Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-16 / 15. szám, szombat

i Keief-sÉiiii Vosmíí építése országos ügy (Folytatás az 5. oldalról) közelebbi években tudásuk lényeges növelésével kell számolnunk azoknál' a munkásoknál is, akik magasabb osztályokban dolgoznak. Előzetes slemzés szerint a legközelebbi években körülbelül 500 munkást kell megnyerni a tanulásra. Annak, hogy a dolgozókat bekapcsoljuk a szakképzettség növelésének folyamatába — a Kelet-szlovákiai Vasműben a korhatár szempontjából megvannak a kedvező feltételei. A munkások átlagos életkora 26, a műszaki-gazdasági dolgozóké 28 óv. A Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozói lényegében tehát fejlődőképes fiatal emberek. Szükséges, hogy a Keletszlovákiai Vasműben a dolgozók képzésére és nevelésére irányuló intézkedéseket alaposan megfontolják, mivel ide helyeződik át a káderek előkészítésének súlypontja. A cél elérése érdekében teljes egészében ki kell használni a Keletszlovákiai Vasmű vállalati intézetét és vállalati műszaki iskoláját. Ezek. tevékenységét arra kell irányítani, hogy az teljes egészében megfeleljen az iskolaügy ós az ifjúság nevelése további fejlődéséivel kapcsolatban a CSKP Központi Bizottsága ülésén kitűzött alapelveknek. Ugyanakkor jobíian ki kell használni a Kohászati és Gépészeti Főiskolák tanszékeit, valamint a többi ipariskolát Košicén. — * — Kedvező eredményeiket értünk el a munkásutánpótlás nevelése terén. Tekintettel a kelet-szlovákiai kerület munkaerő-tartalékának kor ós képesítés szerinti összetételére — a dolgozók szakképzettsége növelésének alapja a munkásutánpőtlás nevelése lesz. Ezt kell szem előtt tartani a beruházási politikában a végleges tanonciskola építésénél is és meg kell teremteni annak feltételét, hogy a tanoncképzés már az 1967—68-as iskolaévben teljes egészében megkezdődhessen. Nem számíthatunk arra, hogy 1966 után is a gyakorlatból toborozzuk a szakembereket. Nem klelégítőeik az eredmények a szakembereknek a Vasműbe való átirányítása szempontjából. Azokban az üzemekben, amelyek ezt feladatul kapták, nem teljesítik a szakemberek toborzásának tervét. Ennek fő oka az, hogy a Keletszlovákiai Vasmű szántára a dolgozók kiválasztásának és^bfžWŠftáááWÔtk kérdésével az illető üzemek pártszervei és szervezetei, a vállalat vagy üzemvezetőség, a társadalmi szervezetek és a nemzeti bizottságok illetékes szervei nem foglalkoztak elég következetesen. A gyakorlat azt mutatja, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű számára folytatott toborzási akciókat egyesíteni kell. Úgy véljük, hogy e feladatok teljesítését az állami szervezett to-borz; .» színvonalára kell emelnünk, akárcsak az előnyben részesített ipari üzemeknél és építővállalatoknál. Szükséges, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács e feladat teljesítését rendszeresen ellenőrizze és hatékony intézkedésekkel segítse. A Kelet-szlovákiai Vasműtől elvárjuk, hogy biztosítja a Vasmű kapcsolatát azokkal, a vállalatokkal, amelyekre a feladatokat szétírták, hogy a dolgozók kiválogatását állandóan napirenden tartja és személyes beszélgetéseket folytat azokkal, akiket a Vasmű részére az üzenteknek át,kell engedniük. Az 1935-ben üzembe helyezett további kapacitások megkövetelik a dolgozók létszámának lényeges növelését. Túlnyomórészt kohászati szakemberekre, valamint lakatosokra, villanyszerelőkre, hegesztőkre és hasonló szakemberekre van szükség. A dolgozók létszámát főleg azokban a termelési egységekben kell növelni, amelyeket az idén helyeznek üzembe. A megfelelő számú dolgozó biztosítása igényes feladat. A forrásokat illetően a terv arra számít, hogy az ipari munkásutánpótlás 7 százalékát a szaktanintézetek végzett növendékeiből, ' 32 százalékát az iskolákból visszatért munkásokból, 22 százalékát az egységes szervezett munkaerő-toborzás útján töltik fel. A fennmaradt 32 százalékot a kelet-szlovákiai kt riiletben kell biztosítani szervezett és szabad toborzással. A dolgozók toborzása és állandósítása a Kelet-szlovákiai Vasmii számára szorosan összefügg az elszállásolás, az étkeztetés, a közszolgáltatás, valamint a kulturális és a társadalmi élet kérdéseivel, a feltételek megteremtésével. Az e téren elért színvonal lényegesen különböző. Alapjában véve megoldódott a dolgozók étkeztetése a Vasmű területén. Többet kell azonban tenni a dolgozók jobb ellátása érdekében az új városnegyedekben. Az üzlethálózat építőse a lakásépítkezés mögött maradt és az ideiglenes üzletek nem elégítik ki a vásárlók igényeit. Ezért a košicei városi és kerületi irányító szervek elsőrendű feladata, hogy meggyorsítsák a tervezett áruházak építését. Nem kielégítő a helyzet a bölcsődék és az óvodák építése terén. Bizonyos javulás várható azonban az idén, amiikoris bölcsődéket 190 férőhellyel, óvodákat pedig 120 férőhellyel adnak át rendeltetésüknek. Meggyőződésünk, hO'gy a kerületi beruházó szerv, valamint a Magasépítő Vállalat dolgozói mindent megtesznek e terv megvalósítása érdekében. Igen bonyolult a helyzet a dolgozók elszállásolása terén. Annak ellenére, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű 1965 folyamán 1080 lakást kap — a helyzet megjavítása érdekében még számos intézkedés szükséges Elsősorban is meg kell gyorsítani az ezerágyas munkásszálló építését, hogy ezt még az idén átadhassák rendeltetésének. Továbbá szükséges, hogy a Kohóépítő Vállalat teremtse meg a vasmű dolgozói számára a lakóterületek fokozatos átadásának a feltételeit. Ezenkívül a Kelet-szlovákiai Vasmű vezetőségének, párt és szakszervezetének intézkedniük kell, hogy az elszállásolás megjavítása érdekében maximálisan kihasználják a szövetkezeti lakásépítkezés önsegélyező formáit. A Kelet-szlovákiai Vasmű építésében és az új üzemegységekben elért eredmények szorosan összefüggenek a párt politikai-szervező, és ideológiai-nevelő munkájával. Ebből a munkából — a kerületi és a járási pártszervek Irányításával — különösen az üzemi és az építkezési pártbizottság 6s az általuk irányított pártszervezetek veszik kl részüket. Az építkezés és a termelési részlegek pártszervezeteire az a feladat hárul, ho'gy a dolgozók erőfeszítését az állőalapok idejében történő üzembehelyezésére, továbbá arra összpontosítsák, hogy az új üzemegységekben minőségi szempontból kifogástalanul .teljesítsék a termelési feladatokat. Ez a munka nagyon bonyolult, mert a • munkacsoportok különböző politikai és szakmai színvonalú és különféle nemzetiségű emberekből tevődnek össze. Az építkezés gyors üteme, az aránylag széles, sokrétű és állandóan változó munkafront, a befejező munkáUitnk .és ..z új termelés megindulása ebben az időszakban nagy igényeket támaszt a dolgozókkal szemben, s a pártmunka szervezési felépítésének, formáinak és módszereinek rugalmas alkalmazjkodását követeli meg. Űgy látszik, a pártszervezetek átérzik e feltételek bonyolultságát, s mindennapi munkájukban a kitűzött feladatok teljesítéséihez a legmegfelelőbb formákat választják. A párt politikai munkájának tartalmát főleg a felsőbb pártszervek határozatai adják, a: islyek elsősorban a munkatermelékenység növelésére, a minőség, a gazdaságosság ós az ideológiai nevelőmunka állandó elmélyítésére irányulnak. E határozatok értelmében a pártszervezetek tavaly a dolgozókat főleg arra mozgósították, hogy túlteljesítsék az állami terv feladatait, s gazdaságosabbá tegyék a termelést. Ez megmutatkozott a Kelet-szlovákiai Vasmű építőinek aktivizálódásában is, ami a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából szervezett szocialista munkaversenyben bontakozott ki. A szocialista munkaversenybe a vasmű dolgozóinak és építőinek 80 százaléka bekapcsolódott. Az eredmény főleg a tavalyt beruházási terv sikeres teljesítésében, a munkatermelékenység növelésében, az építő és szerelőmunkák minőségének lényeges javulásában, és a tervezett önköltség csökkentésében jutott kifejezésre. Az építkezés közös feladatain kívül az építkezési pártbizottság űgy irányította a szállító vállalatokat, hogy a kohászati munkafolyamatok legfontosabb építkezéseinek feladatait teljesítsék. A munkacsoportokat ellenőrizte és aktivizálta, hogy a műszaki ütemtervben kitűzött határidőket betartsák. Az építkezés feladatainak sikeres megvalósítása megköveteli a szakszervezet és az ifjúsági szövetség helyes irányítását. Az építkezési pártbizottság a szakszervezet tevékenységét elsősorban a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatására, a szociaiisia munkaverseny fejlesztésére, s a dr igozókról való szociális gondoskodásra irányította. A szocialista munkaverseny súlypontja az üzemi és a vállalati verseny fejlesztése, a szocialista munkabrigádokról és a felszabadulási versenyben részt vevő kollektívákról való gondoskodás, s a mozgalom további elmélyítése. Ez az alapja az építkezésben részt vevő szállító vállalatok közös felajánlásainak. Így versenyeznek a nagyolvasztó építői a „hazánk felszabadulása 20. évfordulójának építkezése" címért. Ilyen közös kötelezettségvállalást tettek a kohászati munkafolyamatok többi építkezésén is. A vasmű keretében ugyanakkor versenyeznek „A Keletszlovákiai Vasmű legjobb építője" címért is. A vasmű építése óta a kollektívák és egyének egész sora nőtt ki, s ezek a többi dolgozóknak példát mutatnak az önfeláldozó munkában, a fegyelemben és kezdeményezésben. Ilyen például Tóth László, Ján Tomka kollektívája, Branislav Devečka és Macura ácscsoportja, Ján Táncos és Stefan Trusa munkacsoportja, Salvet építészvezető, Pauer mérnök, Stefan Gubek csoportvezető és számos szerelő kollektíva. Az eredmények mellett azonban még számos fogyatékossággal is találkozunk a szocialista munkaver senyben. Gyakran elmarad a közös szocialista felajánlás teljesítésének értékelése. Sok probléma van még a párt politikai munkájában is. Ezeket az építkezés pártszervezetének meg kell oldania. A Kelet-szlovákiai Vasmű termelési üzemegységeiben működő pártszervezetek felépítése a vállalat saját gazdasági felépítésének feltételeihez igazodik. Az üzemi pártbizottság és az alapszervezetek arra nevelik a Kelet-szlovákiai Vasmű gazdasági dolgozóit funkcionáriusait és minden dolgozóját, hogy a kitűzött feladatok telje sitéséért felelősséget érezzenek. Ezt bizonyítják a tavalyi tervteljesítés eredményei, amikor a Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozói nemcsak túlteljesítették, hanem túl is teljesítették az aktív intézkedések keretében vállalt kötelezettségeiket. Ez főleg ab ban mutatkozott meg, hogy az ön költségeken nyolc millió koronát ta karltottak meg, az árutermelési ter vet 50 millió koronával túlszárnyalták, növelték a munkatermelékenységet, javították a gyártmányok minőségét és lényegesen csökkentették a selejtet. Az említett eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult: Slapka kollektívája a kétszékes hengersoron, Fiker kollektívája a hídüzemben, Greša ifjúsági csoportja a járműjavító műhelyben, Tatraj elvtárs, az ötszékes hengersor első mestere, Sember elv társ, a hldiizem lakatosa stb. A tervezett feladatok teljesítése terén elért jó eredményekért a Kelet-szlovákiai Vasmű elnyerte „a Sžlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának vállalata" címet, s a járási pártbizottság a vállalatot bejegyezte becsületköny vébe. A kerületi és a Járási pártbizottság, a párt- és társadalmi szervezetek előtt most az a feladat áll, hogy a társadalmi nevelőmunkát hatékonyabban szervezzék és irányítsák. Figyelembe kell venni a kelet-szlováklai kerület sajátos kérdéseit, amit a munkásosztály tagjai számának rohamos növekedése s az új tagok osztályöntudatával szemben támasztott követelmények váltottak ki. A dolgozók számának szükségsze rű növekedése megköveteli, hogy az egyes üzemegységekben, munkahelye ken ügyeljünk a kommunisták helyes megoszlására, és gondoskodjuk a párttagok létszáma növekedésének és öszszetételének szabályozásáról. Kelet'Szlovákia dolgozóiban — Jobban mint eddig — táplálni kell a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal, valamint az itt épülő óriási vasművel kapcsolatban érzett büszkeséget, melynek építésében aktívan részt vesznek. Ugyanakkor alaposabban és érezhetőbben kell megoldani Košice gyors fejlődésének problémáit. Szükséges, hogy a helyi szervek ezeket a kérdéseket nagyobb következeteséggel, a szükséges körültekintéssel és előrelátással oldják meg, és a különféle fogyatékosságokat, melyek a város dolgozóit gyakran fölöslegesen keserítik — rugalmasabban szüntessék meg. A kelet-szlovákiai kerület jellegzetességei közül figyelembe kell venni a lakosság nemzetiségi összetételét is, azt, hogy a cigány származású polgároknak igen nagy a száma, s tekintetbe kell venni a dolgozók kulturális és műveltségi színvonalát. A Kelet-szlovákiai Vasművet építő dolgozók igyekezetét a következő időszakban az olyan döntő feladatok elvégzésére kell összpontosítani, mint amilyen a gépek és berendezések szállítása, szerelése, valamint a kiterjedt befejező építési munkálatok. Gondoskodni kell a szakemberek toborzásáról, a lakásépítésről, az új lakónegyedek polgári ellátottságáról, s szem előtt kell tartani a Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozóiról való sokoldalú gondoskodást. Meggyőződésünk, hogy a párt céltudatos politikai-szervezőmunkájával, a dolgozók ezreinek nagyobb kezdeményezésével, öntudatos fegyelmezettségével és önfeláldozó munkájával az igényes feladatokat sikerül teljesíteni. A tizenkettedik óra S

aigontól délre, a főváros közvet- A terület elvesztése a csendes óceáni len közelén, Binli Ghiánál vi- nagyhalalmi pozíció végét jelenti. Civott többnapos ütközet a dél-vietnami nikusan a kormány szemére veti, hogy háborúnak nemcsak a legnagyobb a második világháborúban és a délcsatája volt, hanem félreérthetetlen koreai háborúban feláldozott sok ezer figyelmeztetés is, hogy az Egyesült halott és sok millió dollár arra köteÁllamok és bábrendszere számára lezi az Egyesült Államokat, hogy minütött a tizenkettedik óra. Minden hét dent megtegyen pozíciója védelmében. és minden nap a teljes katonai vere- Véleménye szerint a vietnami vereség ség közeledtét jelenti. Itt már nem után Thaivan fél évig sem maradna segít a napi kétmillió dolláros ame- amerikai kézen, utána következnének rikai segély növelése, további ameri- a Fülöp-szigetek, aztán Japán is viszkaí tanácsadók, katonák Vietnamba szakövetelné Okinavát, és a láncreakszállítása, sem a dél-koreai rendszer- ciót nem lehetne megállítani. Az tői kicsikart kétezer katona. Nem segítenek az amerikai nagykövetségen jutószalagon gyártott kormányok, sem a Pentagonban kiagyalt stratégiai sakkhúzások. A sokat emlegetett „hadüzenet nélküli háború" teljes zsákutcába jutott. Hihetetlen anyagi és emberáldozatokkal ideig-óráig még működésben lehet tartani e „nagy húsdarálót", a győzelemről azonban már a legelvakultabb politikusok is igen keveset beszélnek. Egyesült Államok elvesztené egész Ázsiát. Ezek után Alsop síkra száll a háború folytatása mellett, amelynek egyetlen módja a fegyveres konfliktus kiszélesítése, kiterjesztése a Vietnami Demokratikus Köztársaságra. Ennek beláthatatlan következményeiről azonban már hallgat. Az Egyesült Államok vezetői azonban bizonyára azt is fontolóra veszik, hová vezethetne egy ilyen veszedelmes kaland. Nézzük csak meg közelebbről, mi a Washington egyelőre tanulmányozhelyzet az Egyesült Államokban, ahon- z

a a helyzetet, és azt mérlegeli, hónán a dél-vietnami véres eseményeket gy

a

n lehetne a legkisebb „presztisirányltják, és mi a helyzet a kataszt- veszteséggel" olyan megoldást találrofális politika végrehajtásának szín- ni, amely lehetővé tenné az amerikai helyén? befolyás megőrzését is. B POLITIKAI MEGOLDÁS VAGY VERESÉG Az Egyesült Államokban sokan képtelenek megérteni, felfogni, hogy a világ leggazdagabb országára, katonailag egyik legerősebb hatalmára vereség vár Dél-Vietnamban. Az amerikai propaganda-masinéria annyira telebeszélte az emberek fejét az Egyesült Államok legyőzhetetlenségéről, hogy a Saigonból kudarcokról, vereségekről egymás után érkező hírek egészen elveszik a lakosság tájékozódási képességét. De nemcsak a közvélemény többsége, hanem a kormány is csalódottan, tanácstalanul vár valami csodára. Nehéz lenne kitalálni, miben reménykedik. Annyi azonban bizonyos, hogy a különféle monopolista csoportok egymásnak ellentmondó tanácsai, nyomása huzavonára, latolgatásra készteti Johnson elnököt. Vannak azonban az Egyesült Államokban is sokan, akik reálisan feltudják mérni a helyzetet, és sürgetik a kormányt, hogy szüntesse be a katonai intervenciót, s politikai tárgyalások útján próbálkozzék kijutni a nehéz helyzetből. Morse szenátor felszólította az elnököt, hogy készítse elő a tárgyalások útját. Walter Lippman, a neves publicista pedig azt tanácsolja, hogy mielőtt az Egyesült Államok teljes vereséget nem szenved, vonuljon ki egész Délkelet-Ázsiából. A tekintélyén esett csorba még mindig jobb, mint a teljes kudarc. Különben is, egy ilyen visszavonulás nem veszélyezteti Amerika csendesóceáni hatalmát. Egyre több szó esik az amerikai sajtóban Délkelet-Ázsia semlegesítéséről. Szárnyra keltek olyan hírek is, miszerint Washington titokban már kapcsolatba lépett a felszabaditási fronttal és a VDK-val jbár ezt cáfolta az amerikai külügyminisztérium/, egyes kommentátorok pedig azon vitatkoznak, milyen is legyen Dél-Vietnam semlegessége? Nyíltan ellenzik az antiimperialista „pozitív semlegességet", és azon törik a fejüket, hogyan lehetne a svájci semlegességhez hasonló kormányformát (federációval együtt) biztosítani e sokat szenvedett földrészen, és hogyan lehetne megtartani az Egyesült Államok befolyását. Természetesen mindezek csak eszmefuttatások, de Jellemző a helyzetre, hogy kénytelenek ezzel a gondolattal is foglalkozni. • A HÁBORÚ KITERJESZTÉSÉNEK HÍVEI Vannak az óceánon túl szép számmal olyan befolyásos emberek is, akik a háború folytatása és kiterjesztése mellett kardoskodnak. Ezen körök egyik szószólója J. Alsop, az ismert amerikai hírmagyarázó, aki a „vállalt kötelezettségekre" hivatkozva váltig azt hangoztatja, „elég erősek vagyunk, hogy ezt a háborút megnyerjük". Az utóbbi években Alsop sokszor járt Saigonban, és kertelés nélkül ő is beismeri: „az Egyesült Államok Vietnamban nagyon közel áll a vereséghez". De mindez csak arra jő, hogy megijessze az amerikaiakat, hogy Vietnam a vereségsorozatok kezdete lesz. • MARAKODÁS, KIEGYEZÉS ÉS ÚJABB CIVAKODÁS Mi a helyzet Saigonban? Az AP amerikai hírügynökség tudósítója így ecse jli a helyzetet: „1965 elején Saigonban már jóformán sem a vietnami, sem az amerikai személyiségek nem kételkednek abban, hogy a háborút elvesztették. A kérdés csupán az, mikor válik nyilvánvalóvá a vereség, és hogy egyáltalán létezik-e valamilyen reménysugár a helyzet megváltoztatására. A tudósító szerint a dél-vietnami kormányt egyáltalán nem támogatja a nép, a partizánok sikereiket nem a külső támogatásnak (ahogy az amerikai propaganda hirdeti), hanem a vietnami nép segítségének köszönheti. ...A háború a katonák-közötti clvakodással, tisztogatásokkal, parancsnokleváltásokkal és puccsokkal már harmadik éve folyik. A legjobb katonai egységeket már 1960 óta azért rendelik Saigonba, hogy hajtsanak végre vagy akadályozzák meg az államfordulatot, és törjék le a népi megmozdulásokat. Jellemző, hogy miközben Binh Ghiánál tetőfokára hágott a nagy csata, a dél-vietnami tábornokok 30 kilométerre a fővárostól a Cab St. Jacques tengerparti üdülőben vitatkoztak politikai irányvonalról." Közben Saigonban színpadi bohózatra emlékeztető hatalmi harc folyik az egyes -politikai csoportok között. A közel 50 párt és politikai szervezet mindegyike szeretne beleszólni a vezetésbe. A két fő rivális azonban a polgári és katonai klikk, amelyeknek végnélküli versengése tovább mélyíti a válságot. A legutóbbi napokban amerikai nyomásra a tábornokok ugyan „kibékültek" a polgári kormánnyal, de a legújabb jelentések szerint megint helyet kapnak miniszteri posztokon a katonák is. Ez a foltozgatás azonban hiábavaló; a lakosság többsége nem hisz az egymást váltogató báboknak, és a kormány lemondását követeli. Ma e küzdelem egyik legjelentősebb ereje a buddhista szervezetek és a diákok, amelyek újabb és újabb tüntetéseken követelik a kormány távozását. • SZŰKÜL A HUROK Miközben a kormánycsapatok kezén levő kis „szigeteken", városokban egymást érik a tüntetések, a partizánok egyre közelebb nyomulnak a fővároshoz. A Viet Cong csaknem teljesen bezárta Saigon körül „az acélgyűrűt", és egyes fegyveres propagandacsoportjai minden éjszaka a Majestíc saigoni szállóval szemben, a folyó túloldalán levő községekben tevékenykednek — írja az AP tudósítója. A káosz és zűrzavar egyre nagyobb méreteket ölt. Washington még kétségbeesetten megkísérli elodázni a közelgő vereséget. Kérdés meddig sikerül? SZOCS BÉLA O] r S * 1965. január 1B.