Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-04 / 307. szám, szerda

KETTŐS MŰSZAKOT az állattenyésztési termelésben A SZARVASMARHA, különösen a fejőstehenek tenyésztésében még aránylag nagy az egy állat gondozására fordított élőmunka szükséglet. A fejőstehéntartás hagyományos módjánál átlagban minden 12—14 tehénhez egy gondozóra van szükség. Hasonló a helyzet a hizlalásban, a fiatal szarvasmarha és a l^orjak nevelésében is, ahol mintegy 25—35 állat jut egy gondozóra, Tekintettel arra, hogy az állatgondozók munkaideje gyakran már a kora reggeli órákban kezdődik és csak késő este végződik (például a fejősteheneknél), a fejőstehenek hagyományos gondozási formái esetében, az istállózás mindnn fajtája mellett, kedvezőtlenek az állatgondozók munkafeltételei, mivel gyakran meg kell szakítaniuk a napi munkafolyamatot. A fejőstehenek megszokott gondozása esetén (napi háromszori fejés) minden állatgondozó kénytelen naponta háromszor megtenni az utat hazulról a munkahelyre és vissza, valamint a naponta háromszor ugyanúgy megismétlődő munkát megkezdeni és bevégezni; ehhez még sok elvesztegetett időt kell hozzászámítanunk a munkaruhába való átöltözésre, mosakodásra stb. Ez naponta ismét háromszor, de legkevesebb kétszer megismétlődik. Magától értetődő, hogy ez az úgynevezett nem produktív idő az állatgondozók szabad idejének, pihenésének rovására megy, és így egész nap, sőt gyakran fél éjszakát az istállóban, munkában töltik. A fenti okoknál fogva gyakorta megtörténik, hogy nincs kivel felváltani az állatgondozót. Ezeket a tényeket megértve a mezőgazdasági gyakorlat egyre nagyobb mértékben kezdi érvényesíteni a munka megszervezésének új módszereit; az állattenyésztésben ls bevezetik a kettős műszakot. Míg az év elején úgyszólván ritkaság volt Szlovákiában az olyan szövetkezet, vagy állami gazdaság, amelynek az állattenyésztésében két műszakos üzemeltetéssel dolgozott, 1964 végén már több mint 200 mezőgazdasági üzemben előtérbe került a két váltásos munka. Nem ls szólva a cseh országrészekről, ahol a munka megszervezésének ezt az új formáját hamarább bevezették és nagyobb mértékben alkalmazzák. Megszokott szólás-mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér. Mégis fontosnak tartjuk elmondani, hogy mi szükséges a két műszak bevezetéséhez az állattenyésztési termelésben, s hogy ez a munkamódszer milyen előnyös az állatgondozók számára. ELSŐSORBAN fontos, hogy a kollektíva saját meggyőződéséből, teljesen önkéntesen térjen át az állatgondozás - hagyományos módszeréről az újra. Mivel a két műszak bevezetésével az eredeti állatgondozó kollektíva két egyforma munkacsoportra oszlik, reggeli és esti műszakra, hosszabb lesz a munkaidő mint reggel, mintpedig délben és este, mivel minden munkát csak az állatgondozók fele végez. Ebben az esetben rendkívül fontos a megfelelő technikai felkészültség. Főként, a fejőstehenek gondozását szükséges teljes, mértékben gépesíteni, például a fejést, a trágyakihordást, mivel a fele annyi munkás végezte munkaművelet szükségsze-' rűen még egyszer annyi ideig tart, mint a hagyományos módszerrel. A kettős műszakban minden állatgondozó még egyszer annyi fejőstehenet gondoz, mint az állatgondozás hagyományos módjánál, tehát ugyanazt a fejőstehenet naponta mindig ketten gondozzák. Itt nagyon fontos, hjogy az állatgondozó kettősök összeférjenek, szívesen dolgozzanak együtt, hasonló legyen zz érdeklődési kö;ük, esetleg korban is közel álljanak egymáshoz. Milyen előnyöket biztosít tehát a két műszak az állattenyésztésben? Elsősorban a rendszeres, folyamatos munkamenetet, amely minimumra csökkenti az időveszteséget s több lesz az állatgondozók szabad ideje. Több idő jut művelődésre, a magánéletre. A kettjs műszak lehetővé teszi, hogy a fejősteheneket tejelés és fejhetőség szerint istállózzák. Ez rendkívül fontos a gépi fejés megszervezésénél, ha egy állatgondozó kezel több fejőgépet, mivel mindig olyan fejőstehenek állnak egymás mellett, amelyeknél a fejés ideje körülbelül egyforma hosszú. így jelentős mértékben csökkentjük a fejőstehenek gyakori, káros túlfejésének eseteit. A MUNKASZERVEZÉSNEK ez az új módszere lehetővé teszi, hogy több nőt és fiatal dolgozót foglalkoztassunk az állattenyésztésben, mert az így megszabott munkaidő jobban megfelel nekik, ami a munkaeröszervezés szempontjából fölöttébb kívánatos. A kettős műszak lehetőséget nyújt a jobb munkamegosztásra és szakosításra a férfiak és nők között, mivel így a fizikailag fáradságosabb munkát a férfiak végzik. Ily módon új állatgondozó szakmák jönnek létjre, mint például állatgondozó etető, állatgondozó-fejőnő. A munka ilyen megosztását sikerrel alkalmazták már 1963-ban a Kutná Hora-i járásban, a Méstec Králové-i Egységes Földmüvesszövetkfezetben. Fejhetőség alatt a fejőstehenek azt a képességét értjük, mily könnyen „adja le" a tejet a fejőnek. A K-96 kétsoros tehénistállóban minden műszakbaln három fejőnő és egy etető dolgozott. A fejőnők egyenként három fejőgépet is kezeltek, ami természetesen megmutatkozott a munkatermelékenység emelkedésében is. Ebben az istállóban az élőmunka szükséglete az egy fejőstehénre egy nap alatt csupán 25,10 percet tett ki, ami a legalacsonyabb munkaidőszükséglet a kétsoros istállóban. A munkaszervezésnek ez a módja, az állattenyésztési dolgozók munkaidejének lerövidítésén kívül lehetőséget ad az állattenyésztési dolgozóknak arra, hogy részt vegyenek a növénytermesztés munkálataiban, és viszont a vegetációs nyugalom idején az állattenyésztés Ily módon munkalehetőséget nyújt Itöbb dolgozónak (főként nőnek) a növénytermesztésből, akik számára az adott mezőgazdasági üzemben a téli időszakban nem nyílik tartósabb munkaalkalom. A KÉT MŰSZAKOS MUNKA jól bevált a kocák és a borjak gondozásában is. Az állatgondozók hosszabb, állandó — egésznapi tartózkodása az üzemben megmutatkozik a borjak és malacok elhullásának csökkenésében, kivált az olyan fajtáknál, amelyek alapos egyéni gondozást kívánnak meg. Míg azokban az üzemekben, amelyekben Hagyományos módon gondozzák a borjakat, az elhullás 6,6 százalékot tett ki, a két műszakban dolgozó üzemekben 3 százalékra csök.kent. A' munkaszervezés új formája lehetővé teszi azt is, hogy megoldjuk az állattenyésztési szakemberek munkaidejének kérdését, akik kénytelenek mindennap elsőnek megjelenni munkahelyükön és csak utolsónak mehetnek haza. Ez az elhúzódó (jóllehet megszakított) munkaidő arra kényszeríti főképp a szövetkezetek és állami gazdaságok zootechnikusait, hogy úgyszólván állandóan munkában le

: gyenek, s így rendkívül kevés idejük marad a magánéletre. A két műszak gyökeresen megoldja ezt a kérdést ís. A munkaszervezésnek ez a módja minden bizonnyal egyre inkább kedvet ad a fiatal szakképzett dolgozóknak, akikre oly nagy szükség van az állattenyésztésben., hogy növelje a hasznosságot és a termelékenységet, főként az állattenyésztési termelés legfontosabb ágazatában, a szarvasma rh a t en y észt és b en. V. RAPANT Tízéves a trebišovi zeneiskola Tíz évvel ezelőtt létesítették TrebiSovon a járási zeneiskolát, melynek kezdetben mindössze 29 növendéke volt. 15 növendék zongora, 14 pedig harmonika szakot tanult. Jelenleg 260 tanuló látogatja a Zeneiskolát. A legélénkebb érdeklődés továbbra is a zongora- és harmonika szak iránt mutatkozik, ezen felül azonban húszan hegedű oktatáson vesznek részt. Az elűképzöt 30 tanítvány látogatja. A zenetanulás iránti érdeklődés állandó növekedésére jellemző, hogy 300 további jelentkezőt el kellett utasítani helyszűke, valamint pedagógushiány miatt. A tervek szerint 1966-ban kezdik meg Trebišovon az új, minden igényeknek megfelelő zeneiskola építését. (vk) Gépesítik a javítást ha számtalan intelem ellenére roszszul és felelőtlenül dolgozik. A szocialista erkölcs szoros kapcsolatban van a gazdaság követelményeivel és ezért, aki ellentétbe kerül ezekkel, egyúttal a szocialista erkölccsel kerül ellentétbe. Ebből látható, hogy a gazdasági élet és az erkölcs egymással összefügg. Ha követjük a szocialista erkölcs elveit, gazdasági életünk látja hasznát, ha pedig gazdasági életünk megfelelően előrehalad, a szocialista erkölcs megszegésére is kevésbé kerül sor. A szocialista erkölcs másik eleme az embereknek egymáshoz való viszonya. E téren még erősen hat a múlt és közrejátszik az a körülmény is, hogy ebben a kérdésben szintén helytelenül értelmezték a szocializmus humanizmusát. Így például a nemrég közölt statisztika szerint a „mankósokat", vagyis azokat az üzletvezetőket, akiknek a gondjaira bízott boltokban hiány mutatkozott, Yiagyrészt csupán enyhén, feltételesen ítélik el. Ez egyes üzletvezetőket arra indíthat, hogy a társadalom rovására keressék meggazdagodásukat, ami természetesen nem szolgálja a szocialista erkölcs javát. U

gyancsak a szocialista humanizmus helytelen értelmezésének tudható be a huliganizmus elterjedése. Ismeretes, hogy a huliganizmus, melyre szocialista társadalomban nincsen objektív ok, nagyobb méreteket öltött. A szocialista társadalom az ifjúságnak valóban emberhez méltó életet biztosít, és ezért ifjúságunk egy részének huligán magatartása objektíven megokolatlan. Hiszen a huligán magatartás közös jellemzője közönyösség a társadalom és az egyén sorsával szemben, unalom, célnélküliség. A huligánok gyakran követnek el bűncselekményt csupán kedvtelésből, szórakozásból. A szocialista társadalmi viszonyok nem adnak erre okot, és ha mégis elterjedt, egyik fontos oka annak, hogy társadalmunk illetékes tényezői lebecsülték társadalmi veszélyességét, s csupán a kamaszkorban fellépő tagadás szellemének megnyilvánulását látták benne. így azután a gátlás nélküli ifjúság körében terjedni kezdett a huliganizmus. És ez annál könnyebben megtörténhetett, mert a bíróságok egyes bűncselekményeket nem értékelték társadalmi veszélyük mértéke szerint, s „elnéző" ítéleteket hoztak felettük. A szocialista erkölcs terén az eredmények még elmaradnak a szocialista társadalom életének követelményeitől. Ezért a világnézeti és erkölcsi nevelés nagyon fontos feladat, mert egyre nő az erkölcs szerepe, és országunkban megvan a szocialista erkölcs általános erkölccsé válásának objektív alapja. Az erkölcsi nevelés előfeltétele azonban a szocialista erkölcs fejlesztése. A személyi kultusz időszakában — érthető okokból — teljesen elhanyagolták a szocialista erkölccsel való foglalkozást. Erre nézve jellemző, hogy országunkban öszszesen csak tíz ember foglalkozik ezzel a fontos kérdéssel, ugyanakkor az ateizmus kérdése háromszor annyi tudományos dolgozót foglalkoztat. Pedig napjaink egyik fontos követelménye nagyobb mértékben figyelembe venni az erkölcsi tényezőket, és széles körben gondfcskodni a szocialista erkölcs teljes érvényesítéséről életünk minden szakaszán. DR. BALOGH-DÉNES ARPÁD A Csehszlovák Államvasutak trnavai javítóműhelyében új gépsort helyez tek üzembe, amely minden fárasztó kétkezi munka kizárásával gyorsan, s kiváló minőségben javítja a vasúti teherkocsik lemezrugóit. Csaknem az egész gépsort a javítóműhely fejlesztési csoportjának dolgozói készítették. Képünkön: Anton Preiovský és Fran tišek Šeri a gépek utolsó alkatrészeit gyártják. (CTK felvétele) ÚJ KENYÉRGYÁR ÉPÜL Nyltrán épül — 10 millió korona költséggel — hazánk legmodernebb és legnagyobb péksége. A leendő kenyérgyár építésének munkálatai befejezéshez Közelednek. Legfontosabb berendezéseit — a gázzal fűtött kemencéket — a Német Demokratikus Köztársaságból hoztuk be. A pékség évente 110 ezer ember kenyér.kifli- stb. igényét képes kielégíteni. Ke mencénként pl. 3500 kiflit süt meg negyedóránként. * J. Rajniak sssz hang... Visszhang, Visszhang.,, Az esztétikai nevelés lemaradásának felszámolásáért Az utóbbi időben eléggé gyakran hangzik el a bíráló szó, hogy ifjúságunk esztétikai nevelésének színvonala távolról sem felel meg a követelményeknek. Ezt a kérdést fejte geti a RUDÉ PRÁVO minapi számában az erre valóban hivatott Jirí Loukota, a brnót Művészeti Főiskola prorek- tora. Az e téren tapasztalható hiányosságokat elsősorban azzal magyarázza, hogy a gyakorlatban még most is nem égyszer „degradáljuk" a művészet szerepét mintha kizárólagos feladata a nevelés lenne. Igaz, hogy a megismerési folyamatban méltó helyet foglal el, de ezen túlmenően főleg esztétikai hatásával formálja az ember érzelmi világát. Az iskolai esztétikai nevelés viszont minden műalkotásban csupán a tartalmat, a gondolatot elemzi és fejtegeti s ezzel lényegében elriasztja a tanulókat a művészettől. Ezzel magyarázható, hogy nem képes megszerettetni az ifjúsággal a klasszikus kulturális örökséget sem, nem épít hidat a múlt és; a ma művészeti csúcsai között. Pedig nyilvánvaló — állapítja meg a cikkíró — hogy ez az esztétikai nevelés legjelentősebb feladata. A humanista és humanizáló művészet meg nem értésének, a tőle való viszolygásnak törvényszerű velejárója, hogy a fiatalok egy része behódol a burzsoá művészeti hatásoknak, esetleg — az igaz művészettel szemben elleszékl álláspontra helyezkedve — a giccsnek. Ezért olyan fontos az iskolai eszté•tikai nevelésből kiiktatni minden alakiságot, szócséplést és élettelen sablont. A célt szolgálná az is, ha végre felismernénk, hogy ma, a rádió, a Tv, a magnó, a színház és a mozi modern korában nem lehet a régi módon pallérozni az esztétikai érzést. A szerző hangsúlyozza az ésszerű munkamegosztás követelményét és kifejti nézetét, hogy az iskolákban sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni a fiatalokban rejlő művészi hajlam és tehetség feltárásának, gondozásának. Nem kevésbé fontos fejleszteni az esztétika elméletét, mivel itt a legszembeötlőbb lemaradásunk. Tudományosan fel kell mérnünk az esztétikai nevelésben tapasztalható nyugtalanító jelenségek okait. Általában a mai ifjúság gazdagabb életet él, mint a múlt ifjúsága. Egy részénél viszont szembeszökő bizonyos szellemi egyoldalúság a komolyabb művészetek elvetése, a szélsőségesség megnyilvánulása. Itt semmit sem érünk el tilalmakkal és adminisztratív intézkedésekkel, mert ezek a jelenségek tulajdonképpen reakció e fiatalok életmódjának ellentmondásaira. Reakció például arra, hogy nem tudjuk megfelelőképpen kielégíteni' a fiatalok egészséges vágyét a romantika után; arra, hogy üres és szürke egyes CSISZszervezetek munkássága; arra, hogy az idősebbek közül sokan a nevelés egyedüli módját az állandó „prédikálásba-n" látják; arra, hogy sok családbap az élet gyors. irama következtében a gyerek mindent megkap, csak éppen az érzésvilágát dúsító környezetet nem. Fő feladatunk tehát gazdagítani a szocialista életmódot és a gazdasági, valamint a társadalmi fejlődéssel összhangba hoznunk az erkölcsi nevelést. Csak így válhat valóban hatásoss^ esztétikai nevelésünk is. Kiköszörülték a csorbát Ezt nevezem gyógyírnak — valahogy így kell kezdenem ezt a kis jegyzetet. Hiszen nem titok, hogy a bratislavai Nemzeti Színház operaegyüttesét az elmúlt egy-két évben nem nagyon kényeztette el a hazai kritika, sőt a közönség kegyét is mintha elvesztette volna. Most meg jött a budapesti vendégszereplés, újra eszünkbe juttatva a régi mondást: Senki sem próféta a saját hazájában. Minden kétséget kizáróan bátran állíthatjuk ezt, bér még nem olvastuk a .három előadás. Eugen Suchoň Svätoplukjának, Verdi Trubadúrjának és Wagner Tannhäuse- rének minden kritikáját. Az eddig megjelentek azonban mind nagyon melegen méltatják az együttes vendégszereplését. így például Lózsy János, a NEPSZABADSÁG-bajn pompás ízelítőként könyveli el a bemutatkozást, Suchoftról a többi között megjegyzi hogy „vérbeli operakültő. akinek a drámai kifejezés az anyanyelve". Megállapítja, hogy a Svätoplukban érdekes=n él a zenei hagyománnyal, továbbfejleszti főleg JanáCek deklamációs melodikáját és mindezt egybeötvözi a modern kifejezési elemekkel. Kiemeli a zenemű népi hangvételét, majd részletesebben foglalkozik a rendezővel (Miloš Wasserbauer), a zenekarral, a karmesterrel (Tibor Freso) és az énekesekkel. Nagyon pozitiven nyilatkozik Ladislav Vychodil korszerű jelze.tt díszleteivel. Kovács János, a MAGYAR NEMZET kritikusa, erről az előadásról szólva leszögezi: „ ... bemutatkozásuk színvonala becsülettel állta meg a helyét egy negyedmilliós főváros operakultúrájának reprezentánsaként." Ü is hosszasan taglalja Suchoň zenei stílusát, a hagyományos es a mooern vonások szerves egymásba illeszkedését, elismerve a zeneköltő sokoldalúságát, mesterségbeli tudását, rangját. Az énekesek közül főleg Öndrej Malachovskýt emeli ki a címszerepben („telt és szép színű, értékes basszus"), kitűnő hősbaritonként említi Bohuš Hanákot és Anna Poláková teljesítményét jellemezve így ír- „talán kissé hideg fényű, ue tiszta es intenzív fiatal drámai szoprán". A többi előadás kritikáját Is hasonló hangvétel jellemzi, nem is beszélve a legfontosabbról, hogy a pesti közönség is nagy szeretettel és elismeréssel fogadta a bratislavai operaegyüttest. Dzsess) és dzsessz Egy-két napja ért véget Prágában az első nemzetközi dzsesszfesztivál, az első komolyabb jele annak, hogy a passzív ellenállástól ezen a téren is áttértünk a cselekvésre. Ebből az alkalomból érdekes cikk jelent meg a KULTURNI TVORBA 43. számában, amelynek szerzője, Ľubomír Doriižka foglalkozik a dzsessz nyílt kérdéselvei. Többek között rámutat arra, hogy a dzsessz lényegében néger népzene, amely hosszú utat járt be. Ennek az útnak egyik állomása a szórakoztató és a tánczene, a másik pedig, aníely főleg ma kerül előtérbe — a koncertzene. Ennek ismeretében kell különbséget tennünk dzsessz és dzsessz között. Sokat beszélünk például arról, hogy az ifjúságot hatalmába kerítette a „dzsessz őrülete" s ugyanakkor nem vesszük észre, hogy hangverseny formájában küzdenie kell a hallgatóságért. A teljes igazsághoz azonban hozzá tartozik az ls, hogy egyedül a dzsessz képes arra hogy kielégítse a nagyközönséget éppen úgy, mint a szórakoztató dzsessz-számok fölött ajkat biggyesztő hangversenyzene kedvelőket. Ennek azonban nálunk az a feltétele, hogy az igazi dzsessz nálunk ne korlátozódjak olyan koncentráltan a kimondottan hangVerseny-dzsesszre, hanem telies?, műfaji gazdagságában érvényesüljön. — fejezi be cikkét L. Doriižka. A kelet-európai avantgord törekvésekről Legalább távirati stílusban fel kell hívnom a figyelmet a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete világirodalmi figyelőjének, a HELIKON-nak idei 2—3. kettős számára, amely rendkívül sok cseh és szlovák irodalmi vonatkozású anyagot közöl. A megjelent cikkek dandárja a kelet-európai avantgard törekvésekre vonatkozik és az irodalomelmélet kedvelői minden bizonnyal az első sortól az utolsóig szorgosan átböngészik, mert valóban nem csak érdekesek, hanem értékesek is. Az alábbiakban csak „bibliográfiai" tájékoztatás kedvéért felsorolom a hazai vonatkozású cikkeket. Pŕemysl BlazíKek „Modernség és hagyományőrzés Jirí Wolker költészetében" címmel ír, Sándor László közli Anton Straka kilenc levelét 1940-ből, Zuzana Adamová a csehszlovák—magyar irodalrrii kapcsolatok történetének készülő kötetét ismerteti, Sziklay László és Bojtár Endre Capekrői írt három monográfiát Bellyei László pedig a Hasekről megjelent magyar, cseh, orosz és német nyelvű könyveket recenzálja hosszabb tanulmányban. Fried István a magyarországi szlavisztika kezdeteivel , foglalkozik írásában. A könyveket ístaertető rovatban Sziklay László méltatja Štefan Drug „Kapitoly k začiatkom socialistickej literatúry na Slovensku (fejezetek a szlovákiai szocialista Irodalom kezdeteiről) és „Edo Urx" c. kiadványalt, Miloš Tomcík könyvét továbbá az Emlékkönyv Julius Dolanský 60. születésnapjára és a Jozef Škultéty és a Jan Gebauer c. kiadványokat. Ö ír nekrológot Andrej Mráz elhalálozására ls. Bojtár Endre ismerteti Antonín Jelinek „Vítézslav Nezval" című könyvét. Bárkányi Zoltán pedig Jan Petrmichl „Patnáct let české literatúry, 1945—1960" (A cseh irodalom tizenöt éve, 1945—1960) című tanulmánykötetével foglalkozik. A HELIKON rövid jegyzetben számol ba a Ladislav Stoll és Antonín Sychra szerkesztésében Prágában megjelent ESTETIKA elnevezésű új folyóiratról is. Valóban gazdag anyag ez, amely méltán megérdemli az illetékesek figyelmét. G. I. 1964. novmber 4. * ŰJ SZŐ 3