkál­nak. A napok óta szitáló hideg esőben fénylik vízhatlan kabát­juk, barettsapkájukat mélyen a szemükbe húzzák. — Minden provokációra fel kell készülnünk — jegyzi meg Francesco Giordano szerelő, a sztrájkbizottság tagja. — Ezért pecsételtük le a részlegeket. Az üzemi étteremben ülök Francesco, Giulio Fraticelli, Ro­berto Capesciutti társaságában. SZOLIDARITÁS Felbúg a sziréna, s az étte. remben további arcok tűnnek fel. Ide tart mindenki, akinek nincs szolgálata, hogy nyugod­tan, barátai társaságában el­költhessék szerény vacsoráju­kat, a babos tésztát. Giuseppe Tombesi könyvelő most a raktárnok szerepét tölti be. Megmutatja készleteiket, a gyümölcsös kosarakat, cigaret­ta- és kávéscsomagokat, olajos üvegeket. — Amit itt lát, ez mind a római munkások adakozásából gyűlt össze, hálja, azt a renge­teg gyümölcsöt, zöldséget, ma­karónit, egy teljes teherautó-ra­kományt tegnap szállították a kiskereskedők Róma „gyomrá­ból", a városi központi piacról. Miért sztrájkolnak a Fioren­tini-cég alkalmazottai? Erre ad felvilágosítást egy levél, me­lyet a munkások a képviselők­höz és szenátorokhoz, a szak­szervezetekhez és valamennyi római lakoshoz intéztek. „Nyo­mós okok késztettek az üzem elfoglalására, más választásunk nem volt. Már hónapok óta heti 32 órára csökkent a munkaidő. A bérek olyan szegényesek, ihogy elemi szükségleteinket sem tudjuk kielégíteni. Novem­ber eleje óta egyáltalán nem fizetnek nekünk ... December 14-én reggel az igazgatóság közölte velünk: el­határozta, hogy bizonytalan időre beszünteti az egész sze­mélyzet munkáját. Nem adnak fizetést, nem adnak semmilyen segélyt, száz embert elbocsáta­nak ... Most az a helyzet, hogy a Fiorentinl-üzem teljes felszá­molásától tartunk. A gyár dol­gozói nagy áldozatot hoztak. 1944. március 3-án a bombázá­sok idején 230 ember vesztette életét. Mennyi áldozatot hoz­tunk, amikor az üzemberende­zést megmentettük a hitleris­táktól. Ezért mi vagyunk a gyár lelke és szíve. Ezért nem hagyjuk el a gyárat, amíg nem biztosítanak számunkra munkát, mely létfenntartásunk egyetlen MÁSKÉNT NEM LEHET VELÜK BESZÍLNI Ezt írták Fiorentini munká­sai, s levelüket az igazgatósági épület hirdetőtáblájára is kifüg­gesztették. A tv-készüléknél, melyet a kommunista párt Ti­burtino kerületi sztrájkbizottsá­ga ajándékozott nekik, állan­dóan 15—20 ember tartózkodik. OLASZORSZÁGI VAROSOK JELLEGZETES NYOMORNEGYEDE. Ez a sztrájkőrök fő ügyeletes csoportja. Minden négy órában váltakoznak. Ki tudja, mi min­den történhet bármelyik pilla­natban. Az útkereszteződésnél egy rendőrségi teherautó áll, s bírósági döntés van arra, hogy a sztrájkolókat a gyár elhagyá­sára kényszerítsék. Olvastad a levelünket? Ak­kor hát tudod az okokat. Más­ként nem lehet velük beszélni — fordult hozzám Feltce Palmi­nl, kommunista, a sztrájkbi­zottság tagja. — Az igazgató­ság kurtán végzett velünk, úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy cselekedjünk. Először történt, hogy munkások a tisztviselők­kel együtt sztrájkolnak. Italo Ventura fiatal rajzoló első ízben veáz részt ilyen meg­mozdulásban. — Csak most is­mertem meg a proletár össze­tartást. A villamosvállalat dol­gozói 170 ezer, a nyomdászok 120 ezer lírát adtak össze tá­•nogatásunkra. Nem akad ember, aki erre elhaladva nem nyitná mea erszényét. FIORENTINI UR Eszembe jutott, hogy Fioren­tini mérnök, a gyár tulajdono­sa néhány évvel ezelőtt dol­gozószobájában fogadott. Akkor a cég kereskedelmi kapcsolatai­ról, terveiről, sőt a költészet­ről is beszéltünk. — Nagyszerű kapcsolatom van a munkásokkal — jelen­tette ki hirtelen. — Tudom, sok köztük a kommunista, de ami igaz, az igaz, testvérien megvagyunk egymással. Van úgy, hogy összeveszünk, de hol nincs ez így. Azért minden jót kívánok nekik. Nem akarom hinni, hogy Fio­rentini mérnök rosszindulatból határozta volna el a gyár be­zárását, a bérek visszatartá­sát.. . — Látja ezt a golyóstollat — (Selinger felvétele) mondta akkor. — Most ír, szük­ségem van rá, a zsebemben tartom. Ha kiürül a betét, egy­szerűen eldobom. Pontosan így van ez a gyárammal is ... — Ügy látszik, más helyet talált pénze befektetésére. Föl­deket, egész falvakat, vadász­területeket vásárolt, kastélyo­kat épített. Amíg a szakmunkások har­mincéves gépeken, elavult tech­nológiával még hasznot hajtot­tak neki, tűrte a gyárat. A sze­mélyzet csökkentésével, a mun­karitmus fokozásával így is tu­dott profitálni. Most — termé­szetesen pénzért — hajlandó átadni a gyárat az államnak . — Az állam pedig pénzt nem ad — mondja Francesco Gior­dano. — Mindenért mi, mun­kásnép fizetünk. De a mi tü­relmünk is elfogyott. Rákény­szerítjük urainkat, hogy másít­sák meg határozataikat. Vagy mi, vagy ők. Harmadik lehető­ség nincs ... ** angoon sokarcú város. Egyik részével tengernyi szé­lességű folyamhoz simul, me­lyet bárkák és motorcsónakok tarkítanak, nagy hajók baráz­dálnak, s ahol óriási kikötőiben daruk emelőkarjai emelkednek magasba. A járókelők, a kerék­páros riksák és az autók zsú­folásig ellepik az utcákat. Ez a város közigazgatási és üzleti része. Távolabb kilométereken át a bazárutcák húzódnak. A leg­szebb látvány az Éjjeli Bazár, Nappal ez közönséges tér, amelyen a gyerekek sárkányt eregetnek. Az est leszálltával azonban a felismerhetetlensé­gig átalakul. Mint varázspálca suhintására, sátorlapok nyílnak szét, és a végtelennek látszó pultok között órák hosszat bo­lyonghat az ember. A piacnegyed után követke­zik a villaváros. Parkok közé ékelődik. Több villát bérbe ad­nak: tulajdonosaik külföldre távoztak'. Rossz Idők járnak a negyed lakóira. A burmai forradalmi tanács, mely 1962. március 2-án átvet­te a hatalmat, és meghirdette „Burma útját a szocializmus fe­lé", megtiltotta a külföldi be­ruházásokat, hogy megvédje az országot az idegen kapitalis­táktól. Egyidejűleg az ún. ve^ gyes vállalatokat is beszüntet­ték. Siriam Kora reggel, amikor Rangoon népe még aludt, motorcsóna­kon ellátogattam a szomszéd Siriam városkába, az ország legnagyobb kőolajipari vállala­tába. A kikötőtől az üzemig az egész utat ezek a betűk tar­kították: B O C. A Birma Oil Company angol kőolajtársasá-. got ugyanis a múlt évben ál­lamosították. Az igazgatósági épületben Tun On Csen őrnagy, a gyár ügyvezetője fogadott. Felaján­ANATOLIJ KUCENKOV BURMAI ÜTIJEGYZETEl Nagy átalakulások B U R M A'B A N A parasztot senki sem űzheti el földjéről lottá, hogy kalauzolni fog az ü zem rés z leg ek ben. A BOC előző gazdái mint klasszikus gyarmattartók a leg­egyszerűbb és legolcsóbb gép­berendezéssel látták el a ter­melőrészlegeket. Olcsó burmai munkaerő pedig bőven akadt. — Hogyan hatott az államo­sítás a termelésre? — kérdem az őrnagyot. — Nem tapasztaltunk vissza­esést, sőt növekedett a terme­lés. Kidolgoztuk a termelés to­vábbt fejlesztésének tervét. — Eddig, milyen hasznot ho­zott az államosítás a dolgozóké nak? — Az üzem keretében meg­alakult a dolgozók létkörülmé­nyeinek megjavításával foglal­kozó bizottság. Ez viseli szívén a szaktudás növelését is. A leg­főbb eredmény azonban a bérek rendezése. Azelőtt népes réte­get alkották a rendkívül ala­csony fizetésű munkások. Bé­rük színvonala még létminimu­mot sem biztosította. Ugyanak­kor indokolatlanul magas fize­tésű dolgozók is akadtak. Pél­dául eau vezető beosztású al­kalmazott havi négyezer kyat (1 kyat egyenlő kb. 1,50—2 ko­ronával) fizetést húzott. Mi 150 kyatban állapítottuk meg a mi­nimális fizetést és 900 kyatban a maximálisai. Az őrnagy nem akar önma­gáról beszélni. Hivatásos kato­na tiszt, 41 éves. Diákkora óta vesz részt a felszabadító moz­galomban. Húszmillió paraszt Burma 24 millió lakosságából (húszmillió falusi. Az ő munká­jukból élősködtek a földesurak, az uzsorások és a kereskedőik. A parasztság nagy nyomorban élt. A háború nagy csapást mért a burmai mezőgazdaságra; sok ezer parasztcsaládot űzött el településeiről, árván maradtak a termőföldek, elburjánzott a gaz, mocsaras dzsungel kelet­kezett a helyükön. A forradalmi kormány már eddls is sokat tett a paraszto­kért. Jogaik védelmére hozott törvény értelmében ezentúl senki sem kergetheti el föld­jeikről vagy forgathatja ki in­gó és ingatlan vagyonukból az eladósodottakat. Országszerte állami traktor­állomások hálózata épül. Bur-" ma háromezer traktort vásárolt a Szovjetuniótól és Csehszlo­vákiától. Csemoltau közelében pedig hidrotechnikai komple­xum épül. A kormány a szövetkezetek útján földhöz akar juttatni mintegg kétmillió nincstelen parasztot. Az ún. szövetkezeti falvak rendszerint 300 udvar­ból állnak, s a dzsungel helyén termővé tett földeken létesül­nek. Minden parasztcsalád 10 acre földet kap egyéni meg­művelésre. Az új szövetkezeti falvakban nincs helye az uzso­rásoknak és üzérkedőknek ... Nagy változások történtek né­hány év alatt Burma életében, azonban még sok nehézség áll a fejlődés útjában. LŐCSEI ZOLTÁN, KANADAI RIPORTJA T oronto idegenforgalma az utóbbi években megnö­vekedett. Főként az Egyesült Ál­lamokból, de általában a világ minden részéből jönnek ide tu­risták. A Toronto Daily Star a nyár elején egész oldalas ri­portban hívta fel a látogatók figyelmét a város nevezetessé­geire és jellegzetességére. Fi­gyelmükbe ajánlotta, hogy a milliomosok villái mellett néz­zék meg a Jarvis és a Dundas Street negyedet is. || (TOMORTANyUS PROSTITÜCI^ A két utca kereszteződésénél rosszhírű éjszakai táncos mula­tóhelyek sorakoznak. A jarvis Street környéke a város nyo­mortanyájához tartozik; itt van az alvilág központja. Sajátos zsargonnyelven beszélnek a környéken, kívülálló meg sem érti. A nyílt prostitúciót tiltja a törvény, alkonyatkor még­is félreérthetetlen szándékkal „munkába lépnek" az állásta­lan nők. Sajnos a nincstelen­ség sok fiatalkorú lányt erre kényszerít. • BIKINI — TEMPLOMBAN Az utóbbi időben egyházi kö­rökben ls sokat vitatják, kell-e a nőknek templomban kalapot viselniük, vagy sem? A kalap­viselést az Egyesült Államok­ban és Kanadában Íratlan tör­vények teszik szokássá. Ez any. nyira gyökeret vert, hogy ka­lap híján sokan a kesztűjiik­kel vagy a zsebkendőjükkel fe­dik be fejüket. A kanadai egyházaknak nagy gondot okoz a templomlátoga­tók számának rohamos csök­kenése. Az egyházak vezetői gyakran tanakodnak ennek okáról. Hívők hiányában ugyan­is a jövedelmük is csökken. Az egyik torontói anglikán tem­plom lelkésze még azt is ki­jelentette: nem baj, ha a nők rövid nadrágban vagy bikini­ben jelennek meg a templom­ban, fontos, hogy eljöjjenek — mondotta —, mert lépést kell tartanunk a modern világgal, ha csak nem akarunk üres templomban prédikálni. ^^RAGAMÜVELÖg|S Toronto egyetemi