Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-06 / 186. szám, hétfő

Hasznos és értékes találkozás Nagy sikerrel vendégszerepelt a budapesti Vígszínház Bratislavában Á IEGGAZDAGABB és legszebb hagyományokkal rendelkező magyar színházak egyikének, az immár hetven esztendeje a Thália szolgálatában álló pesti Vígszínháznak népes és neves együttesét fogadhatta az elmúlt héten a bratislavai színházkedvelő közönség. A bemutatott három darab hat előadásán a telt ház, a gyakori nyíltszíni taps és az elismerésnek számtalan más megyilvánulása tanúskodott arról a megbecsülésről, amelynek méltán örvend nálunk ls a magyar színjátszás. Bulla Elma és Ruttkay Éva, Sulyok Mária és Péchy Blanka, Páger Antal, Benkő Gyula, Várkonyi Zoltán és Bitskey Tibor játékából, — hogy csak néhányat említsek « Vígszínház 'kiválóságai közül — még az ls megértette az előadások lényegét, értékelte rangjukat, akinek fülében idegenül cseng a magyar nyelv. Balszerencsés körülmények között mutatkozott be az együttes. Latinovics Zoltánnak, a kitűnő fiatal színésznek hirtelen megbetegedése következtében elmaradt Shakespeare örökbecsű müvének, a Rómeó és Júliának előadása. Nagyon sajnálatos volt a műsorváltozás, hiszen a beharangozott három darab közül ez volt az egyetlen, amely a szakembereknek és a közönségnek egyaránt lehetővé tette volna az összehasonlítást a Hviezdoslav Színház előadásával. S mit mondjanak magyar vendégeink, akiknek alig huszonnégy óra állt rendelkezésükre új darab beiktatására s az ezzel járó mérhetetlen műszaki és szervezési tennivalókra! De a legnehezebb feladat Ruttkay Évára és Benkő Gyulára hárult. Ők voltak ugyanig az egyedüli szereplői az olasz D. Niccodemi Hajnalban, délben, este című hirtelen kiválasztott vígjátékának, amely már csaknem egy esztendeje nem szerepel a színház műsorán. Hallatlan izgalommal, idegfeszültséggel járt a váratlan megbetegedés, a szövegkönyv lázas ismétlése és az is, hogy a közönség zöme minden bizonnyal azzal a tudattal várta az előadás kezdetét, hogy az egyik legkedveltebb klasszikus mű kerül színpadra. S AHOGY A FÜGGÖNY felgördül, minden felelősség két emberre nehezedik. Két embernek kell kapcsolatot teremtenie a közönséggel és több mint két órán keresztül gondoskodnia arról, hogy egy pillanatra se lanyhuljon az érdeklődés. Embertelenül nehéz feladat, amellyel zavartalan körülmények között is csak nagy művészek birkózhatnak meg la. Csak itt-ott — főleg az első felvonásban, amikor a közönség nem eléggé fogékonyan fogadja a finom szellemességet — kissé túlzott eszközökkel igyekszik zárni a színpad ős a nézőtér áramkörét. Ebben az esetben azonban teljes mértékben érthető volt ez és mitsem változtatott azon, hogy a két kiváló színész hősies fegyvertényét közönség és kritikus osztatlan elismerése fogadta. THURZÖ GÄBOR Zárórájának előadását felfokozott érdeklődéssel vártuk. Ez a darab további ízelítőt adhatott nekünk a modern magyar drámaírásból s művészi képekben, az emberek életének tükrében elénk tárhatta az 1945—1958-as magyarországi társadalom-politikai fejlődés panorámáját. A dráma központi figurája Tormos professzor, a fordulatos politikai helyzetben mindig „tájékozódni tudó", mindig a napfényes oldalra vágódó, ügyesen színtváltó karrierista prototípusa. Ezt a visszataszító — de sajnos még mindig érvényesillő — élősdit állítja éles rivaldafénybe a szerző, hogy figyelmeztessen: társadalmunkban zárórát mondunk az ilyen embereknek, nincs helyük sorainkban. Tormos antagonistája Bors Dezső, a gerinces értelmiségi kommunista, akit végül is kínos-keserves tapasztalatai győznek meg róla — Tormos feleségéhez hasonlóképpen —, hogy tulajdonképpen kit is rejt a volt osztálytárs és barát simulékony modora. E három ember kölcsönviszonyának alakulásában bontakozódik ki a dráma alapvető konfliktusa. A darab többi alakja csak kiegészíti a képet, hátteret és mélységet kölcsönöz a műnek. Politikai dráma ez, amelynek történelmi szemléletét szinte maradéktalanul elfogadjuk, éppúgy mint időszerűségét is kétségbe vonhatatlannak tartjuk. S mégis hiányérzetet kelt bennem az előadás. Mi ennek a magyarázata? A fő okot abban látom, hogy mélyebb lélekrajz híján a művészet rovására előtérbe kerül a publicisztika. Szinte az első jelenetektől világos, kikkel állunk szemben, mert Tormos, de különösen Bors alakját a szerző túlságosan feketefehéren jellemzi. Nem válik a darab javára a mindentkimondás akarása sem, a sok szó nemegyszer elnyomja a drámainak ígérkező akciót. Az utóbbiak többnyire a színfalak mögött zajlanak le és mi csak utólag értesülünk róla, hogyan járt el Tormos például Eriingerrel, idős tanítómesterével szemben, hogyan rágalmazta meg a személyi kultusz éveiBulla Elma, Nádasi Mijrtill, Bánky Zsuzsa és Bitskey Tibor a Mélyek « gyökerek egyik jelenetében. sikerrel. A két színésznek a fényszórók levegőt izzító villózásában csak a szerző nyújthat segítséget. S vitathatatlan, hogy Niccodemi pergő párbeszédre épülő vígjátéka a színpad és a közönség-igény ismeretéből, mesterségbeli felkészültségből, szellemességből jelesre vizsgázik. Sőt ml több, a szerző a fiatal lányok és általában a szerelem egy-egy találó lélektani árnyalatát ls kl tudja keverni palettáján. Jól megszerkesztett, csillogó kis etűd ez a vígjáték, de ettől nem is több. Elszórakoztat, de ez sem kendőzheti el az eléggé szokványos mondanivalót. • Annál nagyob elismerés illeti elsősorban Ruttkay Évát, aki mesteri módon színt, ízt, üdeséget és bájt varázsol lányalakjába. Minden mozdulata, szemrebbenése és elfojtott kis sikolya — élmény, játéka külön tanulmányt érdemelne. Méltó partnere a lány szivének meghódítására a szó bűvös erejével és gyakran megbocsájtható csellel rohamra Induló s végül ls győzve Is legyőzött újkori Don Juan szerepében — Benkő Gyuben aljasan és gyáván barátját, Bors Dezsőt, ml ls történt az ellenforradalom letörése Után újra alakuló pártba való felvételén stb. Thurzó Gábor még így is elér! alapvető célját — könyörtelenül leleplezi előttünk és elítélteti velünk a tormosok kaméleonságát. Kár, hogy távolról sem sikerül ily hőfokon fényt derítenie a karrierizmus érvényesülésének okaira, a jellemtelenség táptalaját adó környezeti behatásokra. A DARAB gyengébb pontjait ls feledtetni tudják a színészi alakitfisok. Páger Antal életet, meleg színeket lehel Bors Dezsőnek, az elveit soha el nem áruló kommunistának, a tiszta szívű embernek alakjába. Sallangtól mentes játéka magába sűríti nagy művészetének erejét. Csodálatosan árnyalt, sokrétű és finom Bulla Elma jellemábrázolása ls. Tormos professzor feleségének szerepében merész ívben rajzolja meg a polgári környezetből induló, férje kétszínűségébe beletörődni nem tudó s végül ls új életet kezdő asszony útját. Telitalálat Beqkő Gyula ragyogóan megformált Steingruberje. Jól ismerjük filmjeiből és a televízióból s nagyra becsüljük képességeit, de a szín'padon — és nemcsak ebben a darabban — még ettől is többet nyújt. Kiváló volt még Sulyok Mária (Vili), Várkonyi Zoltán — aki ugyan hitelesen vetíti elénk a karrierista Tormos alakját, csak az a kár, hogy már az első jelenetben nem hagy kétséget jellemét illetően — továbbá Molnár Tibor (Fidél). A keret játékban a harmincéves érettségi találkozó résztvevői nagyszerűen megválasztott típusok. Szatmári István, Farkas Antal, Nagy István, Verebes Károly és Prókai István játéka az előadás egyik erőssége. Kisebb szerepekben kitűnt még Pethes Sándor (Springer bácsi), Sándor Iza (Springer néni) és Péchy Blanka [özvegy Erlíngerné). HALLATLANUL IDÖS2ERÜ volt a Vígszínház utolsó előadása is. Két amerikai szerző, J. Gow és A. d'Usseaux Mélyek a gyökerek című drámája Texasban játszódik le Langdon szenátor házában, közvetlenül a második világháború után. Mint ahogy a tengervíz cseppjében benne van a tenger, úgy ebben a darabban is visszhangot ver az amerikai néger kérdés egész tragikuma és heroizmusa. A cselekmény konfliktusának két pólusán a fajelmélet kegyetlenül következetes megszállottja, a déli arisztokrata Langdon szenátor és néger házvezetőnőjének fia, az európai harctéren főhadnagyi rangot elérő és hazatérése után a társadalmi megkülönböztetés ellen új, sokkalta nehezebb harcba induló Brett áll. A szerzők egy pillanatra sem hagynak kétséget affelől, hogy ebben a küzdelemben kinek a pártján állnak ők és a történelmi igazság. Nem kendőzik el azt sem, hogy a demokratikus jogok kivívása hosszan tartó és áldozatokat követelő folyamat, mert tulajdonképen nem a fehérek és a feketék peréről van itt szó, hanem két világ, az emberség és az embertelenség világának összecsapásáról. Ebben látja a dráma lényegét Várkonyi Zoltán rendező is. Különben ebben az előadásban éreztem először kifejezően a színészi játékot szilárd gondolati egységbe foglaló rendezői felfogást. És újra néhány nagy színész-teljesítménynek tapsolhattunk. Ilyen Páger Antal hidegen csillogó márványtömbbe vésett szenátora, évtizedes pályájának egyik legtökéletesebb alakítása, ilyen Bulla Elma feledhetetlenül szépen megjátszott Bellája, akiben a fiát szerető anya lélekzetállítóan erős jelenetekben kerekedik felül a fehér úrra alázattal tekintő meghajszolt emberen. És ilyen újra Benkő Gyula észak-amerikai írója is, aki eleinte csak megfigyelője a számára fura és idegen déli világnak, de végül is józan esze és meleg szíve harcos emberi állásfoglalásra készteti. Az idősebb Langdon-lány maradi életszemlélet és józan belátás között feszülő, vívódó jellemét teljes összetettségében viszi a színre Bánky Zsuzsa. Kiváló Bitskey Tibor (Brett), a bájos Nádasi Myrtill (Genevra) és Deák Sándor (Roy) is. HÄROM ELŐADÁS alapján nehéz az általánosítás. S ha mégis megkockáztatom, ennek magyarázata az, hogy véleményem más magyarországi színházak csehszlovákiai vendégszereplésére és a pesti TV előadásaira is támaszkodhat. Nézetem szerint jelenleg a magyar színművészet erejének dandárját a kiváló színészgárda képviseli. Kétségtelen, hogy rendkívül sok az érett és tehetséges színész-egyénisége. Ez az irigylésre méltó jelenség azonban talán egyik oka annaŕ, hogy háttérbe szorul a rendező alakja. Ritka az olyan előadás, amelyben felfedezhetjük a szöveg gondolati mélységeit korszerű és sajátosan egyéni megvilágításba helyező rendező kézjegyét. Érdekes, hogy ez sokkalta Inkább tapasztalható az átlagon felüli magyar filmeknél — bár a műfaji különbségek miatt az összehasonlításnak nincs közös nevezője. S amiben a legjobban elmarad a magyar színművészet a hazai mögött — ez a színpadkép gyakori naturalizmusa. Ezen a téren azonban — több-kevesebb sikerrel, mint például a Záróra Fábry Zoltán által tervezett színpadképében — utat tűrnek a kor szellemének jobban megfelelő művészi törekvések. A pesti Vígszínház bratislavai vendégszereplése túlzás nélkül óriási közönségsikert hozott. Kicsi, de értékes mozaikköve lett az országaink között mind Jobban szilárduló internacionális kapcsolatoknak. Kétségtelenül bizonyította, hogy Jogos Igény kölcsönösen mind gyakrabban megrendezni Ilyen hasznos találkozásokat. 6íly Iván li^H Lenin többször járt és tartózkodott Lengyelországban. A lengyel nép szeretettel őrzi emlékét. Poronlnoban sok külföldi turista megtekinti a Leninmúzeumot, melynek anyaga a nagy forradalmár lengyelországi kapcsolaa Lenin-múzeum Poroninoban. (Kerekes I. felv.^ tairól tájékoztatja a látogatókat. Képünkön A DOLGOZOK FILMFESZTIVÁLJÁNAK FILMJE LIMONÁDÉ JOE Cowboy-téma sajátos feldolgozásban avagy limonádétéma reálisan . .. szó szerint — Limonádé Jocó. Ezt a filmet azonban már címénél fogva sem vehetjük szó szerint. így Joe nem lehet Jocó, sem Józsi, sem Jóska, csak „limonádé jo-e"... És nemcsak azért „limonádé", mert limonádéügynök, társgyáros, és örökös, hanem Jo-e, amint neve is elárulja, maga is „limonádé" csupán —_ olyan, amilyennek a ponyvaregényekből kiolvastuk és ahogy olvastuk: jo-e...! A különbség csak annyi, hogy nem komolykodik, nem lesz Vadnyugat „igazi" hőse, s a -néző mindvégig tudatában van a llmonádéíznek ... A filmben semmi olyasmi nem történik, ami a cowboyfilmekben már elő nem fordult volna. Van benne igazhű kocsmai verekedés, bankrablás, álarcos bandita, erényes cowboy, olyan „magános farkas" féle, nő, whysky, pénz és lövöldözés... Mi kell még? Van benne li-mo-ná-dé, s ez nemcsak az üvegben, a pohárban és a szalmaszálban fordul elő, hanem az egész film mondanivalóját is átitatja: limonádé a hőse, limonádé a cselekménye és limonádéízű a kimenetele... szerencsére. A közönség másként aligha tudott volna olyan szívből igazárt jót mulatni. Egy limonádégyárosnak eredeti öt-; lete támad: fiát és társát limonádéügynökként a Vadnyugatra küldi. A fiú az egyik kisvárosban antialkoholista testületi tagok révén jólmenő limonádékocsmát, vagy ahogy itt mondják, szalont nyittat. A szalon azonban nem sokáig bírja tartani az egyébként is a whisky mellől elrabolt vendégeit, s Így az egymás mellett álló whisky- és limonádészalon egymástól rabolják el a vendégeket. Ebből furcsa kavarodás keletkezik: a whiskyt élteti a bűn, a bűnt a whisky, a limonádét az erény, az erényt a limonádé ...' Végül is whisky és limonádé, bűn és erény egy közös businessben egyesülnek, mondván kell oda ez is meg az is: az arany- és olajláz következik ... Jiŕí Brdefika novellája alapján filmre átdolgozta Oldrich Lipský, s a film rendezői munkáját is kitűnően ellátta. A főbb szerepekben Karel Fiala, Rudolf Deyl, Miloš Kopecký, Kvetá Fialová, Olga Schoberová, Bohuš Záhorský és Jozef Hlimaz remekel. Nézte, illetve látta már több mint százezer filmrajongó. (él) A művészetet művészettel kell szolgálni A Karlovy Vary-i filmplakát és fényképkiállításról A fesztivál hagyományai közé tartozik la9san a filmplakátok és fényképek kiállítása is. Karlovy Vary leglátogatottabb, legforgalmasabb helyén, a Kolonádon került sor — immár másodszor — erre a nemzetközi versenyre. A plakátok szerepe s jelentősége mindenekelőtt kifejező és mozgósító erejükben van, s ezt a sajátosságot nemcsak a mozgalmi jellegű plakátművészet, hanem a filmplakát is magáénak vallja. Ezt a tényt különösen akkor tudatosítja az ember, ha így együtt, szinte csokorba gyűjtve látja e műfaj legjobb alkotásait. A kiállítás nem egy alkotása Igazolja, hogy a művészi igényesség nem ismer korlátokat. Ellenkezőleg, az egyéniség kézjegyeit magán viselő, korszerű eszközökkel s módszerrel dolgozó művész alkotása sok ezrek képzőművészeti élményének elsődleges forrásává válhat. Az eredetiségnek s valósághűségnek itt éppúgy szerepe van, mint az ötletesen választott szimbólumnak s a festői-képzőművészeti űjítószellemnek. A plakátművészetnek ma mfir hagyománya, történelme s elmélete van. Bár a plakátművészet olyan kimagasló képviselőinek, mint Hans Érni, Celestín Piattí, Raymond Gld stb. alkotásaival nem találkozhatunk, a felvonultatott alkotások ízelítőt adnak ebből a sajátos ágazatból. A rendezőség 12 ország 387 alkotásából válogatta kl azt a 125 plakátot, mely ma az érdeklődők figyelmét felkelti. Hazai művészeinkre különösen a lengyel plakátművészet gyakorolt s gyakorol ma is hatást. A lengyel plakátművészet Jó híre ma már szerte a világon ismert, mégpedig mindenekelőtt eredetiségéről, továbbá sajátos nemzeti Jellegéről. A lengyel plakátművészet a második világháború után bontakozott ki s képviselői között olyan nevekkel találkozunk, mint Henryk Tomaszewszkl, Eryk Llpinski, Joszef Mroszczak, Tadeusz Trepkowszkl stb. Munkásságuk ösztönző hatfisa nemcsak az utánuk jövő fiatalabb nemzedék esetében, hanem hazai művészeinknél is nyomon követhető. Nem véletlen tehát, hogy a plakátok versenyében az első díjat lengyel művész, R«©aö Cisslewipg nyerte, míg ž második díjat hazai művész, Karel Vaca (Az Édes élet és a Vádlott filmplakátjáért), a harmadik díjat pedig Vittorio Fiorucci kanadai művész kapta. A díjnyertes alkotásokon kívül szép sikerrel szerepelnek a magyar, NDKbeli, a belga, a bolgár és a román művészek. A filmfényképek versenyében 9 ország 88 szerzője vesz részt, 700 alkotással. Ebben a műfajban elsősorban a zsánerképek gazdagsága, sokszínűsége s a fényképezés előnyösen megválasztott művészi eszközeinek alkal« mazása (fény és színhatások, kompozíciós törekvés) ütközik ki elsősorban. Az első díjat Lőtte Mihailova (Bulgária), a másodikat Waltrant Pathenheimer (NDK) s a harmadikat pedig Zofia Nasierowska , (Lengyelország) nyerte. A férfiaknak tehát ebben a műfajban sok babér nem termett. Az értékelés persze a művészetnek szólt, s a meglehetősen szoros versenyben kétségtelenül a nők képviselik legjobban a résztvevők között ezt a műfajt. dz Karlovy Vary, a XIV. nemzetközi filmfesztivál városa, ünnepi köntösben fogadja a külföldi vendégeket. (J, Dezort - űiK felvételai (J| SZÖ 4 * 19B4. július V