Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-24 / 204. szám, péntek

f A szakosítás eredményei és tanulságai a komáromi járásban Napjainkban általában gyakran kerül szóba a mezőgazdasági ter­melés szakosítása. Irányelveit a CSKP XII. kongresszusa hagyta jó­vá, az EFSZ-ek VI. országos kon­resszusa megerősítette, s egyúttal hangsúlyozta fontosságát és szük­ségszerűségét, és a mezőgazdasági termelés növelése egyik leglénye­gesebb eszközének ismerte el. Ezek alapján a komáromi járásban Is megtettük az első lépéseket a me­zőgazdasági termelés szakosítása felé, elsősorban az állattenyésztés terén. Az indulás problémái Minden kezdet nehéz — tartja a mondás. Nálunk is sok gondot oko­zott, hogyan kezdjük el a nagy mun­kát. Járásunkban sok a kisebb szö­vetkezet, melyek a nagyobbakhoz ha­sonlóan valamennyi mezőgazdasági állat nevelésével foglalkoztak. Ter­mészetesen kicsiben. A zootechniku­sok munkáját nagyon megnehezítette az a tény, hogy 8—9 fajta állatcsoport nevelését kellett figyelemmel kísér­niük, vagyis a csibekeltetéstől a mar­hahizlalásig mindent. így sem az ál­lattenyésztés koncentrációja, sem az egészségügyi és szakmai gondoskodás és persze a hasznosság sem állhatott a nagyüzemi termelés követelményei­nek megfelelő szinten. A termelés szakosítását azzal kezd­tük, hogy a kisebb, néhány közepes és két nagyobb mezőgazdasági üzem­ben megkezdtük az a, iátok koncentiá­lását. A kisebbekben főképp a szar­vasmarha-tenyésztés összpontosul, an­nak is csak egy fő a^a. Ez természe tesen kooperációi követel íz egyes szakaszok közö't Honnan vennék például a hízóknak való bikákat a marhahizlalásra specializált üzemek ha ők tehenet nem tartanak? Vagy együttműködés nélkül hogyan koncent­rálhatnánk néhány mezőgazdasági üzemben a tehéntartást? A kisebb szövetkezetekben fokoza­tosan felszámoljuk mind a sertés, mind a baromfitenyésztést, már amennyire a szakosítás megkívánja. A mezőgazdasági üzemek sajátosságait és lehetőségeit figyelembe véve tehát valamennyi számára megállapítják a fő- ós a meíiék termelési ágakat. Különös gondot fordítunk arra, hogy szarvasmarha-állományunk, így az is­tállótrágya mennyisége is lényegesen növekedjen. Ezi az is megköveteli, hogy javítanunk keli földjeink hu­musztartalmát, hiszen az az utóbbi években 0,3—0,5 százalékra csökkent. Járásunkban 1962 végén kezdtük el a szakosítás szervezését azzal, hogy az említett sajátosságok figyelembe vétele és a mezőgazdasági üzemekkel történt megbeszélések után 3 cso­portba osztottuk azokat a szövetkeze­teket, amelyek szakosítás szempontjá­ból számításba jöttek. Az I. csoportba osztott üzemek a tejtermelésre és a sertéstenyésztésre specializálódnak, ezt kiegészíti a juh- esetleg a baromfi­tenyésztés. A II. csoportban a marhahizlalás és a sertéstenyésztés a fő ágazat. A kisebb szövetkezetekben a sertéste­nyésztés csak mellékes, kiegészítő ágazat a juh- és a baromfitenyésztéssel együtt. A III. csoport általános jellegű ugyan, de ezek fokozatosan áttérnek a tojástermelésre, vagyis ezekben koncentrálódik a baromfitenyésztés. Ezekben tefrinészeiesen megtiiiad a szarvasmarha-tenyésztés, vagy annak valamelyik aga, tie < ba.' '.fiállomány ;iö< ekedésévst pi h zamoian tsükkon a sertésállomá iy. A szakosítás átmeneti időszaka Elméletileg könnyű felépíteni egy járás mezőgazdaságának szakosítását, gyakorlatban azonban az már nem megy olyan egyszerűen ... Hiszen már az is sok gondot okoz, hogyan biztosítsák a koncentrált állatállomány­nak a megfelelő istállókat. Aztán a szakosítással az ls együtt jár. hogy a jelenlegi árpolitikával a koncent­ráció révén az egyik szövetkezet nyer, a másik veszít. Ezt a járás ke­retében összhangba kell hozni. Az egészségügyi szolgálatnak és az irá­nyításnak is fokozatosan az úi felté­telekhez kell igazodni. Természetesen a járás állattenyész­tésének szakosítása (még átmenetileg sem) mehet a termelés rovására Epp ezért nem is oldható meg egyik nap­ról a másikra. Csak úgy, olyan ütem­ben, ahogyan a szövetkezetek meg­teremtik hozzá a feltételeket. De lás­sunk egy konkrét esetet, a perbetei szövetkezetet, hogyan alakul náluk az állalállomány 1961-től 1970-ig. Állatcsoport a) Fő ágazatok 1961 1962 1963 1970 b) mellékágazatok szarvasmarha ebből tehén hizőmarha koca b) mellékágazatok hízósertés 2483 1982 1178 — juh tyúk tehén borjú növendékállat hizőmarha A felkelés 20. évfordulója tiszteletére Bori kis község a lévai járásban. Szorgos nép lakja, melyet az is bizo­nyít, hogy minden jelentős évforduló tiszteletére szocialista kötelezettség­vállalást tesznek. A község lakossága legutóbb a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére tett értékes felajánlásokat s ezeket példásan tel­jesíti is. Így pl. a tojásfelvásárlás évi tervét, mely 26 060 darab tojás el­adását írta elő, már július 14-én tel­jesítették. Sőt, a lehetőségek szám­bavétele után elhatározták, hogy ter­ven felül még tízezer tojást adnak a közellátásnak Örvendetes, hogy július 14-ig ennek is eleget tettek, ami azt jelenti, hogy a tojásfetvásárlás tervét 114 százalékra teljesítették. Mocbeichel Ernő koca hízósertés tyúk 118 101 110 180 1142 61B 857 1800 3416 2751 3044 — 1202 1235 1298 1700 450 465 637 1000 157 136 — — 350 350 532 600 408 354 355 300 1332 3925 3806 120U0 Amint a táblázatból látjuk, a fő ágazatokból a tehén- és a kocatartásra specializálódnak, azaz a tejtermelésre s a borjú- és a malacnevelésre. A hiz­lalást itt teljesen megszüntetik, de 1961-hez viszonyítva 1970-ig csaknem tízszeresére növelik a tyúkállományt. Hogy a már folyamatban levő kon­centráció fennakadás nélkül megva­lósulhasson, a szövetkezetben három farm-rendszert létesítettek. Minden farm saját földterülettel rendelkezik. A farmokon keresztül oldják meg az állatállomány koncentrálását, (illet­ve megszüntetését) és földjükön foko­zatosan kialakítják a termelési irány­zatnak megfelelő vetésforgót. Másképp alakul a helyzet a perbe­teinél jóval kisebb šrobárovói szövet­kezetben. Állatcsoport a) Fő ágazatok 1961 1962 1963 1978 Ami a szarvasmarha-állomány ala­kulását illeti, Srobárovon 1962-ben mindössze 369 marhát tartottak, s amint látjuk, tavaly már 447-et, az idén még annál is többet. Árproblémák A koncentráció (mint hangsúlyoz­tuk) a szövetkezetek együttműködése nélkül nem lenne megvalósítható. Csakhogy például egyes állatcsopor­tok eladásával az károsul, aki eladja, a másikkal a vevő. A tehéntartó mező­gazdasági üzemek például 9—10 ko­ronás árban adják el a hizlaláshoz előkészített 120—150 kg os bikák ki­lóját, holott a termelési költség 12— 15 korona. Tehát az nyer, aki megvet­te. Fordított a helyzet a malacoknál. Itt 22 koronáért adhatja el a szövet­kezet a 25 kg-os malacokat, amelyért a másik szövetkezet pl. 70-kg-os súly­ban aiigha kapna többet, mint ameny­nyit adott érte. A sertéseknél azon­ban megoldható a probléma, mert például az ezres hizladákban alacsony a termelési költség. Egy másik ténye­ző, hogy a 110 kg-os sertésért meg­közelítőleg a vételár háromszorosát kaphatja a termelő. A bikák esetében az eladási ráfizetést ellensúlyozhatja, ha a szövetkezet továbbtartásra alkal­mas üszőket is ad el. Ezek ára ugyanis jóval magasabb a bikákénál, a terme­lési költség pedig azonos. Gazdasági eredmények A szakosí'ás első eredményei mind a termelés növelésében, mind a gaz­daságosságban is megmutatkoznak. Tavaly például 1960-hoz képest 115 százalékra növekedett a tejtermelés a tehéntartásra szakosított gazdasá­gokban. Még jobb a helyzet a marha­hizlalásnál. Az erre szakosított szö­vetkezetek 235 %-kal több húst ad­tak el, mint 1960-ban, s ez a néhány szövetkezet adja a járás marhahús termelésének a 43,8 százalékát. A termelés általános növekedését bizonyltja az alábbi táblázat az egy hektárra eső állattenyésztési bevétel­ről, 1960 1963 I. csoport II. csoport III. csoport 1863 Kčs 2146 Kčs 17.69 Kčs 2351 Kčs 1874 Kčs 2094 Kčs 183 138 — — 22 14 — — 131 135 — — 58 82 447 598 A MARIÁNSKÉ LÁZNE-I Karna ter­melőszövetkezetben még ez év harma­dik negyedében kezdik a poliuretán­nal tömött matracok gyártását. A mat­racok rendkívül könnyűek, pormente­sek és igen tartósak. A súlygyarapodás és a tejelés ered­ményei is a szakosítás mellett szól­nak. A szakosított üzemekben a járá­si 0,54 kg-os átlaggal szemben 1963­ban 0,66 kg volt a napi súlygyarapo­dás. Az évi tejhozam 24 literrel több a szakosított szövetkezetekben, mint a járási átlag. Ha figyelembe vesszük, hogy az említett (és járási viszonylat­ban egyébként ls csak közepes) szö­vetkezetek a takarmánytermesztésben még nem tudhattak lépést tartani a megváltozott körülményekkel, akkor azt kell mondanunk, hogy ez is jó eredmény. A számítások szerint a szakosított szövetkezetek árutermelése 1970-ig lényegesen növekszik. Egy hektárra számítva 750—858 liter tejet, 200—220 kg marhahúst és 600 tojást adnak piacra. A termelés növekedésénél is gyorsabban nő a szövetkezetek jöve­delme, mivel olcsóbban termelnek. Megtettük az első lépéseket a sza­kosítás felé. Nem ment buktatók nél­kül. De tanultunk a hibákból, és eze­ket a tanulságokat gyümölcsöztetjük további munkánkban, a szakosítás to­vábbi terjesztésében. P. MARCINKA, a járási termelési igazgatóság zootechnikusa, Komárom. MEGMAGYARAZZUK Az EFSZ-ek kiegészítő termeléséről A Földművelésügyi Minisztérium 1964. évi 13. számú rendelete 1964. február 6-tól lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek bizonyos kiegészítő tevékenységet folytassanak. Ez fő­leg késő ősszel és télen, leginkább az erdős és a határmenti vidékeken valósítható meg. Ezáltal a szövetke­zetek jobban hasznosíthatják saját termelőeszközeiket, esetleg a helyi anyagi forrásokat és tagjaik munka­erejét. Ez a termelés azonban nem szoríthatja háttérbe a szövetkezet tervszerű munkáját. A rendelet a következő munkákat tekinti kiegészítő termelésnek: a fa­csúsztatás, a fa és a háncs szállí­tása, facsemeték ültetése, homok-, kő-, kavics-, mészkő-, agyag-, nád-, fűz és nyírfavessző-kitermelés, szal­ma, háncs, és más nyersanyagok feldolgozása, különféle mezőgazda­sági munkaeszközök, hordozható fa­vályúk, lószerszámok stb és alkat­részeik készítése, virágkertészet, épületek karbantartása, más szövet­kezet, állami gazdaság, esetleg más társadalmi szervezet építkezésében való segédkezés, társadalmi szerve­zetek építkezéseihez szükséges épí­tőanyagok előállítása, különböző szolgáltatások állami szervek és a lakosság részére, kisegítő munka a cukor-, szesz-, keményítő- és kon­zervgyárakban, földmunkák, helyi talajjavító munkák stb., saját fogattal való fuvarozás a lakosság és más társadalmi szervezetek részére, a népgazdaság szempontjából szüksé­ges közszükségleti cikkek előállítá­sa. A szövetkezet saját szükségleteire végzett munkája a rendelet szerint nem tekinthető kiegészítő terme­lésnek. Ha a szövetkezet kiegészítő terme­léssel akar foglalkozni, köteles meghatározni házirendjében a mun­ka mibenlétét és helyét. A munkál­tatóknak, társadalmi szervezetek­nek szerződést kell kötni velük a kiegészítő termelés biztosítására. A szövetkezet csak akkor kezdhe­ti meg a kiegészítő termelést, ha a járási nemzeti bizottság már jóvá­hagyta a feltételeket, s a munkát csak a jóváhagyott, meghatározott mennyiségben valósíthatja meg. Csak a járás területén szabad a szövetkezetnek a kiegészítő terme­lést folytatnia, elsősorban abban a községben, ahol gazdálkodik. Csak kivételes esetekben szabad a szövetkezetnek más járás területén társadalmi szervezetek részére ki­egészítő termelést folytatni és csak­is akkor, ha ezt a kerületi nemzeti bizottság engedélyezte. Elvileg csak szövetkezeti tagok vehetnek részt a kiegészítő terme­lésben, más személyek csak a hir­detmény 8. paragrafusában megha­tározott esetekben. Ha a szövetkezet a kiegészítő ter­meléshez szükséges anyagot nem sa­ját forrásaiból fedezi, azt kiskeres­kedelmi áron veszi meg, mert en­gedményre nincs Igénye. A kiegészí­tő termeléssel előállított áruk el­adási árát, a munka és az egyéb szolgáltatások ellenértékét hivatalos előírások szabályozzák (Hivatalos Közlöny 1959/186, 1959/187, 1959/229, továbbá a Földművelésügyi Minisz­térium 1962. augusztus 30-án kelt 1962/109369 számú utasítása). A kiegészítő termelésben a szö­vetkezeti tagokat ugyanúgy díjazzák, mint a gazdálkodásban dolgozókat. I Munkaegység, vagy a szilárd díja­zás szerint.) Ha a szövetkezet a kiegészítő ter­melés keretében erdei munkát vé­geztet (facsúsztatás, fuvarozás), ezt mindig készpénzben díjazza. Vagy a megszabott alapbérekkel, vagy a kiszámított munkaegységek­nek teljes pénzbeli értékével. (A ter­mészetbeni járandóság is készpénz­ben fizetendő). A kiegészítő terme­lésben dolgozó nem szövetkezeti ta­gokat az állami gazdaságok alkal­mazottjaira vonatkozó szabályok szerint kell díjazni. A kiegészítő termelés igen jó ki­egészítő jövedelmet jelenthet a szö­vetkezeteknek, különösen az erdős vidékeken. Tőlük függ, hogy ezeket a lehetőségeket ki is használják. PÄND J., az SZNT pénzügyi -főosztályának dolgozója Aratási beszámoló A nagypakai EFSZ-nek 590 hektár aratnivalója volt. Hátra van még né­hány hektár árpa és 30 hektár zab aratása. Az EFSZ öt kombájnnal fo­gott neki az aratásnak, azzal a felté­tellel, hogy 14 nap alatt elvégzi a betakarítást. A szalma kazalozásával is jól haladnak. Nagy Károly trakto­ros napónta 6 hektárról préseli össze a szalmát. A raktárosnak rengeteg a dolga. A 63 vagon gabonából 30 vagonnal küldött az állami raktárba, hogy mi­előbb teljesítse kötelességét a szövet­kezet. A raktáros gondoskodik az ab­raktakarmány kiadásáról, a szomjazó aratók üdítő itallal való ellátásáról stb. Hol van még pisztráng? (CTK) — Hazánkban csak Martin­tól északra a Túróc-folyó felső fo­lyása a pisztráng, e ma mér igen rit­ka hal egyedüli „védett területe". A Túróc-folyó tisztaságát ugyanis mindeddig nem veszélyeztetik ipari szennyvizek, úgyhogy ideálisan alkal­mas a csak kristálytiszta vízben élő pisztráng tenyésztésére. A korábban a Vág, az Árva és a Garam folyókban is gyakori pisztráng most már ritka halnak számít, mivel az említett folyók vize nagymérték­ben szennyezett. A nagylégi EFSZ-ben is hamarosan befejezik az aratást, 478 hektárról már learatták és kicsépelték a gabo­nát. Krocsány elvtárs, a szövetkezet brigádosa dicséri a Hradec Královéból jöti három kombájnost, mert mind­egyikük 90 hektárról csépelte ki á gabonát. Dicséretet érdemel Peller István helyi kombájnos is, mivel 180 hektáros teljesítménye mellett csak 2 százalékos a szemvesztesége, akár­csak a többi kombájnosé. A szövetke­zetben jó ütemben megy a tarlószán­tás és a másodnövények vetése. Kárász Z. Kelet-szlovákiai hírek • Az elmúlt napokban a rozsnyói járás 4Í mezőgazdasági üzemének, amelyek együtt 128 961 liter tejet ad­tak a közellátásnak, 199 ezer korona prémiumot fizettek ki. A košicei járás mezőgazdasági üzemei csaknem fél­millió liter tejet adtak el terven felül, s 631 ezer korona prémiumot kaptak. • A kerület mezőgazdasági tanonc­otthonaiba eddig 2225 fiatal jelent­kezett. Toborzási tervét — 101 száza­lékra — a járások közül eddig csak a košicei teljesítette. • Jövőre a kerületben mintegy 16 ezer fővel emelkedik az állami szek­tor dolgozóinak száma. Ebből a bá­nyákban és a kohókban 3700-al. Bohuš Nemček "'"""'""""""f'sr'swssssssss/sss/sffsfrrstsssjssssssssss. Fiatal kombájnosok versenye A szovjet kombájnokat bizonyára nem kell földműveseink előtt dicsér­ni. Meggyőződhettek kiváló teljesítményéről Júliusban további 280 SZK 4-es kombájn érkezett hazánkba Felvételünkön a Čierna nad Tisoii-i átra­kodóállomásra érkezett szállítmány látható. Ján Kunco felvétele A galántai járásban is folyik az aratás. A fiatalok teljes erejükkel be kapcsolódnak a betakarítási munkák ba. A járásban 26 390 hektárnyi terű létről kell betakarítani az idén a ter­mést. Van mit tenni a fiataloknak, mert 14 nap alatt végezni akarnak az aratással. A CSISZ járási vezetősége már jó előre tervet dolgozott ki, miképpen vesznek részt a fiatalok az aratás­ban. Versenyt hirdetett a legjobb kombájnos címért. A versenybe 61 fiatal jelentkezett. Fülöp Tibor — a taksonyi EFSZ­ben — 250 hektár gabona aratását vállalta, Recska Imre — diószegi EFSZ — szintén 250, Hubík Pál — Farkasd — pedig 220 hektárral je­lentkezett a versenybe. Szalai Her­mán, Nagy Ferenc, Török Inlre, Ben­kő Ferenc, Sándor Ferenc, Vajda Ru­dolf és a 61 közül bizonyára még sok fiatal kombájnos nevével, fogunk találkozni az idei aratásban. A pusztafödémesi EFSZ-ben alakult 19-tagú ifjúsági munkacsoport annak idején elnyerte a XII. kongresszus brigádja elmet. Most, a nagy nyári munkák idején ez a csoport tevé­kenyen segíti az EFSZ-t. 14 nap alatt akarnak végezni az aratással. Ez csak úgy lehetséges, ha három műszakban dolgoznak. A fiatalok vállalták az éjszakai műszakot. Schiffel Eva, a pusztafödémesi pio­nírszervezet vezetője 80-tagú csopor­tot szervezett, amely a nyár folya­mán főképpen a tűzoltalomban se­gédkezik. Az aratás gyors befejezése érdeké­ben a galántai járás mindég juŕžs­gazdasági üzemében megmozdultak a fiatalok. 50 kombájnos párosban fia­talok dolgoznak. Vállalták, hogy 6000 hektárról takarítják be a termést. Gondot fordítanak a minőségre, a szemveszteség nélküli aratásra. Vál­lalták, hogy a szemveszteség nem ha­ladja meg a 4 százalékot. A fiatalok a járás 3000 hektárnyi területéről gyűjtik be a szalmát. E célra 25 ifjúsági munkacsoportot szerveztek, melyek éjszakai műszak­ban és vasárnap is dolgoznak, mert a szalmabegyűjtést fontosnak és az aratás szerves részének tekintik. Az ifjúsági munkacsoportok versenyben állnak egymással. A legjobb kombájnosokat a CSISZ járási vezetősége kitünteti, jutalom­ban részesíti, a járási n»mzeti bi­zottság pedig ezer-ezer korona jutal­mat ad a legjobbaknak. A pionírok is dicséretet érdemel­nek. Körülbelül kétezren kapcsolódtak be az aratásba. ('b. ijj HW4. Július 24, * ÖJ SZÖ S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom