Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-03 / 275. szám, szombat

A szovjet népgazdasági terv fö feladata az életszínvonal emelése HRUSCSOV AZ ÚJ NÉPGAZDASÁGI TERVRŐL Az SZKP Központi Bizottságának Elnöksége és a Szovjetunió Miniszter­tanácsa ülést tartott, amelyen megvitatták a szovjet népgazdaság legkö­zelebbi időszakában esedékes fejlesztésére vonatkozó új terv elkészítésé­nek fő irányvonalait Az ülésen jelen voltak a szovjet köztársaságok, ha­tárterületek és teriiletek vezetői, valamint a gazdasági és tervkészítő szer­vek vezetői is. Hruscsov az ülésen beszédet mondott. — Terveink sikeresen megvalósul­nak — jelentette ki, majd közöké, hogy az 1959—1965. évi hétéves terv eddigi öt éve alatt a szovjet ipar 37 milliárd rubel értékű terméket állí­tott elő terven felül. A szovjet kormányfő hangsúlyozta, hogy az idén jó volt a termés, és az állam már eddig több gabonát vásá­rolt a kolhozoktól és szovhozoktöl, mint bármely más évben. Az ú] távlati terv fő feladata a nép életszínvonalának további emelése — mondotta Hruscsov — Amellett, hogy a jövőben is fejlesztjük a termelési eszközök előállítását, elő kell irányoz­nunk a szükségleti cikkek termelésé­nek gyorsított fejlesztését. Természe­tesen emellett is állandóan a kellő színvonalon kell tartanunk hazánk vé­delmét, mert nem szűnt meg az a veszély, hogy az imperialista hatal­mak kalandokba bocsátkoznak szovjet államunk és a-szocialista közösséghez tartozó országok ellen. Hruscsov ismételten hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió most fejlődésének olyan szakaszában van. amikor az el­ső helyre kell helyeznünk az ember növekvő anyagi és szellemi szükség­leteinek kielégítését. Kifejtette azt a véleményét, hogy a tervkészítés során különös figyel­met kell szentelni a progresszív gaz­dasági ágak, elsősorban a vegyipar gyorsított fejlesztésének, a népgazda­ság kemizálásának, a vegyipari gép­gyártásnak, az elektronikának, a mű­ezergyártásnak. Az algériai kormány elkobozta az árulók vagyonát ALGÍR (ČTK) — Az algériai kormány elhatározta, életbe léptetik az árulók va­gyonának elkobzásáról 1963 júliusában hozott törvényt. A törvény az üzletekre, szállókra és a tőidre vonatkozik. Az el­kobzott vagyon az állam tulajdonába megy át. Az Alger Repubiicain a következőket trja: Ez az intézkedés megvalósítja a dolgozók és a hazafiak legmélyebb vá­gyát. Elkobozzák a gyarmatosítók volt ügynökeinek vagyonát, valamint államo­sítják azokat a vagyontárgyakat, melyeket a háború alatt szereztek azok az algé­riaiak. akik „jó üzleteket" kötöttek a gyarmatosítókkal Kiemelte e beruházási összegek he­lyes felhasználásának fontosságát is. A most épülő vállalatoknak el kell érniük a korszerű technikai szinvona­lat, és olyanoknak kell lenniük, mint a világ legjobb hasonló vállalatai — mondotta. A szovjet kormányfő rámutatott, hogy a tudományos és műszak! hala­dás annál sikeresebb lesz, minél job­ban szervezik meg a legújabb tudo­mányos és gyakorlati vívmányok ta­nulmányozását és meghonosítását. Még a legfejlettebb ország sem ha­ladhat gyorsan — mondotta —, ha nem használja fel ésszerűen a világ tudományos és műszaki vívmányait. — A tervfeladatok kidolgozása fo­lyamán a jobb minőségi mutatókat kell előnyben részesíteni, nem pedig a termelés egyszerű növelésére he­lyezni a súlyt — mondotta Hruscsov, s hangsúlyozta, hogy az új tervben biztosítani kell a külföldi országok­kal, mindenekelőtt a KGST-országok­kal való gazdasági együttműködés bő­vítését. Végül rámutatott, hogy cél­szerű lenne hosszabb • időtartamra kidolgozni az új távlati tervet. Az SZKP Központi Bizottságának El­nöksége és a Minisztertanács megbíz­ta az Állami Tervbizottságot, hogy a lehető legrövidebb Időn belül terjesz­sze elő az új tervre és a gazdaság fejlesztésének fő irányvonalaira vo­natkozó javaslatait. rd OEIEöfllö Et^npABAfl Mm*™* **~> 1U« MÜíUn Hl UI IM LE SOIR U TiQAMsaaoumaiiMia JI»«,3BntarJ»ii»»J Trybona Ludn thí oujrd>^ii»weit CTSSS c.M.«i. i»n» SQOOSBBHSSISJ JOHNSOK ÉS GOLDWATER KONTRASZTKÉPE AZ US NEW AND WORLD REPORT ÖSSZEHASONLÍTÁSA ÁRLESZÁLLÍTÁSOK A SZOVJETUNIÓBAN A Szovjetunióban október 1-i ha­tállyal több, a lakosság körében na­gyon keresett árucikk árát leszállí­tották. Olcsóbbak lettek például egyes divatcipőfajták jelentősen leszállítot­ták egyes újfajta, műszálas textil­anyagok árát. Lényegesen olcsóbbak lettek különféle mesterséges szőr­mék. Az Uralec porszívó ára 12 ru­bellal csökkent. Egyes árucikkeket a termelési költségektől függően, eddig ideigle­nes árakon hoztak forgalomba. Most e cikkek kiskereskedelmi árát 15 szá­zalékkal leszállították. Ide tartoznak különféle kötszövött áruk, kardigá­nok, siruhák, férfizoknik, pamut, gyapjú és selyem textilanyagok. A Szovjetunió Állami Tervbizottsá­gának számításai szerint az 1964-ben eddig végrehajtott árleszállítások ré­vén a lakosság 200 millió rubel nye­reséghez jutott. Ezt növeli az újabb árleszállítás ré­vén mutatkozó kiadási megtakarítás. EMBER KÜZDJ... (Folytatás az 1. oldalról) megnyilatkozásunkban elérkezünk a bizalom emberségéhez. Ha felismerjük: nem nekem, hanem az ügynek, a szocializmusnak szolgáltat igazságot a tör­ténelem; s a legigazabb — a mindennapok apró tetteivel, őszinte szóval védeni és támogatni ezt az elvet. Mai értelmezésben ez a forradalmi tett. A forradalmiság ügyanis nemcsak a kiélezett osztályharc fogalmára van lefoglalva, de a szürke hétköznapok munkájában is ott van... Igen, a mun­kában, melyhez a gondolat, a szándék az első lépcsőfok. S ez a lépcsőfok már rég mögöttünk van, a teljesség igénye azonban még nemegyszer kívánnivalót hagy maga után. A tettek korát éljük s a küzdelem legjavában nem magányos harcosok­ként hadakozunk. Ady a,szépség üd v-h adseregének", a fövendő fehéreinek, a proletárok dübörgő ezreinek küldte csaknem fél évszázada a frigyládát. Ezekkel az ezrekkel s milliókkal menetel a ma társadalma, s József Attilával e.gyüit milliók vallják: „Az én vezérem bensőm­ből vezérel!" Meggyőződésből! A aél világos — az út küzdelmet ígér. Bátor, szép küzdelmet — a be­teljesült igények társadalmának felépítéséhez. S ebben a férfias küzde­lemben, az értelem örök fáklyájánál csakis emberségünk lehet az eszméin­ket igazoló örök és legnagyobb hatalom, FÖNOD ZOLTÁN Lyndon Johnson és Barry Goldwa­ter egyénisége, politikája és korábbi életkörülményei tekintetében egy­aránt elüt egymástól. A két jelölt közti különbségek messze meghalad­ják a köztük levő hasonlóságot. Johnson elnök mint egyéniség, a politikusok politikusa, politikára szü­letett és mindig is politikai, főképp választott tisztségeket töltött be, Gold­water szenátor viszont üzletemberből vált politikussá és katonai szolgálat volt a hivatása. Goldwater 55 éves, Johnson 56 Mindketten az Egyesült Államok délnyugati vidékén születtek és ne­velkedtek. Johnson szakított a hagyo­mányokkal, amikor mind déli jelöl­tette magát elnöknek. Goldwater szin­tén szakított e hagyományokkal, •amikor nyugati állam jelöltje. Goldwater gazdag kereskedőcsalád­ban született. Johnson ifjú korában ismerte a szegénységet, de nagy va­gyonra tett szert. A Johnson-család vagyona felülmúlja a Goldwater-csa­ládét. Goldwater aktív politikai pályafu­tása 12 éve tart a szenátusban. John­son öt és fél időszakot töltött a par­lamentben, 2 időszakot a szenátus­ban, 3 évet mint elnökhelyettes és 9 hónapot mint elnök, vagyis össze­sen 27 évig viselt választott tisztséget. Johnson a politikai életban mint „li­berális" demokrata, működött. Gold-, water „konzervatív" köztársaságpár­tiként kezelte pályafutását és politi­kai kérdésekben mindig konzervatív nézeteket vallott. Goldwater eredményeit és követőit a kormány „liberális" irányzatának bírálójaként szerezte. Johnson arról vált híressé, hogy össze tudja han­golni a szemben álló politikai nézete­ket és politikai céljainak elérése ér­dekében bánni tud az emberekkei. Mindkettőjüket igen praktikus em­bernek tartják, olyanoknak, akik nem fecsérlik az időt vesztett ügyekre. Egyiküket sem tartják „intellektüeU nek". Mindketten inkább a gyakor­latból, mint könyvekvől tanulnak. Johnson a politikai szónoklat m«K­tere, gördülékenyen és hosszadalma­san fejezi ki magát, anélkül, hogy valami lényegileg újat mondana. Goldwater sokkal egyenesebb, hajla­mos az őszinte kijelentésekre, ame­lyek súlyos következményekkel ján. nak, amikor megjelennek nyomtatás­ban. Jolinsonról azt tartják, hogy sze­reti a hatalmat és ért a hatalom alkalmazásához. Goldwateanek nin­csenek tapasztalatai a nagyobb politir kai hatalom gyakorlásában. Jqhnson keményen megdolgoztatja vezérkarát. Goldwaterről azt mondják, hogy sokkal kevésbé követelőző azok­kal szemben, akik neki dolgoznak. Johnson elnököt gyakran nevezik a legnagyobb egoistának", aki „kólos*­A KÉT ELNÖKJELÖLT VÁLASZTÁS ELŐTTI PÁRVIADALA A BIZALOMNAK is van határa. Mi is lenne, ha végleg eltörölnék a határokat! Hivatalba lépésem után a bútorgyári főkönyvelő felette tiszteletteljesen megkért, szíveskednék el­fáradni a közjegyzőhöz aláírásom hitelesítése végett. Az aláírási fog ugyanis csak ettől kezdve érvényes. — Hiába, húsz millió .,. Ezt a húsz milliót halkan ejtette ki, de nyakát sokatmondóan előrenyújtotta, sze­méből titokzatos fény sugárzott. Hát igen, sok pénz. Kereken ennyi a rám bízott vál­lalat évi forgalma. Ez mind az én keze­men fordul meg. Persze, csak képletesen. Az ügyfelek a pénzt nem számolják a mar­komba, én se az övékbe. A könyvvitel az utóbbi időben óriásit fejlődött. Hajdanában só volt a fizetési eszköz, míg fel nem váltotta az arany. Az aranyat a rézgaras, meg a bankó. A csengő arany helyébe ezután a közönséges papiros lé­pett. A bankót most az aláírásom helyettesíti. Ha hinni lehet a közgazdászoknak, teljesen logi­kus, hogy az aláírásomnak is arany a fedezete .., Húsz millió! Szédületes összeg. Bevallhatom, a milliókkal soha semmi bafom nem volt. Folytak a könyvelés csatornáin oda is, vissza is. Keserűséget és sok-sok bonyodalmat mindössze négyszáz korona okozott. Nem tévedés: négyszáz. A rám bízott húsz milliónak pontosan az ötvenezred része. Furcsa? Mégis így van. Reprezentációs költségek címen rendelkezésem­re bocsátottak havi négyszáz koronát. Öntudatom persze előbb háborgott. Miféle kispolgári csöke­vény! Megnyugtattak. Adni kell a külsőségekre is. A vállalat jó vagy rossz — belföldi vagy külföldi i— hírnévé sok mindentől függ ... Megadtam magam és elhatároztam, hogy ha már ez jutott osztályrészemül, becsülettel repre­zentálom a vállalatot. Es erre nemsokára akadt ls alkalom. Miután a kooperáló vállalattól két sürgetésemre sem jött válasz, goromba hangú, fenyegető levelet írtam. A vállalat igazgatóhelyettese személyesen érkezett meg a válasszal. — Igazgató elvtárs! — szólt nagyon kimért hangon. — Levelének hangneme két szocialista vállalat kapcsolatában — enyhén szólva — szo­katlan. Személyesen jöttem, hogy egyet s mást tisztázzunk. Ejnye öcsém! Adod te még alább ts. Nekem is megvannak a bevált módszereim. Mielőtt szólnék, kínálom öt a legdrágább hazai cigarettával. Visz­szautasítja. Kínálom külföldivel. Szűrőssel, szűrő­nélkülivel. Hiába. Nem dohányzik. Margitkától ká­vét rendelek. Nem, kávét sem iszik. Semmi két­ség, teszi magát. Mindegy. Próbálkozom másképp, — Es két levélre nem válaszolni? Megszckcm gyakorlat két szocialista vállalat Kapcsolatában? Olyan gyors egymásutánban hadarta érveit, hogy szóhoz sem jutottam. Vállalatuk állítólag már jóval előbb kifejtette szempontjait: egysze­rűen jövőre sem tudnak több enyvet szállítani. Az idei mennyiségnél egy grammal se többet. Az asztalra csaptam. Bizalom négyszázon alul — Elvtárs! Ami elegendő volt tavaly, jövőre már kevés! —- Nagyon sajnálom. — Egyáltalán el tudja képzelni a bútorgyártást enyv nélkül? Ugye nem. Több bútorhoz, több enyv kell Világos, nem? Különben ts a minisztérium rendelkezése. Mosolygott. — Miért ijesztget a minisztériummal? A lehető­ségek sajnos nem korlátlanok ... — Nem érdekel! Külföldi rendelést kell leszállí­tanunk. Remélem, nem szükséges magyaráznom ... — Aáá, nem. A jövő évi többlettermelésünk enyv­ből teljes egészében exportra megy. Ez is a minisz­térium rendelkezése. — Pajtás, ide hallgass! (Egyből tegezésbe vál­tottam át). Így nem jutunk semmire. Várj csak egy kicsit! A szoszéd szobában titkárnőm fülébe súgtam, ha a föld alól is, teremtsen elő egy üveg vodkát. Ne sajnálja a reprezentációs pénzt. Ez a pali nem dohányzik, nem kávézik, nekem pedig szükségem van rá. Margitka fürgén fordult. Kecsesen töltötte a po­harakba a gyöngyöző italt. Az igazgatóhelyettes arcáról egyszerre lesimult a hivatalos merevség. Szeme felcsillant, fürgén ajkához emelte a kupicát és egyből felhajtotta — valamennyiünk egész­ségére. A harmadik koccintás után újra próbálkoztam — Nem hiszem, hogy csak egy kis jóindulattal is ne tudnátok segíteni... — A jóakaratot ne vond kétségbe. Újabb pohárkával hajtott fel. Majd még egy­gyel. Egészen addig, amíg az üveg ki nem ürült. Három nap múlva megérkezett a válasz. A vál­lalat, tekintettel az ügy fontosságára, eleget tesz kérésünknek: jövőre a kért .mennyiségben emeli az enyvszállítást. — Látja, Margitka, így kell az ügyeket intézni! Ezzel fejeztem kl elismerésem, mept az 6 éräe­Bie ez esetben vitathatatlan, — Igen, igazgató elvtárs — szemérmesen le­sütötte a szemét. — De a pénztár a vodkáról nem ismeri el a számlát. A reprezentációs pénzből sze­szes ital vásárlása nem engedélyezett... M tilt! Egy pénztáros szabja meg, mit vehetek és mit nem? Felhívtam a vezérigazgatót. A be­osztottjainak is tudniok illenék, hogy a vállalat érdekében tettem. Vagy kétségbe vonja ezt valaki? — A világért sem. De ez az előírás. Hiába, valaki esetleg visszaélhetne a lehetőség­gel .. Az ég szerelmére! Mindössze hatvanöt koronáról van szó. Húsz milliót rdm bíznask, hatvanöttel meg nem rendelkezhetem? — Tudod, a húsz millió is, meg a hatvan­öt rs más... — A vállalatnak ez a „befektetés" bőven meg­térül. Ha ezt alsóbb fokon nerp is értik, neked meg kell értened. — Igen, de meggyőzhetem a beosztottjaimat arról, hogy valami hivatalos ügy kedvező intézése osak vodkával lehetséges? Nehéz megértetni, hogy ami vodkával megy, miért ne mehetne nélküle ... Fejtegessem a tényeket? Bármennyire is elszo­morítok valakit, tapasztalatból mondhatom, hogy vodkával bizony olyan ügyek is könnyen elintéz­hetők, amelyek nélküle aligha. — Nem annyira veszélyes — nyugtatott meg az igazgató. — Mindenki úgy segít magán, ahogy tud ... A kávészámlát szó nélkül elszámolják ... Mit magyarázzak? Ertem. Megköszöntem a tanácsot. Mi más ma­rad hátra, a vodka értékében kávéra szerzünk számlát. Milyen egyszerű! Egyszerű? Nem is any­nyira. Elvégre igazgató létemre mégse hajszolha­tok hamis számlát. Nem, ez lehetetlen. Dehát itt van Margitka! Aranyos lélek. Hosszabb magyarázat nélkül is megérti: ha a szigorú előírásokat be akarom tartani, a csalás elkerülhetetlen. Mert mit ts kertelnék: amit teszek — közönsé­ges csalás. Talán enyhítő könilmény, hogy nem a magam, hanem a vállalat érdekében teszem? • Így ts csalás. Vajon mit gondolhat Margitka! A főnöke csal... Most hatvanöt koronás számlát hamisít. Hát még amit nem köt az orrára .,. Eddig volt előtte tekintélyem, de lesz-e ezután? Lehet, a káuészámlával ezt is kockára tettem. Mindezt azért, hogy a visszaélés lehetőségét ki­zárjuk. De vigaszul szolgál, hogy nem egyedüli eset az országban. Sem a vodka — sem « szarnia. fittiffflt fi &SM.Ô szális önbizalommai" rendelkezni, Goldwater szenátort „sokkal szeré­nyebbnek" tartják, aki „nem gon­dolja, hogy mindenre meg tud felel­ni". Johnson bizonyos kérdésekben m»g tudja változtatni véleményét. Pálya­futása során az elnök először elle­nezte a szövetségi polgárjogok törvé­nyét, majd a törvény erőteljes támo­gatójává lett. Egy ideig ellenezte a szakszervezeti vezetők hatalmát, majd védelmezte. Goldwater viszont „konzervatív" ál­láspontot foglal el a kormány hatal­ma, a szakszervezetek hatólma, a köl­tekezés, ez adózás és más közügyelt kérdéseiben. Az elnök az olcsó, bőséges péna hive. A szenátor, mint konzervatív, nem hiszi, hogy a könnyen szerzett dollár a folyamatos prosperitás biztosi* téka. Goldwater ellenzi az állandóan nö­vekvő szövetségi költségeket és a ki­egyensúlyozott költségvetés hive. Johnson a nagy kormányköltségeket kedveli, s nagy súlyt is helyez most a „szegénység elierri programra", amely újabb hatalmas szövetségi IcN adásokhoz vezet. Johnson azonban ragaszkodik ah» hoz, hogy a lehető leggazdaságosab­ban használják fel a kormány pénzét. Johnson ahhoz az iskolához tartozik, amely ezt vallja, hogy a szövetségi kormány biztosíthatja a prosperitás! Goldwater viszont a magánvállalko­zásokra akar teljes mértékben tá­maszkodni. Az elnököt a „nagy kormány" em­berének ismerik. Olyan új programo­kat hirdet, amelyek messzemenőek és nagyobb hatalmat biztosítanak a wa­shingtoni kormánynak. A szenátof azonban bizonyosan korlátozná a szö­vetségi hatalom további kiterjeszté­sét. Goldwater úgy véli, hogy Wa­shingtonnak most túlságosan nagy hatalma van és túlságosan messze van az egyes államok népétől. A Johnson és Goldwater közti né­zeteltérések igen mélyek. Johnson úgy véli, hogy a szövetségi politika és a szövetségi programok sikeresek és a jövőben ki kell terjeszteni azokat. Goldwater viszont alapvető változá­sokat akar végrehajtani a kormány terveiben és operatív működésébe á. ÜJ SZÖ 4 * 1964. októbeí %

Next

/
Oldalképek
Tartalom