Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-24 / 296. szám, szombat

íj idény — új feladatok Beszélgetés műkedvelő színjátszásunk eredményeiről és nehézségeiről Beköszöntenek a hosszú őszi-téli esték, megkezdődik a színjátszás idénye. Számos színjátszó együttes hetek óta készül, néhol már közvetlen a bemutató előtt állnak. Nagy múltú és igen erős színjátszó mozgalmunk ez idén sem akar lemaradni. Hazai és külföldi szerzők műveit tűzik műsorra és mindent elkövetnek, hogy a színpadnyújtotta lehetőségekkel az új idényben is kellemes percekkel, kedves emlékekkel és hasznos tanulságokkal gazdagítsák a nézőket. A felkészülést jelentős mértékben segíti a Népművelési Intézet és a CSEMADOK Központi Bizottsága. Iskolázásokat szerveznek és szakembereket, előadókat küldenek az együttesekhez, hogy Ily módon is könnyítsék azok munkáját. A teendő természetesen még igen sok. Az új idényben új feladatok várnak megoldásra. Ezekről beszélgettünk GYURCSÖ ISTVÁNNAL és HATVANI LÁSZLÓVAL, a CSEMADOK Központi Bizottsága, illetve a Népművelési Intézet színházi szakelőadójával. A műkedvelő színjátszókkal évek óta eredményesen foglalkozó dolgozóktól néhány kérdésre kértünk választ. • Hogyan készültek, illetve készülnek műkedvelő színjátszóink az új idényre? GYURCSÖ: — A felkészülés egyelőre még nem olyan, mint lehetne. Ennek egyik oka a járási műkedvelő otthonok passzív magatartása. Vannak kivételek. A lévai, a kassai és a rozsnyói művelődési otthonok például sokat segítenek. A többlek azonban alig járulnak hozzá a színjátszó mozgalom támogatásához. A felkészülést az is akadályozza, hogy alig van olyan együttesünk, amelyik tagja lenne az állandó műkedvelő színpadoknak. Losoncon a CSEMADOK színjátszó együttese egy év óta tagja a járási művelődési otthon állandó műkedvelő színpadának, melynek keretében eddig két színművet adott elő. Az együttest azonban kissé mostohagyermekként kezelik. Olyan ideális helyzet, mint Dunaszerdahelyen, ahol a Csallóközi Színház minden anyagi és erkölcsi támogatást megkap az üzemi klubtól, egyelőre sehol sincs... Ennek ellenére a kassai járás dramaturgiai bizottsága már elkészítette a jövő idény tervét. Közös megbeszélés alapján 8 együttes részére készítettek műsortervet, (amelyben többek között a Sebhely, az Aranyember, a Csillagszemű asszony, a Csikós, a Bújócska, a Kakukk Marci és Dandin György szerepel.) HATVANI: — A Jókai-napok sikere frissitőleg hatott színjátszásunkra. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy ez idén olyan csoportok ls munkához látnak, amelyek eddig tétlenkedtek. Természetesen nem általános jelenségről van szó. A színdarab-kiadó arra panaszkodik, hogy eddig az együttesek aránylag kevés színdarabot rendeltek. Reméljük azonban, hogy ez csak átmenetileg van így, s a kiadott darabok ez idén sem fognak a raktárakban porosodni. A felkészülésnek és a tevékeny munkának ez lesz az egyik legbeszédesebb bizonyítéka. MA IS ELŐ ÍRÓ Jozef Gregor Tajovský műveiben a szlovák falusi és kisvárosi légkör sokoldalú megrajzolására törekedett. Felfedezte mindazt, ami a szlovák nép jellemében, magatartásában, életmódjában egészséges, figyelemre méltó volt. Kiemelte a nép munkaszeretetét, jószívűségét, az egyszerű munkások, a falu szegényei szívből fakadó emberszeretetét. Tajovský nem hallgatta el a kapitalizmus térhódításával előtérbe kerülő osztályellentéteket sem, amelyek a városi és falusi lakosságot úrhatnám gazdagokra és szenvedő szegényekre osztotta fel. Tajovský műveiben főleg szolgák, pásztorok, munkások és nemzeti öntudattól fűtött értelmiségiek szerepelnek. Érdekes, hogy Tajovský novelláit és elbeszéléseit a nyers realitás Igaz ábr-zolásáért naturalista műveknek bélyegezték. Ta- jovský mindig a szenvedők oldalán állott, velük érzett, amit Mišo című novellája is igazol. Ebben írja: „ ... sírni szerettem volna vele, mind az éhezőkkel, fázókkal, nyomorgókkal, bánkódókkal; a szerencsétlenekkel, az elkeseredett emberekkel, akik már semmit sem várnak a világtól, az élettől." J. G. Tajovský 90. születésnapjára a közelmúltban emlékeztünk. Az 50-es években már őt is klasszikusaink közé sorolhattuk, ekkor adtuk ki öt kötetben válogatott művelt, amelyek érdemesek arra, hogy időnként visszatérjünk hozzájuk és elgondolkozzunk felettük. Tajovský művei ugyanis a mai prózairodalom — különösen a riportműfaj — elődeinek számítanak. Ta- jovský novelláinak titka éppen az, hogy van mondanivalójuk a mai nemzedéknek is. • Hány együttes szereplésével számolhatunk? GYURCSÖ: — Ez idén az előző évekhez viszonyítva kevesebb együttes lát munkához. A megadott kérdésre inkább azt mondhatnám, hogy időszerűvé vált a minőségi igény. Az utóbbi évek magas, számszerinti kimutatásaival szemben, törekedni kell a minőségi kimutatásokra. Hányszor leírtuk és kimondtuk már, hogy 300—400 együttesünk van. Ez körülbelül azt jelentette, hogy majdnem minden faluban és városban, ahol nagyrészt magyarok élnek, színjátszó együttes működik. Ma is nyilvántartunk mintegy 250 olyan együttest, amely általában minden évben bemutat egy-egy színmüvet. De azt már kevésbé tudjuk és mutatjuk ki, milyen színvonalon működnek ezek az együttesek. Hol kellene azt a minőségi kimutatást kezdeni? Szerintem elsősorban a járási alkotóversenyeken. Ehhez azonban szükséges: a járási művészeti bizottságok felkészültsége, a járási újságok, nem utolsó sorban a művelődési otthonok rendszeres, irányt mutató segítsége. Ugyanúgy szükséges a kerületenként megrendezett fesztiválok, versenyek színvonalas bírálata és a szaktanács. Miután mindez nincs és a központi lapok és Intézmények, valamint a szakemberek csakis a központi szinten rendezett bemutatókat kísérik figyelemmel, a mozgalom egésze nem kap megfelelő támogatást és értékelést. HATVANI: — Körülbelül 150—200 aktív csoportról beszélhetünk, bár ez a szám ingadozó. A műkedvelőknél néha kis akadály ls elég, hogy a csoport szétessen. De életképtelen együttesekre nincs is szükség. Nem baj, ha csak azok maradnak meg, amelyek bírják az iramot. A ma működő együttesek legtöbbje fejlődőképes és megbirkózik az igényes feladatokkal... A központi dramaturgiai tanács az új idényre a következő dramaturgiai tervet állította össze: Móricz: Ludas Matyi, Karvaš: Sebhely, Soós: Kati, Gundera: Kulcstulajdonosok, Kákos: Minden út keresztút, Egri: Ilonának hívták, Gárdonyi: A bor, Szigligeti: A csikós, Kisfaludy: Kérők, Gyárfás: Kisasszonyok a magasban, Tabi: Esküvő, Szabó: Leleplezés, Szakonyi: Életem Zsóka, Kamondl: Nyitva van az aranykapu, Tersánszky: Kakuk Marci, Lovlcsek: A csillagszemű asszony, Szőllösl: Bikaviadal, Tóth: Ez a falu eladó, Lichardová-Lokvencová: Hamupipőke, Candoni: Szombat esti vágy, St'ukalov: Tágranyílt ablak, Luknár: Két nyári est és Váh: A lövést senki sem hallotta. Ezenkívül rövidesen megjelenik egy esztrádműsorfüzet is. A kezdő csoportok részére a következő színdarabokat ajánljuk. Tóth: Ez a falu eladó, Szőllősi: Bikaviadal, Soós: Kati, SoloVÍÉ: öt perc múlva éjfél és Lovicsek: A csillagszemű asszony. Azok a csoportok, amelyek a felsorolt darabok közül sem tudnak választani, forduljanak a prágai Magyar Kultúrához, ahol szintén sok színdarab áll az érdeklődők rendelkezésére. • Milyen és hány darabot jelentettek meg? GYURCSÖ: — A Színházi és Irodalmi Képviselet (DILIZA) egy évi kiadási terve esetleg húsz színmű. Ez a menynyiség már meghatározza egyrészt azt is, hogy milyen színműveket adjunk ki. A másik szempont az üzlet. Ha olyan színműről van szó, amely csak néhány élenjáró együttesnek felel meg, azt a kiadó anyagi okok miatt nem jelenteti meg. A nevezett intézmény munkáját tehát az önmagával szemben támasztott műkedvelői igény határozza meg. A központi dramaturgiai bizottság csak az utóbbi években volt képes hatást gyakorolni a kiadó koncepciójára. Ennek eredménye, hogy már az elmúlt évben is több olyan színmű jelent meg, melyet egyaránt műsorra tűzhetnek mind a városi, mind a falusi együttesek. Most újabb kiadványok jelentek meg. Ez azonban érzésem szerint még mindig kevés. A hiányt az együttesek csak úgy pótolhatják, ha az eddiginél nagyobb érdeklődéssel nyúlnak a klaszszikus darabokhoz. HATVANI: — Én erre a kérdésre a fentiekben adott válaszomban feleltem. Itt már csak annyit, hogy számos, — a legváltozatosabb Igényt is kielégítő — színdarab kapható. Az együtteseknek tehát van miből választaniok. • A CSEMADOK, illetve a Népművelési Intézet milyen módszertani segítséget nyújtott és nyújt az együtteseknek? GYURCSÖ: — Ennek a kérdésnek megoldása egyben megoldaná a magyar műkedvelő színjátszó mozgalom minőségi kérdését. A válasz egyszerű és bonyolult is. Egyszerű, ha azt válaszolom, hogy ez a módszertani segítség jelenleg nem kielégítő, hogy tíz év előtti formákat alkalmazunk. Bonyolult, ha onnan közelítjük meg a kérdést, hogy ez a probléma a Magyar Területi Színháznál is csak most kezd megoldódni. A CSEMADOK Központi Bizottsága tíz esztendővel ezelőtt kezdte meg a szín körvezetők hosszabb lejáratú tanfolyamait, ahol szakképzett előadók biztosították a megfelelő előadásokat. Időközben ez a feladat a Népművelési Intézetre hárult. Közben több év telt el, a módszer azonban alig változott. Fejlődést, számottevő változást a központi szintű szakemberképzés eredményezhetett volna. Ha a járási szemináriumokat, vagy akár a központi színtű szeminárium jellegű Iskolázásokat figyeljük, előadóink ugyanazok, akik tíz évvel azelőtt voltak ... Az utóbbi években e kérdés megoldásában a legtöbb segítséget a művészeti „ráhatásokból" nyertük. E tekintetben rengeteget nyújt a televízió, a színházi előadások, a viták és a különféle megbeszélések ... Mindez azonban nem menti fel a szervező és módszertani Intézményeket a felelősség alól. Meg kéli találni annak lehetőségét, hogy műkedvelő színjátszó együtteseink vezetői szakés művészeti tanulmányokat végezhessenek. Anyagilag a szövetkezeti és üzemi klubok részéről kellene támogatni ezt az igényt, erkölcsileg padig fokozottabban mint eddig, a művelődési otthonok segíthetnének. HATVANI: — A Népművelési Intézet ebben az évben az „önkéntes népművelési dolgozók oktatásának egységes rendszere" című sorozat kiadását kezdte meg. Ez mintegy 10—12 füzetből áll. Az anyagot intézetünk színházi osztálya adja ki azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsunk a műkedvelőknek mind elméleti, mind gyakorlati téren. Eddig A színművészet társadalmi jelentősége és fejlődésének főbb szakaszai, A műkedvelő színjátszás kérdései, A művészi alkotás érzékelésének alapelvei, A színészi munka alapjai és A képzőművészet a színjátszó együttes munkájában című füzet jelent meg. A kiadványok mindegyikéből a CSEMADOK járási titkárságaira négyet, a Járási Művelődési Otthonokra hármat, a járási könyvtárakba egyet küldtünk. Ezenkívül népszerűsítjük a budapesti Művészeti Szakszervezetek Szövetsége színházművészeti szakosztályának „Korszerű színház" sorozatában megjelent szakmunkáit. E kiadványokkal sok irányú módszertani segítséget nyújtottunk és nyújtunk. • Mit ígér az új idény? GYURCSÖ: — Ha fokozatosan leküzdjük az előző kérdések kapcsán felvetett nehézségeket, ha átgondoljuk a Jókai napok színházi fesztiválja tanulságait és annak minden jónak ígérkező módszerét a jövőben alkalmazzuk is, akkor az új idény ígéretes lesz. ígéretes, mert színjátszó együtteseink ha már egyszer elérték a magas mércét, semmiképpen sem akarnak azon alul maradni, hanem fölötte kívánnak eredményeket elérni. HATVANI: — Hogy mit ígér az új évad? November első felében kétnapos megbeszélésre hívunk meg kb. 40 rendezőt, hogy megtárgyaljuk a legfontosabb teendőket. Reméljük, az értekezlet sokban segítségünkre lesz s az új évad ismét sok sikert hoz.. . • « • A nyilatkozatok sok mindenre kitérnek és részletes felvilágosítást adnak. Az illetékesek feladata, hogy az elhangzottakat megszívleljék és a lehetőség szerint segítsenek. A falu kulturális életének ma is a színjátszás az egyik legerősebb bázisa. Ez az erős kulturális munkaközösség, messzemenő támogatást érdemeli BALÁZS BÉLA BÁBI TIBOR: A FORRÁS ÉNEKE - RÉSZLETEK A jövő év elején jelenik meg Bábi Tibornak, a csehszlovákiai magyar költészet egyik kimagasló egyéniségének fenti című verskötete. A költő benne a világ és az emberi lét sarkalatos kérdéseire törekszik választ adni. Célja — a gondolati Ura rangos szintjén — az élet értelmének sokrétű és mély feltárása. Nem könnyű olvasmány ez, hanem belsS vlvődás hiteles terméke. Színei inkább borongfisak ugyan, de a költfi egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy emberségféltésének szilárd talaja a kommunista világszemlélet. S ezérl ez a mü erőt szilárdít, kicsengésében: derűlátó. Az alábbiakban néhány részletet közlünk a nyomás alá rendezeti kötetbfil A sorsod fele kéretlen kényszerűség: hogy lenni kell, a másik fele egy másik kényszerűség: hogy meg kell halni; (1—1/ — vond össze ezt a két egysúlyú mennyiséget, s kijön a semmi, vagyis: az életed. Vigyázz, mert nemcsak egyszerű számtani müvelet e könnyű torna, inkább számvetés. A bölcsesség ereje, bátorsága kell ily könnyed, szép ugráshoz, s ha egy nap megteszed, nem kérded már, hogy élsz-e, halsz-e, azt kérded inkább: Hogyan?l Így teremted meg önmagad, a kényszerű tenyészeten és elmúláson túl a szabad, büszke lényt, akinek lényege, hogy változik és változtat, és léte, célja: minőség; akinek az se mindegy, miképp veri el éhét, szomját, vagy szükségét miképpen végzi el, akinek mindehhez ipar és tudomány kell, és barbár, ösi b-ntriében — még szerelmében is zene és költemény dalol, így teremtsz erkölcsöt, jogot, teret a lét s nem-lét között, ahol a Szépség hídján lebegsz, és álmaiddal fested át az űr fekete vásznait. Mindent, ó mindent megtehetsz, csak egyet nem: hogy egy pillanatra is megállj, mert utolér, s indáival befon a vak tenyészet és a kényszerűség. A mindenség egy: a tér, idő, mozgó anyag rendje. Nem létezhet valahol kívül önmagán: mindenütt önmaga szabja meg határalt, csak befelé, magában végtelen: a tér a mozgás lehetősége. A tér — valamiképp az Idő rokona: minden egyszerre, egymás mellett. s egymás után vonul át rajta — kihűlt napok, kis holdak, népek, csordák és pásztorok, a vert s győzelmes hadak, minden öröm és fájdalom. Ami van: anyag, ami van: minőség, ami van: mozog. A mtnőség mindig csak önmaga, önmagínak örvend, s félti önmagát, elvben mozdulatlan. A mozgás megoszt, kivon, megsokszoroz — robbant, hirtelen elváltoztat; a mindenség ilyenkor elrugaszkodik, új állapotba lendül. Kibújna önmagából, csakhogy eleve elfoglalt minden helyet, betölt minden teret; egy lehetséges útja van: a változás — mindig új és új minőség. Körben, önmagában mind magasabbra hág: lépcsőt épít a holt kövekből, műveli a szerves élet függőkertjeit, sírok és koponyák fölött mereng. Ö a temető, s az ész virága: gondolat. Határai folyvást illanó, változó határok, s a tér mindenütt más és más közeg, csak az időben végtelen. Mivel a pillanatban élsz, mindenütt a tér s idő határán, a térből sem az időből nem törhetsz kt, csak pontról pontra jutsz, pillanatból a pillanatba, közegből más közegbe, csillagról valami más csillagra. A fény sebességével is csak a megújult mindenségben kötsz ki. A mindenség egyetemes mozgása: haladás — ember számára s az ember nyelvén a tökéletesség, tudás útja — mozogj együtt a mindenséggel! Ideig, óráig tán meghúzódhatsz valami kedves zugban, elrejtett ligetben, meghitt dolgok vélt bűvkörében; elrejtezhetsz a szerelem árnyékában, asszony ölelő karja közt, mámorok ködében, páratlan közönnyel takarózhatsz — el nem menekülsz. Eljön egy nap a világ, lármája fölveri megbúvó ligeted, akár az orrszarvúak bődülése. Várad és otthonod elömlik, elszáll mámorod, szerelmed megfertőztet; közönyöd idétlen tojáshéja összeroppan: a világ szívedben és — szívedért dulakodik. ,Sivatag el nem rejt, a hómező el nem takar; egyformán megperzsel a nap, s a téli fagy fehér, vad lángja. Kétes magányod Robinson-szigetét a tenger háborgása fenyegeti, mond hát, hová is menekülsz? Sírod felett is a viláa mond — ítéletet. Fogadd el harcait; a szomszéddal békülnöd nem elég, a kis dolgokban hiába keresed az áhított harmóniát, gyalázat, megalkuvás lesz a vége A mindenségben kell összhangot teremtened. A megismert valóság így újra összerakható: önnön törvénye, rendje s igényeink szerint átrendezett világban élhetünk csak. Nincs vissza-út: előre hát a természethez! A megismerés izzó hőfokán így békülünk meg önmagunkkal s a mindenséggel újra egy leszünk: a kommunizmus minden romantika, vélt nagyság, ábránd eltörlése. Csak az alázatosra csiszolt ész lehet a mindenség hív tükre, rokona, s egy voltunk biztatóbb, akár az áhított gyámság, gondviselés: szabadságunk egyetlen záloga, hogy a Földet, s fejünk felett burjánzó kék eget se lakják vidám s haragvó istenek: csak az ész erős. 1964. október 24. * (JiJ SZÓ 9