Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-06 / 156. szám, szombat

ETIÓPIA TĽuľijý. JAPAN DÉL-ARÁBIAI SZÖVETSÉG RIPORT JAPÁNBÓL! T

okió lakosai félig-meddig már lemondóan mentege tőznek vendégeik előtt az ál landó zaj és lárma, a házfalak szüntelen remegése iniatt, amit a város utcáinak és útvonalai nak szélesítése, korszerűsítése okoz. A japán főváros éjjel nappal, megállás nélkül az olimpiára készülődik ... A iit olimpiai karika jegyében a tíz és fél milliós város óriási építkezéssé változott. Oj utcák, épületek, hidak és vasútvonalak vannak épülőfélben, amelyek befejezésének határideje 1964. október 10. — az a nap, amikor az olimpiai iáng megérkezik Ázsiába. A japánok minden áldozatra készek, s ez a törekvés a város kiépítésének tervére is rányom ta bélyegét. Tizenöt esztendő mulasztásait kell most pótol niuk eszeveszett iramban. Az olimpiai költségvetésben — ami időközben minduntalan növekedett x jelenleg meghaladja a 12 milliárd nyugatnémet márkát (1 márka kb 2,50 korona) — olyan kiadások is szerepelnek, amelyeket a legnagyobb jóakarattal és a legmesszebbmenő bőkezűséget feltételezve sem lehet összefüggésbe hozni az olimpiai játékokkal. A nagyvonalú építkezés kierőszakolt, őriilt tempójának hatására azonban tragikus számok rajzolódnak ki: a balesetek átlagon felüli gyakorisága miatt az olimipial nb'ektumok építésén egyre szaporodik a szerencsétlenségek száma. Az utóbbi két év alatt több mint 100 ember vesztette életét és közei 2000-en súlyos sérüléseket szenvedtek. A 22 új olimpiai utca kiépítése miatt a városi tanácsnak 600 000 magántelket kellett meg vennie, 5200 házból 7000 családot elhelyeznie, és 71 milliárd jen kártérítést fizetett ki. Ax olimpiai utak — 70 kilométer autósztráda és 30 kilométer országút — némileg tehermentesítik a túlméretezett forgalmat. A „közlekedési pokol" (ahogy a tokióiak nevezik a város forgalmát) mindennapos próbatétel. Tokióban állandóan csúcsforgalom van. A tartós forgalmi zavarok ffi oka az. hogy a városban aránytalanul kevés az utca. Például New York területének 35 százaléka. Berlin területének pedig 26 százaléka kocsiút. Tokióban ez az arány mindössze 10 százalék, s a kocsiutak zöme aligha érdemli meg ezt az elnevezést. A tömegszállítás terén sem rózsásabb a helyzet. Az állomásokon naponta számtalan, többnyire fiatal ember ajánlja fel szolgalatait és... riksáját, holott Ázsiában ezt a közlekedési eszközt, mint a megélhetés fő forrását talán már sehol másutt nem használják. Tokió nemcsak az ország fővárosa, hanem legnagyobb ipari központja is: több mint 50 000 gyár épült területén. Tokióban, Yokohamában és a közeli Kavasakiban 14 millió ember él és dolgozik. Az iparosítás teljesen megváltoztatja a sziget jellegzetes arculatát. Ma már sokáig kell utazgatnunk, ha sajátos japán tájat akarunk látni. Tokióban nagyon kevés a nemzeti jelleg. Talán csak a császári palota igazán japán, amely a város közepén hatalmas, magas fallal övezett parkban áll. A falak mentén még épek az ódon őrházak, de a széles vízárok töltésén csak elvétve akad egyegy fenyő. Tokióban ezenkívül talán még a Kabuki Színház, néhány templom és kert tipikusan japán, de ezeket a turisták többnyire meg sem találják. Ittott néhány félreeső utcácskában is megmaradt valami a régi Japánból. Az új Tokió városképét a Tokió Towernek nevezett 333 méter magas torony és B—10 emeletes iroda házaival a központi állomás környékén terpeszkedő Marunucsi-negyed teszi jellegzetessé. Itt épültek az előkelő, nagy árúházak, a divatos bárnk, a török fürdők és a legkorszerűbb szállodák. Dj Tokiót U megfertőzték már a modern világvárosok nyavalyái: szaporodnak a fiatalkorú bűnözők, hozzászoktak a „bandák" marakodásához, kevés benne a zöld színfolt és túlzsúfolt. Ezek a tipikus tünetek Tokióban valamivel élesebben kidomborodnak, mint másutt, s még számos más baj tetézi őket. Sok rosszat szül például a túlzsúfoltság A tízmilliós új Tokióban hatványozott méreket ölt minden: a por és füst, ami itt különösen veszélyes, a szemét, jóllehet az utcákat szünet nélkül tisztogatják és öntözik, a tömegszállitó eszközök túlterheltsége, a taxisofőrök hajmeresztő manőverezése az állandó csúcsforgalomban, a lakásnak aligha nevexhetfi helyiségek tömkelege, amilyenekben a japánok többsége tengődik, a rút homlokzatú házak sokasága és az állandó vízhiány, ami a lakosság háromnegyed részének megkeseríti az életét. Az érem, illetve a város másik oldala mindennek éles ellentéte: a rengeteg étterem, ahol a bejárat felett tarka lampiónok függnek, a bárok sziporkázó neonnégérei és a szűk utcák nyüzsgő forgataga, amely lapán „modernizálásának" ezernyi változatáról tanúskodik. Ám az olimpiai játékok BBSdégeinek lehetőleg egy másik „átöltöztetett" Tokiót szeretnénk megmutatni. A szervező bizottság tervei szerint a látogatókat nemcsak új utcák földalattik és szállodák fogják várni, ha- Z nem azt akarják, hogy a külföldiek egy újjászületett várossal s ugyanakkor merőben más japánokkal találkozzanak. A bizottság kampányt indított, amelyben erkölcsi húrokat pengetve hívja fel a város lakosságát az utcák, házak, stb. fokozottabb tisztántartására. Az akció a „városszépítés napjával" kezdődött, s azóta a japánok naponta többször különböző formában találkoznak az „Igyekszünk, bogy Tokió minél tisztább legyen" jelszóval. Az akció kiterjedt a török fürdőkre és az éjjeli mulatókra is, amelyeket számos intézkedéssel módosítottak. De a tisztasági akció rendezői még ennél is tovább mentek. Felszólították a japánokat, hogy változtassák meg viselkedésüket, hogy vetkőzzék le rossz szokásaikat. Ez az „olimpia szellemének elmélyítéséért folyó kampány" azonban visszafelé sült el: A túlzott hűhó rossz vért szül a japánok között. „Ez az egész arra emlékeztet, mintha valaki gazdag nagybácsiját várva felékesíti feleségét csak azért, hogy a gazdag rokont minél jobban elámítsa. En a magam részéről szívesebben látom az asszonyt kényelmes ruhájában a konyhában sürgölődve. Csakhogy ml mást akarunk mutatni, mint ami a lényegünk" — írta az egyik újságolvasó. A továbbiakban pedig azt tanácsolta az olimpiai bizottságnak, hogy az idegeneknek kendőzetlenül, a maga valóságában mutassák meg az országot. A japánok pénzt és fáradságot nem kiméivé készítik elő az olimpiát. De hogy a nagy készülődés közepette mi mindenen törik még a fejüket, azt Tanaka pénzügyminiszter árulta el az újságíróknak: „Az olimpia, világraszóló esemény, a külföldiek ezreit vonzza hazánkba, és nagyobb népszerűséget szerez nekünk, mint a legköltségesebb idegenforgalmi kampány". Tehát a „minden idők legnagyobb szabású olimpiai játékainak" óriási összegeket és erőfeszítést követelő előkészületeiben döntő szerepet játszik az a remény, hogy — világszerte felcsigázva az érdeklődést a japánok és a japán gyártmányok iránt — ugrásszerűen fog növekedni a nagy bevételeket jelentő idegenforgalom és a világpiacon nagyobb lesz a japán áru kereslete. HEINZ STADLMANN TUDÓSÍTÁS A DÉL-ARÁBIAI SZÖVETSÉGBŐL ABU DABI és a kőolaj A Dél-arábiai Szövetségbe tartozó Abu Dabi fejedelemség öreg sejkjének hírneve akármelyik amerikai filmcsillag népszerűségével vetekedhet. A nyugati lapok részletesen leírják és kiszínezik Sahbut ben Szultán ben Szajed sejk életét. Miért lett hirtelen ilyen népszerű az ismeretlenség homályából kiemelkedő öreg hűbérúr? Először is azért, meri egyik napról a másikra milliomos lett, másrészt tenyérni birodalmának most felfedezett kőoiajgazdasága miatt. Abu Dabi sejkség valaha az Indiába tartó hajókat fosztogató kalózok menhelye volt. A Kelet-indiai Társaság hajóhada azonban egy-kettő végzett a tengeri haramiákkal. Aztán csendes évek következtek a Kalózparton: lakossága felfedezte, hogy a Perzsa-öböl mélységei sok igazgyöngyöt rejtegetnek. A jó üzletnek csakhamar befellegzett, amikor a Japánok elkezdték nagyban gyártani a mesterséges gyöngyöt. Aki pénzzel tömi matracait Néhány évvel ezelőtt angol —francia kőolajtársaságok emberei jelentek meg a kis fejedelemségben, melyet egy jókora világtérképen is nehéz felfedezni, és kutatáshoz láttak. Rövid időn belül óriási és könnyen kiaknázható lelőhelyeket tártak fel, s tavaly már 3 millió tonna kőolajat termeltek. Ennek értékesítéséből 1 millió dollár ütötte Bqn Szajed markát. A sejkség új kőolajipara 1966-ban fog teljes kapacitással dolgozni, s akkor a sejk évi jövedelme eléri a 60 millió dollárt. A Life már most jósolgatja Abu Dabi felvirágzását. Mennyire téved. Abu Dabi sejkje saját tulajdonának tekinti a kőolajat és semmi hajlandóságot nem mutat alattvalói életviszonyainak megjavítására. Eleinte készpénzt követelt és hallani sem akart arról, hogy pénzét bankokban helyezze el. A hatalmas összegeket ágyának matracai között őrizte, később pénzzel tömte ki a matracokat. Ha már nagyon tömöttek voltak, akkor a föld alatt talált „tárolóhelyet" matracainak s itt e „meghitt zugban" órák hosszat üldögélt, temérdek kincsében gyönyörködve. ízlések és pofonok Az angolok nagyon szeretnék gyümölcsöztetni a sejk jövedelmét, csak nem tudják rábeszélni a makacs öreget, hogy egy kicsit invesztáljon is. Például szeretnék, ha Abu Dabiban kikötő, utak, erőmű, repülőtér épülne. Persze nem önzetlenül, mert az a hátsó gondolat vezérli az angolokat, hogy a modernizálással egyidejűleg brit katonai támaszpontot létesítsenek a fejedelemségben. A sejk egyetértett a tervekkel, csak éppen pénzt nem akar adni. Pedig New Yorkba is elvitték, hogy egy kicsi megkedvelje a civilizációt. Abu Dabi ura ilyen benyomásokkal tért vissza: „Ez a város (New York) nagyon messze van a civilizációtól. Ogy élnek ott az emberek, mint a hangyák, mint a fecskék a sziklák között. Az Itteni utcákon sohasem látszik a nap." Abu Dabi öreg sejkjét, aki ilyen lesújtó véleménnyel van a nyugati civilizációról, tovább puhítgatják. Sikerrel-e, majd elválik. Mindenesetre • jellemző a nyugati kőolajmonopóliumok és a velük egy húron pendülő imperialista kormányok politikájára, hogy a középkori szellemű sejkeket és szultánokat becsapva fosztogatják az Arab-félsziget népeinek nemzeti kincseit. Igy aztán érthető Aden és a Dél-arábiai Szövetség napjainkban válságossá fajult problémája. 1. SZUCSKOV ETIÓPIAI RIPORT AVö rös-tenger partján E' Itiópia fővárosa, Addisz Abeba a tengerszint fölött két és félezer méter magasan fekszik. Ha az ember a fővárosból Assab éritreai kikötővárosba érkezik, a levegőt sűrűbbnek és üdítőbbnek érzi, mint a sivatagi vándor a friss vizet. Itt egészen más kép fogadja: a dús, sötétzöld eukaliptuszok helyett gyér pálmák tarkítják a tájat, s a fekete termőföld helyett vulkáni lávát érez az ember a talpa alatt. A Vörös-tenger hullámai szelíden rryaldossák az aranysárga homokot, a szivárvány minden színében pompázó tarka halacskák tömegét, a tenger zúgását utánzó kagylókat és sistergő tajtékokat hagynak maguk után. Eritreának sajátos éghajlata, állat- és növényvilága van. Az amhárokon kívül más nemzetiségek is élnek itt: tigrék, danakilok, beniamerek. Eritrea — történelmileg és jogilag — Etiópia szerves része, ezért fő problémái az egész országot érintik. A nagyvilág kapuja Assabban, mint minién tengerparti városban, az élet központja a kikötő. íd? futnak be az európai 3s amerikai hajók, itt tesznek partra autókat, gépeket, építőanyagot, konzerveket, olyasmit, amit Etiópiában még nem gyártanak. A kikötő munkát, tehát életet ad az embereknek. Etiópia fejlődő ország — mondja Mamo Tagese, a kikötő helyettes igazgatója. — Ön bizonyára ismeri ötéves tervünket, s megérti, milyen sokat kell tennünk a népgazdaság jellendítéséért. Elsősorban a bánya-, vegy- és feldolgozó Ipart fogjuk fejleszteni. Az ipari termelésben a vegyipar részarányának öt év alatt 0,8 százalékról 9 százalékra kell emelkednie, ugyanakkor másfélszer annyi villamos energiát termelünk. Kell-e bizonygatnom, hogy egy ilyen fejlődő országnak milyen nagy szüksége van korszerű kikötőkre? ... Mamo beszélgetés közben elmondja, hogy az ország legnagyobb problémája a szakemberhiány. Mennyire igaza van! jártam Addisz Abeba mellett az ország egyetlen kohóművében, a bahardari erőműben, az akaki textllkombinátban... Az igazgatók, mérnökök, részlegvezetők úgyszólván mind idegenek. A jövőben, ha majd elkészülnek az ötéves terv létesítményei, a káderkérdés még égetőbb lesz. Megismerkedtem az assabl kikötő egyik legügyesebb gépészével, Habtav Kefluval. Harminc éves zömök férfi, szívesen beszél magáról. Egy angol cégnél szerzett képesítést, előbb egyszerű segédmunkás volt, majd megtanulta a darukezelést, de még három évig tanoncként kezelték, mert a vállalattulajdonos számára így olcsóbb volt. Keflu csak a közelben gazdálkodó apja segítségével tartott ki célja eléréséig ... Most már szakember, válogathat a helyekben, s nem kell munkanélküliségtől tartania. — Az assabl kikötőben modern technika van, s a kereset ls elég magas. Hát ezért telepedtem le itt. A jeleségem és két gyermekem még Aszmarában van, de lakást kerítek és őket is idehozom. En szakember vagyok, engem jól fizetnek, nem úgy, mint azokat — mondotta Keflu és fejével a kikötő felé intett. A kikötő kapujában sovány, napbarnított, rongyos emberek heverésznek. Vannak köztük fehérruhás tigrék, állatbőrös danakilok, félig meztelen bedzsák. Várják a szerencsét.. Az Igazgatóság épületéből vál las csoportvezető lép ki. — Hé, ti, ott, öt ember lépjen ki. Futás a kikötőbe ... A sze^ rencsések hanyatt-homlok futnak a tenger felé, de másnap már ismét ott gubbasztanak társaikkal a kikötő kapuja előtt. A munkanélküliség Etiópia második legnagyobb problémája. Hisz a 22 milliós országnak csak 150 kis ipari feldolgozó-üzeme van ... Ló az műm e!fsn Szárnyas vörös 16 szökött fel egy óriási olajtároló tetejére a kikötő közelében. A szárnyas vörös ló a Mobil oil amerikai kőolajtársaság cégére. Az Irakból és SzaúdArábiából érkező tartályhajók Ide ürítik tartalmukat. A szárnyas ló tőszomszédságában látható egy hatalmas sárga kagyló — ez a Shell angolholland kőolajkonszern cégére. A Shell és a Mobil oil me sés nyereséget vágnak zsebre benzin és egyéb kőolajipari termékek árusításából. A nyugati konszernek basáskodásátiak napja is leáldozik. Az etióp kormány elhatározta, hogy évi félmilliő tonna kapacitású kőolajfeldol gozó vállalatot épít Assabban. Az ország nemcsak saját szükségletét fogja kielégíteni, hanem még exportálni is fog olajtermékeket. A vállalat szovjet segítséggel épül... Az építkezésen Ivan Gyacsenko Krivoj Rog-i mérnök fogad. — Az épülő gyárnak naponta mintegy tízezer köb méter édesvízre lesz szüksége. Szovjet szakemberek fel adata, hogy vizet találjanak. Találtunk is a sivatagban, 18 kilométerre a várostól. Persze, sivatagi viszonyok között .nem olyan könnyű a kutatás... A kis Keda álma Reggelente, amikor kilépek a Slarlight Szálló épületéből, gyermekhad vesz körül. Cipőtisztító szereiket nyújtogatják felém és egymást túlharsogva vetekednek: — Ide uram, csak tíz cent! Egyikükkel, Kedával közelebbről is megismerkedtem. Tízéves, nyolc testvére van, ő a legidősebb. Büszke, hogy a családfenntartásban már segít apjának, aki halász és néha a jemeni partokig is elkalandozik. A család élete a tenger és az időjárás szeszélyeitől függ. Egyszer megkérdeztem, mi szeretne lenni, ha felnő. Ábrándos gyermeki szemét rám meresztette: — Nem tudom mi leszek, de azt álmodtam, hogy a tenger nagyon sok halat ajándékozott apámnak, soli pénzünk volt és én iskolába mentem ... A Rubittino olasz gőzhajó zási vállalat, amely 1870-ben potom pénzért megvásárolta a kikötőt, mindenre költött — szállodákra, templomokra, laktanyákra, utakra, csak éppen iskolára nem jutott pén ze. Az első etiópiai iskola az ENSZ közgyűlésének határozata alapján 1952-ben létesült. A kis elemi iskolában Kaptamo Tegeni, az első etióp tan! tó az amhara nyelvtől a földrajzig minden tárgyat egyedül tanított. Az iskola csak tavaly kapott korszerűbb épüle tet. Etiópiában eddig 82 iskola nyílt meg, s ez egy 22 milliós országnak nagyon kevés. Kora reggel volt, amikor búcsút mondtam Eritreának. A repülőgépben elmeséltem élményeimet útitársamnak, Szalah építőipari technikusnak: Eritreában bizony nagyon nehéz az élet. Az ősz ember igazat adott nekem, de a kép teljességéért elmondott egy történetét. Addisz Abebában élt valaha egy Arha nevű fiú, aki Haszej kereskedőnél szolgált. A kalmár unalmában fogadott a fiúval, vajon kibírna-e egy éjszakát a Szülulta hegy tetején. A fiú tanácsot kért a gurage törzs egyik bölcs vénjétől, aki azt mondta neki: Majd én máglyát rakok az egyik hegyszorosban, te csak nézd a tüzet és ne gondolj másra, mint a melegre és rám. A máglya csillagként ragyogott az éjszakai ködben, és Arha az egész éjszakát állva töltötte a hideg hegycsúcson. Szalah egy pillanatra elhallgatott, aztán folytatta: — Nekünk is van Ilyen csillagunk — az ötéves terv. Ez a mi lövőnk, s ha majd Etiópia kiaknázza természeti kincseit, a fejlett országok soraiba lép. JURIj KORNY1LOV 1964. Június 6. * (Jj SZÖ %