Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-25 / 175. szám, csütörtök

TjMvcmultak a sötét esőfelhők. J1 A száguldó vihar gyorsan elsodorta a meg-megújuló villámokat is. A szövetkezetesek a rég várt kiadós nyári eső örömében boldogan lélegzettek fel. — Az a gyanúnk — vélték egyesek —, hogy ez a zápor csak a port verte el. A falu utcáin tényleg nem nagyon látszottak az eső nyomai. Ám kint a telepen bokáig ért a sár. Később a földekről is megérkeztek a jelentések. A sávokban zúduló eső nem egyformán öntözte meg a földeket. Imitt-amott földre kényszerítette a gabonát és károkat is okozott az ültetvényekben. Kazimir Andrásnak, a napégette arcú mokány agronómusnak arca elfeihősödött. — Na, tessék! Mennyit gürcöl az ember egész éven át és ilyen vihar egykönnyen keresztül húz minden számítást. Vrana András, a kálnai szövetkezet termetes elnöke az ablakon keresztül az időjárást, a fellegek elvonulását kémleli és a többieknek háttal állva szelid szavakkal Igyekszik elcsittítani a háborgó indulatokat. — így szokott lenni nyáron. A haszon sokszor kárral is jár... A vihar következményeiről többet nem mondott és nyugodt mozdulattal helyet foglalt az íróasztalnál. — Hanem András barátom — szegezte szavát az agronómusnak. — Hogyan állunk a takarmányalappal? Gabonából milyen termésre van kilátás? Ügyes és tájékozott ember az agronómus. Egy félíves papírra vetített feljegyzésekből pontosan szolgáltatja a kért adatokat. — A minap az évelőtakarmányok terméseredményeiről már beszámoltam, 37 mázsát takarítottunk be hektáronként. Kilenc hatalmas kazal sorakozik az első kaszálásit termésből. A gabona hozamát illetőleg már nem beszélhetek ilyen eredményről. Csak közepes termésre van kii ?. Nálunk valahogy a májusi esők messzire elkerülték a határt. Terv szerint így is 120 vagon gabonára számítunk. Persze ebből 60 vagon az államot illeti ... Az agronómus beszámolóját egy göndörhajú, pedánsan öltözött fiatalember szakította félbe. — Nna, hogy megérkezett mérnök elvtárs — köszöntötték a vendéget, akiről nyomban kiderült, hogy a termelési igazgatóság képviselője, s egyben a szövetkezet tanácsadója. — Miben nem tudnak eligazodni — kérdezte a mérnök az aggódó vezetőktől. Az elnök iziben átvette a szót és arra kért felvilágosítást, illetve magyarázatot a termelési igazgatóság tanácsadójától, hogy miképpen biztosítsa az előirányzott hús-, tojás-, tejtermelést a szövetkezet, ha ehhez nem lesz meg a szükséges abraktakarmány. Fogas kérdés. A fiatal mérnök jegyzeteibe merülve keresi a helyes magyarázatot. — A tervek szerint a kálnai szövetkezetnek — kezdte mondókáját — összesen Í470 mázsa húst, 240 ezer liter tejet és 600 ezer tojást kell a közellátás céljaira kitermelnie. Számításom szerint 50 vagon abrak szükséges csak a sertések hizlalásához, 12 vagon gabonát természetbeni járandóság fejében szétosztanak a tagoknak, 40 vagon viszont a baromfiak szükséglete. Ez 102 vagont tesz ¥ i h a r után ki. Természetesen hátramaradt még az államnak kijáró 60 vagon gabona, amit a szövetkezetnek szintén ki kell mérnie. Nagyon jól tudom, mindez érzékenyen érinti a szövetkezetet, hiszen az árutermelésen kívül a közös gazdálkodás arányos fejlődését is biztosítania kell. — De hogyan — ripakodik rá az elnök — ha nem elegendő a takarmány? — Nézze András bácsi — mondja nyomatékosabban a mérnök — a kukoricatermést még nem számítottuk. Azt tudom, hogy a tervezett feladatok teljesítéséhez legalább 130 vagon abrakra van Szükségük. Tengeriből 130 hektárról bizonyára elérik az 50 vagont, tehát nem sok hiányzik az abrakból, amit silóval, répával burgonyával még ki is egészíthetnek. Az arcok elkomorodtak. A jelenlevők tekintetéből jól ki lehet olvasni, hogy Molnár mérnök hivatalos indokolását elfogadják. Az agyakban azonban továbbra ls motoszkált a gondolat s csak a módját keresik a megfelelő kifejezésnek Matuska János könyvelő régi bútor a szövetkezet irodájában. Ismeri a gazdálkodás minden csínját-bínját, ám a hivatalos indokolással nem egykönnyen ért egyet. — Nem tudom elvtársak — sorakoztatja fel érveit — mit mondtok majd véleményemre. Szeretném, ha Molnár mérnök is megértene, — a tervezésről nem a termelési igazgatóság szájaíze szerint teszek említést. Emlékszünk rá mindnyájan, hogy a termelés szakosítása előkészítésének keretében 6 ezer tyúk elhelyezésére egy korszerű tojőházat építettünk. Eddig bárhogy is igyekeztünk, a tojóházat nem tudtuk feltölteni a befogadóképességének megfelelő aprójószággal. Nincs takarmányunk. Erre azt mondják a termelési igazgatóságon: termeljetek. Ez rendjén is van. Mi termelünk. De hogy tojást, húst, tejet és gabonát, ipari növényeket, zöldséget nagyüzemi módon, olcsón és a terveknek megfelelően termeljünk, ez meghaladja a szövetkezet erejét és erre nem is vagyunk képesek. A hibát a tervezésben látom, mert fékezi a szakosítást, de egyben a szövetkezet megszilárdulását is. Csönd honol a szűk Irodahelyiségben. A cigarettafüsttől sűrű levegőben összetalálkoznak a tekintetek. Ki szóljon, ki foglaljon állást, illetve mondja meg a könyvelőnek, hogy nincs igaza? Molnár elvtárs a szakember jártasságával igyekszik közelebbről megvilágítani a kérdést: — Kétségkívül, sok hiba van még a tervezésben. A termelési igazgatóság azonban igyekszik kiküszöbölni a fogyatékosságokat és ezért előkészítette, a mezőgazdasági üzemeknek pedig véleményezés céljából megküldte a termelés szakosításának javaslatát. A teljes koncepciót azonban még nem sikerült kialakítanunk, noha mindnyájan tudjuk, hogy a szarvasmarha-törzstenyészetnek, tejtermelő gazdaságoknak, tojóházaknak és a sertéshústermelésnek igen gazdag a múltja és jövője is van a járásban. Milyen irányban haladjon a kálnai szövetkezet a szakosításban? A helybeliek a tej- és tojástermelés mellett foglalnak állást. A falu mellett kanyargó Garam ugyanakkor gazdag lehetőséget kínál a kacsa- és a libatenyésztésre is. A gazdálkodás új rendszerének kialakításában nagy felelősség hárul nemcsak a járási termelési igazgatóságokra, a tudományos intézetekre, hanem a szövetkezetre is. Közösen kell keresnünk tehát a valóban szocialista nagytermelés szakosításának legjobban járható utait. A fiatal, dolgában jártas mérnök nem politikai agitációnak szánta szavait. Mert tényleg, a szakosításban még nincsenek meg a kellő tapasztalatok. A topofranyi járásban ugyan eredményesen kísérleteznek, de ugyanaz a recept, ami náluk bevált, átértékelés nélkül nem alkalmazható a iévai járás mezőgazdasági üzemeiben. A párt és kormány a mezőgazdasági szakemberek, tudományos intézetek dolgozóival karöltve keresi és kutatja a szakosítás helyes módszereit. Csak hát alulról, a szövetkezetekből, állami gazdaságokból is több kezdeményezésre lenne szükség. Nem lesz probléma szakosítani a termelést ott, ahol a tehenenkénti átlagos évi tejhozam túlhaladja a 2500 litert, a hízósertéseknél átlagosan 60 dekánál nagyobb lesz a napi súlygyarapodás és hektáronként legalább 30 mázsa gabonát termelnek. Ha a lévai járás szövetkezetei, köztük a kálnai is, eléri ezt a színvonalat — néhány már túl is szárnyalta — maga a fejlődés közvetlenül kikényszeríti majd a szakosított gazdaságok kialakítását. Egyelőre azonban — hogy a harmadik emeletre feljuthassunk — a közbeeső lépcsőket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Kálnán is megértik ezt az emberek. Olykor-olykor mégis háborognak, mert a szakosításnál lényegtelen kis dolgok, mint a húsfelvásárlás helytelenségei, a rossz keveréktakarmányellátás, a Zelenina zöldségfelvásárlóinak pökhendi viselkedése mérgezik életüket. Itt is az erők tömörítésére van szükség, hogy érvényt szerezzünk a párt és a kormány határozatainak, melyek bírálják a felvásárlószervezetek sokszor adminisztratív, hanyag eljárását, magatartását a mezőgazdasági üzemekkel szemben. Az ég kiderült, a viharfelhők elhúzódtak a szövetkezet házatájékáról és az emberek a pártba, kormányba vetett bizalommal, nagy akarással készülnek az idei termés veszteségmentes betakarítására. SZOMBATH AMBRUS Alois Havel 23 éve foglalkozik a baromfi mesterséges keltetésével. Jelenleg a hyskovi szövetkezetben (prágai járás) működik és felesége segítségével komoly eredményeket ér el. Szakkörükken az ország legjobb szak? embereként emlegetik. Negyed évszázad munkája..* Távol minden településtől, a széles környéken se szomszéd, se jármű, csak csend, magány, itt, a berouni járás Htjskov községétől néhány kilométernyire él 520 kacsa és 110 gácsér társaságában a Havel házaspár. A férfi a hatvanadik életévét tapossa, az asszony (hiába, a nők még a legfélreesőbb zugban sem tagadják meg önmagukat], nem árulja el korát. Á kacsahad a szép, tágas lakóháztól nem messze lubickol egy kis tóban, Havelék a tornácról nyíló, szerényen jelszerelt keltetőhelyiségben foglalatoskodnak. Kíváncsian firtatják, hogyan találtam rájuk, mert a szövetkezeteseken kívül ritkán téved be hozzájuk valaki. Hitetlenkedve veszik tudomásul, hogy eredményeikről nemcsak a járásban, de az egész prágai kerületben ís beszélnek s megérdemlik, hogy az ország más részein is halljanak róluk. Alois Havelt szakkörökben az ország egyik legjobb szakemberének tartják. 25 éve foglalkozik mesterséges keltetéssel, a háború után ő volt az első, aki akkor még mint a híres libušei vállalat alkalmazottja bevezette a kacsakeltetést nálunk. Öt évvel ezelőtt a hýskovi Virradat egységes földművesszövetkezet vette át a farmot és azóta a kelletőállomús eredményei oroszlánrészben járulnak hozzá a szövetkezet jó anyagi mérlegéhez. Tavaly például a terv szerinti 26 000 kiskacsa helyett 33 850-et, idén legalább 36 000-et adnak át a kerület szövetkezeteinek. A 95 százalékos keltetési átlag Havel saját bevallása szerint is rekord, pedig igazán szerény, nem dicsekszik, hiszen a tavalyi 80 százalék is kiváló eredmény. Van-e valami rendkívüli oka, titka a házaspár jó teljesítményének? Božena Havlová szerint nincs. Hacsak az nem, hogy öt hónapon át nincs megállás, nincs pihenés. Nappal-éjjel kétóránként forgatni a tojásokat, hűteni, válogatni, ötnaponként kétezer, kiskacsát útnak ereszteni és amellett gondoskodni az állandó állományrólL Vasárnap, ünnepnap, pirkadat, éjszaka — teljesen mindegy. Nem váltja, nem helyettesíti őket senki. Mindent maguk látnak el, mindenről maguk gondoskodnak. S ha a szakértelem szorgalommal, becsületes munkával párosul, az eredmény nem maradhat el. Igaz ők is, a szövetkezet is megtalálja számítását. És ez így van rend• jén. A szövetkezet egyébként a „jómódú" szövetkezetekhez tartozik, 19 koronái fizetnek egy munkaegységért* hitelt egyáltalán nem vesznek igénybe. Az egy kacsa keltetésére eső ünr költség 3,50 korona, 6,90 ért adják el a szövetkezeti és állami szektornak„ tízért a magánosoknak. A kacsakeTtető telepet a következő években bővíteni és korszerűsíteni fogják. Alots Havelre vár a feladat, hogy a fiatal korosztályt beavassa mestersége titkaiba. -va Két brigád versenyez Ez év tavaszán a légi EFSZ-ben két munkacsoport versenyt Indított a: szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. A kertészeti csoport dolgozói vállalták, hogy az idén háromnegyedmillió korona jövedelmet biztosítanak a rájuk bízott területről a szövetkezetnek. Május végéig 300 ezer korona volt a bevételük. A másik versenyző csoport, a trak* toros brigád is szép eredményt mutathat ki. A 211 hektár kukoricát, a 114 hektár cukorrépát és a 20 hektár burgonyát idejében saraboltrík, kapálták és a 310 hektár lucerna betakarítását is gyors ütemben elvégezték. Rájuk legközelebb a 670 hektár gabona betakarítása vár. CSÖKA EDE 05 03 W ÉH Z A bő takarmánytermés betakarítása a somorjaí szövetkezeteseket nagy erőkifejtésre sarkallja. Az évelőkből eddig 60 vagon termést hordtak a kazlakba s ezekben a napokban egyik legfontosabb pillangós takarmányukat, a baltacímot hordják a tároló helyekre. A munkákat csaknem teljesen gépesítették. Az egyetemesen gépesített brigád tagjai a rendekről felszedőgépek segítségével juttatják a felszáradt takarmányt a pótkocsira, mellyel közvetlenül a szérűre szállítják. Első képünkön Hornyák József elnök Takács Istvánnal, a brigád vezetőjével a baltacím minőségét vizsgálja. Második felvételünkön a brigád tagjai munka közben. És igen, a derekas munka végeztével a gyomrot is meg kell tölteni. Csapay Emilnek, Germán Jánosnak és többi traktoros társuknak izlik a reggeli, hiszen virradattól minden nap talpon vannak, hogy jó minőségben takarítsák be a takarmányt. (Kép és szöveg J. Sluka) r / v vy % 'Tv^". v -ť^Tx '•> W-jK-.v. -v«> W -"--W E»< o PQ ' ť*** A Kel eti-tenger partjá n Az NDK-beTi „Brúnó Jakla" szövetkezet a Keleti-tenger partján van, Greifswaldtól 20 kilométerre. Feladata a tengerparti üdülők ellátása élelmiszerrel, pontosabban tej, tojás, hűs, zöldség biztosítása a beutaltak részére. Bemutatkozás után a vezetőség készséggel állott rendelkezésemre. Végig kalauzolt 1300 hektáros gazdaságukon. Az elnök, az agronómus, a brigádvezetők és az állatgondozók mind nagy lelkesedéssel beszéltek birtokukról. Szövetkezetüknek 150 dolgozója van. Többnapos ott-tartózkodásom alatt nagy többségükkel beszéltem. Azt állapítottam meg, hogy kivétel nélkül elégedettek anyagi helyzetükkel. Belterjes gazdálkodást folytatnak. Minden munkafolyamatot gépekkel végeznek. Földterületük legnagyobb részén konyhakerti zöldséget termelnek. (Paradicsom, uborka, káposzta, kalarábé stb.) Érdekességként említem tneg, hogy paprikát egész németországi utazásom alatt csak Berlinben láttam. Földjük egyik részén 20—30 üvegház sorakozik egymás mellett, tele paradicsommal és egyéb zöldségfélékkel. Így az ottani hűvösebb Időjárás ellenére is már koratavasszal tudnak primőr árut szállítani a piacra. Tavaly 200 hektáron termeltek burgonyát, és 180 hektáron cukorrépát. A burgonya hektáronként 240, a cukorrépa 480 mázsát adott. Tizenöt traktor, két burgonyaés répaszedőgép, kombájnok és több kis kézi gép segíti munkájukat. Gépeik példás rendben vannak, de az egész gazdaság azt mutatja, hogy a jó gazda gondosságával törődnek közös vagyonukkal. Az állatok gondozását — a földjükhöz hasonlóan —, német alapossággal látják el. Háromszáz szarvasmarha, 10 000 sertés és 1000 j tyúk részére az „étlapot" az agronómus és az állatorvos állítja öszsze. Az élelem futószalagon jut el az etetőkhöz. Sertésállományuk hússal, sza-r--i vasmarha-állományuk tejjel, tyúk állományuk tojással látja el a kör- j nyező üdülőket. Tarka teheneik a jó takarmá nyozás mellett évi 3000 liter tejet adnak. Tavaly egy munkaegység 1 értéke 8,50 UM volt. Egy átlagmunkás 5000 márkát keresett. A tagság elégedett. Az idén úgy számítják, hogy termelési tervüket 2 százalékkal túlteljesítik. Ügy érzem, hogy amit én láttam ebben a szépen fejlődő, jól gondozott termelőszövetkezetben, sok szövetkezeti tagnak látnia kellene, hogy tanuljanak bfelőle. Tanulja1 nak hűséget, ragaszkodást a kö- ' züshöz, a szocialista szövetkezethez, mert csak ott van eredmény, ahol a lelkes tagok ilyen lelkiismeretes munkát végeznek. SOÖS GYULA Ú] SZÖ 630 * 1964, június 1«.