Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)
1964-06-13 / 163. szám, szombat
KÍ tô vŕif ;.>;<)' Ií ľr SÍ . o s ; v >'/j : % • ? A Csehszlovák Posla új, ha értékből álló sorozatot bocsát ki Virágok címmel. A bélyeggyűjtők a színes, ízléses kivitelű sorozatot nagy érdeklődéssel várják. Vége a „nemzeti gyásznak" A napokban közölte a sajtó, hogy visszaillesztették eredeti helyére a híres koppenhágai sellőt, Dánia nemzeti büszkeségét. A dán közvéleményt, és világszerte a kultúrembereket mélységesen felháborította néhány barbár vandalizmusa. Hetekkel ezelőtt ismeretlen tettesek — valószínűen az éjjeli órákban — lefűrészelték a műremek fejét. A koppenhágai sellő immár fél évszázada a dán főváros büszkesége, mondhatnánk szimbóluma volt. A dánok „nemzeti gyászt" ültek. Megnyugtatóan hatott a hír, hogy a sellő megifjodva ismét ott ül a tengerparton. A közvéleményt azonban még mindig izgatja, kik lehettek a tettesek. A vélemények megoszlanak: vagy otromba gyerekes csinyt követett el valaki, vagy huligánok garázdálkodtak, de azt sem zárják ki, hogy külföldi turisták, valószínűen amerikaiak valamilyen emléktárgyat akartak magukkal vinni, s éppen a sellő feje tetszett meg nekik. Ezt az is alátámasztja, hogy nemrégen e;.y amerikai milliomos egész vagyont kínált a sellőért. (LJ r*-**' ' r Nagy kultúrák néma hírnökei Elfeledett, csodálatos világok tárulnak fel a régészek kutatásai nyomán • Sziklarajzok a Fehér-tenger és az Onyega-tó vidékén • Az ajkok fejlett városkultúrája • Hatezer év előtti csilka állam Peruban • Teotuacan, a rejtélyes város • Kik alapították Ticalt? • Núbiai freskók Bár az atomkorral az emberiség a tudomány és a kultúra óriási magaslatára emelkedett és egymás után tárulnak jel előtte a természet titkai, a történelmi, még inkább a történelem előtti múltról aránylag keveset tudunk. A modern kutatóeszközök, az atomtechnika alkalmazása lehetővé teszi ugyan becses, ókori, sőt őskori leletek korának eléggé pontos meghatározását, ám keveset tudunk azokról a rég elsüllyedt városokról, amelyeknek népei a mai civilizált és fejlett kultúrájú népeket megelőzve remekműveket alkottak az építészeiben, a szobrászatban, a festészetben. A modern ember a technika nagyszerű vívmányaival a szó szoros értelmében hegyeket mozgat, jolyómedreket változtat meg. A megbolygatott földtakaró alól nagyon sok esetben homokkal betemetett, elvarázsolt birodalmak bukkannak elöl. Kik éltek Itt, kik alkottak, kik hagytak művészi kincseket az utókorra? — ennek a rejtélynek megfejtése a tudósokra, a régészekre vár. A megcsonkított koppenhágai sellő. KEMÉNY DIÓ i A nsilkák nem ismerték a féZcilavruga A Fehér-tenger partvidékén Vigosztrov közelében ki tudja hány évezrede csapkodja a Sojrukan-vizesés a gránitsziklákat. A gránit erős kőzet, dacol a természet erőivel. A tajtékzó víz tízezer éven át nem tudott kárt tenni a gránit sziklafalban. így is mondhatnánk: legalább tízezer éve, mert enynyire becsülik a gránitfalon talált félméteres rajzokat. Ki volt alkotójuk? Primitív ember, aki halászatból és vadászatból élt. Szerszáma a a kő volt. Amikor művészi ihletet kapott a környező életképek megörökítésére, gondosan me t", kiválasztotta a legsr 8 faragott alkalmasabb köveedény került elő. k e t. s így rajzolta meg a részleteket. Egy ütés a köre, s máris fehér pont jelenik meg a szürke gránitfalon. Egy halász hívta fel Linyevszkij szovjet etnológus figyelmét a különös rajzokra, melyeket Démonnyomoknak neveztek el. Hasonló pontrajzokkal találkoztak a szovjet néprajztudósok és régészek kissé keletebbre az Onyega-tó vidékén. Az ún. zalavrugai petroglifák már tökéletesebb változatai a „Démonnyomoknak", tulajdonképpen képes mesék. A rajzok sorozatot alkotnak bizonyos esemény elbeszélésére. Gyakoriak a különleges halászcsőnakokban, ún. karbaszokban ülő evezős alakok. Egy csónakban rendszerint 20—30 ember ül. Kérdés, honnan jöttek erre a vidékre? Karélia mintegy tízezer évvel ezelőtt, a jégtakaró eltűnése után népesült be. Az Ural és Nyugat-Szibéria vidékéről jöttek az első telepesek, s mintegy négyezer évvel ezelőtt egységes kultúrát alakítottak ki. Halászattal és vadászattal foglalkozhattak, mert a Démonnyomok és a Zalavruga vidékét ősi vadászterületként tartja számon a történetírás. Titokzatos birodalom A krónikák szerint az ajk nép vezére elküldte fegyvertársát, nézzen szét a Szevan-tó környékén és szemeljen ki benépesítésre alkalmas területet. Most az örményországi Szevan tő partján hatalmas erőmű épül. Érdekes letűnt világ maradványai kerülnek elő a Szevan elvezetett vize alól. A régészek hadszíntere Lcsasen falu környéke. Itt ke2dték az ásatásokat. Itt háromezer évig víz borította egy régi város négyzet- és kör alakú házait és széles utcáit. Bronzkardokat, ékszereket, és korsómaradványokat találtak a sírokban. A régészek Mnacakanyan professzor vezetésével 150 sírt kutattak át és arra a megállapításra jutottak, hogy a település kultúrája nem egykorú, azaz a leletek több korszak összetevődött kultúráját tükrözik. Feltételezik, hogy Itt már 39 évszázaddal ezelőtt dívott a rabszolgaság. Tizenkilenc négykerekű kocsit találtak a romokban — ez világméretben páratlan lelet, — s az egyik sírban kétkerekű katafalkszerű kocsin valamilyen törzsfőnök tetemére bukkantak. Így temették el őt, s temetése napján négy rabszolgáját is megölték és melléje temették, mert azt vallották, hogy a rabszolgáknak a túlvilágon is szolgálniuk kell urukat. Lcsasen falu közelében ősi erőd romjai is előbukkantak. Az egy km hosszú és 500 m széles erőd falait csiszolatlan bazaltból építették; egyegy bazalttömb legalább öt tonnát nyom. Az erőd több mint 45 századdal ezelőtt épült. A bronzkorban kialakult élet mintegy tíz századdal ezelőtt szűnt meg, amikor Örményországban nagy feljődésnek indult a kereskedelem és terjedni kezdett a keresztény vallás. Ezt bizonyítják a későbbi korból származó emlékek: sírok, kőkeresztek, ún. hacskarok, és egy örmény gregoriánus templom romjai. A legértékesebb lelet két vasöntő kemence. A régészek következtetése szerint az örmények elődjeinél időszámításunk előtt a XIII—XII. században honosult meg" a vas. Hatezer éves település a homoktengerben Peruban Prederie Angel limai egyetemi tanár hatezer éves falut fedezett fel egy homoktengerben. Alapítója a kihalt csllkat törzs volt, mely egy időközben kiszáradt folyó völgyét népesítette be. Nádból szalmából, fagallyakból fonták házaikat. Halottaikat gyékényre helyezték, szemfedőnek is gyékényt borítottak rájuk. A halott mellére és hasára köveket helyeztek, hogy szelleme el ne szabadulhasson és ne rémítgesse a törzs tagjait. A halott nő szelleme még veszélyesebb volt, ezért testét öt cövekkel szúrták át, hogy ne hagyhassa el helyét. Fő táplálékuk gyümölcs, főként eper volt, a földművelésen kívül háziipari űztek, fejlett volt a szövőiparuk. A csilkák időszámításunk előtt mintegy 2700-ban kihaltak, egykori terüietük azóta lakatlan volt. Ősi rejtély A mexikói Teotuacan ősi város eredete ma is rejtély. A krónika szerint Tlalok esőisten városa volt, ezt vallják az aztékok. A homoktakaró alól előkerült két piramis, a Nap és a Hold piramisa azt bizonyítja, hogy az őslakók mesterei voltak az építészetnek, ezenkívül kiválóan rajzoltak. Az Itt lakó indián törzs mongol típusú volt, mandulavágású szemmel. Virágzó kereskedelmet folytattak, de időszámításunk előtt a X. század elején városuk teljesen leégett. Találgatják, ml okozta a tüzet? Ellenség műve volt-e, vagy pedig a lakók valamilyen okból maguk gyújtották fel városukat? Mivel az esőisten védelme alatt álltak, fő foglalkozásuk a földművelés volt, amit több épen maradt falfestmény is szemléltet. A maják fővárosa A guatemalai Tikal valaha a maja birodalom fővárosa volt. Itt, az ország északi részén nagyszabású munkálatok folynak a múlt örökségének feltárásán. A régészek nehéz körülmények kőzött dolgoznak, az állandó nedvesség, a burjánzó trópusi növényzet, és a sok hüllő akadályozza munkájukat, melyet 1966-ban terveznek befejezni. Az eddigi leletek alapján három periódust különböztetnek meg a nagyhírű maja birodalom történetében, mely a XI. században áldozott le. 1848-ig semmit sem tudtak Tikal múltjáról, csak akkor figyeltek fel rá a tudósok, amikor piramis alakú építményeket ástak kl. Megállapították, hogy a maják nem Ismerték a fémet, de ismerték a törtszámokat és sajátos hieroglif írásuk volt, amelyet néhány évvel ezelőtt szovjet tudósok fejtettek meg a Tudományos Akadémia . novoszibirszki fiókintézetében. Amerre a Nílus folyik A Nílus megváltoztatott medrének irányában szovjet és egyiptomi kutatók nagy ásatásokat végeznek az EAI< és Szudán határán. A homoktengerből, ahová csak a sakálok üvöltése hallatszik, 30—40 méter mélységből nemrégen egy kupolás mennyezetű keresztény kápolna romjait ásták ki. Több mint száz csodálatos aranybronz és vöröses színű freskó borítja a falakat. Csodálatos módon épségben maradtak. A Núbiai sivatagban talált műkincsek a IX.—X. századból származnak. összeállította: L. I. TRABANT 60Í A Német Demokratikus Köztársaság autóiparának újdonsága a közismert Trabant gépkocsi új 601-es típusa. Mindenekelőtt rendkívül tetszetős, műanyag-karosszériája tűnik ki, nyújtott vonalai a karosszériaépítés legújabb irányzatát tükrözik. Az ablakok felülete 26 százalékkal nagyobb, mint a korábbi típusé — s ez lényegesen növeli a vezetés biztonságát és kényelmét. „Megnőtt" — méghozzá 12 százalékkal — a csomagtér Is, az utastérben pedig minden korszerű kellék megtalálható: belső világítás, ruliaakasztók, lehúzható ablakok stb. A hátsó üléseken sem kell ezután szorongani, kényelmes hely áll rendelkezésre. Az erőforrás a már Ismert, gazdaságos, 600 köbcentiméteres, kétütemű motor, amely 100 km órás maximális sebesség elérését teszi lehetővé. ÚJ TÍPUSÚ SZÁRNYAS HAJÓ A gorkiji (Szovjetunió) hajógyárban bocsátották vízre. A hajó ugyanúgy úszik a vizén, mint más úszótest. Bizonyos gyorsaság elérésekor azonban a szárnyakból kiáramló nyomás a víz szintje fölé emeli a hajót, amely azután úgyszólván repül a vízszint felett. Ezzel lényegesen csökken a víz ellenállása és növekszik a gyorsaság. A gázturbinás motor új típusú hajtóanyaggal működik. A hajót tehát vízsugaras reaktív erő hajtja, és nem hajócsavar, mint eddig. Ez lehetővé teszi a 110 km/órás sebesség elérését. Ez a hajó a világ leggyorsabb folyami úszóteste. TÉSZTAGYÁRTÓ GÉPSOR Az olasz Pavan-gyár nagy teljesítményű önműködő tésztagyártó gépsort állított elő. A gépegységek rendkívüli pontossággal végzik el a szükséges nyersanyagok adagolását, öszszedolgozását, formázását és átlátszó, hővel lezárt műanyagtasakokba való csomagolását. A gépsor óránkénti teljesítménye 400 kilogramm tésztaféle. impozáns, minden részében fémből készült, teljesen önműködő szárító egészíti ki a gépsort. Ennek teljesítménye — a szárításra kerülő anyagtól függően — óránként 100 —700 kilogramm tésztaféleség. Ez az egység természetesen más önműködő gépegységekhez is csatlakoztatható. A gépegységek működése központi kapcsolótáblán ellenőrizhető, vezérelhető. VÉSZTJELZŐ AUTOMATA Lengyelországban automatát szerkesztettek a bányászok védelmére. A műszer azonnal Jelzi, ha a bányában hírtelen metángáz tör kl. Ha a levegő egy százalékban metángázt tartalmaz, önműködően bekapcsolódik a fény- és hangjelzős berendezés; ha két százalékban, akkor az automata kikapcsolja az elektromos áramot azokon a helyeken, ahol robbanás veszélye fenyeget. (Folytatás az 5. oldalról) nyögte magában. — Még valami bolondot tesz. Dr. Mleč félt. Aggodalommal töltötte el ennek a sokaságnak a látványa. Félt. Félt Mert szörnyű dolgokat kellene a szemükbe mondani. Az ajtó előtt őrködő egyszál katona se vigasztalta. Takács Miklós üdvözölte őket. Megfontoltan, nyugodtan beszélt, előbb szlovákul, aztán magyarul. Letelepedtek mindhárman a vörös posztóval borított asztalhoz. Mielőtt Takács Miklós befejezte volna üdvözlését, az ügyvéd halkan a fiilébe súgott: Vozák urat kérje fel beszélni! Vozák valóban szólásra emelkedett. Szikár, csontos alakja a terem fölé ágaskodott. Sötét szeme lobogott, mint egy megszállott próféta szeme. Beszélt az elnyomott szegény emberek harcáról, a munkásosztály diadaláról, a szovjet katonák szörnyű véráldozatáról, a szláv testvériségről és összefogásról. Aztán egy pillanatra megállt, elakadt. A választási törvény szövegét akarta felolvasni, s akkor jött rá, hogy nincs nála. Közben dörgő taps és éljen harsant. Mire a zajongás elcsitult, dr. Mleč odanyújtotta neki a kétrét hajtott papirost. Vozák halkan megköszönte és belekezdett. A tömeg figyelmesen hallgatta. Aztán megtörtént a hihetetlen. Szemébe mondták a jogfosztó cikkelyt. Az emberek lélegzete elfúlt... Néhány másodpercnyi csend következett. Valahol az egyik ablakban egy ostoba légy zümmögött. Talán azt figyelték. Aztán felharsant a bömbölő, szörnyű kiáltás. Le ' vele! Ki vele! Száz és száz láb dobbant. Fele annyi torok harsogott. És Vozák úr sápadtan, szlkáran ágaskodott a dobogón. Magas volt, horlhorgas nagy ember, mégis, mintha beleveszett volna lötyögő nadrágjába, csapottvállú kabátjába, Levegő után kapkodva, tanácstalanul farkasszemet nézett a felháborodott faluval. Valamit nem értett, vagy nem akart érteni. Az első pillanatban legszívesebben megszökött volna, de innen ebből a teremből nem lehetett megszökni, mert a tömeg teljesen megtöltötte, elzárt minden utat, betöltött minden kis zugot, nyüzsgött, tombolt, mintha minden pillanatban meg akarta volna ostromolni a dobogót. Aztán mintha parancsra vagy Intésre tette volna, megint halálos, fojtogató csend támadt, csak az ostoba élgy zümmögött a két ablaktábla között. Ezt a pillanatot használta föl Vozák. Sápadtan és felháborodva felszólította a magyarokat, hagyják el azonnal a választóhelyíséget. S ÜJRA felharsant a kiáltás: Le vele! Kl vele! Le vele! Ki vele! Hosszú perceken át zúgott, harsogott, és Vozák megint tehetetlenül, kínosan hallgatott, s ha mondott is volna valamit, úgyse figyelt rá senki, még saját magát se hallotta volna a tiltakozásnak ebben a viharában. Csak nagysokára jutott szóhoz. Izzadtan, gyengén, tehetetlenül belekrákogott a pillanatnyi csendbe: — Még egyszer felszólítom a magyarokat, hagyják el a választóhelyiséget, mert karhatalommal űríttetem ki a termet. Oh, karhatalom! Az az egyszál katonácska ott az ajtó előtt! — gondolta dr. Mleč, — az nem sokat segít. Az isten tudja, az is hogyan gondolkodik, ki ellen fordítja egy szál, árva fegyverét. Sejtette, hogy ennek a szereplésnek nem jó következményei lesznek. Ám Ilyen felháborodással nem számolt. Félt, rettenetesen félt. Már öklök lendültek a levegőbe, csúnya káromkodások harsantak. S akkor rátekintett Takács Miklós nyugodt, zsírosan fénylő ábrázatára. Mintha bronzból öntötték volna ezt az arcot. Ez az arc maga a megtestesült nyugalom volt. A szája körül két keserű ránc, a szemöldöke két komor varjúszárny, de a homloka, tar koponyája derűsen világított a nagyterein homályában. S az ügyvéd abban a pillanatban megérezte, hogy Itt minden ettől a hallgatag, komor és mégis derűs ábrázatú embertől függ. Ha kedve tartja, rájuk szabadítja a bömbölő, százfejü sárkányt, de az ügyvéd azt is megérezte, hogy a csupasz homlok mögött bölcsesség és emberség lakozik. Megsejtette, hogy itt semmi olyasmi nem történik, ami ellenkezik a józan éss2el. Ez áz ember addig ül itt, ameddig maga akarja, hogy éreztesse velük szörnyű hatalmát, hogy megsemmisítse, megalázza hamis önérzetüket, széllel bélelt kicsi lelküket sarokba szorítja, s mikor összeomlottak, semmivé váltak, belesápadtak a félelembe, királyi méltósággal kivonul, és vissza se néz rájuk, mintha ott se lettek volna. Szeretett volna belekapaszkodni a karjába, elrejtőzni széles háta mögé, vagy bizalommal megsimogatni kopasz, tar koponyáját, és megvallani neki az igazat: Miklós bá, kedves Miklós bá, lehet, hogy csaltam, gazdagodtam, alkudoztam, nem szerettem sehogy, a kommunistákat, a szegényeket, a parasztokat, a magyarokat, de egyet tudok, hogy ami most veletek történik, embertelen. Akkor észrevette, hogy Vozák megint eltátja a száját, és karhatalommal akar fenyegetődznl, s mint egy rémült, rossz színházi súgó, feléje sziszegett: — Az istenért, ne tegye, könyörgöm, ne tegye! Ám fölösleges volt ez a figyelmeztetés, mert Kováč emelkedett szólásra. Lépett egyet, kettőt, szinte félretolta útjából a hórihorgas, jelentéktelen árnyékká vált Vozákot, és öblös, értelmesen tagolt mondatokat kiáltott bele a terem zsivajába. Szlovákul beszélt s a terem pillanatok alatt elcsittult. Az ügyvéd elképedve hallgatta, mert amit mondott, szerinte ellenkezett a józan ésszel. Megbocsáthatatlan, ostoba magatartás volt, mert mindent kockára tett, a járási nemzeti bizottság tekintélyét, — saját boldogulását, az emberek előtt kétessé tette pártja állásfoglalását ebben a bonyolult és fonák kérdésben. — A veru my si svojich maďarských súdruhov, s ktorými sme dvadsat rokov bok po boku bojovali, nedáme. (Bizony nem hagyjuk cserben magyar elvtársainkat, akikkel húsz éven át vállvetve küzdöttünk.) —- kiáltotta Kováč elvtárs. — Nech ííje! Éljen! Nech. žije! Éljen! — harsogott a terem s ebben az újjongásban, viharos éljenzésben Vozák nem jutott többé szóhoz. Az álla szinte leesett meglepetésében. Talán nem is Kováč színvallása lepte meg annyira, hanem a teremből felhangzó szlovák éljenzés, mely egybevegyült a magyarok kiáltozásával. Ez egészen hihetetlennek tűnt számára, elképesztő, képtelen tény volt mégis, és Vozák hiába akarta letagadni, semmibe venni, mégis .megtörtént. Mintha arcul csapták volna, vagy pőrére vetkőztették volna. Ott állt a dobogón, lemeztelenítve, megszégyenítve, s ft szemtelen Kováč visszaült a helyére. Ű, ez a Kováč ezt megkeserüli! Nem tudott sem szólni, sem tenni a tény ellen. Csak hápogott, levegő után kapkodott. Érezte, hogy a talaj egészen kicsúszott lába alól. 5 akkor Takács Miklós szótlanul felemelkedett, vele együtt a falu egész elöljárósága. Elnézlek az ügyvéd és Vozák feje felett, mintha ott sem lettek volna. Szótlanul álltak, talán egy percig, talán két percig, ki tudja meddig. Kifürkészhetetlen volt az arcuk, méltóságteljes a testtartásuk. Aztán Takács Miklós felemelte jobbját, mintha szólni akart volna, de nem szólt, csak némán intett, s a sokaság hírtelen elnémult, megzörrentek a székek, padok. Az emberek nyugodtan, fegyelmezetten elindultak a kijárat felé. M IKOR az utolsó is a kijárathoz ért, Takács Miklós lelépett a dobogóról, utána a többiek büszkén, méltóságteljesen kivonultak a teremből. Kováč ottmaradt, és nyugodtan, szihte szánakozó pillantással felmérte a semmivé vált Vozákot. 6 valóban, nagyon szán.almjs é« iSr lentékte.lea figura volt, fWŰJ SZÖ 6 * 1964. június 13, ŕ,