Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-05 / 247. szám, szombat

Egy elsüllyedt világ emlékei A terjedő építőmunka, vagy a véletlen sokszor nyomra vezeti a ma emberét, aki erősen vágyik a múlt megismerésére. HAJÓRONCSOK Az Aland-szigetek egyikének közelében egy finn búvár hat, egyenként 1 kg súlyú rézlemezt emelt ki a tenger fenekéről 12 méter mélységből. Tovább kutattak: üszkös hajóroncsok, evezőmaradványok, rozsdás horgonyok stb. kerültek elő. A történészek megállapították, hogy ezen a helyen 1720ban tengeri ütközet játszódott le, amelyet svéd és orosz hajók vívtak. Sok hajó elsüllyedt, s roncsaik több mint 240 éven át háborítatlanul hevertek a homokban. Fekvésükből a történészek pontosan következtetnek a hajóhadak helyzetére és rekonstruálják a csata egyes jeleneteit. LOVASSZOBOR A másik lelet színhelye Jevpatorija, szovjet fekete-tengeri fürdőhely környéke. A Sirály szanatórium építésének megkezdésekor a kotrógép kanala egy 150 m hosszú szkíta kőfalba ütközött. Azóta régészek vizsgálják a terepet. Nemrégen becses leletre bukkantak: a szittya falnál is régebbi hellén település maradványait fedezték fel. A romokból féltő gonddal egy bronz lovasszobrot szabadítottak ki, amelyet most a leningrád Ermitázs munkatársai tanulmányoznak. Ennek hasonmása csak Olaszországban található, a nápolyi múzeumban őrzik mint Makedóniai Sándor lovasszobrát. A jevpatorijai lelet tehát unikum. A tudósok megállapították, hogy összefüggés van közte és a Nápolyban őrzött szobor között, valószínűen egy csatajelenetet ábrázoló nagyobb kompozíció részei. A szobor időszámításunk előtt a Ili. században készült. KŐEDÉNYEK Jevpatorija egy másik értékes lelet színhelye is volt. A Donuzlav' tavon hajógyár épül, s a búvárok a víz alatt vastag homokrétegből 8 agyag kőedényt, amforát fejtettek ki. A jelek arra vallanak, hogy itt terült el az ókori Herakleía görög település, amelynek lakói híresek voltak képzőművészetükről. A másik feltevés is beigazolódott, hogy az agyagedények valószínűen a herakleiaiak hajójával süllyedtek el, ugyanis a további kutatás során a hajót összetartó bronzszögeket is megtalálták. Az egyik amforán jól olvasható készítőjének neve: Euopidi. W Hitler UTOLSÓ NAPOK EGY MEGCÁFOLT LEGENDA S HITELES ADATOK HITLER UTOLSÓ NAPJAIRÓL ÉS ÖNGYILKOSSÁGÁRÓL S AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL HIÁNYZIK Igor J e g or o v szovjet közéleti személyiség részt vett annak a bizottságnak a munkájában, amely kivizsgálta Hitler titokzatos halálának körülményeit, s több fontos dokumentumot tanulmányozott át. A N y e g y el j a című szovjet lap nyomán megörökítjük ezt a titokzatos, s a mai napig sokféleképpen magyarázott izgalmas történelmi epizódot. A győzelmes szovjet hadsereg előnyomulása miatt Hitler 1944 őszén kénytelen volt elhagyni kelet-poroszországi főhadiszállását, a Wolfschanzet. Zittenbergi „tartalék"-főhadiszállására, majd végleg Berlinbe, a birodalmi kancellária épületébe vonult vissza. 1945. április 16-án már ide hallatszott a szovjet ágyúk zaja, s a világuralmi terveivei felsült, aggastyánná törpült kancellár mind gyakrabban bombabiztos fedezékébe a föld alá szorult. A szemtanúk vélménye megegyezik abban, hogy az ostrom napjaiban Hitler fizikai és erkölcsi roncs volt. A vezérkarnál szolgálatot teljesítő Gerhard Boldt tiszt tanúvallomása szerint a Führer szeme a megszállottak örökké fénylő lázas tekintetére hasonlított, ugyanakkor félelmet tükrözött, rossz volt ránézni. Az arca és a szeme alatti táskák végkimerültségroi tanúskodtak. Hitler vénember módjára totyogott, már járni sem tudott. Dr. Morei, a kancellár háziorvosa minden két órában serkentő injekciót adott. A Führernél Eva Braunnal, halála előtt egy nappal. hisztérikus rohamok jelentkeztek, a legcsekélyebb dolgok is annyira felizgatták, hogy önkívületi állapotba esett és tombolt. Még a szépített hadijelentések hallatára is őrjöngeni kezdett és a sorozatos vereségeket, az elkerülhetetlen bukást a tábornokok és a tisztikar árulásával, a parancsnokok tehetetlenségével okolta. Búcsúest Április 20-án már nagyon közel dörögtek a szovjet tüzérségi lövegek, s a náci fejesek ezen a napon találkoztak utoljára Hitlernél, hogy megünnepeljék levitézlett Führerjük születésnapját. A kancellár körében Bormannon és Goebbelsen kívül az „estélyen" megjelent Himmler, Göring, Ribbentrop, Keitel, fodl, Kaltenbrunner és más náci vezetők. Már szovjet gránátok hullanak a városra, amikor a náci fejesek egymás után szorongatják Hitler élettelen kezét. A hangulat nyomott, Hitler először tesz olyan kijelentést, hogy megválik életétől. Másnap, az utolsó haditanács után megerősíti szándékát. A náci vezérek gyorsan csomagolnak és menekülnek, mint patkányok a süllyedő hajóról. Göring délre, Himmler északra repül, Keitel és Jodl vezérkarával együtt igyekszik kibújni a gyűrűből. A többiek az amerikaiak felé igyekeznek. Az utolsó repülőgép Berchtesgadenba szállítja a birodalmi kancellária levéltárát. Dr. Morei elbocsátását kéri Hitlertől, mert rettenetesen fél a tüzérségi ostromtól, s nenť tudná átvészelni a szörnyű napokat. Távozása előtt a háziorvos midénkit ellát gyorsanölő, biztosan ható méreggel. Esküvő a halál árnyékában A lelkileg-testileg megrokkant kancellár mellett csak Bormann, a náci pártban Hitler után a második főember és Axmann, a Hitlerjugend vezetője marad. Az utóbbi vállalta a város védelmének irányítását. Hitler az utolsó napokban ki sem mozdul a bombabiztos óvóhelyen berendezett lakosztályából. A 'sorsdöntő pillanatokban naphosszat játszik Blondival, kedvelt juhászkutyájával. Gyermekien örül annak, amikor a testes eb játék közben egyszerűen feldönti elerőtlenedett gazdáját. A város védelmére nem is gondol, Időnkint azonban bizarr gondolatok cikáznak agyában. Egyszer arról ábrándozik, hogy a szövetségesek koalíciója felbomlik, mint az nagy eszményképe, II. Frigyes porosz király életében történt, amikor Erzsébet orosz cárnő hirtelen halála mentette meg Frigyest a megsemmisítő katonai vereségtől, csodában hisz, máskor pedig erős csüggedés lesz rajta úrrá, s páni félelemmel gondol orosz hadifogságra. „Elfognak, vasketrecbe ültetnek, végighordoznak a megszállt országokban. Mindenütt köpni fognak rám." Ez a rémkép kísértetiesen üldözi. Hans Bauer, Hitler személyi pilótája és Axmann még utoljára megkísérlik rábeszélni a Fűhrert, meneküljön el Berlinből. Bauer vállalkozna rá, hogy Spanyolországba vagy Mandzsúriába szállítsa. Hitler hajthatatlan — annyira fél a bizonytalanságtól. Április 28-án Bormann és Goebbels Hitler jelenlétében elkészítik az utolsó dokumentumokat — Hitler végrendeletét és az új kormány névsorát, melynek élén Dönitz tengernagy áll. A szovjet csapatok április 29-én már 500 méterre állnak a .kancellária épületétől. Hitler a sok halogatás után végleg elszánja magát az öngyilkosságra. Következik az Utolsó színjáték: Hitler házassága Eva Braunnal. A ceremónia után teadélutánon búcsúzik az „újdonsült" házaspár a Führer híveitől. Blondín kipróbálják a mérget. A vég Április 30-án reggel erősödő tüzérségi tűzre ébredt a város. Hitler óvóhelyén többször kikapcsolták a szellőztető berendezést, mert a friss levegővel együtt olajbűz és égésszag is beáramlott. Hitler búcsúzik: II. Frigyes portréját Bauernak ajándékozza. Utána a házaspár elvonul és bezárkózik. Bormann, Axmann, Gtinsche SS-rohamvezető, <Hitler testőre és a segédtisztek hallgatóznak és várják a pisztoly dörrenését. Günsche, a kétméteres óriás különben arról volt nevezetes, hogy az ostrom napjaiban gégemetszőivel szót/akozásból katonaszökevényekké nyilvánított békés berlinieket akasztgatott lámpavasra. Günsche később azt állította, hogy elsőként ő pillantotta meg a halott Hitlert és kiszínezte a történteket, amelyekről ma már kiderült, hogy mesék. Tény az, hogy Hitler lakája két pisztolyt töltött meg: egy 6,35 kaliberű Waltert és egy közönséges 7,65 öbű rendőrpisztolyt. Mivel az előre megjelölt időpontban nem dördült el a végzetes lövés, Günsche Bormann megbízásából bement a vonakodó Führerhez, aki még 15—20 perc haladékot kért. A határidő eltelte után a szobába belépők két holttestet találtak. Hitler nyitott szájjal hevert a dívány egyik csücskében. Braun Évával együtt mérget vett be. Hitler maradványainak tüzetes vizsgálata során meg is találták a méreg nyomát. Viszont Hitler elszenesedett holttestének vizsgálatakor golyóütötte rést is találtak koponyájában. A magyarázat ma már világos: Günsche — ugyancsak Bormann megbízásából — felemelte a halott Hitler lecsüngő fejét és nyitott szájába lőtt. Utána a kancellár élettelenül lecsüngő kezébe nyomta a fegyvert, Eva Braun holttestét pedig Hitlerére helyezte úgy, hogy feje a Führer vállán nyugodjék. így akartak romantikus színezetet adni Hitler öngyilkosságának, mely nem valamilyen álhősiességből, hanem a felelősségtől való gyáva menekülésből következett. Hitler halála és a holttestek tökéletlen elégetése után Bormann megnyugodott; szabad volt az út. A náci birodalom bukását azonban semmi sem akadályozhatta meg. m BAČA' és Vajnory kö" zött egy kis település fekszik. Magas jegenyéiről már messziről felismerhe-^ tő. Szürke állomásépület, néhány kopott bérház, ker-, tes családi házak, egy kocsma. Hivatalos neve igen hangzatos: BratislavaKeleti pályaudvar. A kör§

nyékbeliek azonban csak „Rendez"nek hívják. Az állomás ugyanis rendező pályaudvar, a település lakói nagyobbrészt vasutasok. Bár aligha lakik itt száznál több család, e kis közösségnek is megvan a maga „falurossza". Az itteniek jól tudják, hogy Wenzl Pált nem ajánlatos felingerelni — különösen akkor nem, ha a „Rolertől", az egykori tulajdonosról közszájon így hívott kocsmából jön. A 19 éves Wenzlt ilyenkor még a legjobb cimborái is elkerülik, mert ittas állapotban nem ismer tréfát. Nem nézi: barátja, haragosa vagy vadidegen ember-e az, aki útjába kerül. Hirtelen haragú és hirtelen kezű legény. Kést is hord magával, mégpedig nem valamiféle szalonnázáshoz való bugylibicskát, hanem éles, fenyegetőzni kezdett. Ä hegyes, hosszú pengéjű katonák békésen folytatták tőrt. útjukat, Wenzl azonban Legjobb barátjának is nem hagyta ennyiben a négyszer nékitámadt egy dolgot. Hazament, zsebébe emlékezetes április esti rejtette tőrét, majd a kapu Ámokfutó Pál úr vége mulatozás végén, amikor annak egyik megjegyzését sértőnek találta. Szerencsére a többi cimbora mind a négy esetben idejében lefogta a karját, kicsavarták kezéből a gyilkot és megakadályozták a vérontást. Egy hónappal később azonban vér festette be a tőr csillogó acélját. Május 12-én Wenzl ís'mét a „Roler" vendége volt. Szokás szerint felhajtott néhány korsó sört, vodkával keverve, majd motorkerékpárján hazafelé indult. Egyensúlyérzéke érthetően nem volt a legbiztosabb, és útközben felborult. Történetesen éppen akkor négy katona ment arrafelé. Wenzlnek úgy tűnt, hogy nevetnek rajta és dühbe gurult. Üggyelbajjal ismét elindította a gépet és közelükbe, érve előtt ácsorgó barátait hívta: jöjjenek segíteni, mert van egy kis leszámolni valója a négy katonával. A cimborák vonakodtak, de amikor gyáva alakoknak nevezte őket, csatlakoztak hozzá. Néhány pillanat múlva két motorkerékpáron négyen a katonák üldözésére indultak. Amikor a katonák észrevették őket, letérték az útról és a réteken keresztül futágnak eredtek. Wenzl és barátja — ugyanaz, akire egy hónappal azelőtt kést fogott — csakhamar a nyomukba ért. Leugrottak a gépről és az egyik katonát be is érték. Wenzl először öklével támadott, de az ütés célt tévesztett. Erre előrántotta tőrét és karját már szúrásra emelte, amikor barátja megragadta csuklóját — s így az üldözött megmenekült. A másik motorkerékpár legénysége látva, hogy itt nemcsak „egyszerű" verekedés van kilátásban, inkább gyorsan visszafordult. Wenzl azonban — azzal az ígérettel, hogy „csak puszta kezét fogja használni" — rávette társát a hajtóvadászat folytatására. Fábián Kálmán katonát a kertek alatt érték utol. Wenzl gyorsan leugrott a motorkerékpárról, előrántotta tőrét és hátulról nagy erővel a katona felé döfött. Az éles penge átvágta a vastag derékszíjat és markolatig hatolt Fábián testébe. Fábián néhány lépés után a földre rogyott, Wenzl pedig felpattant barátja mögé n motorkerékpárra és hazament. A katona életét az mentette meg, hogy visszasiető társai azonnal bekötözték sebét, és sikerült őt gyorsan kórházba szállítani, ahonnan egy hónap múlva gyógyultan viszatérhetett alakulatához. A bratislavai járásbíróság Wenzlt nyolc évi szabadságvesztésre ítélte. —KGY~> Nem Verdi operahőséről van szó, hanem az áldatlan emlékű Trujillo dominikai diktátor egyik „derék" fiáról, akit a párizsi rendőrség most kénytelen volt letartóztatni. A hírhedt diktátor merényletnek esett áldozatul: Üzvegye és fiai Európába menekültek, persze nem üres kézzel. A 800 köbméter terjedelmű „poggyászt" sokáig Párizsban, a mont. rougei áruraktárban tartották. A rendőrség — a dominikai kormány kérésére hiába kutatta az összeharácsolt nemzeti vagyont. Ogy látszott, hogy a hangzatos nevű Radames és Ramses zavartalanul élheti világát. Az utóbbi időben azonban gyanúsan növekedett Saint-Galle és a Genéve bankházban elhelyezett betétjük, s a bank már attól tartott, hogy. a Trujillo fivérek ellenőrzése alá kerül. A rendőrség még akcióba sem lépett, amikor jelentkezett Trujillo tábornok hat örökbe fogadott fia. A kisemmizett örökösök Párizsba érkezve lopás, okirathamisítás, szédelgés címén vádat emeltek mostohatestvéreik ellen, ezért a rendőrség kénytelen volt Radamest a roueni börtönben „elszállásolni". Még folyik a bonyolult ügy kivizsgálása. f Az Izvesztyija nyomán/ Eljár az idő .., (Tóth Gyula felvételei (Foto TASZSZ - Moszkva) VALAHOL A VOLGA MENTÉN ... O] SZÖ 6 * 1961. szeptember 5.