Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-11 / 161. szám, csütörtök

Ny ári látogatás Alsóbodokon i. MIÖTA NEM LÁTTAM az alsőbodoki szövetkezet ellenőrző bizottságának elnökét, rövidre nyírt haja deresebb lett, mozgását is lelassította az idő. — Nem tesz az semmit, fiam — szől csendesen. — Az a fontos, hogy utolsó találkozásunk óta Ismét tovább Jutottunk egy huszárlépéssel Befutottak a takarmányosok és egyenesen a hídmérlegre hajtottak, melyet Gyepes Béla kezel — Na fiúk, — pirongatja az Izmos legényeket —, most aztán kevesebbet raktatok. Alig nyomja meg a kilenc mázsát. — Hja, Béla bácsi, ne ls csodálkozíék. Az utolsó lucernánál nekünk már csak a gereblyézés jutott. A napbarnított fiatalok nem magyarázkodtak tovább, mert Brath Viktor, a hetvenéves, szikár kazalmester a magasból rájuk pirított: — Mindenszentekkor majd kibeszélhetitek magatokat. Húzassatok gyorsan az elevátorhoz, hadd fedjük be ezt a rakományt Rakományt? Dehogyis. Hiszen a takarmánykazal szabályos méreteivel, éles sarkaival Inkább egy formás épülethez hasonlít. A KAZALRAKÖ VIKTOR BÄCSI igazi mestere szakmájának. Még most is olyan szarvakat csavar, akár a mérnöki felügyelet alatt készült orsók. Eddig még nem fordult elő. hogy a kazal, melyet irányított elferdült, vagy beázott volna. Mily nagy kár, hogy a fiatalabb nemzedék nem igyekszik ellesni a kazalrakás tudományát. A rohamosan gyarapodó lucernakazal mellett Gyepes Boldizsár sokat mozgó csoportvezetővel váltottam néhány szót az Idei takarmánytermésről. — Igazán nem lehet okunk panaszra. Csak lucernából eddig tizenkét vagon jó minőségű etetnivalót tároltunk. A huszonkét hektár bíborhere termését is ide hordjuk Számításom szerint hat vagonnál abból sem lesz kevesebb. — Mi a titka a jó termésnek? — Törődtünk a lucernásokkal, nem sajnáltuk a fejtrágyát. Egyébként szántóterületünk 23 százalékán termesztünk évelő takarmányokat. Tavaly sem voltak takarmánygondok a szövetkezetben Ezenfelül a szomszédos állami gazdaságot több mint 60 000 "korona értékű teles-viaszos érésű silóval, szalmával segítették ki. Az idei esztendő, úgy látszik, még több takarmánnyal kecsegtet. — Hát azt nem — vallja be őszintén. Minket Ilyen kérdésekkel nem lehet zavarba hozni. Csak éppen gondolkodom, mivel kezdjem. Vegyük talán az állattenyésztést — Májust leszámítva eddig 28 000 koronát kaptunk az államtól prémiumok címén Naponta 400 liter tejet adunk el a közellátásnak, [elenleg 7,5 liter az átlagos napi tejhozam, s félévi beadási tervünket már április derekán teljesítettük — jól emlékszem, évekkel ezelőtt a háromliteres átlagot ls mint „szép eredményt" tartották nyilván Takarmányunk van elegendő, ezenkívül minek köszönhetik, hogy ilyen mértékben emelték a tejhozamot. — Ezelőtt nagyon rossz volt a tehénállomány Az évek folyamán azonban sikerült a tbc-t és a Bang-féle betegséget leküzdenünk. Egészséges állománnyal rendelkezünk Többnyire saját tenyésztésű üszők beállításával frissítettük fel a tehénállományt. Igaz, hogy ez nagy anyagi megterhelést jelentett, de nem bántuk meg a befektetést, noha ez a munkaegységek értékének alakulását és az anyagi érdekeltséget is befolyásolta. Kevés helyen értették meg úgy a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésének jelentőségét, mint éppen Alsóbodakon 1962-ben még csak 6,50 korona volt egy-egy munkaegység értéke, tavaly már 12 koronát fizettek, és a terven felül elért eredményekért 50 ezer koronát folyósítottak a tagoknak. Ha a sertéstenyésztésben és a malacelválasztásban is javítanak, a páratlanul jövedelmező állattenyésztés egyik legnagyobb büszkeségévé válik a szövetkezetnek. csak akkor értékelheti megfelelően, ha ismeri helyzetünket és tudja, líbnnan Indultunk ... Az elnök hirtelen elhallgat, betessékel szűk irodájukba és előzékenyen kitárja előttem az egyik ajtót Alig hiszek a szememnek. Az íróasztal mellett előkelő helyen jellegzetes vándorzászló díszeleg. Rajta hímzett betűkkel: „A járás legjobb szövetkezeténekl" Az idei tervfeladatok kiváló teljesítéséért kaptuk a járási termelési Igazgatóságtól — jegyzi fel Csinger elvtárs és nyomban felsorolja, milyen követelményeknek kellett eleget tenniük, míg a zászló tulajdonába jutottak. Megragadva az alkalmat örömmel jegyeztem fel, hogy három nap alatt befejezték az árpavetést, idejében feljavították az őszi gabonaneműeket, húsból 127 százalékra, tejből 180 százalékre, tojásból majdnem 200 százalékra teljesítik feladatukat A kapásnövények sorközi megművelésével, a takarmánybetakarítással pedig megelőzték a járás legjobb szövetkezeteit s most felkészülve várják az aratást. Eredményeikre jogosan lehetnek büszkék. A versenyzászló átvételekor! 5000 korona prémiumot is kaptak a termelési igazgatóságtól. IV. III. KINT A HATÁRBAN, s bent a szövetkezet telepén eddig nem tapasztalt szorgalommal dolgoznak a szövetkezetesek. Az igyekezet kézzelfogható tényeln kívül mind a tagság, mind a vezetőség magatartásában jókora büszkeséget is felfedezhet a látogató. Tudom, hogy egyéni korukban ls jó gazdálkodók hírében álltak a környéken. Ezért joggal lehettek büszkék eredményeikre. De most? Hiszen a valóban nagyüzemi gazdálkodás építésének még csak a kezdeti eredményeinél tartanak. — Ez Igaz — válaszolja meglepődve Csinger Rudolf, a szövetkezet elnöke. A mi eredményeinket azonban ELŐSZÖR SZAVAZNAK Persze rossz nyelvek is vannak a faluban. Előszeretettel hangoztatják* hogy az eredményeket nem a helybelieknek, hanem a szövetkezet idegen vezetőinek kell tulajdonítani. Az „idegen" elnevezésen a zootechnikust, a könyvelőt, brigádvezetőt, a HNB irodavezetőjét értik. Ugyanúgy Korčeková Emma mérnök agronómus sem a falu szülötte. Am mindnyájan lelkesedéssel küzdenek a közös ügyért. A szövetkezet fellendüléséért rajtuk kívül mégis csak a tagságot illeti a dicséret. Természetesen a falusi pártszervezetnek, az újonnan megválasztott nemzeti bizottságnak el kell majd gondolkoznia a szakemberképzés kérdéseiről, hogy biztosítsa a szövetkezet további fejlődését. HA SAJÁT SORAIKBÓL kinevelik, kitaníttatják a megfelelő szakembereket, akkor Béla bácsi előzetes jóslata szerint valóban nagyot lép előre a közös gazdálkodás és vele együtt az egész község. Szombatb Ambrus A diószegi cukorgyár gazdasagában nagy súlyt fektetnek a takarmánytermesztésre. javában folyik az évelők kaszálása, amely az idén nagyon jói fizet, néhol méteresre is megnőtt. Néhány nap múlva beérik a borsó is, ezért a traktorosak nyújtott műszakokban dolgoznak. A képen Szelle Béla, a gazdaság fiatal traktorosa. (Palágyi Lajos felvétele) KOMMENTÁRUNK: Hol van még faScarmányiartalék Betakarítás idején a jószág is bővebben kap takarmányt. „Van belőle elég" mondják az etetők. Senki sem sajnálja ilyenkor az állatoktól a lucernát, vagy a szénát. Csak az a baj, hogy akadnak szövetkezetek, ahol most térdig gázolnak a barmok a zöldtakarmányban. Ami pedig sok, az sok! Milyen jó lett volna a tél utóján az a takarmány, amely gondatlanságból ment tönkre. Az egyéni paraszt mindig gondolt a télre is. Még egyegy elhullott szénát és szalmaszálat is felvett. Egyszóval jó beosztással etetett, még ha a lucernaföldje rekordtermést adott is. Most sem szabadna másképpen. A takarékosság a jó beosztás csak hasznára válhat a közösnek. Még akkor sem pazarolhatják a takarmányt, ha jó a termés. Mert az idén aztán igazán nagy a termés De nem mindenütt fizet oly gazdagon a föld, mint a nyugat-szlovákiai kerületben. Közép- és Kelet-Szlovákiában, a nagy II. DALLOS BfiLA zootechnikussai az istállók körül hozott össze a véletlen Éppen hogy leszállt motorkerékpárjáról máris futni akart tovább. Most neki is sok a munkája, minden lépése, perce pontosan kl van számítva. Ennek ellenére megszólítom: ,,Miben nyilvánul meg, amit Béla bácsi mondott, hogy a szövetkezet tovább Jutott egy huszárlépéssel?" — . . ? Nehezen szánja rá magát a válaszra. Talán zavarba hoztam volna a kérdéssel? Egy lépés as élet Hektáronként 30 korona megtakarítás A panyidaróci szövetkezetesek az elmúlt évben hektáronként 430 mázsás átlagtermést takarítottak be cukorrépából A kedvező időjáráson kívül ezt a sikert kétségkívül annak is köszönhették, hogy rendkívül nagy gondot fordítottak a növényápolásra. Az idén is jói gondozzák a cukorrépát, melyből 15 hektáron termelnek. Már harmadszor sarabolják a növényt A sarabolást Papp Mihály traktoros és kisegítője Rózsa Bertalan végzi Az önköltséget is csökkentik. A traktorra szerelt hazai gyártmányú műtrágyaszóró berendezés lehetővé teszi, hogy a sarabolást és a fejtrágyázást egyszerre végezzék így megtakarítanak két munkaerőt és egy traktort Ez hektáronként mintegy 30 koronával csökkenti a cukorrépa termesztésének önköltségét. -avSegítenek a szövetkezetnek A Krišovská Lieskován és környékéo levő üzemek dolgozói vasárnapi brigádmunkával segítették a helyi EFSZ-t. A szövetkezet gépesített csoportjával együtt betakarítottak 413 mázsa szárított lóherét, amivel nagyon szép eredményt értek el. Jámbor Vilmos, Királyhelmec FIATALOK, VIDÁMAK, szenvedélyesek és álmodozók. Tizennyolc-, tizenkilenc évesek. Békében születtek. Nem tudják, mit jelent a háború vihara, csak a szülők, az idősebbek elbeszéléseiből, a filmvászonról ismerik, betűbe öntve olvastak róla. Azt szok0 ták rájuk mondani, szerencsés emberek. Szeretik a tánczenét, a jó könyvet, a mozit, a szép ruhát, a tűsarkú cipőt, egyszóval az életet. S vajon lehet-e tőlük irigyelni, hogy kegyesebb hozzájuk, mint hozzánk volt? Szlovákia küPalmont Pista lönböző tájairól verődtek itt össze a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában. Ez az egyetlen magyar tannyelvű könyvelőket képző mezőgazdasági iskola, ezért jönnek ide a Csallóközből, Bodrogközből, Gömörből, Ipolyságról, mindenhonnan. Németh Aranka Nyárasdról jött, Dudok Kati és Zsabka Feri Karvárói, Palmot Pista Fügéről, a többiek mind-mind Szlovákia valamelyik távoli részéből. A tantermekbe, a folyosóra, s az internátusba az utóbbi időben valamilyen furcsa hangulat költözött. Közeledik az év vége, az utolsó évfolyam tanulói néhány nap múlva szétszélednek, gazdagabban, tudással felvértezve. Elröpült a négy év, érettségi előtt állnak. — Ogy tűnik, mintha csak tegnap jöttem volna ide — mondja Palmont Pista. Ilyenkor nehéz őket szóra bírni. Tanulnak, drukkolnak, és még az írásbeli után sem nyugodtak meg teljesen a kedélyek. Nincs teadélutánozás, végnélküll fürdőzés, s bizony sokszor a késő éjszaka ts a könyv fölött találja őket. Közben már a jövőről ábrándoznak, terveznek. Legtöbbjük megkapta az elhelyezést. Természetesen falura. — Nem értem azokat, akik csak városban tudják elképzelni az életüket. Ugyanazt megtalálhatjuk a falun is, ha most néhol még nem is, néhány év múlva biztos — mondja a kis fitos Németh Aranka. Faluról származnak, parasztcsaládból, ott nevelkedtek fel, de kissé igényesebbek, többet akarnak az élettől, mint az idősebbek. Egy kis kultúra, szórakozás, meg egyéb városi kellék (így nevezték) falun is Németh Aranka elfér. Nem egy község példája bizonyítja, hogy ez ls lehetséges. — Szerintem sokminden másképpen lenne a falun, ha az emberek közvetlenebbek lennének egymáshoz, és ha az idősebbek igyekeznének jobban megérteni a fiatalok problémáit — szögezte le Dudok Kati. — LASSAN MINDANNYIAN belemelegednek a vitába, a többiek is kifejtik véleményüket. Egyrészt az idősebbeket, másrészt az ifjúsági szervezetet hibáztatják. Sőt egyenesen ki is mondják; át kellene szervezni. A legtöbb helyen még formálisan sem működik. így a fiatalok maguk könnyebben megtalálják érdeklődésük kielégülését, s nem lelkesednek a közös szervezeti munkáért. — Nem tudom, de valami érdekes programot kellene kitűzni, ami a fiatalokat érdekelné, lekötné — árulja el véleményét Dudok Kati, akt a nyitrai mezőgazdasági főiskolára készül. Rá tehát nem nagyon vonatkozik a falurakerülés „veszélye". Am ki tudja. Az apja odahaza a karvai mezőgazdasági iskola igazgatója. Lehet, talán ő ts oda kerül tanulmányai végeztével. Mindenesetre ér deklődik a falust ifjúság kérdése Iránt. Egyöntetű véleményük, hogy a CSISZ-szervezet tevékenysége lehetne inJcább olyan „műkedvelő"-féle valami. Dudok Kati — Olyan „kl mit szeret" alapon kellene csinálni — így mondták. S hogy mit szeretnek? Mindent Közönyösséggel, cl § nizmussal nem le & het vádolni őket Cinikusak, ha ki kényszerítik belő lük, de alapjában véve érzékenyek jók. Közönyösek a furájuk erőszakol

t dolgok iránt, de •minden érdekli őket, ami köröttünk van. Madlsont, twisztet táncolnak, szerelmesek is néha. Német Lehel, Karel Got, Matuška a bálványuk. Ranjonganak, Brigitte Bardotért, Lollobrigidáért, Mastroianníért. Hogy mit olvasnak? Mináčot, fevtusenkot, Német Lászlót, Adyt, Maupassant, Zolát, Hemingwayt. Brigádra járnak. Olyan sokrétű érdeklődési körük, amilyen nyugtalan a fiatal természetük. Ezt az egészséges nyugtalanságot viszik magukkal a falura. — Fel kell rázni a falust fiatalokat — mondja Palmont Pista. Hogy igaza van, ahhoz nem fér kétség. Es hát kire hárulna ez a feladat, ha nem a legalább középfokú iskolát végzett fiatalokra. Szerencsés emberek, azt tartják róluk. Az első háború utáni generáció. Néhány nap múlva először lépnek a választóurnák elé. Hogy milyen érzés először választani? A vállukat vonogatják, még nem tudják. 11 Jól esik, hogy emberszámba veszik őket. Hány nemzet, hány fia, sohasem tudja meg, milyen érzés a választóurnák előtt állni. SZERENCSÉS EMBEREK. Nem kérdeztem tőlük, de ha valaki megtenné helyettem, és megkérdezné tőlük, hogy kire, mire adják a szavazatukat, alighanem ezt válaszolnák: az életre, amely eiőttük áll. PALÄGYI LAJOS Zsabka Feri szárazság miatt gyengébb a takarmánytermés. Szüksége van tehát az országnak minden szál szénára, lucernára. Tudják is ezt szövetkezeteink legtöbbjében A határjáró ember jó érzéssel állapítja meg, mily gyorsan, annak rendje és módja szerint takarították be sok helyütt a termést. Abarán (trebišovi járás) hat nagy kazal takarmányt Iégáramlásosan szárítottak. Ezzel a módszerrel úgyszólván veszteség nélkül hordták össze a jószág téli eledelét. Az ország minden csücskéből a takarmány sikeres betakarításáról érkeznek jelentések. Örömmel veszi ezt az ember tudomásul. A jó munka a dolgozó parasztság választás előtti lelkesedését, szorgalmát bizonyítja. A sok, kazalba rakott tápdús takarmány meg egyik biztosítéka, hogy az átteleltetéssel (persze ott ahol nagy termés volt) kevesebb iesz a gond, mint az előző esztendőkben. Mindez szép dolog, annál bosszantóbb, hogy az országjáró ember az útszéli árkokban betakarítatianui látja a csaknem derékig érő finom szénát. Finom? Csak annak indult, de lassan már elöregszik. Menynyit beszélünk a takarmánybiztosításról, a tavaszon is sok pénzt adtunk azért hogy külföldről hoztunk be takarmányt. Most meg tessék: veszni hagyjuk az árokparton. így van ez a Kelet-Szlovákia néhány járásában, a közép-szlovákiai járásokban (a zvolení járás fő útvonalát kivéve) és fgy van ez a Nyitra környéki utak mentén is. Emlékszem, valamikor milyen sok pénzt adtak egynéhány négyzetméternyi árokpart lekaszálási jogáért. Minden tavaszon elárverezték a falu határi és fő útjainak útszéli kaszálóit. S nem valami olcsóért. Nos, mégis elkelt minden esztendőben az árokpart. Először lekaszálták, aztán jött a sarjú, majd lelegeltették. Ha sokba került is, azért a tehénnek májustól egészen késő őszig megvolt a napi eledele. S most, a legtöbb helyen veszni hagyják ezt a jó szénát. Pedig az egész országbn sok-sok széna terem az útszéli árkokban. A nyugatszlovákiai kerületben csupán az útigazgatóság csaknem 5000 kilométer hosszúságú útról gondoskodik. E hoszszú út kétoldali árokpartján is rengeteg széna terem. De csak terem, haszon nem sok van belőle, pedig több száz hektár földről van szó. Miért nem kaszálják? Nem tudjuk. Az állami útügyi alkalmazottak a múlt napokban a cseresznyeszedéssel bajlódtak. A fűkaszálást későbbre halasztották. A késés viszont nagy kárt jelent. Üdvös lenne, ha a termelési igazgatóságok vennék kezükbe ezt a fontos problémát. Ha a fű kaszálását nem győzik az útkaparók, másokat is be kellene vonni ebbe a munkába. Bizonyára szívesen vállalnák ezt a munkát s részben lekaszálnák az árokpart termését. Sok helyütt úgy vélik, s ezzel mi is egyetértünk, hogy ki kellene tűzni az árokpart lekaszálásának határidejét. S ha addig az illetékesek nem takarítanák be az útmenti szénatermést, a lakosságnak joga volna azt hazahordani. Egész biztosan sehol sem maradna lekaszálatlanul az árokpart. MÉRY FERENC Ű| SZÖ 6 * 1964- június 12,