Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-12 / 254. szám, szombat

IFJŰSÁGFALVA KRÓNIKÁJÁBÓL Tizennyolcan kezdték • Falu nőtt a hasznavehetetlen pusztában • Kánaán a mocsarak helyén • Hektáronként több mint 11 ezer koronás jövedelem • Utat törtek, példát mu tatnak kezdett a vagyonalapításhoz, hanem közösen indultak el a gazdálkodás, a vagyongyarapítás útján. Túlzás lenne azt állítani, hogy könnyű volt az Indulás. Hiszen nem egy gazdaságilag megalapozott faluközösség, szövetkezett Itt, hanem néhány vállalkozó szellemű fiatal úgyhogy tanulmányozták tulajdonságait, s a vadhajtásokat ts Igyekeztek termöerényüvé nemesíteni. Nem ment könnyen. A sovány és savanyú talaj például kitűnő termőtalaja volt a drótféregnek. És melyik paraszt ne tudná, hogy ez a veszélyes féreg mennyi kárt tud tenni a kapáN

em tipikus a kép, amely a szemünk elé tárul. Mert hol van nálunk egy 800 lakosú faluban tágas park, jól kiépített gyermekjátszótér stb. Pedig hát a kép ott készült abban a mátyusföldi faluban, amelynek helyét a régebbi térképeken mocsarak jelzik. S most itt áll előttünk a szemet gyönyörködtető falu. Iffúságfalva. Arculatáról valóban a fiatalság szépsége és derűje árad. A takaros udvarokon virágok, a dúsfürtű szőlőlugasok, a kertek gyümölcstől roskadozó fái azt bizonyítják, hogy Kánaán ez a Kis-Duna és a Vág közé ékelt földdarab. A ma vidám gyermekei aligha gondolnak arra, hogy a gútai rétek nagyobb része még tizenöt évvel ezelőtt is csak sását, nádat, bogáncsot, meg békát és szúnyogot termett. Ugorjunk hát vissza néhány évet. Ha nem is egészen Adámnál-Évánál kezdjük, annyit megkövetel a falu krónikája, hogy kissé megismerjük e tájat, azt a Kis-Duna és a Vág találkozásánál elterülő vidéket, amelynek megművellietőségéért már évtizedekkel ezelőtt harcba szállt az ember. Csatornákat ásott, hogy levezesse a laposok, a mocsarak vizét, gátat épített az árnak. A tömérdek veríték azonban nem termett az ember számára dús gyümölcsöt. Az áradás hol gátat döntött, hol talajvizként tört fel. S hogy a folyómederbe most már ne-. ! hezebben juthatott vissza, lassan beiszaposodtak a csatornák, a megművelt földeken újra úrrá lett a sás, a nád, a gaz és főképp a savanyú füvek. Szóval újra elmocsarasodott a vidék, s az őslakosok lassan lemondtak a reménytelennek látszó talajszelídítésről és a természetadta lehetőségekhez igazították az életüket. Talán miiig .is ment volna minden .a .jnaga msgszokott rendjén, ha a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága fel- není figyel a cs'ákiiem telje• sen kihasználatlan ezer hektárnyi területre. S aztán egy szép napon 1949 áprilisában útra kelt a Štefan Zatko vezette első brigád. Tizennyolcan vol, tak a merész honfoglalók, lapáttal, talicskával vágtak neki a földhódításnak. Nem túlságosan korszerű, de hatásos fegyverekkel. Régen volt? Mindössze tizenöt éve és néhány hónapja, s ma már mégis csak emlék. Kellemes és kellemetlen, vegyesen. Egyszer mosolyognak, máskor megborzongnak, ha arra gondolnak, hogyan birkóztak a vízzel, az esővel, a sárral, a szúnyogokkal, hogyan foglalták el lakhelyül az elhagyott pásztorkunyhókat. Talán nem is igaz, hogy a kezdet kezdetén hitelben vásárolták a tejet, később vettek egy tehenet, majd egy pár lovat. Tény azonban, hogy abból a dögösl földből, amely évtizedeken keresztül ellentállt az ember jószándékának, s a „bennszülötteknek" nem hagyta magát megművelni, ők már ebben az évben bevetettek jó néhány hektárt. Közben újabb brigádosok érkeztek, kitisztították a benőtt, beiszaposodott csatornákat, újakat ástak, gátat erősítettek s emellett szántottak, vetettek és elkezdték lerakni egy új falu és egy új élet alapját. Az a néhány fiatal, aki Árvából, meg az ország más tájáról jött erre a vidékre, már nem az apáktól örökölt régi módon Nekik már történelem a falualapítás szólván minden gazdasági alap nélkül szinte egyidőben otthont, gazdaságot, sőt nagyobb részük családot alapított. Legelőször a baromfifarm egyik épülete készült el a közös számára. No, nem a tyúkok lettek az első lakói, hanem a brigádosok, azaz most már szövetkezetesek. Ez az épület jobbnak bizonyult a kunyhóknál, az első két lakodalmat is itt tartották meg. Az első év vége felé már 60 sze-. mélyre gyarapodott a még csak képzeletben élő, új falu lakosainak száma. A mai Ifjúságfalva fiataljai talán el sem tudják képzelni, hogy szüleiknek ebben az időben mennyi kitartásra, akaraterőre volt szükségük, hogy gyökeret eresszenek, tanyát verjenek s kietlen pusztán. Igaz, az állam segítő keze eléggé mélyen nyúlt bele a kincsesiád ábayv4e olyan rövid idő alatt 50 családi házat felépíteni, ahhoz csupán a pénz kevés lett volna. A nagy munka mellett például kétmillió tégla készítésére és építésére is vállalkoztak a tettrekész és akaraterős fiatalok, magyarok, szlovákok szerte az országból. Kár lenne a krónikából kihagyni az első aratóünnepély akkor kellemetlen, ma már inkább csak feledhetetlen élményét. Az ünnepi pörköltet Gútáról hozta a lovasfogat. A jó etkú kosztosok várva- várt ebédje ott lapult a szekér aljában a kondérokban. Ahogy a kocsi közeledett, néhány türelmetlenebb fiatál meg akarta rohamozni a rakományt. Erre megbokrosodtak a lovak, s a pörkölt a közeli barázdákban lelte halálát. Hát ilyen is volt 1950ben. Persze az akkori bosszúság tizenöt év alatt már mosolyfakasztó emlékké oldódott. 1950 ugyan még nem volt a kiváló gazdasági eredmények esztendeje, de az, hogy megkezdhették 50 családi ház építését, hogy közel 600 hektárt feltörtek a korábban műveletlen területből, s hogy jelentősen bővült a szövetkezeti család, mégiscsak komoly sikernek számított. Egyébként az újdonsült gazdák maguk Is jól tudták, hogy a árvizektől kilúgozott, sovány, hideg és savanyú talajtól nem várhatnak csodákat. Ám Ismerték a micsurinl mondást: Ne várjunk könyöradományt a földtől... ök mindjárt az első években úgy Igyekeztek megsarcolni a vadságáról híres talajt, sokban, hüvelyesekben. Egyik alkalommal már-már kiszántásra kárhoztatták az őszi keverékeket. Mit lehet tenni? — kérdezték sokan. Králik György, az azóta már országos hírű szakember nem tétovázott, hengerrel nyomata meg a már csaknem fél lábszárig érő keverék földjét. Persze a keverék ls földre lapult. De csak néhány napra. Aztán olyan fejlődésnek indult, hogy csupán magból 32 mázsát adott hektárja. Nem vált ismert fogalommá a népi kutató elnevezés, ám az lfjúságfalvl növénytermesztők érdemeiből ez mit sem von le. Inkább csak kiemeli a szaktudással párosult akaratot, leleményességet. Mert ki vitathatja el annyi siker után, hogy a kiváló eredmények egyik legtermékenyebb magágya éppen az örök kísérletezés volt. Nem egy-, hanem több kísérleti parcellán keresték valamennyi növényfajta legeredményesebb termelésének útjátmódfát. De ne vágjunk a dolgok elébe. Lerakták tehát az új falu, az új szocialista mezőgazdasági nagyüzem és az új élet alapjait a Szlovákia csaknem minden táját képviselő fiatalok. 1950-ben ez már teljes sikernek számított. Ám 1951-ben már többet akartak. Nem kevesebbet, mint megnyerni a környékbeliek bizalmát s elhinteni a szövetkezeti gondolatot Mátyusföldnek ezen a vidékén. Tizennégy év előtt mind az egyik, mind a másik vállalkozás nagy politikai és gazdasági horderejű volt. S az elképzelés több mint jól sikerült. A korábban Gúlához tartozó, de most már az új faluhoz közeit, több mint 100 kisszigeti család az úttörőkhöz csatlakozott. A közös gazdaság gyarapításához jól jött ugyan az a párszáz hektár művelt terület, a gazdasági állatok, ám ennél ís többet ért az erkölcsi győzelem. Szövetséget kötött az új és az őslakosság, legalábbis gazdasági vonatkozásban. Ebben az esztendőiben már a feltört ugar ls hálásabb volt, mint egy évvel korábban. Hektáronként 330 mázsa cukorrépával, illetve 20 mázsa búzával, 21 mázsa árpával stb. fizetett a föld. A jövedelem jelentős részét természetesen még felemésztették az újabb és szükséges befektetések, ám a szövetkezeti élet felfrissült vérkeringése jogos reményeket táplált a már számottevő szövetkezeti tagságban. Ennek ellenére... 1952-ről nem szívesen beszélnek. Ez az esztendő a kröníkőjuk fekete lapja. Ma a már Ismert gazdasági tényezők alapján könnyű lenne papírra vetni az akkor hirtelenében bekövetkezett bajok okát, s meghatározni, hogy a több mint kétszeresére növekedett tagság Jövedelme — törvényszerűen — miért csökkent a korábbi évinek a felénél Is kevesebbre, de ne legyünk ünneprontók. Hiszen ma és holnap talán azok is ott lesznek a falu és a szövetkezet fennállásának 15. évfordulóját ünneplők között, aktk akkor megijedve a nehézségektől — „megfutamodtak". Hadd ünnepeljenek az azóta elért sikerek fényében valamennyien osztatlan örömmel azokkal a bátor emberekkel együtt, akik végleg gyökeret• eresztettek az új faluban, s a bogáncsok és gazok rengetegét termésre kényszerítették. Igaz ugyan, hogy a krónikának nem válik hasznára, ha űrt hagyunk benne, még akkor sem, ha ezt a fekete lapok miatt tesszük. Ám szolgáljon mentségül az azóta bekövetkezett változás, s mert azóta a problémákat sikeresen maguk megoldották, ünnep lévén, az újságíró ls tegye fel a rózsaszínű szemüveget. Azaz mégsem, inkább nyissa ki jól a szemét. Van mit meglátni. Kezdjük talán azzal, hogy 1956-ban az 1230 hektáros gazdaság a következő átlagos hektárhozammal dicsekedhetett: búzából 32, kukoricából 39, cukorrépából 414 mázsa termett egyegy hektáron. Tegyük hozzá, azelőtt földjük nagyobb részben hasznavehetetlennek számított. Ebben az évben 35 koronát fizettek munkaegységenként, azaz 3 657 000 koronán osztozkodhatott a dolgos tagság, s egy állandó dolgozó évi jövedelme megközelítette a 13 ezer koronát. jól jövedelmez az üvegház Ki ne próbálkoznék meg, hogy ilyen eredmények láttán megfejtse a siker titkát. Ök ugyan nem szívesen beszélnek róla, de a krónika erről a „titokról" is elárult egyet-mást. Még nem mondtuk el, hogy Ifjúságfalva építkezésein négy éven át (beleértve a talajjavító munkálatokat ls) váltakozva nem kevesebb, mint 2000 brigádos dolgozott. Hogy ml köze ennek a siker titka felderítéséhez? Látszólag semmi. De ha azt is tudjuk, hogy ezek közül több mint 1000 brigádos traktorvezetői képesítéssel távozott az építkezéséről, már sejthetjük, hogy a vezetők kezdettől fogva nagy gondot fordítottak a szakképzésre. Štefan Zafko, az első elnök persze maga is példát mutatott. Mérnöki diplomát szerzett, s a jelenlegi elnök Túron Ľudovít szintén mezőgazdasági mérnök. Évek óta egyetlen funkcióban sincs szakiskola nélküli emberük. Nos, a sikerek egyik titka a tudás. Nem véletlen, hogy például éjjpen az ifjúságfalvi agronómus, Králik György dicsekedhetett a legjobb eredményekkel a nagy hozamok mestereinek országos mozgalmában. Cukorrépából többször megközelítette, silókukoricából néhányszor túlszárnyalta az ezer mázsás hektárhozamot a kísérleti parcellákon. Akármerre nézünk' a korszerűen berendezett gazdaságban, mindenütt ott látjuk a Jó gazda, de mindenekelőtt a hozzáértő szakember kezenyomát, Tenyészkacsák az öntözőcsatorna vizében Egy a 19 személygépkocsiból és néhány a több mint száz motorkerékpárból A tyúkok évi 140 tojással hálálják meg a gondosságot Á falufejlesztés terén sem maradtak el a termelési eredmények mögött. 1955-ben, illetve 1956-ban 2,8 milliós költséggel elkészült az Iskola és a kultúrház. Közben állandóan szépült a park, épült a Játszótér, s az 50 családi ház mellett újabbak emelkedtek. Ifjúságfalva fiatalos modern faluvá fejlődött, s a gazdasági eredményekkel párhuzamosan tanyát vert a jólét is. Igen tanyát vert, de nem süllyesztette tespedésbe a falu lakóit. Ezt leginkább a termelési eredmények felsorakoztatásával bizonyíthatjuk. Két év múlva, 1958-ban például a termelés minden szakaszán túlteljesítették a tervet. Egy hektárra számítva például 219 kg húst adtak el, s egy állandó dolgozó évi jövedelme 15 710 koronára növekedett. Még kézzelfoghatóbban bizonyítja a termelés növekedését az, hogy az 1956-os 6655 koronás hektáronkénti bevétellel szemben 1963-ban (tehát nem túlságosan kedvező esztendőben) már 11 210 koronát jövedelmezett egy-egy hektár föld. Igaz, hogy közben 247 kg-ra növekedett az egy hektárra eső húseladás, 52 mázsára a kukorica, 595 mázsára a cukorrépa hektárhozama. Természetesen a dolgozók évi jövedelme is növekedett, méghozzá több mint 3000 koronával. Pedig az említett időszakban a sok milliós hiteltörlesztés mellett újabb beruházásokat is eszközöltek. Érdemes megemlíteni, hogy a csaknem semmiből létesült közös gazdaság már nem kevesebb, mint 25 millió koronás vagyonnal ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Kevés 1230 hektáros szövetkezet büszkélkedhet hasonló eredménnyel. aki újabb és újabb sikerekkel gazdagltja a nagy szövetkezeti család több mint 30 millió koronás vagyonát a szövetkezeti közösség s az egész társadalom javára. Ifjúságfalva 15 év előtti fiataljaiból deresedő hajú apák lettek, lassan nagyapákká lépnek elő a kor ranglétráján. Azt hihetné az ember, hogy ezzel párhuzamosan alább hagy az alkotó lendület. S ha így hinné, akkor kellemes csalódással kellene megállapítania, hogy tévedett. A foggal, körömmel kiharcolt eredményeket nemcsak nem kezdi ki az idő vasfoga, hanem a tudásból és a lelkesedésből még arra is tellett, hogy például Králik (most már) Gyuri bácsi és Urbancsok Mihály (volt állattenyésztési csoportvezető) talpraállítsák a nyitrai járásbeli rybanyi szövetkezetet. Králik agronómus ott is bebizonyította, hogy 1000 mázsa silókukorica vagy 65 mázsa szemes kukorica termesztésére ott is van lehetőség. Látszatra talán eltértünk a tárgytól. De csak látszatra, mert Ifjúságfalva krónikájához az is hozzátartozik, hogy nemcsak a falu számára nevelt szakembereket, hanem másokat is segíteni tud kádereivel. Segítheti, mert a helybeli fiatalok soraiból is nőnek az új mezőgazdasági szakemberek, akik tovább viszik az apák kezdeményezte művet. Azzal kezdtük, hogy nem tipikus község Ifjúságfalva. Szebb, rendezettebb, sőt gazdagabb ls az alföldi falvaknál. Ám nem követünk el bűnt, ha azt állítjuk, hogy az a falu, amelynek alapjait 15 évvel ezelőtt rakták le a gútai pusztán, már körvonalazza az új, korszerű, a jövő falufát. HARASZTI GYULA KOBAK KORNÉL 1964. szeptember 12. k f SZÖ 5