Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-25 / 297. szám, vasárnap

Az iskolaügy fejlesztésének feladatai és az ifjúság nevelése az iskolákban (Folytatás a 8. oldalról.) visszautasítani azt az egyoldalú nézetet, hogy a tudomány és technika fejlődésének korszakában a kultúra és művészet jelentősége háttérbe szorul. Gyakorta vagyunk annak a nagy félreértésnek a tanúi, hogy az esztétikai nevelés nemcsak művészi nevelés, hanem az is a célja, hogy a valósághoz általában megteremtse az embernek értékelő, érzelmi és valóban aktív viszonyát. Éppen a művészetnek van rendkívül nagy jelentősége ennek fejlesztésében, amely oly nagy hatást gyakorol a szocialista ember morális, politikai és világnézeti profiljára. Az ilyen nevelés rtieg nem alkuvóvá teszi az embert a kulturálatlansággal, a közönségességgel és hanyagsággal szemben is. Ez év tavaszán Novotný elvtárs a zeneszerzőkkel folytatott beszélgetése során annak a véleményének adott kifejezést, hogy a zenei nevelésben részesült dolgozó, aki valóban szereti a zenét, aligha enged ki a kezéből selejtet. Ez a megállapítás természetesen általános érvényű igazság. Ma azonban az ifjúság nem részesül alaposabb oktatásban az új művészi megnyilatkozásokról és áramlatokról, nem tájékoztatják komolyan még a dzsessz vagy a szimfonikus zene szerepéről sem, így természetesen csak ösztönösen tájékozódik. Sokan az iskolában távolról sem tanulnak meg olyan jól énekelni, mint a múltban. így aztán annál könnyebben esnek a big-beat legprimitívebb formáinak s egyéb sekélyes irányzatoknak a hálójába, amiben felelőtlenül támogatják őket egyes folyóiratok is. AZ EREDMÉNYEK A TANÍTÓ SZEMÉLYÉTŐL FÜGGNEK Az egyes iskolák színvonala közti gyakorta nagy különbségek mindig arra a következtetésre vezetnek, hogy az oktató-nevelő munka eredményei tükrözik a tanítók fejlettségét, az igazgató képességeit és a pártszervezet színvonalát. A tanítóképzést — helyesen — főiskolai színvonalra emeltük. Nyugtalanít azonban bennünket az erre a szakra jelentkezők választéka. Az utóbbi években túlnyomó többségben vannak köztük lányok, s a minőségileg gyengébb jelentkezőket is felveszik. A nők száma aránytalanul nagy, s több komoly problémát hoz magával. A tanítónők családi gondjai, az anyasági szabadságok, a gyermekek betegségei stb. helyenként olyan helyzetet teremtenek, hogy nehéz egyáltalán a tanítást biztosítani Azok az intézkedések, amelyeket az utóbbi időben tettünk, hogy fokozzuk a fiúk érdeklődését a pedagógus hivatás Iránt, hoztak ugyan bizonyos javulást, azonban a kérdést elvben nem oldották meg. E kérdés elvi megoldásának és főképp a jobb minőségű jelentkezők megnyerésének komoly akadálya a tanítók jutalmazásának eddigi színvonala. Ezt a kérdést a legközelebbi évek során meg kell oldanunk, mégpedig úgy, hogy a tanítók anyagi ellátása lényegesen nagyobb összhangban álljon társadalmi felelősségükkel, munkájuk jelentőségével, sokéves felkészülésükkel és helyes arányban álljon az ipar és egyéb szakmák szakképzett kádereinek fizetésével. Kétségtelenül rendkívül igényes feladat áll előttünk, tekintettel arra, hogy közel 190 000 pedagógiai dolgozóról van szó, így csupán fokozatosan, 1970-ig oldhatjuk meg ezt a problémát a sürgősség foka szerint, szem előtt tartva a népgazdaság feltételeit. Az első lépés volt a szakiskolák és ipariskolák pedagógiai dolgozóinak már említett fizetésrendezése, amely évente 50 millió koronát követel. A jövő évben azzal számolunk, hogy a népgazdaság lehetőségei szerint rendezzük a főiskolai tanítók fizetését, szoros összefüggésben a tudományos-kutató alap bizonyos módosításával. Ezt követnék aztán a II. ciklus, valamint a következő fokozatok pedagógusainak fizetésrendezései, aszerint, milyen lehetőségeket teremtünk erre. A fizetések tükrözzék a nevelő-népművelési munka minőségét és eredményeit fs. A fizetésrendezések megvalósításával együtt biztosítanunk kell az iskolai vonalon dolgozók fizetéseinek fokozottabb növekedését az év közben is, hogy megakadályozzuk a tanítók fizetési színvonala lemaradását a dolgozók más kategóriái mögött. Mindenesetre helyes lesz biztosítanunk az 1970-ig tervezett bérfejlődés koncepciójában, hogy a fizetések színvonala az Iskolaügyben, tekintettel a főiskolai végzettségű dolgozók nagy számára, magasabb legyen az ipari dolgozók átlagbérénél. Természetesen, nemcsak arról van szó, hogy újabb kádereket nyerjünk meg a pedagógiai iskolákra, hanem arról is, hogy rendszeresen fokozzuk felkészülésük színvonalát. Míg <.iz egyes tantárgyak terén a szak f el készültség általában jő, még mindig fogyatékosságok mutatkoznak a módszertani felkészültség, a pedagógiai és pszichológiai ismeretek terén. Ezekből a tényekből a pedagógiai fakultásoknak és egyetemeknek sürgősen .le kell vonnink a következteceseKet és a hibákat ki kell küszöbölniük. Sürgősen fel kell számolnunk azt a helyzetet is, hogy káderhiány miatt főképp a 0—9 évfolyamban erre a munkára fel nem készült tanítók tanítanak, s emellett még a szakképesítés nélkül előadott órák százalékának arányát növeli az erők helytelen széthelyezése is. A szocialista iskolának számos új feladata van, amelyek az iskolák társadalmi küldetéséből és az iskola és az élet szoros kapcsolatának követelményéből erednek. Ha ehhez még hozzászámítjuk a tanításra való felkészülést, amely öszszefügg a diákok egyes csoportjain:ik, differenciált oktatásával, valamint a tanító önművelésének szükségét, nyilvánvaló, hogy a tanítókat sürgősen fel kell menteni a célszerűtlen kimutatások gyártása alól és további feladatoktól, amelyek gyakran akadályozzák őket tanítói munkájukban. Másrészt viszont le kell szögeznünk, hogy a társadalom érdekei iránt közömbös tanító nem állja meg helyét iskoláinkban. Rendkívül fontos, hogy különösen a helyi nemzeti bizottságok nagyobb ügyeimet szenteljenek azoknak a feltételeknek, amelyek között tanítóink igényes hivatásukat betöltik. Ez természetesen annyit jelent, hogy szembe kell szállnunk azokkal a helytelen nézetekkel, amelyek lebecsülik a tanítók munkájának társadalmi jelentőségét, és segítséget kell nekik nyújtanunk olyan problémák megoldásában, mint a lakáskérdés és általában életfeltételeik rendezése. Ma ismét teljes mértékben a párt egész politikai súlyával támogatni kívánjuk iskoláink és minden jó, munkáját híven végző tanító tekintélyét. A tanítók érdemes munkája értékelésének bizonyítéka Központi Bizottságunk felhívása is, hogy a jól dolgozó tanítók közül az eddiginél lényegesen többet vegyenek fel a párt tagjainak sorába. A politikai-nevelő munka sürgős feladatai lényegesen magasabb követelményeket támasztanak az iskolák pártéletével szemben is. Számos pártszervezetre tipikus, hogy tevékenységét egyoldalúan a tanítók munkájának problémáira korlátozza és ténylegesen elzárkózik a tanulók és diákok problémái elől. Nem lehetünk elégedettek a CSISZ közvetlen pártirányításáról szóló elv gyakorlati érvényesítésével - sem s ugyanígy a pionírszervezet irányításával sem. Ezt az irányítást gyakorta úgy értelmezik, mint a felettes autorltatív kapcsolatát az alárendelttel szemben, mely a feladatok kitűzésében, jelentések meghallgatásában és a fogyatékosságok bírálatában merül ki. A munka alapmódszerét a CSISZ szervezeteiben mindenekelőtt a fiatal kommunisták aktív tevékenysége jelentse, valamint az, hogy a partszervezet rendszeres figyelemmel kísérje munkájukat. Az elmúlt időszak alapvető jelenségének tekinthetjük, hogy a pártszervezetek némileg nagyobb figyelmet szentelnek a tanítók marxistaleninista nevelésének és továbbképzésének. Az az igyekezet, hogy a pártiskolázást az egyes szakok tanítói sajátos szükségleteinek és érdekeinek megfelelően irányítsuk, hogy emeljük az Iskolázás általános színvonalát, kétségkívül helyes A párt járási bizottságainak azonban nagyobb gondot kellene fordítaniok arra, hogy a tanítókat rendszeresen tájékoztassák a bel- és külpolitika időszerű kérdéseiről. A pártszervezetekben ugyanígy figyelemmel kell kisérni és értékelni az alkotó pedagógiai munkát, támogatni kell a kezdeményezést a haladó módszerek keresése és terjesztése terén, gondoskodni arról, hogy az új munkamódszerekről ne csupán beszéljünk, hanem szervezetten és tartósan be is vezessük azokat a gyakorlatba. lü. Az iskolák anyagi ellátása Elvtársak! Iskolaügyünk öt év alatt a múltban soha nem látott mennyiségi fejlődést ért el. Látnunk kell azonban azt is, hogy e kedvező fejlődés mellett számos nehézséggel küzdünk főként az iskolák és nevelési intézmények állapotában és felszerelésében. Ezek abból erednek, hogy az iskolaépítésre fordított anyagi eszközök növekedése ellenére anyagi és káderszempontból nem mindig alapozták meg a teljesítmények fejlődésének gyors ütemét. A hplyzetet még kedvezőtlenebbé teszi az a körülmény, hogy a múlt évben elsősorban az építőipari termelés hibájából a tervezett anyagi eszközöknek csak mintegy 90 százalékát realizálták. Az iskolaépítés 1970-ig terjedő előzetes tájékoztató tanulmányában sem sikerült még kielégítően biztosítani az iskolák mennyiségi fejlesztésének a XII. pártkongresszuson kitűzött céljait. ' A probléma megoldásának útjai: Elsősorban is szükséges annak a magát túlélt gyakorlatnak a megváltoztatása, mely az Iskolaügyet kizárólag a fogyasztás területének tekinti és csakis ennek alapján biztosítja fejlődését. A valóság az, hogy az iskolaügy fejlesztésével szemben támasztott követelményeket mindenekelőtt a gazdaság objektív szükségletei határozzák meg. Ezenkívül feltétlenül el kell érni azt is, hogy az Iskolaügyi Minisztérium és a nemzeti bizottságok a leghatékonyabban és a legszigorúbb gazdaságossággal használják fel az iskolaügy fejlesztésére szánt anyagi eszközöket. Az iskolaügy fejlesztésének anyagi ellátása nemcsak az iskolák építésére és felújítására (valóban nagyon sok meg nem felelő tantermünk van) előirányzott összeget foglalja magában, hanem azt a pénzt is, melyet az Iskolai segédeszközök, gépek és műszerek, laboratóriumok, tankönyvek, tornatermek beszerzésére, Illetve felszerelésére fordítunk. Célszerű lesz a pénzösszeg megkülönböztetett elosztása, hogy elsősorban a fő- és szakiskolák, valamint a tanonciskolák fejlődését biztosítsa. Szükségesnek mutatkozik az egyes iskolák gazdaságilag legelőnyösebb hálózatának meghatározása is, amely az alapiskolákban egyre több tanulónak tenné lehetővé a teljes számú osztályban tanulást, a tehetséges diákoknak pedig a középiskola elvégzését. Az alapiskolák építését fő ként a központi községek figyelembe vételével kellene Irányítani, a szakAz Iskolaépítésban sokat jelentene I a szakképzett dolgozók, kőművesek és más Iparosok, mezőgazdasági dolgozók stb. közvetlen segítsége. Mezőgazdasági községekben főként nz idénymunkák befejezése után, más dolgozóknál pedig munkaidő után nyílna erre kedvező alkalom. Minden bizonnyal sok iskolát gyorsabban építenénk fel'és megsokszoroznánk építőiparunk lehetőségeit, ha ezt a segítséget kellően megszerveznék, megoldanák a jutalmazás egyes kérdéseit, megfelelően módosítanák az építés harmonogramját, esetleg az építési vállalat munkáját, szerződésileg összekapcsolnák a brigádsegítséggel.. A fenti lehetőségeket maga a gyakorlat veti fel. Jó példával jár elől a Zruč nad Sázavou-i Nemzeti Bizottság. Azt javasolta, hogy a kilencéves iskola építését a környékbeli szövetkezetek és üzemek építési csoportjainak és más szakembereinek közvetlen részvételével gyorsítsák meg. Miért ne használnának ki hasonló javaslatokat másutt is? Nagyra értékeljük azt a segítséget, amelyet számos dolgozó a karbantartás és a kisebb javítások elvégzésével nyújt Iskoláinknak. Ezt a segítséget továbbra sem nélkülözhetjük, sőt inkább kibővítésére számítunk. Az iskolaügy fejlesztésének biztosításában nem járhatunk el egyoldalúan, nem forgácsolhatjuk szét a rendelkezésünkre álló eszközöket oly módon, hogy mindenre adunk valamit. A társadalom érdeke azt kívánja, és tanonciskolák hálózatát, valamint a főiskolák elhelyezését pedig a termelési ágazatokkal együttműködésben hogy területileg is jobban megfeleljenek az egyes gazdasági ágak és ágazatok fejlődésének. A beruházási eszközök hatékony kihasználásának nélkülözhetetlen feltétele az egyes iskolák építése és felszerelése típusterveinek gondos elkészítése. Véleményünk szerint korszerűen, de célszerűen berendezett iskolákat kell építeni, amelyek biztosítják a gazdaságos üzemvitelt és a megfelelő felszerelést, s ezek ára a magás építési költségek miatt gyakran ne növekedjék. Különösen komoly fogyatékosságok észlelhetők a fő. és szakiskolák laboratóriumi felszerelésében, ami kedvezőtlenül befolyásolja a tanítás színvonalát. Ezen a téren sokkal kifejezőbben nyilvánulhatnak meg a termelési ágazatok, a vállalatok és védnökségi üzemek közvetlen segítsége. Az iskolaépítés távlati tervében is növelni kellene a műszerek beszerzésére előirányzott anyagi eszközöket. Meggyőződésünk, hogy az iskolák építésében és felszerelésében többek között nagy tartalékokkal rendelkezünk még a nyilvánosság, az üzemek, szövetkezetek és társadalmi szervezetek részvételét illetően. A „Z" akció keretében sok kiváló eredményt értünk el a különféle intézmények, valamint a gyermekek üdültetésére szolgáló szakszervezeti létesítmények építésében. Fel szeretném hívni a figyelmet egyes építőipari középiskolák, sőt főiskolák jó tapasztalataira. Ezek az iskolák megfelelő ellenszolgáltatás fejében részt vesznek különféle mezőgazdasági berendezések és más létesítmények tervezésében és felépítésében. A lehető legnagyobb mértékben fel kell használni az említett tartalékokat ott, ahol a szükséges anyagi eszközök biztosítása nincs közvetlenül az állami tervbe foglalva. Más országokban is az a gyakorlat, hogy az állam a költségeknek csak egy részét fedezi, a többit pedig egyéb ' társadalmi forrásokból pótolják. Miért ne alkalmazhatnánk ezt a módszert nálunk is? Hiszen a társadalmi szervezetekben, az üzemekben, a szövetkezetekben és a helységekben olyan erőforrások léteznek — és még továbbiakat is lehetne nyerni —, amelyeket legjobban éppen az iskolaépítésben tudnánk kihasználni. A költségek részbeni fedezése nálunk is a döntés egyik kritériuma lehetne az Iskolaépítés tervezésénél. hogy az eszközök legnagyobb részét elsősorban azokra a helyekre összpontosítsuk, amelyek népgazdaságunk számára a legszükségesebb dolgozókat képezik. Következetesen meg kell követelnünk, hogy a tanonciskolák fejlesztése, a dolgozók továbbtanulása, a diákok termelési gyakorlata terén valamennyi termelési ágazat maradéktalanul teljesítse kötelességét. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy most már megakadjon az óvodák, napközi otthonok, ifjúsági klu- , bok és más hasonló, főként a dolgozó anyák gyermekeiről gondoskodó intézmények fejlesztése. Ezeknek az intézményeknek építésében azonban döntő részt kellene vállalniuk az üzemeknek, a szövetkezeteknek és a társadalmi szervezeteknek. A vitában számos hozzászólás hangzott el azzal kapcsolatban ls, hogyan javítsuk meg a tankönyvek és egyes tanszerek ingyenes juttatásának gyakorlatát. Többször kifejezték már azt a kívánságot, hogy aki akarja megvásárolhassa a tankönyveket. A tankönyvek iránt nagy az érdeklődés, sok tanuló közülük legalább néhányat továbbra is meg szeretne tartani, hogy kéznél legyen további tanulmányai során. Ezért fokozatosan el kellene érni, hogy az üzletekben a tankönyvek minden nehézség nélkül beszerezhetők legyenek. A tankönyvek ingyenes juttatását, mint a gyermekes családoknak nyújtott alapvető segítséget, természetesen továbbra is fenntartjuk. AZ ISKOLAIGAZGATÁS RENDSZERÉNEK MEGJAVÍTÁSA Az Iskolaügy minőségi változásaival egyidejűleg a minisztériumtól és a megbízotti hivataltól kezdve a helyi nemzeti bizottságokig magasabb színvonalra kell emelni az irányítást is. Sürgősen változtatni kell az eddigi helyzeten, amikoris valamennyi foko zatú tskolát a szó szoros értelmében elönt az adminisztrálás. Az iskolaigazgatók, a pe'dagógusok és akadémiai funkcionáriusok szinte hivatalnokok lettek, akik állandóan könyvelnek és értekezletre járnak, ugyanakkor szinte semmiről sem dönthetnek. Végül pedig a minisztérium befolyását és pedagógia-i irányító funkcióját lényegesen gyengíti az a körülmény, hogy az ágazat nem tudja érdemlegesen befolyásolni az iskolaügyre szánt anyagi eszközök felhasználását. Ezért javasolták oly sokan az iskolaügy irányításával kapcsolatos vitában a komplex irányítást a minisztériumtól kezdve a nemzeti bizottságokig. Az állami tervben az iskolaügy eszközeinek névleges elkülönítése, a minisztérium és a megbízotti hivatal javaslata alapján az egyes területekre történő elosztása lehetővé tsnné a kormánynak, tehát a minisztériumnak is a tényleges iránylt-ást, az aránytalanságok eltávolítását és a társadalmi érdekek megsértésének leküzdését. Az így elosztott anyagi eszközökkel a nemzeti bizottságok az iskolaüggyel foglalkozó komplex intézményük útján gazdálkodnának. A nemzeti bizottságok mellett az iskolaügy eszmei, pedagógiai és gazdasági problémáinak egységes megoldásával foglalkozó, szakképzett dolgozókkal rendelkező Intézmények sokkal operatívabban és gazdaságosabban oldanák meg feladataikat. Ezáltal a minisztériumtól kezdve a járásokig létrejönnének a tervezési, könyvelési és pénzügyi ügyvitel egyszerűsítésének, valamint az egyszerű és hatásos felügyeleti rendszer feltételei. Gépesíteni és jelentősen összpontosítani lehetne számos, eddig bonyolult ügyintézést, egységesen lehetne átutalni a tanítók fizetését, feldolgozni a statisztikai adatokat stb. A minisztérium aztán teljes mértékben az iskolaügy fejlesztési kérdésének koncepciós megoldásával, a központi felügyelettel, az iskolarendszer országos irányításával, az építés koncepciójával, a legfontosabb akciók jóváhagyásával és a káderpolitikával foglalkozhatna. Ezáltal olyan szervvé válhatna, amely alkotó módon biztosítaná a párt iskolaügyi politikáját, felkészülten reagálna az aktuális pedagógiai és nevelési problémákra, s irányt szabna valamennyi fokú iskola igazgatásának és tanítósága céltudatos munkálkodásának. Tőle kellene idejében kiin»ulnia a távlati feladatok kísérleti megoldására, a leghatásosabb módszerek népszerűsítésére és a pedagógusok legjobb tapasztalatai elterjesztésére irányuló kezdeményezésnek, hogy ezek gyorsan utat találjanak minden tanítóhoz. Az országos iskolapolitika megoldása során ezzel összefüggésben kell meghatározni a Szlovák Nemzeti Tanács szerveinek feladatait is. A maximális felelősséget a megbízotti hivatalra kell ruházni, amelynek egyúttal számos kérdésben, főként gazdasági kérdésekben sokkal nagyobb hatáskörrel, döntési joggal kellene rendelkeznie. A szlovák nemzeti szervek helyzetének megfelelően a minisztériumok és a megbízotti hivatal viszonyának ilyen rendezése minden bizonnyal hasznos lesz. AKTIVIZÁLJUK A PÁRTMUNKÁT Az új leiadatok megoldásának nélkülözhetetlen feltétele az iskolaügy területén a pártmunka sokoldalú aktivizálása. Az iskolák és a nevelési intézmények alapszervezeteitől mindenekelőtt elvárjuk: nyerjék meg a tanítókat a CSKP KB határozatának teljesítésére és hassanak oda, hogy az ebből eredő feladatok megvalósítása valóban szívügyük legyen. A tárgyalásaink előtti vitában a túlnyomó többség egyetértett a javaslatokkal és számos tárgyilagos megjegyzés hangzott el. Emellett azonban a javasolt intézkedések lényegének meg nem értéséből fakadó konzervatív nézetekkel is találkoztunk. Ezért fontos lesz, hogy a kerületi és járási pártbizottságok főleg az Iskolai pártaktívát részletesen tájékoztassák a Központi Bizottság irányelveiről. Szükséges, hogy a kommunisták, a tanítók, az iskolai alkalmazottak, a szülök és a többi dolgozók előtt megvilágítsák a párt által követett célokat — amelyek első visszhangja kedvező volt a lakosság körében —, s az elfogadott irányelvek felbontása és idejében történő megvalósítása során aktív munkára vezessék őket. A mai ülésen megtárgyalt kérdések nemcsak nevelési problematikájukat tekintve igényesek, hanem azért is, mert összefüggnek az egész társadalom fejlődésével, a gazdasági, a politikai és a kulturális élettel, kommunista fejlődésünk távlataival, végül pedig a szocializmus és a kapitalizmus világméretű versengésével. A fejlődésünk távlatainak is megfelelő, következetesen szocialista iskolát nem hozzuk létre egyik napról a másikra. Kitartóan és céltudatosan szem előtt kell tartanunk mindenekelőtt Iskoláink legfontosabb alapelvének — az élettel való kapcsolatának megvalósítását

1. Az életünk minden területén végbemenő gyors változás ezt az alapelvet új tartalommal és formával tölti meg. Az iskolák munkájának tökéletesítése a nép művelődése és kommunista nevelése érdekében már most meg kell tennünk mindent, ami módunkban áll. Mai ülésünknek erre kell mozgósítania mindazok kezdeményezését és alkotómunkáját, akik társadalmunkban részt vesznek az ifjúság nevelésében és művelődésében, a dolgozók továbbképzésében. A tanítókhoz, pedagógusokhoz, szülőkhöz, párt- és társadalmi szervezetekhez, gazdasági dolgozókhoz és tudósokhoz, egész közvéleményünkhöz fordulunk, hogy kezdeményezően és tettre készen vegyenek részt iskolaügyünk továbbfejlesztése komoly feladatainak teljesítésében. 1964. októbar 25. * Ü] SZÖ 9