Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-13 / 163. szám, szombat

A Cseh Érchegység kincse Vegyiparunk büsz­kesége: a Csehszlovák-Szovjet Barátság Vegyiművek • A szén kalóriaértékének 76 százalékát használják ki • Harminc ország várja termékeit ÉTÄ2? Hm í^M i df, k üuÍ ^' A 19 000 bomba ütötte seb behegedt pontjatói, Mosttól alig két kilo- —1 5 tnéterre, Zálužlben fekszik egyik je­lentős vegyipari üzemünk, a Cseh­szlovák—Szovjet Barátság Vegyimű­vek. A gyár nem tekint vissza hosz­szú múltra, huszonöt évvel ezelőtt, a német megszállás alatt épült. Főleg repülőbenzin és tengeralattjárók üzemanyagának gyártására rendez­kedett be. A gyárban a fasiszta Né­metország által leigázott országokból deportált több tízezer munkás és ha­difogoly dolgozott. A háborús viszo­nyok ellenére az üzem 1942-ben je­lentős barnaszénkátrány-szállítója volt a Harmadik Birodalom hadiüze­kének a háztartásban csak 12—20 százaléka, az iparban 15—30 százalé­ka, a hőerőművekben 25—38 száza­léka, a záluží-i Vegyiművekben pe­dig 78 százaléka kerül felhasználás­ra. A záluží Vegyiművek 80 olyan fontos vegyi terméket állít elő, amelyek népgazdaságunk számára nagy hasznot jelente­nek. A gyár je­lentős szerepet játszik mezőgaz­daságunk műtrá­gyaellátásában is. Ugyanis egyik fő terméke az ammó­A többszörösen kitüntetett üzem jelentős tényezője hazánk külkeres­kedelmének. Vagy harminc országba szállít különféle vegyipari terméke­ket: kokszot, repülőbenzint, folyé kony gázt, műszaki benzint, ammo­niumkarbonátot, tüzelőolajat stb. A külföld elégedett a gyár termékei­vel, és ez az alapja annak, hogy év­ről évre több megrendelést kap. Részlet a szintetikus szesz-előállító üzemrészlegbői. meinek, 1943-ban pedig megindult a benzingyártás. Az angol és amerikai légitámadá­sok természetesen nem kímélték ezt a gyárat sem. Az üzemet tizenkilenc bombatámadás érte. összesen tizen­kilencezer bomba hullott rá. Ez a bombázás a háború végén nem volt más, mint az új Csehszlovákia üzem­anyagellátásának tudatos gyengítése. A felszabadulás után egy hónappal azonban óriási erőfeszítéssel leküzd­ve minden akadályt újra megindult a termeié^. Az üzemből kikerült az el­ső csehszlovák benzin! 1948 februárja után az üzem elsősorban a közeli felszíni bányák barnaszenének kon­plex vegyipari kihasználását tűzte ki célul. Eltelt egy-két év és az üzem a csehszlovák vegyipar egyik legna­gyobb létesítményévé vált. BALOGH ERVIN ÚJ OTTHONRA LELT Mindeddig az üzemről és termékei­ről volt szó. És az emberek? Életkö­rülményeik megfelelnek-e a gyár hír­nevének? A válasz egyöntetű: a gyár dolgozóinak élete épp olyan fejlődé­niák, amelyből sa- Sen ment át, mint maga a gyár. Kez­Iétromsavat állí- detben párszáz munkás, egy-két mér­ez nök dolgozott. Aztán jött a brigádo­sok vándorlása... Az ország külön­böző vidékeiről érkező munkásoknak csak kis hányada maradt meg az üzemben, de ezek még ma ls a gyár­ban vannak s nem bánták meg. Nem bánta meg Balogh Ervin sem, aki 1947-ben költözött ide szüleivel. Szü­lei azóta már visszaköltöztek Tar­doskeddre, de ő már itt nőtt fel, itt nősült. Moston van háromszobás la­kása s a gyerekel egyformán jól beszélnek magyarul és csehül. A gyár sége az újonnan esti szakiskolájában tanult tovább, felépített szesz- Most a fenoldesztilációs részlegen mesterhelyettes. Szakmáját annak el­lenére, hogy veszélyes, nagy elővi­gyázatosságot követelő munka, sze­reti. Szabad idejét családjának szen­teli. Szeret olvasni. Kedvenc szóra­kozása a fényképezés. Szülőföldjével állandóan fenntartja a kapcsolatot. Minden nyáron hazalátogat a szülői házba családjával együtt. tanak elő, — pedig fontos nyersanyag a mű­trágyatermelésben. Az üzem az észak­csehországi kerü­let mezőgazdasá­gát 2 százalékos ammoniákvízzel látja el, melyet a termőföld öntözé­sére használnak. A gyár büszke­gyártó részleg. A 70—80 km-re fek­vő kralupyl kau­csukgyár már In­nen kapja a hazai kaucsuk előállításához szükséges szintetikus szeszt. Záluží nagy esemény előtt áll. Kö­zeledik az a nap, amikor a Barát­ság-kőolajvezeték egyik mellékágén keresztül új nyersanyagot kap az üzem: közvetlenül a Szovjetunióból. Eddig a barnaszén volt a fő nyers­anyaga, ezután a szovjet kőolaj lesz. A kőolaj termékei, a benzin és a ÉLŰ ÜJSAG A Vegyiművekről úgy beszélnek az emberek, „hogy jól érzik magukat, mert ott összetartó, céltudatos embe­rek vannak". Valóban, ritkaság a ha­tüzelőolaj, fontos lehetőségeket tár- tárvidéki üzemek között, hogy az or­nak fel a vegyipari termelés terén. szág minden sarkából Ideköltözött i 80 VEGYI TERMÉK A Cseh Érchegység felszíni bányái­nak barnaszene a vegyipar szempont­jából különösen előnyös összetételű nyersanyag. Ebből elsősorban kát­rányt és gázt állítanak elő, melyet aztán különböző vegyipari termékek­ké dolgoznak fel. A Most környéki szén háztartási használatra nem a legalkalmasabb. A szén kalóriaérté­Tágas bölcsődékben összesen 280 gyermeket helyezett el az üzemi bizottság A gyár büszkesége: az új szintetikus szesz-előállító üzemrészleg Foto: Bedŕich Kocek emberek olyan bizalommal lennének egymáshoz, mint a Vegyiművekben. De ne csodálkozzunk ezen! A gyár vezetősége, a szakszervezet és min­den szerv, amelynek van valami kö­ze a dolgozók életszínvonalának emeléséhez, teljesíteni akarja külde­tését. Felsorolok néhány példát: a gyárnak hat bölcsődéje van, össze­sen 280 gyerihek számára, az óvodá­ba 110 gyermek jár. A gyár sportolói sem panaszkodhatnak. Van labdarú­gó-, jégkorong-, atlétikai és teniszcsa­patuk. A gyár jégkorong-csapatának (ligacsapat) nem más, mint Gusto Bubnlk, a hírneves jégkorongozó az edzője. Az üzem neveltje Jaroslava Sedláčková tornásznő is, aki a leg­utóbb az Amerikai Egyesült Államok­ban képviselte hazánk színeit. Nemcsak a sportnak vannak kitar­tó hívei, a kultúrát is megbecsülik. Azonkívül, hogy az ústli opera, a tep­lice! színház, a mosti állandó színház rendszeres vendége a gyár dolgozói­nak, saját maguk ls tevékeny kultu­rális életet élnek. Az üzemi klubban műkedvelő színjátszó csoport és eszt­rádcsoport tevékenykedik. Nagyon népszerűek az üzemi klub „élő újság­jai", melyek a gyár belső problémái­val foglalkoznak. Egy-egy élő újság keretében hírneves sportolók, sőt közéleti személyiségek is megszólal­nak ... • » • Vegyiparunk észak-csehországi fel­legvára tovább fejlődik, s egyre szé­pül az itt dolgozó emberek élete. Azok, akik Ide jöttek dolgozni és e szép szakmában látják jövőjüket, kenyerüket, megszerették a gyárat, a vidéket. A vidék és a gyár pedig befogadta őket. Egyre több a hűtő­torony, a gáz- és egyéb vegyi termé­ket vezető cső. A termelés is gyorsan növekszik, mert az emberek maguké­nak érzik a gyárat. (som) NEM FAGGATTAM... Interjút kellett volna csinálnom Rencés Sándor elvtárssal, a felsőpa* tonyi Vörös Csillag EFSZ elnökével. Bevallom, ehhez semmi kedvem nem volt. Mert milyen alapon kérjek tőle olyasmit, mondjon valamit élete tör­ténetéből, mikor i tudja, hogy a leg- || lényegesebb dolgo- 1| kat úgyis tudom, írjak a szövetke­zetükről? Minek. Szarka Pista kol légám pár hónap­ja olyan cikket „engedett meg" a megalapításának 15. évét ünneplő Vörös Csillagról, hogy alig fért be aa oldal három hasábjába. Vagy azt kérdezzem meg tőle, hogy mivel érdemelte ki választólnak bi­zalmát? Ezt egy kissé furcsának tar­tom. Talán ő ls annak találná, ha kérdezném. Jogosan sérthetné, hogy Ilyen Ismeretség után ezt még nem tudom, őt faggatom, aki... Hát ho­gyan legyen a maga bírája. Annyit egy szakmabelinek már mégis csak illő tudni, amit a szövetkezet tagsá­gától a járási pártbizottságig min­denki tud, hogy Rencés Sándor nyílt, szókimondó ember, a közügyekben jártas, a szakmájához a hozzáértést pedig az eredmények ékesen bizonyít­ják. Beszélgettünk. Mint máskor. Talán éppen a labdarúgás országos bajnok­ságának esélyei voltak „terítéken", az elnök, a nemzetgyűlési képviselő­jelölt szinte belemelegedve magyará­zott valamit, amikor a háta mögött olyan 10—12 méternyire idősebb em­ber baktatott a kijárat felé. Az öreg felénk sandított, s ahogy a közelbe ért, meggyorsította, lépteit. Fél szemmel azt figyeltem, hogyan akar az öreg észrevétlenül elosonni. Hogy miért, arra csak most gondo­lok, akkor eszembe sem Jutott. Mondom, az elnök háttal állt az öregnek, beszélt, vagy inkább magya­rázott. Egyszer minden átmenet nél­kül félbeszakítja a mondatot, s oda­köszön: — Jónapot János bácsi, fáj még a lába? A kérdezett előbb motyog valamit, aztán közelebb jön. Fáj, persze, hogy fáj, még mutatja ls, azt ls mondja, hogy holnap is menni kell Szerdahelyre, felülvizsgá­lásra. — Tudom — mondja az elnök — éppen azért szólok, hogy holnap megy be az autónk, ne gyalogoljon az állomásig. Az öreg kalapjához emeli a kezét, a képviselőjelölt a köszönés viszon­zásául még hozzáteszi: — Csak pihenjen nyugodtan, el­végzik a munkát a fiatalabbak, ma­gának a nyugdíjhoz pótolunk még valamit a szociális alapból. Említettem, egyet-mást már tud­tam az elnök Jelleméből, szokásairól, Most annyival többet tudok, hogy ilyen ember ő. „Akadékoskodó." Min­denbe beleszól. Annak az öregnek az „egyéni" dolgába is. Még azt sem „hagyta békében" elosonni a háta mögött. Haraszti Gyula KEMÉNY DIÓ Az autó megint döcögtető, rossz útszakaszon futott velük. Olykor kényszeredetten egy-két • szót váltot­tak az Időjárásról, a rossz utakról, a termésről. Mindhárman érezték, ter­mészetellenes, furcsa módon kerül­tek össze ebben a kocsiban. Tulajdon­képpen semmi közük egymáshoz, még­is itt ülnek, és erőszakolt udvarias­sággal szólongatják egymást, semmi­ségeket mondanak, vagy szótlanul bámulják a mellettük elsuhanó tájat, de idegeikben ott vibrál a szörnyű feszültség, mert mégis menniük kell és tenniük kell. V OZAK felsőbbrendű nyugalma ihögött tulajdonképpen szörnyű kétely lapult. Ez az egyszerű, lénye­gében jóravaló tanító, aki tizennyolc évig egy árvái kis falucskában ábé­cére oktatta a földhözragad szegény parasztok, birkapásztorok és napszá­mosok gyermekeit, s aztán váratlanul belesodródott a felkelésbe, majd a po­litikai élet sodrába, el volt telve furcsa rajongással, szerinte nagyszerű ese­ményekkel. Marxizmus, keresztény és humanista ideálok, a népéhez való ragaszkodás és szeretet, gyűlölet a vélt, a való ellenség Iránt, zagyva módon keveredett benne. Szüksége volt arra, hogy felidézze magában a nyomor szívszorító képeit, a termék­telen hegyoldalakon gürcölő embere­ket, elnyűtt asszonyokat és férfiakat, soványka gyermekarcokat, mert csak így tudta magát belelovalni szerepé­be. Közben táguló szemmel leste a mellettük elsuhanó tájakat, az érett kalászt ringató, dús gabonaföldeket, az ágaskodó kukoricát, a cukorrépa haragoszöld levelét, a repcét, a szá­mára Ismeretlen takarmányféléket, amiket meg sem tudott nevezni, s elé­gedetten bólingatott. Ezért harcoltunk. Ezért jártunk meg minden poklot és kálváriát. Elvesszük tőlük a gazdag, búzatermő földeket, a kastélyokat, gőgös paraszti portákat. A történelem végre igazságot szolgál­tat nekünk, és nekem, igenis az a kö­telességem, hogy kíméletlen legyek. Egy kis isten-ostorának érezte ma­gát, a gondviselés választott eszközé­nek, és igyekezett nem gondolni a háború sújtotta, nyomorult szegény­emberekre, rokkantakra, özvegyekre, árvákra, koldusokra, akik az ő kicsi árvái falujára emlékeztették. Ezeket nem volt szabad meglátnia, ezekre nem akart gondolni, mert akkor meg­ingott volna nehezen szerzett bizton­sága. Az ügyvéd izzadt homlokát töröl­gette, s egész úton magával tusako­dott. Baromi dolog! Ostobaság! Fuss, menekülj, még nem késő, míg meg nem gyűlölnek annyira, hogy többé maradásod sem lesz ezen a tájon. Utóvégre kit bántottak a magyarok? Hogy deportálták a zsidókat? Jó, jó! Gyalázatos dolog, Hát aztán? Össze­szedték a kommunistákat. Megérde­melték. Én jól megfértem a magya­rokkal ls. Meghagyták a praxisomat. Tegeződtem a szolgabírójukkal. A fő­ispánjuk szívesen és barátságosan fo­gadott. Hogy a csendőrök elagyabu­gyáltak néhány bolondot? ötvenkilós csomaggal átrakták őket a határon? Minek provokáltak? Miért nem fértek meg a bőrükben? Jól Ismert és kevésbé Ismert ténye­ket vagy neveket sorolt fel magában, mintha csak egyetlen kötelessége Len­ne, hogy igazolja maga előtt a ma­gyarokat, saját megalkuvásait és múlt­ját. Meg akarta magát győzni a kor­mány helytelen politikájáról, eszeve­szett szélsőségességéről, mely előbb­utóbb megbosszúlhatja magát, mert kl tudhatja? A kerék egyszer fel, egyszer le. Hagyd abba! Hagyd abba! Nem jó­zan demokratához méltó ügy. Erkölcs­telen és erőszakos politika. Aztán ellenkező végletbe csapott át, mert rosszmájúsága kerekedett fe­lül. Kárörömmel és diadalmasan nézte a két kommunistát, örült, hogy a mennydörgő szózatot, a jogfosztó törvények kihirdetésének kétes dicső­ségét sikerült áthárítani erre a taní­tóra, akinek fogalma sincs arról, mi­csoda fonák helyzetbe keveredik. Vágfaluban harmincegyben sztrájkoló mezőgazdasági munkások tömegébe puskáztak bele a hülye csendőrök. Harmincnyolc őszén ebben a faluban gyülekezett Csallóköz és Mátyusföld érthetetlen népe, hogy a legválság.0­sabb időben tüntessen a köztársaság védelméért, mely akkor sem volt az övék, s most szépen kilökik őket a saroglyából. Ez a Vozák pedig osto­bán odaáll egy dobogóra és a dühös magyar kommunistáknak a szemébe mondja: Takarodjatok árulók és fa­sisztákl Aki valóban fasiszta volt, vagy bármi vaj volt a fején, idejében megszelelt erről a tájról. Tehát mit tud erről ez a Vozák? Vagy nem is akar tudni semmit? Itt a törté­nelmileg alkalmas, talán sose ismét­lődő pillanat, hogy megszabaduljunk magyarjainktól, amint a csehek a né­metektől. Ostobaság! Ostobasági A kommunistáktól Kell megszabad­ni és éppen Vozák elvtárs, a neofita és ez a suszter szabadít meg tőlük a járásomban. Úgy jő, úgy kell nekik. Csak falják fel egymást a kommunis­ták. Hova is lett híres nemzetközisé­gük? Értem én." Most együtt üvöltenek a farkassal, mert pillanatnyi érdekük így követeli, de aztán? Később mi lesz? Tévedtek elvtársak! A farkassal nem lehet együtt üvölteni. Ez a leg­nagyobb ostobaság és következetlen­ség. Ez a bomlás útja. Jól választottak. Gratulálok. Belepillantott a kis tükörbe, és Ko­váč becsületes, nyílt arca láttán el­akadt. Megcsóválta a fejét, valamit nem értett. T EGYÜK fel, hogy a főnökeik va­lahonnan a pártirodákbői való­ban ilyen vonalat diktáltak nekik. Ez rendben volna. Messze vannak a vág­falusl dühöngőktől, nem kell a sze­mükbe nézni, de mit csinál majd ez a Kováč elvtárs? Viszolygott nagyon a megtisztelő feladattői, és én nem csodálkozom, még szánom is sze­gényt, az együgyű, becsületes susz­tert, aki harmincegyben épp Vágfalu­ban sántult le. Valami buta golyó találta el a lábát. Ogy kell neki, mi­nek furakodott oda. Csakhogy ez a suszter harmincnyolc őszén idecsődí­tette a fél Csallóközt és a Mátyus­földet. Fogadta Vágfaluban a kommu­nista méltóságokat. Szónokolt, szer­vezett, szociális jogokról, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságáról, sőt önrendelkezési Jogról papolt. Mit tesz majd ez a suszter? A járási nem­zeti bizottság alelnöke akar lenni, igaz, én akarok lenni az elnöke, ez most mellékes, most az a kérdús, mit fog csinálni? Mert teszem azt, nem fog csinálni semmit, csak bölcsen hallgat. Akkor alelnök lesz, de le­járatja magát volt fegyvertársai sze­mében, ha tesz valamit, lejáratja ma­gát saját pártjában. Azt hiszem, okos lesz, és hagyja, hadd locsogjon ez a Vozák elvtárs. Igy a legjobb, nekem is, neki is. Az autó elérte Vágfalu határát. Már feltűnt a templom tornya alatt meg­búvó riadt házak sora, közvetlen előt­tük egy majorság fehér téglával ke­rített udvara. Végigrohantak az úgy­nevezett főutcán, az országút mentén épült két házsor között, s megálltak a kocsma előtt. Az ajtónál őrködő fegyveres katona útbaigazította őket. Erre a söntésen át, aztán jobbra a nagyterembe. Ott gyülekeztek a vá­lasztők. A nagyterem zsúfolásig megtelt fér­fiakkal és asszonyokkal, öregekkel és fiatalokkal. A dobogón vörös posztó­val leterített asztalnál ültek a falu elöljárói, Takács Miklós, a falu utol­só kommunista bírója a háború előtt, a helyi pártvezetőség tagjai, öreg ma­gyar kommunisták. Tar koponyájuk olykor megcsillant az ablakon át be­huncútkodó napsugárban. Fojtott, for­rói volt a levegő. Az arcokon titkolt, elfojtott izgalom. Itt-ott halk suttogás. A tömeg tiszteletteljesen utat nyitott a három vendégnek. Dr. Mleč meghökkenve szemlélte ezt a sokaságot. — Ez a Takács Miklós! Hogy az ör­dög. Az oroszok is okosabbat tehettek volna meg „sztárosztónak"! — düny­(Folytatás a 6. oldalon) 1984. június 13. * ÚJ SZÖ 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom