Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-04 / 307. szám, szerda

A szocialista tábor ereje az egység és összeforrottság A MOSZKVAI PRAVDA ÉS A; IZVESZTYIJA VEZÉRCIKKE Ä moszkvai Pravda keddi vezércik­kében többek között hangsúlyozza", hogy nenl egészen fél évszázaddal ezelőtt a kommunizmus csupán forra­dalmi harcra serkentő álom volt, mely ma megvalósult, s korunk legnagyobb erejévé vált. Az emberiség történel­mében beköszöntött a kapitalizmus vereségének és a kommunizmus győ­zelmének kora. Ezt az új korszakot a Nagy Október nyitotta meg. A szocialista forradalom győzött számos európai, ázsiai és latin-ame­rikai országban. Kialakult és tovább fejlődik a szocialista világrendszer, a szocializmus és kommunizmus felé haladó szabad, szuverén népek tár­sadalma. Negyvenhét évvel ezelőtt, amikor megszületett az első szovjet köztársaság, a szocialista világ a föld­kerekség 16 százalékán terült el, ma meg már több mint 26 százalékát fog­lalja el. Míg akkor a világ lakos­ságának csak mintegy 8 százalékát ölelte fel, ma több mint 35 százalékát tömöríti magába. Az emberiségnek több mint egyharmada a szocializmus útjára lépett, és új életet épít a kom­munizmus zászlaja alatt. A nemzetközi munkásosztály és a szocialista világrendszer áll korunk középpontjában, egyre nagyobb hatást gyakorolva a társadalom fejlődésére a béke, a demokrácia és a haladás útján. A szocializmus vonzóerő lett valamennyi nép számára. A háború utáni években több mint hatvan or­szág szabadult fel a gyarmati uralom alól és \épett az önálló fejlődés út­jára. A szocialista országok elsősorban gazdasági politikájukkal befolyásolják a nemzetközi forradalmat. A szocia­lizmus a kapitalizmussal folyó gaz­dasági versenyben a döntő győzelem felé halad. Míg a kapitalista világ ipari termelésének terjedelme a há­ború előtti színvonalhoz viszonyítva 2,9-re növekedett, a szocialista or­szágoké nyolcszorosára emelkedett. A szocialista országok, kihasználva a nemzetközi szocialista munkameg­osztás nagy lehetőségeit, egyesült erő­vel oldják meg legfontosabb problé­máikat. A sokoldalú együttműködés­ben nagy szerepe van a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. A szocialista országok legfontosabb kötelességünknek tartják a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítá­sát. Külpolitikai tevékenységük a kü­lönböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének lenini elvén alapul, s e politika már számos pozitív eredményt hozott. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép a szocialista orszá­gokhoz fűződő kapcsolataiban az SZKP XX., XXI., és XXII. kongresszu­sának történelmi határozatait és az SZKP programját tartja szem előtt. A moszkvai Pravda vezércikkének befejező részében azt írja, hogy a pro­letár nemzetköziség lenini elvének szellemében nevelkedett szovjet nép a dicső Október előestjén testvéri üd­vözletét küldi valamennyi szocialista ország dolgozóinak. A szovjet embe­rek meggyőződése, hogy a szocialista országok népeinek összefogása, test­véri barátsága és egysége tovább fo^ erősödni és fejlődni. A szovjet békés külpolitika növekvő szerepe a világ­fejlődésben Az Izvesztyija keddi számában „Le­nini külpolitika" címmel vezércikket közölt. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak és a szovjet kormánynak a nem­zetközi porondon folytatott tevékeny­sége az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusán kidolgozott fő irányvo­nalat követi. Külpolitikai téren ez szüntelen harcot jelent a békéért és a nemzetközi biztonságért. Ez a po­litika nem valamilyen szubjektív' el­képzelések eredménye, hanem szigo­rúan tudományos alapokon, a társa­dalomfejlődés törvényein, a szovjet állam lényegéből fakadó elveken nyugszik. HEVES ELLENTETEK a Kereszténydemokrata Untéban Adenauer támadta Erhardot és Schrödert • Fokozódik a belpoli­tikai válság • Adenauert megrótták párthívei • A hatalmi vete­kedés tovább tart Adenauer a Büd am Sonntagnak adott vasárnapi nyilatkozatában meg­támadta Erliardot és Schrödert, s azt hangsúlyozta, hogy De Gaulle jelen­legi magatartásáért tulajdonképpen a bonni kormány felelős. Adenauer vé­leményét hangoztatta, hogy a nyu­gatnémet külpolitika még sohasem forgott akkora veszélyben, mint ma, mert „lehetséges, hogy De Gaulle megváltoztatja majd magatartását az NSZK-val szemben és kialakulhat a Párizs—Moszkva tengely Bonnal szemben". Adenauer ezzel kapcsolatban azt sürgeti, hogy a külügyminisztérium azonnali kezdeményezéssel javítsa meg a nyugatnémet—francia viszonyt, és szemére vetette a betegszabadsá­gon levő Schröder külügyminiszter­nek, hogy „ilyen mozgalmas időben" nincs a helyén. Közvetve Erhardot is bírálta a volt kancellár, aki a CDU legutóbbi választási kudarcainak fő okát abban látja, hogy az Erhard-kor­mány nem folytat „világos politikát" és hiányzik a „világos vezetés". Hétfőn délután Bonnban összeült a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszociális Unió (CSU) par­lamenti csoportjának vezetősége, hogy megvitassa az Adenauer nyilatkozata utáni helyzetet. A vezetőségi ülésen az „öreg kancellárt", ahogy Aden­auert Bonnban nevezik — komolyan megintették. Újból megismételték Rai­ner Barzelnek, a CDU frakciója ügy­vezető elnökének szavait, aki négy héttel ezelőtt Saarbrückenben kijelen­tette: „A CDU-nak minden esélye meglesz a jövőben is, de csak akkor, ha egységesek leszünk, egységesen fogunk eljárni, és egyszer s minden­korra megszüntetjük a régi viszályo­kat. Aki a jövőben nem tartja tiszte­letben ezt a követelményt — legyen az bárki —, ki kell zárni vezető poli­tikusaink köréből". Adenauer nyilatkozata heves belpo­litikai válságot okozott a Keresztény­demokrata Unióban. Gerstenmaer, a szövetségi parlament elnöke rámu­tatott, hogy a Nyugat-Németország és Franciaország kapcsolatainak megrom­lását nem lehet csupán Erhard szám­lájára írni, mert a Közös Piac kér­désében folytatott nyugatnémet poli­tikát és a NATO úgynevezett sokol­dalú atomhaderejének megvalósításá­ra irányuló törekvést tulajdonképpen még Adenauer kezdte el. A Kereszténydemokrata Unió veze­tőségének hétfői ülésén bizonyos fo­kig átmenetileg sikerült a heves ha­talmi vetekedést tompítani. Tekintet­tel arra, hogy a jövő évben — való­színűleg szeptemberben — az NSZK­ban parlamenti választások lesznek, a kormánypárt elnöksége egyelőre nem óhajt személyi változásokat a kor­mányban, ám minden jel arra vall, s ezt maguk a bonni politikusok is tudják, hogy a Kereszténydemokrata Unió belső ellentéteit nem tudjálí át-' hidalni. Bjg hl* A VÁLASZTÁSI KAMPÁNY az Egye­sült Államokban mindkét pártnak mintegy 200—200 millió dolláréba ke­rült, tehát 25 százalékkal többé, mint amennyit 1960-ban a Kennedy—Nixon kampányra költöttek. (ČTK) BOHUMIL MUCHA, Csehszlovákia rendkívüli és meghatalmazott új nagykövete a Vietnami Demokratikus Köztársaságban tiszteletét tette Pham Van Do-ng miniszterelnöknél. (ČTK) A SZOVJET KORMÁNY fogadást ren­dezett a 18. olimpián részt vett szov­jet sportolók tiszteletére. (ČTK) MODIBO KEITA mongóliai látogatá­. sáról Ulánbátorban közös mongol­mali nyilatkozatot adtak ki. [ČTK) IBI A FÜLÖP-SZIGETEK fegyveres erői néhány kisebb egységet Dél-Vietnam­ba átcsoportosítanak. (ČTK) A PAKISZTÁNI VÁLASZTÁSOK há­rom hétig tartanak. A közvetett vá­lasztási rendszer alapján a lakosság először 80 OOtf elektort választ. Ezek megválasztják az elnököt, s a közpon­ti parlament meg a két tartományi törvényhozó gyűlés képviselőit. (ČTK) A STUTTGARTI BÍRÓSÁG „bizonyta­lan időre" elhalasztotta a tárgyalást Kurt Leibrand háborús bűnös ügyé­ben, aki a második világháborúban Franciaországban 22 olasz munkást lőtt agyon. IČTK) E politika egyre döntőbb befolyást gyakorol a világesemények fejlődésé­re a béke és a népek barátsága, a de. mokrácia, a nemzeti függetlenség, a szocializmus és a kommunizmus ér­dekében. Az Izvesztyija hangoztatja, hogy a testvérpártok képviselőivel az utóbbi időben folytatott tanácskozások és számos szocialista ország párt- és kor­mányküldöttségének látogatásai meg­erősítették a nézetek azonosságát ko­runk fő kérdéseiben. Az SZKP és a szovjet kormány — Írja a lap — továbbra is a szocialista országok egységének és együttműkö­désének a teljes egyenjogúság és a kölcsönös érdekek egybehangolása alapján történő megszilárdítására fog törekedni. A Szovjetunió a békés egymás mel­lett élés lenini elvei alapján tevé­kenyen küzd kapcsolatainak megjaví tására és fejlesztésére a tőkés orszá gokkal. A tartós béke feltétlenül meg­követeli, hogy megszűnjék a lázas fegyverkezés és megvalósuljon a tel­jes és általános leszerelés. A nemzet­közi feszültség enyhítése érdekében szükséges, hogy valamennyi állam kormánya valóban a békére töreked jék, s a vitás kérdéseket tárgyalások útján igyekezzék megoldani. IBTVÉitMtTOKmraLETfeBliL AZ SZKP ÉS AZ OSZTRÁK KP KÉPVISELŐINEK TALÁLKOZÁSA Október 31-én az SZKP Központi Bizottságában találkoztak a Szovjet­unió Kommunista Pártjának) és az Osztrák Kommunista Pártnak a kép­viselői. Az SZKP részéről Mihail Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsá­ga elnökségének tagja, a központi bizottság titkára és Borisz Ponomar­jov, a központi bizottság titkára, az Osztrák Kommunista Párt részéről F. Fürnberg, a politikai bizottság tag­ja, a központi bizottság titkára, vala­mint E. Scharf és F. Muhri, a politi­kai bizottság tagjai vettek részt a ta­lálkozón. A baráti légkörben lefolyt találko­zón megvitatták a két pártot érdeklő kérdéseket. A tájékoztatáscsere meg­mutatta két párt hűségét a marxis­ta—leninista elvekhez, és azt az el­tökélt szándékát, hogy folytatni fogja a békéért és a demokráciáért, a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséért, a kommunizmus eszméinek győzelméért vívott harcot. Mindkét párt szilárdan követi az SZKP XX. kongresszusának a nemzet­közi kommunista mozgalom által oly sokra becsült álláspontját és eszmélt. A két párt képviselői hangsúlyozták, hogy törekedni kell a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak ösz­szekovácsolására,, folytatni kell a kommunista és munkáspártok újabb tanácskozásának és a szerkesztő bi­zottság ülésének előkészítését. A DÁN KOMMUNISTA PÁRT KÜLDÖTTSÉGE MOSZKVÁBAN November 1-én az SZKP Központi Bizottságában találkoztak a Szovjet­unió Kommunista Pártjának és a Dán Kommunista Pártnak a képviselői. Az SZKP részéről Mihail Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségé­nek tagja, a központi bizottság titká­ra és Borisz Ponomarjov, a központi bizottság titkára, a Dán Kommunista Párt részéről Knud Jespersen, a párt elnöke ős Villiy Karlsson, a politikai bizottság tagja vett részt a találkozón. A tanácskozásról kiadott hivatalos közlemény szerint a két párt képvi­selői eszmecserét folytattak a mind­két felet érdeklő kérdések széles kö­réről. Beszélgetésük során kiemelték a békés együttélésért, a békéért és a leszerelésért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcot. Mindkét párt a jövőben is törekedni fog a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és összeforrottságSi>ak erősítésére a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség és a moszk­vai nyilatkozatok alapján. A találkozó a kölcsönös megértés és barátság lég­körében folyt le. ÖSSZEÜL AZ FKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A Francia Kommunista Párt Politi- bizottság plénumát. A központi bi­kái Bizottsága meghallgatta és jóvá- z ottság plénuma meghallgatja Geor­hagyta az SZKP képviselőivel folyta- ges Marchal s beszámolóját az SZKP beszámo^ót FgyľdejÍleg S "l^vel folytatott tárgyalásokról, hogy november 6-ára Párizs Bagnolet továbbá Paul Laurent beszámolóját a külvárosában összehívja a Központi községi választások előkészületeiről. HAZAUTAZOTT AZ OKP KÜLDÖTTSÉGE Az Olasz Kommunista Párt küldött- Kirilenko, az SZKP Központi Bizott­ságé: Enrico Berlinguer, az OKP veze- sága elnökségének tagja, Alekszander tőségi és titkársági tagja, Paolo Bu- Rudakov, az SZKP Központi Bizottsá­falini és Emilio Sereni vezetőségi ta- gának titkára és a központi bizottság gok tegnap hazautaztak Moszkvából, apparátusának felelős munkatársai A seremetyevói repülőtéren Andrej búcsúztatták a küldöttséget. BOLGÁR ÉS NORVÉG KOMMUNISTÁK TÁRGYALÁSAI Világhírű a jénai törhetetlen üveg. Jénában nemcsak háztartási cikkeket gyártanak tűzálló üvegből, hanem — inint a képen látható — laboratóriumi berendezéseket is. (ČTK fejvétele) Szófiában közleményt adtak ki a Bolgár Kommunista Párt és a Norvég Kommunista Párt küldöttségeinek ta­nácskozásáról. A norvég pártküldött­ség Hans Klevennek, a titkárság tag­jának vezetésével október 23-tól no­vember 2-ig tartózkodott Bulgáriában. Iparvállalatokat, földművesszövetkeze­teket, kulturális intézményeket látoga­tott meg, megismerkedett a bolgár nép életével és munkasikereivel. A küldöttséget fogadta Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára. A két párt küldöttségei tanácsko­zást folytattak a szocialista építéssel, valamint a nemzetközi kommunista mozgalommal, a békeharccal és a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésével összefüggő kér­désekről. AZ NDK FÜVÁROSÁBA hétfőn 23 ezer nyugat-berlini látogatott. Ugyan­ekkor első ízben lépték át a határt a nyugdíjasok ezrei. Az NDK legújabb rendelete értelmében a nyugdíjasok egy hónapi látogatást tehetnek roko­naiknál Nyugat-Berlinben vagy az NSZK-ban. Nyugat-Németországból szintén számos nyugdíjas érkezett az NDK-ba. (ČTK) KOMMENTÁRUNK: Vajúdik a multilaterális terv Nyugat-Németország az utóbbi he­tekben minden erejét latba vetette azért, hogy a NATO sokoldalú atom­haderejének létrehozásáról szóló egyezményt még ez év vége előtt aláírják — amint ebben nemrégen Erhard és Johnson megállapodott. E terv útjába azonban annyi akadály gördült, hoéy a megállapodás aláírá­sát Bonn minden erőfeszítése ellenére el kellett halasztani. Számos nyugat­európai állam tartózkodóbb álláspont­ra helyezkedett e kérdésben, sőt Fran­ciaország nyíltan elutasította e sok­oldalú atomhaderő létrehozásának ter­vét. Bonn szélsőséges megoldás le­hetőségére utalt, amikor Erhard kije­lentette, hogy az NSZK hajlandó vol­na az erre vonatkozó, szerződést egyenlőre csak az Egyesült Államok­kal megkötni, és később a szerződés­hez csatlakozhatnak más országok is, ha akarnak. Az Egyesült Államoknak azonban kevéssé tetszett ez a meg­oldás. Ugyanis világosan kibújt a szög a zsákból, hogy tulajdonképpen nem sokoldalú atomhaderő megteremtésé­ről van szó, hanem csupán olyan terv­ről, amely lehetővé tenné Nyugat­Németország számára az atomfegyve­rek megkaparintását. Az Egyesült Államok elhatározta, hogy további támogatókat szerez a többi nyugat-európai országok sorai­ból a multilaterális atomhaderő gon­dolatának. Emellett nagy súlyt he­lyez arra, hogy e haderő kialakítá­sában Nagy-Britannia is részt vegyen. A munkáspártiak kezdetben elutasító álláspontra helyezkedtek a NATO sok­oldalú atomhaderejének létrehozásá­val szemben, de most miután a kor­mány élére kerültek, megmásították szándékukat. Nyilvánvaló, hogy haj­landók az együttműködésre, csupán néhány módósító javaslatot szeretné, nek keresztülvinni. Elsősorban azt akarják, hogy Nyu­gat-Németország tervezett 30—40 szá­zalékos részvételét csökkentsék, és hogy a NATO jövő atomhaderején be­lül megszilárduljon Nagy-Britannia pozíciója. A jelek szerint Nagy-Britan­nia javaslatot szándékszik előterjesz­teni, a NATO-atomfegyvertár egyesí­tésére. Bizonyára nem lesz könnyű valamennyi vitás kérdésben egy vé­leményre jutni, az Egyesült Államok mégis fontosnak tartja azt, hogy a munkáspártiak elvben hajlandók részt venni a sokoldalú atomhaderőben, és ezért nem ragaszkodik ahhoz, hogy a szerződést az év végéig aláírják. Johnson elnök, Rusk külügyminiszter és Gordon Walker új angol külügy­miniszter tárgyalásai során megálla­podás jött létre: Nagy-Britanniának bizonyos időt engednek ahhoz, hogy véglegesen állást foglaljon a NATO multilaterális atomhaderejének megte­remtésével kapcsolatban. Az Egyesült Államok belenyugodott abba, hogy a szerződést az éy végéig nem írják alá. Bonnban ez a döntés nagy kedvet­lenséget keltett. Von Hase, a nyugat­német kormány szóvivője október 28-án kijelentette, hogy „a nyugat­német kormány' politikai és katonai­politikai okokból" továbbra is ragasz­kodik ahhoz, hogy a NATO sokoldalú atomhaderejéről szóló szerződést még az év végéig aláírják. Bonnak nem kevésbé fontos az is, hogy a sokol­dalú atomhaderő megteremtésének kérdésében pozitívabb álláspontot fog­laljon el Franciaország is, mert azt várja, hogy ebben az esetben előbb sor kerülne a szerződés aláírására. Bonn ezért síkra száll, hogy a szer­ződésbe foglalják bele az úgyneve­zett európai záradékot. Ez feltételezi, hogy a sokoldalú atomerő terveinek hatáskörét át lehet majd ruházni „a NATO keretébe tartozó európai álla­mok" szerveire. E nyugatnémet javaslat alapján meg­alakítanák a NATO sokoldalú atom­hadereje európai tagjainak szövetsé­gét, s ez a szerv intézné a fontos ka­tonai-politikai kérdéseket. A sokolda­lú haderő eme „európai jellegének" hangsúlyozása azonban nyilvánvalóan nem képes megváltoztatni az egész tervvel kapcsolatos francia álláspon­tot. A NATO tagállamai között fennálló jelenlegi ellentétek tehát nem teszik lehetővé, hogy a sokoldalú atomhad­erőről szóló szerződést rövidesen alá­írják. A szerződés sorsa most első­sorban az angol kormány állásfogla­lásától függ. A munkáspártiak a vá­lasztások előtt azt ígérgették: arra fognak törekedni, hogy az atomfegy­ver ne kerüljön Nyugat-Németország kezébe. Ha teljesíteni akarják ígére­tüket, akkor még módosított formá­jában sem támogathatják a NATO sok­oldalú atomhaderejének tervét, mert e terv ilyen vagy amolyan módon az NSZK számára a nukleáris fegyvere­ket hozzáférhetővé teszi. JAN BLANSKÝ 1984. november 4. * (Jj SZÖ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom