Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-02 / 335. szám, szerda

Ä i r | a k Ojra falazzák a stupavai cementgyár forgókemencéjét. (Bachan felv.) ÜNNEPI EBÉD Az éjszakai ágyúzengés alábbhagyott, néma csend ült a tájon. Elvétve géppisztolyok kelepelése hallatszott Bacska felől, virradatkor egyre közelebbről... Bodnár Józsefné nem félt, az udvaron a nagy eperfa alatt száraz galylyat aprított. Korán kell tüzet rakni, vizet akar melegíteni. Este nem fürdette meg a gyerekeket, kevés a petróleum háború idején. Míg nyolc gyermeket rendbe tesz, bizony jó Időbe telik, ezért halasztotta vasárnap reggelre ... Mégint eltelt egy hét, újból vasárnap van. Azon tűnődik, mit is főzzön ebédre. Nyolc apró gyermek, nyolc éhes száj vár táplálékra. Csak Bodnárné tudja, hogy alig van valami a kis házikó „éléskamrájában", s menynyire hiányzik a bevonult családfő csekélyke napszáma. Férje távollétében a meggyarapodott gond 1942 óta az ö nyakába szakadt. Egy ölnyi gallyal a pitvar felé indult, amikor lépteket hallott a kert irányából. A bokán felüli sártengerben magas, esőköpenyes katona hoszszú léptekkel a latyakos zöldségest dagasztotta. — Uramisten... hiszen ez orosz!... — kapott a szájához, mintha. vissza akarná fojtani a szót. A frissén vágott tüzelő szerteszét hullott a földön. Meglepetten bámult a közeledő katonára, majd gyors léptekkel a ház felé indult. — Mamuska!... padazsgyi!... Mamuska, nyebojszja... — hallotta maga mögött az öblös férfihangot. Az ajtó küszöbéhez érve, visszafordult. Tekintete a mosolygós arcú szovjet őrmester mandulaszemével találkozott. A katona hatalmas mezei nyulat nyújtott feléje. Egy pillanatra felragyogott Bodnárné arca. Hát ez bizony jól jönne ebédre, — villant át agyán —, de mit fog ezért kérni ez a katona?... Nem merte a nyulat elfogadni. — No scso?... berijl... — emelte újból magasba az őrmester a felkínált vadászzsákmányt. Bodnárné csak sejtette, mit mond. — Legjobb engedelmeskedni — gondolta —, s nem szabadkozott. Félénken bólintott, majd a pitvar asztalára tette a még vérző állatot. Került-fordult, és a kemence mögül üveget vett elő. — f ó eperpálinka... A férjem számára őrzöm már két éve ... Igyon — nyújtotta a katona felé. Az őrmester Bodnárnét kínálta, ő igyon előbb. Mi mást tehetett, hörpintett egyet a maró italból, aztán az őrmester nyelt néhány kortyot. — Szpasziba, Mamuska ... Vszjo haraso ...! Kezet nyújtott Bodnárnénak, és távozó alakja néhány pillanat múlva elvegyült a Királyhelmec irányába menetelő szovjet katonák közé. Bodnárné örömmel tért vissza a házba. — Gyerekek, ma ünnepi ebédet eszünk.., —ik. Hárommillió korona terven felül Rimaszombat (ács) — A Hnušfa-Likier ércbánya dolgozói már november 7-én teljesítették évi tervüket. Az év végéig még hárommillió korona értékű magnezitet termelnek, leginkább exportra. December végéig elkészítenek egy 100 méter hosszú folyosót, s ezzel megteremtik a jövő évi tervteljesítés kedvező feltételeit. Építik a csatornahálózatot Losonc fag) — A város lakosságának sok éven át bosszúságot okozott a város csatornahálózatának kérdése. Ezért fogadták nagy örömmel, amikor a nyáron megkezdték a csatornaépítés munkáit. A csatornahálózat építése 22 millió korona befektetést igényel. Az épülő szennyvíztisztító állomás két óv múlva kezdi meg működését. Szerződést kötöttek a kistermelőkkel Galánta (»i) — A peredi HNB gondoskodik a hatáskörébe tartozó földterületek megműveléséről. A nemzeti bizottság szerződést kötött a kistermelőkkel, hogy 1965-ben. 260 mázsa fokhagymát és 10 000 fej salátát adnak a közellátásnak. A vállalást teljesitik Fülek (pk) — A Béke Üzem dolgozói hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy a termelési tervet 400 000, a forgalom tervét pedig 800 000 koronával túlteljesítetik. Az üzem vezetősége a szakszervezettel karöltve rendszeresen ellenőrzi a vállalások teljesítését. Az utolsó értékelésen megállapították, hogy vállalásukat már 100 000 koronával túlszárnyalták. A kultúra számok tükrében Komárom (szj) — A Szakszervezetek Háza évzáró konferenciáján szép eredményről számoltak be az egyes érdekkörök vezetői. Nőtt az érdeklődés a körök munkája és a rendezvények iránt. A különböző filmeket 13 391 felnőtt és 11 500 gyermek tekintette meg. A színházi bemutatókat, esztrádműsorokat, hangversenyeket és a többi rendezvényt 60 000 látogató nézte meg. JBSBSSSa Közlekedési rákfene Tapasztalatból tudom, hogy Košícén a vállalatoknál, de még a nemzeti bizottságnál is akad bőven olyan vezető beosztású egyén, aki összeférhetetlennek tartja az újságírót, ha megírja mindazt, ami bosszantó és megkeseríti az ember életét. A városi közlekedési vállalatról mék sem írhatom azt, hogy az utóbbi években hozzájárult volna a közlekedés lényeges megjavításához. Az emberek félórákat várnak az autóbuszra, villamosra. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül helyezik át a megállókat is. Itt közlekednek a legelhanyagoltabb, legpiszkosabb villamoskocsik az országban. Az udvarias kalauz pedig oly ritka, mint a fehér holló. Nehogy azt mondják a közlekedés vezetői, hogy általános és nem konkrét a bírálat, figyelmükbe ajánlom, vegyenek annyi fáradságot és menjenek el a Békemaraton térre. Én is ezt tettem. A téren j három autóbuszmegálló van. De csak két tábla jelzi az útirányt. Az új városrészekbe közlekedő „hetes" kiszorult az illetékesek figyelméből. Ritkán akad utas, aki tudná, hol áll meg, mérre visz útja ... Rengeteg bosszúságtól kímélnék meg a közönséget, ha a jobb tájékoztatás érdekében a járműveken elől és hátul ls megjelölnék a vonalszámot. És végül ki volt az a „bölcs", aki a 7. és 17. számú végállomást közel egy megállónyl távolságra helyeztette a villamosvonaltól? Miért kell ilyesmivel fölöslegesen bosszúságot okozni? (m. *.) Milánnak születésnapja volt... SAPADT, CINGÁR fiú áll a Bratislavai Járásbíróság büntetőtanácsa előtt. Idegesen ropogtatja az ujjait. Lehajtott fejét csak akkor emeli fel, amikór a szenátus elnöke, dr. Schwartz újabb kérdést intéz hozzá. A megtört külsejű emberről aligha mondaná valaki, hogy az utóbbi négy év alatt már ötödször áll a bírák előtt. Az ügyész a vádiratot olvassa. Jaroslav Gráf huszonegy éves bratislavai lakos a Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat segédmunkása. Szülei rendes emberek. Apja, a hajdani munkás, most egy üzemi konyha vezetője. Anyja villamoskalauznő. A szülők szép összhangban élnek. Jaroslav nős. A felesége jóravaló, rendes nő. A vád ... Jaroslav Gráf 1964. augusztus 28-án ittas állapotban légpuskából többször belőtt az udvarukkal szemközt álló leányotthon ablakán. A nevelőnőt, aki figyelmeztette helytelen viselkedésére, késsel megfenyegette. Először tizenhét éves korában került összeütközésbe a törvénnyel. Egy táncmulatságról hazafelé tartva ittasan az egyik ligetben megrongált 28 díszfát. A bíróság korára, büntetlen előéletére, és más enyhítő körülményekre való tekintettel feltételes büntetést szabott ki. Másodszor Ostraván próbált „szerencsét". Brigádra jelentkezett, ám mihelyt kézhez kapta a 800 korona segélyt, otthagyta munkahelyét. Azonkívül „kikölcsönözte" néhány brigádos társának a pénzét. Harmadszor egy női táska, illetve a tartalma — 410 korona — tetszett meg neki. Negyedszer barátai társaságában — ismét ittas állapotban — rendzavarást okozott és tettleg bántalmazta a közbiztonság egyik tagját. A bíróság elnéző volt. Jaroslav minden alkalommal megúszta kisebb-nagyobb feltételes büntetéssel. Legutóbb tíz hónapot kapott feltételesen, és alkoholelvonó kúrára küldték. Ügy látszik, Jaroslavon ez sem segített. Amikor hazakerült, újra inni kezdett. AZON A BIZONYOS NAPON is, munkából hazafelé menet találkozott a barátaival. Milánnak születésnapja volt, és ez — elég ok az ivásra. A Grand Kávéházban — bevallása szerint — négy sört ivott, majd négy deci bort csúsztatott le. Aztán a „Szívben" folytatták. További négy, öt, hat sörrel és két féldecivel tették fel a koronát az ünneplésre. Az ital hatására Don Jüannak képzelte magát. Valamilyen úton-módon fel akarta magára hívni az udvarukban lakó pincértanonc-lányok figyelmét. Az alkohol azonban ezúttal is rossz tanácsadónak bizonyult. A lányok nem vették figyelembe hősünket. A megsértődött Gráf bement légpuskájáért és néhányszor belőtt az egyik ablakon. Amikor M. F. nevelőnő, akit egyébként jól ismer, figyelmeztette, nem hallgatott az okos szóra. Majd, amikor a nevelőnő lefutott a Szívbe, hogy rendőrségért telefonáljon, oda is utánament. Két kés volt az inge alatt. KI tudja, mit történt volna, ha időközben meg nem érkeznek a közbiztonság emberei. A mindenről megfeledkezett Gráf őket is megfenyegette, hogy ha hozzányúlnak, nem felel magáért. Gráf nem emlékszik a történtekre. Kijelentése szerint csak másnap reggel, a kijózanító szobában tudta meg, hogy mit csinált. Bűnbánó arccal állt a bíróság előtt. Senki sem ismert volna rá a kakaskodó, izgága férfiúra. A BlRÖSÁG EZtTTAL már nem volt elnéző. Tizennégy hónapot kapott feltétel nélkül, s ehhez a tízhónapi feltételes büntetést. Kerek két évig alkalma lesz elmélkedni azon, hogy a jövőben kezébe vegye-e a poharat. A büntetés letöltése után ismét alkoholelvonó kúrára kötelezték. Az ítélet Jogerős, B, L. UJisszhang •«• i Visszhang.* ÍTÉLKEZÉS HELYETT MEGISMERÉS Gyakran fájó és bosszantó jelenség- A lényeg azonban nem ez. Figye* re tapint rá Ľubomír Linhart-nak, a lemre méltó tünet, hogy a művészed prágai Művészeti Főiskola tanárának rdl főleg olyanok vallanak elutasító, a RUDÉ PRÁVO november 20-i számá- dölyfös nézeteket, akik nem értik ban megjelent cikke. Célba veszi az nem is próbálják megérteni lényegé; olyan fennhangon hirdetett és nem s akik nyugodtan meglennének né egyszer a nép hangjának jogtalanul küle is. Nyilvánvaló, az emberek mii* kikiáltott alaptalan és felette tapin- veltségétől, szellemi szükségletein^ tatlan kijelentéseket, amelyek a mű- mélységétől függ a művészet igénj^ vészét és a művészek ellen irányul- lésének foka. Senkit sem ltélhetüni nak. Egyesek a komoly zenére, a leg- el azért, ha ezt vagy azt a művészet} nagyobb 'klasszikus alkotásokra sütik ágazatot nem kedveli, mert még neiü rá a fülsértő zenebona bélyegét, má- jött rá az ízére. Ez rendjén volna, sok a költészetben látnak felesleges csakhogy senkinek sincs joga arra, szőcséplést, vannak, akik a legrango- hogy saját elmaradottságának inga* sabb festményt is csak mázolmánynak ,

a

g talajáról nagyhangúan ítéletet tartják, vagy válogatatlan szavakkal mondjon a művész

etről és a nép nennpc^nnriia7'7alr m á r- m in rA c 7fl ti aoaL' * * pocskondiázzák más művészeti ágak kimagasló értékeit. A legtöbb galibát a modern, és fő vében diktáljon. Ilyen embereknek — akik többnyir# leg az absztrakt művészet okozza, nagy hódolói a giccsnek, a szirupos Természetesen sok itt a fércmű, de álművészeinek, a harmatgyenge eszta selejt előfordulása még a gyárban rádoknak — halvány sejtelmük sincá sem jelenti azt, hogy csapnivaló az r

ói

a hog

y tőlük sokkal nagyobb koegész termelés. Még az absztrakt al kolások között is nem egy gazdagíthatja esztétikai érzésünket a kompozíció tökéletességével, szép színeivel, a művész lelkivilágának adekvát ábrázolásával. ponyák — többek között a marxizmus—leninizmus klasszikusai — egybehangzóan vallották: mielőtt ítélhetnék, törekednem kell a mélységes megismerésre. A MEREV GONDOLKOZÁSMÓD A RUGALMAS GAZDASÁGPOLITIKA KERÉKKÖTŐJE Bátran állíthatjuk, szocialista gaz- előrehaladás meggyorsítása érdekében dasági életünknek egyik legjelentő- bírálnak. Arra hivatkoznak, hogy a bísebb mérföldköve a terv szerinti gaz- rálát és az önbírálat az ellenség maldálkodás új irányítási rendszerének mára hajtja a vizet. Nem akarják tufokozatos érvényesítése a jövő esz- domásul venni, hogy gazdasági életendötől kezdve. Pártunk ezzel olyan tünk hiányosságait az emberek nap lépéshez folyamodik, amely méltán nap után látják és bírálják. Döntő megérdemli az „új" jelzőt. Nem egy- többségükben nem azért, hogy elvetszerű átszervezés ez, hanem valóban nék a szocializmust és szem elől téelméletileg megalapozott, gyökeres vesztenék nagy vívmányait, hanem fordulatot feltételező és valameny- azért, mert tudják: a múlt hibáinak nyiünket érintő — forradalmi intézkedés. Az új irányítási rendszer alapfelszámolása és az új, helyes elképzelések érvényesítése — megerősíti a elveiről már közöltük a párt Közpon- szocializmust, növeli vonzerejét, szebti Bizottságának iránytszabó anyagát bé varázsolja életünket. Kétségtelen, és néhány kiváló közgazdászunk ma- hogy a burzsoázia sokkal többet nyer gyarázó cikkét. Szükségesnek tartjuk azzal, ha megmaradunk a be nem ismertetni Ota Šik-nek a KULTURNl vált réginél, mint ha nyíltan beismerTVORBA 47. számában megjelent ta- jük hibáinkat és új útra térünk. Ezért nulmányát is, amely részletesen elem- pártunk egyedül helyesnek a sztálini zi, milyen aKadályokba ütközhet en- kultusz idején elnyomott bírálatnak nek a múlhatatlanul szükséges új és önbírálatnak teljes rehabilitását irányítási rendszernek a bevezetése a tartja, és évek óta következetesen felépítmény viszonylatában. ezt teszi. Az új rendszert a párt megbízásá- A „marxista—leninista" maradiak és ból nagyszány* -elméleti- szakember dogmatikusok lassan leszorulnak a dolgozta ki. Munkájuk során törvény- porondról. Ma még ugyan aránylag szerűen perbe kellett szállniuk az sokan vannak, de hovatovább mindinirányításról begyökeredzett helytelen kább jellegzetesen elszigetelt szektánézetekkel. Tudományos érvekkel iga- sok válnak belőlük és befolyásuk zolt álláspontjuk azonban még ma is csökken. nem egy olyan elvtárs ellenállásiba Emberileg talán érthető, hogy nem ütközik, aki a sztálini időszak dog- tudnak átállni az űj vágányra s ezt matizmusán nevelkedve tabunak tart- főleg azoktól nem várhatjuk, akik ja a gyakorlat által már rég megcá- saját munkájuk bírálatától tartanak, folt begyepesedett elméleti tételeket, illetve féltik a posztjukat. Vannak Az ilyen elvtársak — a pártvezetéstől olyanok is, akik elismerik az új ineltérően — a kommunisták tévedhe- tézkedés szükségességét, de szubjektetlenségét hirdetik és erejük tel jé- tív meggyőződésük, hogy csendben bői gátolják a múlt hibáinak birála- kell megvalósítanunk, nehogy ártsunk tát. Mindezt a marxizmus—leninizmus magunknak. A nyílt bírálat nélkül védelmének jegyében teszik, pedig ál- azonban nem térhetünk át az újra. lásfoglalásuk merőben Idegen elmé- Ezt a gondolatot különben a tanullétünk forradalmi jellegétől. Nem is mány címe is kiemeli: „A jövő megtudatosítják — állapítja meg Šik elv- követeli a múlt bírálatát". S ezért társ — milyen mérhetetlenül árta- a hibákat feltáró és kiküszöbölő párnak ezzel a szocialista társadalomnak tunknak van igaza. Mert: „Az ellenséés mennyire gátolják a különböző el- ges propaganda vitorlájából semmi lentmondások és nehézségek lekiizdé- sem foghatja ki jobban a szelet, mint sét. Elméletünkben szinte vallási dog- a valóban marxista elméleti tevékenymát látnak és ezzel elriasztják tőle ség, amely a kommunista mozgalomfőleg a fiatalságot és az. önállóan nak a legnagyobb ereje volt a múltgondolkodó embereket. ban és ma is az. Ez biztosítja mindig Az ilyen kommunista egy zsákba és minden feltétel között politikai fttvarrja az ellenség „kritikáját", azok- lényét és győzelmét" — fejezi be tanak őszinte szavával, akik a további nulmányát Ota Šik. PARTTALAN REALIZMUS? Nemrég jelent meg csehül Roger Garaudy-nak, a kiváló francia kommunista filozófusnak három nagy művész (Picasso, Saint-John Perse és Kafka) arcélét megfestő kötete. Annak idején már foglalkoztunk a szerző központi gondolatával, amely szerint minden igaz művészet — Vagyis a fent említettek alkotása is — realista. Ezt a felfogást maga a szerző a parttalan realizmus fogalmával jelöli meg. A könyvről, — amelynek különben készül a magyar kiadása is — színvonalas fejtegetést olvastunk a LITERÁRNI NOVINY 47. számában Rákos Péter tollából. Elöljáróban leszögezi Garaudy nézetét, hogy a realizmuson kívül nem létezik művészet, vagyis mindaz, ami a művészetben érték — realista. Ezt követően vitába száll Mesterházi Lajossal a magyar kiadás előszavának írójával, aki ebből — Rákos szerint tévesen — azt a következtetést vonja le, hogy minden realista mű egyben jó is. Viszont a Garaudy-koncepció által ébresztett kétséget Mesterházi szerinte is kifejezően foglalja össze. Főleg arról van szó, hogy a parttalan realizmus elmélete nem mondja ki: a nem realista alkotás ínég nem egyenlő a dekadenciával. E helyett Garaudy a realista művek közé sorol olyan alkotásokat, amelyek valóbaf a művészethez tartoznak t abbft^ jelentős helyet foglalnak el, de a realizmushoz vajmi kevés a közük. Rákos Péter megvédi Garaudyt az olyan állítással szemben, mintha a realizmus és a művészet fogalmát azonosította volna, hiszen minden igaz művészi alkotásnak valóban lehetnek realista vonásai is. Kifogásolja azonban a realizmus fogalmi kereteinek ily formán való tágítását. Ezután részletesen elemzi a realizmus történelmi alakulását, jellegét. Hangsúlyozza, a realizmus bizonyos feltételek között vált a marxista esztétika normájává, mivel a haladás ügyét szolgálta. Amennyiben ez a funkciója még ma is érvényesül — minden rendben van. De ha nem, akkor helytelen lenne meghagyni a fogalmat és új tartalmat plántálni bele — ahogy azt Garaudy teszi. A tanulmányíró tiszteletre méltónak tartja Garaudy szándékát. A realizmus leszűkített, merev felfogása tényleg kirekesztett sok kétségbevonhatatlan értéket. Olyan műveket, amelyek az akkori mérce szerint jók voltak, de nem realisták s ezért „tiltott gyümölcs" lett belőlük. Garaudyval szemben Rákos ezeket a műveket nem fogadja el realista alkotásoknak, bármennyire is elismeri értéküket, amelyet a francia filozófus ragyogóan jellemez. S ezért — következtetésképpen — elhibázottnak tartja a „parttalan realizmus" fogalmát ls. G. I. 1984. december 2. * ÜT SZÖ 5