Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-21 / 201. szám, kedd

Milyen az ellátás a Csallóközben ARATÁS IDEJÉN Brigádos kombájnosoknak felszolgálási pótlék nélkül tálalják az ételt • Ásványvíz, szörp, szikvíz van elegendő - a sör hiányzik • Meddig lesz még „vörös posztó" a helyi kezdeményezés? Fáradt kalászok tengere dől rendre a katlogó gépek elfltt. A kombájn méltóságteljes mormolással kebelezi be az „életet". A szalmaprés nyomán fodros kazlak keletkeznek. A Csallóközben teljes ütemben folyik a gabona betakarítása... Aratnak: gépek vágják a rendet, csépelik a kalászt, s a szalmáj bálokba fűzik, összehordják, kazlazzák. A terményt megtisztítják és elhelyezik a magtárakban, avagy a szerződéses felvásárlás keretében átadják az államnak. — Kaszás nem feszít csapót, marokszedő nem görnyed s a kötélcsináló sem igyekszik előzni a reggelt. Nincs kaparó gereblyét vonszoló gyermek. Nem visznek többé nyikorgó szekéren három-négy keresztet... Sokkal kevesebben aratnak, mint évekkel ezelőtt, s a gépek megkönynyítik a munkát, azért az édesanya mégis csak így csitítja az álmából felsíró gyermeket: Ne zavard apád álmát fiam, neki holnap megint munkába kel! állnia ... Kötjnyebb. de mégis nehéz. Máskülönben nem készülne rá csaknem az egész ország: a felvásárlók, a termelők és a közellátás. — Kitisztogatták a hombárokat, megjavították a gépeket és elegendő ételről, italról igyekeztek gondoskodni — mert a nyár heves és a hőség, a fáradtság, éhet, szomjat okoz. — Mi a helyzet a közellátásban a dunaszerdahelyi járás területén? Sidó Imre a fogyasztási szövetkezet szervezési osztályának vezetője ad felvilágosítást: — Az üzletek áruforgalmi terve az elműlt évhez viszonyítva emelkedett. A vegyesboltok áruválaszték szerint is teljesítették a tervet. Ez évben általában kedvező a helyzet: javult az áruellátás, a legtöbb szállítónál bővült a választék és időben is szállít. A szövetkezeti községekben a tejtermeléssel kapcsolatos célprémium érezhetően növelte a vásárlóerőt... S ha már a nyári ellátásról van szó, hadd említsem meg a turistaforgalmat, amely az elmúlt évhez viszonyítva több mint nyolcvan százalékkal növekedett. És most vegyük sorra az aratási előkészületeket: Az áruellátás tervét már áprilisban kidolgoztuk, májusban soronkívül feltöltöttük készleteinket, s mivel nem volt elegendő csomagolt árunk, az ömlesztett portékát munkaidő után brigádban csomagoltuk. S most lássuk, milyen eredményeket hoztak az előkészületek. Röviden is kifejezhető: minden van, csak éppen a sör kevés. A zöldséget a járás hatvankét szövetkezete szerződés alapján közvetlenül szállítja az üzletekbe. Nyolcvannégy elárusítóhelyet látunk el igy. Harminckét földművesszövetkezetben rendeztünk be étkezdét, s tíz bizalomsátrat nyitottunk a járás mezőgazdasági üzemeiben. Felmár fenő, a hidegkonyha vezetője azonban ragaszkodott különvéleményéhez: — A hidegkonyha vonalán a helyzet, megvallom, nem a legjobb. A tavalyihoz viszonyítva a bevétel hatvanháromezer koronával kevesebb. Megmondom ez okát ls: amióta felemelték a haltermékek árát, alig adjuk el a szokásos egytizedét. Ez ellen persze nem akarok szőt emelnii importáru, érthető. S amennyire módunkban áll, hazai termékekkel pótoljuk, így elsősorban különféle juhsajtkészltményekkel. Első eredméményeink már mutatkoznak is. Nem tudok azonban kibékülni az orosztojás árával — három korona negyven fillérre emeltük, ugyanakkor a tojás árát leszállítottuk hetven fillérre. Tegyük ál a székhelyünket egy járással tovább. NézzUk meg, mi a helyzet Komárnmhan: A járási nemzeti bizottság kereskedelmi osztályán kopogtunk Kotarina Štefánková ismerteti a helyzetet: — Hús, konzerv, zsír, tojás, vaj, liszt, egyszóval minden alapvető élelmiszerből annyi tartalékkal rendelkezünk, hogy az Igényeket kielégíthetjük. A zöldségellátásban ugyanez a helyzet Üzleteink több zöldséggel rendelkeznek, mint eddig bármikor. A zöldségárakat a járásban állapítjuk meg, úgyhogy veszteségeink nem is igen vannak. Egyedül talán a tej és a Juhsajtkészítmények nincsenek olyan mennyiségben, mint azt szeretnénk. Az italok terén pedig sajnos ... A sörellátás rossz és ásványvizünk sincs elég A nagykereskedelemből voltak ebben az ügyben Szántón. Nem jártak sikerrel.. Már három műszakban végzik a szíkvíz és a szörp előállítását. A |árás egy tekintélyes része azonban az ellátás tekintetében nem tartozik a mi hatáskörünkbe: Perbete, Bajcs, majd Párkány környékét az érsekújvári járás látja el és mindig nem a legjobban. Megkíséreltük ezeket az „állásainkat" visszaszerezni, de nem sikerült. Mondanom sem kell, hogy aratás idején külön gonddal figyeljük az ellátást. Huszonegy bizalomsátrat létesítettünk, s ezeket és az üzleteket Is állandóan ellenőrizzük. Fűry elvtárs osztályvezető éppen egy ilyen ellenőrzésről érkezett, lássuk, mit hozott tarsolyában: — Bajcson és Naszvadon voltam, Hogy mit állapítottam meg? Bajcson nem volt sörük és rendezni kellett a nyitási és zárási időt. Naszvadon nem volt ásványvíz, de korlátozott mennyiségben azért sört adtak. Alighanem hasonló a helyzet másutt is. Javulásra egyelőre a húsellátásban számíthatunk: a sertés- és a marhahús aránya rövidesen megváltozik. Halljuk még, mit fűzhet mindehhez hozzá a fogyasztási szövetkezet: Kovács Ferenc, a fogyasztási szövetkezet vezetője nyilatkozik: — Első és legfontosabb, s ezt ma száz százalékra biztosítjuk, a brigádkombá|nosok ellátása. Számukra vasárnap is főzünk, s a szövetkezetnek tíz százalékos kedvezménnyel adjuk az ételt Felszolgálási díjat sem számítunk, bár minden esetben a fogyasztási szövetkezet alkalmazottja szállítja a mezőre az ételt, ha a földművesszövetkezet gépjárművén is. A nyári ellátás biztosítása érdekében alkalmazottaink körében szocialista munkaversenyt szerveztünk öszszesen kétezer korona elnyeréséért. Ainl pedig az italokat illeti, az nem valami rózsás. Sör nincs elég, s ennek az az eredménye, hogy a fogyasztás Intenzíven nő. Sörért sorba kell állni, ez nem titok, s ha már valaki kivárja a sort, akkor nem egy, hanem legalább három sört vesz, bár normális helyzetben legfeljebb egy pohárral inna. Lehetne csökkenteni a sörfogyasztást, azzal, hogy az alkoholmentes Italok minősége olyan lesz, amint azt a vevő várja. Itt van például a Kofola, azt még soha sem kellett kínálgatni a vendégeknek. De ha még ennél is jobbat tudnánk előállítani! Komentárra nincs szükség, csupán két dolgot jegyezünk meg: Először is azt, hogy az alkoholmentes italok gyártásában sok behoznivalónk akad, de még a közönséges szikvízgyártás körül sincs minden rendben. Nem beszélve az ásványvíz előállításában elkövetett mulasztásokról. S ha még ehhez hozzávesszük, hogy az egész Csallóközben alig van élvezhető, egészséges ivóvíz — nem is kell bővebb kommentár. A másik probléma szinte megfoghatatlan: Többször felvetődött a földművesszövetkezetek anyagi segítsége, de mind a fogyasztási szövetkezet dolgozói, mind a járásiak e kérdésben szemmeliáthatőan nemtetszéssel nyilatkoztak... Kovács Ferenc, a fogyasztási szövetkezet járási igazgatóságán pedig egyenesen rosszallotta, hogy Gúta, az ország legnagyobb községe és szövetkezete saját erejéből létesített konyhát... Ezután már csak azt kell majd tisztáznunk, mi a fontosabb, hagy az aratók a fogyasztási szövetkezet főztjét egyék, vagy mindenki megelégedésére biztosítva legyen az ellátás. (-él) Inkább a hafált választotta... Szép, fiatal íj uolt, előtte állt §11 az élet, egy serdülő leány ezer álommal átszőtt élete. Más viszonyok között aszszony, anya lett volna, mint iskolatársnői és a többi leányok... Senki sem kénysenki sem nógatta, mégis fegyvert ragadott. Géppisztollyal cserélte fel a tollat. Ellenállhatatlan erő űzte, haftotta a heszerítette, Szeptember végén a partizánok védelemre rendezkedtek be. Október 1-ről 2-ra virradó éjfél a fasiszták erősítést kaptak LevoCáról és Handlováról. Harckocsikkal indultak rohamra. Ádáz küzdelem keletkezett, huszonöt partizán vére festette pirosra az avart az Akasztója-hegy alján. A német túlerő Ziarlg nyomult előre. A felkelők a Garam bal partjára húzódtak vissza. Ekkor Emíliának az a szerencsétlen ötlete támadt, hogy hazaugrik valamiért. S ez lett a veszte. A fasiszták besúgói a kertek alján leselkedtek. Megkezdődött a vallatás puskatussal, ütlegekkel, rúgásokkal. De Emília Zubríková jogát összeszorítva tűrte az embertelen kínzásokat. Elhurcolták Kremnicára. Vég nélküli napok virradtak Emíliára, hosszú hetek és hónapok, a vizsgálati fogság kétség és remény közötti hónapjai. Kora tavasszal a jogoly leány egyre gyakrabban álldogált a vasrácsos ablak mögött és teli tüdővel szívta magába az ébredő természet jelséges illatát. Hiszen fiatal volt. Kommunista jogolytársai Ilyenkor igyekeztek lelket verni belé: — Csak kitartás Emília, ne hagyd el magad! Közelednek a mieink... Hallga! Mintha távoli ágyúdörgés hangját hozná ide a szél...! A katyusák bömbölése egyre erősödött, közeledett. A tavaszi szellő közben virágzó ják illatát kergette be az ablakon, jüszag terjengett egy pillanatra a dohos emberistállóban ... És akkor, azon az átkozott március 9-én a fasiszták a szabadba terelték a foglyokat. Ásót, csákányt nyomtak kezükbe ... Sortűz dördült, tarkólövések zaja kattogott. Emília Zubríková is holtan rogyott a maga ásta verembe. Pedig élni szeretett volna.,, , ;'t. *. fozef Zubríknak fogalma sem volt arról, hogy hazájának népe fellázadt az országbitorlók önkényuralma ellen. Feleségével együtt Dél-Amerikában, Uruguayban élt, ahová két évtizeddel azelőtt a munkanélküliség űzte. Zubríkné nem sejtette, hogy leányát a fasiszták ... Tudomást szerezve szülőföldjük j elszabadulásáról, a legközelebbi hajóval hazajöttek. Otthonukban azonban kisírt szemű anyjuk várta őket — egyedül. Túl az óceánon tizennyolc évig örült Zubríkné leányának. Almában még beszélgetett is vele. Es most, amikor végre keblére szoríthatná szíve magzatját, rideg sír hanttal kellett beérnie. Jozef Zubrík munkára Jelentkezett. Vasmunkásnak szegődött. Belépett a pártba. A žiari Kohászati Kombinát építésében önfeláldozó munkájáért elismerő oklevelet kapott, w '»: n Dombon fekszik a žiari temető, nem messze attól a településtől, amely egyre korszerűbb lakónegyeddé terebélyesedik. A temető egyik sírjában Emília Zubríková partizán alussza örök álmát. Ilyenkor nyáron rózsaillat terjeng a levegőben, fehér és halványrószaszín szegjük lengedeznek az esti szellő fuvallatában. Egy sírhanton márványba vésett szavak emlékeztetnek eg'y hős leány törhetetlen elszántságára: „...és akik a törvényes rend helyreállításáért és hazájuk felszabadításáért inkább a halált választották." A temetőbe vezető úton ormótlan toronydaru emelgeti a csővezeték alkatrészeit, a lenyugvó nap sugarai pedig bearanyozzák a Szlovák Nemzeti Felkelés Művek épületeinek tetőit. Az Akasztója-hegy alján vadonatúj Iparváros bontogatja szárnyalt. Csak a sírkő áll továbbra is mereven, mozdulatlanul régi helyén, mint egy óriási felkiáltójel, intelmül az utókor számára. GREK IMRE JÓ KEZEKBEN A ZÁSZLÓ A PalárikovóI Állami Gazdaság dolgozói az utóbbi időben kiváló termelési eredményeket érnek el. Munkájuk elismeréseként nemrégiben másodszor is elnyerték a Központi Szakszervezeti Tanács vörös vándorzászlaját. Az állati termékek félévi felvásárlási tervét minden termékből hiánytalanul teljesítették. A vágóállatod nál jelenleg is nagyon jó súlygyarapodást érnek el. A napi fejési át> lag 9,77 liter tehenenként. Minden jel arra mutat, hogy az idén derekasan helytállnak a termelési feladatok teljesítésében. Csikós Ferenc, Tardoskedi i i — Mi van, szomszéd? — zökkentette ki gondolataiból Bernadlö hangja; haragjában odadobta a vasvillát az eresz alfára, hogy csak úgy pengett a köveken. Rlpacsos képe, amelyet benőtt az egész heti borosta, eltorzult a méregtől. — Mit akarsz, szomszéd? JĎ szomszédok voltunk, de többé be ne tedd a lábad az udvaromba! Zsidókat tartasz a házadban! Meglátod, meglátod szerencsétlenség szakad az egész falura. Mit képzeitéi, szomszéd .. ? Könnyen akartál pénzhez, vagyonhoz jutni...? Schnltzertől már egy garast se kapsz —1 — Elment az eszed, szomszéd? — vágott férje szavába BernadiCné. — Jóságos istenem! Te aztán befűtöttél nekünk! Az egész falunak! — Hallgass, asszony! — förmedt rá halkan Bernadiö, — Ne járasd a szádi BernadiCné tovább sopánkojäott, aztán sírva fakadt. FORDÍTOTTA TÓTH TIBOR — Na megállj — fenyegette meg Bernadič Letanovskýt —-,ezért még drágán megfizetsz, ha baj lesz a zsidóid miatt! Mindig mondtam, hagyd a zsidókat, de nem hallgattál rám. — Nem mondtad — mondta csendesen Letanovský —, sohasem mondtad. — Mitől lett egyszerre ilyen okos, szomszéd? — kiáltott át a sövényen Letanovský fia, Jozso és kiköpött. — Maga csak ne fenyegetődzön és ne kiabáljon! Itt vannak a faluban a katonák, az a fő, hogy el ne járjon a szánk, és nem történik semmi baj! • Marka hol van ? — kérdezte sírva Bernadiöné, mert észrevette az eresz alján a fazekat s benne néhány szem kifejtett babot. — Marka Markaaa! Letanovský elfordult tőlük. Egész teste dermedt volt a félelemtől. Égett a szeme, sajgott a gyomra. — Markaaal Valahol messze mennydörögve robbant, megremegett a föld; BernadicéK szobájának ablaka megcsörrent. Letanovský hiába várta Bernadiö Markát. Hol van? Hol lehet? Kénytelen volt egyfolytában rá gondolni. Akár a kispadon ült, a ház előtt, vagy a konyhában az asztalnál, akár az udvaron szöszmötölt, az Istállóban vagy a pajtában tettvett, egyre csak azt kérdezte magától: Hol van? Hol lehet Marka? És hol vannak Schnitzerék? Mi történt velük? A grabőci erdőben vannak? Vagy nincsenek ott? Hol lehetnének máshol? A závodí határban más rejtekhely nincs. Csak a grabóci erdő. És ml lenne, ha — Istenem! — ha visszajönnének? Mennybeli uram! Ha Marka visszajönne, az ember legalább tudná, mit tegyen. — A katonák beszállásolták Iffland századost Letanovskýék hátsó szobájába. Az egész ház tele lett katonaszaggal, Illatszer, dohány, cigarettafüst, nemrég naftalinos ládából elővett, s máris agyonizzadt ruhák bűzével. Letanovský alig bírt lélegezni, a bűz minden lélegzetvételnél újabb félelemmel töltötte el, — Letanovský? — kérdezte Iffland, s cserzett képével rámosolygott. — Alles in Qrdnung, alles gut?. — Gut, gut, — mondta Lefanovský, — jó, jő, kommandáns úr. Semmi sem vo.lt jől, m$rt Marka nem jött Haza sem délután, sem este. Beköszöntött az éjszaka, derült, de sötét és hideg éjszaka. Csendes, akár a sír. Závodban kutyák se ugattak, mert az emberek istállókba, ólakba zárták őket. Azon az éjjelen alig aludt valaki. Letanovskýnál a bejárati ajtó bélésén cédula lógott egy sor névvel „Letanovský Ján, Letanovský Anna, Letanovský Jozef, Letanovský Brigita, Letanovský Štefan, Letanovský Benedikt"; a házban a két fiún, Istvánon és Benedeken kívül senki sem aludt. A szomszédék, BernadlCék házában sem hunyta le más a szemét, csak a három unoka, egy kislány meg két fiú. BernadlCék estig vártak Markára, s hogy nem jött haza, hat óra után már senki sem mert kimenni a há'zből, hogy jelentse az eltűnését Janderla bírónál vagy a parancsnokságon. Hol lehet? Hová ment? Elmenekült a svábok elől? Fél hazajönni? Letanovský az első szobában összekuporodva feküdt az ágyon, nem aludt. Bal karja az ágy szélén tehetetlenül a földig lógott. Bernadlfiékra gondolt, Markára, Schnttzerékre ős önmagára. 'Az első háború alatt Oroszországban megtanulta, hogy kegyetlen a német, a maga fajtájának sem bocsát meg, nem néz el semmit. Az alezredesnek akinek a bajsza szerint viselte Letanovský a magáét, volt egy csicskása. A legény szabadságra ment, otthon megölte az apját és az anyját, s amikor visszajött, szalonnát evett, amit hazulról hozott. Az alezredes lova a legény szalonnája után kapott, és pofáját fölsértette a katona bicskája, Hiába rimánkodott a csicskás, semmi sem segített rajta, meg kellett ásnia a maga sírját, és az alezredes sajátkezűleg agyonlőtte. „Otthon semmi baja se történt", hajtogatták a katonák, semmi baja se történt azért, hogy megölte az apját meg az anyját. Itt meg..." „Az ám, fiúk", mondta Letanovský, „ez Isten büntetése volt. Semmi más". — ..Bizony az volt!" — „Talán többet ér a legszebb ló az ember apjánál, anyjánáll" — „Hisz a lónak semmi baja se lett. Csak megkarcolta a pofáját". Letanovský ugyan elhitte, hogy a legényt isten büntetése érte, de megtanulta azt is. hogy a német semmit sem néz el, semmit sem bocsát meg. De ez a kommandáns sem látszik rossz embernek, gondolt az ágyban Ifflandra. Talán, ha az ember beszélne vele, ha elmondana mindent, de igazán mindent... Bernadiö nadrágban, kabátban feküdt az ágyon. Csak a bakancsát vetette le. Az járt a fejében, elárulja-e Letanovskýt a parancsnoknak, hogy ennek fejében elnézze, hogy Marka nincs idehaza. De lio-. gyan Ts tehetné? Letanovský rendes ember, Schnitzerék IS rendes emberek. A svábok sem látnak meg mindent, bár mim den után szimatolnak. Bernadiö nyugtalanul vakargatta boros* tás, ragyaverte képét. Lassan műit a derült, sötét' és hideg éjszaka, s amikor hat őra tájt felvirradt a vasárnapi reggel, Závodra hajnali köd borult. A levegő nyirkos és hW deg, a poros főid nedves a köd* tői ős a harmattői, Bernadiö bakancsban, foltos nadrágban, ócska, szűk kabáti ban, zsírosan csillogó sapkával a fején elsőnek vágott neki az útnak a falun keresztül. Hazulról FelsőDrezányba küldték, menjen a bátyjához, talán oda szökött Marka. Da miért ment volna oda?! Brezányban 1B svábok vannak, Ha ott nem találja, el kell még mennie Nagyporubába. Talán a nénijéhez futott. A nedves por bakancsára ragadt. Nyomban nagy foltokban előbukkant alóla a száraz föld. Hova lehetett az a lány? Elvitték volna? Dé hova és miért? — Haiti — ordított rá duis ván az őrszem a falu végén, r-t Weg, wegl Bernadiö megállt. A katona magas, szürkészöld csizmás fickó, homlokára húzott sisakkal e fején éles, határozott mozdulatokkal mutat-! ta, hogy forduljon vissza. (FOLYTATJUK) Ü] SZÖ 2 * 1964- iúlius 21.