Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-06 / 186. szám, hétfő

/ • az ni seprűre var.. Lapunk a közelmúltban részletesen foglalkozott Košice néhány idő­szerű problémájával. A közérdekű kérdések mindenkot felkeltik a lakosság érleklődését. Különösen napjainkban, amikor az újonnan megválasztott képviseleti szervektől várják a hibák következetes megjavítását. A felvetett problémákról a Városi Nemzeti Bizottság Tanácsa is be­hatóan tárgyalt legutóbbi ülésén. Erről Gombos Pál elvtárs, a Városi Nemzeti Bizottság elnöke téjákoztatott bennünket. — Mindjárt bevezetőben a legége­tőbb kérdésre — a köztisztaságra 'fo­gok kitérni. Ez érinti, nézetem sze­rint leginkább a lakosságot, ezzel kapcsolatban hangzik el a legtöbb bí­rálat Lehet, hogy sokan nem érte­nek majd egyet velem, de meg kell említenem a mentségül szolgáló oko­kat is: Az utolsó öt év alatt sok új városnegyed épült, a lakosság szá­ma pedig több mint 30 000 fővel szaporodott. Ojonnan jött dolgozók települtek le a városban, s időköz­ben igen sok lakáscsere is történt. Ez a hatalmas fejlődés, a gyors ütemű építkezés törvényszerűen ne­hézségeket, problémákat okoz, amelyeket nem könnyű rövid időn belül teljes és általános megelége­désre megoldani. Kétségtelen azonban, hogy a város­rendezés és szépítés terén nagyon le­maradtunk a régi negyedek, épületek és utcák karbantartásában. A köztisz­taság különösen sok kívánnivalót hagy maga után. Egyrészt azért, mert a műszaki szolgáltató vállalat még nem rendelkezik nagymértékben -a megnövekedett város igényeit kielé­gítő műszaki felszereléssel, másrészt az új települések gyors építése rend­kívül nehezíti a rend, a tisztaság be­tartását. Igyekezetünket fékezik, sőt egyes esetekben lehetetlenné teszik azok az üzemek, amelyek gyakran nem veszik tudomásul a városi tanács rendre és tisztaságra vonatkozó in­tézkedéseit. E tekintetben a magas­építő vállalat, a műszaki építkezési vállalat, a távbeszélő állomás, a gáz- és vízművek, valamint a szén­raktárak „járnak az élen". Bár már eddig ls számos Intézke­dést tettünk, a jövőben még követke­zetesebben kell hozzálátnunk a fogya­tékosságok felszámolásához. Megbír­ságoljuk azokat a vállalatokat, ame­lyek nem tartják be a rendeleteket. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy érvényt szerezzünk a városi tanács határozatainak. Lényegesen megváltoztattuk közbiz­tonsági hivatalunk munkaszervezését. Sok helyütt már áttértünk az éjsza­kai géptísztításra. A város belterüle­tén bevezettük a két műszakot, a fi­zikai munkával végzett tisztítást és utcaseprést 58 körzetre osztottuk. Ojból „csatasorba" állítottuk a park­őröket. Terveket fogadtunk el, hogy minél előbb megvalósítsuk új lakónegye­deinkben a tereprendezést és zöldöve­zeteket létesítsünk. Azt akarjuk, hogy az egész város tiszta és rende­zett legyen. Ez természetesen nem képzelhető el a lakosság támoga­tása és hozzájárulása nélkül. Az em­berek túlnyomó többsége szereti a szépet, a rendet, az ápolt parkokat, a tiszta járdákat, de sajnos, még mindig akadnak olyanok, akik könnyelmű és felelőtlen viselkedés­sel tönkreteszik a gondos munka és fáradság eredményét. A Vasmű építése, a város rohamos fejlődése magával hozza, hogy szá­mos helyen javítani kell a hálózatot, ki kell cserélni a víz-, gáz- és vil­lanyvezetéket, korszerűsíteni kell a telefonhálózatot. A berendezések már javarészt elavultak, nem felelnek meg a mai követelményeknek. A kivitelező vállalatok rendszertelenül, felülete­sen, gyakran kizárólag saját érde­kük előtérbe helyezésével végzik az ezzel kapcsolatos feladatokat. Ezek a munkálatok, bár a városban történ­nek, nem tartoznak a városi tanács hatáskörébe, tehát kevés beleszólásuk van akár magába a munkába, akár az előforduló rendellenességek eltá­volításába. Nézetem szerint minden műszaki tervet és elvégzendő feladatot a vá­ros költségvetésébe kellene beik­tatni. Akkor egy szerv irányítaná és ellenőrizné a műszaki munkála­Segítik a mezőgazdaságot A Čierna nad Tisou-I átrakodópáiya­udvar szállító részlegének kommunistái taggyűlésükön kötelezettséget vállaltak, hogy a SZNF 20. évfordulója tiszteletére 500 brigádórát dolgoznak le valamelyik közeli szövetkezetben vagy állami gaz­daságban. így a nagytárkányl EFSZ ké­résére júniusban a részleg 48 dolgozója vett részt a here betakarításában. A szál lító részleg munkásai eddig 348 brigád órát dolgoztak le az EFSZ földjein. Ján Kunco tok elvégzését. Nem fordulhatna elő többé olyan kirívó eset, hogy egy és ugyanazon ntcát többször is fel­bontanak, burkolnak és végül be­fejezetlenül sorsára hagynak ... A felelőtlen munka egyik példája a Turista új irodahelyiségei. A város szivében levő utazási iroda helyiségeit úgy „korszerűsítették" (mégpedig ko­moly beruházási költséggel), hogy ki­emeltek néhány tartóoszlopot. Ennek következtében most az egész épület beomlással fenyeget, a város legfor­galmasabb helyén levő házat pedig fa­gerendákkal kellett alátámasztani... Egymást követően felújítjuk a vá-. ros műemlékeit. Minden igyekeze­tünkkel azon leszünk, hogy a válla­latokat és cégeket rábírjuk az üz­lethelyiségek ízléses korszerűsíté­sére. Nagy súlyt vetünk az újonnan megválasztott Városi Nemzeti Bi­zottság mellett működő szakbizott­ságok szervezésére, ezek felelősség­teljes munkájára és a legjobb szak­emberekkel való rendszeres együtt­működésükre. — Azt várjuk, hogy már rövidesen eredményt érünk el a jelenlegi hibák eltávolítása terén. Vé­leményünk: a köztisztaság betartása nemcsak a járdák és utak sepréséből, vagy a szemetes edények gyakori ki­ürítéséből áll. A belvárosban számos olyan épületet láthatunk, amelyben üzlethelyiséget tataroztak, tetőt javí­tottak. Teljesen érthetetlen, hogy a befejezett javítási munkálatok után végül csupán a fél, de újabban néha már csak a negyed épületet festik ki. Sok helyütt az évekkel ezelőtt felújí­tott vagy rendbehozott házak még ma is magukon viselik az építkezés nyomait. Az elhanyagolt cégtáblák, a rozsdás redőnyök, a piszkos, poros ki­rakatok és bolthelyiségek nem válnak a város díszére. Külön fejezet a vendéglátóipar. Az egyre növekvő idegenforgalmat már távolról sem elégítik ki a vá­ros szállodái, éttermei és kávéhá­zai. Nem kétséges, hogy elhamarko­dott lépés volt idő előtt üzemen kí­vül helyezni a Slovan-szállót. Ha máig is működhet az épületben az elhanyagolt „talponálló", mivel in­dokolhatják az illetékesek, hogy idestova már egy évvel ezelőtt be­csukták a kávéházat, valamint jó konyhájáról és kelet-szlovákiai étel­különlegességeiről ismert éttermét? És ha már a szállodáknál tartunk, magyarázatra szorul az is, miért nem adják vissza eredeti rendeltetésének a pályaudvar közelében fekvő Palace­szállót, amelyben nehezen érthető okoknál fogva diákotthont létesítet­tek! A már két év óta üzemben levő tízemeletes Hutník-szálloda és az In­terhotel kötelékébe létesült új Slo­van-szálló környéke nem jó névjegye a város kulturális fejlettségének, sem az illetékes szervek munkájának. Fel­lelhető itt még az építkezés minden jele: a piszok, a szemét, de a gépesí­tésnek és a tereprendezésnek sajnos nyomát sem látni. Pedig itt van a város Idegenforgalmi központja. Sok és jogos bírálat érte az elmúlt Időszakban a Városi Nemzeti Bizottsá­got a külvárosból betelepített cigány­származású polgárok elhelyezése miatt. Mindenki egyetért azzal, hogy a szocialista országban minden dolgo­zót egyaránt megilleti az egészséges, korszerű lakás. A régi, szegényes, peremnegyedek eltűntek, lakóikat el kell helyezni. Sajnos, Košicén hiba csúszott a gyakorlatba. A cigánycsa­ládokat betelepítették a belvárosba, több családot helyeztek el egy-egy épületben. Ezek magukkal hozták megszokott életmódjukat, szokásaikat, nem alkalmazkodnak a városi élet törvényeihez, a higiénia elemi előírá­saihoz, nem tartják be a házirendet. A helytelen lakáskiutalás következté­ben továbbra ls csoportosan élnek az­zal a különbséggel, hogy most már a város szívében. A jövőben ebben a kérdésben na­gyon körültekintően és óvatosan kell eljárni. Minden esetben külön­külön előzetesen kell megállapítani, dolgozik-e a család, járnak-e a gyer­mekek iskolába, alkalmazkodnak-e a tisztaság szabályaihoz, alávetik-e magukat a közérdekeknek. E szem­pontok legyenek döntők a cigány­családok további elhelyezését ille­tően. Választások után vagyunk. A köz­vélemény egyöntetűen azt reméli az újonnan megválasztott képviseleti szervektől, hogy ne féljenek feltár­ni a hibákat, rámutatni a fogyatékos­ságokra és tüstént orvosolják is a felszínre került hibákat. (ras— tä) pl A „SZENT BETEGSEG" az efekiroenkefalográfia szemével A megszállottságot, ördöngösséget hosszú időkön át az isten büntetésé­nek tartották, s a gonosz szellem közreműködését látták benne. Keve­sen tudják, hogy „szent betegség" néven emlegetik már több mint két és fél évezrede azt az alattomos idegbe­tegséget, amelyről gyakorlatilag senki semmit sem tudott. A hagyomány azt hirdette, hogy a démon, amely meg­szállottságot vált ki áldozatában, az ember fejében székel. Ezt a feltevést bizonyítja az ókorból ránk maradt számos meglékelt koponya is. Igen — meglékelni a koponyát s mfnél na­gyobb nyílást vágni rajta — ez volt az akkori „orvosok" szerint az egye­düli módszer, amellyel ki lehet űzni az ördögöt a szerencsétlen testéből. Azt, hogy az ilyen „sebészeti" beavat­kozás közben az ördöggel együtt rend­szerint az „operált" élete is eltávo­zott, talán nem ls kell hangsúlyozni. Időszámításunk előtt ötszáz évvel Hippokratész ógörög orvos a „szent betegségről" szóló művében (ez egyéb­ként a legrégibb orvostudományi ta­nulmány az idegrohamokról) élesen elítéli a „morbus sacer" tudomány­talan magyarázatát; az orvostudomány történetében első ízben nevezi tudo­A tudósok többek között a vándor­sáskán is tanulmányozzák az epilep­szia keletkezésének okait. mányos né<ren epilepsziának, és ideg­betegségnek minősíti. A gyógyászatban ez az első kísérlet a betegség mate­rialista magyarázatára s egyúttal a haladó gondolkodás és a maradi néze­tek között még ma is tartó küzdelem kezdetét jelenti. Az epilepsziás betegeket még a XV. században is elkülönítették a többi embertől, s arra hivatkoztak, hogy gyógyíthatatlan és ragályos betegség­ről van szó. Ezt bizonyítja többek kö­zött az epilepsziások számára beren­dezett egyik elszigetelt kolostori kór­házrész is, amelyet 1495-ben az elszá­szi Rufachban alapítottak. Ma már ugyan senki sem hisz a megszállott­ságban, ámde az epilepsziás rohamban szenvedő ember láttán mégis önkénte­lenül bizonyos borzalmat érzünk, s megdöbbent bennünket a titokzatos betegség. Mi az epilepszia? Az epilepszia keletkezésének' és okainak tanulmányozása szorosan összefügg a i idegrendszer megnyil­vánulásairól szóló tanítás fejlődésé­vel. A XVII—XIX. században René Des­cartes francia természettudós, Jiíí Procházka cseh fiziológus és orvos, Marshall Hall angol, neurológus és Brown-Séquard francia fiziológus állt az epilepszia keletkezésére és lefolyá­sára vonatkozó helyes nézetek böl­csőjénél. Ma pedig a modern termé­szettudomány az elektronika segít­ségével, az elektroenkefalográfia ér­zékeny grafikus kivizsgálási módsze­rével úgyszólván csodálatos eredmé­nyeket ér el ezen a téren, hisz millio­mod voltnyi áramokat is tud mérni az agyszövetberi s á pályáikban mu­tatkozó változások elemzése alapján az agyműködés olyan állapotaira is képes következtetni, amilyen például az eszmélet elvesztése vagy zavara. AZ elektroenkefalográfia ugyan nem tudja olvasni gondolatainkat (nem is törekszik erre), viszont teljes pontos­sággal megállapítja^ hogy alszunk-e vagy ébren vagyunk, hógy álmunk fe­lületes-e vagy mély. Az elektroenke­falogramrnból a tapasztalt fiziológus nemcsak a nyilvánvaló epileptikus ro­hamot olvassa le, hanem az olyan je­lentéktelen zavarokat is felfedi, ame­lyek külsőleg egyáltalán nem nyil­vánulnak meg. Mit tudunk ma az epilepsziáról, né­piesen nyavalyatörésről? Az eszmélet hirtelen elvesztésével, merev- és rán­gógörcsökkel, nyelvharapással, eset­leg bevizeléssel járó, néhány percig tartó rosszullétről van szó. Mély alvás és az eszméletlenség tartamára vo­natkozó emlékezéskiesés követi. A be­teg egyes esetekben előre megérzi a rohamot. E nagy, eszméletvesztéssel járó rohamokon kívül vannak másod­perces tudatszűkülettel járó állapotok is, az ún. kis rohamok. Az epilepsziát fejsérülés, fertőzéses vagy toxikus eredetű agyi betegség, daganat, élősdi, bizonyos körülmények között környéki eredetű tartós izga­lom okozhatja. Szerepet játszik a kór­kép kialakításában az epilepsziás ro­hamok iránti hajlam is. Különösen je­lentős ebből a szempontból a szülők alkoholizmusa. Az epilepsziás roha­mok leggyakrabban a 14—17 éves kor­ban kezdődnek. A „szent betegség" nevet azért nyerte, mert van olyan alakja is, amelyben a betegnek látási és hallási hallucináció! vannak. Az ezeket elbeszélő betegről régebben azt gondolták, hogy földöntúli hatalmak kinyilatkoztatásait, illetve üzeneteit közli embertársaival. A tudomány lépésről lépésre, nagy kitartással haladt előre az idegroha­mok okainak kivizsgálásánál. Az en­kefalográfia felfedezésével és alkal­mazásával teljesen megdöntötte a lel­ki tevékenységre vonatkozó tudomány­talan, idealista elméleteket s egyút­tal az epilepszia lényegére vonatkozó helytelen magyarázatot is. Bonckés alatt az epilepszia A „szent betegség" materialista ma­gyarázatánál jelentős szerepet ját­szottak a modern cseh fiziológiai is­kola eddigi eredményei is; ez év má­jusában az iskola megalapítóját, Zde­nék Servít professzort a Klement Gott­wald Államdíjjal tüntették ki. Servlt professzor rendkívül érdekes munkájáról sokat lehetne írni. Fő munkaterülete a rohamokkal járó idegbetegségek okainak és keletkezé­sének tanulmányozása. Egyik külön­leges módszere a fejlődési szempont rendszeres figyelembevétele a kísér­leti kutatómunkában. Servít prqfesz­szor egyik legközelebbi munkatársaj Jirí Machek kandidátus így magya­rázza ezt a módszert: „Amikor kísérletet végzünk egy ál­laton, az állatot elsősorban be kell sorolnunk a filogenetikus, vagyis fej­lődésvonalba s közben tudatosítanunk kell, miben különbözik ez az állat az embertől. Ez az elv egyébként ál­talános-érvényű a kísérleti állatokkal végzett minden munkánál, ha az ered­ményeket az orvostudományban is alkalmazni akarjuk. Fejlődési szem­pontból tehát arra törekszünk, hogy megállapítsuk: milyen mértékben le­het átvinni a kísérlet eredményeit az emberre, ami természetesen nem tör­ténhet gépiesen. Amit a kísérletező mondjuk a patkányon megállapít, an­nak nem kell szükségszerűen érvé­nyesnek lennie az emberre is. Ser­vít professzor még finomabbá tette ezt a módszert: bizonyos kísérlete­ket végez egyidejűleg több állatfajon s közben szem előtt tartja a fejlő­désvonalban elfoglalt helyzetüket. Ily módon kitűnik, milyen mértékben le­het kritikailag alkalmazni az ered­ményeket a gyakorlati orvostudo­mányban." Milyen eredményeket ért el Servít professzor a rohamokkal járó ideg­betegségek okainak és keletkezésének tanulmányozásánál? Feltételezi, hogy az epilepszia kialakulását az ideg­szövetben bekövetkező kémiai vál­tozások okozzák, de persze számol azzal is, hogy gyakran mechanikai okok váltják ki (például az agy sérü­lése). Ezt ä nézetet bizonyítja többek között az a tény, hogy a gyermekko­ruktól teljesen egészséges emberek gyakran csak súlyos baleset után kap­Tengerimalac előkészítése narkózis­ra a koponya jelnyitása előtt. Ez a rágcsáló is egyike azoknak a kísérleti állatoknak, amelyek lépésről lépésre elvezetik a kutatókat az idegbetegsé­gek megismeréséhez. nak epilepsziás rohamokat, miután agyszövetük megsérült. Ilyen eset for­dulhat elő például autóbaleseteknél, de epilepszia lehet a következménye a szüléssel együtt járó traumának is, A csecsemő feje a szülőutakon való áthaladás közben össze van szorítva. Az újszülött agyszövetének akár pa­rányi megsérülése is később epilep­sziás rohamokban nyilvánulhat meg. Hasonló a helyzet a gyulladásos agy­betegségben szenvedett pácienseknél is. Egyszóval: az agy bármilyen sérü­lése epilepsziát válthat ki. A vándorsáska leplezi le a titkot? A Csehszlovák Tudományos Akadé­mia Fiziológiai Intézetében már évek' óta foglalkoznak az Idegszövet leg­alapvetőbb mechanizmusainak vizsgá­latával. E célra a lehető legegysze­rűbb szervezeteket használják; többek' között vándorsáskán végzik megfigye­léseiket: kipreparálják agyidegdúcait s aztán mérik elektromos feszültségét. Vagy a kecskebékát kuráré nyílméreg­gel megölik, koponyájának felnyításá után néhány másodpercen belül a mű,-^ tőasztalul szolgáló plexiüveghasábra visznek egy darabkát az agyszövetéből s ezen végzik rendkívül érzékeny kí­sérleteiket. Hihetetlenül hangzik, de mindez az ember idegrohamainak meg­ismerését és a rettegett epilepszia el« leni eszköz felkutatását szolgálja. Az állatok agyszöveteit rákapcsol* ják az elektroenkefalográfra. Fényle­ni kezdenek az oszcilloszkópok zöld szemei, és táncolnak rajtuk a mért feszültségek görbéi; az utóbbiak alak­ját aztán összehasonlítják az epilepx sziás beteg elektroenkefalográfiai fel­jegyzésének végtelen szalagjával és értékelést végeznek. Sok ezer, száz* ezer feljegyzés, laboratóriumi jegyzőr könyv, bejegyzés gyűlt már össze az intézetben. Céljuk: felfedni az össze­függést az ember epilepsziája és a lepkék, svábbogarak, rákok, békák, gyíkok, egerek és macskák agyideg,­dúciainak elektromos feszültsége kö­zött. Servít professzor munkaközösségö már efldig ls alapos munkát végzett az ördöggel összefüggésbe hozott beteg­ség okainak felderítése terén. Az epi­lepsziások számára kiépített országos tanácsadó szolgálat, amelyet Servít professzor már 15 évvel ezelőtt szer­vezni kezdett, közvetlen összefüggés­ben van az egész kollektíva tudorná* nyos-kutató munkájával; olyan rend­szer ez, amely az egyes kóros esetek alapos megfigyelése révén a legjob­bak közé tartozik a világon. Ezen a téren is nagy érdemeket szerzett Ser,­vít professzor, a szerény ember éS kiváló tudós. Zdenék Servít államdíjas professzor és MUDr. ]. Holubár docens a Károly Egyetem orvosi karának Fiz iológiai Intézetében. 1964. július 7. * ŰJ SZÓ 3 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom