Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-01 / 243. szám, kedd

A világ első bányászati főiskolája HUMOR • HUMOR • HUMOR FELNŐTTKÉNT A JÁTSZÓTÉREN — Dnom a süket dumát, a prémiumról beszéljen! (Przyjazn) Karinthy Frigyes: TANÍTOM A KISFIAM A T Az elmúlt héten megható ünnepségek színhelye volt Banská Štiavnica — Selmecbánya, az egyik leghíresebb szlovákiai bányaváros. Összejöttek ide az egykori Bányászati Akadémia ma már ősz hajú hallgatói, valamint a mai bányászat kiváló képviselői, hogy megünnepeljék a világ első bányászati főiskolája megalapításának 200. évfordulóját. Az Akadémia ugyan régi formájában már nem működik, jelentőségét mégis ma is nagyra értékeli mind a történelemtudomány mind az egész bányászati nyilvánosság. Számos mai bányászati főiskola közvetlen elődjét látja a selmeci Akadémiában és büszkén jelentkezik hagyományaihoz. Az ünnepségek keretén belül megtartott négynapos nemzetközi tudományosműszaki bányászati konferencia szintén azt bizonyította, hogy Selmecbánya ma sem veszített jelentőségébői, a mai bányászati tudományok gyökerei sok vonatkozásban ebbe a régi bányavárosba nyúlnak vissza. SZLOVÁKIAI ÉRCBÁNYÁSZAT Nemcsak egyike a legkisebb városoknak Szlovákiában (lakosainak száma alig haladja meg a tízezret), hanem egyik legrégibb települése is. A romantikus óváros helyén már a népvándorlás előtt vár állott, melyet valószínűleg még a kelták építettek. Magát a várost régi német feljegyzések szerint 745 körül morvák alapították. 1. István király korában városi kiváltságokat kapott. A régi bányaváros környékén már az ókorban ts bányászták a föld kincseit. I. Béla király híres ezüst érmeit az itteni Wana bányából nyert ezüstből verette és II. Endre is a bányaipar fejlesztésére telepítette ide a türingiai németeket. A hazai bányászat igazi virágkora a 13. és 14. században következett be. Hell K. /. „tűzgépe" (•eredeti vázlat nyomán) Az első közép-európai bányatörvény kiadása a csehországi Jihlava város nevéhez fűződik. A világhírű jihlavai és Kutná Hora-i bányák mellett óriási jelentőségre tettek szert a mai Szlovákia területén levő bányák is, különösen Selmecbánya és Körmöcbánya. A középkor végén világviszonylatban is itt termelték ki a legtöbb ezüstöt, aranyat és vörösrezet. De más szempontból is előkelő helyet foglalt el a szlovákiai bányászat: úttal az egész világ) első ilyen intézete rövidesen hírnévre tett szert, a legkiválóbb szakemberek lettek a tanárai. A főiskolán fokozatosan indult meg a szakképzés. Első tanára, N. J. von Jacquin, 1764 szeptemberében kezdte meg előadásait a kémiai, ásványtani és kohászati tanszéken. Elsőként vezette be a kémiai oktatásba a laboratóriumi gyakorlatot s nagy érdemeket szerzett az iskola fejlesztésében. 1765-ben megalakult a főiskola matematikai, mechanikai és hidraulikai tanszéke, majd 1770-ben a bányászati tudományok tanszéke. Egyúttal az Akadémia nevet kapta a főiskola. A Bányászati Akadémián három évig tartott a tanulmány, amely egyéves kötelező gyakorlattal volt összekötve. Az oktatás díjtalan volt. A főiskolát a 19. században többször is átszervezték. 1807-ben erdészeti szakot ís kapott, 1846-tól pedig 1919-ig mint Bányászati és Erdészeti Akadémia működött. Az Akadémián sok kiváló tudós tevékenykedett, pL Jacquin, Scopoli, Ruprecht, Patzier, Poda, Thierenberger, Möhling, Schitko stb. Gyakorlatilag egész Európából voltak hallgatói. Legtöbb külföldi Németországból, Angliából, Dániából, Svédországból, Franciaországból, Norvégiából, Oroszországból, Lengyelországból, Olaszországból és Spanyolországból érkezett. Még a gazdag arany- és ezüstbányákkal rendelkező dél-amerikai spanyol gyarmatok bányászai is látogatták az Akadémia előadásait. A főiskola számos nagynevű szakembert adott a tudománynak. Itt végezte tanulmányait pl. Manuel del Rio, a vanádium felfedezője, Fr. Müller, a tellúr felfedezője, Humboldt német természettudós, Tondi, Savaresi, Lippi olasz kémikusok és fizikusok, Szabó József, a magyar geológia megalapítója stb. A Selmecbányái Akadémián végzett szakembereket mindenütt szívesen fogadták és nagy becsben tartották. A török szultán kérésére például a 19. század elején 12 „akadémikus" telepedett le Törökországban, egyikük a török birodalom bányáinak főigazgatója lett. A Selmecbányái főiskola kémiai laboratóriumában mint Ruprecht professzor tanítványa kísérletezett egy időben Volta, a világhírű fr zikus is. HELL „TŰZGÉPE" Minthogy csaknem valamennyi szlcft vákiai bánya a bécsi udvar tulajdonát képezte s a Habsburgok e bányák jö* vedelméből fedezték kiadásaik több' ségét, valóságos rablógazdálkodási vezettek be a bányákban. Igyekeztek mindig új, gazdag lelőhelyet feltárni, a régebbi bányákat elhagyták, karbantartásukat elhanyagolták, úgyhogy a bányászok legnagyobb rémének —< a víznek — semmi sem állta útját. Még a 17. század végén ls kézileg^ bőrzsákokban kellett kihordani a vl« zet a bányákból. Később kezdetleges taposókerekeket alkalmaztak, majd lóerővel hajtott vízemelőgépeket vezettek be. Végül Bécs is rájött arra, hogy ha nem akar lemondani a szlovákiai bányákból származó jövedelemről, befektetéseket kell eszközölnie. A 17, század húszas éveiben — a kontinensen első ízben — bevezették az angol Isaac Potter „tűzgépeit", vagyis gőzerővel hajtott vízemelő gépeket. Később azonban ezek is gyengéknek bizonyultak a bányavizekkel szemben. Ebből a reménytelen helyzetből találta meg a kiutat a tehetséges Hell Károly József főbányagépmester, a Selmecbányái főiskola tanszékvezető professzora. Jelentős szerepe volt a selmeci üzemek gépesítésének fej« lesztésében. Hegybányán üzembe helyezte az első ún. „himbás szekrény vízemelőgépet" és ezzel az akkori vlzikerekek helyébe megteremtette a mai hidraulikus hajtású gépek első típusát. A berendezés percenként 200 liter vizet volt képes 80 m magasságba emelni. Hell további találmánya volt 3 „tűzgép" (gőzszivattyú), amely hajtói erőként a gőz feszítő erejét használta ki. Az igazi forradalmat azonban Heílnek azok a gépei okozták, melyek a vízoszlop hatásának kihasználásán alapultak. Ezek az 1749-ben beveze* •tett gépek minden szempontból a legi> tökéletesebbek közé tartoztak a vilá* gon. Aránylag kevés vízre volt szükj ségük, nagy teljesítményt nyújtottad és élettartamuk igen hosszú volt. egyik bányában 63 éven át voltak mű* ködösben. A selmeci bányák története számoá érdekes és meglepő adattal szolgáfi Megismertet bennünket a szlováki® ércbányászat regényes múltjával, 4 bányászok sanyarú életével, a bányai technika fejlődésével, a bányászati szakiskolák megalapításával és fényj korával, bepillantást nyújt a bányáŕ szatl és kohászati tudományok ke: deteibe. Egyszóval sok mondanivali ja van a mai koí emberének is. • itt alkalmaztak legelőször robbanóanyagokat (1627); • itt alakult ki az első európai társadalombiztosítási alap; © 1721-től kezdve itt működött aa európai kontinens első gőzgépe; • 1735-től kezdve Selmecbányán bányaszakiskola, majd később bányászati főiskola működött, ahová egész Európából tanulni jöttek a szakemberek; • a szlovákiai bányák az elsők között voltak, ahol megindult a térképezés. A BÁNYÁSZATI AKADÉMIA MEGALAPÍTÁSA A sok szlovákiai ércbánya terrn^ szetesen szakképzett embereket igényelt. A selmeciek már 1735-ben elérték, hogy városukban létesült az első bányászati szakiskola a volt Magyarország területén (a Bányatisztképző Intézet szervezője és első tanára Mikovinyi Sámuel, a tudományos térképészet úttörője volt). Később szüksége mutatkozott egy bányászati főiskolának ls. A volt Monarchiában három város versengett ezért: Bécs, Prága és Selmecbánya. A selmeciek azzal érveltek, hogy a már létező bányászati iskolát kell átalakítani főiskolává, ezenkívül a selmeci bányák magas színvonalúak voltak s a tanulók megismerkedhettek bennük a bányaművelés különböző módjaival. Mária Terézia el is fogadta érveiket s az 1763, január 9-én kelt rendelet alapján Selmecen megalakult a bányászati főiskola. Mint Európa (s egy- A Bányászati Akadémia épületében ma vegyipari középiskola működig HA KILENC kályhában öt és fél nap blatt tizenkét köbméter bükkfa ég el — mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa . .. — Ha kilenc kályhában ... Az íróasztal előtt ülök, valami cikket olvasok. Nem tudok figyelni. A másik szobából már harmincötödször hallom a fenti mondatot. Mi a csoda van már azzal a bükkfával. Muszáj kimenni. Gabi az asztal fölé görnyedve rágja a tollat. Ogy teszek, mintha valami más miatt mentem volna ki, fontoskodva keresgélek a könyvszekrényben. Gabi lopva rám néz, én összehúzom a szemem, mintha nagyon el volnék foglalva gondjaimmal, és nem vennék tudomást róla — érzem is, hogy erre gondol, közben görcsösen mondogatom magamban: „Ha kilenc bükkfa . . . tizenkét köbméter ... akkor hány kályhában ..." Ejnye a csudába! Hogy ls van? Elmegyek előtte szórakozottan, megáldok, mintha ebben a pillanatban vettem volna észre. — Na, mi az, kisfiam, tanulgatunk? Gabi szája lefelé görbül. — Apukám . .. >- Mi az? — Nem értem ezt a dolgot. — Nem értem?!... Gabi! ... Hogy lehet Ilyet mondani?! .. . Hát nem magyarázták el az iskolában? — De igen, csakhogy... A torkomat köszörülöm. Aztán már nyersen és ellenségesen: — Mi az, amit nem értesz? Gabi mohón, gyorsan és megkönnyebbülve, máris hadarni kezdi, mint akinek nagy súlyt vettek le a válláról. — Nézd apukám, ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el ... — Papperlapappl .... Ne hadarj!... így nem lehet értelmesen gondolkodnil . .. Tessék még egyszer nyugodtan és megfontoltan elmondani, majd akkor fogod értenil — Nna, adj egy kis helyet. GABI BOLDOGAN és fürgén félrehúzódik. ö azt hiszi, hogy én most nem tudom, hogy ő most vidáman rám bízta az egész dolgot — ő nem tudja, ő nem emlékszik persze ugyanerre a jelenetre, huszonegynéhány évvel ezelőtt, mikor én húzódtam így félre, boldogan és megkönnyebbülve, és az apám ült le így mellém ugyanezzel a bosszankodó és fontoskodó arccal, mint most én. És ami a legborzasztóbb, méghozzá — ebben a pillanatban villant át rajtam — erről, ugyanerről a példáról volt szó akkor isi . .. Űgy van, nincs kétségl ... a bükkfa és a kályhái szent Isteni... pedig akkor már majdnem megértettem — csak elfelejtettem! ... Az egész húszegynéhányéves korunk egy pillanat alatt a semmibe süllyed. Hogy is volt csak? — Nézd, Gabi — mondom türelmesen —, az ember nem a szájával gondolkodik, hanem az eszével. Mi az, amit nem értesz?! . . . Hiszen olyan egyszerű és világos, mint a nap — ezt az első elemista ls megérti, ha egy pillanatig figyel. Nézd, fiam. Ugye, itt az van, hogy kilenc kályhában öt és fél nap alatt ennyi és ennyi bükkfa ég el. Nnna. Mit nem értesz ezen? —, Ezt értem, apukám ... csak azt nem tudom, hogy az első aránypár fordított és a második egyenes, vagy az első egyenes és a második fordított, vagy mind a kettő egyenes, vagy mind á kettő fordított. A fejbőröm, a hajam tövében lassan hidegedn! kezd. Mi a csudát fecseg ez itt össze az aránypárokról? Mik lehetnek azok az átkozott aránypárok?! ... Honnan lehetne ezt hirtelenében megtudni? Most már hangosan szólok rá: — Gabi! Már megint hadarsz!... hogy akarod így megérteni? ... Az ember a szájával, izé . . . Ml az, hogy for dított meg egyenes, egyenes, meg fordított, papperlapapp, vagy a falramászott nagybögűsl Gabi röhög. Ráordítok: — Ne röhögj! Ezért taníttatlak, kínlódom veledl ... Ez azért van, mert nem figyelsz az iskolában! . .. Hiszen te azt se tudod .. . hiszen te azt se tudod .... (Elképedve meredek rá, mintha egy szörnyű gyanú ébredt volna bennem] Hiszen te talán azt se tudod, hogy mi az az aránypár?! ... — Dehogynem, apukám... Az aránypár ... az aránypár .... az aránypár az a két viszony ... amelyben a belső tagok hányadosa... illetve a külső tagok szorzata . . . Összecsapom a kezem. — Mondoml . . . Tizennégyéves kamasz, és nem tudja, mi az az aránypárl Gabi szája megint lefelé görbül. — Hát mi? — Hogy ml? Na megállj, te csirkefogói ... Most azonnal előveszed a könyvet, és harmincszor elmondodll ... mert különben . .. GABI MEGSZEPPENVE lapozgat, aztán hadarni kezdi: —Az aránvpár azon mennyiség, melynek két beltagja úgy viszonylik két másik mennyiséghez, valamint, .. . igen apukám, de melyik itt a két beltag, a bükkfa térfogata és a napok száma, vagy a kályhák száma és a bükkfa térfogata? ... — Már megint hadarsz?! Add ide azt a könyvet. És most rettentő komolyan kezdem: — Ide nézz, Gabi, ne légy már olyan ostoba. Hiszen ez olyan világos, mint a nap. Na, nézd, milyen egyszerű. Na. Ide figyelj! Ugye, azt mondja hogy kilenc kályhában ennyi nap alatt ennyi és ennyi bükkfa. Tehát ha ennyi és ennyi bükkfa kilenc nap alatt, akkor világos, ugye, hogy tizenkét nap alatt viszont nem ennyi és ennyi, hanem . .. — Igen, apukám, eddig én is értem, de az aránypár ... Dühbe jövök. — Ne fecsegj bele, így nem érte — nem érted meg. Ide figyelj. Ha kilenc nap alatt ennyi és ennyi — akkor tizenkét nap alatt, mondjuk, esetleg ennyi és ennyivel több. De viszont pardon, azért nem több mégse, mert nem kilenc kályhában, hanem tizenkettőben, tehát ennyivel kevesebb, vagyis ennyivel több, mintha ugyanannyival kevesebb volna, mint amennyivel több ... Itt ugyanis az aránypár ... az aránypár ... Egyszerre világosság gyúl az agyamban. Mintegy villámcsapás, úgy ér a Nagy Megismerés, aminek hiánya húszegynéhány év óta lappang és borong bennem — úgy van, most rájötteml .. . Nincs kétség — akkor ... ott.. . egészen nyilvánvaló — úgy van, nyilvánvaló, az apám se értette ezt a példát! Lopva a Gablra nézek. Gabi közben észrevétlenül kinyitja a történelemkönyvet, és most félszemmel azt a jelenetet nézi egy régi képen nagy kéjjel, ahogy Kinizsi' Pál két törököt dögönyöz. Nagyot ütök a kobakjára, csak úgy csattan. — Neszel ... majd bolond leszek Itt kínlódni veled, mikor nem figyelszl — Gabi bőg, mint a két török együttvéve. £N PEDIG megkönnyebbülve ugrom fel, és a múlt ködén keresztül egy arc rajzolódik elém — az apámé, amint nagyot üt a kobakomra, vígan és megkönynyebbülve, mintha azt mondaná: „Add tovább a fiadnakl énnekem már elég volt!" és fütyürészve, zsebre dugott kezekkel, vígan indul el a sir felé, ahol egászen mindegv, hogy hány nap alatt ég el kilenc bükkfa és hatvan-hetven óv élet. GYERMEKSZÁJ — Nem lehetne folytatni? Zsuzsa tudja, hogy kistestvért várunk Futva jön az óvodából mindennap, hátha már megérkezett a kicsi. Tegnap csokoládét kapott a nagymamitól. Rendesen megköszönte, de nem ette meg, félre tette. Este, a búcsúpuszi közben a párna alól húzza ki a csokit és a fülembe súgja: — Anyu ... edd meg neki! — • — Állattan órán a szaporodásról beszé lünk. Marika jelentkezik: — Tanító bácsil A ml kutyánk olyan levelező-tagozaton különös, néha kilencet kölykedzik, néha (Dikobraz) egyet sej —o. 11411111 laea. szeptember*. $ gj S2Q $