Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-06 / 309. szám, péntek

/ rendszer a munkásság, a parasztság^ a kézműves iparosság és a dolgozó értelmiség tömegeit uralkodó osztálylyá formáló legszélesebb szervezete, melynek segítségével erőszakkal, diktatórikusai! letöri a burzsoázia és hívei ellenállását, s vezeti a dolgozókat a kapitalista társadalomnak szocialista társadalommá való átépítésének munkájában. A proletárdiktatúra tartalmát illetően minden országban, amelyben a dolgozók megdöntötték a burzsoázia uralmát — azonos. A formája lehet különböző: szovjet, tanács, nemzeti bizottság stb. A proletárdiktatúra tartalma azonban nem merül ki abban, hogy szigorú, erőszakos, hatalmi szóval, diktatórikus módon irányít. Ezt az osztályellenséggel szemben teszi. A dolgozókat demokratikus módon és demokratikus eszközökkel vezeti. A proletárdiktatúra állama a diktatórikus és demokratikus vezetési módok vdialektikus egysége. M

iben nyilvánul meg a demokratikus állam-, párt- és gazdasági vezetés a szocialista társadalomban? Mindenekelőtt abban, hogy az állam, a párt, a gazdaság szervei, a hivatalok és intézmények, vagyis a vezető személyek állandó és szerves kapcsolatban kell, hogy legyenek az uralkodó osztály tömegeivel, vagyis a vezetettekkel. Ez ugyan ellentmondás, de valóság; a vezetők és vezetettek nemcsak ellentétjei egymásnak, hanem egymást feltételezői, teremtől is. A vezetőket a vezetettek választják, bízzák meg bizonyos feladatokkal, vonják felelősségre s hívják vissza, ha kell. A vezetők kötelességüknek tartják, hogy számot adjanak sáfárkodásukról a vezetetteknek, és meggyőzzék őket a halaszthatatlan teendőkről. Ezt a dialektikus együttműködést a vezetőknek s vezetetteknek megvalósítani persze, igen nehéz feladat, különösen olyan embereknek, akiket évszázadokon keresztül alázatosságra, engedelmességre és szolgaságra tanítottak s kényszerítettek a vezetők. De akármilyen nehéz dolog is demokratikusan éfni, mégis meg kell tanulniuk a vezetetteknek épp úgy, mint a vezetőknek. Ehhez az első lépés a lenini normák betartása az élet minden területén: az állami életben ugyanúgy, mint párt-, a gazdasági- és kulturális'életben. A lenini normák lényege és éltető „lelke" pedig abban van, ami lehetővé teszi a tömegeknek, a vezetetteknek, hogy ellenőrizzék és ha szükséges, javítsák is ki a vezetőket, legyenek azok gyárigazgatók, üzemi pártszervezetek titkárai vagy a párt és állam legmagasabb rangú képviselői. Egyedül a lenini normák alkalmazása biztosítja a társadalmi élet demokratikus jellegét, és egyedül a demokrácia tényleges gyakorlása a biztosítéka és ellenőrzője a párt, az állam, a gazdaság stb. működése helyességének. Vajon a párt. az állam, az Ipar stb. jól, a vezetettek érdekeinek, igényeinek és akaratának megfelelően végzi-e feladatát, azt elsősorban a munkásosztály, s általában a vezetettek bírálják el. A szocialista demokráciában a párt, az állam, a vállalatok vezető! stb. ugyanis az összes dolgozóknak nemcsak vezetői, hanem ügyének szolgálói isi A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ennek a demokráciának a feltételeit, a lehetőségét teremtette meg. De a lehetőség valósággá válásának folyamatában kezdetben a Szovjetunió ban, majd a többi, szocializmust építő országban is, a lenini normák, a marxizmus—leninizmus elmélete és gyakorlata s ezzel a párt, állam és gazdaság működésének demokratikus jellege, hovatovább formalitássá, vált. A vezetők • és veztettek dialektikus egysége egyoldalúvá vált, a vezetők és vezetettek mindjobban elidegenedtek egymástól. A szocialista társadalmi és egyéni élet ezen torzulásait a „személyi kultusz" gyűjtőnévvel nevezzük. A személyi kultusz osztályidegen torzulás a szocialista társadalom testén, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom céljával, és az ezt vezető marxista—leninista elmélettel és ideológiával ellentétben áll. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szellemében akkor cselekszünk, amikor az SZKP XX. kongresszusával elkezdett harcot, a személyi kultusz minden régi és új megnyilvánulása ellen összefogva, küzdünk a lenini normák

1 érvényesülését lehetővé tevő szocialista demokráciáért. A

Nagy Októberi Szocialista Forradalom azonban nemcsak politikai forradalom volt, hanem gazdasági és kulturális forradalom is. Lenin már a forradalom negyedik hónapjában, 1918 márciusában leírta, hogy az új szovjet állam legfontosabb feladata az legyen, hogy politikailag legyőzve a burzsoáziát, azonnal kezdjen hozzá a burzsoázia gazdasági legyőzéséhez szükséges összes feltételek megteremtéséhez. „Minden olyan társadalomnak — írja Lenin —, amely áttér a szocialista berendezkedésre, az a legfőbb feladata, hogy az uralkodó osztály szerepét játszó — jobban mondva az uralkodó osztállyá fejlődő — proletariátus legyőzze a burzsoáziát olyan formában, amint azt feljebb kifejtettem (ti. a tömegek meggyőzésével, a hatalom meghódításával és a kizsákmányolók ellenállásának katonai I. Nyivinszkij: Lenin emlékműve a Kaukázuson-túli vízi erőműnél (Színes rézkarc, 1927.) ÄZ Októberi Forradalom üzenete N

egyvenhét évvel ezelőtt új korszaka kezdődött az emberiség történetének. A Lenin eszméivel vezetett kommunista párttal az élen, az oroszországi munkásosztály és dolgozó parasztság megdöntötte a burzsoázia uralmát, és elkezdte a Föld egyhatodán a kapitalizmus felszámolását és a szocialista társadalom építését. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a kezdete annak a történelmi folyamatnak, .melynek eredményeképpen a szovjet dolgozó nép emberfeletti erőfeszítéssel, hősiességgel és áldozatkészséggel, legyőzve minden külső és belső nehézséget, külső és belső ellenséget, ideológiai, politikai, nemzetgazdasági és erkölcsi torzítást, elsőnek építette fel a szocializmust, és tette meg hazáját a haladó és kultúr emberiség megmentőjének a fasizmussal szemben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat újabbak követték, s ma már világrendszert alkotnak a szocializmust építő országok. Ez a szocialista világrendszer ma a történelem fejlődésének a meghatározója, a haladás és a béke legfőbb ereje és biztosítója. Korunk sorsdöntő problémája a háború és a béke kérdése. A háború veszélye az imperialistáktól indul kl, akiket a monopolkapitalizmus objektív törvényszerűségei, s ezeknek engedelmeskedő agresszív politikája, problémáiknak háborúval való megoldására ösztökél. A gazdasági és politikai fejlődés egyenlőtlensége a kapitalizmus feltétlen objektív törvényszerűsége. Ez vezet a kapitalista országok közti ellentétek kiéleződéséhez és a rendszeren belüli „egyensúly" felborulásához. Az „egyensúly" helyreállítása a világ újrafelosztását feltételezi a megváltozott hatalmi viszonyoknak megfelelően, amit csak erőszakos úton: háborúval tud a burzsoázia megoldani. Érvényesek-e ezek a lenini megállapítások ma is, amikor a szocialista tábor ereje, felfokozva a béke valamennyi hívének erejével, nagyobb, mint a burzsoázia ereje; ma, amikor az atomenergia is háborús célokat szolgál, és egy esetleges háború az emberiség, és kultúrája nagyobb felének elpusztulásával járna? Az SŽKP XX. kongresszusa megállapította, hogy jóllehet, a monopolisták közötti ellentétek ma is törvényszerűen az imperialisták egymás elleni háborúja felé vezetnek, mégis az a tény, hogy ma a kapitalista világrendszer mellett —melyet belső ellentmondásai állandóan gyengitenek —, egy folyton erősödő szocialista világrendszer is létezik, melynek erői meg tudják fékezni az imperializmus háborús tendenciáját. T

ermészetesen, nemcsak a monopolista államok közötti ellentétek éleződnek ki, hanem a kapitalista és szocialista világ közötti ellentétek is. Sőt, ezek a történelem menetét meghatározó döntő jelentőségű ellentétek. S hogy mégsem ez az ellentét a háború elsődleges oka, ez azért van, mert a szocializmus világa ellen vezetett háború sokkal, igen sokkal veszedelmesebb a kapitalista világ számára, mint a kapitalista országok egymás közti háborúja. A kapitalista országok közti háború ugyanis csak arra megy, hogy mely tőkés államok uralkodjanak a többi kapistalista ország fölött, míg a szocialista világ elleni esetleges háború feltétlenül a kapitalizmus létét tenné kockára, és a kapitalizmus pusztulásával érne véget. A másik ok az, hogy a szocializmus — legmélyebb objektív lényege szerint —, az emberek békés együttélésén alapszik, békés együttélést követel és tesz lehetővé. Ebből kifolyólag olyan politikai magatartást és tevékenységet folytat, amellyel nemcsak kivédi az imperialisták agresszivitását, hanem békés együttélésre (koegzisztenciára) tudja őket rábírni, s ellentéteiket tárgyalások útján való megoldásra kényszeríteni. A háború utáni történelem is ezt bizonyítja. Az emberiség a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak köszönheti, hogy ma lehetősége és reménye van a háború esztelen és embertelen erőinek megfékezésére, hogy a háború már nem végzetszerű, hogy a szocialista világ erői összefoghatnak, és a béke valamennyi hívével egyetemben megvédhetik a békét, és elháríthatják az új világháborút. Ebben van a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nagyszerű hatása és jelentősége jelenünkre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom első nagy vívmánya, amelylyel új és magasabb fokra emelte az emberi társadalom fejlődésének lehetőségét, az, hogy a kapitalista államapparátust szétzúzta, s romjain megteremtette a munkásosztály és szövetségeseinek államát, amelynek formája a szovjet lett, tartalma pedig a proletariátus diktatúrája. A szovjet és más hatalmi eszközökkel való elnyomásával, egyszóval: politikai formával. Sz. L. megjegyzése). S ez a feladat most jelentős mértékben új módon vetődik fel előttünk, egészen másképpen, mint ahogy a proletariátus és a burzsoázia közti harc sok-sok évtizedes nemzetközi gyakorlata során felvetődött. A burzsoázia legyőzésén mi most, az Októberi Forradalom vívmányai után, a polgárháborúban aratott sikerek után, valami sokkal nagyobb, bár formáját tekintve sokkal prózaibb dolgot érthetünk és kell, hogy értsünk, mégpedig: a burzsoáziát mOst, miután politikailag legyőztük és ezt a győzelmet katonailag megszilárdítottuk, / a népgazdaság megszervezése területén kell legyőznünk, a termelés megszervezése, az össznépi nyilvántartás és ellenőrzés megszervezése területén." Azon kell lennünk tehát, hogy bebizonyítsuk: a szocialista termelési mód jobb és magasabb rendű mint a kapitalizmusé. A burzsoázia legyőzésének jelentőségét gazdasági téren Lenin a szocializmus építésének olyan döntő fontosságú principumnak tartotta, hogy a szocialista társadalom igazgatásának legfőbb elvét és módját is nem a politikában, hanem az ökonómiában látta. „Az „igazgatás" szóval rendszerint, éppen és elsősorban, főleg, sőt gyakran kizárólag, politikai tevékenységet kapcsolnak össze. Holott a szovjethatalom alapjai, a szovjethatalom lényege — mint ahogy általában a kapitalista társadalomból a szocialista társadalomba való átmenet lényege — éppen az, hogy a politikai feladatok a gazdasági feladatokhoz képest, alárendelt helyet foglalnak el." (Lenin: A szovjethatalom soron levő feladatai. Társadalmi Szemle 1962. 11. szám.) A szocialista állani igazgatása is, Lenin szerint, elsősorban ökonómiai feladat. A politika és ökonómia dialektikus egységének a feladata. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szülte első munkásállamban, a Szovjetunióban, a munkásosztály és szövetségesei, a lenini kommunista párt vezetésével, a kezdeti évek egész sorában sikerrel realizálta Lenin ezen tanítását a szocializmus társadalmának építésében és igazgatásában, és világtörténelmi jelentőségű nagy eredményeket ért el: sikeresen rakta le a szocializmus alapjait, és rajtuk a szocialista társadalmat, bebizonyítva ezzel gyakorlatilag Lenin teóriáját a szocializmus építésének lehetőségéről egy országban. A szocializmus építésének folyamatában elért számos nagy pozitív eredmény, a megteremtett új szocialista lényegfi ökonómia világraszólóan gyors ütemű fejlődésének volt köszönhető. Elsősorban ennek következtében lett a kopejkás, háborúval, ellenforradalmakkal és intervenciókkal meggyöngült, elszegényedett, rombadöntőtt és éhes Oroszországból másfél évtized alatt, gazdaságilag fejlett szocialista nagyhatalom, amelynek volt elég gazdasági, politikai és erkölcsi ereje, hogy a támadó világfasizmus hadigépezetét pozdorjává zúzza

1 A

nagyszerű pozitív gazdasági eredmények mellett volt azonban a szocializmus fejlődésének a Szovjetunióban számos negatív képződménye ls. A szocialista demokrácia hiányával együttjárt a szocialista ökonómia eltorzulása is. Miben nyilvánult ez meg? E cikkben, persze, lehetetlen felsorolni a szocialista ökonómia összes eltorzulását, amely a személyi kultusz Idején és hatása következtében keletkezett, és csontosodott meg, s amelyek megmutatkoztak a keletkező szocialista államokban is. Ezért csak néhányra mutatunk rá. Amint tudjuk, Lenin a társadalom igazgatását főképpen a gazdaságon keresztül, gazdasági erők befolyásával akarta elérni. Ez a kezdeti Igyekezet azonban fokozatosan oly képpen „módosult", hogy a gazdaságot ls, a társadalom egészéről nem is szólva, adminisztratív, bürokrata Intézkedésekkel vezették. « A gazdasági tervezés, amelynek természetesen a termelőerők és termelési viszonyok dialektikus egységét betartva kell a gazdaság szocialista jellegű fejlődését tervszerűen meghatároznia, egyoldalúan a termelőerők fejlesztésévé vált, aminek következtében nem volt elegendő Impulzus a munka termelékenységének megfelelő növekedésére. A tervben megadott feladatok gyakran csak a termelés mennyiségi növekedését tartották szem előtt. A mennyiségi meghatározások álltak az első helyen. Ennek az egyoldalú kvantitatív meghatározásnak az volt a következménye, hogy a termelés hatékonysága másodrangú kérdéssé vált. A szocialista társadalom és gazdaság vezetésének fő lenini elve a demokratikus centralizmus. Ezt az elvet feltétlenül realizálni kell a gyakorlatban. A személyi kultusz idejében ez az elv is egyoldalúvá vált. Hol főképpen centralisztikus jellegű volt, ami azt jelenti, hogy mindent a központi szervek határoztak és döntöttek el. Az alsó, tehát a végrehajtó szer- < vek pedig megszokták fölülről várni az Intézkedéseket. Máskor megint ez az egyoldalúság átcsapott az ellentétjébe (csak „demokratikus" jellegű volt), ami sok esetben a központi szervek mellőzését jelentette. A szocialista társadalomban és gazdaságban helyesen kell megoldani és realizálni a társadalmi és egyéni érdek dialektikus egységét, az államnak, mint a társadalmi érdek megszemélyesítőjének, és az egyes gyárak és üzemek érdekeinek dialektikus egységét. Ezek a döntő jelentőségű objektív ellentmondások úgy voltak eddig „megoldva", hogy az egyén, a gyár stb. érdekét egyszerűen azonosnak vettsjk a társadalom és állam ér-, dekével. Ez azonban nem így van, és Igen káros következményei voltak. C

sehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusa rámutatott a gazdaság és társadalom vezetésének ezen és más hibáira, és intézkedett eltávolításukról. Az újságok — így az Űj Szó október 20-1 száma ls — közölték a tervszerű népgazdaságirányítás tökéletesítése alapelveinek tervezetét. Mindazoknak a torzulásoknak a kiküszöbölésével, amelyekről az eddigiekben szóltunk, az alapelvek tervezete számol. Éppen ezért ezekről itt nem szólunk. Szólnunk kell azonban a következőkről: A szocialista gazdaság vezetésének előbb említett torzulásainak egyik legfőbb oka az, hogy az egyes feladatok objektíve adott természete dialektikus jellegű, s az emberek, akiknek gyakorlatilag meg kell ezeket valósítaníok: metafizikus gondolkodással vezettetik magukat. A metafizikus gondolkodásban az objektív dialektika feltétlenül egyoldalúságban tükröződik, tehát a kvalitás és kvantitás, az egyén és társadalom stb. dialektikus egysége kvantitássá vagy kvalitássá, társadalmi vagy egyéni érdekké stb. Ezért a szocialista társadalom és gazdaság helyes vezetésének az is feltétele, hogy a vezetők dialektikus-materialista módon gondolkodjanak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a dialektikus-materialista gondolkodásnak és cselekvésnek halhatatlan diadala. Ünneplőt számára pedig-az itt elmondottakban üzen. 1M4. november 8. * t] SZÓ 5