város. Hír­neves egyemetének környékét valóságos egyetemi várossá fej­lesztik. A hallgatók száma is megsokszorozódik. Persze az oklevélszerzés nagy költséggel jár. Például egy építészmérnök, hallgató négy év alatt három és félezer dollárt költ tandíj­ra. A könyvek és az ellátás évente 1100 dollárt emészt fel. Bizony tízezer dollár is elúszik, még valakiből mérnök lesz. Télen a felnőttek is beülnek a diákpadokba. A nem angol anyanyelvű bevándorlók nyelv­tanfolyamokon vesznek részt, akik pedig haladást értek el az angol nyelv elsajátításában, magasabb fokon továbbképezik magukat. Az egyetem kereté­ben működő szabadegyetem nem ad oklevelet. Ez is költ­séges, mert húszórás előadás­sorozatért 25—30 dollárt ' kell fizetni. Toronto könyvtárai nagyon gazdagok, s valóban a lakos­ság érdekeit szolgálják. Közel félmillió kötet áll az olvasók rendelkezésére, s a négy évre fizetett tagdíj csupán tíz cent. Érdekes, hogy a könyvtárak a legújabb könyveket is azonnal beszerzik. 0 VÁSÁRJÁÉI .SZF.S/TII.ALOM A konzervatív, maradi gon­dolkodásmód csökevénye a va sár- és ünnepnapi szesztilalom A szeszfogyasztást másképpeii is korlátozzák. Kerthelyiségek ben még sörrel sem szolgál nak. A törvény tiltja szeszes Italok élvezetét a szabadban, még a magánházak kertjeiben is. •TRJA^KULÜNBS£££K Ä FIZETÉSEKBEN Toronto a keresetek megosz­lását tekintve is az ellentétek városa. Évek óta folyik a harc a minimális bérek egy dollá­ros emeléséért. Végre a róla szóló törvény megszületett. Voltak vendéglők, ahol a ki­szolgálók 50—60 centes órabér­ért dolgoztak. A textiliparban 75 cent órabér körül mozgott a kezdőfizetés. Ebből a kereset­ből csak nyomoroghattak. Az építőipari segédmunkások fize­tése nem haladta meg az 1,15— 1,45 dollár átlagot. A vasmun­kások órabére 2 dollár. Ez már nagy fizetésnek számit, melyet csak a nagyvállalatoknál, ami­lyen például a Massey Hairris, lehet elérni, ahol erős a szak­szervezet. Persze sok a nagy Jövedelmű egyén is. Toronto polgármes­terének évi jövedelme 26 ezer dollár. A magasabb kategóriá­ba tartozó alkalmazottak évi 10—16 ezer dollárt keresnek, amihez még gépkocsihasználat és egyéb kedvezmények is tar­toznak. • HOMOSZEXUÁLIS KUmriK A kanadai társadalomban na­gyon sok ferde nemi hajlamú egyén él. Ezek között a homo­és biszexuálisoknak saját új­ságjaik és klubjaik vannak. To­rontóban négyezer (I) Ilyen személyt tartanak nyilván, j Az Egyesült Államok 15 milliót!). A klubokban rendszeres progra­mok vannak, s így a törvény­adta lehetőségek keretében ölik világukat. Tavaly az egyik tv-állomásnak adott nyilatkoza­tában egy biszexuális fiatalem­ber elmondta élettörténetét... gSZAKRlU JÖN A SANTA CI.AUS AHOL A NYOMOR ÉS A PROSTI­TÚCIÓ TANYÁZIK. (A szerző felvételei) Toronto egyik legnagyobb évi eseménye a Santa Claus pará­dé, amelyet hagyományosan az Eaton's áruház rendez. Itt a ka­rácsonyi ajándékokat nem a bibliai Jézuska hozza a gyere­MEGJELENT A MAGAZIN I.EG­ÜJABB SZÁMA. keknek, hanem Santa Claus. A gyerekek tudatában így él, hogy Santa Claus északon, a hő és a jég honában él. Egész évben készíti az ajándékokat, és november közepén érkezik a városba. Színpompás ünnepség keretében bevonul az áruházba, és fogadja az izgatott gyere­kek ezreit. A Santa Claus-parádét az idén a szocialista országok tv­állomásai is közvetítették. Bi­zonyára mindenki számára él­mény volt, noha a képernyő nem tudta visszaadni az ünnep­ség eredeti színpompáját. 1985. januőr 16. * (jj SZÖ 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom