Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-03 / 275. szám, szombat

M inden népi felkelés a hitleri megszállók -ellen, amelyre a második világháború vége felé a különböző európai országokban sor került, nagymértékben függött a front közelségétől. Tekintettel ugyanis a hitleri hadigépezet még mindig nagy erejére, e felkelések döntő si­kerét csupán a fasisztaellenes koalí­ció reguláris haderőinek gyors meg­érkezte biztosíthatta. Ez teljes mér­tékben bebizonyosodott a Szlovák Nemzeti Felkelésben is, amelynek a leghatásosabb segítséget a Szovjet­unió és hadserege, a Vörös Hadsereg nyújtotta. A nemzeteknek a fasiszta támadók elleni harcában a legnagyobb erőt a Szovjetunió képviselte. Ezerkincszáz­negyvenegyben felfogta az ellenség váratlan támadását, rövid időn belül kiegyenlí­tette kezdeti fölényét, s vé­delemből fokozatosan ellen­támadásba, majd általános támadásba ment át. Ezerki­lencszáznegyvennégy nyarán a Vörös Hadsereg már tel­jeifin kezében tartotta a kezdeményezést és a szov­jet—német front egész vona­lán fölényben volt a fasisz­ta haderőkkel szemben. Ha­talmas csapásaival felmor­zsolta az ellenség erejét, kiűzte a Szovjetunió területéről, és diadalmas előnyomulásával meghozta a szabad­ságot a leigázott európai nemzetek­nek is. Ezerkilencszáznegyvennégy tavaszán és nyarán a Vörös Hadsereg eljutott a Dnyeszter folyó alsó folyá­sáig, a Keleti- és Északkeleti-Kárpá­tok elóhegységéig és a Viszla-folyó középső folyásáig. Megközelítette Csehszlovákia északkeleti határait és megteremtette annak feltételeit, hogy hozzáfogjon hazánk közvetlen felsza­badításához a náci megszállás alól. A Szovjetunió nagy diadala és a Vö­rös Hadsereg feltartóztathatatlan elő­nyomulása Közép- és Délkelet-Euró­pában a nemzeti felszabadító mozgal­mak erős'aktivizálódását vonta ma­ga után a fasiszta Németország által megszállt országokban. Szlovákiában, amely 1944. nyarán a front közvetlen közelébe került, a nemzeti felszabadí­tó harc ebben az időben már a par­tizánháború formáját öltötte. A né­met parancsnokság, amelynek rendkí­vül fontos volt, hogy két fő stratégiai erőcsoportosítása érintkezési pontján (a Kárpátoktól északra és délre) szi­lárdan kezében tartsa Szlovákia te­rületét, augusztus eleget tett az áruló Tiso klerofJlísztakormánya ké­résének, s megszállta az ••országot. A megszállás azo fnban Szlovákiában 11 é UflfNMMRuí^i&lváltott ki. Ennek elnyomására a hitleristák . je­lentős erőket vetettek be, amelyek több oldalról indítottak támadást a szlovák hazafiak ellen. , A Szlovák Nemzeti Felkelés sikeré­nek alapvető feltétele volt, hogy köz­vetlen összeköttetést találjon a Vörös Hadsereg előnyomuló egységeivel. Eb­ben a szellemben folytak a tárgyalá­sok Moszkvában is a Szovjetunió által nyújtandó segítségről, amelyet már augusztusban kértek a Szlovák Nem­zeti Tanács képviselői (Šmidke 'elv­társ), a csehszlovák diplomáciai kép­viselők (Fierlinger elvtárs) és a CSKP moszkvai vezetőségének képviselői (Gottwald elvtárs.) A fronton azonban időközben más­képpen alakult a helyzet, mint ahogy Szlovákiában feltételez­ték. Augusztus végén ugyanis, tehát még a Szlovák Nemzeti Felkelés kitö­rése előtt, a szovjet hadsereg gyors elő­nyomulása a Kárpátoktól északra megtorpant, és csak 1945 elején in­dult meg újra. A hosszú és súlyos harcokban kimerült szovjet egységek­nek védekezésbe kellett átmenniök. És a több hónapig tartó hadműveleti szünetben felkészültek a döntő tá­madásra a Varsó—Berlin stratégiai vonalon. A Vörös Hadsereg harcainak súlypontja aztán augusztus második félében néhány hónapra Romániába, majd később az egész Kárpátok­Duna közti térségbe helyeződött át. Mindez erősen bonyolulttá tette a szlovákiai helyzetet, mert a Felkelés így váratlanul függővé vált a délke­let-európai helyzet alakulásától, erre pedig az előkészületek során nem számítottak. Így mindjárt kezdetben nehézségek mutatkoztak a Szlovák Nemzeti Fel­kelés és a szovjet hadsereg tevékeny­ségének összehangolásában, és pedig azért, mert nem sikerült összekötte­tést létesíteni. Ezenfelül augusztus 26-án, tehát közvetlenül a Felkelés kitörése előtt, ideiglenesen elhalasz­tották a szovjet haderők tervezett tá­madását az Északkeleleti-Kárpátokon át. A szovjet hadsereg sikerei Romá­niában és az itt bekövetkező állam­fordulat ugyanis jóval könnyebbé tet­ték a hitleri és Horthy-hadsereg vé­delmének megtörését az Északkeleti­Kárpátokban délkeletről, Románián és Magyarországon át intézett támadás­sal, az északkeletről indítandó fron­tális támadás helyett, amely nehéz­ségekbe ütközött volna. Az ellenség ily módon hatásos lépéseket tehetett, bogy a Szlovák Nemzeti Felkelés ka­tonái és a Vörös Hadsereg ne vehes­se fel a kapcsolatot. Augusztus 31 és szeptember 2 között váratlanul le­fegyverzett két szlovák hadosztályt Szlovákia északkeleti részén, ame­lyeknek az volt a feladata, hogy el­foglalják a Kárpátok szorosait és megnyissák a Vörös Hadsereg útját Szlovákiába. Ezzel egy időben a német fasiszta parancsnokság megerősítette a Duklai-szoros és a többi kárpáti szoros védelmét. Az az elgondolás, hogy a felkelő haderők megnyissák a Vörös Hadse­reg előtt a Kárpátokon keresztül Szlo­vákiába vezető utat, benne foglalta­tott már azokban a haditervekben, amelyeket a Felkelés előkészületei so­rán dolgoztak ki. A szovjet és szlovák Dukla egységek közös támadásának tervét illetően nagy vonalakban szeptember 1-én, tehát már a Felkelés folyamán állapodott meg I. Sz. Konyev marsall, az 1. ukrán front parancsnoka a két kelet-szlovákiai hadosztály képviselő­jével, Talský alezredessel, aki szep­tember 31-én átrepült a szovjet had­sereghez. A Vörös Hadsereg Kárpátokon át Szlovákia irányába intézett támadásá­sának legfontosabb része a duklai hadművelet volt, amelynek végrehaj­tásával a K. Sz. Moszkalenko parancs­noksága alatt álló 38. 'hadsereget bíz­táK meg. Az I. ukrán front balszár­nyán harcoló 38. hadsereg feladata az volt, hogy Krosno lengyel város mellett áttörje az ellenség vonalát, páncélos és lovas egységek bevetésé­vel déli irányban gyorsan előnyomul­jon, a Duklai-szorosnál átlépje Cseh­szlovákia határát, és tovább haladjon előre Prešov irányában. Együttműköd­ve a 4. ukrán front jobbszárnyán küzdő, A. A. Grecsko vezérezredes pa­rancsnoksága alatt álló 1. gárdahad­sereg részlegeivel, amelynek Sanok irányából kellett támadást indítania, a 38. hadsereg egységeinek az volt a feladatuk, hogy behatoljanak.Észak­kelet-Szlovákiába és kapcsolatot te­remtsenek a szlovák egységekkel és partizánokkal. így akarták áttörni az ellenség gyűrűjét a Szlovák Nem'zeti Felkelés térsége körül és meg akar­ták teremteni a közvetlen összekötte­tést a Vörös Hadsereg és a szlovák hazafiak között. A duklai hadműveletben a 38. hadsereg kötelékében részt vet­tek a Szovjetunióban állomáso­zó csehszlovák katonai egységek is. Ezek az egységek népünk nemzeti felszabadító mozgalmának eszközei­ként, a CSKP moszkvai vezetőségének érdeméből és a szovjet szervek áldo­zatkész segítségével jöttek létre a Szovjetunióban a második világháború folyamán. Megszervezésük, amelyre nem sokkal a Szovjetunió megtáma­dása után került sor, eredményesen folytatódott, s ezek az egységek 1943­tól aktívan kivették részüket a har­cokból a szovjet—német fronton — Szokolovnál, Kijevnél, Vaszilkovnál, Fasztovnál, Bilá Cerkevnél és Zsas­kovnál. Fokozatos bővülésükkel 1944­ben létrejött az I. csehszlovák had­test a Szovjetunióban, amely aztán eredményesen kivette részét a hazánk felszabadításáért folyó harcokból. A hadtestet a duklai hadművelet ke­retében vetették be. Feladata az volt, hogy a 38. hadsereg kötelékében nyo­muljon előre, majtf a hadművelet má­sodik napján beavatkozzék a harcba, és Dukla város mellett a szovjet pán­célos kötelékek nyomában támadást indítson a főút mentén a Duklai-há­gón keresztül. A Szlovák Nemzeti Felkelést körül­záró gyűrű áttöréséből ki kellett ven­nie részét a Szovjetunióban állomáso­zó 2. csehszlovák ejtőernyős-brigád­nak is, amely az 1. csehszlovák hadtest kötelékébe tartozott. Ezt az egységet ejtőernyővel kellett volna le­dobni Stropkov környékén, hogy együttműködve a két kelet-szlovákiai hadosztállyal esetleg elfoglalja az el­lenséges repülőtereket. Közvetlenül a támadás előtt azonban, miután értesü­lést nyertek a két kelet-szlovákiai hadosztály lefegyverzéséről, az ejtőer­nyős egységek más feladatot kaptak. Szlovákiába szállításukat elhalasztot­ták és szeptember 12 és 19 között a 38. hadsereg balszárnyán folyó har­cokba vetették be őket. A kárpáti há­gók megszállásának feladatát szep­tember 7-én a partizánokra bízták, akiknek erői azonban, tekintettel az ellenség hatásos ellenintézkedéseire, erre a feladatra nem voltak elegen­dők. A Vörös Hadsereg támadását a Kár­pátokon keresztül a Szlovák Nemzeti Felkelés segítségére rendkívül rövid idő, alig néhány nap alatt készítet­ték elő. Ezerkilencszáznegyvennégy október 8-án reggel vette kezdetét azzal, hogy a 38. hadsereg Krosno mellett áttörte az ellenség védelmét A következő nap reggelén aztán Sa­noknál támadásba lendült az L gár­dahadsereg is. Ezenkívül már néhány nappal e támadások előtt támadásra indultak Romániában a Malinovszkij marsall vezette 2. ukrán front erői is amelyeknek előnyomulását a legfőbb szovjet parancsnokság — hogy segít­séget nyújtson a Szlovák Nemzeti Felkelésnek — Erdélyen keresztül Csehszlovákia délkeleti határai felé irányította. Szeptember 8-án támadás­ba lendültek Délkelet-Romániában a Tolbuhin marsall vezetése' alatt álló S. ukrán front egységei ls, hogy fel szabadítsák Bulgáriát A Szlovák Nemzeti Felkelés se gítségére indított támadás kez detben sikeresen haladt. A né­met fasiszta hadvezetőség azonban tisztában volt azzal, hogy milyen ve szedelem fenyegeti, ha a Vörös Had sereg behatol Szlovákiába. Ezért egyre újabb és újabb egységeket vont össze mindenekelőtt Dukla irányában a 38. hadsereg ellen, hogy megállít­sa a szovjet erők előnyomulását. Né hány nap leforgása alatt számos új egységet szállított ide és heves har­cok után, mintegy 15 kilométerre a szlovák határtól, a Kárpátok előhegy ségeiben, Jaslo, Zmigród Novvy és Dukla lengyel városok előtt ideigle­nesen sikerült feltartóztatnia a 38. hadsereg előnyomulását. A felszabadító haderők támadása azonban megszakítás nélkül folyt to­vább egész szeptember, október és november hónapokban. Továbbra ls meglassították e támadást az ellen­ség erős ellentámadásai és szívós vé­delme, s a németek egyre újabb erő­ket vontak össze Dukla térségében. Az előnyomulást megnehezítette a ne­hezen járható erdős terep és a rend­kívül kedvezőtlen őszi időjárás is — az állandó eső és a sűrű köd. A cseh­szlovák és a szovjet erők mindennek ellenére hosszú és heves harcok után legyűrték az ellenség védelmét, a Kárpátok hegygerincén átlépték ha­zánk határait és szeptember végétől fogva fokozatosan behatoltak Szlová­kia területére. Csehszlovák területre elsőkként Medzilaborcétől északra az 1. gárdahadsereg egységei jutottak el szeptember 20-án, s ugyancsak ők sza­badították fel a következő nap az el­ső csehszlovák községet, Kalinovot is. A Szovjetunió azzal az elhatározás­sal, hogy a Kárpátokon át támadást indít a Szlovák Nemzeti Felkelés se­gítségére, s így gyors és hathatós segítséget nyújt a szlovák hazafiak­nak, újabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy önzetlen barátja és szö­vetségese Csehszlovákia népeinek. Az elhatározás jelentőségét növeli az a körülmény is, hogy a duklai hadmű­veletekben részt vett a Szovjetunió­ban állomásozó 1. csehszlovák hadtest is, mégpedig főképp a 38. hadsereg fő támadásának irányában. E harcok folyamán hadtestünk egységei Ludvík Svoboda tábornok parancsnoksága alatt október 6-án elfoglalták a Duk­lai-hágót és az első felszabadító egy­ségek között léptek hazánk területé­re. A Szovjetunióban felállítot cseh­szlovák katonai egységek így befejez­ték harci útjuk egyik szakaszát s új szakaszba léptek — a Csehszlovákia területén folyó harcok szakaszába. Miután a csehszlovák egységek elér­ték hazánk területét, harci feladataik mellett nyomban hozzáfogtak a nem­zeti és demokratikus forradalom új feladatainak teljesítéséhez — a népi demokratikus rendszer kiépítéséhez Csehszlovákia felszabadított részein. Ezen események emlékét ünnepli meg népünk minden október 6-án, a cseh­szlovák néphadsereg napján. A Dukláért folyó harcok azonban ezzel egyidejűleg egész népünk nagy jelentőségű hagyománya­ként is szerepelnek. Ezekben a har­cokban kovácsolódott szilárddá a szovjet és csehszlovák hadsereg szö­vetsége, teremtődött meg Csehszlová­kia, a Szovjetunió és a testvéri Len­gyelország népeinek megbonthatatlan barátsága. Ennek kifejezőjévé vált az „Örök időkre a Szovjetunióval" jel­szó, amely a közös ellenség ellen vívott duklai harcok során keletke­zett. Dukla hagyománya ezért politi­kai és katonai jelentőségével mindig dicső lapja marad hazánk történel­mének. MIROSLAV BROFT alezredes, a prágai Katonai Történelmi Intézet tudumányos munkatársa j Ut& MtSífr JAN PILAŔ U- V - 5 YvvR > ^..v ' i^mv- *** Hősök nyomában Szállj most, vers, és mint az óda, szárnyalj, a bajtársak nevét zengd fennerwj szabadságért vívtak a halállal, s utat törtek át a hegyeken Indulj, vers,és lépted nyomán rengjen Dukla földje s ríjon a csalit; és öleld át simogató szemmel a bükkös rőt, őszi lombjait Simogasd meg gyengéd kézzel, lágyan a lejtőt, hol sebe behegedt, esókold rögét a hősök nyomában, pergessen rád harmat-permetet. Mert ha vörös levél hull a földre, vér az, melyet a föld felivott, és a harmat édesanyák könnye* kik siratják elesett fiuk. A sírok felett csend, már elnémultak régen a fegyverek, s őrt már csak a holtak állnak otthonunkon, s eszméik, a messzeszálltak, az ember szívére hullgnak halk gyengéden. A tetők felett füst, s dal hallik távol mnen, szemünk most felfénylik, elréved s messze láti azért szép életünk, mert álmunk táltosát a hős szovjet daliák megpatkolták hittel. S tüzük ma is gyújtó szikrát csihol az ember szívéből, s lángot vet tőle a föld, szikla. Ezért, ha boldogok vagyunk, mindig Dukla hőseire gondolunk forró köszönettel. Babos László fordítása 1364. október 3. * 5 ÜJ SZO t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom