Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-26 / 206. szám, vasárnap

Társadalmi és egyéni érdek A

szocializmust emberek építik, ezért a siker ls egyének és együttesen a dolgozó tömegek egységes akaratától függ. Ez az egységes akarat azonban csak úgy alakulhat ki, ha teljes az érdekek egysége a dolgozók és a szocialista társadalom között. Az egyén és társadalom közötti egység nem adódik önmagától, pusztán a szocializmus eszméjének hatására. A szocializmusban ls vannak bizonyos — nem antagonisztikus, azaz nem megoldhatatlan — ellentmondások az egyén és a társadalom érdekei között. Erről az élet tanúskodik. Fontos feladat tehát az egyéni ős a társadalmi érdekek közötti ellentmondások megszüntetése. Ez elsősorban a dolgozók anyagi érdekeltségének figyelembe vételével történhet. Nem szabad elfeledni, hogy az ember tevékenységének fő mozgatóereje az anyagi érdek, mivel annak segítségével elégíti ki különféle szükségleteit, ami pedig az emberi élet alapja. A szocializmus előtti tőkés társadalmi rendszerekben önmaguktól adódnak az emberek közötti antagonisztikus, kibéklthetetlenül ellentétes érdekek. A szocialista rendszer megszünteti ezt a megoldhatatlan ellentmondást: azzal, hogy véget vet a termelési eszközök magántulajdonának. Ilyen módon megteremti a társadalmi érdekek előfeltételét. Csakhogy a társadalmi érdekek a mindennapi gyakorlatban csak akkor érvényesülhetnek, ha összhangban vannak az egyéni érdekekkel, ha kialakul a társadalmi és egyéni érdekek közössége. Ebből következik, hogy a szocializmusban is tiszteletben kell tartani az egyéni érdeket, és össze kell kapcsolni a társadalmi érdekekkel. A dolgozók nagy többsége hiába Ismeri a társadalmi érdekeket, ha ellentmondásban vannak ez ő érdekeikkel. Tehát mindenképpen meg kell oldani ezt a kérdést. A megoldásnak egyik fő módja az anyagi érdekeltség elvének érvényesítése. El kell érni, hogy az emberek közvetlen érdekei társadalmi érdekek is legyenek. Ha nem oldódnak meg az egyéni és a társadalmi érdekek közötti ellentmondások, a legjobb propagandával sem győzhetjük meg az embereket a társadalmi érdekek fontosságáról. A következmény, az emberek nem a társadalom, hanem saját érdekeiknek megfelelően cselekszenek. A személyi kultusz Időszakában mindezt nem vették figyelembe. Mindenkor és mindenütt teljes egészet láttak a szocialista gazdaságban és a társadalomban, és az az elképzelés támadt, hogy a szocialista társadalom teljesen harmonikusan, belső ellentmondások nélkül fejlődik. Ogy látszik, hogy csak a társadalmi érdek létezik, minden más érdek csupán az emberek tudatában megmaradt polgári csökevény. Ez a dogmatikus felfogás nehezítette a szocialista társadalomban valóban létező ellentmondások megoldását. Az anyagi érdekeltséget alig vették számba, és a fő hangsúly az agitációs munkán, a szocialista versenyen, a sztahanovista mozgalmon stb. volt. Az ellentmondásokat persze ilyen mődon nem lehetett megoldani, pedig azok kérlelhetetlenül Jelentkeztek, és napirenden maradtak. E

nnek a teljes érdekegységet hangoztató felfogásnak további kedvezőtlen következménye volt, hogy bizonyos közönyös légkör alakult ki az egyéni érdekkel szemben. A dogmatikusan értelmezett társadalmi érdek mögött szinte elveszett az ember, szükségleteivel és vágyaival. Gondoljunk csak arra, menynyire kevéssé vették figyelembe az emberek szükségleteit és kívánságait a szolgáltatások terén, a kereskedelemben, az iparban, és bizony nemegyszer különféle hivatalokban is. Még a közelmúltban ís előfordult, hogy egyes vállalatok visszaélve a legutóbbi árrendezéssel {az árak kikerekítése) Jogtalanul emelték főleg a szolgáltatások díjait. Ebben szintén az emberek figyelembe nem vétele nyilvánult meg. A párt és a kormány beavatkozására volt szükség, hogy ez' az állapot megszűnjön. Az érdekek abszolút, teljes egységének dogmatikus felfogása azzal