Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-10 / 252. szám, csütörtök

HRONOVI TANULSÁGOK A prágai színházak R műkedvelő színjátszók országos fcemutatója után általában fokozódik az érdeklődés munkájuk iránt. Ha jelenlegi műkedvelő színjátszásunkat a hranoví sikerek vagy kudarcok alapján akarnók értékelni, ítéletünk nem lenne tárgyilagos. Hronovba ugyanis csak a valóban élvonalbeli együttesek jutnak el, akiknek a darab színrehozatalában hivatásos színházi emberek s a Népművelési Intézet nyújtott igen hathatós segítséget. Természetes tehát, hogy a hronovi bemutató nem képviselheti műkedvelő színjátszásunk jelenlegi átlagát. A bemutató során néhány figyelemre méltó megjegyzés hangzott el. Néhányan úgy vélték, hogy a műkedvelő színjátszást el kell különíteni a hivatásostól. Főként a régi műkedvelők hangoztatták ezt az elavultnak tekinthető nézetet. Ma már más a helyzet, mint a múltban, amikor nálunk a műkedvelő előadások jelentették az egyetlen kulturális élményt vidéken és városban egyaránt. Ma a legfélreesőbb falu színjátszói ís tudatában vannak annak, hogy a rádió vagy a tv révén a közönségnek gyakorta adódik alkalma hivatásos művészek előadásában gyönyörködni. Ebből következik, hogy műkedvelőinknek igenis szükségük van a hivatásos művészek segítségére, ha eredményeket akarnak elérni, s mindenfajta elszi; getelődés csupán kárukra lehet. Felmerült az a kérdés ls, vajon jnerhetnek-e a műkedvelők kísérletezni. Kétségtelenül joguk van rá, sőt a korszerű színjátszás egyenesen kötelességük. S valóban, ez Idén Hronovban az útkeresés, a korszerűségre törekvés szelleme uralkodott. Meggyőzően — mondhatnók egyedülállóan — bizonyította ezt a České BudSjovlce-i együttes Václav Havel darabjával, a „Kerti ünnepély"-lyel. Igaz, hogy ennek az együttesnek útmutató példáját csak a legkiforrottabbak — sajnos ilyen kevés van — tudják követni. A bemutató öt előadása különben is — a lounylakat kivéve, akik Majakovszkij Gőzfürdőjében nem tudták hitelesen visszaadni a szerző elevenbe vágó szatíráját — kivételesen magas színvonalat ért el élményszerűségével és a kifejező eszközök széles skálájával. Persze, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezekkel az eredményekkel olyan bemutatón találkoztunk, ahol csupán a legjobbak legjobbjai szerepelhetnek. Összegezve a tapasztalatokat leszögezhetjük, hogy műkedvelésünk helyzete egyáltalán nem mondható aggasztónak és a fejlődés új iránya ígéretteljes. Válságról szó sincs, inkább arról: Legfőbb ideje, hogy valamennyi együttesben tudomásul vegyék: a minden áron való olcsó nevettetés aranykorának végleg befellegzett, s helyébe az új követelmények léptek — a szakmai áttekintés, a gondolati tartalom kldomborítása s bátorság új utak kereséséhez.,, M. J. Új bemutatóra készülnek •&] bemutatóra készül a Magyar Te- zik. Hajdani barátja, dr. Jancső Szasületi Színház. A Kisasszonyok a ma- bölcs szívspecialista a személyi kulgasban című komédia sikeres előadás- tusz éveiben opportunizmusból megsorozata után ismét Gyárfás Miklós szakította vele kapcsolatalt. Paulának, vígjáték kerül műsorra, melynek cí- jancsó fiatal feleségének, aki férje me: Változnak az idők. gyakori elv-változtatásait igyekszik ellensúlyozni, végül is sikerül öszäzebékíteni a régi barátokat. A bemutatóra október 16án kerül sor. Ezenkívül továbbra is műsoron marad a Különös hátasság, a Lüsziszteaté, valamint Lovicsak Béla Csillagszemű asszony Mmű színjátéka, amelyet az együt:es szeptember 14ín a bratislavai P. 3. Hviezdoslav A háromfelvonásos vígjáték mesé- színházban is színre visz. November je egyszerű. Egy hosszú ideje óta 13-án pedig Móricz Zsigmond KismaLondonban élő magyar orvostanár, sir dár című színjátékát mutatja be a Alexander Dorsay a fővárosba érke- színház. —szem— A Csillagszemű asszony egyik jelenete műsortervéből A prágai színházi évad első bemutatói már nem sokáig váratnak magukra. A Hadsereg Színház szeptember 13-án tartja meg első premierjét Róbert Duvivier és Jeanson darabjával a Marié Oktobre-al, másnap pedig a Realista Színház nyitja kapuit Dávid Turner angol drámaíró Fantasztikus családjával. A Hadsereg Színház még ez év végéig két eredeti cseh színművel lép a közönség elé: Stehlík Hét dühös asszony című komédiájával és az új Klimo darabbal, a Kastéllyal. Műsortervében egyebeken kívül egy Shakespeare és egy Miller darab ls szerepel. Ezen kívül Jaroslav Dietl és Peter Karvaš egy-egy darabja is színre kerül. A prágai városi színházak kamaraszínpadának idei első bemutatója egy Rolland darab lesz, a Játék a szerelemmel és a halállal. Második premierjének — Egy éjszaka története—a lengyel K. Choinski a szerzője. Az ABC Színház új bűnügyi darabbal kezdi az évadot. Címe: Mr. Dodd-nak találkája van; szerzője: A. Watkyn. Következő bemutatója a ma már klasszikusnak tekinthető Brandon vígjáték, a Charlay nénje lesz. A fantasztikus családon kívül a Realista Színház ez év végéig még három bemutatót tart: Bartoš: A nap kapuja, O'Neil: Amerikai Elektra és Broszkiewicz: Botrány Hellbergben című darabját viszik színre. A prágai közönség az évad másik felében ebben a színházban a következő darabokat láthatja: Tennesee Villiams: Nyár és füst, Lukierski: Lassan érik az ananász, Viviani: Tisztességes csaló, Massinger: Hogyan lehet az új módon régi adósságot leróni és Procházka: Holdtölte. Az S. K. Neuman Színház amely az elmúlt szezonban óriási sikert aratott Albee: Ki félne Kafkától című darabbal, az új évadban ls ennek az amerikai drámaírónak legújabb darabjával — Ballada a szomorú kávéházról — jelentkezik. Ezenkívül a külföldi darabok közül F. Hochwälder svájci drámaíró Donadieu, Olsen: Ifjú szerelem, egy Ibsen darabot, valamint. Winzellierg: Kataki " című darabját -választotta. A hazai ' szerzők darabjai közül műsorra kerül Pavliőek: Foltýn zeneszerző élete és műve, Rusnák: Ahol a rókák is jó éjszakát mondanak című műve. Ez idén a prágai közönség még egy Rusnák darabot — Ember az emberek között — láthat a Kamaraszínház előadásában. —ch— Andrásy Tibor: A hegyekben (fametszet, 1963.) GEORGI DZSAGAROV: BULGÁR! A E föld, akár egy emberi tenyér de nékem nem baj, hogy kicsiny vagy és gy-.'t: vén Balkánod merő kovából épült, s boldog vagyok, hogy véred déli vér! Mit sem számít, hogy farkasok, sakálok üvöltése verte fel erdeid; te oltalmaztad hű embereid, s nem kímélted, aki csapdába rántott. Földed, akár egy embernyi tenyér, de összetört ebben a nyers tenyérben a bizánci méregpohár s a fényben fürdő török janicsár-pengeél. Vér és dohány adó-vető kufárok kótyavetyélték dús kincseidet, de lerogytak tört derékkal ezek, s mind a hitvány, kit súlyod földrerántott! És halállal győzve le a halált, csoda történt tornácos házaiddal: mosoly bomlott ki roppant zászlaiddalj s út szélesült a messzeségen át. Virág serkent a véres televényen, simogató bolgár kezek alatt; gerániumtól szagos arcodat szabadon símíttathatod a széllel! E föld, akár egy emberi tenyér.;: De nékem nem baj, nem mérfölddé! mérlek: részeg szerelemnek tenyérnyi léted e világmindenséggel egyet ér. Csanády János fordítása o 11 n rrt JULES RENARD: CSUTAK ÜRFI Világszerte megemlékeztek a közelmúltban Jules Renard születésének századik évfordulójáról, aki megteremtője a világirodalom egyik legkedvesebb és legnépszerűbb gyermekalakjának, a vörös hajú, szeplős kis Poli de Carottenak — Csutak úrfinak —, akiről Bemard Shaw azt mondta „Éppen olyan halhatatlan gyermek mint Tom Sawyer." Renard kedvenc kis hőséről színdarabot is írt és kötetnyi karcolatot — ezekből közlünk hármat. A TYÚKOK — Fogadni mernék — mondja Lepič mama —, hogy Honorine megint elfelejtette bezárni a tyúkokat. Valóban, úgy ls van. Meg lehet győződni róla az ablakon keresztül: odalenn a tágas udvar legmélyén, a kis tyúkketrec körvonalai kirajzolódnak a sötétben és feketéllik a nyitva felejtett szögletes ajtó nyílása. — Félix, talán lemehetnél te, hogy bezárd a tyúkólat — mondja Lepic mama három gyermeke közül a legidősebbnek. — Nem azért vagyok itthon a szünidőben, hogy a tyúkokkal foglalkozzam, — válaszolja Félix, aki egykedvű, halvány arcú anyámasszony katonája. — És te Ernestine? Talán mehetnél te. Oh, én nagyon félnék! Félix, a fiyér, Ernestine, a nővér alig biccentik meg a fejüket, amikor válaszolnak. Az asztalra könyökölve szívvel-lélekkel mélyednek el az olvasásban és annyira előre hajolnak, hog-y szinte összeütődik a homlokuk. — Ah, istenem, milyen csacsi is vagyok! — kiált fel Lepic mama. Egészen elfelejtettem, hogy itt van Csutak. Eredj Csutak, zárd be a tyúkokat! Lepic mama inkább gúnyból, mint becézésből adta ezt a nevet legkisebb gyermekének, mert a fiúcska haja olyan vöröses sárga, mint a korai répa csutkája és arcocskáján rőt szeplők virítanak. A kis Csutak, aki minden játékszer nélkül, magában szórakozik az asztal alatt, ijedten, szorongva jelenti ki: — De mama kérlek, én ls félek. — Hogyhogy? Egy Ilyen nagy fiú, mint te — fortyan fel Lepic mama. Egy-kettő indulj, azonnal! — Mindenki tudja, hogy olyan bátor, mint egy bakkecske — jegyzi meg a nővére, Ernestine. — Nem fél semmitől és senkitől — dupláz rá a család kedvence, Félix. E bókok hatása alatt Csutak úrfi keble dagadozik és szégyellné, ha méltatlan lenne reájuk. Igyekszik tehát legyőzni félelmét és hogy jól nekibátorodjék. mamája nyaklevest ígér neki. De legalább világítsatok, — mondja a fiúcska. • Lepic mama vállat von, Félix pedig megvetően mosolyog, csak Ernestine könyörül meg rajta: 'felkap egy gyertyát és elkíséri kis öccsét a folyosó végéig, a tornác lépcsőjéig. — Megvárlak itt, — mondja, de a szél táncoltatja a gyertyalángot és egy erősebb fuvallat eloltja. Ernestine rémülten menekül vissza a szobába. Csutak megtorpan, lábai gyökeret vernek és remegni kezd a sötétségben. Olyan sötétség van, hogy azt hi szi megvakult. Aztán, mint valami vizes lepedő, úgy borul rá a hideg szélroham és majdnem magával sodorja. Ogy érzi, hogy rókák, vagy talán far kasok rohannak nyomába és lihegésük az ujjait és arcát érinti, így aztán a legjobb lesz, ha rohanni kezd, előreszegezett fejjel, hogy átlyukaszsza a sötétséget. Tapogatózik és rátalál a tyúkketrec ajtajának reteszére. Lépteinek zajára a kakasülőn gunnyasztó tyúkok kotyogni kezdenek. Csutak úrfi reájuk kiált: — Hallgassatok, hiszen csak én vagyok. Rátolja az ajtóra a reteszt és mintha kezén-lábán szárnyak nőttek volna, olyan gyorsan száguld vissza a házba. Amikor kifulladtan, de elégedetten és büszkén belép a meleg és világos szobába, úgy érzi, mintha rongyos sáros és ázott ruhát vetne le és könnyű tiszta, új öltönyt venne fel. Mosolyog, büszkén kihúzza magát, várja a gratulációkat, a dicséretet. És most, hogy már nem fenyegeti veszély, szülei arcán az aggodalom nyomait keresi, amelyet éreztek miatta. Azonban bátyja, Félix és nővére Ernestine zavartalanul tovább olvas és Leple mama a világ legtermészetesebb hangján jelenti ki. — Csutak, ezentúl te fogod becsukni a tyúkketrec ajtaját minden este^, A FOGLYOK Lepic papa most is, mint rendesen, az asztalra borítja vadásztarisznyájából a zsákmányt. Két sebzett fogoly volt benne. Félix bátya felírja a falon lógó palatáblára. Ez az ő dolga, mert mindegyik gyermeknek megvan a magáé. Ernestine forrázza le és kopasztja meg a foglyokat. Ezt a feladatot azért bízták reá, mert mindenki tudja róla, hogy .kemény szívű. A két madár még vergődik és nyúj :ogatja a nyakát. Lepic papa: — Mire vársz még? Mirt nem ölöd már meg őket? Csutak úrfi: — Mama, azt szeretem, ha ehelyett én Jegyezhetném fel ; táblára a zsákmányt. Lepic mama: — Szó se lehet róla, mert magasan lóg a tábla és nem éred el. Csutak úrfi: Hát akkor azt szeretném, hogy én kopasszam meg a foglyokat. Lepic mama: — Az nem fiúnak való foglalkozási Csutak úrfi kezébe veszi a két madarat. Persze, utasítják, hogy ölje meg őket. — Azt már igazán tudhatnád, hogy hol szorítsd meg a nyakát! Ott, ahol a tollból nyakravalójuk van. Csutak mindegyik kezében egy-egy szárnyas van és nekilát a hóhérmunkának. Lepic papa: — Öh, te gonosz! Egyszerre kettőt végzel ki? Csutak úrfi: — Csak azért, hogy hamarább túlessem rajta. Lepic mama: — No, csak ne tettesd magad, mintha nem tudom milyen érzékeny lelkű lennél, pedig a szíved mélyén ugyancsak örülsz most. A foglyok védekeznek, szárnyukat csapdosva rángatóznak és tollaik szanaszét röpködnek. Nem akarnak meghalni. Csutak úrfi akár egy pajtását is szívesebben fojtogatná. Térdei közé szorítja a szárnyasokat, hogy ki ne essenek a markából — kivörösödik, elsápad, izzad, a fejét elfordítja, hogy ne lássa vergődésüket és egyre erősebben szorítja össze térdelt. De a foglyok tovább ellenkeznek. Végül ls dühbe gurul, megragadja a lábuknál fogva, ledobja és a cipője orrával rugdossa a fejüket. — Öh, a hóhér! A hóhér! — kiáltja Csutak úrfi bátyja és nővére, Ernestine. — Kieszeli ezeket a kínzásokat — mondja Lepic mama. — Szegény állatok, nem szeretnék a bőrükben lenni, ennek a kölyöknek a karmai között. Lepic papa, bár régi vadász, még sem bírja nézni ezt az állatkínzást és utálkozva kimegy. — No végre! — kiált fel Csutak úrfi és a két döglött madarat az asztalra dobja. A két vérző, összezúzott madárfejből kiloccsan az agyvelő. — Legalább ideje volt abbahagyatni vele — mondja Lepic mama —, alaposan összenyomkodta, ugye! Félix megjegyzi: — Az bizonyos, hogy ma nem sike-: rült neki olyan jól, mint máskor. A CSÁKÁNY Félix bátya és Csutak egymás mellett dolgozik a kertben csákányukkal. Félix csákányát megrendelésre készítette a patkolókovács, mégpedig vasból. Csutak úrfi a magáét fából barkácsolta. Kertészkednek és majd kidőlnek a nagy buzgóságukban; nekigyűrközve versenyeznek. Egyszerre csak, abban a pillanatban, amikor a legkevésbé gondol rá — mindig pontosan ilyenkor köszönt be a balszerencse —, csákányütés éri Csutak úrfi homlokát. A következő pillantban a földről kell felemelni Félixet, és az ágyba vinni, mert öcsikéje vérének láttára rosszul lett és elájult. Az egész család ott áll az ágy lábánál, és kétségbeesetten sápítozik. — Hol van a repülősö?! — Hamar friss vizet, hogy borogassuk a homlokát! Csutak úrfi az egyik székre áll, hogy a többiek vállán keresztül oda láthasson, ahol a bátyja fekszik. A homlokán fehér kötés van, amelyen piros folt jelent meg, mert a vér átszivárgott és szétfolyt. Lepic papa odaszól neki: — Mondhatom, alaposan reákoppintottál! Nővére, Ernestine, aki a sebet bekötözte, kijelenti: — Úgy hasított bele a csákány, mint a vajba. Csutak úrfi nem üvölt, nem sír, mert Idejében figyelmeztették, hogy az semmit sem használ. De, nini, Félix bátyuska felnyitja az egyik szemét, azután a másikat. Az ijedtségen kívül más baja nem esett, és amikor szép lassan visszatér arcszíne, a szívekből elszáll az aggodalom és a dermesztő rémület. — Te Csutak, te mindig csak bajt csinálsz — mondja Lepic mama —, nem tudsz vigyázni magadra, te kis oktondi. ORBÖK ATTILA fordítása W84, szeptember M. * (Jj §ZÖ 5