Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-04 / 307. szám, szerda

Kultúrházat kapnak Remetske Hámre község lakosai­nak száma meghaladja az ezret. A nyári és téli évadban a turisták is tömegesen keresik fel ezt a he­lyet, hogy az itteni tengerszem szépségeiben gyönyörködjenek. Saj­nos eddig nem lehetett kielégíteni sem a lakosság, sem a turista ven­dégek kulturális igényeit. A szór­ványos kulturális rendezvények más célokat szolgáló, nem megfe­lelő helyiségekben bonyolódtak le. A kerületi és járási nemzeti bi­zottság hozzájárulásával a jövő évben megkezdik egy új, az igé­nyeknek megfelelő kultúrház épí­tését. A község lakosai megígér­ték, hogy az építkezésnél nagyará­nyú társadalmi munkával segéd­keznek. (v) A cirkusz sátra alatt A sokolovi Vresovában 350 hektárnyi területen hatalmas barnaszén-feldolgozó iizem épül. Az építkezésen kor­szerű technikával és technológiával dolgoznak. Felvételünkön az egyes objektumokat összekötő szállítóim!. [B. Krejčí felvétele — ČTK) Megjegyzés MIÉRT KEVESEBB ATEJ? Abban az időszakban vagyunk, ami­kor a gazdaságokban a zöld etetés­ről áttérnek a száraz takarmányozás­ra s ilyenkor rendszerint csökken a tejtermelés. Ezt az idén sem sikerült elkerülni. A jelentések szerint az év elejétől október 24-ig 99,1 százalék­ra teljesítjük a lejfelvásárlás időter­vét. Százalékban feltüntetve a hiány nem nagy, csak kilenc tized, literek­ben azonban sokat jelent: 3 360 U00 liter tejjel lesz szegényebb a piac. A legrosszabb az, hogy a hiány na­gyobbrészt az úgynevezett átmeneti Időszakban, azaz rövid időn belül je­lentkezik. Október utolsó dekád já­ban csak 91 százalékra teljesítették gazdaságaink a tejeladás tervét, ami nagy veszteség a piac számára. Talán senki sem olvassa szívesen a számokkal teletűzdelt cikket, eb­ben az esetben azonban elkerülhe­tetlen a bizonyítás. Az •összehasonlí­tás alapján tisztább képet kapunk arról, vajon mi az oka a tejtermelés csökkenésének és hol k$ll a hibát keresni. A kormány sokat telt a tej­termelés fokozásáért, anyagi serken­tőként már 11760 000 koronát fize­tett ki prémium fejében. Több lelt tej, csakhogy nem olyan mértékben mint ahogyan vártuk, mert néhány mezőgazdasági üzemben nem sokkal fejnek többet a tavalyinál. A dunaszerdahelyi járásban az idén szép eredményeket érnek el. Az év elejétől egy tehéntől 5,6 liter tejet adnak el naponta, míg tavaly ugyan­ezen időszakra csak 4,1 liter tej ju­tott. Az átmeneti időszakban a duna­szerdahelyi járásban is van, vissza­esés, szeptemberben 116 százalékra teljesítették a tervet, októberben vi­szont — Jaromír Algayer járási fő zootechnikus szerint — alig érik el a 100 százalékot. A fő zootechnikus sze­rint a csökkenésnek nemcsak az át­meneti időszak az oka. A dunaszerdahelyi járás termelési igazgatóságának három bizottsága járja a szövetkezeteket. Kiderült, hogy sok szövetkezetekben a tehenek jelentős része már szárazon áll. A vá­sárúti szöveíkezetssek 400 tehenük­ből 80-at már nem fejnek. A vajkalak 260 tehenükből 45-nél hagyták abba a fejést. A bögellőiek 96 tehenéből 25 áll szárazon, a geleieknél viszont a 311 tehénből 86-ot nem fejnek. Ha­sonló a helyzet a Többi szövetkezet­ben is és kétségtelen, hogy ezáltal je­lentősen csökken az átlagos fejésho-. zam. Ügy látszik, hogy a dunaszerdahe­lyi járás szövetkezetei jól oldották meg a takarmányozást az átmeneti időszakban és így nemigen csökkent a tejtermelés. Nagyon jól oldották meg az átmeneti időszakot a hodo­si szövetkezeiben is. 114 tehenükből most is eladnak 97G—1000 liter tejet naponta. I-Ia figyelembe vesszük, hogy 20 tehenük szárazon áll, akkor egy­egy fejőstehéntől 10,5 liter tejet ad­nak a piacra naponta. Nyáron az egy tehénre eső átlag 4 dicüiterrsl keve­sebb vfllt. Tehát, ha nem állna szá­razon 20 tehenük, löbb tejet értéke­sítenének mint nyáron. Az átlagot vé­ve a lapul is jól állnak, egy-egy te­héntől 8.6 liter tejet adnak el napon­ta, és már teljesítették évi, tervüket. Megemlítendő, hogy most is igye­keznek lédús takarmányt etetni és az abrakot sem vonják el a tehenektől. Sőt, a 10 literen felüli tejelőknek az 1,5 kg alapabrakon kívül minden li­ter tej után 40 dkg abrakpótlék jár. Kifizetődik, mert míg a 40 dkg ab­rak 48—50 fillérbe kerül, az egy li­ter tejért 1.80 koronát kapnak. Nem minden szövetkezetben ilyen kedvező a helyzet. Az előző évekhez viszonyít­va azonban a dunaszerdahelyi járás­ban javulás észlelhető. És éppen ez­ért a pillanatnyi visszaesés nem ró­ható csupán az átmeneti időszak, il­letve a gyengébb takarmányozás ro-. vására, hanem figyelembe kell ven­ni a szárazon álló tehenek számát is. A vevőt nem érdekli, miért csök­ken a lejtermelés. Neki az a fontos, hogy a piacon legyen tej. Ezt figye­lembe kellene venniük a gazdaságok­nak és egyszer már szakítani kell a hagyományos módszerrel, s úgy kell irányítani az elletést, hogy az az egész évre arányosan elosztódjék. Jóllehet, más járásokban is hasonló a helyzet, sőt bonyolultabbá teheti a takarmánykérdés, ami aztán még nagyobb kihatással van a tejtermelés csökkenésére. Mással nem is magya­rázhatnánk, hogy a gazdaságok októ­ber utolsó dekádjában csak 91 száza­lékra teljesítették a tejeladás tervét. Nem szemrehányásnak számít a megjegyzés, legkevésbé a dunaszer­dahelyi járás gazdaságainak, mert ők most is megálltak a helyüket, és el­végre minden gazdaság arra törek­szik, hogy minél több árut adjon el. A tervszerűséget azonban sehol sem szabad lebecsülni, mert ahogy a je­lenlegi helyzetből kitűnik, a rendsze­res piaci ellátás rovására megy. BENYUS JÓZSEF VERSENYEZNEK A CÍMÉRT Losonc (a. g.) — A Lovinobaňai Mag­nezitgyárban 19 kollektíva érdemelte ki eddig a szocialista munkabrigád elmet. A kollektívák közül 17 versenyez a ha­zíuk íelszabaiiítíisa 20. évfordulójának kollektívája címért. E r.-.ozgalomnak kö­szönhető, hogy az iizem a közelmúltban az exportfeladatok példás teljesítéséért 24 ezer korona rendkívüli jutalmat ka­pott. 01 Svájchan osztrák mintára az 5—9 éves gyermekek számára bevezetik az élénk sárga színű sapka kötelező vi­selését. Ebben a» korban a leggyako­ribbak ugyanis a közlekedési balese­tek, s az élénk színű sapkáknak az lenne a céljuk, hogy vészjelként fi­gyelmeztessék a Járművezetőket a bal­eseti lehetőségre. A két Dunai — Donnert Mária és Donnert Károly lovasmutatványa. Éppen véget ért a délutáni előadás szünetje, amikor átléptem a Bratisla­vában szereplő Magyar Állami Cir­kusz kapuját. Emberek szoronganak a sátor bejáratánál. Az igazgatót kere­sem. Csakhamar meg is találom. Sze­rencsére ö nem artista, nem lép jel, így nyugodtan elbeszélgethetünk. Egy cirkuszkocsiba tessékel, elém tolja az egyetlen széket s várja a kérdéseket. Kívülről behallatszik a zene, s hir­telen különös meg indul t ság o t érzek. S miközben jeljegyzem az első vá­laszt, szemem előtt jelviláglik a cir­kusz porondja. Tarka bokrétás lovak jutnak körbe a Jürészporral jelhintett porondon, középen ott mókázik a két Stefi-bo­hóc. Imbolyog a lámpák fénye, a nagy vászonsátrat verdesi a szél. Kí­vülről vadállatok ordítása hallatszik, s az artisták a függöny mögül aggód­va kémlelik az eget. Csak nem lesz vihar? A közönség azonban nem vesz tudomást arról, mi történik a sátron kívül. Gondját baját feledve szórako­zik a többszáz főnyi tömeg. Visszafoj­tott lélegzettel figyeli a két Evelyn akrobatikus mutatványait Helgotti­testvérek merész trapéz tornáját, s nagyokat kacag a bohócok mókás ügyetlenkedésén. Végül felhangzik az utolsó táps és az emberáradat elönti a kijáratokat. Az előadásnak vége. A munkások felgöngyölik a porondról^ a szőnyeget, az artisták levetik csillogó ruháikat. A két bohóc hí lemossa arcáról a fe­hér festéket. A piros krumpliorr és a bohócsapka valamelyik kerekeken álló kis lakás szekrényfiókjába kerül. Szabadi István — az öreg Stefi — és Béla fia két órára mindennapi emberré válnak. Csak két órára, mert este újabb előadás vár reájuk. Szünetel a cirkusz! De az artisták most sem pihennek. Az egyik cirkusz­kocsi előtt a fiatal Donnert Károly és Mária huga (a két Dunai) labdá­val és karikával zsonglőrőzik, távo­labb az egyik Ferenci olajozza az egykerekű biciklit. Mindenütt sürgés, forgás. Az artista számára nincs meg­állás. Előadás előtt próbál, ruhát ja­vít, főz, varr, mos, s az előadás után folytatja. Ha éppen nem csomagol vagy utazik, hogy másnap már más városban osztogassa az örömei, a mókát, a szórakozást. Bs ez így megy nap nap után. Szabad nap nincs. Majd télen, amikor már hideg lenne a ponyvasálorban ... Nehéz az artistaélet! Mégsem hagy­ja abba senki, aki egyszer belekós­tolt. Apáról fiúra, nemzedékről nem­zedékre öröklődik a mesterség. Ezért van annyi családi szám. Például a Donnert-család: az apa is lovastor­nász, meg a két gyerek is. És az egyik sem választana más szakmát. — Mert csodálatos, kalandos élet az övék. Mindennap valami újat hoz. Változnak a tájak és az emberek. Magának a cirkusznak különös légkö­re van, amely fogva tartja az embert, — valahogy így fogalmazza meg Meltsók Gyula, az igazgató. Például ez a 32 főnyi csapat, már április óta járja Csehszlovákiát. Pardubice, Jih­lava, Prága, Ostrava, Martin, Košice, Banská Bystrica, Bratislava, útjuk egy­egy* megállója, hogy csak a nagyobb városokat említsük. Már hazafelé tar­tanak. Még egy utolsó megálló Komá­romban, és befejeződik az idény. ROMAN ILI. Az erköl cs szerepe a szocializmusban A z erkölcs az emberi együtt­élés, magatartás azon szabá­lyainak, elveinek, szokásainak összessége, amelyek meghatározzák az emberek kötelességeit és magatar­tását egymáshoz, és a társadalomhoz. Az erkölcs azonban mindenekelőtt gyakorlati viszony, mégpedig a tár­sadalom tagjainak egymáshoz és a társadalom egészéhez való gyakoriali, magatartásbeli viszonya. Az erkölcs, az erkölcsi elvek azon­ban igen különbözők. így a múltban a kapitalista rendszer hívei erkölcsös­nek tekintették, hogy a kapitalista, vagy a termelőeszközök tulajdonosa kizsákmányolja a munkaerejét eladó dolgozót. Ugyanakkor a kizsákmá­nyolt dolgozóit erkölcstelennek tekin­tették ezt a tényt, és erkölcsösnek, hogy minden lehető módon védekez­zenek a kizsákmányolás ellen. Azt je­lenti ez, hogy az erkölcs csak rela­tív, viszonylagos? / Tény, hogy az erkölcsöt a társada­lom élete határozza meg. Mivel azon­ban a társadalom élete évezredek fo­lyamán állandóan váltpzott, vele egfütt változik az erkölcs, az erkölcsi szabályok is. Tehát az erkölcs váľlo- zó és nem örökkévaló, nem változat­lan. Az erkölcs változására egyik példa az öreg emberekkel való bánásmód változása. Az ősközösségi társadalom fejlődésének kezdeti fokán, amikor a termelőerők színvonala igen alacsony volt, az állandó éhezés arra kénysze­rítene az ősközösségi társadalom em­bereit, hogy megöljék a már nem dolgozó öregeket. Akkor teljesen er­kölcsösnek tekintették ezt az eljárást. Napjainkban viszont erkölcsi köteles­ségnek tekintjük az öregekről való gondoskodást, ha már nem dolgozhat­nak. " j De ha az erkölcs ennyire változó az időszakok és az egyes rétegek, sőt személyek szerint, megállapitható-e egyáltalán, mi az erkölcs? Lenin sze­rint erkölcsös az, ami a kommuniz­mus ügyét szolgálja. Abból indult ki, hogy a kommunizmus olyan társadal­mi rendszer, mely az emberiség leg­nagyobb részének megfelel. Ezért a kommunizmus ügyének elősegítése az a mérce, mellyel minden cselekvés és magatartás erkölcsi mértékét mér­ni lehet.. Ezzel összhangban erköl­csösnek tekinthetjük azokat az embe­ri cselekedeteket, amelyek közvetve, vagy közvetlenül a társadalom fejlő­dését szolgálják. Sokáig az a nézet uralkodott, hogy a kapitalizmus felszámolásával és a szocializmus győzelmével, vagyis a kizsákmányolás megszüntetésével, szinte automatikusan megszűnik a régi, kapitalista erkölcs, és az embe­rek gondolkodásában és cselekedetei­ben uralomra jut a szocialista-kom­munista erkölcs. De csakhamar meg­mutatkozott, hogy a társadalmi átala­kulással nem változik meg mindjárt az erkölcsi szemlélet is. Az űj, szocialista erkölcs egyik leg­fontosabb feladata az egyének egy­máshoz és a társadalomhoz való vi­szonyának megoldása. Ez a lehetőség megvan a szocialista társadalomban, mivel megszüntette az elvi ellentélet az egyéni és a társadalmi érdekek között. Hiszen a szocialista társada­lom, ellentétben a'kapitalista társa­dalommal, éppen arra fordítja min­den igyekezetét, hogy kielégítse min­den tagja indokolt szükségleteit, te­hát szívén viseli tagjai érdekeit. E rre annál is Inkább szükség van, mert minden ember ter­mészetszerűen arra igyekszik, hogy kielégíthesse szükségleteit, igé­nyeit. Minden ember természetes tö­rekvése ez, ezen változtatni nem kell, és nem is lehet. Csupán az a feladat, hogy az egyéni érdekek azonosak le­gyenek a |ár*iadaimi érdekekkel. Az a társadalom nyugszik biztos alapon, melyben az általános érdek nincs el­lentétben az egyéni érdekkel. A szo­cialista társadalomban megvannak er­re az előfeltételek. * Lenin megállapítása szerint a bur­zsoá társadalom, és erkölcse is azon az elven épíil, hogy „...vagy te rab­lód ki a másikat, vagy a másik rabol ki téged, vagy te dolgozol a másik­nak, vagv az dolgozik neked, vagy rabszolgatartó vagy. vagy pedig rab­szolga. És érthető, hogy az ebben a társadalomban nevelkedett emberek, mondhatnám, az anyatejjel szívják magukba azt a gondolkodást, szokást, felfogást, hogy — vagy rabszolgatartó vagy, vagy rabszolga, vagy kistulaj­donos, kishivatalnok, értelmiségi, vagyis olyan ember, akinek csak az a gondja, hogy megkapja a magáét, máshoz pedig semmi köze". Ilyen körülmények között sok ne­gatív vonás fejlődött ki az emberek­ben, főképp az önzés. A szocialista társadalomba átkerült emberek ma­gukkal hozták ezt a gondolkodást, és ebből eredően gyakorlati tevékeny­ségükben gyakran „csak az a gond­juk, hogy megkapják a magukét, más­hoz psdig semmi közük". Ezeknek az embereknek a gondolkodása, a szo­cialista társadalom hatására, fokoza­tosan ugyan megváltozik, de ez nem elégséges, mert a szocialista erkölcs kialakulását neveléssel és intézkedé­sekkel is elő kell mozdítani. A szocialista erkölcsnek egyik fon­tos eleme a szocialista társadalomhoz való viszony, mely különösen a mun­kához való viszonyban nyilvánul meg. A szocialista társadalomban a munka nem egyesek érdekét, hanem az egész társadalom érdekét szolgálja, és ezért ennek a kötelességnek az elmulasztá­sa az egész társadalmat károsítja 'meg. Nálunk az embereknek a mun­kához való viszonya még nem kielé­gítő, ami nagyrészt egyes hiányos intézkedéseknek, illetve egyes szük­séges intézkedések hiányának tudható be. / I gy például ismeretes, hogy milliárdnyi károkat okoz a selejt. Oka, hogy a bérezés eddigi módja nem veszi eléggé figye­lembe a gyártmányok minőségét, ha­nem csupán mennyiségét. Ugyancsak tetemes károkat okoz, hogy nagy mennyiségben gyártanak olyan áru­cikkeket, melyeknek piaca nincs biz­tosítva, és emiatt eladatlanul hever­nek a raktárakban. Mindkét esetben a dolgozók érdeke ellentétbe került a társadalom érdekeivel, és ez bizony nem segíti elő a szocialista erkölcs kialakulását A dolgozók ugyanis a selejt vagy az eladhatatlan áru ter­melésével emelik ugyan bérüket, jö­vedelmüket. de ez a társadalom érdfc keivel ellentétben áll, mert a társa­dalom nem veszi hasznát a selejt­nek, és az eladatlan gyártmányoknak. Megfelelő intézkedésekkel azonban érdekeltté lehet tenni a dolgozókat a jő és kelendő árucikk gyártásában, és ebben az esetben megszűnik az egyéni és társadalmi érdek ellentéte. Mindezekben az esetekben hiányzik az anyagi érdekeltség ösztönző ereje Hiányzik a munkának mennyiség, mi­nőség és társadalmi érték szerinti dí­jazása. Pedig csak az ilyen jutalma­zás ösztönz^ mert a dolgozók benne látják munkájuk igazságos értékelé­sét, a társadalom elismerését, és ez lényegesen befolyásolja a dolgozók munkaerkölcsét. Az anyagi érdekeltség elvének má­sik oldala is van: a kötelességek hiá­nyos teljesítése vagy nem teljesítése anyagi következményeinek viselése. Ennek alkalmazása helyénvaló volna, de nemcsak lefelé, hanem felfelé is. A rossz munkáért felelősségre kelle­ne vonni nemcsak a lentieket, hanem a fentieket is, akik a termelést irá­nyítják. Néha olyan jelenséggel is találko­zunk, hogy a szocializmust, annak humanizmusát helytelenül, csak álta­lánosságban és a valóságtól teljesen elvontan értelmezik. A szocializmus­nak, a szocialista humanizmusnak ilyen helytelen értelmezését mutatják például az olyan intézkedések, me­lyek következménye a bérek egy szintre hozása, ami természetesen nem járul hozzá a dolgozók munka­igyekezete és a termelékenység növe­kedéséhez. A szocialista humanizmus­nak ilyen helytelen értelmezését lát­juk az intézkedéseknek olyan magya­rázatában is, melyek úgyszólván lehe­letlenné teszik az alkalmazott elho^ csátását még abban az esetben is. Ú] SZÖ 4 * 1504. nov *;?er 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom