Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-25 / 205. szám, szombat

1884. július 2S. TÉT 0] SZŐ 1 i . A

Niagara vízesés a világ leghíresebb látványosságai közé tartozik. A tnrlsták milliói érkeznek ide minden évben. Az óriási tömegfi, simán hömpölygő sziirkés-kék víz — melynek moraja már messziről hallatszik — varázslatos hatást gyakorol mindazokra, akik közelébe kerülnek. Bizonyltja ezt az is, hogy 140 év óta ez a világ legnagyobb turistaknzpontja, amelyet átlagosan évente nyolcmillió turista keres fel. A világ hetedik, természeti csodájának is nevezik a Niagara-vizesést. A körülbelül 56 km hosszú Niagara folyónak középsó részén terül el. Ez a folyó az Erie-tavat köti össze az Ontarió-tóval. A vízesést a Goat sziget osztja ketté: a nagyobb terjedelmű kanadai részre és az ugyancsak két részből álló amerikai részre. A nagyobbik a kanadai vízesés, amely patkó alakú és hossza 733 méter, mélysége pedig 56 méter. Az amerikai rész 33 méter hosszú, mélysége 20— 30 méter. A két vízesésen másodpercenként 6 750 000 liter víz zúdul le. Virágtenger Mind a kanadai, mind az amerikai oldalt gyönyörűen parkosították. A nagy kiterjedésű kanadai részen kora tavasztól késő őszig gyönyörű színekben pompázó virágágyakat ápolnak. Minden évszakban más-más jellegzetes virágokkal ültetik ki a parkokat. A virágzás kezdetén külön kirándulásokat szerveznek ide. Ilyenkor a Niagara-félszigeten virágoznak a cseresznyefák, ami önmagában is megkapó látvány, A virágok bódító illata kilométereken keresztül kíséri a látogatót. Ilyekor virágfesztivált rendeznek itt, felvonulásokkal és bemutetókka) ... A Niagara-folyé, a vízesés am erikai részével Parkrészlet a kanadai oldalon A vízesés „vándorol" A sebesen zuhanó víz megváltoztatja a Niagara partjait. Húszezer évvel ezelőtt a vízesés kb. 10 kilométerrel északabbra volt, mint a mostani. Az 1763-ban készült térkép azt mutatja, hogy a „kanadai patkó" azóta 133 méterrel odébb vonult. A víz óriási sziklatömböket is leszakít. 1954-ben például nagy pusztítást okozott egy 185 000 tonnás sziklatömb, amely az amerikai oldalon a vízbe zuhant. Ez a szikla híres kilátó volt, és elpusztulása után a vízesést most egy húsz méterrel távolabbi helyről lehet csak megtekinteni. A műszaki szakértők nagy igyekezetet fejtenek ki, hogy valamennyire korlátozzák a víz pusztító hatását. Hírnevet és halólt osst a Niagara Voltak, akik a híres vízesés! temetőjüknek választották, mások viszont hírnevet próbáltak itt szerezni. Az utóbbival kapcsolatban kialakult a világhírű látványosság üzleti kiaknázása. Már az 1800-as évek közepén a turisták hajmeresztő Iátvá nyosságoknak lehettek tanúi. A i világ minden részéről érkeztek vakmerő emberek, akik életük kockáztatásával próbáltak hírne vet szerezni Egyesek acélból készült bomba alakú hordókba zárták magukat és abban zuhantak le a vízesésen, mások pedig kötéltáncol jártak a vízesés fö lött. Ezek a „műsorok" az ötlettől és a vakmerőségtől függően változtak Többen valóban híressé váltak és meggazdagodtak, mások viszont életükkel fizettek a próbálkozásért. Számos tragédia ellenére mindig akadt vállalkozó egy-egy ilyen mutatványra, mert a kapitalista üzletemberek nagy összegeket ígértek a kockázatért. A század elején leginkább a hordóutazások virágoztak, sőt a második világháború idején és utána is akadtak vállalkozók, akik megkísérelték az 58 méteres zuhanást. Mai látványosságok Napjainkban ilyen hajmeresztő attrakciókat már nem látni, de annál megkapóbb az a nagyszabású építkezés, amely az utóbbi tíz évben folyik. Az összes ma látható építmény 80 százaléka az utóbbi tíz évben keletkezett. Szinte gombamódra izaporodnak a luxusszállók, motelek, kilátótornyok, vendéglők stb. A jelenlegi szállodai beruházások összege meghaladja a 40 millió dollárt. Nemrég nyitották meg a kanadai oldal második kilátó tornyát, s már a harmadik és a negyedik torony építésére készülnek. Egy-egy látogatás, szép pillantás a kilátótoronyból személyenként 1.25 dollárba kerül. Nem csoda, hogy egyre gyakrabban felmerül a vélemény: „A Niagarának ma már túlságosan biznisz-íze van." A megérkezés után Amikor megérkeztem a Niagara-vízeséshez. a városban útonútfélen leszólítottak különféle ügynökök. A kanadai olcialqn is tipikusan amerikai módra ajánlották fel segítségüket, vagyis az útbaigazítást, idegenvezetést, taxiszerzést stb. Alighogy kiszabadítottam magam az erőszakoskodó ügynökök gyűrűjéből, az egyik szórakozóhely kirakatában a következő feliratra buk kantam: „Éppen most érkezett meg jack Ruby és Lee Oswald". Tekintettel arra, hogy a holtak feltámasztásában nem hiszek, s nem hagyom magam oly könynyen beugratni, a három dollár belépőt hasznosabb célra fordítottam . . . Mind a városban, mind a város környékén sok a lenyűgöző látnivaló. Gazdagon felszerelt múzeumok, történelmi emlékművek, erőművek, a kanadai oldalon csodálatos botanikus kert teszi felejthetetlenné a vízesés környékén tett látogatást. Mindent nehéz lenne felsorolni, de megemlítem legalább az Ontarió Vízművek virágóráját, amelynek átmérője 13.13 méter, a nagymutató 250, a kismutató pedig 125 kg-ot nyom. Az óra számlapja és a számok élő virágból vannak, melyeket minden évszakban cserélnek. Minden negyedórában gyönyörű harangjátékkal jelzi az idő múlását... Felejthetetlen élmény Mindkét vízesés felejthetetlen élményt nyújt az embernek. Az állandó moraj, a sűrű ködként feltörő pára. "a habzó, különböző színekben játszó víztömeg látványa szinte elzsibbasztja az ember érzékszerveit. Minél tovább nézem, annál vonzóbb ha tást vált ki. Szinte markolnom kell a korlátot, mert úgy érzem, hogy ezt a csodás természeti szépséget, az úszó víztömeget magamhoz kellene ölelnem... Bobby Leach, a „hordó — utasok" egyike 1911-ben. Előtte saját szerkezetű acélhordója, amelyben átutazta (vagy átzuhanta?) a vízesést. Port-Said-tól Sanghaiig PORT-SAID nemcsak a Kelet fontos kapuját képezi, hanem az utazó számára egyúttal a keleti „csodák" kezdetét jelenti. A „csodasorozat" azután elkíséri útján az idegent a Szuezi-csatornától Dzsibuti-ig Colombótól Madrasig aszerint, hol köt kl a hajója. A leleményes kereskedők legalábbis csodaszer^ ként kínálgatják minden portékájukat, csodás jövőt jósolnak az utasoknak azok tenyeréből, a csillagok állásából és csodálatos bűvészmutatványokért zsebelnek be baksist tekintet nélkül arra, vajon a nézőközönség közül valaki azon melegében megfejti-e a „csodát", vagy csak utólag „kapcsol"'. A jövendőmondások és varázslások alól alig vonhatja ki magát a hajó utasa. Mert mielőtt még horgonyt vetne az őceángőzös, fedélzetét máris ellepik a kalmárok, jósok és bűvészek. Kis csónakjukról pányvát vetnek a fedélzet korlátjára és macskaügyességgel kúsznak fel a vékony zsinegen. Azután beáll a bábeli nyelvzavar: egymást túlordítva egyszerre tízen is kínálgatják árujukat, mutatványaikat féltucatnyi nyelven. Hol kezdődik és hol végződik a szemfényvesztés? A hőmérő 38 fok C-t mutatott árnyékban, amikor egy napsütése decemberi napon egy javakprabell Indus varázsló ejtette ámulatba a fedélzeten a hajó utasalt. Miután a fér^ fiközönség meggyőződött ar-. ról, hogy arasznyi fürdőnadrágján kívül semmi sincs rajta, valami fohászfélét mormogott ismeretlen nyelven, majd rövid időközökben hét csipogó kiacsibét „varázsolt" elő mellkasából. Egyet közülük én is kezembe vettem és megsimogattam, pedig — igazán színjózan voltam. Sem én, sem mások nem találtak magyarázatot a látottakra, sőt egy dán orvos a tömegszuggesztió lehetőségét is kizárta. Ehhez hasonló és „hamarjában" megmagyarázhatatlan mutatványt azóta csak Dzsibutiban láttam. Nem a fedélzeten, hanem a város tekervényes sikátoraiban, és nem nappal, hanem a sötétség beállta után. A feldobott és a levegőben mereven megálló kötélen felkúszó kisfiú trükkjét nem részletezem ehelyütt. Azt hiszem, mindenki ismeri az arab világban annyira elterjedt mutatványt, vagy legalábbis hallott róla, ha nem látta személyesen. Unatkozó amerikaiak mesébe illő összegeket ajánlottak fel a „csoda" megfejtéséért, de még rögtönzött filmezéssel sem oldották meg-a talányt. A mutatvány mibenlétét máig is homály fedi — hiszen sötétben, fáklyafénynél mutatják be... Mindenki úgy magyarázza, ahogyan akarja Láttam Madrasban kobrákkal hancúrozó „kigyóbűvölőket", aki!' a rossz nyelvek szerint előzőleg kivették az állatok méregfogát. A bombayi kerületben megcsodáltam egy zörgő csontú jógit, aki egy sportkocsival „elgázoltatta" magát. Egy szerencsés véletlen folytán Colombo dzsungelvilágában végignéztem a szingalézeknek féltve titkolt ördögtáncát és megtekintettem az általuk bénaságból kigyógyított „pácienst". Bangkokban lúdbörös lett a hátam, amikor a kígyőfarmon egy siheder pápaszemes kígyóval megmaratta a szájában tartott üvegcsövecskét, hogy a nyakában csüngő edénybe ,

;begyűjtse" a keresett kígyómérget. A legérdekesebb élményem azonban a szomáli—etiópiai határon akadt az ún, fundikkal, vagyis a teherhordásból kiöregedett néger „kígyómesterekkel"

s . Autoszuggesitió, vagy immunitás? A fundik legfőbb keresetforrása nem holmi mutatványokban rejlik az idegenek számára, hanem a bennszülött lakosságtól élő mérgeskígyókat gyűjtenek be és tudományos Intézeteknek eladják. Ha kígyó lopakodik be egy viskóba, észbontó üvöltésbe kezd az asszonynépség. A faluban éjjel-nappal készenlétben álló fundi csakhamar megjelenik a helyszínen, behatol a sötét kunyhóba és máris magával hozza az eleven hüllőt. Ha nem tudja tudományos célokra értékesíteni, kiengedi az erdőben. A fundi nem öli meg a kígyót, mert különben — úgymond — elvesztené hatalmát „testvérei" fölött és orvosságai sem hatnának többé. A csúszómászó „kitelepítéséért" pénzt vagy természetbeni járandóságot kap a rettenthetetlen kígyómester, vagy helyesebben kígyóvadász. Az egyik fundi mellén,nyakán és arcán számtalan heget figyeltem meg, mintha tetoválásból eredő sebhelyek lennének. Megtudtam, hogy gyermekkorában ő ís egy gyakorlott, idősebb fundínál sajátította el mesterségét, aki — miután tanítványa már elegendő jártasságról, bátorságról és akaraterőről tett tanúságot — „felavatta". Az említett bevágásokat a lukago nevű titkos ellenméreggel kenik be, ami immunitást, védettséget biztosít kígyómarás ellen. Csak jóval később tudtam meg egy Abesszíniát járt olasz orvostól, hogy az említett avatás a szérumelmélet ősi, kezdetleges formáján alapszik. Azt azonban senki sem tudja, vajon „holtbiztosnak" minősíthető-e az ellenméreg. KOZICS EDE Kuba tengeri kapuja A havannai szálloda erkélyéről megszokott kép tárul a vendég szeme elé: motorcsónak megy a Morro vilá-. gítőtoronnyal szemben horgonyzó hajó felé. A zászlót rúdon felszökik a piros-fehér zászló. A hajó a kikötőcsatornán végig haladva csakhamar eltűnik az épüle^ tek rengetegében. KIÉ A „KAPUKULCS"? A szocialista társadalmat építő kubai nép számára különösen nagy jelentősége van a tengerhajózásnak. Kuba élete jelentős mértékben a külvilággal fenntartott kapcsolataitői függ. Kuba földrajzi fekvése nagy szerepet biztosít a hajóforgalomnak. A tengeri kereskedelem eleinte a spanyol gyarmatosítók, majd. az észak-amerikai imperialisták kezébe került. Az idegen hódítók mindenkor ellenőrizni akarták az ország tengeri forgalmát és különösen a havannai öböl fölött kiemelkedő Cabanha erődöt s a hozzá vezető utakat. Azt tartották, „aki Cabanhában. ül, egész Kubát uralja". A conquistadorok és az imperialisták önző érdekeiket követve Kuba északi és déli partjain építettek kikötőket. A tengerhajózás jelentősége azóta sem csökkent Kuba életében, mert vasúti hálózata fejletlen, a gépkocsiforgalom pedig meglehetősen drága. Ezért a légi forgalom jelentőségének állandó növekedése ellenére a havannai kikbtő lényeges szerepet játszik Kuba és a külvilág kapcsolatában. LŐCSEI ZOLTÁN KANADAI LEVELE TÁVOL-KELETI ÚTIJEGYZETEK A havannai kikötő bejárata. A héttérben a történelmi nevezetességű El Morro erőd, a tengerparton az Avenida del Maleócon utca, az előtérben a National szálló. (CTK — Prensa Latina felv.) is. Jelenleg három társaság létezik Kubában: Navegacion mambisa, Empresa consolidada de terminales mambisa és Empresa consolidada consignataria mambisa. A havannai kikötő nem valamilyen kis település, átalakítása nem megy egyik napról a másikrp. Mégis évről évre növekszik teherforgalma, modernizálódik, bővül a kikötő, alkalmassá válik nagy óceánjáró gőzösök befogadására. Már most 25 nagy űrtartalmú hajót tud befogadni, öt úszódaru (egy száztonnás) és 28 szárazföldi működik a kikötőben. Megváltozott a kikötőmunkások élete ls. Jelenleg 1300 munkás étkezik öt közös étkezőben, két étterem épülőfélben van, három kávéház is várja a látogatód kat... A kubai kikötőmunkások fele a havannai kikötőben dolgozik. Itt megy keresztül a tengeri áruszállítások négyötöde. KEVÉS A VIZ Bármilyen furcsán hangzik, nagyon sok embertől hallottam: „Kevés a vizünk." Igaz, hogy a városokban néha zavar mutatkozik az ivóvízellátásban, de hogy egy ilyen tengeri kikötőben kevés legyen a víz! — egyenesen abszurdum. A magyarázat — a havannai kikötő sekély vizű. A kikötőben sokáig garázdálkodott a Havanna PortDocks, a World Line, Norgalf, Vacaro Line és több más társaság. Ezek tetszésük szerint alakították a kikötő arculatát saját önző rdekeiken kívül semmi másra nem gondoltak — meséli Roberto Fornet, a kikötő vezetője. — A forradalom előtt hetente 8—10 amerikai hajó fordult meg a kikötőben. Nem volt eset, hogy háromezer tonnánál több terhet szállítottak volna. Ilyen hajók befogadására alkalmas volt a kikötő, ezért hanyagolták el modernizálását. KÖZÖS ÉRDEK A forradalom győzelmekoi; a Vapores cubanos volt az egyetlen kubai hajózási társaság. A forradalmi kormápy fokozatosan ellenőrzése alá vette, majd később államosította és átalakította az amerikai társaságokat Olajbűz terjeng a levegőben. A napfényben a szivárvány ezernyi színében tündökölnek a víz felszínén úszó olajfoltok. — Olaj a vízen — ez jó! — mondja Jošé Cordal gépész, akivel bejártam a kikötő hét részlegét. — Olaj a vízen — ez azt jelenti, hogy a kikötő él! VAGY1M LISZTOV