Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-11 / 191. szám, szombat

LŐCSEI ZOLTÁN KANADAI LEVELE A KORSZERŰ ÉPÍTÉSZET EGYIK REMEKE TORONTO ÜZLETI NEGYEDÉBEN L

evelek és csomagok mennek naponta Kanadából az óhazába, kanadai rokonok százai töltik szabadságukat az európai hozzátartozóknál, és szép számban akadnak olyanok is, akik vendégül látják Kanadában az óhazai rokonságot. A legtöbb haza küldött levél s hazalátogató rokon a lőtérői, gazdaságról, a felmérhetetlen lehetőségekről dicsekszik. A legtöbben nem árulják el a kulisszák mögötti titkokat nem beszélnék' a jólét és a csillogás árnyoldalairól, mert sok esetben maguk sem mertíek šzémb'enézňí az igazsággal. Az európai rokon így egy alaposan „retusált képet" kap Kanadáról, az itteni életről. Ugyanakkor a lapok beszámolnak a munkanélküliségről, az otthontalan nyomorgók seregéről. Leggyakrabban az újságot vádolják azért, mert nem tudják összeegyeztetni a rokonság által festett hamis képet a valósággal. Napjainkban számos szociológus vizsgálja a kanadai életet, és megpróbál képet alkotni a lakosság szociális helyzetéről. Érdemes megemlíteni például Dr. Elkin professzor néhány érdekes adatát. Eszerint majdnem mindegyik kanadai családnak adóssága van. Az átlag kanadainak van hűtőszekrénye, TV-je, rádiója, mosógépje sőt autója is. Elkin profeszszor kimutatása szerint a kanadai családok kiadásai a következőképpen oszlanak meg: 40 százalék élelemre és lakásra megy, 9,9 százalék lakásfelszerelésre és ruházkodásra, 11 százalék közlekedésre, 15 százalék adó és egyéb kiadás, 16 százalék orvosi költség, szórakozás. Mindezt egy polgári szociológus, mondja. Számos adatá val vitatkozni is lehetne, mert például egy 3—4 tagú család élelemre és lakásra feltétlenül elkölt 45—50 százalékot, így kevesebb jut ruházkodásra és szórakozásra. Igaz, hogy minden harmadik kanadai „saját autóján jár". Sokan laknak kényelmes, modern házakban, villákban. Az automata háztar tási gépek, televízió, rádió, is hozzátartozik lakásukhoz. Sőt olyanok is akadnak, akik a telet a ragyogó Floridában s a nyarat pedig a kellemes Északon töltik. Még olyanok is vannak, akik saját hajói kon szelik a habokat és sa ját repülőgépükkel közieked nek. De mindezt már csak a kivételesek engedhetik meg maguknak, akiknek kezében van az egész kanadai gazdaság. Igen, Kanada gazdag ország, évről-évre változatosabbnál változatosabb árucikkek kerülnek piacra. A gyárosok versenyeznek, a legvonzóbb árukkal árasztják el a kereskedelmet, s a hatalmas reklám-propaganda rábeszéli az embereket a vásárlásra. Részletre minden kapható. Kanadában ilyen jelszavak biztatják az embereket: „Utazz most, fizess később!" „Tanulj most, fizess később!" A bankok 7—15 százalékos kamattal kínálják a kölcsönöket. Ezt nagyon sokan igénybe is veszik. Például az elmúlt években a személygépkocsik nyolcvan százalékát ilyen kölcsönökre vásárolták. Érdemes megjegyezni, hogy minden 10 ember közül kilenc részletre vásárol. Az áruházak pedig a magas kamatbői sokkal nagyobb jövedelmet húznak, mint az áru eladásából. A statisztikai adatok igazolják, hogy a kanadai lakosság eladósodott. A kisebb jövedelmű emberek örökös rettegés közepette törlesztik adóságukat, mert ha nem fizetik a részletet, az árut elviszik és a befizetett pénz odavész. A betegség, munkanélküliség damoklesz kardjaként lebeg a dolgozók feje fölött. Kimutatták, hogy azok a családok, akiknek évi jövedelme 3000 dollár vagy enné! kevesebb, igen szűkösen élnek, majdnem nyomorognak. Pedig számuk Kanada lakosságának 22 százaléka tehát közel 4 millió. Az évi 4000 dollárt kereső családok nem nyomorognak, de takarékosan kell élniük. Számuk meghaladja a 13 százalékot. A 4—5000 dolláros S

keresettel rendelkezők jobban élnek, de nem bővelkednek. Számuk a lakosság 14 százaléka. Csupán a 10 000 dolláron felül keresők élhetnek fényűző életet, becslések szerint számuk körülbelül 27 százalék. (E statisztikában nem szerepelnek a farmerek, valamint a munkanélküliek és segélyre szorulók). A statisztikai adatok azonban nem nyújtanak teljes képet. A szegénység száz formában is jelentkezik. Igaz, szép számmal vannak olyanok, akik megengedhetik maguknak a csomagés pénzküldést és egy európai utazást. De az is biztos, hogy azok közül, akik luxusgépkocsikon érkeznek az óhazába és rózsás képet festenek Kanadáról, visszatérésük után gyakran évekig törlesztik az adósságot, a részletre megváltott jegyet. Olyanokat is ismernek, akik visszatértük után autójukat eladták, anyagi gondokkal küzdöttek. Erről azonban az elkápráztatott hazai rokonok keveset tudnak. ÁRNYÉK JELLEGZETES NYUGAT-IRIÄNI CÚLOPHÄZ EMBEREVÖK FÖLDJÉN Nyugat-lrián fővárosától alig 100 kilométernyire az emberhús mindennapi élelem még ma is. Emberevő törzsek élnek e vidéken. Úgy mondják az „exkulziv" kannibálok száma itt 30 ezerre tehető, annak ellenére, hogy NyugatIriánban a bennszülött törzsek közt S000 regisztrált keresztény misszionárius tevékenykedik. Sokan azt állítják, hogy civilizációt hoztak ide. A sziget központjában, Wamlna város térségében, ahol egy nagy misszionárius állomás működik, a dani törzs minden egyes tagjának élete egy ember, egy ellenség halálát követeli. A másállapotos asszonynak ugyanis egy emberi agyat kell megennie, vagy meginnia. A szolgálatkész férjnek, élettársnak vagy szeretőnek ezt minden körülmények között meg kell szereznie. Ugyanakkor nevet is ad utódjának. Ezt aszerint állapltja meg, hogy az agylékelés előtt a haldokló miként hörög. Hát ez talán az idehozott civilizáció? Anglia Indiában országutakat és vasútvonalakat épített. Érdeke volt, megkövetelte az export-import. Ugyanakkor akarva-nemakarva megnyitotta Indiában a fe|Mdés kapuit. EZ A FELVEÍE1. IS füKUN TÓBAN KÉSZÜLT: A BRIGHT STREETEN IGY FEST EGYIK NYOMORTANYA BEJÁRATA. PAPUA ASSZONY GYERMEKÉVEL fA szerző felvétele) Nyugat-lrián kb. hétszer akkora, mint Csehszlovákia. Az országutak hossza (utak csak a tengerparti vidéken vannak) mindössze 700 kin. Nyugat-Iriánban 750 ezerre teszik a lakosság számát (a 2800 kormánytisztviselőn és az 1500 holland telepesen kívül.) A 750 000 ember közül mindössze 300 000 él holland igaz gatás alatt És a többi 450 000? Ezek ma, a XX. században úgy élnek, mint a kőkorszakbeli ember. Ugyanúgy meztelenül, mint több ezer évvel ezelőtt. Ugyanazok a kőfegyverek, kőeszközök, kőekék, mint évezredekkel ezelőtt. Emberek, akik, — akárcsak ezer évekkel ezelőtt — nem tudják, hogy létezik Hollandia. Azt se tudiák, hogy azt a magas hegycsúcsot, amely a fejük fölött ágaskodik az ég felé, és amelyet örök hó takar, egy bizonyos Wllhel mináról és a szomszédos csú csot egy bizonyos Juliannáról nevezték el. És az a 300 000 civilizált ember, aki a part vidéken él? Gyárakban nem dolgoznak. Egyszerűen azért, mert a hol-, landusok itt semmiféle gyárat nem létesítettek. Egyetlen munka adódott: a dzsungelirtás. Hogy a beköltözött telepesek villát építhessenek maguknak, hogy a főkormányzó felépíthesse azt a csodás palotát, amelyben aztán később a háború alatt MacArthur székeit. De a bennszülöttek nem engedhették meg azt a luxust, hogy -megtelepedhessenek a szilárd földön, nagy többségük számára ez lehetetlen volt. Az iriáni kis falvak cölöpökön állnak a tengeröblök közepén. Könnyebb oszlopot verni a tengerfenékbe, mint dzsungelt irtani. Különben is a dzsungel adja a fő táplálékot, az úgynevezett lisztet, amelyet az egyik pálmafából nyertek. A rizs itt nem terem meg, Thaiföldről szállítják ide. Drága Még jó, hogy a tengerben sok a hal, és ez ingyen van. Bár Nyugat-lrián az egyetlen s utolsó holland gyarmat volt, de lehetőséget adott Hollandiának arra, hogy a csendes-óceáni térségben gyarmati hatalom lehessen. Adott esetre tartalékolhatta volna a maga számára a természeti kincseket, még az uránt is, ha valami hatalom megállíthatta volna a történelem kerekét és kedvezőbb légkör kialakulása mellett jobban érvényesíthette volna érdekeit az indonéz néppel szemben. Végiil Nyugat-lrián lehetőséget nyújtott az anyaországnak arra, hogy emberfeleslegcitől megszabaduljon, hogy a régi gyarmai országokban letelepedett hollandusok ne szivárogjanak vissza az Anyaországba. Mert mit is tehetne velük a kormány? Hisz ők szolgálták, és megszokták a trópusi éghajlatot Szegények, nehezen szoknák meg az otthoni, a hollandiai él?tc*. így indult el a kivándorlás, a hurcolkodás Nyugat-lrián íelé, ez volt a holland gyarmati birodalom utolsó mentsvára. Ismerőseim, akik az első nyugat-iriáni estémen asztaltársaim voltak ezek közé az emberek közé tartoztak. Nem fogták fel, hogy őket Hollandiából nem a villamosok, autóbuszok és gépkocsik zaja üldözte el, nem azért mentek el az óhazából, mert Hollandiában nem tudtak aludni, hanem azért, mert ott az élet számukra igen nehéz volt. A realitás, amelyben felnőtteV, zavarta el őket a sivár magányba. Talán még nem döbbentek rá, milyen erők és érdekek vitték őket az óceánon túlra, a távoli szigetek felé, milyen erőket és érdekeket szolgáltak mint kis gyarmati tisztviselők. Lehet, annyira rövidlátók voltak, hogy a kis kerten és az asszony annyira imádott virágain kfvül az égvilágon semmi mást nem láttak. Nyugat-lrián Indonéziához visszatérve fejlődésének új korszakába lépett. A gyarmatosítóktól megszabadulva lassan felszámolja a nehéz múlt súlyos örökségét. DUSÁN RUPPEI.DT Í iimtmmmmmBMm ECUADORI RIPORT K

ülönös, ködbe borult sziklaalakzatok meredeznek a tengerben 700 mérföldre Ecuador partjaitól. Ügy Testenek, mint valamilyen száműzöttek, akik bilincsben végezték életüket. A sziklalabirintnsok és az összefüggő fövénypartok az Aranyhegyeken megölt inkák kincsét és sok titkát őrzik. Valaha az indián törzsek ezroi dolgoztak az inkák számára; nemesfémeket bányásztak. Sok törzs elérte a Galápasos-szigetek barlangjait és örökre elrejtőzött . . . Ezt az ősi fcgendát örökítette meg .,Az Istenek kegyesek voltak" című könyvében a 74 éves William Willis amerikai tengerész, aki balzafatutajon egyedül eitjzett át a Csendes-óceánon. Különös világ A Galápagos-szigetcsoport más bolygó Földre esett részének tűnik. Tizenhat sziget és rengeteg szikla emelkedik ki a tengerből a Csendes-óceán egyenlítői részén. Itt egész évbeu reggel hatkor kél ás este hatkor nyugszik a nap. A messzi Északisark vizeit levezető Humboldt mossa partjaikat. Az óceáni szelek mérsékeltté teszik éghajlatukat. Az örökké verőfényes napokat csak pillanatra zavarja mog a jellegzetes trópusi záporeső. Galápagos, az ellentétes szépségek földje, a sziget természeti szépségei az ősidők nyers vatiságával, kietlenséggel párosulnak. A sziget lenyűgözi a látogatót, aki hajlandó kockázatos és esztelenséggel határos vállalkozásokba bocsátkozni, hogy felkutassa a szigetvilág megfejtésre váró titkait. A Galápagos-, vagy Kolunibusszigetek enyhe éghajlatukkal egyedülálló rezervációt alkotnak. Az eldugott szigetcsoportnak különös állatvilága van, másodkori élőlények maradványaival. Az utóbbiakhoz tartoznak a !tsguánok, a 150 millió évvel ezelőtt élt iguanodon óriáshüllők leszármazottjai. Ezek már alig két méter hosszúak. A pikkelyes testű, gerincükön tarajos hüllők a mai gyíkokhoz képest óriásoknak látszanak. Rútságuk miatt visszataszítók, de nem veszélyesek. Jámbor, fűevö állatok. Nagyon tarka a Galápagos-szijuetek madárvilága. Az Itt élő 88 madárfaj közül 77 jellegzetes galápagosi, másutt nem található. A (regatták, vagy hajósmadarak olyan szelídek, hogy puszta kézzel összefogdoshatok. A hatalmas pelikánok méltóságteljesen figyelik a vizet, hogy bármelyik pillanatban alámerüljenek és elkapják az eltévedt halat. Pinguinek is vannak itt, de sokkal kisebbek a déli-sarkiaknál. A sziget mélyén és a folyók mentén nagy csoportokban rózsás flamingók tanyáznak. A vaddisznó, a kecske, a ló, a sertés azoknak az állatoknak a maradványai, amelyeket egykor kalózok honosítottak meg a szigeten. A szigeteken nincsenek majmok, kígyók és ragadozók, viszont vannak nagy csoportokban élő óriási teknősbékák. Az emberek Galápagos különös világában emberek is éln,ek. Jelenleg 1570 lakost tartanak nyilván, közülük 39 európait. A többiek szegény ecuadori halászok és öreg kényszermunkások, akiket valaha a kontinensről ide száműztek. A szigetvilág az emberiekre is rányomta bélyegét. Galápagos a megpróbáltatások és a füstbe ment remények szigete. Az emberek kevesiet érintkeznek egy mással. A szigetcsoportban csak két olyan település van, ahol kétszáz ember él együtt. Albemarleban mintegy 120 ember tengődik nagy nyomorban. m.ert a cukornád, a kávé és a banán nem sok jövedelmet hoz. Egész „vagyonuk" elfér a cukornád száraiból épült viskókban, amelyek tetejét petroleumhordók lemezével fedik. E::l»k az emeletes nyomortanyák primitív belső udvarok körül épülnek, amelyekben a gyerekek, a kutyák, a csibék, a sertések és a szamarak együtt hancúroznak. A Galápagos-szigeteket csak a pustahajó köti össze a nagyvilággal. Qayaquilből évente háromszor lisztet, burgonyát és egyéb cikkeket hoz, amelyeket igen borsos áron adnak el a lakosságnak. A telepieseknek sok problémájuk van: a vadlovak tönkreteszik a nehezen összetákolt kerítéseket, rovarok hada öziinli el hajlékaikat, a tüskés bozót öszszerongyolja ruházatukat. Féltett kincsként őrzik a fegvver.'eket, a halászati felszereléseket, sőt még a szegeket is. A könyveket és az újságokat mohón olvassák, azután védett helyre teszik, hogy újra (elővehessek. Chatam szigeten Progresso faA teknősbékák lu a szigetvilág fővárosa, itt székel az ecuadori kormány képviselője. Álmodozók é$ kalandorok Szomorú az első telepesek utódjainak élete. Íme, mit intéséit Willam Willisnek egy szigetlakó: „Ismerek egy qayaquili fiatalembert, aki szigeteinken vadá- | szattal akart meggazdagodni. Amikor Qnitóban engedélyt kapott, hogy évenils egyszer egy egész hajót megtömhessen szarvasmarhával, nagy nehezen hűtő készüléket szerzett és társaival elindult vadászni. Végre sikerült puskavégre kapniuk és leteríteniük egy hatalmas fekete tehenet, de észrevették, hogy a nagy hajszában összerongyolódott a csizmájuk. A hajótól pedig vagy tíz mérföldre távolodtak el. Még ebédre való húst sem tudtak si^reznl. Isimerősöm máig emlegeti ezt az esetet és bosszankodik." A harmincas években Heloise Bosquet de Vagener Wernborn „bárónő", párizsi táncosnő jelent meg a szigeten, aki a „sziget császárnőjévé" kiáltotta ki magát. Két hűséges testőre volt — Róbert Philipson és I.orenco, akik kegyeiért versengtek. A Flórian szigeti társaságnak az volt a terve, hogy szállodát épít az egzotikumkedvelő amerikai turistáknak. ,,A bárónő" csoportjának megjelenése zavar ta ó'Met. Szerencsére a ..bárónő" nemsokára kereket oldott Philipsonnal együtt, Lorencot pedig dr. Reuter vette pártfogásába. Röviddel ezután a csoport tagjai egymás után rejtélyesen meghaltak. Később új telepesek je lentek meg a szigeten, de nem maradtak sokáig. Santa Cruz Jelenleg 39 európai él a Galá pagos-szigeteken. Egy francia utazó, aki 1959-ben járt ott, felkereste őket. A 39 európai közül 38 a Santa Cruz szigeten la kik, mint a francia Charles Conlbert. A 82 év»3s aggas tyán amolyan őszhajú Tarzán. Kertjében a pálmák alatt, ame lyeket 30 évvel ezelőtt maga ül tetett, két óriási teknőst talál tak. Az egvik Darwin idejében ünnepelhetie 100. születésnap ját. Hetven cm magas és 300 kg súlyú volt. A lakók között vannak norvé gek, akik csak a munkára gon dóinak, svájciak, akik minden ben a kényelmet keresik, kimért viselkedésű németek, egy lapp földi, egy svéd, legy amerikai egy új-zélandi és több termé szetimádó belga. Kilenc nemzeti ség 15 gyermeke nevelkedik a szigeten, közülük csak egy szu letett a Galápagoson kívül. Padre Antonio, a szigetvilág egyetlen papja itt maradt, mert nem akarta elhagyni a las san kihaló ecuadori kényszer munkásokat. Az ő kalauzolásé val az említett francia utazó Santiago szigeten felmászott az 1540 méter magas tűzhányó kráteréhez. Három filmtekercset használt fel, sőt a tűzhányón kívül még egy reá támadó dühös sasmadár csatározását is megörökítette. Amikar meg akarta köszönni a pap segítségét, az elhárította magától a hálálkodást. Csak néhány fényképet kért a sorozatból, hogy majd mutogathassa híveinek, hogyan f«st a pokol. L. TAMARIN 1964. július a, M @f SZÓ 3