Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-24 / 266. szám, csütörtök

Ä velencei filmfesztivál tanulságai A FILMNEK más, szavakkal élő művészetekkel szemben az az irigylésre méltó előnye, hogy csekély igyekezettel a nemzeliségre és nyelvre való tekintet nélkül érthető lehet a vllá gon mindenki számára Ez az univerzális érthetőség alapozta meg nemcsak e művészet óriási elterjedését, nanem a nemzetközi versenyek és fesztiválok népszerűségét is. Ilyesmiről a művészet más ágazatai álmodni sem mernek. Semmi esetre sem akarjuk mindenek fölé helyezni a filmművészetet, — bár napjainkban éppen e művészeti ág által és annak révén juthatunk el az egyes nemzeti kultúrák és kulturális értékek közvetlen, gyakori konfrontációjához, a társadalmi gondolkodás és érzések szembesítéséhez, a filozófiai, erkölcsi és emberi értékek találkozásához. Ha a művészet területén folyó Ideológiai harcról beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy az nem csupán a filozófiai és esztétikai rendszerek és nézetek szférájában folyik, hanem magukban a művészi alkotásokban is. A velencei filmfesztivál — s épp olyan mértékben az idei Karlovy Vary-i és locarnói fesztivál is — jelentős tanulsággal szolgált számunkra. Rögtön az elején le kell szögezni, hogy ez a tanulság lényegében szocialista művészetünk egész területét érinti, különösen most, amikor úgy tűnik, a művészet a keresés és kísérletezés korát éli, amikor vágyva vágyott és szükségszerű útja a „világ" felé nem egyszer eredményez tévedést és gyakran vezet a múlt mellékvágányára, vagy a divatosság zsákutcájába. Talán két éve, hogy Olaszországban Csehszlovák filmhetet rendeztek, amelyről küldöttségünk azzal a tapasztalattal tért haza, hogy a filmhét nem váltott ki megfelelő visszhangot, mert a mi valóságunk és a ml problémáink túlságosan távol esnek az olasz nézőtől A későbbi tapasztalatok, s az idén pedig éppen Velence és Locarno, egészen másról győztek meg bennünket: arról, hogy az igazán erős művészi alkotás — amely életünk legbensőbb talajából nőtt ki és merészen mélyül el problémáinkba, amelyből érződik a drámai küzdelem a szocialista korszak emberéért, a szocialista humanizmusért, valóságunk új szemléletéért — leköti a nézőt még akkor is, ha, társadalmi tapasztalatai a miénktől merőben eltérőek. Sem Kádár és Klos Vádlott című filmje,

; sem Formán Fekete Péterje nem készült elsődlegesen nemzetközi fórum részere. Sőt ezek a művek annyira sajátosan hazaiak, hogy más környezetbe maradéktalanul át sem ültethetők. Ennek ellenére azonban belső erkölcsi vonal vezetésük, küzdelmük az igazságért, az emberbe, a társadalomba vetett hit fénye, amely belőlük sugárzik, magukkal ragadták és felébresztették mindazokat, akik a bemutatón már végigülték a nyugati produkció egész filmsorozatát, végignézve az emberi egymás mellett élés nem túlságosan lelkesítő képét. ELSŐSORBAN tehát a művészi alkotás szelleméről, értelméről, filozófiai mondanivalójáról van sző (bár távolról sincs szándékunkban különválasztani ezt a művészi kifejezési módtól). A nyugat-európai rendezők velencei fesztiválon bemutatott művei éppen emiatt utánozhatatlanok és elképzelhetetlenek a mi szocialista világunkban (még ha formai szempontból s a szemlélet mélységét tekintve sokban tanulhatunk is tőlük). A Fekete Péter alkotói például ügyesen alkalmazták a valamikori francia új hullám néhány eljárását, ám a film hangulata, de elsősorban belső mondanivalója a mi valóságunk méhében fogamzott. Nehéz lenne azt állítani, hogy Michelangelo Antonioni Vörös sivatag című filmje, amely a velencei filmfesztivál győztese lett, alapproblémájában a maga módján nem vonatkoztatható a mi társadalmunk emberi kapcsolataira is. A modern, állandó idegfeszültségben élő ember, akire gyötrőleg hat az Ipari gigász egyhangú kakofónikus zenéje, — az egyensúlyt keresi saját belső világa, egyéni életének értelme s a modern technika és civilizáció létrehozta külső világ között Énje naponta újból és újból kettéhasad, körülötte a dolgok óriási mivoltukban egyéni értelmet kapnak, ő pedig ebben a környezetben elveszti önmagát. Az ellentmondást itt elsősorban mint intellektuális ellentmondást tálalják, amelyből nincs kiút. Antonioni mély pszichológiával fejezi ezt ki, amelyet még, új alkotó módon a színek összeállításával is aláhúz. MÁS MŰVÉSZEK bemutatják az emberi társadalomból is kisiklott embert, és szinte élvezettel, bravúrosan követik — mint a pókhálóban vergődő legyet — elszigeteltségébe, ahonnan szabadulni szeretne. Különös emberi lázadások tanúi leszünk, mint például Godard: Férjes asszony című filmje, ahol a szexuális örömök jelentik az élet értelmét, vagy Jörn Donner fiatal svéd rendező Szeretni című filmje, melynek hősei a házasság elvetésében vélik megtalálni „szabadságukat" és a többi film, amely mind olyan emberi sorsokat ábrázol, ahol az út a semmibe, vagy az őrületbe vezet. Ilyen abszurdum elé állítja Alain Jessua francia rendező ls ifjú hősét az Élet fonákja című pszichológiai tanulmányában. Jacques, egy kíshivatal egyszerű alkalmazottja szürke, hétköznapi normális életet él barátaival és fiatal barátnőjével, akit feleségül vesz. Élete mentes minden izgalomtól, minden félrelépéstől, minden komolyabb problémától. És éppen ez a fenyegető hétköznapi üresség az, ami fellázad benne és rávezeti az egyetlen lehetséges klútra, az abszo lút magányban látja élete megoldá sát. Bezárkózik szobájába, ahol egyetlen ágy a bútorzat s ahonnan hiány zik a korszerű civilizáció minden eszköze. így találja meg belső békéjél és... elmegyógyintézetben végzi életét. Lehet, hogy ez a történet túlsá gosan patologikus ahhoz, hogy a polgári társadalom gondolkodó emberét körülvevő, katasztrofális üresség és elidegenedés képét adja — ám abszurdságában lellemző. Pier Paolo Pasolini Velencében dílazott új alkotásában mesteri kézzel írta át a film nyelvére Máté evangéliumát. Pasolini Krisztusa megrázó bizánci arcával népi hös, forradalmár, harcos agitátor, akit a legfelsőbb hierarchia, a kereskedők és farizeusok összeesküvése akkor távolít el, amikor számukra veszélyessé válik. A jeruzsálemi szegénynegyedben pereg le az ezeréves legenda, mélyen szuggesztív képekben ábrázolva a szociális ellentmondások és szenvedések szakadékát Pasolini olyan megrázó jeleneteket alkotott, melyekben annyi szenvedélyesen emberi vonás van, hogy ezek napjaink filmművészetének gyöngyszemel lesznek — és a mű végső eszmei aspektusa az alkotó minden szándéka ellenére, hogy a marxista szemszögéből mutassa be a legendát — a mérleg tányérját mégis a "vallási jelleg oldalára húzza. A Nemzetközi Katolikus Központ zsűrije a filmet díjazta is. HA A VILÁGRÓL az egyes nyugati művészek által elénk tárt kép közepette üdítő harmatként hatott a mi művészetünk, amelyet azok, aikhez ugyancsak szólni kívánunk, oly spontán elismeréssel fogadtak, az elsősorban e filmek belső erkölcsével, a megalkuvás nélküli igazságkereséssel, az emberbe, a szocialista humanizmusba vetett hittel magyarázható, jóllehet a csehszlovák filmművészetetsében. Velencében elkerülte a hivatalos elismerés — már azért is, mert nem vettünk részt a versenyben — mégis adódott alkalmunk szembesíteni néhány alkotásunkat a fesztivál-filmek kel. A fesztivál „fesztiválján", ame lyen más versenyek díjnyertes filméit mutatták be, vittük közönség elé Ka dár és Klos filmjét, a Vádlottat, amely Karlovy Varyban győzött és M. For :nan Fekete Péter című filmjét, ame lyet a locarnói fesztivál díjával tün tettek ki. Kevés filmnek jutott osz tályrészüi olyan elismerés és meleg fogadtatás, mint a mi művészetünket képviselő alkotásoknak. „A Vádlott lenyűgöző alkotás, s különösen az a bátorság lep meg bennünket, amelylyel a minket, olaszokat is olyannyira foglalkoztató forradalmi témát feldolgozza" — írta az egyik olasz lap. A Fekete Péter művészi és tartalmi újszerűségével nyerte el a Cinema 80 című haladó ú|ság díját. Velencei sikerünk tehát — a többi filmek visszhangjával összehasonlítva — valóban óriási volt A Vádlott című filmről Velencében rendezett vita megmutatta, hogy belső konfliktusaink merész feltárását a néző nem tekinti úgy, mint gyengeségünk és fájdalmaink leleplezését, hanem erőnk és akaratunk kifejezését látja benne, azt, hogy a társadalom a konfliktus megoldására törekszik. A MI VILÁGUNK művésze előtt az az etikai parancs áll, hogy művével felkeltse az érdeklődést problémáink iránt, rájuk vonja a figyelmet. Ez egyben a szocialista művészet világába vezető útjának is elsődleges célja. Nincs szándékunkban itt azokról a szervezési feltételekről beszélni, amelyek nélkül nem juthatunk el művé szetünkkel a nyugati országok közönségéhez. Legutóbbi fesztiválsikereink és a Velencében versenyen kívül bemutatott két filmünk visszhangja azonban irányt mutat számunkra, hogy milyen utakon juthatunk el szocialista művészetünk történelmi küldetésének teljesítéséhez, ahhoz, hogy részt vegyünk világviszonylatban a társadalmi fejlődés ösztönzéA győzel em ara ('V—») KULTURÁLIS HÍREK • SZEPTEMBER 29. és október 3. között rendezik meg Košicén Szlovákia hivatásos bábszínházainak seregszemléjét. Hivatásos bábszínházaink történetében ez lesz az első Ilyen rendezvény, amelyre a duklai harcok 20. évfordulójának országos ünnepségei keretében kerül sor. A, fesztiválom a Banská Bystrica-1, a nyitrai, žflinal, a bratislavai és a košicei bábszínház vesz részt. A munkajellegű seregszemle során szóles körű ankétot tartanak a gyermeknézök ízlésének, igényének, valamint a repertoár felfri-ssítési módjainak kutatására és kiaknázására. (v. k.) • Cj SZÍNHÁZ építési terveire írt kl versenypályázatot Zürich város tanácsa. A pályázat győztese Jörn Utzon koppenhágai építőművész, a sydneyi operaház tervezője. Svájci szokás szerint a színház felépítése előtt népszavazást rendeznek, kell-e egyáltalán új színház? • VICC-FESZTIVÁLT rendeznek a nyugat-berlini ünnepi heteken. A fesztiválon harminc amerikai, francia és olasz karikaturista műveit mutatják be. • A MICHELANGELO-ÜNNEPSÉGEK keretében Velencében bemutatták Luigi Moretti építész és Charles Conrad: Michelangelo című filmjét. A film, amely a nagy reneszánsz művész legjellemzőbb szobrait, építőművészet! alkotásait és festményeit mutatja be, elnyerte a művészeti filmek különdíját. A Krokogyil humoreszk pályázatának „Jabloko Razdora" jeligéjű díjnyertes müve. V

acsora után odasomfordált hozzám a kislányom és szigorúan kijelentette: — Fontos dologról szeretnék veled beszélni Nálunk az iskolában megalakult az önkéntes rendfenntartó osztag. — Nagyon helyesl — Magától értetődően én is beléptem! — Derék kislány vagy — dicsértem és helyeslően megsimogattam a fejét. — Most tehát kevesebb lesz a rendzavarás és szabálysértés, erről meg vagyok győződve. — Sőt az a baj, hogy túlságosan is kevés vanl — Minél kevesebb van, annál Jobb —< magyaráztam neki türelmesen. — Te ezt mint kívülálló ítéled meg! „Az any)a szavai" — háborodtam fel magamban, te azért óvatosan megkérdeztem: — Vagyis? — Neked úgy látszik, mindegy, hogy a lányod hányadik helyen áll! — Értem. Ti versenyben vagytok! — Nemesak hogy versenyben vagyunk", de van előállítási tervünk és más személyes kötelezettségeink is. — Érdekes. És ha nincs szabálysértő? — Az rossz. Akkor én az utolsó helyen fogok kullogni. — Mindenki az utolső helyen fog kullogni — nevettem el magam. — Te ezt nem érted. Nyinka a második csoportból már két személyt állított elő. — Na. hát akkor Nyinkára rámosolygott Fortunái — Senki sem mosolygott rá Sőt mindnyájan sírtak. De ő addig erőszakoskodott, míg aztán előállította a papáját és a mamáját. — És az ok?! Az ügy egyszerre váratlan és komoly fordulatot vett. — Anyukája kiszórta a szemetet a lépcsőházba, a papája meg gorombáskodott, kiabált a mamájával. Hirtelen megértettem, hogy számomra elvégeztetett. — Vagyis, hogyha mi meg akarjuk előzni Nyinkát . . . — Hogy megelőzzem Nyinkát, nekem három személyt kell előállítani — felezte be gondolatomat öntudatos lányom. — Muszáj lesz a nagymamát ' capcsolni. Iztán kigondoltuk a tervet. Ogy M döntöttünk, hogy nem kopírozzuk le Nyinka módszerét. Anyunak azt Javasoltuk, hogy csavarja kl a villanykörtéket a közös helyiségekben. A nagymamának, ajánlottuk: öntse bátran ki az ebédmaradékot a fürdőkádba. Én meg majd betöröm valakinek az ablakát. Kimegyek az udvarra és... — Nincs is ebben semmi rettenetes — döntöttem el magamban. — A mama és a nagymama társadalmi bíróság elé kerül, én meg kapok tizenöt napot. Ennyi az egész. De Nyinkát a második csoportból mégis legyőzzük. Fordította: Gnontns Ilona SZOMBATI SZÁMUNKBAN MADÁCH TRAGÉDIÁJÁNAK CSEHORSZÁGI FOGADTATÁSÁRÓL SZÜLTÜNK. MAI SZÁMUNKBAN A TRAGÉDIA EGYKORI CÍMSZEREPLŐJÉT, L. DOSTÁLOVÁT ÉS K. KREJČ1 EGYETEMI TANÁRT SZÓLALTATJUK MEG. Madách a mához is szól KAREL KREJCI egyetemi tanárt, a lengyel és cseh irodalom kiváló isinerőjét, nemcsak mint e két Irodalom kérdéseiben nemzetközileg elismert szaktekintélyt tart számon az irodalomtudomány Tudományos munkás sága az európai, nem szláv Irodalmakat ls érinli. Több irodalomtudományi elméleti tanulmány szerzője E tanulmányok főleg az egyes irodalmi műfajok vizsgálatára irá nyúlnak. Krejcí professzort a magyar tudomány is számontartja. 0 Olvasóinkat érdekelné professzor elvtárs véleménye a r r A1, hogy milyen helyet foglal el Madách műve, Az ember tragédiája a világirodalomban, miben van a mű világjelentősége? — Madách Imre az olyan költők közé tartozik, akit a halál utáni dicsőség gazdagon kárpótol az életben átélt megnemértésért és mellőzésért. A nagy magyar költő első elismerésben hazájában részesült, röviddel korai halála előtt — művének világvisszhangja azonban már csak sírja felett pengett. Ebben az esetben ez azzal is indokolt, hogy e dicsőséget olyan művel érdemelte ki, amely valóban élete vége felé ért meg és magasan felülmúlta előbbi alkotásait. Az európai nemzetek olvasóközönsége előtti nyelvi korlátokat a fordítások fokozatosan áthidalták, a dráma színpadi megelevenítésének külső hatása utat tört a nézőkhöz ott is, ahol nem fogták fel teljes egészében Madách költői nyelvét és ezért nem hatolhattak teljesen a mű gondolati mélységébe. Mindezek ellenére nagy általánosságban elmondható, hogy Madáchot megértette a kor, amelyben élt, hogy meggyőzően szólt már kortársaihoz is. De ennél fontosabb, hogy művé nek nyíltsága és meggyőző ereje a későbbi időkben is hat; legnagyobb elismerésben a múlt század kilencvenes éveiben részesült és tény, hogy hatékonyságát müve mindmáig megoriz t€ Azt bizonyítja ez, hogy a költő olyan gondolatot mondott ki ami túlnőtte korát és környezetét. Drámájának tartalma az ember tragédiája az emberiség történelme folya-nán. Állandó harc ez, amely minden ideiglenes waseg 6-üenére »s a végső győzelem felé halad. E harc hőse nem erős egyéniség, aki akaratát a történelmi pillanatra erőszakolná, és ugyanakkor e pillanattól a múlt végtelen szakadékába zuhanna, — hanem olyan ember, aki különböző történelmi helyzetekben egy célt követ: az emberiség haladását. Győz és legyőzetik, a megnemértés és gonoszság gáncsaiba ütközik, de mindig lábraáll, hite felújul és újra harcol. A dráma hősei, Miltiádész, Kepler, Danton, vagy a kor jellegzetes névtelen képviselői ugyan történelmi korlátokba zárt egyéniségek, de egyben emberek is, akik gyakran elcsüggednek, de mindig megújult erővel kezdenek nagy feladatuk teljesítéséhez. Madách műve legyőzi a pesszimizmust, amely korában, a növekvő társadalmi válság Európáját fenyegette, reakciót jelentett a tőkés társadalom fellendülése első éveinek mechanikus optimizmusával szemben. Madách megérezte korának aggodalmait, bizonytalanságát és idegfeszítő légkörét, mindezt lenyűgöző képekben tudta kifejezni és jellegzetes történelmi jellemrajzokban megformálni, de egyúttal áthidalt minden kétséget, biztató szavakkal buzdított újabb harcokra, új hitre — az átmeneti vereségek és kétségek ellenére is. Nemcsak nemzetéhez szólt így, hanem a többi nemzethez is, amelyek hasonló történelmi átalakuláson mentek keresztül, nemcsak nemzedéke érzéseit fejezte kl; az utókor nemzedékének érzéseit még meggyőzőbben fejezte ki — annak a születő nemzedéknek érzéseit, amely még erősebb kételyekkel indult küzdelmes útjára. Az emberiségbe vetett hitével, amely legyőzi a kételyeket és csalódásokat, Madách a mához is szól. ÉVA SZEREPÉBEN L. Dostólová nemzeti művésznő Az 1904-ben felújított darab elé Prága színházlátogató közönsége várakozással te kintett. A rendezést a cseh szfnháztörté netben kimagasló szerepet játszó tehetséges Jaroslav Kvapilra bízták. A darabu! hetente háromszor, sőt négyszer is előad ták, úgyhogy kettős szereposztásra kerüli sor. Éva szerepében Grégrová és Leopolda Dostálová váltakoztak. Az egykori főszereplők közül mindmáig büszkesége a cseh Nemzeti Színháznak LEOPOLDA DOSTALOVA NEMZETI MŰVÉSZNŐ, aki több mint G0 éven át alakította a cseh színművészet e fellegvárában a különböző női főszerepekéi. • A művésznő hogyan emlékezik sze topé nak a-i ^k+tá&arat — Éppen hatvan éive, 1904-ben alakítottam a prágai Nemzeti Színházban Madách Az ember tragédiája Éváját. E darabra mindmáig jól emlékszem, tartalma akkor is — és ma is — nagyon időszerű volt. Szívesen játszottam Éva szerepét, mert az változatos lehetőségeket nyújtott a művészi alakításra. Emlékszem, hogy a drámának nagy volt a sikere... Most újra olvasom Madách művének pár évvel ezelőtt kiadott cseh fordítását ... én annak idején a Vrchnický—Brábek fordításból tanultam szerepemet. Meggyőződésem, hogy Madách e halhatatlan műve még sok sikert fog aratni, mert mondanivalója mindig időszerű. „ J . í»n»-l -J a V-t a g é d»i a A TRAGÉDIA AGITÁL A prágai rendőrigazgatóság jelentése a prágai helytartónak: Cs. és k. rendorigazgatóság. Prága. Nr. 13415 Excellenciád! Bizalmas érte siilés alapján alázatosan bátor kodom magas tudomására hoz ni, hogy a radikális cseh diák sdg körében az úgynevezett haladó diák-fraknió agitációt folytat oly irányban, hogy „Az ember tragédiája" című színmii esetleges újabb. átdolgozott változatban való előadása alkalmával, nevezetesan abban az esetben, ha a „Párizs" című képet és a „Marseillaise'-t kihagyják, a cseh Nemzeti Színházban provokáljon, és a színház Igazgatóságát kifütyüljék. Ktea, MM. *M>. 5 *. \ íl. aiáÖfc ft9M> szeptembw ». #• %