Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-01 / 181. szám, szerda

Éltető anyaföldülik Páter—Pál Magyarorsiúgon „Teljes üzem" a gabonaföldeken Péter-Pálkor, az aratás megkezdésének hagyományos ünnepnapján Magyarország egész területén mindenült vágták már a gabonát. Borsodtól Baranyáig kasza alá érett az őszi árpa, országszerte jolyt a rozs, és legtöbb helyütt megkezdődött a búza aratása is. V egliamarabb az Alföldön értek be a gabonák, itt a legelőrehaladottabb a munka. Szolnok megyében vasárnap végeztek az őszi árpával, s a kombájnok és az aratópárok már megkezdték a búza vágását is. A szomszédos Hajdú-Bihar megyében több mint száz közös gazdaság befejezte az őszi árpa aratását, a rozs mintegy felét levágták már, s belevágtak a búzába is. A Hortobágyi Állami Gazdaságban, ahol Péter-Pálra minden gabona beérett, egyszerre 24 nagyteljesítményű kombájn aratja-csépeli a termést. Az Alföld déli részén, Csongrád megyében a szegedi és a szentesi járás közös gazdaságaiban dolgozott a legtöbb gép. E két járás 20 termelőszövetkezetében már betakarították az árpát és hozzáláttak az elsőnek kasza alá érett olasz búzafajták aratásához. Bács megyében az állami és a szövetkezeti gazdaságok mintegy 20 000 holdnyi gabonát már learattak Péter-Pálra. Békés megyében vasárnap 450 kombájnt és 340 kévekötő-aratógépet talált munkában a hajnal. A Dunántúlon másnok mintegy egyharmadánál alkalmazni lehet a kétmenetes aratást. A múlt esztendőben, amikor általában alacsonyszárú volt a gabona és gyenge a szalma, gyorsan haladtak az aratógépek; a kézi aratás aránya a múlt évben 18 százalékos volt. Az idei erős és sokhelyütt viharvert, megdőlt gabonákban legalább 30 százalékos kézi aratással kell számolni. A gyakori viharok megdöntötték a magas szalmát, a csaknem három és félmillió katasztrális hold kalászosból 900 000 holdra kaszával kell rámenni. A viharos idők tovább tartanak, nincs kizárva, hogy talán egymillió holdnál i

s többet kell kaszával levágni. Különösen nehéz feladat vár az aratópárokra Bács, Tolna- és Győr megyékben, ahol a legtöbb a dőlt gabona. Ü

zemi munkások is segítenek az aratásban — elsősorban a volt traktorosok. A kormány határozatot hozott arra, hogy az ipari üzemek az aratás idején bocsássák a mezőgazdaság rendelkezésére azokat a dolAratják, csépelik a turai termelőszövetkezet árpáját. kor később kezdenek aratni, mint az Alföldön; az idén alig volt valami különbség. A Dráva menti síkságon már a búzát is aratják, itt a rendkívül magasra nőtt gabonák alaposan próbára teszik a kombájnkezelőket. A kézikaszások a megdőlt gabonával birkóznak ... Az északi fekvésű Heves megye legjelentősebb gabonatermő vidékén' az őszi árpa javát már learatták, s rövidesen a búza is magtárba kerül. Az első idei gabonaszállítmányokat már átvették az állami magtárak Karcagon és Kunhegyesen. Péter-Pál napján Törökszentmiklós környékén is megindult a termény átvétele. A

megyék aratási jelentéseiből, mint mozaikkockákból a kép, kirajzolódik az idei aratás, sok-sok problémája. Az aratás mindig is nehéz munka volt, de az idén különösen nehéz feladat Magyarországon. Elsősorban azért, mert a mezőgazdaság dolgozói túlteljesítették az őszi kenyérgabona vetéstervét és mintegy 400 000 katasztárlis holddal nagyobb kalászos területet keli learatnunk, mint tavaly. A kalászosok erőteljesebbek, mint valaha. Az őszi vetések 86 százalékát az eddiginél valamivel nagyobb műtrágya mennyiséggel fejtrágyáztuk télutóján és tavasszal, ezt kővetően pedig több mint egymillió holdon végeztünk vegyszeres gyomirtást. Az eredmény: ilyen sűrű, gyommentes gabonáink nem voltak a korábbi években. És kedvezett az időjárás is: a hosszú telet hótakaró alatt pihenték át a vetések, az ország legnagyobb részén egyenletesen, erőteljesen fejlődtek a kalászosok, a lioszszabb ideig aszályos északkeleti megyék kivételével az idén jó a gabonatermés. Igaz, a kedvező időjárásnak volt hátulütője is: Medárd napjára szerencsésen megérkeztek az áztató esők, s május sem fukarkodott az „arany permettel", de régóta volt olyan viharos—zivataros a nyár, mint most — emiatt sok helyt megdőlt a gabona. Mindebből együtt az következik, hogy az idén nehezebb munka az aratás, mint máskor. A magyar mezőgazdaság rendelkezésére jelenleg 7800 kombájn és 4600 kévekötő-aratógép áll. Ez hatalmas gépparkot jelent — de még sem elegendőt. A gabonák nagyobb részét géppel aratjuk le, de lesz dolga a kézikaszának Is. Ami a gépi aratást illeti, sokhelyütt az úgynevezett kétmenetes aratás módszerét alkalmazzák. Ha néhány napig a renden érik még a gabona, csökken a megszorulás veszélye is, jobban megtelnek a szemek. 2600 rendre arató gép dolgozik Magyarországon, vagyis a kombájgozókat, akik traktoros képesítéssel rendelkeznek és az elmúlt években a faluról az üzemekbe mentek dolgozni, leginkább gépipari üzemekbe. A határozat eredményeként a legtöbb helyütt lehetővé vált az erőgépek kettős műszakban való üzemeltetései Az idei aratás egyik kulcskérdése, hogy legyen elegendő számú traktoros, aki nappal az aratógépet, vagy a kombájnt vezeti, éjjel pedig talajmunkát végez az erőgéppel, szánt vagy tárcsáz. Gondot okoz az is, hogy az idén legalább 150 000 aratópárra lesz szükség. A szó szoros értelmében valóban a falu apraja-nagyja kint van a határban. Ami a cséplést illeti, az idén minden bizonnyal több lesz a csépelnivaló, mint tavaly volt, de a cséplőgépek száma nemigen nőtt és a meglévő 8700 cséplőgép is jobbára öreg masina. Ezért az aratást bevégző kombájnok a keresztből is csépelnek az idén. A

termelőszövetkezetek, amelyek az idén elérték a tervezett termést, a közös munkában rendszeresen részvevő tagjaiknak mindjárt a cséplőgéptől adják ki teljes természetbeni kenyérgabona járandóságukat. Ez az intézkedés a tárolótér hiány enyhítésére szolgál. Az egyik legnagyobb gond az Idén éppen az, hogyan kerül valamennyi szem fedél alá. A tanácsok felkutatták az ideiglenes tárolásra alkalmas és igénybevehető raktárakat, férőhelyeket. Sokhelyütt előregyártott szerkezetekből vasvázas gabonatároló színeket építettek. De ezen túlmenően szükség lesz erra is, hogy a termelőszövetkezeti parasztok padlásaira is kerüljön gabona. A tsz vezetőségei sok helyütt igénybe veszik a tagjaiknál levő gabonatároló helyeket; a bértárolást vállaló szövetkezeti gazdák az állami gabonát megfelelő bárért megőrzik és gondozzák. A szövetkezeti gazdaságok az állammal több mint 70 000 vagon kenyérgabona eladására kötöttek szerződést. A terméskilátások lehetővé teszik, hogy ezt a gabonamennyiséget nemcsak teljes egészében eladják az államnak, hanem azt is, hogy átadják ezen túlmenően feleslegeiket is. Sok gond, de sok öröm ls fakad az idei gazdag aratásból. Az ország kenyeréről van szó — a közvélemény féltő figyelemmel kíséri a viharos nyár legnagyobb munkáját, emberek és gépek erőfeszítését. RUDNYÁNSZKY ISTVÁN A növények léte a talajhoz, a „röghöz" kötött. A talaj a földkéreg termékeny rétege s nemcsak „szülőföldje" a növénynek, hanem forrása is a számukra szükséges víznek és ásványi tápanyagoknak, még akkor is, ha a növények részben levélzetükkel is vesznek fel tápanyagot. A'talaj nedvességén kívül tehát a levegő páratartalma is fontos tényező. A talaj termékenysége nem függ csupán a tápanyagok és a csapadékok 'mennyiségétől, hanem attól is, mennyire bírja a növényzet a szükséges tápanyagokat és nedvességet lekötni, vagy felszabadítani. A talaj felszívó képességében fizikailag éppúgy megnyilvánul a talaj mechanikai összetételének fontossága, mint annak vegyi és biológiai együtthatói. A homokos talajt kivéve, amelyben ásványi eredetű szorbensek is érvényesülnek. valamennyi termékeny talajnál a televényföld a kulcsfontos-, ságú. A televény szerves anyagok bomlása, valamint ezeknek az anyagoknak további élőlények közreműködésével végbemenő biokémiai reakciók során keletkezik. Fokozatosan további bomlásnak, ásványképződésnek indul és állandó felújítást követel meg. Hazánkban a mezőgazdasági földterület 7,2 millió hektárra zsugorodott a második világháború előtti időszakhoz mérten. Ebből a szántóföldek félmillió hektárral 5,1 millió hektárra apadtak, a rétek területe pedig százezer hektárral csökkent. A legelők területe szintén százezer hektárral kevesebb és 0,8 milliót tesz ki. Az ipari és közúti építkezések, a lakóterületek beépítése, valamint a hegyi legelők és mezők erdősítése folytán a mezőgazdasági földterület jellege megváltozott, jóllehet az erdőterület ugyanakkor 400 ezer hektárral bővült Mindezen jelenségeknél is fájóbban érinti népgazdaságunkat — ha mindjárt kisebb területekről is van szó — a lapályokon levő jó minőségű és termékeny földek beépítése. Itt többnyire az építési költségek játszottak döntő szerepet. A mezőgazdasági földterület védelméről hozott törvény azonban megfontoltabb gazdálkodásra enged következtetni. Új szántóföldek feltárása tekintetében lehetőségeink meglehetősen korlátozottak. A közeljövőben mintegy 30 ezer hektár elhanyagolt szántóföld felfedésével illetve felszántásával számolunk. Ezek többnyire természetes termőképességű vagy ideiglenes, kisüzemi termelésre alkalmas parcellák. Földjeink sokoldalú kihasználását viszont csak azoknak V

elence történetéből nyilvánvaló, hogy a város alapítói nem szeszélyből, hanem szükségből, önvédelemből építkeztek ilyen „lehetetlen" alapra. Amikor Attila 452-ben elpusztította Aquileiát és Ticinumot, a későbbi Velence környékén lakó illír venetusok a lagúnaszigetekre menekültek előle. A szárazföldi harcmodorhoz szokott hún lovasok rohama később valóban megtorpant a lagúnaváros peremén. Akkoriban épült a Rialto, Velence magva és mai középpontja. A házak falait — akár a mai előregyártott elemeket — a tenger homokjába vert fenyőfacölöpökre illesztett farostélyokra állították. És vajon milyen baj gyötri jelenleg a „tengerek királynőjét", ahogyan a velenceiek büszkén nevezik városukat? Fennáll a veszély, hogy a meseszép város fokozatosan, de a szó szoros értelmében elmerül a lagúnákban. A történelmi nevezetességű épületek, köztük a Canale Grandé vizéből emelkedő „palazzok" sürgős tatarozásra szorulnak. Hogy miért nem tataroznak? A műemlékszámba menő paloták és középületek javítása olyan óriási összegeket emésztene fel, amelyeket a városi tanács nem képes előteremteni. A víziutak mentén épült házak tulajdonosai és lakói pedig egyre-másra elhagyják az egészségtelen, nyirkos és árvíz veszélyeztette, főleg földszinti lakásaikat és korszerűbb házakba költöznek, amelyek most „szilárdabb" alapokon készülnek a szomszédos szárazfödön. A Mestre nevű új városnegyed lakói állandó munkahely után kénytelenek nézni, mert az idegenforgalomból eredő eddigi keresetük az évnek csupán öt hónapjára szorítkozott. Hét hónapon át maradéktalanul felélték azt, amit a turistaidényben kerestek. Ez a kereset pedig évről évre csökken. Ma már nem „Íratlan szabály", hogy fiatal házasoknak Velencébe kell nászútra országos méretű, egyetemes felülvizsgálásával érhetjük el. Ez a széles körű ós alapvető jelentőségű akció 1961-hen kezdődött és 1970ig tart. Tudjuk, hogy mezőgazdaságunk hozzávetőleg annyit termel, mint a háború előtti időben, sőt kisebb területen egy negyeddel több is a szocialista mezőgazdasági üzemek árutermelése. Mezőgazdasági termelésünkben ellentmondásként nyilvánul meg az a tény, hogy az utóbbi években mintegy 10 százalékkal emelkedett állattenyésztésünk, de ugyanannyival csökkent növénytermelésünk a háború előtti évekhez viszonyítva. Ennek a takarmányhiány az oka, s a keletkezett hiányt csak részben fedezzük takarmány behozatallal. Gyakran hallani olyan megjegyzéseket, hogy nem kellene mezőgazdasági termékeinket külföldre szállítanunk, amivel — úgymond — inind a mezőgazdaságon, mind pedig népgazdaságunkon segítenénk. Ha a cukorért, malátáért és komlóért kapott devizák bizonyos hányadát fel is éljük, a fogyasztási cikkeket való öszszehasonlltás során nyilvánvaló, hogy előnyösebb helyettük takarmányt beszerezni, mint az előbbiek helyén takarmánynövényeket termeszteni. Vagyis: a cukor, a maláta, és a komló hagyományos kivitele folytán nem lesz szegényebb takarmányalapunk, fis vajon mi történne, ha mezőgazdasági termékeket nem exportálnánk, de nem is hoznánk be (kivéve a melegégövi terményeket) s rövidesen áttérnénk az „önellátásra"? Akkor 700 ezer hektárnyi földterület, illetve annak termése hiányozna! Az autarkia, vagyis a más államoktól függetlenített önellátási politika tehát nem válna be. Nálunk az egyes termelőkörzetek jelentik a mezőgazdasági üzemek szakosításának alapját. EFSZ-einknek és állami gazdaságainknak a főbb termények tekintetében nincs szükségük nagyobb földterületekre (ellentétben az állattenyésztési termelés szakosításával, amely a számosállatok nagyobb mérvű összpontosítására támaszkodik). A termelési technológia új módszereinek érvényesítése mellett már a mai helyzet is lehetővé teszi az egyetemes gépesítés teljes kihasználását. A mezőgazdaság iparosításának sorsa ma nagymértékben az ipari termelés fejlődésétől függ. Az egy mezőgazdasági dolgozóra eső termelőeszközök értéke ma még néhányszor alacsonyabb az ipari munkás átlagáénál. A CSKP XII. kongresszusának határozata fontos feladatul tűzte ki a műtrágya biztosítását mezögazdasámenniök, mint ahogy azelőtt szokás volt. Felmerül a kérdés, mi okozza a lagúnák vízszintjének emelkedését? Az okok elsősorban geofizikai természetűek. Köztudomású ugyanis, hogy a világtengerek szintje állandóan A világsajtóban egyre gyakrabban jelennek meg riasztó hírek Velence haldoklásáról, sőt valószínű pusztulásáról. Amint ismeretes, az Adriai-tenger partján jekvő város házai nagyrészt cölöpökön épültek. Az egykori „építőtelkeket" eredetileg is már tengerparti szigetek, sekély vizű lagúnák és maga a tenger képezték. — De ki épített homokra és vízre? — kérdezhetnénk — amikor általában minél szilárdabb alapot igyekeznek házépítés céljaira használni. emelkedik, ami elsősorban a cölöpökön épült várost veszélyezteti elárasztással. Továbbá: a szárazföldi Iparüzemek szennyvize a lagúnákba ömlik és elpusztítja a vízlflórát, amely természetes fenékrSgzltésilí szolgált. Emellett valóságos csodaszámba megy, hogy a csaknem évezredes fenyőfacölöpök nem korhadtak el a vízben. Amint azonban egyet kísérletképpen kiemeltek és megszárítottak, néhány óra leforgása alatt elporhadt. Egy másik „csoda": a Canaie Grandé menti gyönyörű paloták javarészt csak elülső, homlokzati részükkel nyugszanak cölöpökön, amíg az épületek hátsó fele óriási tölgyfatutajokon „úszik". Ugyancsak bajt okoznak a romantikus gondolák helyébe lépett motorcsónakok. Minden hajócsavar forgása zavarosra kavarja fel a vizet, az így keletkezett iszapot, homokot és lebegtetett hordalékot a gunk számára, 1970-ben egy hektáron 200 kg tiszta tápanyag biztosítja majd a tervezett terméshozamot. Ennek feltétele azonban az, hogy a tápanyagok színvonalának emelkedése folyamatos legyen A talajjavítás szempontjából nagy jelentőségű a komposztkészítés, vagyis a legkülönbözőbb szerves és tápanyagok forrásainak kihasználása. Ezt a célt szolgálják az ipari komposztkészítő üzemek, amelyek tőzeg keverésével hasznosítják a városi és ipari hulladékokat, valamint a különféle helyi forrásokból eredő alapvető komposztelemeket. A talajvízlevezetést nálunk tervszerűen végzik, nem szabadna azonbnn megfeledkeznünk a vadvizek lefolyását gátló apró vízgyűjtőkről sem. Az önrözés hatását trágyaléadagolással fokozhatjuk. Répatermő körzeteinkben a fent említett trágyázás és öntözés alkalmazásával például 500 mázsa cukorrépa körül mozog a hektárhozam. Maga a trágya ezt a hozamot nem növeli (kivéve a felette csapadékdús években), de állandó öntözés mellett ennek kétszeresét is elérhetjük. Ugyanez vonatkozik a többi kapás- és takarmánynövényekre, száraz nyár esetén végeredményben a gabonaneműekre is. Tudatosítanunk kell kötelességünket a parlagon heverő mezőgazdasági földterület feltárása tekintetében. Ha azonban vakon haladunk el a termőföldek közepén „megbúvó", kihasználatlan .szigetek" mellett, bajosan tudunk felelni a parlagon heverő földek termővé tételéért. Eddigi tapasztalataink, ismereteink, az agrotechnika vívmányai új távlatokat nyitnak a növénytermesztés terén. Társadalmi forradalmunkat a mezőgazdasági-műszaki forradalom követi. Elsőrendű feladata elegendő élelmet termelni és ezzel a kommunizmusba való átmenet feltételeit is megteremteni, amit nemcsak az új termelőeszközök, hanem a szervezési intézkedések is meggyorsítanak. Pártunk és kormányunk nemrégen hozott határozata a nemzeti jövedel< m helyesebb szétosztásáról, további ; pést jelent a testvéri munkásosztály és a parasztság közti aránytalanság kiküszöböléséhez. Különösen ígéretesek a távlatok, mert a jövőben nem a járás írja majd elő a termelési feladatokat az egyes mezőgazdasági üzemeknek. Szerződésileg is csupán az árutermelés biztosítását követelik meg tőlük. Szocialista mezőgazdasági termelésünk rugalmassá tétele új távlatokat nyitott a talaj jobb kihasználása terén. (A Nová mysl cikke nyomán) A sóhajuk hídja tenger apálya „kiszívja" a lagúnákból, de vissza már nem hozza. Beáll a fokozatos alámosás Ugyanez a folyamat megy végbe szökőár esetén. Minden nap, minden óra az enyészetet, a rombolást, a pusztulást sietteti. Amint látjuk, a velencei vízilakóknak minden okuk megvan arra, hogy egészségesebb és biztonságosabb hajlék után nézzenek, amit nem ls mulasztanak el. Megindult a tömeges vándorlás a szárazföld felé, hiába kínálgatják a „víziutcák" háztulajdonosai potom pénzen a lakásokat. Velence tehát az egyedüli város, ahol nincs lakáskérdés, mármint a lagúnautcákon. Minden jel arra vall, hogy a tengerek királynőjének trónja — sok más koronás főéhez hasonlóan — az idők haladó szelleméhez mérten erősen inog. G—le Lakásínséget nem ismerő város ül SZŐ 4 * 1964- július 1.