Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-25 / 175. szám, csütörtök

Anyanyelvi oktatásunk tökéletesítéséért A TUDOMÁNYOK óriási léptekkel való előrehaladása szinte rákényszeríti a pedagógusokat arra, hogy revízió alá vegyék az eddigi pedagógiai, módszertani és didaktikai elveket, s az újszerű meglátások, modern szemléltető eszközök egész sorát alkalmazzák nevelői-oktatói munkásságukban, ami egyben magával hozza a tantárgy által felölelő tananyag átrendezését is. Ez az átrendezés pedig nem kis munkával jár. Ezen a téren nagy feladat hárul a Pedagógiai Kutatóintézetre, hogy az újszerű tananyag elrendezéséhez újszerű metodikai és didaktikai felkészültséggel lássa el a már régebben működő, vagy az Iskolát csak most elhagyó pedagógusokat egyaránt. Ez nemcsak a technikai, vagy a szorosabban vett szaktárgyakra vonatkozik, hanem még fokozottabb mértékben érinti az anyanyelvi oktatást, tekintve, hogy a szaktantárgyak elmélyültebb tanulmányozásában elkerülhetetlen szüksége van a tanulónak az anyanyelv mélyebb Ismeretére. Elképzelhetetlen, hogy az a tanuló, akinek nincs megfelelő kifejező készsége, szóbősége, nem ismeri a nyelvi szabályokat, ne küzdene, ne lennének nehézségei a megtanult anyag visszaadásakor. Ez annyira kézenfekvő és sokat vitatott probléma, hogy gondosabb elemzést nem ls kíván Sokkal inkább vita tárgyát képezheti az, hogy a már ismert indokból kiindulva: hogyan tegyük anyanyelvi oktatásunkat olyanná — jelen esetben a magyar nyelvet —, hogy az megfeleljen a mai kor követelményeinek, magán viselje a modern pedagógiai elvek által kikristályosodott nézetek jegyeit; ezáltal aktív segítséget nyújtson az új ember szellemi képességeinek kifejlesztéséhez, s nem utolsó sorban ne terhelje a tanulót felesleges tudnivalókkal, de mindamellett műveltségi fokához képest ismerője legyen anyanyelvének. Nem kétséges: a tanuló nyelvi kifejező készségének ilyen fokra való növelése nem lehet csak az anyanyelvi oktató feladata. Ebben részt kell vennie az egész tantestületnek szakra és képesítésre való tekintet nélkül. Természetesen az új kifejezésmódok, stílusbeli eltérések, vagy a fogalmazási készség elmélyítésének oroszlánrésze az anyanyelvi oktató feladata, hivatásbeli kötelessége. Hogy ezt maradék nélkül teljesíteni tudja, kell, hogy az oktatói munkájába szervesen beleillessze £s felhasználja a magyar nyelvtanítás terén elért legújabb kutatásokat, eredményeket. S Itt fontos szerepe van a tanterv kidolgozásának mind tartalmi, mind pedig minőségi szempontból. Nem szabad kételyeket hagynia maga után, világosnak és érthetőnek, s ami a legfontosabb: konkrétnak kell lennie. Sohasem elég hangsúlyozni: a tanterv felelősségél ne a munkaterv, hanem a ránk bízott gyermekek iránt érzett mély hivatástudat és felelősségérzet szabja meg. Mit szolgáljon tehát a tanterv? Hogy a tanuló — közvetve, vagy közvetlenül — a tanterv alapján anyanyelvének szóbeli és írásbeli használatával tisztában legyen. {Nem be szélek Itt az irodalomtanítás céljá ről.) Vizsgáljuk meg, mennyiben tesz eleget a fent említett követelményeknek a magyar nyelv legújabb tanterAZ 1963 SZEPTEMBERÉBEN kiadott és ugyanazon év decemberében módosított új tanterv lényeges változtatásokat eszközöl a magyar nyelv tanításában. Az általános középiskola tervéből teljesen kihagyja a nyelvtanítást és új anyagként besorolja a fogalmazási ismereteket, a sokoldalú elemzést és a stilisztikát. Egy pillanatig sem kétséges az új tanterv készítőinek helyes meglátása és segíteni akarása. Bizonyára abból a gyakorlati tapasztalatból Indultak ki, hogy a II. világháború utáni időszakban végzett tanulók nyelvi kifejező készsége messze alulmarad az átlagosnál. S ez nem minden esetben a tanuló, hanem a hibásan értelmezett leíró nyelvtan tanításának rovására irható. Iskoláinkra általában jellemző volt a tudálékos nyelvészkedés, a nyelvtani szabályok könyörtelen „bifláztatása", és elhanyagolták a begyakorlást, vagyis az elemzést. És mivel a középiskolákon _ nem tanították elég következetesen, a főiskolán pedig ez nem központi kérdés, így kész a végkövetkeztetés: a mai, főiskolát végzett magyarszakos tanítók is eléggé félve mozognak ezen a területen. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy — képletesen fejezem ki magam — átessünk a ló másik oldalára: semmi nyelvtan, csakis elemzés. Ezek után felvetődik egy csomó kérdés: 1. Vajon elég-e a kilencedik osztályban szerzett nyelvtani alap a tanulóknak ahhoz, hogy tökéletesen elsajátítsák a leíró nyelvtant? 2. Vajon a tizenöt éves gyermek szellemi képessége elég fejlett-e ahhoz, hogy úgy megeméssze a nyelvtani anyagot, hogy abból három év múlva érettségi elé állhat? 3. Van-e annyi képzett magyarszakos tanítónk a kilencéves iskolákon, hogy bátran rájuk bízhatjuk a leíró nyelvtan tanításának teljességét? 4. Van-e megfelelően kidolgozott metodikánk az újszerű órafelépítésre? 5. S nem utolsó sorban: végzett-e a Pedagógiai Kutatóintézet kutatásokat azon a téren, hogy a tantervnek ilyenfajta módosítása célravezetőbb, mint az eddigi? 6 Végezetül, vajon mennyiben vették figyelembe a tantervkészítők ezen a téren a magyarországi szakemberek munkáját? PRÔBÄLJUK MEG a sok kérdésre és vajon-ra megadni a feleletet. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kilencéves iskolák eléggé hiányos tudással küldik tovább a középiskolába végzett növendékeiket. Különösen ott érezhető ez a tudáskülönbség, ahol a tizenegyéves Iskola alsó tagozatából és a vidéki iskolák növendékeiből toborzódik össze az osztály. Ezt a hiányt év közben felszámolni csak akkor lehet, ha a nyelvtani elemzéskor a leíró nyelvtant ls átvesszük teljes felépítésében. Ez egyben biztosítéka lenne annak is, hogy a tanulók tudásbeli gyengéit felszámolva az eddig tanult nyelvtani ismeret szerves egészet képezzen. Nem vonom kétségbe a Pedagógiai Kutatóintézet előzetes kísérleteit az új tantervvel kapcsolatG. METREVELI: CSODALATOS ALAKITAS O

tar Kukurtdze rendező sehogy se talált megjelelő színésznőt új jllmje főszerepére. — Legyen tűzrőlpattant, karcsú, mint a nyárfa, a hangja ezüstcsengő, a szeme szikrázó gyémánt, és ezenfelül remek lovas is — hangoztatta. Egy nap megszólalt a telefon. — Halló... — felentkezett Otar — tessék ... fónapot Szamszon Karpovics. — Már hallotta? ... Szép az 11 lelő? ... Az unokahúga ... Hát, ké rem, sok a jelentkező, de majd meg nézzük. Este Otar Szamszon Karpovlcsnál teázott. Bejött a lány. — Ez Itt a ml Juliskánk — mutatta be a házigazda. — Na, mit szól hozzá? Otakarnak torkán akadt a tea. — Kérem, majd meglátjuk — dadogta —, nem egyedül döntök, én személy szerint semmit sem tehetek — Sajnos, én se tehetek semmit a maga lakásügyében — felelte rá sa vanyúan Szamszon Karpovics. — Te lefonáltam mindenfelé, de egyelőre semmi eredmény ... — Ami engem illet, nekem nagyon tetszik, ahogy a teáscsészét tartja — visszakozott Otar. — Micsoda elegán cia! Micsoda grácia! Holnap gyere bt a stúdióba. Juliska. Másnap Otar bemutatta Juliskát a munkatársainak. Es volt mit hallania — Oristen, hisz ez egy szörnyszü löttl — Halszemű! — Rikácsol, mint egy kócsag. — Flegmatikus, akár egy tehén. — Az ember nem tudja, sír-e vagy nevet. — Ez a szerencsétlen széken se tud ülni, nemhogy lovon. — Elég! — intette le a krltlzálókat a rendező. — A mai jilm csodákra képes. Majd kombinált felvételeket készítünk. — Mit csinálsz az alakjával? — Fűzőt adok rá. — Alig látszik ki a földből. — Majd messzire állítom a partnereit. — Mit kezdesz a szemével? — Premier planban más színésznő szemét vesszük fel. — A hangjával? — Operaénekesnőt szerződtetünk. — A nevetésével? — Drámai színésznőt szerződte'ünk... Lóra majd az artistanő ül. 'áncolnl balerina fog helyette. S ezzel a főrendező lezárta a vitát P

ár hónap múlva, az új film pre mlerje után, a kritikusok ritka gyetértésben állapították meg: „Örlá si hatást 'ett n közönségre a főszere pet játszó jiatal színésznő. Éneke tánca, lovasbravúrjai felülmúlhatatlanok. Bátran állíthatjuk: ez az alakítás a mai film csodája". ban — mert bizonyára volt ilyen —, de ha volt is, olyan szűk keretek közt történt, hogy arról a gyakorló magyarszakos tanároknak sincs tudomása. Márpedig a tanterv ilyen nagyfokú megváltoztatásával kapcsolatban meg kellett volna őket hallgatni, észrevételeiket figyelembe kellett volna venni a tanterv készítésekor. Kiindulva abból a valóságból, hogy a kilencéves iskolák az anyag súlyosságánál, és a már említett okoknál fogva nem tudnak tökéletesen felkészített tanulókat küldeni a középiskolába, így kompromiszszumos megoldást kell választanunk: középiskoláinkon a leíró nyelvtannal egybekapcsolt, begyakorló-elemző és stílusgyakorlatokat végző nyelvtanítást tegyünk kötelezővé. A tanterv hiányosságait legnagyobb mértékben abban látom, hogy nem jelöl ki konkrét feladatokat a tanító részére. Ugyanakkor módszertani szempontból vitatható a tantervnek az a követelése, hogy „... az elemzéseket egyes nyelvi órák elejére lehet beiktatni [időtartamuk kb. 10 perc)". Emellett a tanterv szigorúan leszögezi, hogy nyelvtanítás nincs. Valószínű, hogy stilisztikai órára gondol a szerző. De tovább menve: ha a mondatot valóban sokoldalúan elemezzük (alaktani, mondattani, szötanl, hangtani, stilisztikai, jelentéstani stb. szempontból), akkor kevés hozzá a tíz perc. Ha pedig ragaszkodunk az idő betartásához, akkor az elemzés mechanikussá, érdektelenné válik, és a tanulók hovatovább ráunnak. A sokoldalú elemzés Ilyen szempontból tehát eléggé" problematikus. Ezen kívül megengedhetetlen az a felfogás — amit a tanterv szerkesztői is vallanak — hogy minden tanító saját maga válassza meg, esetleg írjon elemzésre felhasználandó szöveget, stilisztikai példákat. NEM SZABAD SZEM ELÖL TÉVESZTENI azt a követelményt, hogy a tanításnak tartalmi szempontból is egységesnek kell lennie az ország egész területén. Mert egy Irodalmi műről lehet más véleménye Péternek és Pálnak ls, de a tantervnek egyformán kell érvényesülnie mindenütt. Ez az elv megköveteli, hogy csak akkor vezessük be az új tervet és módszert az oktatásunkba, ha már megvannak a kidolgozott és elfogadott elvei; amelyek alapján az új, adott viszonyokhoz mért tankönyvekkel ls rendelkezünk. Ugyanúgy vitatható a tantervnek, illetve szerkesztőjének az az elgondolása, hogy a stilisztikát ennyire fellazítva, három éven keresztül kell tárgyalni. Az anyagban való előrehaladás nagyon lassú lesz, s a tanulók a tantárggyal szemben elveszítik érdeklődésüket. Nem akarom részletesen boncolgatni a tantervet, de némi kiigazításra szorul. Egyetlen példát azonban hadd említsek: az elbeszélés nem tartozik sem a fogalmazási Ismeretekhez, sem a stílusgyakorlatokhoz. (Ezek szerint ide lehet sorolni a regényt Is.) Baj van a „szakszerű leírás" terminológiával ls. Szakszerű lehet egy tisztelgés, egy munkafolyamat, de hogy milyen az a szakszerű leírás, az egy kicsit fogas kérdés. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk az anyagát, akkor azonnal rájövünk, hogy semmi mást nem takar ez a kissé erőszakosan létrejött új terminológia, mint a tudományos, a publicisztikai és a hivatalos stílust. S ezek mellett a részletkérdéseknek tekinthető problémák mellett még mindig itt a nagy kérdőjel: mivel fogja a tanító kitölteni a 10 órára tervezett stílusgyakorlatokat és mondatszerkesztést? Ugyanis a stílusfajtákból csak azokat gyakorolhatja, eme lylket még abban az iskolaévben a tanulók megismernek (tudományos, publicisztikai és hivatalos stílus). VÉLEMÉNYEM SZERINT a fennálló hiányosságokat könnyen el lehet távolítani, anélkül, hogy a meglevő keret fő irányvonalát törés érné. (Nem ártana azonban, ha a jövőben a készülő tanterv a pedagógusok nyilvánossága elé kerülne, megvita tás céljából.) Helyes volna, ha a Pe dagóglal Kutatóintézet széles körű vitát rendezne — nemcsak az általános Iskolák, hanem a szakiskolák magyar szakos tanítóinak bevonásával — és annak tapasztalata alapján helyezzük anyanyelvi (tatásunkat olyan alapra, amely valóban azt a célt fogja szolgálni, hogy ta lóink középiskolai tanulmányaik befejeztével tö kéletesen tudjanak bánni s élni anyanyelvünk szépségeivel, mind szóban, mind pedig Írásban. GYÜRE LA] O S A Csallóközi találkozó... P randi Sándor felvételén a táncosok és a nézőtér ... t CSALLÓKÖZI TALÁLKOZÓ A CSEMADOK körzeti dal- és táncünnepélye Kolozsnémán a nap, rejtélyesnek tűnő módon ismét a nézőtéren volt a több ezer főnyi közönség és feszült figyelemmel kísérte a hazai és külföldi népművészek fellépését. A bemutatókon több száz szereplő lépett fel. Műsoruk színvonala eltérő volt: láttunk kiváló és kevésbé felkészült együtteseket. Az összbenyomás az, hogy a forma, a nép szórakoztatásának és a szórakoztatva nevelésnek ez a módja jó, követhető, a tartalmat, a mondanivalót azonban tovább kell csiszolni, javítani. Még abban az esetben is, ha nem országos, hanem csak területi, vagy járási bemutatóról van szó. A televízió és a más szórakozási lehetőség igényt, színvonalat diktál. A magas követelmények ma már sohsem hagyhatók figyelmen kívül. A régi elv, hogy „Inkább kevesebbet, de Jobbat" úgy véljük, nemcsak az országos, de a helyi rendezvényekre ls érvényes. A Csallóközi találkozó ezúttal ls elsősorban méretében, tömegjellegében volt nagy és dicséretes. A műsort jól kiegészítette a népmulatság, a dunai sétahajózás, a sokféle társasjáték, fürdési- és más szórakozási lehetőség. M. Csallóközi találkozó címmel a CSEMADOK komáromi és dunaszerdahe lyi járási vezetősége második alkalommal rendezte meg a kolozsnémai halászcsárdánál a CSEMADOK körzeti dal- és táncünnepélyét. A még igen fiatal, de máris igen népszerű és meszsze vidéken ís érdeklődést felkeltett találkozó ez idén [a nyári békeünnepségek keretében) „A párt és a nép szilárd egységében, előre a XII. kongresszus határozatainak következetes teljesítéséért" jelszó jegyében, a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére június 20-án és 21-én zajlott le. A Csallóközi találkozó első napján a magyarországi, győri népművészeti együttes mutatkozott be. A sikeres fellépést reggelig tartó népmulatság követte. Másnap délelőtt a Gyermekparádé és a Körben körbe karikába c. műsort láttuk. Mindkét alkalommal a nyugat- és dél-szlovákiai magyar nyelvű iskolák legjobb együttesel léptek fel, a népművészetet más műsorszámokkal tarkítva. A rossz időjárás miatt délután kissé késve kezdődött az ünnepi megnyitó és a népművészeti műsor. Az időjárás azonban nem zavarta meg a nagy érdeklődést. Miután a hatalmas zápor elmúlt és kisütött A dal- és táncegyüttesek strážnicei seregszemléje A strážnicei dalos, táncos napok már gazdag múltra tekintenek vissza: immár 19-ik esztendeje teremtenek nyaranta ünnepi hangulatot három napon keresztül, június 26-a és 28-a között. A kezdet óta sok minden megváltozott, csupán az maradt a régiben, hogy Strážnice ünnepe világviszonylatban ls egyedülállónak számít, amelyhez hasonlóval egyetlen ország sem dicsekedhet. A népi dal- és táncegyüttesek XIX. strážnice! szemléjére a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának jegyében kerül sor, A szemle pénteken, június 26-án „A cseh és szlovák nép a képzőművészetben" című kiállítás megnyitásával kezdődik, s az első nap végére a „Podlužie" együttes tesz pontot. A következő napon, szombaton, Staré Mésto környéki népszokásokat A szicíliai együttes táncosai mutatnak be. Ezután a népviseletbe öltözött csoportok felvonulnak a városka fő útvonalain. Szombaton este Strážnice valamenynyi stadionjában a legkiemelkedőbb műsorszámokat mutatják be az együttesek. Az idei újdonság a szólisták és kis együttesek fellépése, amelyet a Kert-stadionban láthatnak az érdeklődők. Közülük jogos érdeklődésre tarthat számot az Uhorský Brod-i Olšava, a bfeclavi Bŕeclavan, a hodoníni Nafta, a strážnicei Danaj, a vsetíni Jasenka, a brnói Spojklub és még számos más együttes, a szólisták közül pedig elsősorban Nováková, llberecl énekesnő. A Bludník-stadionban ugyanakkor a „Strážnlcérôl a nagyvilágba" című összeállítást tűzték műsorra. Itt a Hradišfan, a Trenčan, a partizánske! és strakonicel együtteseken kívü külföldi vendégek is fellépnek: a FelsőAusztria-i Schulspatzer, az olasz Val D'Akragas Szicíliából, a szovjet Lenok és a spanyol Goizaldi baszk együttes San Sebastianból. A Kert-stadionban hazánk legjobb népművészei mutatják be az „Ismert és ismeretlen népművészeti remekek" című sorozatot. A hagyományos Nocturno sem fog hiányozni, amelyet ezúttal a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának szentelnek. Dalban, táncban mutatják be a falvak népének esti, éjszakai életképeit. A szemlét vasárnap este a brnói rádió népizenekarának fellépése zárja. (Smi • ELKÉSZÜLT az első Guineában forgatott film. A dokumentumfilm alkotói megelevenítik a nép múltját a gyarmati időkben, a függetlenség] harcot és az ország mai életét. • JABLONEC—85 néven rendezik meg az I. nemzetközi bizsukiállítást 1965 július—augusztusában Jablonec nad Nissou-ban. A napokban értékel ték a kiállítás jelvényre hirdetett grafika! pályázatát. Az első és második díjat josef Tyf nyerte. • HARRY TRUMAN, volt amerikai elnök könyvet ír a gyermekeknek az amerikai elnök hivataláról. Franco sem elégszik meg úgy látszik a diktátor szerepével, hanem Histanicus álnév alatt politikai vezércikkeket ír a spanyol újságokba. A diktátort a spanyol irodalmi kamara a közelmúltban felvette tagjai sorába, ugyancsak álnéven. Irodalmi neve Jaine de Andrade, — 1942-ben ezen a néven ugyanis ő írta a Nemzetiség című dokumentumfilm forgatókönyvét. 1964. június 25. * ÍJJ SZÖ S