Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-12 / 254. szám, szombat

GJBflQäSQ EÖB(&BSOBSHE0BBia:H Az Afrikai Egységszervezet erőpróbája Az Afrikai Egységszervezet ma többi között azért, mert Csőmbe kon­már nem csupán az afrikai gúi kormányfő ezt „közvetlen be­egysög eszményképének alaki meg- avatkozásnak" minősítette Kongö bel­testesítője, amely — mint azt a Nyu- ügyeibe. Éppen Csőmbe kifogásolja gáton még a közelmúltban is állítani ezt, aki az óceánon túlról kap segít­igyekcztek — csupán adminisztratív séget saját népe ellen, és dél-afrikai forma, valamiféle „hadsereg nélküli fajgyűlölőkkel öleti a kongói felkelő­vezérkar . Az Afrikai Egységszervezet ket. A hosszas huza-vona ebben a hovatovább kézzel fogható bizonyíté- kérdésbe n kétségtelenül az ügy ká­káit nyuiUa annak, hogy reahs erot & , , " süreösen CSP­képvisel, amellyel minden Afrika , r", rfl s6 1J^gOsen cs e" ügyeikbe avatkozó betolakodónak szá- leked n» kellett. Az eredeti javaslatot molnia kell. Erről gyakorlati ered- e hé t keddjén a kora hajnali órákban menyek is tanúskodnak: A szervezet a z Addisz Abebában ülésező miniszter­sikeres közvetítő és békéltető szere- tanács jobbnak látta kompromisszu­mét játszott a gyarmati múlt okozta mos javaslattal helyettesíteni. súrlódások kiküszöbölésé­ben és az imperialisták által szított egyenetlen­ségek elsimításában, je­lentős mértékben befo­lyásolta az algériai—ma­rokkói, és az etiópiai— szomáliai határviszály bé­kés megoldását annak idején és ma is óriási erőfeszítéseket tesz a kongói konfliktus meg­oldására. Új feladat előtt A kongói események tárgyalásakor az Afrikai Egységszervezet minisz­tertanácsa merőben új feladattal találta magát szemben. Olyan kérdés­ben kellett elfogadható megoldást találnia, amely nagyhatalmi érdekeket érint. Hiszen, mint isme­retes, Kongóban a belgu _ gyarmatosítókon kívül u „ r újgyannatosítók is befolyásra törek­szenek. Nem kevesebbről, mint arról határozat volt szó, hogy Afrika területén meg- A szenegáli külügyminiszter javas­akadályozzák az USÁ-t egy a dél- latára egy újabb tervezet születik a vietnamihoz hasonló úfabb szennyes konferencián — a tűzszüneti javaslat, háború kibontakozására Kongóban. amelynek célja-a további vérontás mí­Az Afrikai Egységszervezet minisz- előbbi megakadályozása és Kongó ki­tertanácsa a kérdést kompromisszum békítése a szomszédos államokkal, útján Igyekezett megoldani. Az Ad- A határozatot hat pontban meg is disz Abebában tartott kültigyminiszte- szövegezik, ellenszavazat nélkül — rí értekezleten a fő probléma az volt, csupán néhány küldöttség tartózkodá­hogyan akadályozzák meg a külföldi sa mellett — elfogadják, beavatkozást Kongóban, és hogyan ál- Mint minden kompromisszumos ha­lítsák helyre a Kongó és a szomszé- tározatnak, természetesen ennek is dos államok közti erősen kiéleződött vannak gyenge pontjai. Ilyen például helyzetet. Az afrikai országok ráta- az, hogy egy fontos tényt mellőz — pintottak a lényegre, amikor megérez- nem veszi figyelembe, hogy közben ték, hogy az imperialista beavatkozás kikiáltották Stanleyvilleben a Kongói sikere Kongóban — tehát felszabadító Népköztársaságot, s hogy až ezt lét­harc elleni szilárd bázis kiépítése ra hozó Felszabadítást Tanács lénye­Afrika szívében — hosszú időre visz- gében Kongó két harmadát uralja. szavetné a felszabadító mozgalmak Kétségtelen azonban, hogy a stan­liarcát, kedvezőtlenül befolyásolná az leyvillei kormánynak még - nincsen afrikai egység kialakulását és fékezné nemzetközi tekintélye, az országok az előrehaladást a gaidaságt és poli- még nem ismerték el, s ezért az tikai függetlenség felé. Egységszervezet Miniszteri tanácsa a meglévő leopoldvillei kormányt tekin­® Hogyan lehet gátat vetni az tárgyalófélnek. Az Addisz Abebú­amerikai terjeszkedésnek2 ban el í"g adot t határozat azonban mi­amenxai lerjeszKeaesne*. utän eleget tett ennek a íormai k ö. Az Afrikai Egységszervezet előtt vetelménynek, gyakorlatilag az ob­gyakorlatilag két lehetőség állt — jektív szükségszerűségnek is eleget vagy afrikai csapatok segítségével az tesz: Mindkét felet tűzszünetre afrikai függetlenség védelmére kel, hívja fel és a határozat leglényege­vagy kompromisszumos megoldással sebb pontjában a külföldi zsol­kivívja a tűzszünetet. Az első lehető- dosok azonnali kivonását követeli sóg elfogadhatatlannak bizonyult, a Kongóból. Az Addis Abeba-i határozat lényegé­ben konzerválja a jelenlegi helyze­tet, fő célja a vérontás megakadá­lyozása és ami a legfontosabb, a kül­földi beavatkozás kiterjesztésének megállítása. • Sikerül-e elkerülni egy újabb „szennyes háborút?" A határozat következetes teljesítése reményt nyújt arra, hogy gátat vet­nek az események olyan fejlődésének, amely „afrikai dél-vietnamhoz" vezet­ne. A hangsúly jelenleg azon van, hogyan teljesítik a határozatot. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy szinte ugyanabban a pillanatban, ami­kor Addisz Abebában a küldöttek sza­vazásra emelték kezüket a külföldi zsoldosok kiutasításáért, Kongóban ezeket a zsoldosokat éppen egy új frontszakaszon vetették be a parti­zánok ellen. A bizottság élén, amely a kongói helyzet megoldására alakult fomo Ke­nyalta, tapasztalt függetlenségi har­cos áll, a bizottság tagjai olyan álla­mok, amelyek közismerten egyértel­mű függetlenségi politikája pozitív hatást gyakorolhat a kibontakozásra. Előre nem látható azonban, hogyan veti alá magát a határozatnak a leo­poldvillei kormány. Csőmbe miniszter­elnök már sokszor tanújelét adta an­nak, hogyha az afrikai egység és az amerikai vagy belga monopolista ér­dekek között kell választania, akkor saját népe érdekeivel ellentétben a külföldi tőkét részesíti előnyben. A további kongói kibontakozás most azon áll és bukik, sikerül-e valóra váltani a külföldi zsoldosok kiutasí­tásáról hozott határozatot. Ez egyben a tűzszünet feltétele is, hiszen a fel­kelők képviselői kijelentették, hogy a harcot csak abban az esetben haj­landók abbahagyni, ha a külföldi zsoldosok távoznak Kongóból. Lénye­gében a külföldi beavatkozás meg­szüntetéséről van szó. Ha ezt az előbb említett kompromisszumos határozat következetes megvalósításával elérik — akkor azt mondhatjuk: az Afrikai Egységszervezet ezúttal is helyes utat mutatott. Kétségtelen, hogy a kongói ügyek­ben ma már nagyon is érdekelt ame­rikai imperializmus megteszi saját el­lenlépéseit, s a határozat valóra vál­tása akadályokba ütközik a leopold­villei kormánynál is. A határozat meghozatala valóban csak az első lé­pés volt a kongói beavatkozás ellen. A neheze most következik — hogyan szereznek érvényt neki. Ádáz küzde­lem lesz ez, hiszen nem kisebb erő­vel, mint a kongói amerikai érdekek­kel kell harcot vívni. Siker csak úgy érhető el, ha a külföldi uralom elle­ni óriási méretű tömegmozgalomra tá­maszkodnak a probléma rendezésé­ben, mert a fő most az imperialista beavatkozás megszüntetése. Ila ez si­kerül, az Afrikai Egységszervezet nemcsak kiállja eddigi legnagyobb erőpróbáját, hanem az imperialista beavatkozás elleni harc módszereit újabb gyakorlati útmutatással gazda­gítja. VILCSEK GÉZA A milánói SCAIA bemutatkozása Moszkvában A milánói világhírű operatársulat a moszkvai Nagyszínház együttesé­vel kötött megegyezés eredményeképpen három hétig vendégszerepel Moszkvában, majd utána a Nagyszínház művészei Olaszországban viszo­nozzák a látogatást. A Scala első előadásaira ünnepi külsőségek között került sor. Miláno polgármestere, aki elkísérte Moszk­vába a Scala művészeit, a Nagyszín­ház igazgatójának díszérmet nyújtott át az észak-olasz város címerével. A zsúfolásig megtelt nézőtéren megjelentek Moszkva és Leningrád művészvilágának kiemelkedő képvise­lői, ott volt furij Gagarin űrhajós, Je­katyerina Furceva a kulturális ügyek minisztere, Nyikolaj Firjubin külügy­miniszter-helyettes és más közéleti ás diplomáciai személyiségek. A Tu­randot Gamazzeni vezényletével, Bir­git Nilssonnal a címszerepben olyan kiemelkedő sikert aratott, amely még a Nagyszínház színpadán is párját ritkítja. A címszereplő mellett rend­kívüli tetszést aratott a Liut ének-, lő Mirella Freni, az olasz opera fia­tal csillaga is, akit Groseva, a Prav-. da kritikus az előadás másnapján csodálatos tehetségnek nevezett. A rendkívül igényes moszkvai kö­zönség különös elismeréssel adózott a zenekar, a szólisták és a világhírű Scala kórus végtelen pontossággal, bámulatos fegyelemmel összehangolt munkájának. Vasárnap a vendégművészek Doni­zetti Lammermoori Luciájával léptek színpadra. A főszerepeket Renata Scottó, Pierro Cappucilli és Carlo Ber­gonzi alakította. A közönség a mű­vészeket meleg ünneplésben része­sítette. —nsz— Minden harmadik ember tanul Megkezdődött a tanév. A Szov­jetunió általános iskoláiban körül­iéiül 45 millió gyermek tanul! Ez majdnem annyi, mint Franciaor­szág egész lakossága. De bármilyen nagy szám is a 45 millió, ehhez bizonyos hányadot még hozzá is kell adnunk. Hiszen a Szov­jetunióban több mint hat millió diák tanul a technikumokban és főiskolá­kon, csaknem 13 millió felnőtt tanul különféle új szakmákat, vagy tovább­képzi magát. 1,5 millió a szaktechni­kumok és gyári-üzemi iskolák tanu­lóinak száma. Ez azt jelenti, hogy az országban körülbelül 65 millió em­ber tanul. Ha nem számítjuk az is­kolába még nem járókat és a nyugdí­jasokat, azt mondhatjuk, hogy az or­szág minden harmadik lakosa iskola­padban 01. Gyorsan gyarapodik az iskolások serege. A legutóbbi üt esfctendő fo­lyamán az általános iskolák tanulói­nak száma 13 millióval növekedett. Csupán 1963-ban több mint két mil­lió volt a többlet. A szovjet állam bőségesen gondoskodik iskolák építé­séről, laboratóriumi berendezésekről, oedagógusok képzéséről. Mindenki emlékszik a nemrég elfogadott tör­vényre, amely általánosan 25 száza­lékkal emelte a közoktatási dolgozók fizetését. Lássunk néhány érdekes számadatot: Az állam 1918-tól 1963-ig felépített, illetve helyreállított 82 OüO általános iskolát. A kolhozok kezdeményezésé­re és anyagi eszközeiből további 43 ezer iskola épült fel a háborút kö­vető esztendőkben. Az Orosz Föderáció területén az idén 215 millió rubelt fordítanak is­kolaépítésre, s ebben még nincs is benne a kolhozok pénze. Sok ifjú és leány a középiskolai végzettség meg­szerzésével egyidejűleg szakmai ké­pesítést is szerez. V. MIRKIA . Wmmk Szakemberek körében élénk érdeklődést váltott ki a Német Demokratikus Köz­társaság iparának részvétele a brnói nemzetközi áriunintavásáron. A nemzetek pavilonjában például modell mutatja be egy korszerű szénosztályozó működését. Ez a berendezés is az első német muukásállam iparának fejlettségét dicséri. (E. BIcan felvétele — CTK) ÖSZ ... Belopakodott az udvarba, a szobába és az ember lelkébe. A letűnő nyár azonban még ott settenkedik a kert alján. Távozóban is vissza­visszapillant, lángsugarú glóriával aranyozza be a fák egyre ritkuló koronáját, lágyan csókol­gatja az őszirózsa bársonyos szirmait. Hiába tolakszol, hívatlan jövevény. Hatalmad véges, napjaid megvannak számlálva. Nyomod­ban valahol messze, már a kikelet lépked... A porob polcokról, padlásról újra lekerülnek majd a most odarakott bőröndök Mert modern világunkban a tavasz nem csupán gólyahírt, orgonaillatot, hanem a turisták tömeges moz­golódását is jelenti. Na tessék! Ablakomon ólmos esőcseppek kop­pannak, a kerti fák között szeptemberi szél su­han, mégsem erre, hanem a júliusi kánikulára, a gondtalan üdülésre, a nyárra gondolok. Erről jut eszembe ... A mai idők modern embere minden téren az egyszerűségre törekszik. Vegyük csak a ha­tármegnyitást Magyarország felé. Egyszeriben minden egyszerű lett. Ötvenkoronás okmánybé­lyegem ellenében mindössze kétszer öt órát álltam sort a határátlépésre jogosító betétla­pért a Turtsta irodája előtt. Ezelőtt például ez sem volt. Ezer szerencse, hogy a sorban állás hajnali négykor és nem a füllesztő délidőben kezdődött... Ezután viszont utazhat az ember, határ és sorompó nem számít többé. Csupán a rokonság van még hátra. Mivel ezt egyelőre még az egyszerűség kedvéért sem sikerült felszámolni a modern világban, névsorral és ajándéktár­gyak jegyzékével zsebemben indulok a boltba. — Zsebkendő? Szilon ing? Női fehérnemű? A nyári idény kellős közepén? Ugyan kérem ... Ugyanebben a textilüzletben egy megraga­dóan csinos fiatalasszony húzott félre és ti­tokzatosan súgta a fülembe: — Gyulai, téli szalámi, barackpálinka, Fecs­ke-cigaretta ... Hajajaj! Ha ez a csillogó szemű asszony — mit tudom én — valami mást ajánlott volna, gyarló bűnös lelkem a megmondhatója, talán nem is utasítom vissza. De magyar szalámit, magyar pálinkát, magyar cigarettát... Egy hét­tel magyarországi utam előtt!? Igen, de ml legyen az ajándékkal. Mond­alkuszik. Íme, a turistaforgalom áldásos em­berformáló hatása. — En inkább venni szeretnék ... — Ne adja az ártatlant — kacag a sze­membe. — Itt minden csehszlovák árul, maga lenne az egyetlen kivétel? Nem gond többé az ajándék fam, hogy nem kaptam. Restelném, és nem is hinnék. Különösen egy rokon ... Dehát kúr a dolgokat feleslegesen bonyolítani. Az ember vegye az életet úgy, ahogy van. A határon a vámőr szigorú hangon szegezi felém a kérdést, viszek-e ajándékot. — Ajándék? Ugyan már ... A finánc rám emeli tekintetét, únottan int, mintha azt mondaná: Ismerem én az ügyfelei­met, ne hidd, hogy átejtettél, de fuss, légy boldog. A Balatonra megszakítás nélkül utaztunk. S ami Siófokon, a somogyi part központiában elsőnek meglepett, nem a magyar tenger szép­sége volt. Korántsem. Inkább a honfitársak. Es az áruellátás! Roskadozó pultok, pazar válasz­ték. Csodálkozz csehszlovák üdülő, Siófok pia­cán azt is megkapod gazdag választékban, amit odahaza hiúba kerestél. Az emberúradatban gyümölccsel, zöldséggel megrakott asztalok között sodródom. — Nem tetszik zsebkendőt? Nagyon szé­pek ... Alig hiszek a szememnek. Hisz ez Kincses Ilonka, az osztályvezetőm titkárnője! — Áh, jó napot! — köszön zavartan. — Mi az, maga is árul? Na, ez szép! Nekem is van még vagy három tucat zsebkendőm. Leromlott az üzleti Sokan vagyunk ... Már mint kereskedő csehszlovákok Magyar­országon. Az otthon hallgatag, félénk asszonykát mint­ha kicserélték volna. Leállít, leszólít, kínál, Próbáljam meggyőzni az ellenkezőjéről? Még ügyetlennek tartana. — Ilonka, mennyiért vágja a zsebkendőt? — Tizenkettővel adtam, de meneszteném tí­zével is, csak szabaduljak tőle. Negyedik napja árulom. Még fürdésre se jutott idum. Megsajnáltam szegény asszonyt. Szabadságát tölti itt, két hét az egész, és fürdésre se marad ideje. Mikor piheni ki magát, ha most nem. Igazán pimaszság a többi turistától, hogy így lerontották az üzletet. — Megveszem ezt a három tucatot... — Mtiit — meresztette rám tekintetét. — Nem igaz. Bizonyara tréfál... Olyan kacér pillantással mért végig, mintha leleplezte volna legtitkosabb szándékom. — Komolyan gondolom ... — Ertem! — szólalt meg kisvártatva. — Va­lami jó helyre bukkant, ahol többet kap érte ... Mondja, rajtam, akar keresni? Nem szép magá­tól. De tessék, vigye ... — Szilon ing, női fehérnemű nincs? — kér­deztem miután kifizettem a zsebkendők árút. — Hallja, magának fantasztikus kapcsolatai lehetnek. Nahát, még arra is van vevője! Szóval kétheti nyaralás után gazdag ajándé­kokkal érkeztem budapesti rokonaimhoz. Sze­rencsére, csak visszafelé Jövet szálltam meg náluk. Nem győztek hálálkodni, elláttak min­dennel, figyelmességük egyenesen kínos volt. Csak egyetlen dologban nem lehettek segítsé­gemre: gyulait, téii szalámit, Fecske-cigaret­tát ők sem tudtak szerezni. Egész Budapesten ... Pedig az egész családot, minden számba ve­hető ismerőst bevontak a „hajszába" és igény­be vettek minden számottevő rokoni kap­csolatot. Annál nagyobb volt a csodálkozásom, amikor útitársam bőröndjében a vámőrök kiló­számra fedeztek fel kolbászt meg szalámit. Honfitársam a csehszlovák oldalon égre-föld­re esküdözött, hogy a szalámit meg a kolbászt nem Magyarországon vásárolta. Hogy ís fel­tételezhetnek ilyet, Magyarországon gyulai, meg téli szalámi? — Becsületszavamra, otthonról hoztam... Ügy hírlett, hogy a Balaton mellett akadozik az ellátás. Es kérem, húrom gyerekkel nem kockáztathattam... A finánc a magyarázatot dajkamesének mi­nősítette és nagyon paprikás lett, hbgy holmi kezdő turista akar az eszén túljárni. Nekt, aki húsz éve őrködik ezen a határon. Három gyerek apja próbálja nekt bebeszélni, hogy Csehszlovákiából csempészett gyulait, meg Pick-szalámlt Magyarországra és azt most on­nan hozza vissza. Nahát! Hát ezekután elvárhatjuk tőle, hogy még udvarias ls legyen? — Elvtárs, egyáltalán mit képzel felölünk? Ezt én igazán nem tudhattam. De nekem is megvan a magam véleménye: Minek a dol­gokat túlkomplikálni? Visszafelé jövet az ajándékok múr nem ag­gasztottak. Hivatali munkatársaimnak Fecskét és barackpálinkút a Mihály kapu alatt nyitott bőröndből áruló asszonyságtól vettem. A néni kínúlt gyulait, meg szalámit is, az üzletihez viszonyítva fele úron. De minek? Utcán, kapu­aljban akkor vesz ilyet az ember, amikor ép­pen megkívánja... Nem gond többé az ajándék. A terebélyese­dő turistaforgalom ezt a műveletet teljesen le­egyszerűsíti. ZSILKA LÁSZLŰ Ül SZÖ 472 * 1964. szeptember 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom