Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-11 / 161. szám, csütörtök

„BIZTONSÁGUNK ABBÓL "A TUDATBÓL' FAKAD, HOGY MEGBONTHATATLAN TESTVÉRI ÉS BARÁTI KÖTELÉKEK FJZNEK BENNÜNKET A NAGY SZOVJET NÉPHEZ" (M. Chudjk elvtárs beszédéből) A NAGY BARATSAG KIÁLLÍTÁS A A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulóját ünneplő rendezvények részét képezi, s egyben a Szovjetunióval kötött baráti szerződés 20. évfordulójáról emlékezik meg ez az impozáns kiállítás, amely szombaton nyílt meg, ünnepélyes keretek között. A Nagy Barátság kiállítás valóban nagy, nem csupán terjedelménél, hanem meggyőző tartalmánál, eszmei mondanivalójánál fogva is. Kifejező és beszédes jelképe a kiállítási csarnok előtt felállított szobor, Pokorný nem­zeti művész alkotása: A testvérré válás — a vörös ka­tona és a csehszlovák katona szeretetből és hálából született ölelkezése. A kiállítás képzőművészeti eszkö­zök segítségével, új esztétikai és technikai megoldású rendezéssel szól hozzánk, gondolatainkat mozgósítva és érzéseket keltve népeink nagy barátságáról. A nyugodt, semleges szürke háttérből hatásosan emel­kednek ki a kettős üvegfalú, belülről megvilágított pa­nelek, a rajtuk sorakozó érdekes és fontos dokumentu­mok: fényképek, montázsok, fotokópiák, nyomtatványok, levelek és újságok, amelyek hazai archívumokból, mú­zeumokból és a Szovjetunióból származnak. Az anyag első, történeti részében szerepelnek a XI századi prágai és kijevi írásos emlékek fennmaradt töredékei, amelyek a közös szláv kultúrára és nyelvre utalnak. A Csehor­szági régészeti kutatások során felszínre került ukrajnai eredetű ezüst ékszerek jelzik a már a XI. századtól fennálló kölcsönös kereskedelmi kapcsolatot. A becses eredeti okiratok és könyvek üvegszekrényekben vannak elhelyezve. Szemünk előtt vonulnak végig a panelleken a dicső Októberi Forradalom s az intervenciós háború esemé­nyei, a lenini eszmék győzelme, a Szovjetunió fokozato­san Izmosodó belső és külső ereje. Érdekes dokumentum a Szovjetunióval 1935-ben kö­tött szövetségi szerződésünk, amit ez alkalomra a moszk­vai Forradalmi Múzeum kölcsönzött. Megdöbbentő az 1942. június 12-rői kelt Lidice megsemmisítését elren­delő német határozat. A legértékesebb dokumentum az 1943. december 12-én a Szovjetunió és Csehszlovákia által megkötött barátsági szerződés, amely népeink háború utáni együttműködésé­re is vonatkozik. Novotný elvtárs szavai szerint „nemzeti biztonságunk, szocialista jelenünk és kommunista hol­napunk alappillérét képezi ez az örök időkre kötött szerződés, mely államunk jövőbeni külpolitikai magatar­tását ls meghatározza." A Nemzeti Felkelés színhelyét domborművű és meg­világított térképek ábrázolják. A fényképeken kívül az egyik panel közepén, hátulról vetített filmen peregnek le a kommunista párt irányította nemzeti felkelés dicső eseményei. Ebben a hősi vállalkozásban a szlovák nép­nek leghathatósabb segítséget a Szovjetunió nyújtotta. A legválságosabb pillanatban állt a felkelés mellé Jego­rov szovjet partizánparancsnok. Hazánk felszabadításá­nál 138 000 szovjet hős áldozta életét. Különösen gazdag az 1945 utáni évek politikai, gazda­sági, tudományos, technikai és kulturális együttműködé­sét szemléltető rész. A mezőgazdaság, az ipar termékei, a kereskedelem kiviteli és behozatali árucikkei, a sok­féle bonyolult gép Impozánsan sorakoznak fel. Albumok és képek tárják elénk a zene, a tánc, a szín­ház, a film és a sport birodalmában való együttműködést. Hatalmas, mennyezetig érő polcokon sorakoznak az orosz szépirodalmi alkotások, amelyek szlovák és cseh fordí­tásban jelentek meg. Bensőséges költőt hévvel zengenek M. Lukonyln versének szavai, melyeket a Nagy Barátság kiállítására Irt — országaink és népeink egységéről. Hruscsov elvtárs kifejező szavakban sűríti népeink kapcsolatának lényegét, mondván: „Szövetségünk és ba­rátságunk alapja országainknak és népeinknek azonos érdekei, azonos eszméi és céljai a szocializmusért, a kommunizmusért és a vllágbékéórt való harcban. Barát­ságunk a proletár Internacionalizmus nemes elvén alap­szik, és a szocialista államok közötti kapcsolatok új típu­sa. A július 19-ig tartó kiállításra érkező vidékiek és a morvaországiak 50 százalékos vasúti kedvezményben részesülnek. A számozott belépőjegyeket minden vasár­nap délután kisorsolják. A főnyeremény: egy Lvov—Ki­jev—Ogyessza 14-napos utazás, s ezen kívül még sok értékes és hasznos nyereménytárgy — órák, töltőtollak stb. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy még a megnyitás előtt érkezett egy Liptovský Mikuláš-i csoport. Reméljük, a kiállítás nálunk legalább olyan sikert arat, mint ta­valy Prágában. B. O. A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS megünneplésére készülünk Napról napra közeledik a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 20. évfordu­lója. Köztársasagunk készül e törté­nelmi évforduló méltó megünneplé­sére. Az ünnepségek előkészítésébe kulturális életünk minden ágazata bekapcsolódik. A Szlovák Nemzeti Tanács kul­turális és iskolaügyi szakosztálya már osszabb idő óta nagy gondos­sággal készíti elö a jubileum kul­turális akcióit. A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójával kapcso­latos rendezvényekben kifeiezésre jut az a tény, hogy a felkelés elő­készítésében és folyamán a CSKP játszotta a vezető szerepet, hogy az új Csehszlovák Köztársaság alapjait a csehek és szlovákok közösen rak­ták le, valamint az önzetlen segít­ség, melyet a Szovjetunió nyújtott népeinknek. A 20. évforduló tiszteletére ren­dezett kulturális események sorát a bratislavai Kultúra és Pihenés Park­jának a Nagy Barátság című érté­kes kiállítása vezette be. Az ünnep­ségek augusztus 29—30-án Banská Bystricán érik el csúcspontjukat. Augusztus 29-én este a szabadtéri színpadon nagyszabású ünnepélyre kerül sor, melynek kulturális műso­rában a művészi eszközök minden válfaját felhasználva fejezik ki a felkelés örökének fő gondolatait. A műsort Miroslav Procházka állít­ja össze, a rendezést Tibor Rakov­ský végzi, a díszletekről Ladislav Vychodil képzőművész gondoskodik. A műsorban élvonalbeli hivatásos művészek és néhány népművészeti együttes lép fel. Ezenkívül természetesen számta­lan más akcióra is sor kerül. A leg­fontosabbak közé tartozik például a Banská Bystrica-i SZNF Múzeumá­nak ünnepélyes alapkőletétele A mú­zeum tervelt Kuzma és Hruška épí­tőművészek készítették. A történelmi évfordulóról csak­nem minden kiadóvállalat megemlé­kezett. Szépirodalmi és tudományos műveket adnak ki ebből az alkalom­ból, melyek között legjelentősebbek azok a történelmi munkák, amelyek új szempontok alapján világítanak rá a felkelés előkészítésére és kö­rülményeire. A színházak ünnepi akadémiákkal emelik az ünnepségek fényét. A Szlovák Nemzeti Színház drámai együttese augusztus utolsó hetében Peter Karvaš: Antigoné és a többiek című drámájával a közép­szlovákiai kerületben a felkelés városaiban vendégszerepel. Augusztus elején Trenčianské Tep­licén a felkelés ünnepségei kereté­ben rendezik meg a fiatal koncert­művészek szemléjét, amelyen tehet­séges fiatal zeneművészeink mutat­koznak be. A piešťanyi zenei feszti­vál keretében — amely az idén ugyancsak a felkelés jegyében zaj­lik le — a FOK (a prágai Filhar­mónikus Zenekar) Bedfich Smeta­na Hazám című zenei költeményét adja elö. A szlovák népművészeti együttes a SĽUK gazdag műsorral lép fel a partizánok myjavai kong­resszusán. A felkelés évfordulójának tiszteletére a népművészeti együtte­sek is új műsort tanulnak. Magától értetődik, hogy a rádió és a televízió értékes adásokkal já­rul hozzá a Szlovák Nemzeti Felke­lés gondolatának és örökének nép­szerűsítéséhez. A bratislavai rövid­film-stúdióban Ctibor Kováč „Húsz éves vagyok" cimű dokumentum­filmjének utolsó simításait végzi. A film külföldön is képvisel majd bennünket, tehát már készül a kom­mentár orosz, francia, német, an­gol és spanyol változata. Ugyanis éppen e hősi napok 20. évfordulójával kapcsolatban foko­zódik a külföld érdeklődése a szlo­vák kultúra iránt. Ennek kielégíté­sére lehetőleg mindent elkövetünk. Képzőművészeti, valamint dokumen­tum- és fényképkiállításokat készí­tünk elő, amelyek külföldön bemu­tatják hazánk fejlődését, népünk életét. Kubában például a szlovák kultúra hete keretében képkiállítás­ra is sor kerül. A kubai Nemzeti Galériában a mai szlovák képzőmű­vészek legújabb alkotásait mutat­juk be, a havannai Csehszlovák Kul­turális Központban pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés dokumentum- és fényképanyagából, valamint Szlová­KULTURÁLIS HÍREK • 'A francia könyvpiac legfrissebb szenzációja jean Paul Sartre önélet­rajzi regénye. A könyvből derült kl többek között az is, hogy Sartre ro­kona Albert Schweltzernek. Sartre különben most forgatókönyvet ír Pat­rice Lumumba életéről. • Az Egyesült Államokban kiosz­tották az idei Pulitzer-díjakat. A ki­tüntetettek között van Merriman Smith (az UPI hírügynökség riporte­re), aki J. F. Kennedy meggyilkolá­sáról írt beszámolójáért kapta meg a riportdíjat. A zsűri a zenei, szín­házi és szépprózai díjakat nem osz­totta kl, mivel az elmúlt év termé­sében nem talált egyetlen erre érde­mes művet sem. • A Demokratikus Ifjúsági Világ­szövetség nemzetközi Irodalmi pályá­zatot hirdetett gyermekek részére. A pályazatra 44 mű érkezett be és a zsűri Dina Rtnaldi olasz Írónő el­nökletével Rimma Mamattudinova 15 éves kujbisevi diáklány Tenger című művének ítélte oda az első díjat. JAROSLAV SEIFERT: LIDICEI HALOTTAK Árva fecske nem találta fészkét, megrendülten röpült, csipegeti, perzselt fa még tört jogarként, hétrét görnyedezik hamvas föld felett. Sarok támaszt titeket a mélyben, magába szitt szakadék torok, tárt karokkal jártok a sötétben, mintha magot vetne markotok. Kis pacsirta tér meg csak közétek, szomszédotok, s mindent jobban tud, amit csak egy gyors madárka érthet. Énekében talán meghalljuk: föld dalát, mely zárt ajkhoz telepszik, harag zárta nyithatatlanul, kő dalát, mely koponyához fekszik, csöndét, mely a nevetekre hull; aggály, sírás, szívettépő dalát, gyermekvesztés gyilkos, rémítő csapásától tébolyt várt a gálád, de tébolyra nem maradt idő; a szemfagyasztó iszony énekét, ha asszony kap az ajtófába, — mert minden remény pernye rég, — mint fuldokló a szalmaszálba. Halld: a szörnyű csönd pillanatában a végső sóhajtás keservei halld: halott népről zeng dalában, nagy szellemét dicsérve egyre. Pacsirta zeng ma, szállnak a trillák — a sík föld örök nyugodt dalát adja. Akkor még a komoly rózsa szirmát is begyúrták a sárga agyagba. Sipos Győző fordítása kia életét ábrázoló képekből össze­állított kiállítást rendezünk. E kiál­lítás keretében könyvkiadásunk si­keresebb példányait és népművészeti termékeket is bemutatjuk. A két ki­állítás kiegészítéséül a szlovák kul­túra hetére az Állami Film jobbára felkelési témájú játék- és dokumen­tumfilmeket válogatott ki és küld Kubába. Természetesen nemcsak Kubáról van szó. Képviseleti hivatalaink és kulturális központjaink más orszá­gokban is megemlékeznek a Szlovák Nemzeti Felkelésről. Több vándor­kiállítást állítottunk össze, amelyek iránt nemcsak a szocialista államok­ban, de Olaszországban, Ausztriá­ban, Algériában, Ghanában és az EAK-ban is nagy az érdeklődés. Ezek a kiállítások nemcsak a fel­kelést ábrázolják, hanem mai éle­tünket, a szocialista építés sikereit Is. A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának ünnepségei országos jellegűek, melyeket a duklai harcok évfordulójának ünnepségei követ­nek, majd pedig a prágai felkelés és hazánk felszabadulásának 20. év­fordulójával kapcsolatos májusi ün­nepségekre kerül sor. Az ünnepsé­gek keretében a szlovákiai és cseh kerületek például kicserélik népmű­vészeti együtteseiket. Így a prágai ünnepségeken a Lúčnica is fellép. A Csehszlovák Ének- és Táncegyüt­tes, valamint a Katonai Művész­együttes pedig Szlovákia városaiban mutatja be művészetét. KISRIPOR T az udvardi iskoláról • Emerico Olini olasz filmrende­ző dokumentumfilmet készít a mo­dern egyháztörténet egyik legfigye­lemre méltóbb alakjáról, XXIII. Já­nos pápáról. A filmhez hiteles, a közönség által eddig nem ismert fel­vételeket is felhasználnak a pápa életéből. • Deineist belga filmrendező be­fejezte Görögországban az ödipusz király külső felvételeinek forgatását. A Szophoklész tragédia filmváltoza­tát három nyelven készítik el., fran­ciául, újgörögül és ógörögül. • A biblia nem szól arról, hogy Éva szőke volt-e, vagy barna. Ko­moly gondot okozott ez John Huston ír rendezőnek, aki filmet forgat a biblia alapján. A jelentkezők százai közül hosszabb válogatás után egy stockholmi, 19 éves, szőke főiskolai hallgatóra esett választása. Most már csak az a fontos, hogy a Vatikán jóváhagyja ősanyánk megszemélyesí­tőjét. A minap az érsekújvári Járás leg­nagyobb szövetkezeti faluját látogattam meg. — Mi újság? Üres, semmitmondó, sablonos kér­dés. Sáji Arpád, az udvardi kilenc­éves iskola igazgatója mégis gondol­kozik a feleleten. Végülis huncut mo­sollyal a bajusza alatt, nem mond semmit, kezének legyintésével mutat­ja az utat az iskola jelé. Szerény, egyszerű, kellemes ember. Dicsekedni nem hallotta még senki. Akkor sem, amikor a „példás tanító" kitüntetést kapta. Vele tartok az iskola jelé. Ez itt az öreg Iskolaépület. Szűk folyosók — ódon iskolaszag. Akik elöször jártak ebbe az épületbe már nagyszülők. Amikor épült a környék legszebb épülete volt ei. a tömör, vas­tagfalú földszintes ház. Ma már szűk, elavult, de még hasznát veszik, mert sok a gyerek Udvardon. Az ablak­fákat megrágta a szú s a nehéz, tö­mör ajtók reggelenként már az uno­kákat bocsátják be az évszázados fa­lak közé. Ahogy a gyerekek szapo­rodtak, úgy ragasztottak az ódon ház­hoz egy-egy épületrészt s az F-alakú labirintus 1932-ben emeletet kapott. Nem messze az ódon épülettől meg­szakad a régi gazdaházak sora, s a kertek helyén új, két hajszálra egy-, forma emeletes épület fogad. Körös­körül hatalmas park és virágos kert, A virágágyak szélén zöldéi a fű. Az új iskolaépületben három éve fo-. lyik a tanítás. Itt minden, minden tá­gas, világos nagyszerű. A két épület között szépen berendezett tornaterem. Oj bútorzat, új padok, ú[ táblák, új emberek. Az egyik épület a szlovák, a másik a magyar tannyelvű iskola. Az igazgató magamra hagy. Siető, fia­tal tanítókkal találkozom. Az előcsar­nok jeldíszítve, ünneplő ruhában itt áll a HNB titkára Suman József s mellette a nemzeti bizottság tagjai. Csak nincs valami baj? — teszem fel a kérdést az Iskola igazgatóhe­lyettesének Vida Kálmánnak. Tréfá­san felel. — Baj az mindig volna. A legnagyobb baj, hogy öregszünk — teszi hozzá az alig harminc éves „öreg". Oj polgárokat avatunk — mondja ráadásul — ezért a nagy sür­gés-forgás. Egyszerre megindul a nagy kavar­gás. jönnek a tizenötévesek. Kék élő­szőnyeg ez így ahogy mindkét is­kolaépületből sorban bevonulnak a kékinges CSISZ-tagok. Az asztalon a kiosztandó polgári személyazonos­sági igazolványok tömege, 150 iga­zolvány. Százötven új polgár. „Bú­esúznak'• a gyermekkortól, pedig a „felnőttesdt" még messze van. Az idén hagyják el az iskolát. Huszon­négyen a mezőgazdaságban jognak dolgozni, tizenketten szakiskolákon és a középiskolán folytatiák tanul­mányaikat. Ezekből lesznek a jöven-. dő mérnökök, tanítók, orvosok, atom­kutatók, technikusok. A többi az ipar-, ban helyezkedik el. Ismerik a célt, ismerik a hozzávezető utat. Délután újabb érdekes esemény az új CSISZ tagok felavatása. Bensősé­ges ünnepség. A fehér pionír-inget kék Ing váltja fel. CSISZ-tagok let­tek. úl felelősséggel, újabb tervekkel, elhatározásokkal. Az igazgató beszél az új feladatokról. Csillogó szemmel hallgatják és hisznek neki, mert a lő-, vő, amelynek távlatairól beszél, szin-> te napok alatt valósággá válik. Elgondolkodom, honnan ez a fe-. gyelmezettség, ez az önállóság gyer­mekeinkben? Udvardon vagy másutt — szerte az országban. Nem volt ne­héz rájönni a kérdés nyitjára. A ta­nítók egységes állásfoglalása, fe­gyelmezett, rendszeres nevelő mun-. kája tükröződik Itt. Jegyzőkönyvek, az iskola króniká­ja mind igazolja, hogy itt nem üres fecsegés a pedagógiai munka. Hiszen reális, megvalósítható tervekről van szó. Igen eredményesen dolgoznak az érdekkörök, értékes esztrádműso­rok, színdarabok, irodalmi délutánok szerepelnek a műsoron az iskolai tánccsoportok járási méretben az el­sők között vannak, szépen dolgozik az énekkar, készül at önálló nyári pionírtábor — minden arra mutat, hogy élettel telt ez az iskola s• jó kezekben van hazánk magyar ajkú fiatalságának nevelése. / óleső érzéssel búcsúzom s csak egy megjegyzésem van: úgy hallottam, hogy a Vöröskereszt helyi szervezete kiváló és színvonalas eszt-. rádműsort rendezett a tanítók segít­ségével. Ogy tudom jónéhány tanító komoly tisztséget tölt be a faluban. Nem lehetne átütőbb sikereket elér­ni Udvard kulturális fejlődésében? Ha a szövetkezet klubja, a CSEMA­DOK vezetősége és a tanítók szoro­sabban együttműködnének, hamaro­san kivirágozna a kulturális élet, úgy mint régen. Es még valamit: nem lehetne fokozni a két tskola baráti kapcsolatait? Közös ifjúsági rendez­vények, a tanítók és a szülők közös találkozásai, a pedagógusok közötti tapasztalatcsere mind, mind a jó ügyet szolgálná, a marxista pedagógia nagyszerű útjait egyengetné. Nem­csak Udvardon, hanem szerte az or­szágban. Dráfy József 1964. június M. jfc ÜJ SZÖ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom