Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-27 / 299. szám, kedd

Mennyiség és minőség a szakemberképzésben Lépést tartunk korunk nagy vívmányaival A csehszlovák főiskolák a felsza­badulás utáni években rendkí­vül intenzív fejlődésen mentek <6t. A szocialista társadalom fejlődé­sének üteme, a népgazdaság és kul­túra fejlődésével kapcsolatos felada­tok igényessége, az emberi tevékeny­ség minden területén főiskolai kép­zettséggel rendelkező szakembereket követel. Rohamosan fejlődnek főleg a műszaki főiskolák, amelyek hiva­tása olyan nagy tudású szakemberek képzése, akik képesek megoldani a tudomány és technika sokoldalú, igé­nyes feladatait. A világ valamennyi iparilag fejlett országában intenzív műszaki forrada­lom van folyamatban, amely megkö­veteli egyrészt a termelés szervezé­sében ós technológiájában a megfe­lelő intézkedéseket, másrészt a szak­képzett emberek előkészítését. Ha nem akarunk e téren lemaradni, lé­pést kell tartanunk a fejlett orszá­gokkal, sőt igyekeznünk kell némi előnyt is szerezni. Ez nem kis fel­adat, de megoldás nélkül nem le­szünk nemzetközi viszonylatban ver­senyképesek. A főiskolák, és főleg műszaki ága­zataik fejlődését, részben a hallgatók számának növekedése bizonyítja. Szlovákiában 1945 óta a főiskolai hallgatók száma körülbelül 15-szörö­sére nőtt. 1970-ig ez a szám még megkétszereződik. Ha ezek a számok és követelmények reálisak, akkor a főiskolák rendkívül nagy feladat megoldása előtt állnak. Az említett feladatok teljesítésé­nek egyik alapvető feltétele a kellő számú főiskolai tanerő. E kérdés meg­oldása még ma sem tekinthető befe­jezettnek. Sajnos, még nagyobb a le­maradás a főiskolák anyagi és tech­nikai ellátása terén. A tanítás és ne­velés sincs hiányosság nélkül, ezért a fiatal mérnökök szakképzettségé­nek a színvonala nem éri el minden főiskolán a nemzetközi színvonalat. Főiskoláink tevékenységükben! ko­moly sikereket is elértek már, de el­hallgatni a hibákat annyit jelentene, hogy saját magunkat áltatjuk, ami a múltban nem egyszer komoly károk­hoz vezetett. Minél előbb mutatunk rá a hibákra, annál előbb fogjuk tud­ni kiküszöbölni őket. A szakemberek kérdése A népgazdaság fejlesztésének fon­tos tényezője a megfelelő műszaki képzettséggel bíró szakember. A fő­iskolai képzés bármely korlátozása súlyos következményekkel járna gaz­dasági életünkre, és határozottan megbosszúlná magát a jövőben. A múltban a főiskolák fejlesztése na­gyon egyoldalú volt. A tervek csak a hallgatók, és részben a tanerők, szá­mának a növekedésével számoltak, de mélyen a követelményeknek meg­felelő színvonal alatt maradt a fő­iskolák befektetési és általában anya­gi ellátása. A hallgatók száma a jövőben nem gyarapszik olyan roha­mosan, mint eddig, a feladatok még­is növekedni fognak. Ezek a megálla­pítások szoros összefügésben vannak bizonyos gazdasági nehézségekkel. A gazdasági életben megnyilvánuló aránytalanságok a főiskolai rendszer­ben is visszatükröződnek, mert a fel­adatok és teljesítésük lehetőségei nincsenek arányban. A népgazdaság­ban levő nehézségek részben a szak­képzettség hiányára, a technika és technológia nem megfelelő színvona­lára, a helytelen irányításra vezet­hetők vissza. Gazdasági életünk vala­mennyi ágazatában kifogástalan szak­képzettséggel, elméleti tudással és gyakorlati felkészültséggel rendelke­ző specialistákra van szükség. Ezek képzése és nevelése az egyetemek hivatása, ezért kell nagy súlyt fek­tetni a főiskolákra. A főiskolák fejlesztése Az elmondottakból következik, hogy a főiskolák további sokoldalú tovább­fejlesztése nagy jelentőségű problé­ma. Már eddig is nagy befektetések­kel épültek az új, vagy bővültek a már meglevő egyetemek. 1970-ig terv­be van véve Bratislavában a Szlovák Műszaki Főiskola építészeti és vegyé­szeti fakultásának, a Komenský Egye­tem természettudományi fakultásának, Košicén a Műszaki Egyetemnek és Zi­linán a Közlekedési Főiskolának a fel­építése, illetve bővítése. Egyidejűleg főiskolai internátusok is épülnek. Az új épületek persze még nem jelente­nek mindent. Ezeket be kell rendezni gépekkel, műszerekkel és korszerű tá­nítási eszközökkel. A múltban e té­ren bizony sok kifogásolható akadt, mert a főiskolákra a legújabb, leg­fejlettebb, legkorszerűbb gépek, mű­szerek és technika tartozik. Ezek nél­kül szinte elképzelhetetlen a fiatal mérnökök előkészítése. Csak ilyen kö­rülmények között nevelhetnek a fő­iskolák olyan fiatal szakembereket, akik kedvükön és igyekezetükön kí­vül az alkotómunkához szükséges tu­dással is fel vannak fegyverezve. Alapvető kérdés a főiskolai taná­rok munkájának színvonala. Évek óta növekedett a hallgatók száma, nagyszámú pedagógusra volt tehát szükség, mert az előadások, szemi­náriumok és laboratóriumi gyakorla­tok óraszáma is növekedett. A fiatal pedagógusgárdának megvolt ugyan a munkakedve, ambíciója és igyekeze­te, de rövidesen megmutatkoztak a képzettség és a pedagógiai munka hiányosságai. A szakképzés gyakran nem volt kellő színvonalú. A főisko­lai képzésnél megmutatkoztak a? el­szigeteltség káros következményéi, a tapasztalat és szervezés hiánya nem­zetközi viszonylatban. A docensi és tanári kinevezéseknél növekednek a követelmények, de ugyanakkor lehetőséget kell adni pe­dagógusainknak, hogy részt vehes­senek a nemzetközi konferenciákon, tanulmányutakon és előadási turné­kon. Lehetővé kel! tenni, hogy a fő­Iskolai pedagógusok kivehessék ré­szüket a tudományos kutatómunká­ból. A szakmabeli fejlődésnek ez na­gyon fontos feltétele. A főiskolai hallgatók, és felkészültségük A főiskolai szakképzésben a peda­gógusok partnerei a hallgatók. A pe­dagógusok tevékenységének sikere a hallgatók hozzájárulásától is függ. A főiskolák tanulási ós tanítási rend­szerében nagyon sok volt — részben még ma is — középiskolai tanítási és nevelési elem, aminek megvan a hátránya. A főiskolákon a tanárnak más módszerekkel kell dolgoznia, mint a középiskolákon, mert más a tananyag, mások a követelmények, más a hallgatók átlagos életkora stb. A régi főiskolai szakképzés helyett, amelynek sok pozitív oldala is volt, a tanítási reformok egész sorozata lépett életbe. A sok kísérletezésnek, módszer- és formakeresésnek e téren sajnos több volt a káros, mint hasz­zeszélyes ősz Nálunk az ősz gyakran szeszélyes, változékony időjárást hoz. A szeszé­lyes őszi időjárást az okozza, hogy élénkebb a légáramlás az Atlanti­óceán és a szárazföld között. Emel­lett a Földközi-tenger fölött és fő­ként Olaszország északi területén lég­nyomászavarok keletkeznek amelyek Közép-Európában kiadós esőzéseket okoznak. Ilyen időjárás eléggé gya­kori az idén is. Egyes esetekben igen nehéz még néhány napra ls előre megjósolni a gyorsan keletkező lég­nyomászavarokat. A múlt hét első felében az időjá­rásra nálunk a Balkán feletti lég­nyomászavar hatott, amely váratlanul, igen rövid idő alatt jött létre. Hatá­sára Szlovákiában is időnként esett, a Tátra magas fekvésű helyein pedig havazott. A hét közepén átmenetileg megszűnt az eső és nappal mérsékel­ten emelkedett a hőmérséklet. A hét vége felé Izlandon át hideg sarki le­vegő kezdett áramlani Nyugat-Európá­ba, s fokozatosan kiterjedt hazánk területe fölé is. Ugyanakkor az idő­járásra nálunk hatást gyakorolt az Olaszország fölött keletkezett légnyo­mászavar is. Ezért Szlovákiában újból esett, a Tatárában meg havazott. Va­nos visszhangja. A hosszadalmas ke­resés után, úgy tűnik, hogy jelenleg a főiskolák a helyes útra tértek, ami­kor az egykori egyetemi oktatási rendszerből átvették a bevált eleme­ket. El kellett vetni a hallgatók kol­lektív értékelését, és minden hallga­tó egyéni felkészültségét kell a vizs­gákon felmérni. A főiskolai oktatás különféle re­formjai során a műszaki főiskolákon megfelelő tanszékekkel jó néhány szű­ken méretezett szakosításra került sor. A hallgatók elvégezték a főisko­lai tanulmányaikat, speciális szakkép­zésben részesültek, és amikor kilép­tek az életbe, egészen más szakmá­ba kerüllek. Szakképzésük ezzel kár­ba veszett, és az új beosztásban sok idejüket vette igénybe az új szak­elmélet kérdéseinek és technoló­giájának a magánúton történő utó­lagos elsajátítása. Ha tekintetbe vesz­szük, hogy a speciális szakképzés át­lag két évet igényelt az egyéni ok­tatás átlagosan öt évi időtartamából, nyilvánvaló az a kár, mely nemcsak az abszolvenst, hanem népgazdasá­gunkat is érte ezekben a sajnos, egy­általán nem ritka esetekben. A mai egyetemi képzésnek két alapformája ismeretes: a rendes és a levelezőtanulás. Érdemes még megemlíteni a fiatal generáció átlagos nyelvtudását. Na­gyon kevés világnyelvet tudnak fel­használni tanulmányaiknál, és annak elvégzése után a kutató- vagy irá­nyító tevékenységben. Ez a körül­mény a mai műszaki értelmiség bel­ső elszigeteltségéhez vezetett, mert nyelvi nehézségei miatt nem volt, és bizonyos mértékben még ma sem ké­pes megbirkózni a világ szakirodal­mával. A főiskolai tanulmányok egyik alapvető feltétele a hallgatók meg­felelő középiskolai felkészültsége. A felvételi vizsgák sokban rámutat­nak a középiskolai oktatás hiányos­ságaira, főleg a matematika és fizi­ka terén. Meg kell említeni, hogy a magyar nyelvű középiskolák e terü­leten sokkal adósak. Az egyetemek és főiskolák sikeres tevékenységének mértéke a hallgatók képzettségének a foka és minősége. Ennek a követelmények alá kell ren­delni a mennyiséget is. Előbb termé­szetesen tudományos elemzéssel meg kell állapítani a főiskolai képzettség­gel rendelkező szakemberek reális létszámának a szükségét. A reális létszám ismeretében minden igyeke­zetet arra kell irányítani, hogy a fő­iskolák a művelt szakemberek kép­zéséhez tökéletesen fel legyenek ké­szülve, beleértve a felkészültség anyagi oldalait is. Az előbbiekben röviden vázoltuk a főiskoláinkon folyó szakképzés fo­lyamatát. Az elért eredményeknek megvannak a pozitív vonásai, de a to­vábbi haladás szempontjából mindig fontosabb és célszerűbb a hiányos­ságokra rámutatni és keresni a ki­utat. A főiskolai szakképzésben ma elsősorban a minőségen van a hang­súly. Ez az alapkövetelmény a leg­fontosabb jellemzője a jelenleg előké­születben levő új főiskolai törvény­javaslatnak is. Egész társadalmunk közös óhaja, hogy főiskoláink egész oktatási rend­szerünk büszkeségei legyenek, s vég­zett tanulói kivegyék-részüket nép­gazdaságunk további építéséből és fejlesztéséből. VARGA ISTVÁN docens, a kémiai tudományok kandidátusa Alig néhány évvel ezelőtt — a kézi kapcsolású telefonközpontok idején — a helvi beszélgetésekhez is köz­vetítőre, a központban szolgálatot teljesitő kezelő közbenjárására volt szükség. Vidéken még ma is többnyi­re ez a helyzet. A városiak csak azért nem feleitették el, mennyi ne­hézséggel, időveszteséggel, türelem­próbával járt a hívó és a kért szám közötti kézi kapcsolás megteremtése, mert ha a helyi beszélgetésekhez már nem is, de a lakóhelyükön kívüli be­szélgetésekhez még mindig a központ­tól várják a segítséget. A terv az irányadó sárnap reggel a Lomnici-csúcson 48 centiméter hó volt. Jelenleg az időjárást alacsony lég­nyomás jellemzi, amely Dél-Olaszor­szágból Magyarországon át a Kárpá­tok területén át egészen Dél-Skandi­náviáig húzódik. Ugyanakkor a Szov­jetunió területe felett eléggé kiter­jedt magas légnyomás uralkodik. Egy másik magas légnyomás az Atlanti­óceán fölött terül el Angliától és Franciaországtól nyugatra. E magas légnyomás pereme az Alpok köré hú­zódik. E magas légnyomás mentén hazánk területére is nyugatfelől hi­deg sarki levegő áramlik. Emellett még sok helyen esik, a magasabb fek­vésű hegyvidékeken pedig havazik. Október utolsó hetében hűvös idő, eleinte túlnyomórészt sűrű felhőzet, helyenként eső, a hegyekben havazás várható. Éjszaka helyenként derült idő mellett fagy várható, a nappali hőmérséklet még 10 fok között fog mozogni. Később a hét folyamán a felhőzet fokozatosan csökken, a nap­pali hőmérséklet némileg emelkedik. A hét vége felé újból csapadék és a nappali hőriiérséklet süllyedése vár­ható. P. F. Szakképzettséget szereznek Komárom (sz) — A Steiner Gábor Hajógyárban az iskolaügyi osztály a 18 éven felüli dolgozók számára tan­folyamot rendez szakmai képesítés, illetve segédlevél elnyerésére. A múltban és most is nagy az érdek­lődés a munkások körében a szakmai képesítés iránt, hiszen egyúttal a bér­osztály emelését is jelenti. Košicén hőerőmű épül (CTK) — Košice délkeleti ipari vá­rosrészében ünnepélyes külsőségek között megkezdődött egy új hőerőmű épitése. A jövőben ez a hőerőmű szolgáltatja majd a forró vizet az új lakótelepek fűtésére, s ezenkívül gőzzel és villanyárummal látja el a város ipari üzemeit is. A tervek szerint 1967. október l-ig helyezik próbaüzembe a hőerőmű első gépegységeit. Az üzemeltetéshez szük­séges szenet a széles nyomtávú va­sútvonalon szállítják a űonyeci szén­medencébői. Szükség esetén olajjal is fűthetik a kazánokat. A vizet a Her­nád-folyóból nyerik. Az építkezés három hónappal a ki­tűzött határidő előtt kezdődött. Nem lehetne az automatikus távbe­szélő-központokat a gyorsabb és meg­bízhatóbb összeköttetés érdekében a városok közti beszélgetésekre is ki­terjeszteni? Ezzel a. kérdéssel fordultunk Voj­téch KoCárek mérnökhöz, a Távköz­lési Tudományos Kutatóintézet prágai dolgozójához. — Dehogynem — bólint, majd el­mondja, hogy a félautomata távbe­szélő-központokat gyártó karlíni TES­LA-üzem dolgozóival együtt évek óta fáradoznak e probléma megoldásán. Mégpedig elég jó eredménnyel. — Természetesen anyagiak, megfelelő dolgozók és jó ötletek nélkül elkép­zelhetetlen volna lépést tartani az állami tervvel, mely cseppet sem mondható szerénynek. — A távlati terv azonban még enijél ís igénye­sebb — folytatja a mérnök. Egyelő­re elég, h.a leszögezzük, hogy több város központjai is összekapcsol­hatók, hogy tárcsázás segítségével valamennyi állomás hívható legyen. A kísérleti intézet dolgozói azon­han még nem tartanak itt. Most ép­pen annak örülnek, hogy néhány hét­tel ezelőtt megérkeztek célkitűzésük első megállójához: az MN 60 jelzé­sű félautomata távbeszélő-központ­nak — a karlíni TESLA-üzem dolgozói kitűnő alkotásának jóvoltából, mely próbaüzemeltetése során jól bevált, sikerült állandósítanunk a félautoma­tikus telefonösszeköttetést Berlin és Prága között. A berendezés kétszeres átkapcsolása több mint 10 000 km tá­volságra — a Prága—Berlin—Moszkva vonalon — is eredményes volt. Ezek­után a többi szocialista állam főváro­sait is hasonló berendezésekkel lát­ják el. Berlin után Varsót és Moszk­vát, majd Budapestet és Bukarestet kötik be az automatikus rendszerbe. Munkaerő-megtakarítás Mi a lényege a félautomatikus nem­zetközi telefonösszeköttetésenek? A külföldi hívott városban nincs szükség közvetítőre, mert a közvetlen kapcso­lást a helybeli központ hozza létre. A főlautomatikus telefonösszeköttetés nagy előnye tehát az időmegtakarítá­son kívül főleg a munkaerő megta­karításában mutatkozó gazdaságosság­ban rejlik. A távközlés szakemberei a helyi távbeszélés automatizálását követően — a városok közti központok gépe­sítése érdekében — mindenekelőtt a kisebb központoknak egyetlen na­gyobb egységbe való összefogására törekszenek. Ezért a központok fel­osztása ,során — a köztársaságban 1650 körzetet alakítva — azokat na­gyobb egységben 238 gócállomásban tömörítették. A strakoniceiek az elsők között A gócállomások közti automatikus telefonösszeköttetés egyes helyeken, mint például a strakonicei járásban már működik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a járáson belül már nincs szükség közvetítőre a beszél­getések kapcsolásához. De a járáson kívüli helységekkel az összeköttetés megteremtése mindaddig nem történ­hetik gépiesen, amíg a további szük­séges munkákat el nem végezték. így például a strakoniceiek még Prágá­ba sem hívhatnak automatikusan, mert Prágának egyelőre még nincs városközi gócállomása. A számok világában — így is megteszünk minden tő­lünk telhetőt — mondja Kočárek mérnök, és a telefonállomások sűrű­ségével kapcsolatban elmondja, hogy hazánkban "ma még száz lakosra mindössze tíz telefonállomás esik. Ez az arány a távlati terv értelmében 2 milliárd 200 millió korona befek­tetésével 1970-ig 13,3-re, további tíz éven belül pedig újabb nyolc és fél milliárd befektetésével száz lakosra 25,l-re emelkedik. Mi mást jelentene ez az óriási iram, mint hogy a terv szerint 1980-ig majdnem minden csa­ládnak lesz telefonállomása. A tervszerű fejlődés mérföldes ugrásokra számít, mert míg ma 1 mil­lió 300 ezer telefonállomást tartanak nyilván az országban 260 000 magán­előfizetővel, 1970-ig a telefonállomá­sok száma 2 millióra, a magánelőfi­zetőké 600 000-re, és tíz évvel ké­sőbb már 4 millióra, a magánelőfize­tőké pedig 2 millióra emelkedik. A helyi automata-telefonállomások száma is ugrásszerűen gyarapodik. Míg 1963-ban 79,2 százalékban való­sították meg az állomások automati­zálását, 1970-ig már 95 százalékos és 1980-ig 100 százalékos lesz az ered­mény. Nemzetközi telefonközpontok De térjünk csak vissza a gócállo­másokhoz. Teljes automatizálásuk a városok közti gépesített telefonösz­szeköttetést eredményezi, amire első­sorban a nagyvárosok: Prága— Brno— Ostrava—Bratislava közt kerül sor, majd fokozatosan kiterjesztik a köz­társaság valamennyi városára. Ezzel a munkával párhuzamosan foglalkoz­Bohuinír Kojík bekapcsolja az auto­mati!""; telefonközpont fő vezetékét. (CTK felvétele) nak a szakemberek a nemzetközi és az azt követő kontinensek közötti automatikus távbeszélés feltételeinek a megteremtésével. — A jövő évben már a megvalósí­tással kapcsolatos költségekkel is tisztában leszünk — mutat számítá­saira a mérnök és így bizakodik: — Nincs messze az idő, amikor a vi­lág valamennyi távbeszélő-hálózata egyetlen nagy egységbe kapcsolódik össze és közvetlen tárcsázással, a hi­vatali személyek közreműködése nél­kül felhívhatjuk prágai lakásunkból például moszkvai ismerősünket. Per­sze, ezen a téren még az eddigieknél is nagyobb nehézségekkel kell meg­küzdeniük. A távolsági beszélgetések számát és idejét megfelelő gépek külön fel­jegyzik és mindjárt számlázzák. Amint látjuk, fokozatosan megol­dásra kerülnek a modern távbeszélő­technikával, állandó fejlesztésével kapcsolatos problémák, hogy világvi­szonylatban ls lépést tarthassunk ko­runk nagy vívmányaival. KARDOS MÁRTA MEGJEGYZÉS A nép vagyona nem Csáky szalmája Nap nap után hallunk vagy olva­sunk felelősségre vonásokról — olya­nok megrendszabályozásáról, akik a „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal" elv alapján több ezer, akár tíz­ezer koronás károkat is okoznak nép­gazdaságunknak. Egy ilyen „bal kézzel elkövetett" dologról tudunk a komáromi Ruha­nagyáruház főutcán levő kétemeletes épületével kapcsolatban is. Tavaly de­cemberben a vállalat vezetői 120 000 koronát kaptak az épület tatarozáséra. Parkettáztatták a földszintet, festet­ték stb. Nagy volt a zűr-zavar. Min­denki örült, amikor végre megnyílt, De nem sokáig ... Rövid idő múltán újra szakmunká­sok lepték el az épületet: a földszin­ti, emeleti kirakatrész falalt lebontot­ták. Csak a tartóoszlopok maradtak meg. A parkett „felszedve", a festett falak leverve. Állítólag az oldalsó lép­csőt, csigalépcsőként középre helye­zik, mert hát újabb 600 (hatszáz) ezer koronát kaptak „átépítés" céljaira. Talán azt gondolták az „illetéke­sek", hogy ha már megkapták a pénzt, el is kell költeni. Mit számít az az előbbi 120 ezer korona. Hogy a múzeum épületébe kellett áthurcol­kodni, és ott árusítani, az sem számít semmit. És hogy az első „renoválásra" költött 120 ezer koronát az „ablakon kidobták" attól sem fáj senkinek a feje? Szénássy János, Komárom ŰJ SZÖ 4 * 1964. október 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom