Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-13 / 163. szám, szombat

SZOCIALISTA TÁRSADALMUNK FELVIRAGOZTATASAERT Világ proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOHHUMISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1964. június 13. szombat • 50 fillér • XVII. évf., 163. szám A% én felöltjeim Ä

VELETLEN szeszélyes játéka folytán néhány nappal ezelőtt egy montmartrei kis kávéházban vitatkoztam két disszidenssel a demokráciáról. Véletlenül botlottunk egymásba és a tények váratlan konfrontációja heves vitává vált. Ellenfelem a Szabad Európa, meg a Figaro érveivel hozakodtak el'ó, tagadták a szocialista demokrácia létezés sének még a lehetőségét ls, és politikai grammofondeszkájukon sűrűn ismétlődött Sztálin és Rákosi neve. Es nagyon kikeltek a szocialista országok Választási rendszere ellen. Nem és nem akartak szót érteni. Főleg az egységes jelölőlista és az országépítés egységes programja volt szálka a szemükben. Az egyikük, őszülő úriember, mélabús nosztalgiával emlékezett vissza az első közársaság választási bolhacirkuszára, amikor• az úri huncutok harminc és egynéhány jelölőlistával visszaállították a teremtés napja előtti állapotot, a nagy káoszt. Fiatalabb társa az ellenzéki jelöltek hiányát kifogásolta, miközben agyba főbe dicsérte a nyugati demokráciát, Kennedyre és llomera esküdött, no meg de Gaulle belpolitikai reformjaira. Egy cseppet sem sértette őt az új, antidemokratikus francia választási törvényjavaslat, s egyetértett a tábornok-elnök diktátori törekvéseivel. Nyilván a jelenlegi atlanti konjukfúra — legalább is erre vallott mindkettőjük elegáns megjelenése — nekik is juttatott néhány mazsolaszemet, t gaz, ékesszólásuk is elegáns volt, számomra azonban mégsem meggyőS ző. Hiszen én még nagyon is jól emlékszem az első köztársaság deI mokratikusnak mondott választást rendszerére. Még nem felejtettem el azt a májust, amikor a grófi uradalom bérlője az agrárpártra szavaztatta a birtokán dolgozó Idénymunkások tömegeit. Igaz, ezek a földnélküli fánosok nem minden esetben álltak kötélnek, s ilyenkor a bérlő ti hatóságokhoz fordult. A jegyző úr, meg a csendőrök azonnal intézkedtek: a renitenskedőket, mint nem helybelieket azonnal megfosztották szavazati foguktól! Hef, de sokat tudna beszélni ezekről az esetekről a lévai járási hivatal irattára! Emlékezetemben még él a húszas évek elején Kelet-Szlovákiában ágáló agrárpárt1 kortes ls, aki hidat ígért választóinak a voksokért, hidat és patakot. Nem kétséges, hogy az akkori harminc és egynéhány politikai párt közül csupán a kommunisták voltak azok, akik választási jelszavukat, a „munkát és kenyeret" — komolyan gondolták, s akik valóban az elnyomottakért harcoltak, a kizsákmányolás ellen. A többlek, bármilyen hangzatos nevekkel és népámító jelszavakkal díszítették válaszási plakátjaikat, a kapitalisták, a gazdagok további korlátlan uralmát igyekeztek megszilárdítani. Vitapartnereim csak hümmögtek, s nem csinálhattak mást akkor sem, amikor néhány meg nem cáfolható példával az égig magasztalt nyugati demokrácia dicsfényére vetettem árnyat. Nem soroltam jel nekik Dél-Koreát, vagy a Dél-ajrikal Köztársaságot, sem pedig Brazíliát és Guatemalát. Csupán az amerikai négerek szavazati jogának gyakorlati lehetőségéről kérdeztem őket és Franco Spanyolországa, no meg Portugália — új hazájuk két déli szomszédja iránt érdeklődtem. Portugáliában ugyanis, ahogyan ezt nemrégiben egy prágai sajtóértekezleten Humberto Delgado tábornok, aki az 1958-as elnökválasztásoknál az ellenzék jelöltje volt, elmondta: Salazár pribékjet az ellenzéki választókat az utcán és a választóhelyiségekben vagy letartóztatták, vagy pedig jelkoncolták. Néhány százezer szavazócédulát pedig — állítólag egy milliméterrel 'nagyobbak voltak, mint ahogyan a választólörvény bizonyos cikkelyei előírják — megsemmisítették. Es csak természetes, hogy Portugália elnökévé ismét Salazart választották meg. — Ez a demokrácia megszégyenítése, mondtam az elcsendesedett „újfranciáknak". Ettől még szerény véleményem • szerint — tettem hozzá — becsületesebb volt az egykori bánugróczl plébános is, vagy akár a fehér lovon baktató szárazföldi tengernagy, akik az úgynevezett Szlovák Állam, illetve a bécsi döntés alapfán Magyarországhoz csatolt országrész területén mindenféle választást cécót mellőzve érdemes párthívetket és rokonaikat önkényesen nevezték kt képviselőknek. A vita ezután holtpontra jutott. Partnereim nem tudtak meggyőzni, én pedig őket nem is akartam. M

OST azonban mégis csak szeretném ezt a beszélgetést, akár monológ jormájában ls jolytatni: Meg akarnám mondani a határon inneni és a határon túli hitetlen Tamásoknak, hogy nálunk, jóllehet több politikai párt is létezik, országunk dolgozóinak szabad akaratából jött létre ez az egységes választási program, valamint a Nemzeti Front egységes jelölőlistája. És azt is megmondhatom, hogy nem ma, sem pedig tegnap. A kommunisták már az első köztársaság idején, valamint a megszállás éveiben, az illegalitásban és a felkelés tüzében fogadták el ezt az egy emberöltő számára érvényes és kötelező országépítési programot. Több polgártársunk részben negyvenötben, részben pedig a negyvennyolcas Februári Győzelem után vallotta sajátjának! Ez a választási program a békét és a boldog jövőt jelentő szocializmus és kommunizmus építésének a programja! Nem kétséges, hogy ezt Nyugaton — számukra bármennyire is kellemetlen — nagyon jól tudják. Hazánk dolgozó népe, itt elsősorban az idősebb nemzedékre gondolok, amely velem együtt bőrén tapasztalta a polgári demokrácia előnyeit, valamint a mostanában értünk aggódó nyugati barátok hűségét. München és Bécs voltak a kezdet. A prágai Petschek-palota és a bratislavai rendőrigazgatóság kínzókamarái, Terezin és llava, majd Lidice, Kľak és Tokajik lettek további stációi annak a nagy kálváriának, melyet a nyugati demokraták müncheni árulása után a fasiszta megszállás éveiben meg kellett járnunk. Ne is csodálkozzanak hát nyugati jóakaróink, hogyha holnap, éppen úgy mint négy évvel ezelőtt, az egységes orsiágéjjítő programért, az egységes jelölőlistára szavazunk majd. Bevált program ez, és nincsen rú semmi okunk, hogy akár bel- akár külpolitikai vonalán változtassunk. Ä

M SZERETNÉM, még innen, a távolból, párizsi vitapartnereimnek azt is megmagyarázni, hogy az a néhány tízezer jelölt, aki majd a különböző fokú nemzeti bizottságokban, a Szlovák Nemzeti Tanácsban és a Nemzetgyűlésben fogja szorgalmazni országépítő programunk valóraválását, az én jelöltem ts. Éppen úgy az enyém, mint a csernői vasutasoké a chomutovl komlótermesztőké, vagy akár a köztársasági elnöké. Mert nálunk a képviselő, bármilyen fokon is, a dolgozó nép, az ország napszámosa lesz. Erdekeink — az ország anyagi és kulturális felvirágoztatása — azonosak! A közösség érdeke az én érdekem, az én érdekem pedig a közösségé. Mindnyájan egyet akarunk: a békét és a teljes jólétet jelentő kommunizmus felépítését. Ez az oka annak, hogy nálunk nincsenek százféle ellentétes érdekek, sem egymásnak ellentmondó jelszavak. Ez az oka annak, hogy nálunk egységes'választást lista van, amelyet már az eddigi gyűléseken velem együtt több millió polgártársam jóvá hagyott. Es ezért is fogok holnap Jelöltjeimre szavazni

ľ BARS1 IMRE -mffWm ••fe* X ^ Michalovcén a legutóbbi négy év alatt két új lakótelep épült. Ez idén 72 lakásba költöztek, elsősorban a VI* i liorlat üzem, a strázskei Chemko és más üzemek dolgozói. A két lakótelepnek később több mint 1200 lakosa lesz. Képünkön: a michalovcei Lenin-körúti új házak egy része láthaté. {A. Mičák — ČTK feh^J Ä holnapi választások ünnepi hangulatában él az ország Bratislavában ötezer agitkettős látogatja a választók családjait • Szlovákiában hatezer választás előtti gyűlést rendeztek • Holnap zeneszó ébreszti falvaink, városaink lakosi ságát • Harsonaszó a bratislavai Városháza tornyából Köztársaságunk kerületeiből és járásaiból egymást érik a jelentések a vasárnapi szavazásokat megelőző ünnepi hangulatról. Az agitációs központok aktivistái, a helyi hangoshíradó és agitkettősök hívják meg választóinkat a szavazásra. Az ntcákon transzparensek és plakátok jelentek meg, kifüggesztették a jelöltek képeit, a szavazóhelyiségeket friss virággal díszítik fel. A választás nagy napjának előkészületeihez nagymértékben hozzájárulnak a népművészeti együttesek, a CSISZ szervezetei, a népi művészeti iskolák növendékei és minden lelkes polgár. A kelet-szlovákiai kerület székhelye ünnepi díszben várja a választások napját. Zvolenban ötszáz agitátor látogatja a választópolgárokat. A poprádi járás ifjúsági szervezeteinek aktivitásáról tanúskodik az a 150 kérdés-felelet est, amelyeken ifjú választóinkat a szavazásra előkészítették. A Spišská Nová Ves-i járásban 130 szavazóhelyiséget nyitnak meg. Ezekben a körzetekben, a vasutak dolgozói alkotják a választók zömét, akik már reggel 6-től kezdve felkereshetik a választóhelyiségeket. Térzenétől visszhangzik a város Bratislavában már a választások: előestéjén a postások fi'ivószenekara, a Vajnorák-együttes, a főrévi szövetkezetesek és más zenekarok térzenét adnak a Szlovák Nemzeti Felkelés téren, a medikus-kertben, a Hviezdoslav téren és másutt. Ligetfalun, Dúbravkfin és Dévényben a választásokat megelőző napoS táncmulatságokat rendeznek. A választások napján Bratislavában negyven ének-, zene- és táncegyüttes ad állandó műsort. A város 12 körzeti művelődési házában kiállításod mutatják be az egyes körzetek fejlődését az elmúlt választás óta. Híradósaink állandó készültségben A választás napjának jő előkészületeiről gondoskodnak a posta és a híradószolgálat dolgozói is. Szombat délutántól hétfő reggelig minden te(Folytatás a 2. oldalrál} HRUSCSQV

; A fejlődés iránytűje a kommunizmus felé mutat Szovjet—német barátsági nagygyűlés a Kremlben Beszéde elején üdvözölte az NDK küldöttségének tagjait és örömmel nyilatkozott találkozójukról. Idézte Ulbricht elvtárs kijelentését, hogy Moszkvában, az Ural vidékén, Szibériában és más vidékeken a szovjetország fejlődésének Iránytűje a kommunizmus felé mutat. — Nagyon örülünk és büszkék vagyunk, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban is a fejlődés a kommunizmus felá tart. Hruscsov elvtárs megemlítette, milyen nagy árat fizetett a két nép mostani barátságáért. „A szovjet emberek a háború legsötétebb napjaiban sem feledték el, hogy a hitleri Németországon, a porosz junkerek, a militaristák és a fegyvergyáros monopóliumok Németországán kívül van még egy másik Németország is, a munkások, parasztok és dolgozó értelmiségiek Németországa, az a Németország, amely nagy gondolkodókat, tudósokat, kulturális személyiségeket, forradalmárokat és antifasisztákat adott a világnak. Éppen ezt a Németországot üdvözöljük a német földön alakult első munkás-paraszt államban," — mondotta Hruscsov elvtárs. A továbbiakban visszatért a német munkásállam születéséhez, első lépéseihez, kezdeti nehézségeihez és méltatta mai politikai, gazdasági és kulturális sikereit. Hruscsov hangoztatta, hogy a Német Szocialista Egységpárt a nemzetközi' kommunista mozgalom egyik vezető élcsapata. Egyre szorosabb és sokoldalúbb a Szovjetunió és az NDK együttműködése, amely mindkét nép érdekeinek megfelel. A továbbiakban így folytatta beszédét: A legutóbbi események meggyőzően bizonyítják, hogy a Német Demok* (Folytatás a 2. oldalo*} Moszkva (ČTK) — Pénteken délután szovjet—német barátsági nagygyűlést rendeztek a Kreml Kongresszusi Palotájában, amely a moszkvai dolgozók több mint hatezer képviselőjét fogadta be. A vendégek között voltak a tudományos és kulturális élet, valamint a szovjet hadsereg képviselői, továbbá a diplomáciai testület tagjai. A nagygyűlés részvevői szívélyes tapssal Üdvözölték Walter Ulbrichtot, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkárát, az Államtanács elnökét és kíséretét, Nyikita Hruscsovot, az SZKP Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, valamint a párt és a szovjet állam több vezetőjét. A nagygyűlést Nyikoiaj Jegoricsev, az SZKP moszkvai városi bizottságának első titkára nyitotta meg. A himnuszok elhangzása után Hruscsov elvtárs emelkedett szólásra. A Chemaspol külkereskedelmi vállalat közvetítésével ez idén már 56 420 lonna műtrágya érkezett hazánkba a Szovjetunióból. Képünkön a CSKP XII kongresszusának négytagú munkabrigádja Nehéz István (baloldalt) vezetésével 120 százalékra teljesíti munkatervét és példásan gondoskodik arról, hogy a szovjet teherkocsikról minél előbb s veszteségmentesen rakja át a műtrágyát csehszlovákiai teherkocsikra. (G. Bodnár — CTK felv.)