Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-24 / 174. szám, szerda

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának nyilatkozata (Folytatás a 3. oldalról) tesztést a legfontosabb fejlődési irányzatokban a szocialista országok, elsősorban is a Szovjetunió tudományos kutató és fejlesztési szerveinek munkájával. Gépiparunkban és a beruházási építkezéseknél nagyobb mértékben használjuk majd ki a külföldi technikát gyártási engedélyek vásárlásával, gépek és berendezések behozatalával. Szívesen vesszük, ha egész üzem, vagy üzemrészlegek berendezésének szállítását ajánlják fel, amennyiben megfelelő műszaki színvonallal rendelkeznek és az eladási feltételek előnyösek lesznek számunkra népgazdaságunk szempontjából. Ha biztosítani akarjuk gyártmányaink magas műszaki színvonalát és versenyképességét, nagyvonalúan és meg" alkuvás nélkül kell ejárnunk az új gyártmányok bevezetésében és a régiek gyártásának leállításában. Ezért a minisztériumoknak, üzemeknek és dolgozóinknak nem szabad egyszeri akciónak tekinteni a gyártmányok minőségi ellenőrzését, hanem állandó módszerré kell azt tenniök. Gépipari szakembereink gyakran jogosan mutatnak rá arra, hogy a gépipari gyártmányok műszaki oldala és minősége nagymértékben ftigg a kohászati anyagok minőségétől. Igazuk van. Ezért a kohászati iparnak a következő években jó minőségű és korszerű anyagok gyártására kell irányulnia és pontosan eleget kell tennie a megrendeléseknek. Ezzel megteremtjük a feltételeket a fémfogyasztás csökkentéséhez. Nagy jelentőségű ebből a szempontból a Kelet-szlovákiai Vasmű építése, mely lehetővé teszi a iemezgyártás jelentős növelését. A lemezek részaránya a hengerelt anyagok gyártásában 22 százalékról csaknem 35 százalékra emelkedik. 1970-ben ez a fejlődési irányvonal tovább folytatódik. A lemezgyártás növelése jelentős változásokat eredményez a gépgyártás technológiájában. A nagy veszteségekkel járó forgácsoló megmunkálást részben préselés a sok anyagot fogyasztó öntvények és kovácsolt gyártmányokat forrasztott gyártmányok helyettesítik. A lemezgyártás növelése lehetővé teszi a vékony keresztmetszetű hidegen hajlított gyártmányok fejlesztését, ami viszont a fémek 20 százalékos megtakarítását eredményezi. Természetesen az új gépek, berendezések tervezésére és termelésére gépiparunknak idejében előkészületeket kell tennie. És még néhány szóval akarok kohászainkhoz fordulni. Fontos anyagokat gyártanak nehézgépiparunk és építészetünk számára. Emellett azonban nem szabadna elfeledkezniük olyan csekélységektől, mint a jó minőségű borotvapengék. Elvtársak, engedjék meg, hogy még néhány szót szóljak a közszükségleti és élelmiszeriparról, mely nagy Jelentőségű a lakosság életszínvonalának emelését és a külkereskedelem fejlesztését illetően. Embereink jó minőségű, hasznos, ízléses és divatos gyártmányokat várnak a figyelemreméltó hagyományokkal rendelkező közszükségleti ipartól. Ezeknek az igényeknek a kielégítését többek között az újfajta anyagok teszik lehetővé. így például ötvenöt dekáról 2,4 kilóra akarjuk emelni a műfonalak fogyasztását. A textiliparnak természetesen már most számolnia kell ezekkel a változásokkal, az új feltételekkel. Ez azt jelenti, hogy ki kell alakítani a szükséges technológiai feltételeket, korszerűsíteni kell a gyártási berendezéseket, és szakembereket kell kiképezni. Ez a többi feldolgozó ágazatra is vonatkozik, ha a vegyi nyersanyagokat hatásosan ki akarják használni. A közszükségleti Ipar gyártásának és gyártmányainak olcsóbbá tétele érdekében fokozni kell a textilipar, a cipőgyártás, a faipar, a nyomdaipar korszerűsítésének és célszerű átépítésének ütemét, ami a munkatermelékenység növelését eredményezné. A közszükségleti ipar szakembereinek a divat területén ízlésesebbeknek, eredetiebbeknek és találékonyabbaknak kell lenniük, miközben szem előtt kell tartaniuk a ruházkodás, a lakáskultúra célszerűségét, hogy így ezen a területen is elérjük a szükséges haladást. A társadalom szükségletét és a mezőgazdasági termelés növekedését figyelembevéve az élelmiszeripar üzemeinek növeiniök kell teljesítőképességüket, és az üzemeket célszerűen kell elhelyezni hazánk egész területén. Az élelmiszeriparnak figyelembe kell vennie, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok gyártása növekedik — így például a tejé, szemmelláthatóan növekedik. — Módosítaniuk kell a termelést, hogy minél több jó minőségű tejterméket, elsősorban sajtot gyárthassunk. A kenyérnél, a húsnál és más élelmiszeripari gyártmányoknál ís javítani kell a minőséget. A minőség és menynyiség mellett természetesen figyelmet kell fordítani a kultúrált eladásra, a célszerű adagolásra és a higiénikus csomagolásra. Elvtársaki Hogy jobban kielégíthessük az emberek igényeit, rendet kell teremtenünk a beruházási építkezésben is. Erőnket és eszközeinket most számos fontos létesítmény építésére összpontosítjuk. 1964—65-ben 20 százalékkal magasabb értékű álló alapot helyezhetünk üzembe, mint átlagosan az 1960 —63-as években. A beruházási építkezés minőségének emelése és költségeinek csökkentése megköveteli, hogy jobban megfontoljuk a beruházásokat és fokozott gondot fordítsunk az előkészítésére. A beruházóktól, tervezőktől és szállítóktól következetesen megköveteljük, hogy a beruházások világviszonylatban is jövedelmezők legyenek, hogy meglegyen a termelési, műszaki és gazdasági világszínvonal és hogy a létesítménye kel rövid idő alatt tervezzék, készítsék elő és helyezzék üzembe. Határozottan ki kell küszöbölnünk a beruházási tevékenységből az elégtelenségeket. Gazdasági dolgozóink és tervező szerveink előtt az a fontos feladat áll, hogy teljes mértékben kihasználják a már meglévő állóalapokat az iparban. Szívünk fáj, ha látjuk, hogy gépiparunkban csökkentett műszakban dolgoznak. És éppen a gépgyárak berendezésének kihasználása jelent gazdag forrást a beruházások fejlesztésében. A gyorsaság és jövedelmezőség érdekében biztosítani kell az építkezési vállalatok legnagyobb teljesítőképességét. Ezért kellő mennyiségű szakképzett dolgozót kell biztosítani az építészet számára, valamint célszerű és korszerű gépeket. Az építészetben, különösen a kulcsfontosságú építkezéseken emelni kell a műszakok számát. Javítani kell az építkezések minőségén és az építkezések tervezésén építő művészeti szempontból, valamint növelni kell az építkezések gazdaságosságát. Néha úgy tűnik, hogy a közlekedésünk nem tud lépést tartani népgazdaságunk intenzitásával és a közszolgáltatások igényességével. Nagyra értékeljük a vasúti közlekedésben dolgozó számos elvtárs becsületes munkáját, ez azonban nem elég. A közlekedést, elsősorban a vasútit korszerűsíteni kell. Ez év végéig villamosítva lesz a vasútvonalak 48 százaléka, és 1970-ig a fő útvonalakon már nem közlekednek gőzmozdonyok. A közlekedés műszaki korszerűsítésével együtt meg kell javítanunk a közlekedés higiéniáját, kényelmét és pontosságát. Vasutasaink becsületbeli ügye, hogy ezen a téren rövid Időn belül javulást érjünk el. A gyorsan fejlődő gépkocsiközlekedés biztonsága érdekében határozott javulást kell elérni az országutak karbantartásában. A meg nem felelő útszakaszok javításával, aluljárók és felüljárók, a városokból kivezető fő útvonalak építésével a Közlekedésügyi Minisztériumnak, a nemzeti bizottságoknak és gazdasági szervezeteiknek fokozatosan korszerűsíteni kell az úthálózatot. A CSKP KB januári plénuma a gazdaságosság, a minőség és mennyiség problémáinak megoldását jelölte meg a termelés fejlődésének és hatékonyságának növelése felé vezető útként. A munkatermelékenység növelésének alapvető forrása a tudományos műszaki haladás. Az 1966—1970-es népgazdaságfejlesztési terv ezért a tudomány és technika eredményeinek gyakorlatban való céltudatos alkalmazásának a terve kell, hogy legyen. Az egyik elsődleges feladat a feldolgozó Ipar azon kiválasztott ágazatainak korszerűsítése, melyekben a munkatermelékenység alacsony. Ezért kidolgozzák az üzemek és üzemrészlegek korszerűsítésének konkrét programját a legközelebbi évekre. Külön figyelmet kell szentelni az olyan problémáknak, mint például az anyagkezelés korszerűsítése, mivel ez a munkafolyamat hazánkban legkevesebb, másfél millió dolgozót köt le. Ezen a téren nagyon alacsony a munkatermelékenység és Így aránylag gyorsan szabadíthatók fel a munkaerők. Számítások szerint 16 milliárd korona a gépekre szánt befektetéssel 360 000 munkaerőt takaríthatnánk meg. A mezőgazdaságban, vagy a gépiparban is ezzel fedezhetnénk az előirányzott termelékenységnövelés 20— 40 százalékát 1970-ig. Már ebből látjuk, hogy olyan tartalékokról van szó melyek fokozatos kihasználására teljes figyelmet fordíthatnánk. Az üzemek és üzemrészlegek korszerűsítésének feltétele a termelés céltudatos szakosítása és átgondolt összpontosítása. Ez lehetővé teszi a beruházási költségek jelentős megtakarítását és egyúttal a munkatermelékenység növelését. A termelés szakosításának és összpontosításának folyamata lehetővé teszi a nem kifizetődő, nem kielégítő üzemrészlegek átgondolt felszámolását. Ezzel az összpontosított ipar olyan ágazataiba, ahol munkaerőhiány lép fel, szakképzett dolgozókat szerezhetünk a fejlődő üzemek számára. Ezeket a beavatkozásokat ter mészetesen megfontoltan keli megva lósltani a hatásosság megbízható átszámítása alapján és a gyártási programot a termékek szükséges választéka leszűkítésének veszélye nélkül kell bevezetni a korszerű üzemekben. Ez a folyamat az egész népgazdaság és az egész társadalom érdekében szükséges és nem szabad megengedni, hogy helyi érdekek, vagy bizonyos csoportok érdekei megbontsák. Munkásaink és műszaki szakembe reink mindig híresek voltak munkájuk kultúráltságárói és jó minőségéről. Ez a hagyomány szocialista jelenünkben is kifejezést nyer. Vannak azonban egyes üzemek, kollektívák, melyek lemaradnak a jelenlegi igények mögött, és munkájuk minősége nem felel meg. A termékek jelentős része másod-, harmadosztályú és a selejt is nagy százalékot tesz ki. Ez aggasztó s nem fele) meg hagyományainknak, nem méltó a fejlett szocialista társadalomhoz. A selejt kedvezőtlenül befolyásolja a népgazdaság viszonyait. Megnehezíti az ellátást, az új építkezések jóminőségű és idejében való átadását, megkárosítja a fogyasztókat és nagy károkat okoz az exportban. A minőséggel szorosan összefügg a gazdaságosság. Ezzel sem lehetünk megelégedve. Az utóbbi időben a költségek nem hogy csökkennének, hanem még növekednek. Vannak munkahelyek, ahol nem takarékoskodnak az anyaggal, a nyersanyaggal. Vannak üzemek, ahol nem használják ki kellőképpen az álló- és forgóeszközöket, vannak hivatalok és intézetek, ahol figyelmen kívül hagyják a költségvetést. Az önköltségek terén beállt stagnálás okozza többek között gazdaságunk nehézségeit. Az ilyen állapot összegező mutatója a termelés fejlődése és a nemzeti jövedelem közti kedvezőtlen arány. Egyszóval döntő fordulatot kell elérni az üzemi és társadalmi jövedelmezőség kérdésében. A munkatermelékenység növekedésének biztosításánál minőség, gazdaságosság és a műszaki fejlődés útján ki kell használni az olyan hatásos tényezőt, minf a dolgozók szakképzettségének és műveltségének növelése. Nagyra becsüljük annak a több ezer munkásnak, mesternek, műszaki szakembernek és további dolgozónak igyekezetét és kitartását, akik munkájuk mellett mélyítik el szakképzettségüket. A társadalom és az egyén érdekei összhangban állnak ezen a téren. Szükségünk van azonban arra, hogy dolgozóink még jobban törekedjenek a nagyobb műveltség és szakképzettség elérésére, érdekükben álljon mesterségük elsajátítása, az, hogy munkájuk mesterévé váljanak, s mindez legyen szívügyük. Másként nem tudjuk kiküszöbölni azt a jelenséget, hogy egyes üzemeinkben a szakképzett munkások hiánya miatt csak részben használják ki a gépeket és berendezéseket. Gyakran a szakképzett munkások hiánya okozza a selejtet és azt, hogy nem gazdaságos a termelés. A munkások jó előkészítése, szakképzettségük a műszaki haladást a termelékenység és minőség emelését támogatja. A szakképzés tehát tartalékot jelent és éppen növelésében kell megnyilvánulnia öntudatos, korszerű és valóban szocialista viszonyunknak a társadalomhoz. Dolgozóink igyekezetét • célszerű művelődési rendszerünkkel és anyagi érdekeltséggel is támogatni fogjuk. A Központi Bizottság januári plénuma határozatokat fogadott el a bérpolitika aktív szerepének megerősítésére. A társadalmi források felosztásának megváltoztatáséval eszközöket szabadítottunk fel a jutalmazás célszerű módosítására, Ez évente kb. 800 millió koronát jelent. A bérintézkedéseket fokozatosan megvalósítjuk és igyekezetet kell kifejtenünk, hogy minél kedvezőbben befolyásolják az építészet, a bányaipar, az állami gazdaságok és további ágazatok feladatai teljesítését, hozzájáruljanak a mesterek tekintélyének és felelősségének növeléséhez, valamint a belföldi és külföldi piacra irányuló szállítások jelentős megjavításához. Ha az aktív bérpolitikáról beszélünk, nemcsak a bérrendszer módosítására és az ezáltal felszabadult esz közök Itatásos kihasználására gondolunk. Elsősorban annak szükségét emeljük ki, hogy céltudatosan gazdái kodjunk az évente 90 milliárdot meghaladó béralappal. Be kell szüntetni az egyenlő jutalmazás elvét és ellenkezőleg, azt az elvet kell érvényesíteni, hogy a munkáért, az új technikáért, a minőségért, a gazdaságosságért jutalmazunk. Kifejezőbben figyelembe kell venni a selejtet, a technológiai fegyelem megsértését stb. Ez azt jelenti, hogy mindenütt alkotó módon a konkrét feltételek és a döntő fontosságú feladatok biztosítása szempontjából kell érvényesíteni az anyagi érdekeltséget. Ebből a szempontból ki kell használni a prémiumrendszer sokoldalú lehetőségeit, célszerűen kell érvényesíteni a teljesítménybért és rugalmas jutalmazást kell bevezetni a fontos feladatok teljesítéséért és a jól elvégzett munkáért. A napokban a kormány döntést hozott, mely szerint a jövőben a prémiumok szétosztását nem szabályozzák különböző előírások. így növekszik az üzemek felelőssége és jogereje a prémiumrendszer alkotó érvényesítésében. Elvtársak, amint látják, számos intézkedést hoztunk és készítünk elő az anyagi érdekeltség területén azzal a céllal, hogy kiharcoljuk a gazdaság haladó fejlődését. Az anyagi mutatók, teljes kihasználása mellett azonban számítunk dolgozóink kezdeményezésével, akaratával és elszántságával. Ezekben az erkölcsi tulajdonságokban a munkások becsületében, minden egyes polgárunk lelkiismeretében hatalmas erőt látunk, mely hatványozza munkánk eredményét. Ezek a tulajdonságok és jellemvonások elsősorban a szocialista munkabrigádmozgalom tagjainak munkájában és tetteiben, a dolgozók szocialista versengésében nyilvánulnak meg. Produktív és jó minőségű munka, becsületes álláspont a feladatok teljesítésében, igyekezet a szakképzettség növelésére — ezekre a tulajdonságokra van elsősorban szükségünk. Az ilyen példaadó tettek mellett természetesen találkozunk fegyelmezetlenséggel, léhasággal, nemtörődömséggel, a technológiai fegyelem megsértésével. Mindnyájunkat felháborítanak az olyan esetek, amikor például egy szeszgyártó üzemben rossz minőségű, selejtes cső miatt egy üzemrészieg, vagy az egész gyár leáll és így nagy anyagi kár keletkezik. Az ilyen felületes munka gyakran szerencsétlenséget okoz és emberáldozatokat követel. Elvtársaki Ezért társadalmunk és életszínvonala növekedésének érdekében támogatni fogjuk a szocialista versengést, harcolni fogunk a léhaság és fegyelmezetlenség ellen. Következetesen küzdünk, hogy munkahelyéinken, a termelésben és az emberek közti kapcsolatokban rend és fegyelem legyen. A tudománynak a gyakorlatban való felhasználása az az erő, mely a dolgozók alkotó tevékenységét megsokszorozza. Ezért évről évre nagyobb összeget fordítunk a tudományos és a kutatómunkára. Ugyanakkor azonban fel kell tennünk a kérdést, vajon eléggé kihasználjuk-e a tudományos kutató dolgozókat? Vajon igyekezetüket azon problémák megoldására irányítjuk-e, melyek a népgazdaság fejlesztése szempontjából döntőek? És vajon erejük nem aprózódik-e fel a feladatok sokaságában? Tudatosítanunk kell, hogy a jelenlegi világversenyben, a tudomány és technika rohamos fejlődése közepette — az új találmányok végső bevezetése szempontjából döntő tényező az idő. Ha világviszonylatban nézzük a tudományos és műszaki kollektívák eredményeit, arra következtethetünk, hogy kimagasló eredményeket nagyobbrészt olyan intézetek és kollektívák érnek el, melyeknek tevékenységére az erők és eszközök összpontosítása a komplex megoldás, az új ismeretek gyakorlati bevezetésének lehetősége jellemző. A nem eléggé kiépített és nem komplex kollektívák nem érvényesülnek, ezek csupán a művelt emberek csoportosulásai, akiknek fejében lehet, hogy jó elgondolások születnek, ám hiányzik a gyakorlati megoldás. Ebből nekünk is le kell vonnunk a tanulságot és tudományos-kutató bázisunk új fejlesztési központjait kell kiépítenünk. Ez nem lesz könnyű, sok nehézségbe és meg nem értésbe ütközik. E kérdéssel szorosan összefügg a tudományos és kutató dolgozókkal szemben támasztott igényesség, munkájuk célszerűbb felhasználása, a személyi fegyelem és a kölcsönös kritikai erkölcs kérdése. Ez azonban az egyedüli út, amely előrevezet, amely haladást jelent. Néhány megjegyzést elvtársak engedelmükkel a népgazdaság irányításáról. A párt a XII. kongresszuson, H Központi Bizottság ülésein a kormányt az irányítás tökéletesítésére vezette a demokratikus centralizmus elveinek érvényesítése alapján. A figyelemmel kísért célkitűzés lényege az, hogy az Irányítás valamennyi eszközéből fokozatosan öszszehangolt rendszert formáljunk, mely a tervezési gyakorlat színvonalának lényeges emelésén alapszik, mégpedig időben és térben — vagyis a távlati és körzeti tervezésen, az ágazatok és szakmák közötti kapcsolatok elmélyítésén, a szocialista országokkal való gazdasági együttműködésünk teljesebb kihasználásán, külkereskedelmi kapcsolataink idejében való rendezésén, a társadalom érdekében történő szocialista áru- és pénzügyi kapcsolatok céltudatos kihasználásán és azon alapszik, hogy az iparban a központtól egészen a vállalatig célszerű szervezési struktúrát építsünk ki. Az utóbbi két évben az élet keményen megtaníttatta velünk, mit jelent az, ha nem rendelkezünk távlati tervvel. Annál komolyabban vesszük a párt irányelvét, mely szerint a távlati tervet idejében el kell készíteni és a távlati tervezés egész rendszerét lényegesen tökéletesíteni kell. Az irányítás valamennyi szakaszán, de különösen a központban ehhez kell igazodni. A távlati tervnek alapvető eszközzé kell válnia gazdaságunk irányításában. A központi szervekben arról lesz szó, hogy a távlati tervet az eddig elért színvonal és az ország további fejlődése reális 'lehetőségeinek elemzése alapján állítsák össze, és hogy ez a terv elsősorban a tudomány fejlődésére és a leghaladóbb technikára épüljön. Ugyanakkor a távlati tervezésre az legyen jellemző, hogy figyelembe veszi az élet új mozzanatait. Vállalati szinten világos ternleIési és műszaki-gazdasági koncepciót kell kidolgozni, s el kell érni, hogy a termelési ágak együtt fejlődjenek a világtechnikával. A népgazdasági terv kidolgozásakor a központi szerveknek, valamint a nemzeti bizottságoknak és tervezési szerveiknek állandóan figyelemmel kell kísérniük a körzeti tervezés bonyolult kérdéseit, különösen a termelőerők célszerű elhelyezésének kérdését. Nyíltan megmondjuk, hogy ebben a tevékenységben a múltban kevés volt a tudományosság és több volt a rögtönzés, mert a beruházásokat gyakran nem a kalkuláció, hanem határozat alapján eszközölték. A területi tervezés természetesen nem lehet olyan, ahogy eddig gyakran értelmezték, csupán az elmaradott területekkel való foglalkoz/ás módja, hanem elsősorban ls az Ipar fejlesztésének módszere. A termelőerők szétosztását tehát úgy kell irányítani, hogy a termelési kapacitásokat a munkaerőforrásoknál helyezzék el, és az ipar szakosítása és összpontosítása a természeti és ekonómiai feltételek figyelembevételével valósuljon meg. Az iparral túlkoncentrált területeken komplex módon kell megoldani az olyan bonyolult kérdéseket, mint például az észak-morvaországi és az észak-csehországi kerületben a széntermelés fejlesztése. Ezekben a körzetekben szükséges, hogy az iparágazatok a nemzeti bizottságokkal karöltve megoldják a dolgozók állandósításának kérdését, különösképpen Ostrava vidéken, s állandó munkaerőket toborozzanak az egész országból, különösen pedig az Ostrava környéki morva és szlovák járásokból. Nagy feladatok hárulnak a keletszlovákiai körzetre, a KoSicén épülő ipar, főleg a kohómü szempontjából. A kormány ilyen bonyolult kérdésekben hatékony segítséget nyújt a kerületeknek. A kormány továbbra is komoly gazdasági-politikai feladatnak tartja azokat a törekvéseket, melyek arra irányulnak, hogy a cseh kerületek színvonalára emeljük Szlovákia gazdaságát, hogy Szlovákia lakosságát aktívabban bekapcsoljuk a nemzeti jövedelem létrehozásába, valamint a társadalmi alapok felhasználásába — különösen az iskola- és az egészségügy terén. A kormány Szlovákiában biztosítja az ipari és a mezőgazdasági termelés gyorsabb fejlesztését. A beruházási építkezések terjedelmét úgy növeli, hogy erre a jövőben ls megteremtse a feltételeket. A köztársaság egységes gazdasági fejlesztésével összhangban az új kapacitások elhelyezésénél a kormány elsősorban a feldolgozóipar és a szovjet kőolaj, földgáz és ércbehozatalára épülő ágazatok fejlesztését tartja szem előtt, vagy pedig azokat, amelyek a helyi anyagforrásokra épülnek. A területi problémák megoldásánál és a termelőerők szétosztásánál a (Folytatás az 5. oldalon) ÜJ SZÖ 4 * 1964. június 24.