Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-05 / 247. szám, szombat

Egy elsüllyedt világ emlékei A terjedő építőmunka, vagy a véletlen sokszor nyomra vezeti a ma emberét, aki erősen vá­gyik a múlt megismerésére. HAJÓRONCSOK Az Aland-szigetek egyikének kö­zelében egy finn búvár hat, egyen­ként 1 kg súlyú rézlemezt emelt ki a tenger fenekéről 12 méter mélységből. Tovább kutattak: üsz­kös hajóroncsok, evezőmaradvá­nyok, rozsdás horgonyok stb. ke­rültek elő. A történészek megálla­pították, hogy ezen a helyen 1720­ban tengeri ütközet játszódott le, amelyet svéd és orosz hajók vív­tak. Sok hajó elsüllyedt, s ron­csaik több mint 240 éven át hábo­rítatlanul hevertek a homokban. Fekvésükből a történészek ponto­san következtetnek a hajóhadak helyzetére és rekonstruálják a csa­ta egyes jeleneteit. LOVASSZOBOR A másik lelet színhelye Jevpato­rija, szovjet fekete-tengeri fürdő­hely környéke. A Sirály szanató­rium építésének megkezdésekor a kotrógép kanala egy 150 m hosszú szkíta kőfalba ütközött. Azóta ré­gészek vizsgálják a terepet. Nem­régen becses leletre bukkantak: a szittya falnál is régebbi hellén te­lepülés maradványait fedezték fel. A romokból féltő gonddal egy bronz lovasszobrot szabadítottak ki, amelyet most a leningrád Er­mitázs munkatársai tanulmányoz­nak. Ennek hasonmása csak Olasz­országban található, a nápolyi mú­zeumban őrzik mint Makedóniai Sándor lovasszobrát. A jevpatori­jai lelet tehát unikum. A tudósok megállapították, hogy összefüggés van közte és a Nápolyban őrzött szobor között, valószínűen egy csatajelenetet ábrázoló nagyobb kompozíció részei. A szobor idő­számításunk előtt a Ili. század­ban készült. KŐEDÉNYEK Jevpatorija egy másik értékes le­let színhelye is volt. A Donuzlav' tavon hajógyár épül, s a búvárok a víz alatt vastag homokrétegből 8 agyag kőedényt, amforát fejtet­tek ki. A jelek arra vallanak, hogy itt terült el az ókori Herakleía görög település, amelynek lakói híresek voltak képzőművészetük­ről. A másik feltevés is beigazoló­dott, hogy az agyagedények való­színűen a herakleiaiak hajójával süllyedtek el, ugyanis a további kutatás során a hajót összetartó bronzszögeket is megtalálták. Az egyik amforán jól olvasható ké­szítőjének neve: Euopidi. W Hitler UTOLSÓ NAPOK EGY MEGCÁFOLT LEGENDA S HITELES ADATOK HITLER UTOLSÓ NAPJAIRÓL ÉS ÖNGYILKOSSÁGÁRÓL S AMI A TÖRTÉNE­LEMKÖNYVEKBŐL HIÁNYZIK Igor J e g or o v szovjet köz­életi személyiség részt vett annak a bizottságnak a munkájában, amely kivizsgálta Hitler titokzatos halálának körülményeit, s több fontos dokumentumot tanulmányo­zott át. A N y e g y el j a című szovjet lap nyomán megörökítjük ezt a titokzatos, s a mai napig sok­féleképpen magyarázott izgalmas történelmi epizódot. A győzelmes szovjet hadsereg elő­nyomulása miatt Hitler 1944 őszén kénytelen volt elhagyni kelet-porosz­országi főhadiszállását, a Wolfschan­zet. Zittenbergi „tartalék"-főhadiszál­lására, majd végleg Berlinbe, a biro­dalmi kancellária épületébe vonult vissza. 1945. április 16-án már ide hallatszott a szovjet ágyúk zaja, s a világuralmi terveivei felsült, aggas­tyánná törpült kancellár mind gyak­rabban bombabiztos fedezékébe a föld alá szorult. A szemtanúk vélménye megegyezik abban, hogy az ostrom napjaiban Hit­ler fizikai és erkölcsi roncs volt. A ve­zérkarnál szolgálatot teljesítő Gerhard Boldt tiszt tanúvallomása szerint a Führer szeme a megszállottak örökké fénylő lázas tekintetére hasonlított, ugyanakkor félelmet tükrözött, rossz volt ránézni. Az arca és a szeme alatti táskák végkimerültségroi tanúskodtak. Hitler vénember módjára totyogott, már járni sem tudott. Dr. Morei, a kan­cellár háziorvosa minden két órában serkentő injekciót adott. A Führernél Eva Braunnal, halála előtt egy nappal. hisztérikus rohamok jelentkeztek, a legcsekélyebb dolgok is annyira fel­izgatták, hogy önkívületi állapotba esett és tombolt. Még a szépített ha­dijelentések hallatára is őrjöngeni kezdett és a sorozatos vereségeket, az elkerülhetetlen bukást a tábornokok és a tisztikar árulásával, a parancs­nokok tehetetlenségével okolta. Búcsúest Április 20-án már nagyon közel dö­rögtek a szovjet tüzérségi lövegek, s a náci fejesek ezen a napon talál­koztak utoljára Hitlernél, hogy meg­ünnepeljék levitézlett Führerjük szü­letésnapját. A kancellár körében Bor­mannon és Goebbelsen kívül az „es­télyen" megjelent Himmler, Göring, Ribbentrop, Keitel, fodl, Kaltenbrun­ner és más náci vezetők. Már szovjet gránátok hullanak a városra, amikor a náci fejesek egymás után szorongat­ják Hitler élettelen kezét. A hangulat nyomott, Hitler először tesz olyan ki­jelentést, hogy megválik életétől. Más­nap, az utolsó haditanács után meg­erősíti szándékát. A náci vezérek gyor­san csomagolnak és menekülnek, mint patkányok a süllyedő hajóról. Göring délre, Himmler északra repül, Keitel és Jodl vezérkarával együtt igyekszik kibújni a gyűrűből. A többiek az ame­rikaiak felé igyekeznek. Az utolsó re­pülőgép Berchtesgadenba szállítja a birodalmi kancellária levéltárát. Dr. Morei elbocsátását kéri Hitlertől, mert rettenetesen fél a tüzérségi ostrom­tól, s nenť tudná átvészelni a szörnyű napokat. Távozása előtt a háziorvos midénkit ellát gyorsanölő, biztosan ható méreggel. Esküvő a halál árnyékában A lelkileg-testileg megrokkant kan­cellár mellett csak Bormann, a náci pártban Hitler után a második főem­ber és Axmann, a Hitlerjugend veze­tője marad. Az utóbbi vállalta a város védelmének irányítását. Hitler az utolsó napokban ki sem mozdul a bombabiztos óvóhelyen be­rendezett lakosztályából. A 'sorsdöntő pillanatokban naphosszat játszik Blon­dival, kedvelt juhászkutyájával. Gyer­mekien örül annak, amikor a testes eb játék közben egyszerűen feldönti elerőtlenedett gazdáját. A város vé­delmére nem is gondol, Időnkint azon­ban bizarr gondolatok cikáznak agyá­ban. Egyszer arról ábrándozik, hogy a szövetségesek koalíciója felbomlik, mint az nagy eszményképe, II. Fri­gyes porosz király életében történt, amikor Erzsébet orosz cárnő hirtelen halála mentette meg Frigyest a meg­semmisítő katonai vereségtől, csodá­ban hisz, máskor pedig erős csüggedés lesz rajta úrrá, s páni félelemmel gon­dol orosz hadifogságra. „Elfognak, vasketrecbe ültetnek, végighordoznak a megszállt országokban. Mindenütt köpni fognak rám." Ez a rémkép kí­sértetiesen üldözi. Hans Bauer, Hitler személyi pilótá­ja és Axmann még utoljára megkísér­lik rábeszélni a Fűhrert, meneküljön el Berlinből. Bauer vállalkozna rá, hogy Spanyolországba vagy Mandzsú­riába szállítsa. Hitler hajthatatlan — annyira fél a bizonytalanságtól. Ápri­lis 28-án Bormann és Goebbels Hitler jelenlétében elkészítik az utolsó do­kumentumokat — Hitler végrendeletét és az új kormány névsorát, melynek élén Dönitz tengernagy áll. A szovjet csapatok április 29-én már 500 méterre állnak a .kancellária épü­letétől. Hitler a sok halogatás után végleg elszánja magát az öngyilkos­ságra. Következik az Utolsó színjáték: Hitler házassága Eva Braunnal. A ce­remónia után teadélutánon búcsúzik az „újdonsült" házaspár a Führer hí­veitől. Blondín kipróbálják a mérget. A vég Április 30-án reggel erősödő tüzér­ségi tűzre ébredt a város. Hitler óvó­helyén többször kikapcsolták a szel­lőztető berendezést, mert a friss le­vegővel együtt olajbűz és égésszag is beáramlott. Hitler búcsúzik: II. Frigyes portréját Bauernak ajándékozza. Utá­na a házaspár elvonul és bezárkózik. Bormann, Axmann, Gtinsche SS-roham­vezető, <Hitler testőre és a segédtisz­tek hallgatóznak és várják a pisztoly dörrenését. Günsche, a kétméteres óriás különben arról volt nevezetes, hogy az ostrom napjaiban gégemet­szőivel szót/akozásból katonaszökevé­nyekké nyilvánított békés berlinieket akasztgatott lámpavasra. Günsche ké­sőbb azt állította, hogy elsőként ő pil­lantotta meg a halott Hitlert és kiszí­nezte a történteket, amelyekről ma már kiderült, hogy mesék. Tény az, hogy Hitler lakája két pisztolyt töltött meg: egy 6,35 kali­berű Waltert és egy közönséges 7,65 öbű rendőrpisztolyt. Mivel az előre megjelölt időpontban nem dördült el a végzetes lövés, Günsche Bormann megbízásából bement a vonakodó Führerhez, aki még 15—20 perc ha­ladékot kért. A határidő eltelte után a szobába belépők két holttestet találtak. Hitler nyitott szájjal hevert a dívány egyik csücskében. Braun Évával együtt mér­get vett be. Hitler maradványainak tüzetes vizsgálata során meg is ta­lálták a méreg nyomát. Viszont Hitler elszenesedett holttestének vizsgálata­kor golyóütötte rést is találtak kopo­nyájában. A magyarázat ma már vilá­gos: Günsche — ugyancsak Bormann megbízásából — felemelte a halott Hitler lecsüngő fejét és nyitott szájá­ba lőtt. Utána a kancellár élettelenül lecsüngő kezébe nyomta a fegyvert, Eva Braun holttestét pedig Hitlerére helyezte úgy, hogy feje a Führer vállán nyugodjék. így akartak romantikus színezetet adni Hitler öngyilkosságá­nak, mely nem valamilyen álhősiesség­ből, hanem a felelősségtől való gyáva menekülésből következett. Hitler halála és a holttestek tökélet­len elégetése után Bormann megnyu­godott; szabad volt az út. A náci bi­rodalom bukását azonban semmi sem akadályozhatta meg. m BAČA' és Vajnory kö­" zött egy kis település fekszik. Magas jegenyéiről már messziről felismerhe-^ tő. Szürke állomásépület, néhány kopott bérház, ker-, tes családi házak, egy kocsma. Hivatalos neve igen hangzatos: Bratislava­Keleti pályaudvar. A kör­§ nyékbeliek azon­ban csak „Rendez"­nek hívják. Az ál­lomás ugyanis ren­dező pályaudvar, a település lakói na­gyobbrészt vasutasok. Bár aligha lakik itt száz­nál több család, e kis kö­zösségnek is megvan a ma­ga „falurossza". Az itte­niek jól tudják, hogy Wenzl Pált nem ajánlatos felin­gerelni — különösen ak­kor nem, ha a „Rolertől", az egykori tulajdonosról közszájon így hívott kocs­mából jön. A 19 éves Wenzlt ilyenkor még a legjobb cimborái is elkerü­lik, mert ittas állapotban nem ismer tréfát. Nem né­zi: barátja, haragosa vagy vadidegen ember-e az, aki útjába kerül. Hirtelen ha­ragú és hirtelen kezű le­gény. Kést is hord magá­val, mégpedig nem valami­féle szalonnázáshoz való bugylibicskát, hanem éles, fenyegetőzni kezdett. Ä hegyes, hosszú pengéjű katonák békésen folytatták tőrt. útjukat, Wenzl azonban Legjobb barátjának is nem hagyta ennyiben a négyszer nékitámadt egy dolgot. Hazament, zsebébe emlékezetes április esti rejtette tőrét, majd a kapu Ámokfutó Pál úr vége mulatozás végén, amikor annak egyik megjegyzését sértőnek találta. Szeren­csére a többi cimbora mind a négy esetben idejében le­fogta a karját, kicsavarták kezéből a gyilkot és meg­akadályozták a vérontást. Egy hónappal később azonban vér festette be a tőr csillogó acélját. Május 12-én Wenzl ís­'mét a „Roler" vendége volt. Szokás szerint felhaj­tott néhány korsó sört, vodkával keverve, majd motorkerékpárján hazafelé indult. Egyensúlyérzéke érthetően nem volt a leg­biztosabb, és útközben fel­borult. Történetesen éppen akkor négy katona ment arrafelé. Wenzlnek úgy tűnt, hogy nevetnek rajta és dühbe gurult. Üggyel­bajjal ismét elindította a gépet és közelükbe, érve előtt ácsorgó barátait hív­ta: jöjjenek segíteni, mert van egy kis leszámolni va­lója a négy katonával. A cimborák vonakodtak, de amikor gyáva alakok­nak nevezte őket, csatla­koztak hozzá. Néhány pil­lanat múlva két motorke­rékpáron négyen a kato­nák üldözésére indultak. Amikor a katonák észre­vették őket, letérték az út­ról és a réteken keresz­tül futágnak eredtek. Wenzl és barátja — ugyan­az, akire egy hónappal az­előtt kést fogott — csak­hamar a nyomukba ért. Le­ugrottak a gépről és az egyik katonát be is érték. Wenzl először öklével tá­madott, de az ütés célt té­vesztett. Erre előrántotta tőrét és karját már szúrás­ra emelte, amikor barátja megragadta csuklóját — s így az üldözött megmene­kült. A másik motorkerékpár legénysége látva, hogy itt nemcsak „egyszerű" vere­kedés van kilátásban, in­kább gyorsan visszafordult. Wenzl azonban — azzal az ígérettel, hogy „csak pusz­ta kezét fogja használni" — rávette társát a hajtó­vadászat folytatására. Fábián Kálmán katonát a kertek alatt érték utol. Wenzl gyorsan leugrott a motorkerékpárról, előrán­totta tőrét és hátulról nagy erővel a katona felé dö­fött. Az éles penge átvág­ta a vastag derékszíjat és markolatig hatolt Fábián testébe. Fábián néhány lépés után a földre rogyott, Wenzl pedig felpattant barátja mögé n motorke­rékpárra és hazament. A katona életét az mentette meg, hogy visszasiető tár­sai azonnal bekötözték se­bét, és sikerült őt gyorsan kórházba szállítani, ahon­nan egy hónap múlva gyó­gyultan viszatérhetett ala­kulatához. A bratislavai járásbíró­ság Wenzlt nyolc évi sza­badságvesztésre ítélte. —KGY~> Nem Verdi operahőséről van szó, hanem az áldatlan emlékű Trujillo dominikai diktátor egyik „derék" fiáról, akit a párizsi rendőrség most kénytelen volt letartóztatni. A hírhedt diktátor merényletnek esett áldozatul: Üzvegye és fiai Eu­rópába menekültek, persze nem üres kézzel. A 800 köbméter terjedelmű „poggyászt" sokáig Párizsban, a mont. rougei áruraktárban tartották. A rend­őrség — a dominikai kormány kéré­sére hiába kutatta az összeharácsolt nemzeti vagyont. Ogy látszott, hogy a hangzatos ne­vű Radames és Ramses zavartalanul élheti világát. Az utóbbi időben azon­ban gyanúsan növekedett Saint-Galle és a Genéve bankházban elhelyezett betétjük, s a bank már attól tartott, hogy. a Trujillo fivérek ellenőrzése alá kerül. A rendőrség még akcióba sem lé­pett, amikor jelentkezett Trujillo tá­bornok hat örökbe fogadott fia. A ki­semmizett örökösök Párizsba érkezve lopás, okirathamisítás, szédelgés cí­mén vádat emeltek mostohatestvéreik ellen, ezért a rendőrség kénytelen volt Radamest a roueni börtönben „el­szállásolni". Még folyik a bonyolult ügy kivizsgálása. f Az Izvesztyija nyomán/ Eljár az idő .., (Tóth Gyula felvételei (Foto TASZSZ - Moszkva) VALAHOL A VOLGA MENTÉN ... O] SZÖ 6 * 1961. szeptember 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom