Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-03 / 275. szám, szombat

Az idei vadászldényben számos külföldi vadász látogatott el köztársaságunkba. Képünkön dr. [özet Spanneberg (jobboldalt) felső bajorországi lakos kísérőjével, Pavel Kilvádyval a Ďumbier erdőségeiben elejtett zsakmánnyal. Petráš — CTK felvétele PÁRATLAN MUTET JuriJ Novikov fiatal sebészorvos annak lehetőségét kutatta, hogyan forraszthatók össze levágott ,vagy összeroncsolt emberi végtagok. Három év- alatt 150 kísérletet végzett állatokon, 77 esetben embereknél avatkozott be. Több száz sérültnek mentette meg életét. Legnagyobb esete Pavel Nyikityin volt. A 29 éves munkásnak egy körfűrész csuklóban lemetszette a kezét. Novikov éppen éjjeli ügyeletes volt, amikor riasztották. Habozás nélkül nekilátott a levágott végtag összeillesztéséhez, az izomrostok és idegszálak összevarrásához. Éveken át gyűjtött tapasztalatai sikert eredményeztek. Novikov tudományos műben foglalta -össze kísérleteinek eredményeit. A 26 éves orvos, akit tanárai szkepticizmussal indítottak pályájára, most elnyerte az orvostudományok kandidátusa címet. Orosz költőnő — a francia ellenállás hőse Franciaország náci megszállásának éveiben a Gestapo egy alkalommal több ellenállási harcos kivégzésére készült. Küztiik volt egy 9 hónapos gyermek anyja is. A nácik közölték vele, hogy másnap hajnali 4 órakor kivégzik. A cella lakóját nem lepte meg, hogy este egy apáca látogatta meg. A halálra ítélt nem kért lelki vigaszt, de az apáca sem azért jött. Ráparan csolt, hogy öltözzék át az ő habitusába. Ruhát cseréltek, s a halál je löltje apácaruhában könnyen kisétált a börtönből. Az apácát másnap haj nalban kivégezték. A francia asszony a háború után sorra járta a kolostorokat, hogy különös megmentője felől érdeklődjék. Az egyik kolostorban valóban emlékeztek rá, hogy bizonyos Erzsébet anya az említett időpontban nyomtalanul eltűnt a kolostorból, s azóta sem került elő. Kiderült, hogy az- önfeláldozó Erzsébet anya nem volt más, mint az első világháború éveiben isfniert'Kuümina-Karajeva orosz költőnő. Haladó gondolkodású, nagy műveltségű apja a cári önkényuralom elől Párizsban telepedett le. Nemsokára betegesked ni kezdett és meghalt. Az irodalmi körökben jól ismert költőnő bánatában és a sok csalódás miatt kolostor ba vonult. A francia kormány az ellenállás hőse címmel tüntette ki halála után Kuzmina-Karavajevát, a Vatikán pedig boldoggá avatta az apáca költőnőt. A képen látható a francia posta emlékbélyege, amelyet Kuzmina-Karavajeva tiszteletére bocsátott W. TIGRISEK BARATJA TALÁLKOZAS MARGARITA NAZAROVAVAL Ki tudja hányszor ismételtem el, míg izgalommal figyeltem, mi történik a porondon, a rácsok mögött. Láttam már bátor embereket, akik az oroszlán szájába dugták a fejüket, kígyóbiívölöket, akik viperákkal űzték mutatványaikat, óriáskígyóval ölelkeztek, krokodilusokkal fürödtek. De még nem láttam csinos fiatalasszonyt, aki kacéran ingerkedik a tigrisekkel, ha szófogadatlanok, cibálja bajszukat, aztán a hátukra ül, velük hempereg, a talpukat, hasukat csiklandozza, puszit" nyom az orrukra, majd ismét csípős ostorral suhint végig a testükön. Es kezdődik minden elölről... Ekkora vakmerőség! Elképesztő merészség. S ó, aki a vicsorító tigrisekkel mindezt művelte, nem egy robusztus izomkolosszus, hanem majdhogynem törékeny, rendkívül bájos, örökké vidám női lélek. Ez a bátor asszony Margarita Nazarova, az ötvenhetes moszkvai VIT aranyérmese, a Szovjetunió érdemes művésze, két világhírű film főszereplője. A délutáni előadás közönsége távozik. Kissé félve lépek a félhomályos maringotkába, nehogy úgy járjak, mint a művésznő egykori vendégei, akjk tigrisek társaságában voltak kénytelenek teázni. Szerencsére nem várt ilyen meglepetés. A művésznő a délutáni előadás fáradalmait pihente. Elbeszélése nyomán így kerekedett ki előttünk eddigi élettörténete: A medve fogságában Leningrad leánya. Világéletében szerette' az állatokat, de sohasem álmodott arról, hogy szelídített tigrisek mutatványaival keresse a kenyerét. Balett-táncosnő akart lenni és lett is. Hosszú ideig a moszkvai területi opera tagja volt, mígnem egyszer bekövetkezett a sorsdöntő pillanat... Az Uraiban filmeztek. Néhány jelenetre őt is szerződtették. A főszerep egy lompos, hatalmas medvének jutott. Szelídített és betanított vad volt a barna óriás, de néha önfejűsködött, s így nem kevés gondot okozott a producereknek". Egy alkalommal rendkívül nagy hőségben forgattak. Perzselt a nap. A medve egyre inkább elvesztette a türelmét. Minduntalan a néhány méterre folydogáló hűs vizű patak felé kacsingatott. Egyszerre aztán otthagyott csapot-papot; megiramodott a patak felé. Tört, zúzott mindent, ami útját állta,' s" hallatlan élvezettel vetette magát a habokba. Á körülállók megrémültek: most mi lesz? Tanakodtak. Telt, múlt az idő, de a „sztárt" nem tudták kicsalni a vízből sem szépszerével, sem gorombán. Ekkor lépett a színre Margarita, a bájos balerina. Mézeskenyérrel gázolt a vízbe. S csodák csodája, a mackó szépen bekapta a csemegét, óvatosan, de ellentmondást nem tűrve átkarolta a megszeppent Margaritát és kijött a vízből. Nem várta be, hogy a kamerák elé vezessék, hanem vészes „kar. iai" közt a lánnyal egyenesen a ketrec felé tartott. A szemtanúkban meghűlt a vér ..» A medve visszatarthatátlanul vitte áldozatát. Bevonultak a ketrecbe, s a bilincs-biztos ölelés nem oldódott. Félóra is eltelt, amíg a leányrabló medve figyelmét annyira e-1 tudták terelni, hogy Margarita kicsúszhatott félelmetes karjai közül... A balerina ezzel a különös históriával került az érdeklődés és a filmrendezők figyelmének középpontjába. Rövidesen ajánlatot kapott: vállalja egy film főszerepét — tigrisek társaságában. Vállalta! Tigrisből „kezesbárány" Hónapokon át készülődött. Vad szibériai tigriseket választott partnerül. Mindegyikkel külön-külön foglalkozott. Előbb néhány napon át csak figyelte viselkedésüket: hogyan fordulnak, hogyan rakják a lábukat, mikor és hogyan készülnek ugrásra. Azután ingerelte őket. Háromágú villával és pisztolydurrogással. A kiváltott hatást figyelte. Hogyan védekeznek, ugranak, támadnak. A szelídítésnek ez az első szakasza. Az állat tudomására kell hozni, hogy az ember erősebb. A második szakaszban arról kellett meggyőzni a vadat, hogy nem kell félnie az embertől. Nem akar neki rosszat. Naphosszat ült a ketrecek előtt, olvasott, kötött, nézelődött. Ügyet sem vetett arra, mit csinál a tigris. Az állat egyre nyugodtabban viselte az ember közelségét, egyre kevesebbet vicsorította a fogát, kevesebbet morgott, hörgött, ugrált. Végül el is szunnyadt az állandó nyugtalanság után. Kezdődhet az idomítás. Az állatnak nem szabad fájdalmat okozni, nem szabad őt megverni. Végtelen türelemre, kitartásra, óvatosságra van szükség. Kedves szóval, türelmes oktatással kell tudtára hozni az ember kívánságát. Az idomítás módszere a feltételes reflexek elvén alapul. Az állatot apró húsdarabkákkal csalogatja egyik helyről a másikra. Egy-egy mozdulatot számtalanszor elismételnek, mindaddig, míg az állat hús nélkül is végrehajtja a feladatot. Közben az ember és állat között bensőséges baráti viszony alakul ki. Kölcsönösen megismerik egymást. Mégis előfordul, hogy a már szelíd fenevad is fellázad az ember uralma ellen. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a büntetés. Erre azonban nem a közönség előtt kerül sor . .. Jó és rossz tigrisek Először 1955. február 23-án lépett porondra. Kedvence, a filmjeiből jól ismert Purs volt, amely időközben cukorbetegségben elpusztult. A szó szoros értelmében azt csinált vele, amit csak akart. Engedelmes, szelíd jóbarát volt. Figyelmesség tekintetében gazdája emberismerősein is túltett. Ha a művésznő új cipőt, kalapot, ruhát öltött magára, Purs mindig észrevette, és tetszését hízelgő dorombolással, vinnyogással nyilvánította. Mindmáig sajnálattal gondol erre az óriáscicára, de azzal vigasztalódik, hogy sikerült újabb Pursra találnia. Éppen most kezdi idomítását. Voltak aztán rossz tigrisei is. Megkarmolták, megsebezték. Egyszer az agyik nagyon feldühítette. Megmakacsolta magát az állványon. Amikor végül is nekirugaszkodott az ugrásnak, dühében felborította az állványt. Nazarová már nem tudott félrelépni, így az a halántéka fölött mély sebet ejtett. Huszonegy napig nyomta a kórházi ágyat. Äm a „rossz tigris", mintegy bűnbánattól, ez idő alatt egy falatot sem nyelt le. Lesoványodott. De amint a művésznő visszatért, felvidult és nyomban lakmározni kezdett. Ugyanakkor a jó Pursnak nem vette el az étvágyát úrnőjének betegsége. Hát így van ez a jó és rossz tigrisekkel ... Ismeri-e a félelmet? — Nemi — válaszolta a művésznő kérdésünkre. — Általában csak előadás után gondolok arra, mi minden történhetett volna, és örülök, hogy semmi sem történt. Tisztában vagyok a helyzet komolyságával, de még nem féltem. Persze, másokat annál inkább félt. Vlagyivosztokban nemrég annyira megrémült, hogy azt hitte, soha többé nem lép a közönség elé. Az egyik előadás alkalmával csaknem széthullott a porond körüli rács. A nehéz körhintát, amelyen a tigrisek körbekörbe forognak, kívülről kötéllel vonszolják a porond közepére, majd vlszsza. Vlagyivosztokban későn vették észre, hogy a kötél elakadt a rácsban, megengedték a kapcsok és rés támadt. A közönség a kijárat felé tódult. De idejében közbeiépett. Csak akkor fagyott meg ereiben a vér, amikor a rács ismét a helyén volt. Mi is történhetett volna, ha valamelyik tigris gyorsabb nála? Gyógyír - szívbaj eHen Vidámabb história adódott egyik filmjének forgatása közben. Tigrisei a világért sem akartak a tengerbe gázolni. Hatalmas kalitkában motorcsónakra rakták őket, s a parttól néhány száz méterre kinyitották a ketrec ajtaját, miközben elsüllyesztették a csónakot. A kétségbeesett állatok közül három rögvest a part felé úszott, kettő azonban a ketrec tetejére ugrott, ahol két operatőr állt lesben a kamerákkal. Egyikük egy szempillantás alatt a vízbe vetette magát, a másik, kényelmesen felhúzta úszócipőit, csak azután ugrott a vízbe. A tigriseknek jó ideig tartott, míg a váratlan helyzetben feltalálták magukat. Ember nem lévén a kalitkán, a kameráknak látták el a bajukat. A parton sok százan sütkéreztek. Egyszeriben rettenetes pánik támadt, bár a filmezésre külön térséget kerítettek el. Mindenki rohanni kezdett. Az egyik víkendházból termetes aszszonyság ugrott ki a kereskeny ablakon (máig sem tudják megérteni, hogyan fért ki rajta), és ugyancsak vágtába kezdett. Csak hosszú loholás után állapította meg: ha ekkora iz galom és vágtázás után még él, ak kor nincs baj a szívével. Az orvosok ugyanis a szívére kezelték. Mindmáig jó egészségnek örvend .... Aljoska várja A művésznőt már hívják. Egyik be teg kedvencének injekciót kell be adnia. Különben is pihenésre van szüksége. Ezért gyorsan kérdezünk. Férje ós négyéves kisfia van, Aljoskának hívják. Nagyon szereti és tudja, hogy nagyon várja már. A Szovjetunióban vele utazik, de külföldre (Franciaországban, Németországban és Iránban járt) nem viszi magával. A gyermeknek megártana a sok izgalom. Szabad idejében sokat olvas. Távúton végzi a harkovi egyetemet, nyelvészetet tanul. Véleménye szerint a férfi és a nő hatása a vadállatokra nem különbözik. Az embernek az állatok iránti viszonyában van eltérés. Éz szemé lyes jellegű. Nem tart attól, hogy kegyeltjei hátulról megtámadják. Hisz nekik, iezért nem fél, ha puszta kézzel áll is velük szemben. A Szovjetunióban ő volt az első nő aki tigrisszelídítésre vállalkozott. Többnyire Moszkvában tartózkodik, az Állami Cirkuszban szerepel. A cseh szlovák közönséget nagyon rokonszenvesnek, kedvesnek tartja. Tigriseit és mondjuk így: foglalkozását nagyon megszerette. Ennél szebbet el sem tud képzelni. Megszerette a szerény kis maringotkát is, pedig a Iegfényűzőbb luxusszállóban lakhatna. De ő már ilyen... Besötétedett. A bejárat előtt új közönség várakozik. Este ismét zsúfolásig megtelnek a lelátók. Az emberek szerelik a látványosságot, a merészet, a vakmerőt. Bőven lesz benne részük

i Margarita Nazarova, a végtelenül bájos, szerény, de hallatlanul bátor fiatalasszony „kezesbárány" tigriseivel minden igényt kielégít. Élvezhetik hátborzongató mutatványait, bátra

ň mondhatjuk: művészetét. Azt a művészetet, amely minden nap halállal fenyeget, ugyanakkor naponta újabb, fényesebbnél fényesebb babérkoszorút fon... SZABÓ GÉZA MEGOLDOTTA — Anyuka, én férjhez megyei PFS> tihez, — szól a négyéves Marika. — De hisz egy egész évvel vagp idősebb nála! — Nem baj! Egy születésnapot hagyok és akkor egyidősek szünk... SZAVÁN FOGTA Béla bácsi Lajcsinak ie, KarcsinaS is ad egy-egy csokoládét. Lajcsi: Köszönöm. Béla bácsi: Nincs mit. Karcsi hallgat. Nem köszöni meg f csokoládét. Lajcsi: Kacosi, miért

< nem kö* szőnöd meg? Karcsi: Minek? Béla báoei mond* ta, hogy nihes mit ŐSZINTESÉG — Evike, Józsi bácsinak nem adtai se kést, se villát... — Úgy gondoltam, nincs rá szükséf ge. Apuka azt mondta, hogy Józsi b& esi úgy zabál, akár egy ló. A PÉLDA RAGADÓS A két, és fél éves Jancsi nagymemá

r jávai sétál. Az egyik köny.vesboít előtt megállnak. Az elárusító megkéri dezi: — Olvasni tudsz? -r- Tudok. Egy könyvet nyújt felé. — Tessék, olvass! A kisfiú nagyanyját utánozva a zse* béhez kap. — Jé, otthon felejtettem a szemüvegem. .. KORNYEJ CSUKOVSZKJf TOKIÓ— 1964 A múlt hónapban hat értékből állá színes csehszlovák olimpiai sor jelent meg. A bélyegeket Anna P o tíze m n á festőművész tervezte. A metszet f. Schmidt, J. A. Svengsbré és L. Jirka műve. Hogyan szólítsák egymást? A Szovjetunióban tovább folyik a vita A Szovjetunióban tovább folyik az a vita, amelyet Vlagyimir Szolouhin író kezdeményező cikke indított el, amelyben javasolta, hngy udvariasabb megszólítási formákat honosítsanak meg, többek között használják sz ura m, úrnőm (szudar, szudarlnya) régi megszólítást, mely a szovjet viszonyok között új tartalmat nyer. Az író javaslatának sok a híve, d-e sok az ellenzője is. T. Volcsanyina azért támogatja Szolouhin kezdeményezését, mert az orosz nyelvben sok olyan bizalmaskodó megszólítás vert gyökeret, amelyek idegenek között kínosan hatnak. Ezenkívül furcsálja a levéld író azt, ha ötven év körüli asszonyok' „lányoknak", vagy aggastyánok „fiúknak" szólítják egymást. Az író ellenfeleinek leggyakoribb érve az, hogy a „szudar" megszólítás az uralkodóra (goszudar) emlékeztet, s ezt kifogásolják. Szolouhin világos nyelvészeti érveléssel megcáfolja ezt az érvet, hisz az állam oroszul ma is goszudarsztvo és senki sem hozza kapcsolatba a cárokkal. Nagyon sokan vannak, akik egyetértenek Szolouhinnal, és az új kifejezések mellett törnek lándzsát. Csak azt nem tudják eldönteni, melyik legyen a legjobb, így javasolták a ruszin, ruszina, szovjetyin, szovjetyinc, vagy a szvetlejsij megszólítás bevezetését, egyesek az archa

;kus lada visszaállítása mellett vannak. Ö'J SZÓ 6 * 1084, októbsr 3,