Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-04 / 276. szám, vasárnap

SOK SZERENCSÉT! A Prága-stfesovicel körház egyik osztályán mostanában lázas munka folyt. Kézről kézre járt az ajtö kilincse és a várószoba már-már szűknek bizonyult. — Nyilván valamilyen Járvány tombol, hogy annyi itt a beteg? — ijedeztek a tájékozatlanok. De az orvos sietve megnyugtatta az aggodalmaskodókat: — Még csak az kellene! A páciensek mind makkegészségesek! Akkor hát mit kerestek itt ezek a szép szál legények, a sudár növésű, karcsú termetű, csupaizom fiúk? Miért ültették őket egymás után egy, a kerékpárhoz hasonló készülékre? Miért mérték oly gondosan vérnyomásukat, pulzusukat, légzésüket, miért figyelték tüdő- és szívműködésüket? Miért szakadt róluk a veríték, hiszen a pedál nyomása aligha oly kimerítő? Ki volna hívatottabb e kérdések áradatának megválaszolására, mint dr. Jaromír Horák, a kórház sportOrvostani osztályának a vezetője. Az Ifjakhoz hasonlóan ő maga is aktív sportoló s így csak természetes, hogy még Jobban együttérez, együtt él azokkal, akiknek egészségi állapota, munkabíró-képessége Ilyenkor, az olimpiai játékok küszöbén mindennél fontosabb. Mert ezek ez atléták, az olimpiai csapat tagjai, legjobb amatőr evezőseink: tudék Pojezný, polgári foglalkozására nézve technikus, Richard Nový első evezős, egyébként a prágai Műszaki Főiskola tanársegéde, a huszonegy éves Petr Cermák, a csapat dédelgetett benjáminja — konstruktőr, Josef Véntus a legidősebb, harminchárom évével nyilván a legérettebb is közülük, no meg a többlek, valamennyien várakozással, vegyes türelmetlenséggel, de egyszersmind bizakodással tekintettek a nagy nap elé, amikor hazánk képviseletében megjelennek a világ színe előtt. A legtöbbjük, mint például Ludék Pojezný is, nem először részesül ebben a megtiszteltetésben. Már négy évvel ezelőtt Rómában ls részt vett az olimpián. — Akkor csak bronzéremmel tértünk haza — mondta. A nyugatnémetek és a kanadaiak szemfülesebbek voltak. — Ezúttal szerénytelenebbek vagyunk — célzott a jobb eredmények lehetőségére, melyeket azonban óvakodott „elkiabálni". — Az ember sohasem tudhatja... A csónakban nyolcan vagyunk... a kudarchoz elég, ha valamelyikünk kiesik, vagy nem váltja be a hozzáfűzött reményeket... — Kizártnak tartom — kapta el az utolsó szavakat dr. Horák, aki a csapatok egészségi állapotán kívül teljesítményeiket is számon tartja. — Ügy ismerem valamennyit, akár a tenyeremet — folytatta — s ezért bátran állíthatom, hogy ezeknél a fiúknál munkabíróbb, egészségesebb emberekkel még nem volt dolgom. A spiroergométer — a biciklihez hasonló készülék — ezalatt egy pillanatig sem volt tétlen. A különböző adatokat a szakemberek könnyűszerrel leolvashatták róla. Ludék teljes kilenc percig bírta az erőpróbát, ami körülbelül egy száz kg-os ember teljesítményével volna azonosítható, ha az illetőnek kilenc percen belül egy 141 méteres emelkedéssel sikerülne megbirkóznia. Horák doktor számításai szerint az Ifjak mindegyike kilenc perc leforgása alatt egy egészséges, átlagos erőben levő, nem sportoló férfi teljesítményének a kétszeresét tudja nyújtani, ami pedig nem mondható éppen csekélységnek. A kimagasló vagy a csúcseredmények azonban kitartó, szívós munkát, kötelességtudó, véget nem érő edzéseket, „csakazértis" természetet feltételeznek. — De azért a tehetség sem kismiska — nevetett az orvos, aki a szakkérdésekről így vélekedett: — A tüdő és a szív helyes működése érdekében igen fontos a helyes lélegzés, mely némi fegyelemmel jól szabályozható. A cél, hogy minél több levegő s vele együtt oxigén jusson a szervezetbe. Amíg egy átlagos, sporttal nem foglalkozó ember egy perc alatt mintegy 80—100 liter levegőt használ el, addig ezeknek a sportolóknak legalább 130—140 liter levegőt kell „elfogyasztanlok", hogy körülbelül 4,5—5, néha 6 liter oxigént is kapjanak. Idő előtti kimerültségük elkerülésének, kielégítő teljesítményük biztosításának a záloga tehát a bőséges oxigén. — Ludék eléggé gazdaságosan bánik a tüdejével munka közben — állapította meg az orvos, majd a fiúhoz fordult: — Ha lassabban és mélyebben lélegeznél — megvan rá minden lehetőséged —, még több oxigén kerülne a testedbe és ezáltal hamarabb visszatérne a szív normális működése, úgyhogy rövid pihenés után ismét kimagasló teljesítményre volnál képes. így oktatta védenceit a körültekintő, tapasztalt orvos, hogy felkészítse őket egészségük szem előtt tartásával az olimpiára, ahol teljesítményük legjavát hivatottak nyújtani. Horák doktor azonban nemcsak az evezősökkel foglalkozott ily kitartóan. Labdarúgóink, úszóink, kerékpárosaink, röplabdázóínk szintén ide jártak, ugyancsak tőle kapták az értékes „útravalót", a minden eshetőségre számító, hasznoe tanácsokat. Es hogy ne nélkülöznék atyai barátjukat, hogy mindig kéznél legyen hűséges segítőtársuk és ha kell — reméljük, nem lesz rá szükség — gyógyítsa az arra rászorulókat, a japán fővárosba is magukkal vitték. Horák doktornak az elutazás előtt rengeteg teendője akadt. S még egy fontos körülménnyel kellett számolnia, hogy a fiúk |ó formában marad |anek. Nem hagyhatta figyelmen kívül az éghajlatváltozást és e lényeges Időeltolódást sem, ami, ha váratlanul éri a szervezetet, gyakran álmatlanságot, fáradságot, Indiszpozíciót vált ki az emberben. Ezek a jelenségek még a sportolókat sem kímélnék meg, ha elejét nem vennék a bajnak. — Toklóban nyolc órával tartanak előbbre, mint ml. Amikor nálunk elérkezik a lefekvés ideje, ott az emberek már javában dolgoznak — mondta dr. Horák. Ezért fontos, hogy a csapatok legalább két héttel az olimpiai Játékok megkezdése előtt már a helyszínen legyenek. A könynyü altatószerek, a többnapos pihenés hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet mielőbb alkalmazkodjék az új környezethez. • Horák doktor, aki egyébként az orvostudományok kandidátusa, az elmúlt napokban kizárólag Tokió jegyében élt. De amellett, hogy minden figyelmét védenceire összpontosította, idejéből még arra Is futotta, hogy ő se érkezzék üres kézzel a japán fővárosba. A sport-orvostan nemzetközi kongresszusán a szakemberek bizonyára érd'eklődéssel fogadják majd a sportolók teljesítményei fokozásának lehetőségéről és módszeréről kidolgozott tanulságos fejtegetéseit. KARDOS MÁRTA ÉJSZAKAI KÖZJÁTÉK A trnavai Járási Nemzeti Egészségügyi Intézet sebészeti pavilonja, amelyet 1962lien helyeztek (izembe, Szlovákia legkorszerűbb egészségügyi intézményei käzé tartozik. Eddig 3747 műtétet végeztek itt. Képűnkön a korszerűen felszerelt műtőterem. (M. Borodáčova — CTK felvétele] Kellemes nyári este volt. A várgedei fiatalság mulatsággal fejezte be a hetet. A tágas terem dobogóján zenekar harsogott, a parketten táncosok forogtak, kint a fürdő terebélyes tölgyfái aliatt szerelmes párok andalogtak, az italboltban vígan dalolgattak a mulatozó vendégek. Sokan voltak az italboltban. A csapos alig győzte a munkát. Egymásután ürültek ki a poharak. A söntés mellett egy csoport fiatal iddogált. A sokaságban fel sem tűnt, hogy kiskorúak is vannak köztük. Egyik féldeci erőset a másik után rendelték. Később átmentek a táncterembe, a táncolók körül lábatlankodtak. Különösen egy fiatal párral szemben viselkedtek kihívóan. Trágár megjegyzéseket tettek a csinos lányra, s táncközben elgáncsolták a fiút. Békés természetű emberek általában nem veszik figyelembe a kisebb bosszantásokat. Mindennek megvan azonban a határa. Adódhatnak olyan helyzetek, amelyek a birkatürelmű embereket ls kihozzák a sodrukból. Ilyen helyzetbe került az említett fiatal pár. Éjféltájban kijöttek a táncteremből levegőzni, s a szomszédos Italboltba ís át akartak menni egy pohár üdítő Italra. Egymás kezét fogva sétáltak a fák között. Sejtelmük sem volt róla, hogy nemsokára tragikus események szereplői lesznek. Nem messze tőlük, a kert egyik homályos zugában sötét árnyak sugdolóztak. A fiú és a lány váratlanul egy részeg csoporttal találta magát szembe, melynek tagjai félreérthetetlen, arcátlan ajánlatot tettek a lánynak. Csoda-e hogy felforrt a méreg a fiúban, és lekent néhány pofont a sz-emtelenkedőknek. A fenyegetően viselkedő ittas csoport elől a fiatalember visszatért a táncterembe. Oda ls követni akarták, de a rendezők nem engedték be őket. Tovább folyt a bál. Az incidens azonban elrontotta a hangulatot. Megritkult a táncosok sora, egyre többen Indultak hazafelé. Két óra körül véget ért a mulatság. Történetünk hőse is készülődni kezdett. Ismerősei javaslatára nem a főbejáraton, hanem a hátsó ajtón ment ki. így is észrevették azok, akik bosszút forralva lestek rá. Alig tette ki a lábát, kegyetlenül fejbevágíák. Az ütéstől megingott, de sikerült tovairamodnia. A vasúti síneken át az országútra rohant és futott hazafelé. Egész csoport Ittas ember vette fizöbe. A menekülő kiért a faluból, lélekszakadva rohant tovább az útmentl erdő mellett. A menekülés egyedüli reményének az látszott, ha támadói elől sikerül elbújnia az erdőben. Szorongatott helyzetében a fák közé ugrott és elrejtőzött a bokrok sűrűjében. Szíve a torkában dobogott, a kimerültségtől kapkodva szedte a levegőt. Pár pillanat múlva körülvették rejtekhelyét. Az üldözők egyike gyúfát gyújtott, úgy keresték. Csakhamar rátaláltak. Az egész csoport rárohant. Az üldözött menekülni akart, de elvágták az útját. Az egyik támadó kezében ütésre lendült egy súlyos kő. Az áldozat előtt homályba borult minden. Elvesztette eszméletét, teste ernyedten zuhant a földre. Üldözői rárohantak és a földön tovább ütötték, verték. Szerencse hogy az egyik falu* beli embernek sok szilva termett a kertjében. A gyümölcs súlyos terhe lehúzta a fa ágait, alá kellett támasztani. Reggel fogta a kisfejszét és elindult az erdőbe támasztékot vágni. Kivágott néhány alkalmas fát és éj> pen hazafelé készült, amikor furcsa zaj ütötte meg fülét. - Olyasféle hangot hallott, mintha valaki csukott szájjal nyöszörögne, Jajgatna és zokogna. „Valaki meg akar tréfálni" gondolta bosszankodva. Vállára emelte a karókat és kifelé vette az irányt az erdőből. A nyöszörgés megint hal* látszott. A hang Irányába indult.. A bokrok közt rátalált az eszméletlenül fekvő, vérző férfira. Késlekedés nélkül segítségért sietett. Nemsokára felhangzott a mentő,kocsi szirénája. A kórházban megállapították, hogy ez áldozat kétszeres koponyatörést szenvedett, öt bordája eltört. Állapota életveszélyes. Az eset híre gyorsan elterjedt $ faluban, és érthetően nagy felháborodást keltett. Az igazi tragédia azonban még csak ezután következett. A tettesek egyike a büntetéstől valő félelmében másnap reggel a robogó vonat alá vetette magát, és szörnyethalt a kerekek alatt. Az ital és a meggondolatlanság újabb áldozatokat szedett. Életveszélyes sérülésekkel kórházba került egý fiatalember, aki talán egész életébeit viselni fogja a brutális tett nyomalt, egy másik fiatalember pedig életével fizetett könnyelműségéért. A bűnügy többi vádlottja az íimay napokban állt a rimaszombati járásbíróság büntetőtanácsa elfitt. Négyen húszas éveiket tapossák, egy közülük fiatalkorú. Valamennyi vádlott, a fiatalka, rú B. J. is iszákos volt. Izgága, kötekedő természetük miatt rossz hírük volt a faluban. Ketten nőtlenek még, a többiek négy-, három- és kétgyermekes családapák. A bíróság első fokon a büntetett Balog András és Balog Árpád vádlottakat fejenként háromévi szabadságvesztésre, a büntetlen előéletű Oláh Ferencet és Bohó Bélát két-két évi szabadságvesztésre, a fiatalkorú B. J. tizennégy hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az Ítélet még nem jogerős. GÁL LÁSZLÓ ' ŕ* • trtnf Kémek o víz ólait » * 1944 március elején futár jelentkezett a pölai hadikikötőben elhelyezett német alakulat tiszti szállásán és Hanno Krteg főhadnagyot kereste, hogy egy „villám" jelzésű borítékot nyújtson át. Krieg meglepődött — a „villám" Jelzést csak a hadügyminisztérium szokta használni nagyon fontos esetekben. Izgatottan felbontotta a levelet. Meglepetésében azt sem tudta, fiú-e vagy lány. A levél ezt a néhány sort tartalmazta: „Azonnal jelentkezzék nálam Berlinben. Dönitz tengernagy" Meglepetések sorozata Krieg nagyon elcsodálkozott. Honnan Ismeri öt a fennhéjázásáról és szigoráról hírhedt tengernagy? Mint csapattiszt nem hívta fel magára a figyelmet. Egy időben a Guggenberger főhadnagy parancsnoksága alatt álló U Sl-es tengeralattjárón szolgált mint őrtiszt. Ez a tengeralattjáró torpedózta meg 1941. november 13-án az Arc Royal angol repülőgépanyahajót, a brit flotta büszkeségét. Később Krieg egy másik tengeralattjáró parancsnokságát vette át, s az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren végrehajtott hadműveletekben vett részt, Tengeralattjáróját néhány héttel ezelőtt találat érte, s azóta ő is pihen, amíg kijavítják a megrongálódott hajót. Krieg a német tiszteket jellemző pontossággal március 10-én reggel feszes vigyázzállásban megjelent Dönitz dolgozószobájában. Dönitz megjátszotta az alacsonyabb rangú tisztek jóságos atyját, udvariasan betessékelte és letegezte a tengerésztisztet, s nyomban a tárgyra tért. Egy rajzot mutatott Kriegnek. — Nos, fliit szólsz hozzá, Iíanno? -s sző? ű] SZŐ 4 * 1984. október 4. lalt meg a hivatalos modortól szokatlanul eltérő bizalmaskodó hangnemben és tekintetét fflrkészően Kriegre szegezte. — Ezek a mi torpedóink, tengernagy úr, de — te jó Isten — kl> illesztette ezeket ilyen furcsán egymáshoz? — No látod, éppen az lesz a feladatod, hogy kipróbáld ezt az újdonságot! Bízom ben-, ned. Azonnal utazol Eckernfördébe.,, „K-Verbönde" Mondanunk sem kell, hogy Krieg engedel. meskedett. Izgatta őt a feladat újdonsága, és örök becsvágytól fűtve nagy karrier lehetőségét sejtette. A feladat, amellyel Dönitz 'Krieg főhadnagyot megbízta, egy nagyobb akció technikai, illetve szervezési végrehajtása volt. Ez az akció pedig nem volt más, mint vízi kém- és diverzánscsoportok bevetése az angolszász hajóhad ellen. Dönitz tengernagy és Heye altengernagy eszelte ki ezt az akciót, amikor a V—1 és V—2 rakétákkal végzett kísérletek ellenére 1943 őszén rádöbbentek, hogy a háborút végérvényesen elvesztették. Hitler helyeselte tervüket, s így a hadsereg kémelhárító osztálya, az Abwehr 11. az általa még a háború előtt megszervezett Brandenburg különítmény legtapasztaltabb diverzánsalból létrehozta a K—Verb'cinde nevű osztagot. Ezzel kellett Kriegnek együttműködnie a terv megvalósításában . Élő torpedók Xz a rajz, amelyet Dönitz március 10-én Kriegnek mutatott, a német haditengerészet fegyverzetéhez tartozó C 7 2 mintájú rakéta páros változata volt. A tervező Mohr mérnök két helyen egymásba illesztett két ilyen rakétát, melyek között 7 cm-eS rés tátongott. Az, amit akkor Krieg nem értett, a valóságban nagyon egyszerű volt. A két torpedó csak külsőleg hasonlított egymásra. Míg az alsó valóban normális lövedék volt, a felsőből hiányzott a gyújtófej és a robbanóanyag, s üregében egy ember szépen elfért. Most már nem nehéz kitalálni, hogy ml volt a „doppel-torpedók" rendeltetése. A felső torpedóban ember bújt meg, s a kiszemelt célpont közvetlen közelében kilőtte az alsó torpedót. A németek terve egy, kicsit a japánok ,',kamikadze" — élő torpedó tervéhez hasonlított. Ordasok között Á'z Abweíir K-embereit Obiadén sorhajóhadnagy Irányításával HeüigBhhafeiiben képezték ki. Tanítóik a legkegyetlenebb őrmesterfajtához tartoztak. A diverzánsiskola növendékeit a szolgálatban kitűnt, bátor, hidegvérű tengerészek közül toborozták, de Himmler bűnözőket Is küldött, akiket persze az iskola vezetősége és az admiralitás nem szívesen látott. Többszöri szüres után csak a legrátermettebbek maradtak, akik kőt nap gondolkodási idő után szabadon dönthettek, vállalkoznak-e a kockázatos feladatra vagy visszamennek. Akik maradtak, titoktartást fogadtak, megszakították levelezésüket a rokonsággal, hátat fordítottak a társadalmi életnek, lemondtak a szabadságról. Minden ismertető jelüket filmre vették. Az iskolában elsajátították a cselgáncs, a járművezetés művészetét, megtanulták a rádiókészülékek, oxigénberendezések kezelését. Fő tantárgyuk az ügyesség és a félelmet nem ismerő, halálmegvető bátorság ápolása volt. Az egyik foglalkozáson például 4 méter átmérőjű kört alkotva hanyatt feküdtek úgy, hogy acélsisakba bújtatott fejük a kör közepe felé irányult, ahol egy kézigránát állott, amely zslnórrántásra robbant. Aki összerezzent, megbukott a próbán. A kiképzéshez tartozott még az ls, hogy okmányok nélkül magabiztosan mozogjanak a nagy városokban. Egyszer Münchenbe küldték őket... Ha tábori csendőrök kezébe kerülnek, elbúcsúzhatnak életüktől, mert katonaszökevényekként kivégzik őket. A kémiskola nem áll jót értük — ezt mindjárt értésükre adták. Krieg munkához lát Obiadén növendékei a kiképzés után Eckernfördébe kerültek. Itt vette át őket Krieg. Innen olaszországi hadikikötőkbe indultak, liugy ott várják be az akció napját. Előzően a I,a Spezia öbölben megtartották a „főpróbát". Éjjel észrevétlenül meg kellett rohanniuk egy kimustrált, de erősen őrzött torpedórombolót. Az volt a feladatuk, hogy titkon robbanóanyagot helyezzenek el a hajógerincen. Az őrség a legkisebb neszre tüzelt, célba vette a vízfodrokat, a tengeri árnyakat, mindent, ami mozgott, s amit embernek vélt. Reggel mégíí aláaknázva találták a torpedórombolót. A halál jelöltjei 1944. április 12-ről 13-rf virradó éjjel a Rómától 25 km-re levő Pratticí dt Mare-ba érkeztek. A kiszemelt élő torpedói?, akiket „kapitányoknak" vagy „négereknek" csúfoltak, egy erdőbe vetették magukat. Itt készültek a bevetésre az Anziónál összpontosított angolszász hadihajók ellen, mert a p art-: menti víz mindjárt 20—30 méter mély voli Kis tengeralattjárójukkal 18 mérföldet kelleft megtenniük a hajókig, s feladatuk után úszva kellett viszatémlük, mert szigorú parancsot kaptak, hogy a torpedó felső részét mindenáron süllyesszék el. A modern Búvár Kundok dicstelen vége Április 20-ről 21-re virradó éjjel megjött $ bevetési parancs. A 30 diverzáns tisztek vezényletével három csoportra oszlott. Az egyif< Netiuno kikötő, a másik Anzio közelében va-. dászott az arra tartó hajókra, a harmadik pedig Anzio kikötőfalait lőtte és pánikot keltett. A bevetés kudarccal végződött: hárman a tengerbe fulladtak, öten használat nélkül elsüllyesztették doppel-torpedólkat, kilencen pedig csak alkalmi hajókra lőttek. A legeredményesebb „kapitány" Hermann Voigt főzászlös volt, aki 3 óra tájban elsüllyesztett egy angol hadihajót, s 5.20 órakor már a parton volt. Az angolok felfigyeltek a szokatlan támadásra, s amikor a tenger fenekéről kikotorták az elsüllyesztett torpedórohesokat, tisztában voltak a helyzettel... Az élő torpedóidat ezért csakhamar kivonták' Olaszországból és a Balti tengeren vetették be. Krieg és társai igyekeztek elkerülni a múltbeli hibákat. Többször hajtottak végre eredményes támadást, ám a „kapitányok" állományának felét rendszerűit elveszítették. Utolsó két támadásukra augusztus 16-án és 17-én került sor. Az Isis angol torpedóromboló elsüllyesztésével karrierjük véget ért. Heye altengernagy „kivonta" őket a tengerből, mert mód-, szerük közismert lett; nem tudtak többé me|; lepetésszerűen támadni, így minden újal5fj vállalkozásnál nagyobb lett a kockázat. Egy elfogulatlan katonai szakértő így jtf* lemezte a K-emberek szerepét: „Sikereik. viilyen jelentősek voltak, az óriási vízklszojA, täsú ellenséges hajóhaddal szemben annyit m* tottak, mint lüsziirás a rinocerosz bőrén". Következő vasárnap; A Berohard operácid