Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-28 / 331. szám, szombat

EGY MUTATÓS, KORSZERŰ LAKÖHÁZ RÉSZLETE (A szerző felvételei

f EGYIK SOKARCŰ zíü —1 LU o1 M< ÜJO oo < UZ •0< _1 PILLANATKÉPEK T

oronto nem föllelő növekvő, hanem vízszintesen terjeszkedfi város, amely óriási területen fekszik, és lia valaki közelebbről meg akarja ismerni Életét, huzamosabb időt kell itt töltenie. Annak ellenére, hogy Torontót az év minden szakában a rideg és barátságtalan idő jellemzi, inégis többen húzódnak ide az ország távoli vidékeiről. A város lejlett iparral rendelkezik és ennek következtében nagyobb munkalehetőségekkel együtt magasabb itt az életszínvonal, mint Kanada többi részén. Mint minden észak-amerikai városban, Torontóban is nagy problémát okoz a levegő szennyeződése. Az amúgy is ködös, párás, lajtos levegőt a város fölött tornyosuló füst még elviselhetetlenebbé teszi. Q GYORS ÉPÍTKEZÉS —. LASSÚ KÖZLEKEDÉS Napjainkban gomba számra nőnek ki a modern bérházak, bankok, iskolák és különböző épületek stb. A gyorsaságon kívül az építkezéseket újszerűség, modernség jellemzi. A zömök, szögletes stílust teljesen kiszorította a lágy, hajlékony irányzat, amelynek egyik változata a korépítkezés. Jelenleg ebben a formában épül az új egyetemi város, jó néhány iskola, temérdek lakóház, valamint Toronto egyik nevezetessége — az új városháza. Részletre, néha már 25—30 dolláros lefizetésre is lehet használt autót vásárolni, ezért a közlekedés egyre na gyobb problémát okoz. Reggel és este egymást érik a gépkocsisorok, és ha forgalmi akadály miatt néhány pillanatra meg kell állni, akkor a vezetők végnélküli dudálással vezetik le türelmetlenségüket. A villamos- és az autóbuszközlekedés drága és nagyon lassú. Az elmúlt 5 évben már öt ízben emelték a viteldíjat, ennek ellenére a villamos társaság állandó deficittel küzd és a közlekedés nem javul. Ha esik az eső, vagy hirtelen lehull a hó, akkor a közlekedés a város nagy részében megbénul. Ilyen esetben a lakosság 3—4 érát kénytelen gyalogolni. © ÜZLETELÉS A TEMPLOMOKBAN A „vallásos Nyugat" egyik jellegzetessége az egyházon belüli üzérkedés, amelyben To ronto templomai élen járnak. A vallásos áltatosságon kíviil táncok, mulatságok, és a szerencsejátékok különböző válfajai váltják egymást a temp lomokban. Ezért érthető, hogy a papok gazdagok, és fényűző életet élnek. Az emberek általában nem hitbuzgóságbői járnak a templomba, hanem érdekből. Talán furcsa, de a pap ajánlása nélküli nehéz boldogulni. Még az állampolgárság megszerzése is nehézségekbe ütközik az egyházon kívül álló személynek. Hozzá kell még fűzni azt, hogy a papok nem élnek példamutató erkölcsös életet. Egy egy mise alatt háromszor zörgetik meg a zacskőt. mondván: ,,a jő lelkű adakozét szereti az úr." ® BANKRABLÁS FÉNYES NAPPAL Torontóban a bankrablás mindennapos esemény. Például január 1-től 14-ig 10 bankrablás történt, és a tettesek nagy része a mai napig sem került kézre. A bankrabló többnyire a forgalmas déli ňrákat használja ki, amikor is egy szelet papíron átadja a tisztviselőnek a parancsot: „Bankrablók vagyunk, ide az összes pénzt, vagy lövök." Ezután a nehéz ezresekkel kisétál a bankból. A rendőrség tehetetlen, mint általában a legtöbb lopási ügyben. A parkolási büntetések behajtásában, valamint a haladó szellemű egyének zaklatásában kimerül a tudományuk. ® „PENNY PENNY, PENNY" Mivel az áru mennyiségéhez mérten kevés a vevő, ezért az iizletesek ócska, de bevált trükkhöz folyamodnak. Meghirdetik az úgynevezett „amerikai árverést", és piacra dobjait az teska eladatlan holmit. Á vevőt meg kell nyerni, be kell melegíteni, ezért az első negyedórában ingyen, vagy egy pennyért (fillérért) adnak látszólag mutatós, de valójában értéktelen dolgot. Egyik alkalommal én is betértem egy ilyen üzletbe és már a belépés pillanatában megállapítottam, hogy az eladó egy tapasztalatlan tömeggel áll szemben. Marékszámra dobálta a két centet sem érő főtartókat, a rossz borotvapengéket, mondván: ez csak penny. A tömeg szinte örömmámorban úszott, miután már mindenki tartott valami ócskaságot a kezében. Kórusban zúgták az eladóval együtt: penny, penny, penny... Majd ezt követte az „érvágás", amikor is a 40— 50 einher köziil 26-an 15 dollárért megvették az ötdolláros ébresztőórákat. ® ÖSSZETARTÁS A MUNKÁS., MOZGALOMBAN. A kapitalista nyomás és a kiilonbiiző nehézségek ellenére is élénk a munkásmozgalmi élet. A több ezer tagot magában foglaló magyar és szlovák tagozatú „Független Betegsegélyző Egylet" központja Torontóban van, és országszerte tevékenykednek fiókjai. Ez a haladó szellemű szervezet elsősorban a betegsegélyzésre hivatott, de nyáron és télen gazdag kulturális, tudományos és szórakoztató programokkal tartja össze a közönséget. ' illilfeÉ Ä

J

Ľ * • '^'ílPišäf • í. p'!

, * r" wÄ®^^ frfiir m>j * KIS RIKKANCS A TORONTÓI UTCÁN A kanadai kapitalista és a nemzetiségi polgári lapokon kívül hetente megjelenik a kommunista párt hivatalos lapja a „Tribúne", és más ha lailó szellemű lapuk. Több mint 30 éves a „Kanadai Magyar Munkás" és a 2500 példányszámban megjelenő szlovák „Ľudové Zvesti" több más laptársával együtt harcol a bé kéért, a jobb életért és szocializmusért. Jelenleg a decemberi váró si választások előkészületei folynak, ahol a három nagy párton kívül a kommunista párt torontói bizottsága is esélyes jelöltekkel indul. i BARZANI, (KÖZÉPEN) FEGYVERTÄRSAI KÖRÉBEN MUSZTAFA BARZANI FŐHADISZÁLLÁSÁN \ NEUE ZURCHER ZEITUNG KURDISZTÁNI RIPORTJA „Közös érdekeink vannak, legalábbis addig, amíg tart a fegyverszünet" — mondta kísérőm, az iraki kormánycsapatok és Barzani felkelőinek összekötő tisztje. Az összekötő tiszt és Kurdisztán Demokrata Pártja fegyvertelen embereinek kíséretében katonai terepjárón indultunk Shvartába. Legalább nyolc hegycsúcsra kapaszkodtunk fel, s ugyanannyi mély völgybe ereszkedtünk le. A kurdok büszkén „országútnak" nevezik ezt a hevenyészett utat, melyet arab hadifoglyok úgy építettek, hogy elkerülje Sulaimaniyát, ahol a kormány az úr. A valóságban sokkal hosszabb, mint a térképen. A hegycsúcsokról völgyek és dombok tengerét pillantjuk meg. „Ez itt, és még más területek, ahol nappalokat és éjjeleket' tölthetsz utazással, a mieink — a kormánynak itt nincs hatalma, nincsenek képviselői", — hangoztatják büszkén a kurdok. SHVARTA Egy kanyarban rövid időre megálltunk. A festői szép helyen forrás bugyog. A víz zöld dohánycserjével befuttatott hegyi teraszra csordogál. Fölötte cseresznye, alma-, diófák lombjai, szőlők. Egy paraszt szőlővel, kenyérrel, tejfellel, dinnyével kínál. Az öntözött teraszok rendkívül termékenyek, és több órai hegyi utazás után üdítően hatnak. „Érted már, miért hajlandók a kurdok mindent feláldozni földjükéit?" — kérdezte egyik kalauzom. Végre elértük Shvartát, Barzani főhadiszállását. A kurd falu hegyoldalban fekszik. Innen az egész környék jól látható. Úton-útfélen fegyveres kurdok sétálnak, váltukon átvetett patronszalaggal. Sokan vörösfehér turbánt- viselnek, Az országúton parkoló vadonatúj gépkocsi Barzanié. Rég elmúlt az az idő, amikor a kurd vezérnek a kormánycsapatok repülőgépei elő! bujkálva gyalog kellett vándorolnia. „Autóval csak 16 órát tart az az út, amelyet gyalog tíz nap alatt tettünk meg" — meséli az egyik törzsfőnök. A MULLA Mulla Musztafa Barzani e^y nagyobb kőházban ütötte fel főhadiszállását. Mellette áll egy másik kőház, melyet a kurdok „kórháznak" neveznek. A valóságban nagy gyógyszerraktár. Az orvos alig harmincéves fiatalember, hét évet töltött iraki börtönökben. Itt, a „kórházban" kaptam szállást. Volt néhány üres szoba, bizonyára a vendégek számára tartják őket fenn. Barzani titkára, Reza sejk is egy sarokban tartotta kopott matracát és paplanját. Barzani . este fogadott. Naponta kétszer — reggel és, délután — autójába ül és, AKi EGY JOTTÁNYIT SEM ENGED bejárja a falvakat. A kurd törzsfőnökök és a parancsnokok részvételével rendezett értekezleteket a szabad ég alatt tartja. Az estét általános megbeszélésekkeltölti, az ilyen beszélgetések késő éjjelig elhúzódnak. A látogatót egy nagy csarnokba vezetik — ez itt a kurd főparancsnokság. A padokon fegyveres őrök ülnek. Két helyiséget petróleumlámpa világít meg. Az egyikben pártfunkcioná'.'iusok intézik levelezésüket, a másikban szőnyegek vannak. Mulla Musztafa Barzani a szoba egyik szögletében szétterített szőnyegen ül. Mellette falhoz támasztott puska. Balján ül Reza sejk, keze ügyében töltőtoll és papír, hogy a szükségeseket feljegyezze. KÖLÖNÖS FILOZÓFIA Mulla Musztafa nem fiatal ember. Egyenes tartású, nyíltan szemébe néz vendégének. Három háborús év és nagy felelősség nehezedik vállára. Lassan beszél. Minduntalan visszatér helyesnek tartott álláspontjához, hallani sem akar ennek ellentmondó érvekről. Absztrakt jogértelmezésből indul ki. A dolgoknak így kell lenniük, me^t csak így helyesek. Ha pedig mégsem olyanok a valóságban, akkor szóval és tettekkel küzd a helyzet ellen. Nem nézi, mikor és miben van taktikai fölénye. Ahhoz, hogy harcot indítson elég, ha látja az ellenfél jogtalanságát, és érzi a maga igazát. Nem hiszi, hogy a jogtalanság győzhessen a jog fölött.... Első beszélgetésünk után Reza sejk megmagyarázta a vezér furcsa gondolkodásmódját. „Aki. élt már Barzanban, jól megérti Barzantt. A hegyi városka puritán környezte minden élménynyel erősebben rányomta bélyegét. Képzeld el: Barzan az izlám misztikus világszemléletéből áthatott hely, ahová a modern világnak még nem sikerült betörnie. Amikor 1958-ban mint rendőrtiszt közöttük éltem, nemcsak engem kerültek, mert világi hatalmat képviseltem, hanem a kormányépülettől is elfordították tekintetüket, hogy e bűnös hely látásával be ne szennyezzék lelküket. Szerintük egy egyedüli igaz kormány az elűzött Ahmed sejk, Barzani fivérének kormánya ... Tudod, Barzani egy misztikus szent utóda, ragaszkodik ősei hitéhez ... Ragaszkodik ahhoz, amit igazságosnak és helyesnek tart, s nem hagyja magát eltántorítani nézetétől. Nem tűri, hogy más személyek — olyanok is, akik a múltban nagy érdemeket szereztek a kurdok jogaiért folytatott küzdelemben — helytelennek tartott útra tereljék forradalmát. Ezért záratott ki a pártból több vezetőt, akik viszályba kerültek vele. L

áttam őket, beszéltem velük — igazi rabszolgákkal, férfiakkal és nőkkel, akik inint a háziállatok, mások tulajdonát alkották. Beszéltem gyerekekkel, akiket úgy választanak el anyjuktól, mint a macskakölykeket, mert rabszolgának szülRlnek, tehát szüleik gazdájának „vagyontárgyai". Találkoztam velük Szaúd-Arábiában, Jemenben, Afrikában és Iránban. Nyíltan vagy titokban eladják, hajókon elszállítják őket, hogy dolgozzanak, vagy a nyilvános házak vendégeinek rendelkezésére álljanak. Az Arábiai-félszigeten persze kevés olyan ország van, ahol a rabszolgatartás törvényesen meg van engedve. Hivatalosan, papíron Szaúd-Arábiában Is megszüntették a rabszolgaságot. A valóságban azonban sehol sein virágzik anynyira az emberkereskedelem, mint éppen itt. Ez az „árucikk" nagyon keresett lett, felszökött az ára. A kőolajból származó jövedelem növelte az üzletfelek" vásárlóerejét. Egy rabszolga, aki tíz évvel ezelőtt mintegy ezer nyugatnémet márkába került, most öt-tízezer márkáért cserél gazdát. A konjunktúra növekedésével párhuzamosan a rabszolgakereskedők is sokkal óvatosabbak leltek, s veszélybe sodorja magát az, akik üzleteikbe üti az orrát. Túl hosszú azok névsora, akiket azért öltek meg, vetettek börtönbe vagy száműzfek, mert nagyon érdeklődlek a rabszolgakereskedők iránt. Egyszer egy amerikainak titkon Sikerült Mekkába jutnia. A belécést eddig még egyetlen kereszténynek sem engedélyezték. Az amerikai le akarta fényképezni a rabszolgapiacot, de leleplezték, és darabokra szaggatták. RIADT TEKINTET, RÉMÜLT ARC. A KIS RABSZOLGA TUDJA, MI VÁR RÁ A Perzsa-öböl partján filmeztem, statiszták kellettek. A ruhát mosó asszonyok nem fátylat, hanem fekete álarcot viselnek, és flzettségért szívesen hagyják magukat fényképezni. Nehezebben boldogulunk a fiatalokkal és a gyerekekkel. Egy 12 éves fiúcska tombolni kezdett, amikor hallotta, hogy megkértem az apját, engedje meg fizetségért, hogy néhány felvételt készíthessek a fiáról. A parton üldögéltünk, a kis Ali a közelben játszott. Iszonyú rémület tükröződött az arcán, amikor apja kezében meglátta a pénzt. Lépésről lépésre hátrált, majd hirtelen megfordult és eliramodott. — Ali, csak n eh a ny órára kellesz! — kiáltott utána az apja. — El akar adni, el akar adni — üvöltözte a fiúcska. Néhány halász elállta az útját. Mi is utána futottunk. Ali ekkor egyenesen a tengerbe vetette magát. Majdnem belefulladt a vízbe. Mibelyt hozzáértünk, artikulátlan hangon Üvöltözni kezdett, és ki akarta magát tépni a kezünkből. — Menjenek el, majd megnyugszik, ha nem látja magukat — szólt az apja. Később megtudtam, hogy Ali egyszer már rabszolga volt. Apja kényszerbfii eladta. Nem volt munkája, és a család éhezett. A Telesége is betegeskedett. Ekkor beállított hozzá|uk egy ember, aki ezer tuinant (500 márkát) kínált Aliért. Eladták fit, hogy megmentsék a családot. Ali sem ellenkezett. A legidősebb volt a gyerekek között... Keserű érzéssel hagyta el a szülői házat. Omonba került. Egy sátorban helyezték el 7 hasonló korú fiú közé. Nemsokára két kisebb fiút hoztak Katarból. Nagy pánik tört ki, amikor a sátorlakók megtudták, hogy mindkét fiút kasztrálták. Alit és társait vasra verve őrizték mindaddig, amíg le nem csillapodtak a kedélyek . . . Ali megszökött. Dibaiban felkapaszkodott egy hajóra, mely szülőföldje partjai felé tartott. A kikötőből gyalog ment haza. Házuk küszöbén összerogyott. Anyja közben meghalt. A fiút azonban kikezelték azon a pénzen, amelyet apja a rabszolgakereskedőtől kapott. FAKR Többet akartam megtudni a szerencsétlenek sorsáról. Egy kis faluba küldtek, mely Bender-Abbastól 12 kilométerre, északra feküdt. — Ott a központ — mondták, de tigyelmeztettek: Legyen óvatos! ... Vagy húsz szegényes szalmakunyhót láttam, mindegyik sajátos nyilvános ház volt. Tengerészek és sofőrök szolgálatára állott, né hány kedves arcú 14—15 éves teremtést „tartalékban" tartottak finomabb vendégek számára. A helyi hatóságok szerettek volna eltéríteni szándékomtól. Azt a hírt terjesztették rólam, hogy Sender Abbasban egy hétig börtönben iiltem, ami nem volt igaz. Az emberek sokáig besúgónak tartottak és elég tartózkodóan fo gadlak. A „madám" csak a pénzköteg láttán nyugodott meg. — A matrózok megelégednek azzal, amit kapnak, de ön választhat — mondta a „madám", és négy rablányra mutatott. Fakrit választoltam. Érdekes volt ar orra. Jobb orrlyukát aranyfoglalatú rubinkő ékesítetfe. Harminc márkát kapott egy délö< utánért, és elmentünk sétálni. Faggattam, mesélje el életét. ... Irán délkeleti részén egy beludzsisztáni faluban laktak. Szülei eladósodtak, mint a pa rasztok általában. A földesúr mindent elszedett tőlük. A faluban gyakran megfordultak kereskedők, akik csecsebecséket árultak, átvették a házilag szőtt szőnyege ket és titkon gyerekeket vásárol tak. Öt hónappal ezelőtt Fakri szülei elhatározták, hogy rendezik adósságukat, és elköltöznek a faluból. Igen ám, de hél szőnyeg ára kevés volt az adósság kifizetéséhez, 1200 tuman még hiányzott. Ennyit kínáltak a kereske dők Fakriórt. A szülök eladták lányukat. .. — Ha most visszaviszlek a várasba, és átadlak a rendőrségnek, ismét szabad lehetsz. A rabszolga kereskedők nem lehetik rád a kezüket. — Igen, de mihez kezdek? Menjek a rezervációba? — Hát dolgozhatsz. — Olt sok a munkanélküli. — Visszatérhetsz a sziileidhez. — Már nincs meg a pénz, amit visszaadhatnának a kereskedőknek. GRANDON

E Összebarátkoztam néhány rab szulgakereskedovel, s fizettségért megengedték. hogy elkísérjem őket üzleti útjaikra. Ketten mu zsikusok voltak, de nem akadt hal a horogra . . .A tizedik napon ha zaküldtek. — Szerencsétlenséget hoz ránk. Azelőtt jó sok rabbal tértünk ha za, most senki sem akar elad ni... Talán olyan jól élnek a pa rasztok? Még szerencse, hogy sok szőnyeget vásároltunk, különben . . . — KUlönben . ..? A muzsikusok járják az utcákat, és Usszecsődítik az ifjúságot. Közben a kereskedők igyekeznek „megdolgozni" a szülőket. A muzsikusok a falu szélén leteleped nek, és egy ideig tart a vígasság. Hirtelen fegyveres nomádok törnek elő, és elrabolják a gyereke ket. Természetesen, e „radikális intézkedéseket" előre megbeszélik a törzsfőnökukknl . . . Szaúd-Arábia déli részén jár •unk. Quizanban, egy vörös tengeri kis kikötőben betértünk a tea házba. Szabad ég alatt padokon burnuszos férfiak üldögéltek, és pipázlak. Az őriási Grandom? eritreal származású. Mohamedán létére olasz misszionáriusoktól tanult meg írni és olvasni. Mekkai za rándoklása során eladósodott, és eladta magát. Megkérdeztem, akar-e újra sza bad lenni? I — Ismerem az európaiakat, náluk tanultam, és rájuk dolgoztam. Nem tudják megérteni a rabszolgaságot, inert nem ismerik az arabokat, és nem tudják, mi a nyomor. Ha Európában élnék, bi zonyára vágynék a szabadságra, mint ön. Itt. Afrikában azonban nem. Kinek kell szabad koldus? Mit jelent akkor az a szó. hogy „szabadság"? Élni vagy lassan éhen halni — e kettő között választhat a Da kar és Calcutta között élő lakos ság kétharmada. A szabadság olyan fényűzés, amit csak a gazdagok engedhetnek meg maguk nak. Ezért választják sokan a rab szolgasorsot, ami az egyik Ieg förtelmesebb gaztett marad. 1984. november 2B. ífr ÚT S7Ö 7