ls járt, hogy mindenkor a társadalom érdekeivel azonosították az állami szervek érdekelt. Ebből következett az a nézet, hogy a szocialista állam sohasem sértheti a dolgozók egyéni érdekeit. Ez persze a bürokratizmus malmára hajtotta a vizet. A szocialista államnak óriási feladatai vannak a szocializmus építésében, és küldetésének teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a dolgozó tömegek elismerjék és erősítsék tekintélyét. A fenti dogmatikus, helytelen felfogás, és az ebből eredő helyzet azonban nem járult ehhez hozzá. Téves nézet volna azt hinni, hogy a szocialista állam tekintélye megerősödhet a dolgozók érdekeire való tekintet nélkül. Ezért V. Kouck

f elvtárs, a KB titkára szükségesnek tartotta kijelenteni: „Nem engedhetjük meg a szocialista állam bárminemű deformálását, a bürokrácia elleni harc lebecsülését. Küzdeni kell minden jelenség ellen, ami gyengíti az emberek kezdeményezését. A polgári jogok figyelembe nem vétele, az emberi méltósággal szembeni közömbösség ellentétben van a szocialista állam küldetésével." A fenti hibák következményeként az a veszély állt elő a gazdasági életben, hogy az irányító szervek elszakadtak a dolgozóktól. Az irányító szervek ugyanis oly módon juttatták érvényre a népgazdasági érdekeket, hogy nem kapcsolták őket össze eléggé a dolgozók egyéni érdekeivel. Ennek az volt a következménye, hogy a dolgozók sem kapcsolták össze a közérdeket saját érdekeikkel. Emiatt bizonyos feszültség keletkezhetett a vezetők és a vezetettek között, különösen akkor, amikor az Irányítószervek irreális, megvalósíthatatlan feladatokat tűztek kl. Az egyéni érdekeket azonban nem lehetett erőszakosan háttérbe szorítani, ős a dolgozók sokszor a társadalmi érdekkel ellentétben kerestek érvényesülést egyéni érdekeiknek. A

szocialista társadalmon belüli érdekellentétek megoldatlansága okozta az egyéni érdekek önző érvényesítésének fokozódását. A dolgozók tudták ugyan, hogy most jobb helyzetben élnek, mint a kapitalizmusban, és hogy sokat kaptak a szocialista rendszertől, de számosan ezt képtelenek voltak összekapcsolni az új társadalmi viszonyokkal és célokkal. Az az elmélet, hogy a szocialista társadalomban megvan az érdekek abszolút, teljes egysége, nem tudta meggyőzni őket arról, hogy a társadalmi célok elsődleges elérését gyorsan követheti egyéni érdekeik kielégítése. Sokak számára azért látszott kedvezőnek a szocialista rendszer, mert lehetővé tette, hogy minél többet megkaparinthassanak maguknak. Ezt a személyi kultusz segítette elő, éppen azzal, hogy a társadalmi és egyéni érdekek teljes egységét hirdette, és nem vette figyelembe e létező ellentmondások megoldásának szükségességét. Az elhanyagolt egyéni érdek kereste, és meg is találta az érvényesülés módját. Közömbösség alakult ki a társadalmi érdekkel szemben. Hanyagság a termelésben, felelőtlenség, a termékek minőségének rosszabbodása, a munkaidő rossz kihasználása, a nemzeti vagyon lop* kodása, árdrágítás stb. Ezeket a jelenségeket néhányan az erkölcsök romlásával magyarázták, vagy azzal, hogy a társadalomban nem helyezték kellően előtérbe a szocializmus eszméit. A fenti jelenségek ugyan erkölcsi kérdések is, de igazi okát elsősorban a társadalmigazdasági viszonyokban, azok ellentmondásaiban kell keresnünk. Ezek nyilvánultak meg a társadalom felépítményében, az erkölcsben is. A felépítmény megnyilvánulásalt azonban nem lehet megváltoztatni, megszüntetni, ha nem vesszük számba az előidéző alapot, illetve a ml esetünkben az egyéni és a társadalmi érdekek közötti ellentmondásokat. A szocialista eszmék propagálása és az Ideológiai munka egymagában nem oldhatja meg ezt a kérdést. A propaganda és a nevelés óriási erőt jelent, ha az embereket a valóság talaján elvezeti a társadalmi érdekek megértéséhez, vagyis alapvető érdekeik egységéhez. Ha azonban a valóságban van ellentmondás a társadalmi és az egyéni érdekek között, a propaganda legjobb esetben is csak enyhítheti az ellentmondások következményeit, és csupán a dolgozók legöntudatosabb rétegeire hathat. A žilinai Közlekedési Főiskolán értekezletet tartottak a marxizmus tanításának hatékonyságáról. Megállapították, hogy a marxizmus tanítása elsősorban azért nem eléggé hatékony, mert az előadók „feladatát megnehezíti, hogy a gyakorlat nincs összhangban az elmélettel". (Lásd a Pravda 1963. V. 4-1 számát.) Az ifjúság neveléséről Is megállapították, hogy kedvezőtlenül hat a fiatalokra „ha egyenetlenségekre kerül gondolkodásukban sor. Ez olyankor történik, amikor társadalmunkról való elképzelései szembekerülnek munkahelyének konkrét viszonyaival." (Pravda 1964. IV. 18.) Tehát az ideológiai nevelés, mint a felépítmény egy része, csak akkcr lehet eredményes, ha összhangban van az alappal, a társadalmi-gazdasági viszonyokkal. Ez az összhang csak akkor jöhet teljes mértékben létre, ha megszüntetjük a társadalmi és az egyéni érdekek közötti, a szocializmusban megoldható ellentmondásokat. A szocialista társadalomban mutatkozó megoldható ellentétek átnőhetnek antagonisztikus, vagyis kibékíthetetlen ellentmondásokká. Ilyenkor már a szocialista rendszer alapjait is veszélyeztethetik. Ez történt Magyarországon az 1956-os ellenforradalomban. A .Magyar Szocialista Munkáspártnak helyes politikával csakhamar sikerült kiküszöbölni az ellenforradalom káros következményeit. Ez a politika elsősorban arra irányult, hogy megoldja az ellentmondásokat a társadalmi és egyéni érdekek, valamint a vezetők és a vezetettek között. A vezetés óriási alkotó erőket szabadított fel a szocialista rendszer számára. V

álasztások után vagyunk. A megválasztott képviselők egyik fontos feladata lesz, hogy társadalmi életünk minden szakaszán Igyekezzenek elérni a társadalmi és egyéni érdekek közötti ellentmondások megszüntetését. A társadalmi és az egyéni érdekek közötti összhang a szocializmus sikeres építésének feltétele. Dr. BALOGH-DÉNES ÁRPAD Ízlik a barack a fiatal brigádos lánynak. A Štúrovói Állami Gazdaság 11 ezer barackfája közül tübb mint 5 ezer ad termést. Az idén 440 métermázsa barackot akartak piacra adni, de a várakozáson felüli b6 termés tehetővé teszi, hogy jóval több kerüljön eladásra. (CTK — K. Cích felvétele) ÉSZAK-DAKOTA amerikai állam északnyugati területének térképezése küzhen diákok egy dinosaurus (gyakran a 15 métert is meghaladó kihalt őshUUő) csontvázára bukkantak. Az észak-dakotai egyetem geolűgusai a közeljövőben kiássák a 8Q millió éves-> nek becsült csontvázat. OLASZ SZAKSZERVEZETI TAGOK, belga, francia, valamint holland üdülők első csoportjai érkeztek tegnap a szakszervezet Marianské Lázné-i nemzetközi üdülőközpontjába. Marianské Lázne-ban ez év elejétől már töbh mint 40 ezer bel- és külföldi dolgozd üdült. BANSKÁ Š

TIAVNICA festői szépségű hegyvidékére kiránduló turisták, a a szabadságukat ott töltő dolgozók eiői szeretettel keresik fel a környék mintegy harminc tavát. Naponta átlag hétezren fürödnek a tavak hűsítő ví-> zében, de kedvük szerint csónakázhat-; nak, horgászhatnak is. j A JÜLIUS 17 ÉS 23 KÖZÖTT Cselíi szlovákjában előfordult 43 közlekedői si baleset 48 ember életét követelte, 16-an súlyosan, 68-an könnyebben megsebesültek. Az anyagi kár 275 85j korona. (• LITOVELBEN 400 évvel ezelőtt 1584-hen — alapították meg a papírt gyártó céhet. Az évforduló ünnepségei keretében a városban megrendezték „A papír történelme az ókortól napjai inkig" című kiállítást. i NAGY HIDEGHULLÄMMAĽ köszöntött be a tél Brazíliába. Több ember megfagyott éjszakánként az utcán al-< vő hajléktalanok közül. A FRANCIA BELÜGYMINISZTER úgy rendelkezett, hogy Franciaországban törvénybe ütköző cselekedet a felsőrész nélküli (topless) női fürdőruha viselése. HÉT EMBER HALT MEG napszúrás következtében Olaszországban. Az on szág több területén viharok pusztít tottak. SZÄZ MÉTER MAGASBŰL a tenger* be zuhant egy bérautó a Kanári szigeteken. Kilenc utasa közül nyolc meghalt, egy súlyosan megsebesült. 85 MILLIÓ EMBERREL növekszik évente a föld lakossága — jelentette be az Angol Királyi Földrajzi Társaság elnöke a XX. nemzetközi földrajzi kongresszuson. LENINGRÁDBAN elektronikus fotói szedőgép mintapéldánya készült el; egy betűnek vagy számnak a filmre rögzítése két milliomod másodpercig tart. Az elmúlt iskolai évben hatvan olyan tettlegességet jelentettek a New York-I iskolák, amikor a tanulók megverték tanáraikat. A támadásokban 14—15 év közötti tanulók vettek részt. A kopaszok versenyében immár negyedszer a 31 éves Henry Braye nyerte el „a világ legkopaszabb embere" kitüntető címet. Az olaszországi Bavenóban a verseny nemzetközi zsűrije három napon át vizsgálta nagyítóüveggel a 23 versenyző koponyáját. A závodi határ, a grabőcl erdő meg a falu fölött lassan felszakadozott a halvány narancsszínű reggeli köd. Felszállt, szürkésfehér felhőkké változott, amelyek a szél szárnyán ellndulak a kitisztuló égen, elenyésztek, megint öszszeverődtek, mintha díszítenék a szép őszi vasárnapot, amelynek sok színét a szürke föld, az aranyos nap, a kék mennybolt, a sárguló kukoricások, a barna krumpliföldek és a friss zöld lucernások adták. Hamarosan az egész határt, a grabóci erdőt és a falut ls elárasztotta a meleg szeptemberi napsütés. Langyos lett a levegő, lassan megforrósodott Nagy- és KIsporubán túl sötéten komorkodtak a hegyek, mint megdermedt ibolyakék hullámok taraja. Stachoviö plébános a závodi temetőben a kántorral együtt eltemette az öreg Siškánét. FORDÍTOTTA TÓTH TIBOR annak a Slška Janőnak kz anyját, aki Tesárékkal együtt künn volt a grabóci erdőben. Az öregasszonnyal együtt tette sírba az unokáját, Stefkát ís, akire Slška Grabócon kissé büszke volt, amikor Markától hallotta, hogy már azt ls kl tudja mondani, hogy „tovács vaszat toVácsol". Závodban az emberek a mai naptői fogva csak kétféle dolgot Ismertek: amit kell és amit nem szabad. Siškáéknak anyjuk, nagyanyjuk, és kis unokája megcsonkított testét egyszerű nagy koporsóba kellett rakniuk, amelylyel a závodi asztalosnak egy óra alatt el kellett készülnie, Stachoviö plébánosnak el kellett őket temetnie egy sekély gödőrbe, amelyet kát őra alatt kellett ásnia két závodi embernek, a sírásónak meg a sógorának. így rendelte a závodi katonai parancsnok, Iffland százados, mert azt akarta, hogy Závodban rend legyen. Az embereknek megtiltotta, hogy részt vegyenek a temetésen, csak négy ember mehetett a temetőbe, akik szent Mihály lován kivitték a sírhoz a két halottat. Az öt embert, akiknek a fia beállt partizánnak, Hladíkot, a félszemű útkaparót, Siskát, a zömök aknászt, Masňákot, a cingár, égimeszelő téglavetőt, [ az almás Lánikot és Tesárt, a napszámost Iffland a pap ré! gi pajtájába vitette, amelynek már se kapuja, se valamire való teteje nem volt, őrséget állíttatott melléjük, és maga elé vezettette Letanovskýt, Schnltzert, a feleségét és két lányukat, Lilit és Violát. Két kezével Stachoviö íróasztalára könyökölt, ökleit szája előtt összezorította, állát a mutatőujjára nyomta, két hüvelykujja az állkapcsa forgójára simult. Mereven nézte Schnltzert, sovány, fekete ember, barna térdnadrág, ballonselyem turistakabát van rajta, arcát fekete borosta nőtte be, szögletes szemüvegén csillogva tükröződnek vissza a plébános irodájának ablakai, a závodi házak előtt zöldellő diófák és a magas oszlop, amelyen a falubeli tűzoltók a nedves fecskendő csöveket szárítgatják. Aztán a hórihorgas Letanovskýra fordította tekintetét, majd pillantása átugrott a két gyerekre, Schnítzerék lánykáira, Lilire és Violára, sápadt, kisírt arcukra, aztán szeme megint Letanovskýt és Schnltzert kereste. Fürkészve nézett rájuk, összeszorított öklei mögött kissé elmosolyodott. Schnltzernét kikerülte tekintetével, meglepte az asszo-ny, amikor élőször rápillantott. Magas, szép alak, finom ívű, kissé előrehajló nyak, simára fésült barna haj, fehér arc, amelyet kissé barnára festett a nyár. Attól kezdve kerülte a tekintetével. Pedig nem voft kellemes számára a szemüveges Schnitzert, a hórihorgas Letanovskýt és a két gyereket nézni, a fekete hajú Lilit, meg a sötétkék melegítőbe öltözött barna hajú Violát. A tlzenkétéves Lili copEot viselt, arca hosszú, lapos volt, mintha nem is lenne orra, a kilencéves, bubifrizurás Violának az arca kerekebb volt, kissé töprengő, száját csücsörítette, mintha cukorkát szopogatna. Iffland tekintete most Schnltzerné felé fordult, végig' csúszott a csípőjén, amelyen megfeszült a szürke szoknya, feljebb kúszott a meMélg, ahol klssó elállt a rövid, barnászöld kabát. Aztán felugrott sápadt arcára, szilrke szeméhez, amelyből rimánkodást, kétségbeesést, félelmet és elszántságot, mindent megtenni kész akarást olvasott kl. Pillantása lesiklott az asszony fehér kezére. Kezefején kidagadtak az erek. Lüktetett bennük a vér. Megint felpillantott az arcára, összerezzent. Enyhe kábulatöt érzett. Egészen másféle, mlnt az az utálatos zsldőasszony, akit odaadott Mohn trnppführernek, hogy bánjon el vele a maga különleges receptje szerint. Mohn — a faji gondolat megszállottja ÜB» a zsidóasszonyt férjével és három fiával együtt agyonlövette a város határában, egy szalmakazal tövében. A megszállottak mindig gyilkoltak ... De az egy utálatos zsidóasszony volt. Iffland sejtette, hogy a partizánok ellen nehéz lesz a háború, s hogy legénysége fél tőle. Ezért — csakis ezért — tűrte meg Mohnt, mert mindig elszórakoztatta valamivel a katonákat. „A partizánok és a zsidók", — mondta Mohnnak, amikor jelentette, hogy a zsidókat likvidálták — „megszilárdítják a katonák erkölcsét, ha fal mellé, kőfeltőbe, szalmakazal tövébe vagy gödör szélére állítjuk őket. Erre nagyszerűen használhatók." „Igen, Herr Hatiptrnann", mondta Mohn, „és remélem, erre itt elég alkalmunk adódik." „Én ls azt hiszem", felelte utálkozva Iffland. Ogy találta, hogy ilyen kivégzés után a legénység fegyelmezettebb és elszántabb. Ugyanakkor félt Is tőle, mert tudta, hogy legénységének fegyelme és elszántsága a biztonsági szolgálat embereinek, az SD-seknek a nyugalmából táplálkozik, s hogy az SD-t csak azzal nyugtathatja meg, ha elég zsldőt és partizánt ad nekik, hogy a maguk különleges módján bánjanak el velük. Iffland viszolygott attől, hogy férfiakat, asszonyokat és gyerekeket pajtákba zárasson, és aztán felgyújtassa a pajtát. Ogy érezte, ez nem megfelelő módszer, nem méltó a Birodalomhoz és a nagynémet célkitűzésekhez. Szerinte ez ártalmas módszer volt, akárcsak az Is, hogy falak és szalmakazlak tövében, kőfejtőkben és gödrök szélén halomra lőjék a védtelen partizánokat és zsidókat. Aggasztotta az ilyesmi, de nem talált más kiutat, mert az SD-ben mérges kígyót látott, amely megvadíthatja a legénységet és halálra marhatja őt ls. Bal kezére támasztotta állát, a fakó szemű Pollerra és Dosséra nézett, akik nyugodtan cigarettáztak Stachovič kanapéján, aztán ujjával Letanovskýre mutatott. — Ez elmehet! — mondta nem ls a katonáknak, Inkább Letanovskýnak. — Legalábbis egyelőre. Az egyik katona kinyitotta a plébános! iroda ajtaját, intett Letanovskýnak és hazaeresztette. Iffland százados aztán bal kezével végigsimított gondosan fésült, rövidre nyírt szőke haján, simára borotvált, cserzettbőrű arcán és Schnitzerre meg a gyerekeire mutatott: — Ezeket vigyék a pajtába! Kér katona máris vitte őket a plébános pajtájába az öt závodihoz, akinek fia a partizánokhoz állt, Hladíkhoz, SiSkáh->z, Masftákhoz, LSnikhoz és Tesárhoz. Hátrakötött kézzel álltak, arccal a fal felé. A katonák megkötözték Schnitzer és a két kislány kezét is, a fal mellé állították őket. (Folytatjuk] Ü] SZÖ 4 * 19B4. július 28.