Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-02 / 182. szám, csütörtök

Ésszerűen — közös erővel Prémium a takarmánybetakarításért • Az elnök háromszor mér, míg egyszer vág • szerű tervek • Nem lehet a közös vagyona val könnyelműen bánni Nagy* A nagyölvedi szövetkezet székházának udvarán „motorkerékpár-erdő" piroslik. Bent a funkcionáriusok tartják napi rendszeres villámtanácskozá sukat. Napirenden a lucerna gyors begyűjtésének kérdése szerepel. Mindent elkövetni a jó minőségű takarmányért — ez a jelszó. Az első kaszálás bősége meglepte a derűlátókat is, s ezért gondolt jó előre a vezetőség a takarmánybeta karítókra, amikor 5 tejprémium 10 százalékát vissza tartotta részükre. Takarmányala puk már az elmúlt évben is jelentős volt. Ezt hétliteres j fejési átlaguk iga zolja a legjobban. Varga elvtárs, a Az év első három nagy tapasztalahónapjában nem tokkal rendelkező kevesebb, mint zootechnikus 79 500 korona prémiumot kaptak az állami alapokból és a lévai járás legjobbjai közé tartoznak. A kitűzött terv és a prémium mozgósító ereje Ez év elején a kissallóiak felhívást intéztek a járás szövetkezeteihez és a nemzeti bizottságokhoz, a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója alkalmából versenyezzenek a „példás község" címért. Az ölvediek alapos megfontolás után bekapcsolódtak a mozgalomba, és kidolgozták sokoldalú akciótervüket. Az értékes községrendezési és más jellegű vállalások mellett a legértékesebb a szövetkezeti termelés fokozásának terve, amely szerint 968 000 korona értékű termékkel adnak el többet a felvásárló üzemnek. Terven felül 9000 mázsa cukorrépát, 44 mázsa dohányt, 100 mázsa napraforgót, 50 mázsa borsót, 30 mázsa cirkot, valamint 380 mázsa húst és 10 000 liter tejet. Természetesen részletesen kidolgozták azt is, milyen intézkedéseket tesznek a növénytermesztésben és az állattenyésztésben a kitűzött cél megvalósításáért. Az egyik legfontosabb változás, hogy két komplexbrigádot alakítottak, amelyek versenyben állnak egymással. A különböző munkálatoknál bevezették az idényprémiumot is. Kidolgozták a műtrágya adagolás és az agrotechnikai határidők tervét. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-állományban 90 dekás, a sertéseknél pedig 65 dekás súlygyarapodást irányoz, tak elő. A kitűzött feladatok nem irodaszagúak. A tagok mindannyian tudják, mit vállaltak. A jó munkaerkölcsöt az bizonyítja, hogy a cukorrépa egyelését 145 hektáron négy nap alatt elvégezték. De ha az első negyedévben az eladási terv teljesítését vizsgáljuk és azt a tényt, hogy két mutatóban teljesítették az előirányzatot, akkor a kezdet nagyon bíztató. A tejeladást 112,5 százalékra, a húsét 154,6 százalékra teljesítették s ezzel a vállalt összegből 249 300 koronát teljesítettek. Mennyiség vagy minőség? Gyakran vitatott kérdés mezőgazdasági üzemeinkben a tehénállomány mennyisége. Az ölvediek is sokat rágódtak a járás esetenként túlzott követelménye felett. Végül mégis úgy döntöttek, hogy csak olyan mértékben növelik a szarvasmarha, illetve a tehénállományt, ahogy megfelelő jó minőségű takarmányalapot sikerül biztosítani. Jelenleg még 30 darabbal kevesebb a tervezettnél (hektáronként 17,5 darab), viszont lényegében már sikerült likvidálni a tbc-t. Megvan az előfeltétele, hogy az év végére túllépik a tervezett állományt és a jól takarmányozott állatoktól 2414 liter tejet fejnek ebben az esztendőben. A minőség elvének eredményességét a múlt évi pénzügyi terv is igazolja, a jövedelem több mint 60 százaléka az állattenyésztésből van. Sok helyütt csak a szarvasmarha, főleg a tehénállomány számbeli emelésével törődtek, megfelelő takarmányalap nélkül. Ebből az következett, hogy alig lépik túl az 1500 literes fejési átlagot, és az állatállomány túlnyomó része még tbc-s. Elgondolkoztató ez, és a mindenáron a mennyiséget hajszolók is beláthatnák, hogy a „lassan járj, tovább érsz" közmondás érvényesítése minden bizonynyal hasznosabb. A nagyölvediek gazdasági udvarán öröm látni, hogy a tavalyi lucernakazlat hosszabbítják az újból. Szalmahiányuk is csak azért van, mert kölcsönöztek néhány vagonnal. A farmon silógödrök sorakoznak. Előregyártott betonlapokból most egy 600 köbméterest szerelnek össze gyors ütemben. Varga józsef zootechnikus nagy gondot fordít a jó minőségű silótakarmányra, amelyből naponta 30 kilogrammot kapnak az állatok. Ami nagyon hátráltatja a gazdálkodást, még mindig az istállóhiány. Egyszer ők is engedtek az erőszaknak, s nyakukba varrták a négysoros tehénistállót. Most üresen tátong az elpuskázott épület, másutt pedig szorosan vannak az állatok. Jó együttműködés, gondos irányítás Néhány évvel ezelőtt még az ölvediek is a gyengén gazdálkodó szövetkezetek közé tartoztak. Akkoriban jónéhányan búcsút mondtak a falunak. Ebben az évben már 22 korona a munkaegység értéke, emellett még minden termelési ágban prémiumot fizetnek. A távozottak gyakran kopogtatnak a szövetkezet irodájának ajtaján. Ma már nagyon megválogatják, kit fogadjanak be a közösbe. S mivel az ölvedi közös irányítói magasabb szempontokat is figyelembe vesznek, olyan feltételeket is szabnak a visszavágyóknak, hogy dolgozzék az illető egy évet a bányában, és azután jelentkezzék tagnak. Az élenjárók között Az utóbbi időben az ölvedieket az élenjárók közt emlegetik a lévai járásban. A szorgalmas tagságon kívül minden bizonnyal döntő a HNB és a szövetkezet szoros kapcsolata és a vezetőség felelősségérzete. Bokros Ferenc, aki hosszú évekig járási funkcionáriusként tevékenykedett, jól tudja, hogy munkájának legfontosabb része a falu gazdasági fázisának, a szövetkezetnek erősítése. Szalma elvtárs az EFSZ elnöke s a többi vezetők látják a nemzeti bizottság segíteni akarását és élnek is vele. Minden fontosabbat közösen tanácskoznak és oldanak meg a faluban. A szövetkezet elnöke, aki az előbbi években agronómus volt, a kollektív vezetés híve. Emellett olyan ember, „aki háromszor mér és egyszer vág", szeret először mindennel kísérletezni, mindent előbb kicsiben kipróbálni, mielőtt a közös valami újba fogna. A szövetkezet például 17 hektár szőlőt telepített a közelmúltban. Az akkor még agronómuskodó Szalma elvtárs, saját kertjében már jó előre kísérletezett, milyen sor-, és tőtávolságra telepítsenek, és milyen fajták termesztése a leggazdaságosabb. Mindig azt tartja szem előtt, hogy a közös vagyonával nem lehet könnyelműen bánni. TÖTH DEZSŐ A FELSZABADULÁS UTAN talán egy községben sem építettek annyi új korszerű házat, mint Zsélyen. Kissimon János, a helyi nemzeti bizottság titkára szerint az 1445 lakosú faluban 177 új ház épült. A képünkön látható új utcasorba már hordják a követ az útburkolat alá. A szép házakhoz szép utca is kell. (Balla József felv.) SOK FALU HATÁRÁBAN avagy nyugtával dicsérd a napot M

ár néhány héttel a gabonabetakarítás megkezdése előtt sok írás látott napvilágot a lapok hasábjain, melyek többé kevésbé azt jósolgatták, hogy gabonából rekordtermést várhatunk. A kései tavasznyílás után kit ne töltöttek volna el örömmel, bizakodással ezek a kedvező hírek? Hiszen a mezőgazdasági termelés már nem csupán az egymilliónyi szövetkezeti tag problémája, öröme, vagy gondja, hanem az egész ország ügye. Ahogy közeledtünk a gabonabetakarításhoz, annál kevésbé lett osztatlan az öröm. Nyugat-Szlovákiában ugyan a nagy munka megkezdéséig kedvezett az időjárás a gabonának, ám az utóbbi napokban egyre szeszélyesedé időjárás (illetve a lassan már raktárba kívánkozó valóban jó hektárhozamokat ígérő gabona) miatt gyakran ráncba szaladt a mezőgazdák homloka. Hát még a Kelet- és Közép-Szlovákia déli részén, ahol május 10-től nemhogy az eső, de még a harmat is csak ritka vendég volt, ahol a kiadós esőket ígérő felhők nem termelő csapadékot, hanem talajszárító szelet és vihart hoztak magukkal, fis olyan perzselő szelet, amely csak segített a 30—35 fokos forróságnak. TYÚKHÚS SZALAGON Tessék hirtelenjében elképzelni vall az is, hogy az üzemtol egy hajításnegyedmillió csipogó, károló.karattyo- nyira, a bratislavai országút mentén ló, kotkodákoló tyúkot és csibét. Ugye megkezdték egy konzervgyár épiténehéz? Tíz jóétvágyú ember 70 évig sé

tnaponta tyúkpecsenyén élhetne belő- Belépek a gyárkapun. Legalábble. Is annak néztem a tágas belépővel, Hol van ez a kánaán? Dunaivánkán. sorompóval felszerelt kaput. Belül Sőt a Dunaivánkai Baromfitenyésztő azo

nban már nem gyárudvarra emléüzem évi produkciójával egyszer- keztet a környezet. Hiányzik a szokáannyian sem birkóznának meg egy so

s rendetlenség, a feltúrt föld. Eheemberöltő alatt. Az előbb említett i

yet

t rendezett utak tekeregnek az szám, csak az alapállomány. Most épületek között. A zöld pázsit még évente 560 000 kiló tyúkhúst szállíta- csak most du

gj

a %< f

ejét, az építőknak a piacra. Ez a mennyiség néhány nek azo

nban már nyomuk sincs. Az éven belül meghatványozódik, 1970- uta

k mentén néhány csillogó szürke, ben megközelítőleg 1240 000 kilóra {öldszintes

i ablaknélküli épület erőn

5- , sen emlékeztet erődre vagy hangárAz tizem napról napra nő, bővül, f

a_ Rajtakapotn maífam

i hogy lőrésefejlődik, pedig csak nemregen, 1960- s csak aztán es

z. hogy B^atíslavát^aľomfihússal Ä -élek rá, hogy tyúkfarmon vagyok, lássai lássa le. Azóta azonban már Bármennyire is nézelődöm, egy fia túlnőtte ezt a szűk keretet. Ma Szlo- csirkét sem látni. vákia legnagyobb baromfitenyésztő Benyitok az egyik épületbe. Nyájas, üzeme. fehérköpenyes dolgozó fogad. Mielőtt Néhány nappal ezelőtt ismét új a csarnokba lépnénk, felszólít, hogy részleggel bővült. Mégpedig nem is súroljam le cipőm talpát az ajtó akármilyennel. Az új nevelde és tojó- mellett levő klórmészben, s húzzak csarnok műszaki berendezésével és gumicipöt. kivitelezésével páratlan hazánkban^ sőt az egész világon ritkaságszámba megy. Ám nemcsak ez az előnye, nem is ez a lényeges, hanem az, hogy ezzel még fokozódik a termelés. Eddig nem nagyon foglalkoztak tojástermeléssel, ám a következő évben már ötmillió tojásra számítanak. Néhány év múlva valószínűleg Dunaivánka büszkélked hetik majd Közép Európa egyik leg nagyobb és legkorszerűbb baromfite- .. -j - --.. pyészetével. Erre fejlődnek, mint normális körülmények között } lf 1 1 S • A „GYÁRKAPU" A tyúkoknak nem árt a mesterséges nap, sőt jobban — Vigyázni kell; a baromfi nagyon kényes a betegségekre — magyaráz. Hosszú folyosóba vezet. Kétoldalt zárt ajtósorok. Kísérőm kinyitja az egyiket, a nyitott ajtó mögül a megszokott csipogás üti meg fülemet, közben élénken meséli, hogy az épületben tíz ilyen csarnok van, mindegyikben 7500 csirke nevelkedik kikelésétől 180 napig. Ezután a jércék a tojócsarnokba, a kakasok pedig a hizlalóba kerülnek. Az egész idő alatt nem látnak napfényt, sőt még a tojócsarnokban és a hizlalóban is villanyfény mellett élnek. Azért nem kell felháborodni, nem valamelyik szórakozott tervező tévedése miatt maradtak le az épületekről az ablakok. Szándékosan történt így. Az ivánkai üzem tervezői a leghaladóbb baromfitenyésztő módszereket honosították meg hazánkban. Angliából származik ez a módszer, s manapság már a világ más részein is alkalmazzák. A módszer előnye? A csarnokokban naponta 15—16 óra hosszat ég a villany. Ez azt jelenti, hogy a baromfi naponta 15—16 óra hosszat van éberen. A villany ki- és bekapcsolása jelenti a nappalok és éjjelek váltakozását. A nappalok meghosszabbításával gyorsabban fejlődnek a csibék, mint normális körülmények között. Egyszerű megoldás, és még csak sokkal több takarmány sem kell hozzá. A tojócsarnok látszólag nem különbözik a megszokottól. Ami Itt ls az első pillanatban szembeötlik, az az ablakok hiánya-. A szokatlan furcsaságnak az a küldetése, mint az előneveldében. Sőt a tyúkok nappala 20 óra hosszat tart. Ennyi idő alatt egy jó tojós tyúk két tojást is tojik. Az új üzemrészlegben még nem töltötték fel teljesen az állományt. A közeljövőben kapnak leghorn tyúkokat, melyektől évente egyenként 180 tojást akarnak elérni. Éz a legmagasabb világszínvonalnak Is megfelel. A dunalvánke: üzem pedig a következő években kétségkívül világszínvonalú nagyüzefcmé akar fejlődni- PAL&GYI LAJOS Korai volt... Jó a bizakodás, de kellemetlen az, ha a remények csorbát szenvednek a gyakorlatban. Mint most is. A diószegiek árpája nem a tervezett 29 mázsás hektárhozamot ígérte, hanem legalább 34 mázsát. Most meg ... Alig egy órás, de amolyan belemenős zápor földre teperte a kövér kalászokat. Mondják is, hogy korai volt az öröm. Most már nagyobb szemveszteség nélkül aligha kerül raktárba a gabona. Azt is hozzáteszik, még ha lenne is kévekötő aratógép, talán többet megmenthetnének a már megtermett gabonából. Ám azokat már átadták a múltnak. Nem eléggé megfontoltan. Ahol mások a gondok Rimaszombat környékén mások a gondok. Űk azt mondják — sajnos, nálunk nem görbítette meg a gabona szárát a kalász. Mert nincs súlya. A szár úgy-ahogy még megnőtt a téli és a kora tavaszi nedvességtől, a jól megművelt televénygazdag talajon még a kalász is, ám a szemzésre már nem futotta a talaj vízkészletéből. Ezen a vidéken májusban alig hullt valami csapadék [az is az első napokban), júniusban meg úgyszólván semmi. Öntözni kellene, ezt ők ls tudják. A járási pártbizottság és a mezőgazdasági termelési igazgatóság még a tűzoltókat is munkába szólította. Azok (mint a többi szervezet) egyet is értettek a felhívással. Akaratban sem volt hiány, a tűzoltófecskendők akár éjjel-nappal működhettek volna, ha... Igen, még az öntözőberendezéseket sem tudták mindenütt kihasználni, mert a legfontosabb tényező, a víz hiányzott. És hiányzik. Náluk az aratás már nem okozhat különösebb gondot. Inkább az, hogy az utóbbi napokban lehullt csapadék valamit még hozzon a konyhára, a tarlókeverékből, hogy legalább ez gazdagítsa a gyenge takarmányalapot. „Ez már több a soknál" Két hónappal ezelőtt a kelet-szlovákiai síkság földművelői is bizakodtak, jót mutatott a termény. És május 10-től nemhogy eső, de még valamire való harmat sem volt. — Sajnos, nálunk könnyű lesz az aratás — mondják a rétiek. Nem másképp a szentesiek, bodrogiak, zétényiek, bolyiak, bodrogmezőiek, leieszlek stb. — A gépeket előkészítettek a várvavárt nehéz aratáshoz —, mondta Boda Zoli, a vékel HNB elnöke — örömteljes szívvel, bizakodva. Most a szívünk nehéz, a gépek munkája pedig könnyű. — Azaz mégsem annyira könnyű a kombájnok munkája, mert ha könnyen levágja vagy felszedi a rendről a gabonát, a kalászba besült szemeket nehéz elválasztani a törektől, a pelyvától — mondta az agronómus. A kelet-szlovákiai síkságon Csallóközhöz, vagy Párkány környékéhez viszonyítva általában két héttel később kezdik az aratást. Az idén pár nappal korábban kezdték, a Királyhelmeci Állami Gazdaságban például lassan már be is fejezik a gabonabetakarítást. — Számunkra nagyon káros ez a koraérés — mondogatják — ez már több a soknál. Szóval a kelet-szlovákiai földművelőknek az ígéretteljes tavaszhoz viszonyítva nagyon könnyű s éppen ezért nehéz az idei aratás. HARASZTI GYUty