Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-03 / 275. szám, szombat

A szovjet népgazdasági terv fö feladata az életszínvonal emelése HRUSCSOV AZ ÚJ NÉPGAZDASÁGI TERVRŐL Az SZKP Központi Bizottságának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa ülést tartott, amelyen megvitatták a szovjet népgazdaság legközelebbi időszakában esedékes fejlesztésére vonatkozó új terv elkészítésének fő irányvonalait Az ülésen jelen voltak a szovjet köztársaságok, határterületek és teriiletek vezetői, valamint a gazdasági és tervkészítő szervek vezetői is. Hruscsov az ülésen beszédet mondott. — Terveink sikeresen megvalósulnak — jelentette ki, majd közöké, hogy az 1959—1965. évi hétéves terv eddigi öt éve alatt a szovjet ipar 37 milliárd rubel értékű terméket állított elő terven felül. A szovjet kormányfő hangsúlyozta, hogy az idén jó volt a termés, és az állam már eddig több gabonát vásárolt a kolhozoktól és szovhozoktöl, mint bármely más évben. Az ú] távlati terv fő feladata a nép életszínvonalának további emelése — mondotta Hruscsov — Amellett, hogy a jövőben is fejlesztjük a termelési eszközök előállítását, elő kell irányoznunk a szükségleti cikkek termelésének gyorsított fejlesztését. Természetesen emellett is állandóan a kellő színvonalon kell tartanunk hazánk védelmét, mert nem szűnt meg az a veszély, hogy az imperialista hatalmak kalandokba bocsátkoznak szovjet államunk és a-szocialista közösséghez tartozó országok ellen. Hruscsov ismételten hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió most fejlődésének olyan szakaszában van. amikor az első helyre kell helyeznünk az ember növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését. Kifejtette azt a véleményét, hogy a tervkészítés során különös figyelmet kell szentelni a progresszív gazdasági ágak, elsősorban a vegyipar gyorsított fejlesztésének, a népgazdaság kemizálásának, a vegyipari gépgyártásnak, az elektronikának, a műezergyártásnak. Az algériai kormány elkobozta az árulók vagyonát ALGÍR (ČTK) — Az algériai kormány elhatározta, életbe léptetik az árulók vagyonának elkobzásáról 1963 júliusában hozott törvényt. A törvény az üzletekre, szállókra és a tőidre vonatkozik. Az elkobzott vagyon az állam tulajdonába megy át. Az Alger Repubiicain a következőket trja: Ez az intézkedés megvalósítja a dolgozók és a hazafiak legmélyebb vágyát. Elkobozzák a gyarmatosítók volt ügynökeinek vagyonát, valamint államosítják azokat a vagyontárgyakat, melyeket a háború alatt szereztek azok az algériaiak. akik „jó üzleteket" kötöttek a gyarmatosítókkal Kiemelte e beruházási összegek helyes felhasználásának fontosságát is. A most épülő vállalatoknak el kell érniük a korszerű technikai szinvonalat, és olyanoknak kell lenniük, mint a világ legjobb hasonló vállalatai — mondotta. A szovjet kormányfő rámutatott, hogy a tudományos és műszak! haladás annál sikeresebb lesz, minél jobban szervezik meg a legújabb tudományos és gyakorlati vívmányok tanulmányozását és meghonosítását. Még a legfejlettebb ország sem haladhat gyorsan — mondotta —, ha nem használja fel ésszerűen a világ tudományos és műszaki vívmányait. — A tervfeladatok kidolgozása folyamán a jobb minőségi mutatókat kell előnyben részesíteni, nem pedig a termelés egyszerű növelésére helyezni a súlyt — mondotta Hruscsov, s hangsúlyozta, hogy az új tervben biztosítani kell a külföldi országokkal, mindenekelőtt a KGST-országokkal való gazdasági együttműködés bővítését. Végül rámutatott, hogy célszerű lenne hosszabb • időtartamra kidolgozni az új távlati tervet. Az SZKP Központi Bizottságának Elnöksége és a Minisztertanács megbízta az Állami Tervbizottságot, hogy a lehető legrövidebb Időn belül terjeszsze elő az új tervre és a gazdaság fejlesztésének fő irányvonalaira vonatkozó javaslatait. rd OEIEöfllö Et^npABAfl Mm*™* **~> 1U« MÜíUn Hl UI IM LE SOIR U TiQAMsaaoumaiiMia JI»«,3BntarJ»ii»»J Trybona Ludn thí oujrd>^ii»weit CTSSS c.M.«i. i»n» SQOOSBBHSSISJ JOHNSOK ÉS GOLDWATER KONTRASZTKÉPE AZ US NEW AND WORLD REPORT ÖSSZEHASONLÍTÁSA ÁRLESZÁLLÍTÁSOK A SZOVJETUNIÓBAN A Szovjetunióban október 1-i hatállyal több, a lakosság körében nagyon keresett árucikk árát leszállították. Olcsóbbak lettek például egyes divatcipőfajták jelentősen leszállították egyes újfajta, műszálas textilanyagok árát. Lényegesen olcsóbbak lettek különféle mesterséges szőrmék. Az Uralec porszívó ára 12 rubellal csökkent. Egyes árucikkeket a termelési költségektől függően, eddig ideiglenes árakon hoztak forgalomba. Most e cikkek kiskereskedelmi árát 15 százalékkal leszállították. Ide tartoznak különféle kötszövött áruk, kardigánok, siruhák, férfizoknik, pamut, gyapjú és selyem textilanyagok. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának számításai szerint az 1964-ben eddig végrehajtott árleszállítások révén a lakosság 200 millió rubel nyereséghez jutott. Ezt növeli az újabb árleszállítás révén mutatkozó kiadási megtakarítás. EMBER KÜZDJ... (Folytatás az 1. oldalról) megnyilatkozásunkban elérkezünk a bizalom emberségéhez. Ha felismerjük: nem nekem, hanem az ügynek, a szocializmusnak szolgáltat igazságot a történelem; s a legigazabb — a mindennapok apró tetteivel, őszinte szóval védeni és támogatni ezt az elvet. Mai értelmezésben ez a forradalmi tett. A forradalmiság ügyanis nemcsak a kiélezett osztályharc fogalmára van lefoglalva, de a szürke hétköznapok munkájában is ott van... Igen, a munkában, melyhez a gondolat, a szándék az első lépcsőfok. S ez a lépcsőfok már rég mögöttünk van, a teljesség igénye azonban még nemegyszer kívánnivalót hagy maga után. A tettek korát éljük s a küzdelem legjavában nem magányos harcosokként hadakozunk. Ady a,szépség üd v-h adseregének", a fövendő fehéreinek, a proletárok dübörgő ezreinek küldte csaknem fél évszázada a frigyládát. Ezekkel az ezrekkel s milliókkal menetel a ma társadalma, s József Attilával e.gyüit milliók vallják: „Az én vezérem bensőmből vezérel!" Meggyőződésből! A aél világos — az út küzdelmet ígér. Bátor, szép küzdelmet — a beteljesült igények társadalmának felépítéséhez. S ebben a férfias küzdelemben, az értelem örök fáklyájánál csakis emberségünk lehet az eszméinket igazoló örök és legnagyobb hatalom, FÖNOD ZOLTÁN Lyndon Johnson és Barry Goldwater egyénisége, politikája és korábbi életkörülményei tekintetében egyaránt elüt egymástól. A két jelölt közti különbségek messze meghaladják a köztük levő hasonlóságot. Johnson elnök mint egyéniség, a politikusok politikusa, politikára született és mindig is politikai, főképp választott tisztségeket töltött be, Goldwater szenátor viszont üzletemberből vált politikussá és katonai szolgálat volt a hivatása. Goldwater 55 éves, Johnson 56 Mindketten az Egyesült Államok délnyugati vidékén születtek és nevelkedtek. Johnson szakított a hagyományokkal, amikor mind déli jelöltette magát elnöknek. Goldwater szintén szakított e hagyományokkal, •amikor nyugati állam jelöltje. Goldwater gazdag kereskedőcsaládban született. Johnson ifjú korában ismerte a szegénységet, de nagy vagyonra tett szert. A Johnson-család vagyona felülmúlja a Goldwater-családét. Goldwater aktív politikai pályafutása 12 éve tart a szenátusban. Johnson öt és fél időszakot töltött a parlamentben, 2 időszakot a szenátusban, 3 évet mint elnökhelyettes és 9 hónapot mint elnök, vagyis összesen 27 évig viselt választott tisztséget. Johnson a politikai életban mint „liberális" demokrata, működött. Gold-, water „konzervatív" köztársaságpártiként kezelte pályafutását és politikai kérdésekben mindig konzervatív nézeteket vallott. Goldwater eredményeit és követőit a kormány „liberális" irányzatának bírálójaként szerezte. Johnson arról vált híressé, hogy össze tudja hangolni a szemben álló politikai nézeteket és politikai céljainak elérése érdekében bánni tud az emberekkei. Mindkettőjüket igen praktikus embernek tartják, olyanoknak, akik nem fecsérlik az időt vesztett ügyekre. Egyiküket sem tartják „intellektüeU nek". Mindketten inkább a gyakorlatból, mint könyvekvől tanulnak. Johnson a politikai szónoklat m«Ktere, gördülékenyen és hosszadalmasan fejezi ki magát, anélkül, hogy valami lényegileg újat mondana. Goldwater sokkal egyenesebb, hajlamos az őszinte kijelentésekre, amelyek súlyos következményekkel ján. nak, amikor megjelennek nyomtatásban. Jolinsonról azt tartják, hogy szereti a hatalmat és ért a hatalom alkalmazásához. Goldwateanek nincsenek tapasztalatai a nagyobb politir kai hatalom gyakorlásában. Jqhnson keményen megdolgoztatja vezérkarát. Goldwaterről azt mondják, hogy sokkal kevésbé követelőző azokkal szemben, akik neki dolgoznak. Johnson elnököt gyakran nevezik a legnagyobb egoistának", aki „kólos*A KÉT ELNÖKJELÖLT VÁLASZTÁS ELŐTTI PÁRVIADALA A BIZALOMNAK is van határa. Mi is lenne, ha végleg eltörölnék a határokat! Hivatalba lépésem után a bútorgyári főkönyvelő felette tiszteletteljesen megkért, szíveskednék elfáradni a közjegyzőhöz aláírásom hitelesítése végett. Az aláírási fog ugyanis csak ettől kezdve érvényes. — Hiába, húsz millió .,. Ezt a húsz milliót halkan ejtette ki, de nyakát sokatmondóan előrenyújtotta, szeméből titokzatos fény sugárzott. Hát igen, sok pénz. Kereken ennyi a rám bízott vállalat évi forgalma. Ez mind az én kezemen fordul meg. Persze, csak képletesen. Az ügyfelek a pénzt nem számolják a markomba, én se az övékbe. A könyvvitel az utóbbi időben óriásit fejlődött. Hajdanában só volt a fizetési eszköz, míg fel nem váltotta az arany. Az aranyat a rézgaras, meg a bankó. A csengő arany helyébe ezután a közönséges papiros lépett. A bankót most az aláírásom helyettesíti. Ha hinni lehet a közgazdászoknak, teljesen logikus, hogy az aláírásomnak is arany a fedezete .., Húsz millió! Szédületes összeg. Bevallhatom, a milliókkal soha semmi bafom nem volt. Folytak a könyvelés csatornáin oda is, vissza is. Keserűséget és sok-sok bonyodalmat mindössze négyszáz korona okozott. Nem tévedés: négyszáz. A rám bízott húsz milliónak pontosan az ötvenezred része. Furcsa? Mégis így van. Reprezentációs költségek címen rendelkezésemre bocsátottak havi négyszáz koronát. Öntudatom persze előbb háborgott. Miféle kispolgári csökevény! Megnyugtattak. Adni kell a külsőségekre is. A vállalat jó vagy rossz — belföldi vagy külföldi i— hírnévé sok mindentől függ ... Megadtam magam és elhatároztam, hogy ha már ez jutott osztályrészemül, becsülettel reprezentálom a vállalatot. Es erre nemsokára akadt ls alkalom. Miután a kooperáló vállalattól két sürgetésemre sem jött válasz, goromba hangú, fenyegető levelet írtam. A vállalat igazgatóhelyettese személyesen érkezett meg a válasszal. — Igazgató elvtárs! — szólt nagyon kimért hangon. — Levelének hangneme két szocialista vállalat kapcsolatában — enyhén szólva — szokatlan. Személyesen jöttem, hogy egyet s mást tisztázzunk. Ejnye öcsém! Adod te még alább ts. Nekem is megvannak a bevált módszereim. Mielőtt szólnék, kínálom öt a legdrágább hazai cigarettával. Viszszautasítja. Kínálom külföldivel. Szűrőssel, szűrőnélkülivel. Hiába. Nem dohányzik. Margitkától kávét rendelek. Nem, kávét sem iszik. Semmi kétség, teszi magát. Mindegy. Próbálkozom másképp, — Es két levélre nem válaszolni? Megszckcm gyakorlat két szocialista vállalat Kapcsolatában? Olyan gyors egymásutánban hadarta érveit, hogy szóhoz sem jutottam. Vállalatuk állítólag már jóval előbb kifejtette szempontjait: egyszerűen jövőre sem tudnak több enyvet szállítani. Az idei mennyiségnél egy grammal se többet. Az asztalra csaptam. Bizalom négyszázon alul — Elvtárs! Ami elegendő volt tavaly, jövőre már kevés! —- Nagyon sajnálom. — Egyáltalán el tudja képzelni a bútorgyártást enyv nélkül? Ugye nem. Több bútorhoz, több enyv kell Világos, nem? Különben ts a minisztérium rendelkezése. Mosolygott. — Miért ijesztget a minisztériummal? A lehetőségek sajnos nem korlátlanok ... — Nem érdekel! Külföldi rendelést kell leszállítanunk. Remélem, nem szükséges magyaráznom ... — Aáá, nem. A jövő évi többlettermelésünk enyvből teljes egészében exportra megy. Ez is a minisztérium rendelkezése. — Pajtás, ide hallgass! (Egyből tegezésbe váltottam át). Így nem jutunk semmire. Várj csak egy kicsit! A szoszéd szobában titkárnőm fülébe súgtam, ha a föld alól is, teremtsen elő egy üveg vodkát. Ne sajnálja a reprezentációs pénzt. Ez a pali nem dohányzik, nem kávézik, nekem pedig szükségem van rá. Margitka fürgén fordult. Kecsesen töltötte a poharakba a gyöngyöző italt. Az igazgatóhelyettes arcáról egyszerre lesimult a hivatalos merevség. Szeme felcsillant, fürgén ajkához emelte a kupicát és egyből felhajtotta — valamennyiünk egészségére. A harmadik koccintás után újra próbálkoztam — Nem hiszem, hogy csak egy kis jóindulattal is ne tudnátok segíteni... — A jóakaratot ne vond kétségbe. Újabb pohárkával hajtott fel. Majd még egygyel. Egészen addig, amíg az üveg ki nem ürült. Három nap múlva megérkezett a válasz. A vállalat, tekintettel az ügy fontosságára, eleget tesz kérésünknek: jövőre a kért .mennyiségben emeli az enyvszállítást. — Látja, Margitka, így kell az ügyeket intézni! Ezzel fejeztem kl elismerésem, mept az 6 éräeBie ez esetben vitathatatlan, — Igen, igazgató elvtárs — szemérmesen lesütötte a szemét. — De a pénztár a vodkáról nem ismeri el a számlát. A reprezentációs pénzből szeszes ital vásárlása nem engedélyezett... M tilt! Egy pénztáros szabja meg, mit vehetek és mit nem? Felhívtam a vezérigazgatót. A beosztottjainak is tudniok illenék, hogy a vállalat érdekében tettem. Vagy kétségbe vonja ezt valaki? — A világért sem. De ez az előírás. Hiába, valaki esetleg visszaélhetne a lehetőséggel .. Az ég szerelmére! Mindössze hatvanöt koronáról van szó. Húsz milliót rdm bíznask, hatvanöttel meg nem rendelkezhetem? — Tudod, a húsz millió is, meg a hatvanöt rs más... — A vállalatnak ez a „befektetés" bőven megtérül. Ha ezt alsóbb fokon nerp is értik, neked meg kell értened. — Igen, de meggyőzhetem a beosztottjaimat arról, hogy valami hivatalos ügy kedvező intézése osak vodkával lehetséges? Nehéz megértetni, hogy ami vodkával megy, miért ne mehetne nélküle ... Fejtegessem a tényeket? Bármennyire is elszomorítok valakit, tapasztalatból mondhatom, hogy vodkával bizony olyan ügyek is könnyen elintézhetők, amelyek nélküle aligha. — Nem annyira veszélyes — nyugtatott meg az igazgató. — Mindenki úgy segít magán, ahogy tud ... A kávészámlát szó nélkül elszámolják ... Mit magyarázzak? Ertem. Megköszöntem a tanácsot. Mi más marad hátra, a vodka értékében kávéra szerzünk számlát. Milyen egyszerű! Egyszerű? Nem is anynyira. Elvégre igazgató létemre mégse hajszolhatok hamis számlát. Nem, ez lehetetlen. Dehát itt van Margitka! Aranyos lélek. Hosszabb magyarázat nélkül is megérti: ha a szigorú előírásokat be akarom tartani, a csalás elkerülhetetlen. Mert mit ts kertelnék: amit teszek — közönséges csalás. Talán enyhítő könilmény, hogy nem a magam, hanem a vállalat érdekében teszem? • Így ts csalás. Vajon mit gondolhat Margitka! A főnöke csal... Most hatvanöt koronás számlát hamisít. Hát még amit nem köt az orrára .,. Eddig volt előtte tekintélyem, de lesz-e ezután? Lehet, a káuészámlával ezt is kockára tettem. Mindezt azért, hogy a visszaélés lehetőségét kizárjuk. De vigaszul szolgál, hogy nem egyedüli eset az országban. Sem a vodka — sem « szarnia. fittiffflt fi

&SM.Ô szális önbizalommai" rendelkezni, Goldwater szenátort „sokkal szerényebbnek" tartják, aki „nem gondolja, hogy mindenre meg tud felelni". Johnson bizonyos kérdésekben m»g tudja változtatni véleményét. Pályafutása során az elnök először ellenezte a szövetségi polgárjogok törvényét, majd a törvény erőteljes támogatójává lett. Egy ideig ellenezte a szakszervezeti vezetők hatalmát, majd védelmezte. Goldwater viszont „konzervatív" álláspontot foglal el a kormány hatalma, a szakszervezetek hatólma, a költekezés, ez adózás és más közügyelt kérdéseiben. Az elnök az olcsó, bőséges péna hive. A szenátor, mint konzervatív, nem hiszi, hogy a könnyen szerzett dollár a folyamatos prosperitás biztosi* téka. Goldwater ellenzi az állandóan növekvő szövetségi költségeket és a kiegyensúlyozott költségvetés hive. Johnson a nagy kormányköltségeket kedveli, s nagy súlyt is helyez most a „szegénység elierri programra", amely újabb hatalmas szövetségi IcN adásokhoz vezet. Johnson azonban ragaszkodik ah» hoz, hogy a lehető leggazdaságosabban használják fel a kormány pénzét. Johnson ahhoz az iskolához tartozik, amely ezt vallja, hogy a szövetségi kormány biztosíthatja a prosperitás! Goldwater viszont a magánvállalkozásokra akar teljes mértékben támaszkodni. Az elnököt a „nagy kormány" emberének ismerik. Olyan új programokat hirdet, amelyek messzemenőek és nagyobb hatalmat biztosítanak a washingtoni kormánynak. A szenátof azonban bizonyosan korlátozná a szövetségi hatalom további kiterjesztését. Goldwater úgy véli, hogy Washingtonnak most túlságosan nagy hatalma van és túlságosan messze van az egyes államok népétől. A Johnson és Goldwater közti nézeteltérések igen mélyek. Johnson úgy véli, hogy a szövetségi politika és a szövetségi programok sikeresek és a jövőben ki kell terjeszteni azokat. Goldwater viszont alapvető változásokat akar végrehajtani a kormány terveiben és operatív működésébe á. ÜJ SZÖ 4 * 1964. októbeí %